Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-26 / 12. szám

1955. március 26.

í>

A fiatalok istcoláia

\ tanító és az instruktor együtt nem több, mint 40 éves. De

„Tanulni, tanulni, tanulni“

Az újbarsi téli mezőgazdasági iskolát (lévai járás) hetenként több mint 20 újbarsi és kiskoszmáli fiú és leány látogatja Szakemberek vezetése mellett megismerkednek az állatok anatómiájával és fiziológiájával, az állattenyésztés és a növénytermelés alapjaival és a szocialista mezőgazdaság szervezésével. A fiúk és leányok, akik tavaly kezdtek a mezögazdságban dolgozni, nagy érdeklődéssel hallgatják az előadásokat. Képünkön dr. Sarissky Pál állatorvos ellenőrzi a tanulók házi feladatát.

Az ifjú szakemberekhez szólok

okosabbak voltak, mint bármilyen más 40 éves. Azonnal elszállingóztak a klubhelyiségből, mihelyst valami zavart észleltek a fiúknál. Hiába a főnök mindig csak főnök marad, mégha csak 18 éves is, csak a 15 éves tanulónak ilyen esetben talán nehezére esik a felelés.

„No, fiúk, mondjátok meg, miért jelentkeztetek éppen ebbe az iskolába? A fiúk néznek, néznek egymásra, egyik is másik is elvörösödik, míg végre aztán Hruby Gyula áll fel elsőnek. „Be kell, hogy hozzuk azt, hogy a mezőgazdaság még mindig az ipar mögött kullog. „A többiek aztán jelentkezés nélkül is közbeszólnak’’, azért, mert tetszik nekem. Több tejre, v'.jra. húsra van szükség.” „Hogy mindnyájunknak jó dolga legyen". „Szüleim is mezőgazdasági dolgozók.”

— Miért félnek a fiúk annyira az istállómunkától? Miért hiszik azt, hogy a mezőgazdasági munka a legnehezebb?

— Azért, mert buták, — feléli egy tanuló az utolsó padban és erre aztán köröskörül megelevenednek az arcok.

— Ha értenének hozzá, ha megpróbálnák ... akkor....

Hruby Gyurka megint mosolyog, leint kezével, mint egy öreg tapasztalt állattenyésztő. Meg is kérdem tőle. hát mondd Gyuri, szövetkezeti tag vagy te? Tudod ügye, hogy a fiatalokat meg kell szerezni a mezőgazdaság számára.

Büszkén int és jelzi, hogy az állami gazdaságon dolgozik. Ott dolgozik az anyja is és a testvére is. Tizen vannak, ő a tizenegyedik, kor szerint pedig az utolsóelőtti. A legidősebb fiú 30 éves. Ez aztán a család. Hát még kit látunk itt? Itt van Várnái István, magyar nemzetiségű, szintén bérescsaládból származik. Szülei most a smifici állami gazdaságban dolgoznak, nyolc gyerek van a háznál. Az anyjának biztos katlanokban kell főzni az ebédet — mondom. A fiúk erre nevetnek. Ha Hrübyék, vagy Váradiék olyan nagy evők volnának, mint amilyen Baslár és Hurdálek. akkor még a katlan is kevés volna. Baslár itt az iskolában félév alatt 12 kilót hízott, ■ olyan, mintha dagadt volna a képe. És Hurdálek? Nem is látni rajta, hogy képes huszonnégy gombócot is megenni. Az evésben első, a tanulásban kevésbé, de állítólag most már javult. Sokat beszélgetünk mindenféléről, mindnyájan egyetértenek abban, hogy Baslár és Buchtík a legjobb tanulók és Jaraus Bdecek a legjobb fejő. A

legjobb hokijátékos Plechaty és a legjobb futballkapus a magyar Váradi. Kupka Václav, a CslSz elnöke is egyetértett ezzel a kiértékeléssel. A fiúk közben valahogy el is feledkeztek eldicsekedni azzal, hogy a helyi EFSz-től átvették a fél istálló gondozását és eddig már 0.95 liter tejjel emelték a tejhozamot. Az iskola büszke a tehenekre és már az ő kezük alatt egy kis borjú is született.

Szép dolog, hogy gyakorlatra tesznek szert, dehát hogy állunk a reggeli felkeléssel? 15 éves fiúk naponta fél ötkor kelnek! Nem korán ez egy kicsit? Egyáltalában nem. mert azok akik az istállóban dolgoznak, azok 11 órától délután 2-ig aludni kötelesek. A fiúk itt úgy élnek, mint hal a vízben. A múlt héten Prágába kirándultak, színházelőadásra mentek a fővárosba. Az azelőtti héten pedig disznóölés volt. Két héttel ezelőtt pedig saját rekreációs turistaházukban voltak. Futballoznak, ping-pon- goznák, hokiznak, lovagolnak, gyakorolják a spartakiád gyakorlatait, dolgoznak a Hadsereggel Együttműködők Szövetségében, hazajárogatnak a szüleikhez látogatóba, még azt is el kell mondanom, hogy az iskola teljes sí- felszerelést is rendelkezésükre bocsájt.

De most már aztán végre igazán el keU mondani, hogy a broumovi mezőgazdasági iskoláról van szó. A mezőgazdasági minisztérium a legjobb szakiskolának minősítette és az iskolát a CslSz kerületi bizottsága becsületkönyvébe is beírták. A tanulóifjúság 85 %-a szövetkezeti családból származik, néhány fiú apja egyénileg gazdálkodik, főleg azonban munkásgyerekek. Ez valóban az ifjúság iskolája. A legidősebb Vitek, a tanító 28 éves, Rambourek, az iskola igazgatója 27 éves, Matejicka, az instruktor 18 éves. A broumovi szakiskola egy éves és állatgondozókat nevel.

Ha átnézzük a mezőgazdasági minisztérium által elfogadott tanrendet, akkor sok értelmetlenségre bukkanunk. így például terv szerint az istállókat 1-2 hetenként 11.30-tcil kell rendbehozni, tehát olyan időben, amikor a teheneknek nyugalomra van szükségük, és az iskola nem nyújt alkalmat arra, hogy a tanulók megismerkedjenek az állatokkal való komplex munkával. Szerencsére az iskolában okosabbak, mint a minisztériumban. De feltesszük a kérdést, hogy milyen a helyzet az olyan iskolákban, ahol a vezetők nem ilyen körültekintőek.

A broumovi iskola már jónéhány alapos felkészültségű dolgozót adott

az állami gazdaságok számára '(taváig 32 leány került ki innen). Az iskola sokat törődik azzal, hogy további fiatalokat megnyerjenek a mezőgazdaság számára. Az iskolai inter- nátus kollektívájáról már az elején beszéltem. A fiúk itt mindent ingyen kapnak, sőt még 30.- korona zsebpénzt is kapnak havonta. Sokan innen a mezőgazdasági főiskoláig akarnak menni és bátor terveik vannak Kitudja milyen messzire viszi Várnái Pista, a volt napszámos tizedik gyereke, ha jól fog tanulni.

Az a mosolygóképű kis tanuló, aki 'azokat a fiúkat és leányokat, akik a mezőgazdasági munkától félnek, butáknak nevezte, igazat mondott. A mezőgazdasági munka már nem rabszolgamunka. A mezőgazdasági iskolák öntudatost jó mezőgazdasági munkásokat nevelnek, nemcsak a mezőgazdasági dolgozók gyermekeiből, hanem a munkások gyermekeiből is. A broumovi iskolában például Milos Blazek, nem lesz hegqesztő, mint az apja, és Bastáf, az iskola mintatanulója sem ül majd az esztergapadnál, mint az apja. A mezőgazdasági munka is olyan szép és fontos, mint a gyári munka, mert hiszen a mezö- qazda nem élhet jól a gyár nélkül és a gyár sem lehet meg a mezőgazda nélkül.

U iszen a broumovi iskola bejá- rata felett is ez a felírás áll: A munkás a parasztért — a paraszt a munkásért.

VASEK KÁSA

Mi fiatalok, akik bevonultunk tényleges katonai szolgálatra, hogy megtanuljuk a fegyverkezelést, nem feledkezünk meg a régi foglalkozásunkról sem és szakképzettségünket itt is állandóan növeljük. Erre minden lehetőségünk megvan. Olvassuk a sajtót, hallgatjuk a rádiót, tudjuk, mily hatalmas feladat áll most a mezőgazdaság előtt. Mi, akik mezőgazdaságban dolgoztunk, minden nap kíváncsian várjuk, hogy mit írnak a lapok, mit csinálnak odahaza azok a fiatal szakemberek . akik helyünkbe léptek.

Itt van a tavasz, megkezdődik a nagy harc, a hektárhozamok emeléséért. a több termésért. Mi, akik igykeszünk elsajátítani a hadtudomány minden csínját-bínját, segítjük egvmást a gyakorlatokban, tanulásban, hogy mindannyian ió eredményt ériünk el. Éppen ezért azt szeretnénk, ha fiatal szakemberek is ugyanezt csinálnák a mezőgazdaságban. Szeretnénk, ha tollat ragadnának és leírnák tapasztalataikat, bevált új munkamódszereiket, hadd olvassák, hadd tanuljanak belőle országszerte.- Ez a tapasztalatcsere átadás sokat segítene az ifjú szakembereknek s bennünket pedig még jobban megerősítene afelől, hogy azok. akik helyünkbe léptek, teljesítik a feladatokat.

VASS GÁBOR, katona.-w ¥rValaszolnak a pionírok

A kőkeszi pionírok felhívása nyomán országos mozgalom indult a pionírok között megnyerni az általános iskolát elvégző fiatalokat a mezőgazdaság számára. A pionírok és iskolai CsISz-szervezetek beszélgetéseket rendeznek idősebb dolgozókkal, kirándulásokat tesznek az EFSz-ekbe, megismerkednek a mezőgazdasági munka szépségeivel.

Az érsekújvári, Zselízi és ógyallai iskolák tanulói elhatározásukkal példaként szolgálnak a többi iskolák számára. Szímö községben az általános iskolát végző tanulók hét kivételével (ezek ipariskolába mennek) mind az EFSz-ben és állami gazdaságban akarnak dolgozni az iskola befejezése után. A párkányi járásba lévő iskolákban is egymással versenyezve jelentkeznek a fiatalok a mezőgazdaságba és mezőgazdasági iskolákba. Szőgyénben tizennégy, Köbölkúton huszonöt, Kéménden negyvenöt, Bátorkeszin huszonhárom fiatal jelentkezett eddig mezőgazdasági munkára.

A pionírok hazánk legfiatalabb nemzedéke így akarja megmutatni, hogy méltó utódai lesznek azoknak, akik félretéve mindent a párt szavát követve a határszélre mentek dolgozni. Az iskolából kikerülő fiúk és leányok friss erőt, új vért jelentenek a mezőgazdaságban. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a bratislavai kerületből 1400, az eperjesiből 800, a kassaiból 657, a besztercebányaiból 500 tanuló választotta eddig jövendő munkahelyéül a mezőgazdaságot, öröm és büszkeség tölt el bennünket. Hatalmas erő ez, amely amellett, hogy a mezőgazdaság számára nagy segítséget jelent, világosan bizonyítja, hogy a legfiatalabb nemzedék megtalálta a helyes utat, helyesen választ s dönt jövője felöl. —s—

Itt vágjátok le es fűzzétek össze!

Nagy idők nagy embereket kivannak. Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőit a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még macedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság, a .prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopotl férfivel, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit és őt sem zaklatják intervjuért

az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: „Svejk vagyok ...”

S ez a csendes, szerény, ütött-kopott férfi valóban nem más, mint Svejk, a derék öreg katona, a rettenthetetlen hős, akit annakidején az osztrák monarchiában oly sokat emlegetett a cseh királyság minden polgára, s akinek most a köztársaságban sem halványulhat el a dicsősége.

Én nagyon-nagyon szeretem ezt a derék katonát, Svejket, s közzétéve világháborús kalandjait, meg vagyok győződve, hogy ti is mindannyian szívetekbe fogadjátok e szerény, fel nem ismert hőst. Nem gyújtotta ő fel semmiféle istennő templomát Ephesosban, mint az a tökkelütött Herostratos, hogy bekerüljön a lapokba és az iskolai olvasókönyvekbe.

S ennyi elég is.

A SZERZŐ

I. rész

A HÁTORSZÁGBAN.

1. Svejk, a derék katona, belép a világháborúba

— Hát megölték a Ferdinándot — mondta a takarítónő Svejk úrnak, . aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen ■hülyének nyilvánította, azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt és hamisított pedig- rével eladta őket.

Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdét dörzsölgette, kámforspiritusz- szal.

— Melyik Ferdinándot, Müllerné? — kérdezte Svejk, tovább masszírozva a térdét. — Két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Prűsa drogista szolgája, tudja, aki egyszer megivott tévedésből egy üveg hajszeszt, aztán ismerem még a Kokoska Ferdinándot, amelyik a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy kár.

— Node Svejk úr, a Ferdinand főherceget, a konop/istéit, azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.

— Jézus Mária, — kiáltott Svejk — nagyon jó. És hol történt a baj a Ferdinand őfenségével?

— Szarajevóban, Svejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a fenséges asszony.

— Na ja, Müllerné, autókáztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti magának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajévóban. Hiszen az Boszniában van, Müllerné. Biztos a törökök a ludasok benne. Hiába, kár volt, hogy elvettük tőlük Bosznia-Hercegovinát. Na ugye, Müllerné. Ezért kellett a Ferdinánd őfenségének megboldogulnia. Sokat kínlódott szegény?

A fenséges úr mindjárt kész volt, kérem. Tetszik tudni, a revolver az nem gyerekjáték. A múltkor minálunk, Nusléban, egy lakó addig játszott a revolverével, amíg agyonlőtte az egész családját, meg a házmestert is, aki felment megnézni, hogy ki lövöldözik ott a harmadik emeleten.

— Vannak reixdverek, Müllerné, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfenségéhez biztos valami jobbat vásároltak és le merném fogadni magával, Müllerné, hogy az az ülető, aki a trónörökös őfenségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell. Tudja, nagyon nehéz dolog egy fenséges urat agyonlőni. Az nem úgy megy, mint amikor egy közönséges vadorzó lepuffantja az erdészt. Előbb ki kell spekulálni, hogy férkőzik hozzá, mert nem mehet oda csak úgy, akármilyen rongyokban. Cilinderben kell menni, hogy a rendőrök még előtte le ne füleljék.

— Azt mondják, hogy többen voltak.

—■ Magától értetődik, Müllerné — bólintott Svejk, befejezve a térde masszírozását. Ha maga meg akarna ölni egy trónörököst vagy a császár őfelségét, először biztosan maga is ösz- szedugná a fejét valakivel. Több szem többet lát. Ez is ad egy jó tanácsot, meg az is, és ekkor mindent siker koronáz, ahogy a himnuszunk is mondja. Az a legfontosabb, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a fenséges úr éppen arra megy. Mint a Luccheni úr csinálta, ha emlékszik rá, aki leszúrta a megboldogult Erzsébet királynőnket azzal a reszelővei. Előbb csak sétált őfelségével. Így bízzon meg az ember valakiben, azóta egy császárné se jár többet sétálni. És ugyanez a sors vár még nagyon sok mindenkire. Meglátja, Müllerné. egyszer még így jár az a cár is meg a cárné, sőt ne adj isten, talán a császár őfelsége is, ha már a nagybácsijára, egyszer rákerült a sor. Sok ellensége van neki, az öregúrnak. Még több, mint a Ferdinándnak volt. Éppen a múltkor mesélte egy úr a vendéglőben, hogy nemsokára üt az óra, amikor ezek a császárok mind elpatkolniuk, egyik a másik után és nem segíthet rajtuk még az államügyészség se. Aztán nem tudta kifizetni a cecht és a vendéglős mit csináljon, rendőrt hívott. Az az úr lekent

neki egy pofont és a rendőrök kettőt. Mindjárt be is dugták a kerekes kosárba,* hogy észretérjen. Hja, Müllerné, ilyen idők vannak most. Megint egy nagy veszteség Ausztriának. Amikor katona voltam, egy baka lelőtte a kapitányt. Megtöltötte a puskáját, és bement az ezredirodára. Mondták neki, hogy nincs ott semmi keresnivalója, de ö nem, neki mindenáron beszélni kell a kapitány úrral. Ki is jött a kapitány, és mindjárt rásózott egy ió laktanyafogságot. Erre az fogja a puskáját és durr, egyenesen bele a szívébe. A golyó meg kijött a kapitány úr hátából és kárt tett még az irodában is. Széttöri egy üveg tintát, és az iratok mind összefröcskölődtek.

— És mi Tett azzal a katonával? — kérdezte Müllerné egy idő múlva, miközben Svejk felöltözködött.

— Felakasztotta magát a hózentrágerjára — mondta Svejk, a keménykalapját pucolva. — És az a hózentráger nem is az övé volt. A prófosztól kérte kölcsön, meri azt mondja, leesik a nadrágja. Majd bolond lett volna várni, amíg főbelövik. Látja, Müllerné, ilyen helyzetben senki se tudja, hogy hol áll a feje. A prófoszt le is fokozták ezért, és hat hónapot kapott. De nem ülte le. Kiszökött Svájcba, most valami lelkész ott. vagy micsoda. Mostanság nagyon kevés a becsületes ember. Müllerné. El tudom képzelni, hogy csalódott a Ferdinánd őfensége abban az illetőben, aki Szarajevóban belelőtt. Ő csak azt látta, hogy jön egy úr, gondolta, na egy rendes ember, milyen szép. hogy megéljenez engem.. Az az úr meg egyszerre csak: puff. Mennyit kapott a fenséges úr, egyet, vagy többet?

— Az újság azt írja. Svejk úr. hogy a Ferdinánd őfensége olyan lett, mint a szita. Minden patront belelőttek, amennyi csak volt.

—_ Az ilyesmi szörnyű gyorsan megy, Müllerné, borzasztó gyorsan. Én egy browningot vennék az ilyesmihez. Ügy néz ki, mint egy kis játékszer, de két perc alatt agyonlőhet vele húsz főherceget, soványát, vagy kövéret, mindegy. Habár, köztünk legyen mondva. Müllerné, a kövér főhercegekbe könnyebben beletalál, mint a soványakba. Emlékszik, amikor a portugálok agyonlőtték a királyukat? Az is olyan kövér volt. Persze, egy király mért is lenne sovány? Na, én most elmegyek a „Kehély”- vendéglőbe, ha jönne valaki azért a rail érért.

* kosárforma, fonott felsőrészű jármű, melyben az utcai rendbontókat, részegeket, stb. beszállította a rendőrség.