Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-26 / 12. szám

6

1955. március 26.

¥ERNE

50 évvel ezelőtt, 1905. március 24-én halt meg Verne Jules, az egész világon ismert ifjúsági író, akinek érdekes, fantasztikus írásait mohón, rajongva olvassák.

Első munkája, az „öt hét léghajón" új regényfajtát vezetett be az irodalomba: a tudományos és földrajzi regényt. Negyven évi munkássága alatt egész sorozatát alkotta a szórakoztató, ötletes műveknek. Élményes leírásával, szellemességével, kitönő jellemrajzával magával ragadja az olvasót a tudás legcsodálatosabb régióiba Különös humorral teszi nevetségessé és kicsűfolja a oogaras, vagy rosszindulatú embereket, megszeretteti velünk már az első pillanatban a tiszta jelleműeket, a tudományért harcolókat és a nemes erkölcsi érzésekkel bíró egyéneket faji és nemzeti megkülönböztetés nélkül.

Kifogyhatatlan találékonyságával és nagyon termékeny képzeletével legkedveltebb népszerűsítője a tudományos felfedezéseknek. Csapongó fantáziájával a legfantasztikusabb eseményeket rajzolja le.

Művei nagy népszerűségnek örvendnek, s -ma már majdnem minden nyelvre lefordították. Legnépszerűbbek: „Utazás a Holdba és a Hold körül“, „Grant kapitány gyermekei", melyet filmre is feldolgoztak, s ugyanúgy az „A rejtelmes sziget“-et is. A legkedveltebb Verne regények közé tartozik a „Sándor Mátyás”, „Strogoff Mihály", „A tizenötéves kapitány”, melyet szintén feldolgoztak filmre, s még nagyon sok, élménnyel, érdekes leírásokkal teli alkotása.

Verne még ma is egyike a legkedveltebb ifjúsági íróknak, művei, melyekben az ifjúság széleskörű fantáziáját igyekezett kielégíteni, maradandó örök érték, s még ma is érdeklődéssel olvassák fiataljaink.

Április 1-től magyar filmhét

A Magyar Népköztársaság felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából rendezett filmhéten, mely április 1— 7-ig tart, bratislavai filmszínházainkJón Holly születésének 170. évfordulója

Ján Holly, a nagy. szlovák költi! 1785 március 24-én Bursky Mikuláson, Sastin mellett született. Holly szülei földműveléssel foglalkoztak. A teológia elvégzése után Pobedimen és Galgócon kánlánoskodott. maid mint na pót Madunicérehelyezték.Ezen a helven töltötte é'etének jelentős részét. Majdnem harminc évig lakott ebben a faluban, ahol megszerezte a nép bizalmát és szeretetét. A néphez való ragaszkodása abban is megnyilvánult, hogv nem fogadta el a neki ajánlott kanónoksá got sem, •-sak hogv a faluban maradhasson.

Mindennap, a tavasz reggelétől, a kéménv ősz eljöveteléig kijárogatott az erdőbe, ahol egy terebélyes tölgy alatt írogatott.

Hollyt a szlovák költészet úttörőjének ismerjük. Első fordításai a nagv görög és római költőktől, mint Vergilius. Teok-ritus, Homéros, Ovidius és' mások, bizonyítják, hogv a szlovák nyelv már magas kulturált fokon volt, hogy oiymagas színvonalú művek fordítására volt alkalmas, mint a görög és római költők művei.

„Selanky”. Ezek az idilikus versek, a természet embereinek, halászok, pásztorok, földművelők — életéről szóltak.

A szlovák költészet úttörőjét 1843- ban nagv szerencsétlenség érte. Holív lakásán tűz ütött ki. Nehéz égési sebekkel és maidnem megvakulva mentették ki az égő házból.

Szomorú volt az elválás a kedves falutól, amikor pihenésre tért egyik Lackovic nevű pap barátjához Dobrá Vodára, ahol meg is halt 1849 április 14-én. Emlékére már 1854-ben a hálás generáció Stúr és Húrban jelenlétében Holly sírjára szobrot emeü tetett.

Holly, az első szlovák költő, Ber- nolák nyelvezetéből szlovák kö1 tői nvelvet alkotott Nyelvezete alapjában népies, ami különösen észlelhető a „Selankv” című művében.

Jaroslav Vicék, irodalmi történész az ő „Szlovák Irodalmi Történet’’-ben magasan értékeli Holly munkáját, a szlovák poézia történelmében. Amit a cseh és magyar klasszikusok nem tudtak közösen elérni azt Holly maga elérte. Berno’ák tanítása és haladó könyvei olvasása, tanulmányozása után. megjelentek az első szlovák eposzok, szlovák ódák, elégiák.

Holly felébresztette a szlovák nemzeti öntudatot. Első volt, aki irodalmunkba gyönyörű, szlovák természetet hintett, és aki megünnepelte az egyszerű szlovák embert.

Abban az időben, amikor megje- !entek Holly első fordításai Safarik és Palackv nagy lelkesedést tanúsítottak versformái iránt, meit megakarták újítani azokkal a cseh költészetet. Ezekben az években az ifjú generáció éppúgy dicsőítette Hollyt, mint Kollárt. A Stúr generáció Hollóban a szlovák nyelv géniuszát tisztelte. Különös vonzalmat éreztek iránta azért is. mert nagyobb odaadást tanúsított a szlovák nyelv irodalmi nyelven való megtörvényesíééban bemutatásra kerülnek a következő magyar filmek:

„Város alatt”,

„Hintónjáró szerelem”, „ÉletjeF s a „Rokonok”.

Ezek a fordítások 1824-ben Tma- ván lettek kiadva. Holly, aki a Ber- nolák iskola hű követője volt, műveiben érvényre juttatta Bemolák nyelvezetét.

_1833-ban megjelent szintén Traa- ván Holly 4. éves munkája (18-27— 18301 „Svätopluk”. maid később a ■

sének javaslatánál.

Holly művei-t a nagy érdeklő*lés hatása alatt már 1841—1842-ben kiadták. Holly költészetében a mai napig is élnek a haza iránti odaadás emlékei.

FÜLÖP PÉTER.

TUdOMáN-----SS

m war— ar m »

i a n

!|H

ü

2

nm

Hó helyett — műhó

A síelés nemcsak hazánkban, hanem az egész világon tömegsporttá fejlődött. így számos országban foglalkoztak már a sízők nyári edzésével. Többféle műhavat is kezdtek már gyártani, több-kevesebb sikerrel. Az eimúlt esztendők során sokat kísérleteztek szalmával, fenyőlombbal, kó- kuszháncsből font gyékénnyel, sóval, kenöszappannal, stb. De egyik* pótanyag sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A Német Demokratikus Köztársaságban sikerült egy űj, az úgynevezett PoÜviniklorid, vagy röviden PVC műanyagból minden feltételnek megfelelő műhavat gyártani. A PVC-bőI készült műhó kipróbálására a Német Demokratikus Köztársaság egyik közismert téli sporttelepén, Oberhoffban, nyilvános bemutatót tartottak. Az ugrósáncon, amelyen a természetes havon elért leghosz- szabb ugrás 48 méter volt, a műhóval borított pályán a versenyzők legjobbjai 42 métert ugrottak.

Ez az eredmény nagyon figyelemreméltó, mert a korábban alkalmazott pótanyagokkal kikészített sáncokon elért leghosszabb ugrás nem haladta meg a 20 métert sem. A műhó barnás-vörös színű. Szálas PVC-ből készült gyékényeket helyeznek el az ugrósáncon és a kifutópályán, amit vízzel öntenek le. A sítalpakat pedig padlóviaszkkal kenik be.

***

Fagyasztott, de elő halak

Megfigyelték már számtalan esetben, északi halászok, hogy melegvízű halak, néha, ha északi vizekbe kerülnek s körülöttük befagy a víz, nem pusztulnak el. Ha a jég felolvad, ismét felélednek és egészségesek. Az ilyen befagyott hal, téli á- lomba merül, életműködése a legkisebbre csökken, s így több napot is kibír. Dániában egy halkereskedő elaltatott halakat fagyaszt meg, és az’ így konzervált halakat messze külföldre lehet küldeni. Ott a jeget felolvasztják és a fagyasztott elalélt halból friss, élőhal kerül a piacra.

***

Különös számítások

Köztudomású, bogy a világ egyik legérdekesebb építménye, a pisai ferdetorony, süllyed. Olasz matematikusok kiszámították, hogy a világon e- gyedülállő építménynek még 200 éve van hátra, vagyis 2155-ben a toronynak össze kell dőlnie. Tehát, ha a matematikusoknak igazuk lesz, a 2155-ös évben nagy érdekességre számíthatnak a pisai lakosok.

A legújabb kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a föld sokkal öregebb, mint eddig gondoltuk. Az olomércek rádióaktivitásának vizsgálata alapján a föld életkorát legújabban 4.200,000.000 évre becsülik.

***

Üjtípusú szovjet motorcsónak

Szovjet mérnökök a sekélyvízű ío- Iyamszakaszokon történő hajózásra új-' típusú sekélyjáratú motorcsónakot’ szerkesztettek A kismerülésű _ csónaktestet „vízsugármotorral“ szerelték fel. Tehát a járművet a tatra szerelt fúvókból nagy sebességgel ki-' tóduló vízsugarak tolóereje hajtja. Az új motoros a prőbajáratokon a sekélyvizű hajózásra kiválóan alkalmas^ nak bizonyult. A kipróbálásánál 25—1 30 cm-es mély vízben használták, rendkívül gyors járatú, egy helyben foroghat, pillanatok alatt teljes gyorsaságra lehet kapcsolni, vagy leállítani.

***

Repülő kolibri

Egy amerikai mérnök egyszemélyies helikoptert készített. A parányi repülőgép hajtóerejét _ egy kéthengeres, vízhűtéses motor szolgáltatja. A tel* jes készülék súlya körülbelül 180 kg, legnagyobb sebessége 110 kilométer.

A repülő kolibri pilótája teljesen védtelenül ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságainak.

, *** j

Régészeti kutatások a tenger 1 fenekén

A syracusai brit konzul régészeti expedíciót készít elő, amely a jövő tavasszal a tenger fenekén fel akar-* ja kutatni a második pún háború a- latt Kelet Szicília partjainál elsüllyesztett hajók roncsait Remélik, hogy az athéni és syracusai hajóhad között lefolyt öt tengeri csatáról is világod sabb képet nyerhetnek a tengeralatti kutatások nyomén.

***

Karóra nagyságú rádiókészülék

Külföldön újabban olyan törpe rádiókészüléket szerkesztettek, amely karőaként vagy karkötőként, csuklóra csatolva viselhető. A miniatűrkészü- lék körvonalmérete mindössze 50x28x 6 mm, de a parányi méret ellenére is 65 km-es körzetben kielégítő vételt biztosít. Áramforrásul egy ceruzahegy nagyságú tcrpeelem szolgál.

A vétel fejhallgatóval történik. A készülékbe parányi kristály-tranzisztorokat építettek be.

amelyikre előleget adott, mondja meg neki, hogy levittem a vidéki kutyatelepemre, mert a napokban körülnyírtam a fülét, és nem merem felhozni, amíg be nem gyógyul, mert félek, hogy megfázik. A kulcsot adja le a házmesternél.

A „Kehelyhez” címzett vendéglőben, csak egy magányos vendég üldögélt: Bretschneider úr, az államrendőrség civilruhás detektívje. Pali- vec, a vendéglős, poharakat mosott, és Bretschneider hiába próbált komoly beszélgetésbe elegyedni vele.

Palivec híres volt a trágárságáról, minden második szavával az ember fenekét emlegette, vagy szarosnak titulált valamit. De amellett nagyon művelt férfiú is volt, s apni az utóbbi csúnya szót illeti, mindenkinek a lelkére kötötte. hogy olvassa el Victor Hugónál, mit felelt végül is Napoleon régi gárdája az angoloknak a Waterlooi csatában.

— Szép nyarunk van az idén — próbálkozott meg Bretschneider a komoly beszélgetéssel.

— Szart se ér az egész — felelte Palivec, miközben elrakta a poharakat a kredencbe.

— Most aztán jól megkaptuk Szarajevóban — mondta Bretschneider némi halvány reménnyel.

— Miféle Szarajevóban? — kérdezte Palivec. Abban a nuslei kocsmában? Na igen, Nusle, ott minden nap verekedés van.

— Dehogyis, a boszniai Szarajevóban, Palivec úr. Ott lőtték agyon a Ferdinánd Őfenségét. Mit szól hozzá?

— Én az ilyesmibe nem avatkozom bele, aki nekem azzal jön. csókolja meg a seggemet — felelte Palivec úr kimérten, és pipára gyújtott. — Aki manapság ilyesmibe keveredik, nagyon könnyen kitörheti a nyakát. Én kereskedőember vagyok, ha bejön valaki és rendel egy pohár sört, megyek, csapolok neki. De hogy Szarajevó, meg politika, meg az istenben boldogult főherceg, az énnálam nincs, mert abból nem jöhet ki semmi, csak a Pan- krác.*

Bretschneider elhallgatott, és csalódottan körüljáratta pillantását az üres vendéglőben.

— Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon, — szólalt meg egy idő múlva — éppen ott, ahol most a tükör lóg.

—■; Az, jól tetszik emlékezni, — felelte Palivec úr — ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak

» P-rágai feöflön.

kellemetlenségem lenne belOle. Kell az nekem?

— Csúnya egy dolog lehetett az ott Szarajevóban, Palivec úr.

De Palivec úr még e ravaszul egyenes kérdésre is rendkívül óvatosan válaszolt: — Ilyenkor pokoli meleg szokott lenni Bosznia-Herce- góvinában. Amikor ott szolgáltam, jeges borogatást kellett rakni a főhadnagyunk fejére.

— Melyik ezredben szolgált, Palivec úr?

— Ilyen kicsiségekre nem emlékszek, engem az ilyen marhaságok sohase érdekeltek, nem is voltam rá kiváncsi soha, — felelte Palivec úr, — mert aki nagyon kíváncsi, az hamar megöregszik.

Bretschneider detektív úr végleg elhallgatott, s gondterhelt ábrázata csak akkor derült fel, amikor Svejk belépett a vendéglőbe és ’egy barna sört rendelt a következő megjegyzés kíséretében: — Na. máma gyászban áll az egész Bécs is.

Bretschneider szemében felcsillant a remény, de csak ennyit mondott:

— Tíz fekete zászló leng Konopistén.

— Tizenkettőnek kéne ott lenni — mondta Svejk, miután felhajtotta a sörét.

— Mért gondolja, hogy tizenkettőnek? — kérdezte Bretschneider.

— Azért, hogv küegyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsóbban adnak — felelte Svejk.

Egy ideig csend volt, amit Svejk tört meg egy sóhajjal:

— Hát most már odafőnt van a mennyországban, isten nyugosztalja szegény fejét. Azt sem érhette meg, hogy császár legyen belőle. Amikor katona wltam, egy tábornok leesett a lováról, és nyugodt lélekkel agyonütötte magát. Vissza akarták segíteni a lóra, felültették, hát akkor látják, hogy egészen meg van halva. Pedig úgy volt, hogy nemsokára avanzsál és megkapja a tábornagyi rangot. Ez egy katonai parádén történt. Az ilyen parádékból soha nem sül ki semmi jó. Szarajevóban is volt valami parádé. Emlékszem, egy parádén egyszer nekem is hiányzott a zubbonyomról húsz gomb, be is dugtak tizennégy napra az egyesbe, és két napig úgy feküdtem ott guzsba- kötve, mint egy Lázár. Dehát katonáéknál fegyelemnek kell huni. különben soha nem mennénk semmire se. Volt egy főhadnagyunk, Makovec, az mindig azt mondta nekünk: „Halljátok, agyalágyultak, fegyelemnek kell lenni, mert ha nem. a fára mászkálnátok, mint a majmok, de majd a katonaság embert farag belőletek, hűlve banda”. Hát nem volt igaza? Képzeljen el egy parkot, mondjuk a Károlyléren, és minden fa tetején egy fegyelmezetlen katona csücsül. Nekem, ha ez eszembe jutott, mindig égnek állt a hajamszála.

— Szarajevóban — kezdte megint Bretschneider — a szerbek voltak a ludasok.

— Ebben téved, — felelte Svejk — a törökök voltak, Bosznia—Hercegovina miatt. — És Svejk kifejtette nézeteit Ausztria balkáni külpolitikájáról. 1912-ben a törökök húzták a rövidebbet a szerbekkel, bolgárokkal és a görögökkel szemben. Azt akarták, hogy Ausztria segítsen rajtuk, de mert nem segített, agyonlőtték a trónörököst.

— Szereti a törököket? — fordult Svejk Palivec úrhoz. — Szereti a pogáhy kutyákat? Ugye, hogy nem szereti?

— Egyik vendég olyan, mint a másik, — mondta Palivec — felőlem lehet török is. Nekünk, kereskedőembereknek, semmi hasznunk sincsen a politikából. Fizesd meg a sörödet, akkor itt ülhetsz és pofázhatsz, amíg jól esik. Ez az elvem. Aki a Ferdinándot elintézte, lehetett szerb vagy török, katolikus, vagy mohamedán, anarchista vagy ifjúcseh, az nekem édes mindegy.

— Jó, jó, Palivec úr, — szólt közbe Bretschneider, aki már csaknem lemondott róla, hogy a két ember közül legalább az egyiket sikerül elcsípni — de azt csak elismeri, hogy Ausztriát nagy veszteség érte?

A vendéglős helyett Svejk válaszolt: — Hogy veszteség, azt nem lehet letagadni. Borzasztó veszteség. A Ferdinánd helyébe mégsem rakhatnak oda egy akármilyen hülyét. Csak az a kár, hogy nem volt egy kicsit kövérebb.

— Hogy érti azt? — élénkült fel Bretschneider. _

— Hogy hogy értem? — válaszolta készségesen Svejk. — Nagyon egyszerű. Ha kövérebb lett volna, mérget vehet rá, hogy már korábban megüti a guta, amikor Konopistében a vénasszonyokat kergette, akik röszét meg gombát szedtek a vadászterületén, és nem érté volna az a nagy szégyen, hogy így pusztul el. Gondolja csak meg, a császár nagybácsija, és agyonlövik! Hisz ez kész botrány, tele van vele minden újság. Minálunk Budejovicében évekkel ezelőtt egy kis piaci veszekedés alkalmával leszúrtak egyszer egy marhakupecot, bizonyos Bfetislav Ludvik nevezetűt. Volt neki egy fia, Bohuslav, de attól már senki sem vett több disznót, mert akárhová ment, mindenütt azt mondták: „Ez annak a fia, akit leszúrtak, ez is finom alak lehet.’’ Mit tehetett, szegény, a krumlovi hídról beugrott a Moldvába, úgy kellett kihalászni, élesztgették, pumpálták belőle a vizet, mégis kiadta a lelkét az orvos karjai között, aki meginjekciózta.

— Hát magának furcsa hasonlatai vannak, jegyezte meg Bretschneider sókatmondóan

— előbb a Ferdinándról beszél, aztán egy marhakupecről.

— Dehogy vannak, — tiltakozott Svejk, -- isten őrizz, hogy én akárkit is összehasonlítsak akárkivel. A Palivec úr ismer engem, lgazj hogy én még soha senkit se hasonlítottam ösz- sze senkivel? Csak épp, hogy nem szeretnék a Ferdinánd őfensége özvegyének a bőrében lenni. Most aztán mihez fogjon? A gyerekek árvák, a konopistéi uradalom gazda nélkül maradt. Menjen hozzá valami másik trónörököshöz? Mit ér vele, megint elkíséri Szarajevóba, és másodszor is özvegy lesz. Évekkel ezelőtt volt egyszer Zlivben, Hluboká mellett, egy erdész, nagyon csúnya neve volt, Pindó- úrnak hívták. No, a vadorzók lelőtték, ott maradt az özvegye két gyerekkel, és két év múlva megint hozzáment egy erdészhez. Mild- lovaryba, a Pepik Savlovhoz. Erre lelövik neki azt is. Aztán harmadszor is férjhez ment, megint csak egy erdészhez, és azt mondja: „Három az igazság. Ha ez se sikerül, hát nem tudom, mit csinálok.” És mit tesz isten, lelövik neki a harmadikat is, és akkor már összesen hat gyereke volt azoktól az erdészektől. Fogja magát, bemegy Hlubokára, a herceg őfensége irodájába és panaszt tesz, hogy ő hogy megjárta az erdészekkel. Azt mondták neki, menjen hozzá a Jareshez, aki a halastónak volt d felügyelője. És akár hiszi, akár nem, a Jares is befii&adt a tóba, halászás közben és tőle is volt két gyereke. Azután Vodúanyba ment férjhez, az ottani miskárolőhoz, az meg egy éjszaka fejszével agyonverte és másnap önként jelentkezett a hatóságnál. Písekben akasztották, a kerületi törvényszéken, leharapta a pap orrát, és azt mondta, hogy nem bánt meg semmit, és még mondott valami nagyon csúnyát a császár őfelségére.

— Nem tudja, hogy mit mondott? — kérdezte Bretschneider a reménységtől elcsukló hangon.

— Azt én nem mondhatom meg magának, mert azt senki se merte még egyszer kimondani. Állítólag olyan borzasztó és szörnyű volt, hogy az egyik bírósági tanácsos, aki hallotta, ott helyben megőrült tőle, és a mai napig is elkülönítve tartják, nehogy kiszivárogjon valami. Az nem egy olyan közönséges felségsértés volt. amilyet részegen szoktak a császár őfelségének d fejéhez vágni.

(•Eoiytetása következik?)