Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-15 / 2. szám
IVJásodik napja itt vagvok ebben ’■'■‘■a városban. Járom a havas utcákat s gyerekmódra tanulgatom a történelmet. Szóbaállok az emberekkel, kikeresem és összehám/om a régi okiratokat, lapozom a krónikát, öregek meséit hallgatom, egy kicsit bele is lesek gondolatukba, s örömükbe, nézem amit mutogatnak és kimegyek a temetőbe is, — az is mond valamit a történtekről Azután, leülök, és gondolkodva leszűröm az évtizedek és évszázadok löttyét. És ez a lé nagyon pi^kos, feketeségén undorítva ícarikáznalc a vérfoltók. Mennyi, de mennyi küzdelem, verejték, baj. Mennyi fájdalom és mennyi sírás! Losonc. ...... ezt mind elhozzátok vagy kutya issza véretek1” — végződik a gyarmati török pasa parancsoló levele. „Rádaynak még a famíliája sem türtőztetik Losonc városában!" — parancsolja a labanc generális. Kolera, dögvész. ......Kirabolni a várost, az élő lakosokat elűzni: a házakat felgyújtani!” — ezernyocszáznegyvenkilenc. És sorolhatjuk sokáig, sokáig. EIsO világháború, az első halott, az első féllábú, az első árván hagyott gyerek, az első éhezők az első munkanélküliek, az első zsobracsénkások az első „büdös kommunisták", az első. . És a fasizmus, és u háború. Az első bomba és a 'tizedik, és a századik. És 1945 január 14. ..Ne szót vegyünk az üllő alá. ne szót kovácsoljunk; dolgot, ne héjt velőt, ne formát, de valóságot". — A losonci Kármán József írta valamikor ezeket a szarvakat. Ne szót kovácsoljunk, dolgot! Ezen a határkövön, ezen a bizonyos január 14-én amikor a Tugár túlsó oldaláról jövet benyitott az első losonci házba az első szovjet katona kérdezzük meg. hogy vajon ez a nép, s benne ezek az egyszerű losonci emberek, Adamec Józsi bácsi, Machdob bácsi és a többiek, kovácsolták-e, vagy kovácsolhatták-e. valaha is a „dolgot” ,úgy. ahogy akarták, úgy ahogy szerették volna, úgy,ahogy jó lett volna? Nem, ezeknek az embereknek addig a január 14-ig 'gazán nem sikerült semmi. Mit jelentett hát mégis közelebbről 1945. január 14. a losonciaknak? Ezt: A közel hatvanöt éves Adamec bácsi lett a kísérőm a városban. Ő mutogatta meg mindazt, ami érdekes ami szép, amire büszkék a losonciak ami új. A felszabadulás utáni napokban megkezdődött az építkezés. Azóta égült fel az új bósta épülete, a kórház a m.ai ipariskola épülete, az Az új kórház látképe A baloldal! pavilion a egkor- szerübb kórházak mintájára épült. A kórház jobhszár- nyának felépítésű befejezés előtt álr Ez a kis fiú még nem ismeri a háborút. Az ő világa a játék, a kenyér a nevetés Mindnyájunktól függ. hogy soha ne is ismerje meg az embertelen rombolást és gyilkolást hogy Losonc, ez a szép egyre inkább kiépülő város holnap meg szebb legyen. ,i % J. ' #V ■! fi [ i I - :JíVlK -S " ■1 wßi£if. fi|:| mr jfi (i rn, 1!i i Losonc — Fő utca. (Vadkerti István rajza) egészségügyi iskola hét tizenkétlaká- sos blokképület. Több mint kétszázezer koronából újravakoltatták a református templomot. Kiszélesedett a bútorgyár. Egyre több embernek nyújt munkát a szomszéd apátfalusi textil- gyár. Egyszóval megindult itt az élet. Méghozzá nem is akárhogy. Erős akarattal, kedvvel. A Vajanskyról elnevezett utcában . emléktábla jelzi Petőfi Sándor ottar- tózkodásának emlékét. Petőfi Sándor 1845 nyarán kereste fel Losoncot. Saját feljegyzései szerint Kármán Józsefnek és Ráday Pálnak. Rákóczi volt kancellárusának a sírja vonzotta ebbe a városba. Nagyon megkedvelte Losoncot, a losonciak is szeretettel fogadták otthonukban. Melegebb barátságot köt Weiss Rózsikával, eoy értelmes és szép varrólánnyal. Ehhez a kislányhoz írja „A varróleányhoz” című versét. • * * * 1\/J ár esteledik, de még lenne mi- -rOl beszélni. A most tervezett kultúrházról. a parkosításról, arról, hogy elakarják tüntetni a vágóhíd melletti szemétdombot. A szépről,... s mindenről ... Adamec bácsi hazafelé indul. Különös örömmel, mert mindezt jólesett elmondani és megmutatni. KARDOS ISTVÁN 1 ■ Adamec bácsi, az én losonci vezetőm, örömmel mutatja be városát. Lelkesen beszél arról a sok minden újról ami az utóbbi években épült Losoncon, de nem feledkezik meg, azokról a szörnyűségekről sem, amiken az évtizedek során átment a város. Rukova Olga, a tátrafüredi nyolcéves iskola tanulója, aki a múlt évi pionír síversenyen bajnokságot nyert, ezid^n is szorgalmasan gyakorol. ★ Felejthetetlen emlékek, gyönyörű tájak, fehéren világító hősipkas fenyők. Vájjon van-e, akinek a lelkét ne ragadná meg hazánk gyönyörű tájának páratlan szépsége...? ★ Kilátás a Tarajkáról (bal) (Prandel Sándor felvételei) A losonci református templom nagyon megrongálódott a háború alatt. Államunk több mint kétszázezer koronát adott a templom megjavítására Képünkön a templomot és jobboldalt azokat a fákat láthatjuk, amelyekre 1944 őszén magyar katonaszökevényeket akasztottak fel a német fasiszták Lhben a házban született Kármán József, a magyar felvilágosodás legnagyobb prózai Írója. Ma már ez a hár ntm áll, a helyébe újat építettek, ezi az eredeti képet dr Székács istván mérnöknél találtuk. Kármán Józse'- sirja a losonci református temetőben van. A szétbombázott kaszárnyák helyénépült fel a Gottwald elvtársröl elnevezett építészeti felsőipariskola Itt tanulnak a jövő ifjú építészei. „Fehér réten hókristályok: csupa csillag a vidék! Falu szélén vígan járok, tiszta, fényes, kék az ég”. VERES JÁNOS Albertfalván egy 1800 év előtti településre bukkantak Albertfalván Budapesttől nem messze most, amikor a júniusi árvíz nyomait távolították el, ásatások közben egy római településre találtak. Magyarországon a- lóban egyedülálló ez a felfedezés. Eddig már kiásták és szabadda rették a település csatornázási rendszerét, a kutakat és lakóárkokat. A leletek közül rendkívül érdekes egy bronz- bavésett katonai elbocsátó levéi valamint egy mézeskalács készítéséhez használt berendezkedés. Ezenkívül sok edénytöredéket és állati csontot találtak.
