Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-26 / 12. szám
8 1955. március 26. A Churchill-Mololov levélváltás A nemzetközi közvélemény megtudta, miért maradt el egy olyan nagyfontosságú, magas színvonalú nemzetközi összejövetel, amely elősegíthette volna a világfeszültség enyhítését — miért maradt el az angol és szovjet miniszterelnök találkozója. A múlt héten, amikor az angol alsóház konzervatív többsége elutasította a munkáspárt háromhatalmi találkozót sürgető javaslatát, Churchill miniszterelnök hivatkozott a közte és Molotov szovjet külügyminiszter között 1954. július-augusztusában lezajlott bizalmas jellegű levelezésre. Churchill azonban nem idézte az üzenetek pontos szövegét. A hét végén a TASZSZ teljes terjedelmében közzétette a levélváltást. Ebből kitűnik, hogy noha Churchill július 4-én javasolta az angol és a szovjet miniszterelnök találkozását, július 27-i üzenetében saját maga vonta vissza javaslatát. Bár az elutasítás azzal az ürüggyel történt, hogy az európai kollektív biztonsági értekezlet összehívására vonatkozó július 24-i szovjet javaslat Churchill javaslatának „helyébe lépett“ — az angol kormány ezen az értekezleten sem volt hajlandó részt venni. JALTA „AMERIKAI VERZIÓJA" Ugyanakkor most az amerikai kormány is megkísérli, hogy sajátságos beállításba hozzon egy történelmi jelentőségű diplomáciai aktust. Az 1945. februárjában zárt ajtók mögött megtartott jaltai értekezlet amerikai fogalmazású jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozásából Churchill, a hármas találkozó egyik részvevője kijelentette, hogy az események amerikai változatát tükrözi, a közzétett okmányok „semmiképpen sem tekinthetők olyannak, amelyekben az érdekelt hatalmak megegyeztek“ s azok „komoly tévedéseket tartalmaznak". A Sztálin-Churchill-Roosevelt találkozó „amerikai verziójának” közzététele belpolitikai síkon azt a célt szolgálja, hogy a köztársasági párt tovább fokozhassa a hadjáratot a „megalkuvó“ Roosevelt politikai öröksége és a demokrata párt ellen — különös tekintettel a jövő évi elnökválasztásokra. Külpolitikai téren a jegyzőkönyv célzatos beállításaival táplálni akarják a szovjetellenes kampányt. Kétségtelen, hogy Churchill különböző franciaellenes kijelentéseinek közzététele és a jegyzőkönyv néhány más vonatkozása is hozzájárul az imperialista nagyhatalmak ellentéteinek mélyüléséhez. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy a jaltai jegyzőkönyv amerikai nyilvánosságra hozatalának egyik főcélja, hogy dokumentálja: az európai és ázsiai béke nagy kérdéseit rendező jaltai konferencia szelleme „megérett az eltemetésre”. Ezt erősíti meg a nyugatnémet visszhang is. A NÉMET M1UTARIZMUS VESZÉLYE Jalta és Potsdam szelleme halott — jelentette ki Adenauer kancellár, amikor a bonni felsőház jóváhagyta a párizsi egyezményeket. Nyugat-Német- országban a ratifikálás parlamenti folyamata ezzel befejeződött, az egyezmények a közeljövőben kerülnek aláírásra Heuss államelnök elé. Az európai munkásosztály, a dolgozó tömegek és az ifjúság eközben mind nagyobb erővel adják tudtul, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni a német militarizmus elleni harcban. A francia üzemi bizottságok felhívására március 12—13- án Berlinben, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németor- szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia dolgozóinak képviselői úgy döntöttek, hogy április 22—24-ére Lipcsébe összehívják az európai dolgozók értekezletét a párizsi egyezmények ellen. A párizsi egyezmények végrehajtásának vszélyeire figyelmeztetett a lengyel szejm felhívása is. A lengyel országgyűlés ülésszakán résztvesz a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. Ez az első gyakorlati lépés a parlamenti delegációk cseréjét javasló február I A • 1 r r r . r 7 ,1 , 7............................7 "Ih,v*‘ siM’™Avilág ifjúságát es a beket köszöntik ben. FRANCIA FELHÁBORODÁS A párizsi esti lapok március 21-én ismertették azt a levélváltást, amely ez év januárjában zajlott le Mendes France, volt francia miniszterelnök és Churchill, angol miniszterelnök között. Január 5-i levelében Mendes France arról tájékoztatta Chur- chillt, hogy végétért a párizsi egyezmények ratifikációs vitája a nemzetgyűlésben és hangsúlyozta, hogy „a vita igen nehéz volt“. Mendes France azokra a nehézségekre is rámutatott, melyeket még le kell küzdeni még annak érdekében, hogy a köztársasági tanács jóváhagyja szóbanforgó egyezményeket. Ezzel kapcsolatban a- jánlotta a közvélemény meggyőzését arról, hogy a párizs, egyezmények ratifikálása „nem akadályozza a békepolitika folytatását”. Mendes France a levélhez mellékelt feljegyzésben négyhatalmi tárgyalásokat javasol májusra „azzal a feltétellel, hogy eddig az időpontig Franciaország ratifikálja a párizsi egyezményeket“. Mendes France javaslataira Churchill élesen visszavágott. A levél ismét leleplezte Chur- chillt — az angol parlamentben nemrég elhangzott kijelentései ellenére — mint a Szovjetunióval való tárgyalások ellenzőjét. „Nem tudom elképzelni — írja Churchill, — hogy a jelenlegi körülmények között közös ügyünk érdekében hasznos lehetne egy négyhatalmi értekezleten bármilyen tárgyalás a szovjetekkel — még az e- gyezmények előzetes ratifikálásának feltétele mellett is — ”. Churchill a továbbiakban a diplomáciai gyakorlatban példátlan fenyegetésekhez folyamodott Franciaországgal szemben, „nemzetközi elszigeteléssel” fenyegetve meg Francia- országot arra az esetre, ha nem rendeli magát alá az amerikaiangol diktátumnak és nem ratifikálja haladéktalanul a párizsi katonai egyezményeket. Ami Churchillnak a „nemzetközi elszigetelésre" vonatkozó érvelését illeti, a legelőrelátóbb francia parlamenti képviselők kitűnően tudják, hogy ilyen „elszigetelés” Franciaországot nem a párizsi egyezmények elutasítása esetén, hanem a nyugatnémetországi militarizmu« újjáteremtésével és Francia- országnak másodrendű hatalommá süllyesztésével járó ratifikálása esetén fenyegeti. GLOSSZÁK Meglevő kijelentést tett nemrég Harold Velde, amerikai politikus, Hoovernek, az FBI igazgatójának bizalmas barátja. — Megállapította: „A nép művelődése szoros összefüggésben van a kommunista befolyással.” Hogy Velde úr nem áll egyedül véleményével, bizonyítja az Egyesiüt Államok költségvetése, melynek csupán 2 százalékát fordítják iskolaügyre. Ezzel szemben a fegyverkezés az összkiadások 75 százalékát teszi ki. Az amerikai igazságügyminisztérium hivatalos statisztikája szerint 1953-54- ben a rendőrség fejlesztésére és a börtönök fenntartására 12 és fél müliárddal többet fordítottak mint az iskolaügyre. Persze az eredmény sem marad el. Sámuel Brownell iskolaügyi főbiztos a People’s Voice című hetilapban megállapítja, hogy az Egyesült Államokban 8 millió analfabéta él. Az 1952-ben sorozásra került ifjak 35 százalékát „szellemi alacsony rendű- ség” miatt alkalmatlannak nyilvánították, a sorozásra kertit másfélmillió fiatalember közül 300.090-en nem tudr-u írni és olvasni. Minden esetre figyelemreméltó módszere ez a „kommunista befolyás” elleni küzdelemnek. A Scotland Yard detektívjei néhány héttel ezelőtt házkutatást tartottak Alexander Scotland, az angol hadsereg ezre- xdesének lakásán. Feltúrták az ezredes holmiját, iratait. Végül megtalálták, amit kerestek — Scotland készülő könyvének kéziratát, — amit tüstént elkoboztak. Könnyen megérthetjük ennek az el járásnak okát, ha tisztában vagyunk vele, miről is írt könyvében az ezredes. — Scotland a háború alatt részt- vett elfogott nácista háborúsbűnösök kihallgatásánál. Könyvében e kihallgatásokat is leírta, sőt megemlítette az általuk elkövetettt gaztetteket is,. És épp ebben van a bökkenő. Most, amikor az angol kormány agresszív politikád fegyvertársnak szólítja a német militaristákat — valóban nem időszerű ugyanezek háborús bűneit szellőztetni. Az egészből levonhatjuk a tanulságot: eddig azt hittük, hogy a Scotland Yard a bűnösök leleplezésével foglalkozik, most meg azt látjuk. hogy a bűnösök takarga- tásával. A, „New Commonwealth” című újság áradozó, öntömjéne- ző cikkben foglalkozik az angol gyarmatosítók humanizmusával, azzal az igyekezetével, hogy a bennszülött lakosságot egyen- jogunak ismerje el.' Nézzük csak meg közelebbről, mi is adott tollat a szemérmetlen cikkíró kezébe, aki nyilván nem hallott a kenyai vérengzésekről, a guyanai rémuralomról és az angol r- armatosí- tők többi „hőstetteiről.." Az ugandai brit hatóságok új törvényt léptettek életbe, mely szerint nem tiltják meg többé a szeszesitalok árusítását a bennszülött lakosságnak. Ez a törvény késztette a New Commonwealth cikkíróját, hogy dicshimnuszt zengjen az angol gyarlatosítók nemes magatartásáról. Hogy mi késztette az angol hatóságokat erre a lépésre, — nem nehéz kitalálnunk. — Egyszerűen csökkent a szeszes italok forgalma, újabb piac után kellett nézni. Ami pedig az ugandai bennsztiötteket illeti, — azok alkoholos mámotey néger sóhaja Tanulni akartam, iskolába járni, Nem fogok örökké fehérnek szolgálni. Azért, mert a bőröm nem fehér, — fekete, Nincs nekem itt jogom, emberi életre. Munkát ha ők adnak nem fizetnek érte, Egy-havi kereset nem elég kenyérre. Van nekik mindenük néger munkájából, ,Kik rájuk dolgoznak, hajnalhasadástól. Nem! Ez már elég volt! Jöjj el már szabadság* Legyen már minálunk is egyenlő igazság. Ne nézzék, hogy bőre fehér vagy fekete, Munkát és kenyeret a néger kezébe! Legyek én is boldog, nekem is van szívem. Nekem is volt anyám, kit nagyon szerettem. Ki annyit dolgozott, hogy mindenem legyen, Hogy egyetlen fia, kenyeret ehessen. Jöjj el már szabadság, hisz oly régen várunk, Teérted odaadjuk — életünk, halálunk. Nem bírjuk sokáig kezünkön a láncot, Pokolba veletek nagy urak királyok. LÓBEL ZOLTÁN rukban talán majd egy időre megfeledkeznek bajaikról: az éhbérekről, betegségekről, nyomorról ... Mulatságos történetet közöl az „Avanti” című olasz lap. Jordan, brémai szabót két ismeretlen férfi kereste fel lakásán, — „Ön, Jordan úr?” ' ~ kérdezte az egyikük tört németséggel. — „Igen” — válaszolta a meglepett szabó. „Akkor kövessen bennünket”. — Jordánt beültették az autóba és kihajtottak vele a repülőtérre. Ott már várta őket egy hárommotoros katonai repülőgép. A szabó csakhamar a Pentagon — az amerikai kémszervezet new- yorki' épületének egyik párnázott szobájában találta magát. Itt derült csak fény az ügyre. A Pentagon utasítást kapott, hogy keresse fel Jordan brémai atomtudóst és vigye át Amerikába. Eleinte nem is hitték el, hogy a szabó nem azonos az atomtudóssal. Szegény Jordan kétségbeesésében tűt és cérnát kért, hogy bemutassa igazi tudományát. De ez sem elégítette ki a Pentagon kopóít. Jordán néhány barátját is kicsempészték Amerikába, hogy tanúskodásukkal igazolják a szabó személyazonosságát. Talán sohasem j derűit volna fény a kellemetlen | esetre — a Pentagonnak ugyanis megvannak az eszközei, hogy hallgatást parancsoljon áldozataira — ha Jordan felesége, nem ostromolta volna a brémai amerikai hatóságokat kártéri- j tésért és nem adott volna ki- | fejezést jogos felháborodásának. Ugyanis a Jordan ügy tisztázása több hétig fs eltartott, ami pedig a kereső né,kü’ maradi csa'ádot, nehéz helyzetbe sodorta. Kiszállunk a heilbronni állomáson és csalódottan nézünk körül. Ez volna hát Heilbronni Baloldalt szállodát látunk, „Royal” ez a hangzatos felírás öt- lik szemünkbe — végignézünk a rozoga épületen, az ab’akok csak ideiglenesen vannak kijavítva, a vakolat lemált, még látni a lőréseket, a tetőt csak nemrég tákolhatták össze. Innen jobbra még egy szá’lodát látunk, az épület jobbszámya romokban, füstfeketén mered az ég felé. Egv üres ablakmélyedésben, melvet emberi kéz a háború óta még nem érintett táblát látunk a következő fe’irattal: „Itt segít a Marchal-terv”. Kinek volt olyan jó humora? Vagy talán a nehéz csapásokon keresztülment heübronniak gondjaik közepette nem is vették észre, hogy itt va'ószínűleg akarat'a- nu] ironikusan napfényre hozták a valódi helyzetüket. 1944 december 4-én bombázták Heibronnt. És azon a napon ez a szép történelmi nevezetességekben bővelkedő bárok és reneszánsz épületeirő' nevezetes város romhalmazzá ett. Természetesen nem az egyedüli város, amely ilyen borza'masan úszta meg az esztelen 'égitámadásokat. Elmentünk a régi városháza épület ét megnézni, ahol különösen az asztronómiai óra kelti fel figyelmünket, a kakas rekedt kukorékolása sok szomorú em- 'éket vált ki a város lakosaiban. Ügylátszik, hogy kevés érzékük van a házak újjáépítüi- nek a reneszánsz és bárok szépségei iránt. Hei’bronn tipikus példája annak, hogv milyen érzésnélkül építik fel az egykor olyan harmonikusan összeillő barok-házakat és most egyemeletes bódékat, többnyire áruházakat ég bankházakat emelnek, úgyhogy a város teljesen elveszti régi jellegét. — Ügylátszik mindenütt így néznek ki a nyugatnémet városok, ahol a Marchal-terv segített. A város peremén modern, kényelmes házakat építenek, de vajon ki részére? Talán az ezer és ezer lakáskereső számára? Természetesen nem. Ezeket a luxuslakásokat a megszálló hadsereg hozzátartozói számára építik és több mint 19 millióba kerül a felépítésük. Megállunk a háborúban elesettek emlékművénél, két koszorú fekszik ott. Nem is hiElni akar a nép Ne dördülj puska, csövedet Ne fordítsd azokra, Kik akarják az életet S lelkűkben lobogva Igazak élet-vágya él... Te is kerüld akna, Akit hevít és hív a cél S a békét akarja! Atom, ne olts ki életet! Teremtő erőddel Szolgáld az ifjú sereget. S a bátran menőkkel Repülj Picasso galambja Végig e világon . . . Repülj fel, repülj magasra S véled a béke szálljon!... Némulj el ágyú örökre! Gépfegyver kattogás, Ne akard, hogy a göröngyre Vér folyjon, — haldoklás Ne legyen már itt a földön: Élni akar a nép! — De a kezétől hörögjön, Aki útjába lép ! ... CSONTŐS VILMOS szünk szemünknek, a koszorú szalagán a kővetkező feliratot olvassuk: „Bajtársainknak, a volt SS-alakuAatok”, a másikon pedig ez az egyetlenegy szó: „Stahlhelm'1. A heilbronni acélművek gőzerővé’, dolgoznak, más azonban a helyzet az itteni bőriparban. A Volkó- nevű cipőgyár most egymásután engedi el a munkásait, két évvel ezelőtt még száz embert foglalkoztatott, ma már csak tíz emberrel dolgozik. A kisebb cipőgyárakban is hasonló a helyzet. Heilbronnban volt eoy hatalmas margarin-gyár, most teljesen tönkrement, pedig modem a berendezése. A munkások az utcára kerültek és a gyár kapuja felett látjuk az ismert feliratot: „Itt segít a Marchal-terv.” Kultúrtéren hasonló a helyzet. A heilbronni városi színházat teljesen lebombázták. Eddig még nem építették fel a színházat. A heilbronni városháza ünnepi hétköznapok Budapesten Ritkán adódik az, hogy az egyszerű hétköznapokat is ünnepnek tekinthetjük. Most a Magyar Népköztársaság dolgozóinak majdnem minden nap egy-egy ünnepélyes esemény teszi emlékezetessé a Magyar- Szovjet Barátság Hónapját. Gyárak, üzemek dolgozói — fiatalok is — a munka befejeztével közösen ünnepelnek, szórakoznak. Két ország barátságát köszöntik ezek az ünnepi hétköznapok. Mint minden évben az idén is március a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja. Sok ilyenkor nálunk a kulturális esemény. Egyszerű — ahogy mondani szokás — szürke hétköznapon tértem be a Gorkij kultúrott- honba, hogy lássam, hogyan ünnepelnek Budapest XIV. kerületének dolgozói a Szovjet- Magyar Barátság Hónapjának egyik ünnepi estjén. Nagy érdeklődéssel jöttek el az emberek e baráti estre. Bent a színházteremben már elfoglalták helyeiket szovjet vendégeink, valamint az est ünneplő résztvevői, mikor megtudtam, hogy a kultúrműsort a DISZ budapesti kétszeres VIT- díjas ének-zene és táncegyüttese adia. Berlin, Bukarest ifjúsága jól ismeri a fiatal műrészeket, akik oly sok feleit- hetet’pn percet szereztek a kél világifjúsági találkozón. Már az ő hírnevük elárulja, hogy valóban jól fogja tölteni az estét az ünneplő közönség. Sok itt a fiatal, ahogy elnézem a megjelentek sokaságát. Üttörő kislányok érkeztek, kezükben piros szekfűcsokorral, hogy átadják szovjet vendégeinknek — ajándékként, barátság jeléül, — miközben felhangzik a magyar és szovjet himnusz. Kezdetét vette az ünnepi baráti est. Dombai Tibor, Kossuth-díjas geofizikus, a Hazafias Népfront XIV. kertieti bizottsága elnökének ünnepi beszéde nyitotta meg a Szovjet-Magyar Barátság XIV. kerületi ünnepségét. Köszöntötte szovjet vendégeinket és beszédében a szovjetmagyar barátság szétszakítha- tatlanságáról beszélt s azokról az eredményekről, amelyet tíz év alatt értünk el a Szovjetunió baráti segítségével. Viharos taps és éljenzés pecsételte meg a szovjet és magyar nép tízéves barátságát. Az ünnepi beszéd után a VIT-díjas énekkar két szovjet és egy kínai dallal nyitotta meg a kultúrműsort. Olyan forró hangulatot árasztottak ezek a dalok, hogy már majdnem mi is velük együtt, éneke'tűk volna a szovjet ifjúság indulóját. A zsörtölődő leánytánc és a legényes fiútánc nem szokványos tapsot csalt ki a közönségből. Annyira megfeledkeztünk az énekek és táncok varázslatos hatása alatt magunkról, hogy arra eszünkbe se jutott gondolni, hogy életünkben még nehézségek fc vannak és még sok dolog van, amit el kell végeznünk. Élmény volt még Liszt II. magyar rapszódiája, amelyet Fenyő Péter adott elő harmonikán. Utána Mojszejev: Boldog anya tánckompozícióját adta elő a tánccsoport. Az együttes most lépett fel először ezzel a műsorral. Olyan nagy a siker, hogy meg kellett ismételni d táncot. Annyira elragadta a közönséget ez a szám, hogyc „Küldjünk táviratot fAojszetevéknek” felkiáltások hangzottak a közönség soraiból. Papír és ceruza került elő gyorsan, hogy innen az ünnepi estről táviratban köszöntsük a Mojszejev együttest. A szünetben Méretei Éva, Saponyai Anikó, Fehér Júlia és Fenyő Péter fi&tal művészekkel beszélgettünk. Azt mondták: „Boldogok vagyunk, hogy tagjai lehetünk az együttesnek, mert szeretjük a vidámságot, a kultúrát, mert fiatalok vagyunk.” Általam, e sorokkal küldik üdvözletüket a csehszlovák fiataloknak és reményüket fejezték ki. hogy a varsói VíT-en ismét találkozhatnak a csehszlovák fiatalokkal. KANDIKÓ OTTÓ
