Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-26 / 12. szám

2 1955. március 26. %Vßits4£L> Nyerjünk meg minden fiatalt a CsISz-be A II. kongresszus után hazánk va­lamennyi CsISz-stervezete számára a legfontosabb teendő a tagtoborzás. Felmerül a kérdés, vajon miért tűzött elénk ilyen fontos feladatot a kong­resszus? Miért van szükség arra, hogy minden fiatalt megnyerjünk a CsISz- be? Elsősorban azért, mert a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség helyet ad min­den fiatalnak. Lehetővé teszi minden falusi és városi fiú és leánvnak egy­aránt, hogy szervezeti és kollektív életet éljen, hogv úgy ideológiai, mint politikai és kulturális téren képez­hesse magát. S nem utolsó sorban azért, hogy a jó munka után lehető­ségük nyíljon a fiataloknak a szóra­kozásra is. Hazánk szocialista építésében szép és felelősségteljes munka jut az ifjú­ságnak. Ezért szervezetünknek szük­sége van minden olyan fiatal dolgos kézre, amely építeni, alkotni tud. mert csak így teljesítheti azokat a feladatokat, amelyeket pártunk X. kongresszusa és a CsISz II. kongresz- szusa tűzött elénk. Munkánk sikeres elvégzéséhez fokoznunk kell ifjúsá­gunk széleskörű szocialista nevelését, mert enélkül nem mozgósíthatjuk kellőképpen ifjúságunk nagv tömegét a mindennapi feladatok teljesítésére. Mindezt pedig csak úgy érhetjük el, ha betöltiük a hézagját és megnye­rünk minden fiút és leányt ifjúsági szervezetünk számára. Ebben kell ke- i esnünk a tagtoborzás fontosságát. Ne neveljünk koravén fiatalokat Ahhoz, hogy ifjúságunk széles tö­megét megnyerjük a szervezeti életre, először is meg kell velük szerettetni a CsISz-t. Számos alapszervezetben sikerrel járt ez a dolog és a fiatalok második otthonukként tekintik a CsISz-t. Azonban még sok olyan alapszervezettel találkozunk, ahol a vezetőségi tagok helytelenül érteke­zik a CsISz egész működését. Azokra a funkcionáriusokra gondolok, akik azt hiszik, hogy egy-két gyűléssel, előadással, vagy brigádóra ledolgozá­sával kimerítettek mindent, ami a CsISz egész működésére vonatkozik. CsISz-tagjaink politikai nevelése két­ségtelenül a legfontosabb feladat szá­munkra. Politikai és olvasókörök, elő­adások nélkül nem mondhatjuk azt, hogy biztosítva van ifjúságunk állandó politikai fejlődése. Azonban nem sza­bad egyoldalúan vennünk az ifjúság nevelését. Nem engedhető meg, hogy egyes CsISz-szervezetek vezetősége csak akkor hívja össze a fiatalokat, , amikor gyűlés, előadás, politikai isko­lázás, vagy ehhez hasonló feladatok elvégzése vár a tagságra. Az ilyen vezetők sohasem törnek maguknak utat az ifjúság széles tömegeihez. Az ilyen módszerrel csak megfásult, ko­ravén ifjúságot lehet nevelni. Mi pe­dig nem akarunk ilyen fiatalokat látni. Azt akarjuk, hogy fiataljaink élete gazdag és vidám legyen, hogy tudjanak örülni az élet szépségeinek és hogy mindig úgy emlékezzenek szi­laj ifjú korukra, mint életük legszebb éveire. A mai ifjúságnak minden oka és lehetősége megvan arra. hogy fia­talos frisseséggel, jókedvvel végezze munkáját, hogy mindig derűs arccal járjon az emberek között. Ma nin­csenek kettétört sorsok az ifjúkorban, mint az a múltban volt, amikor a diákot az utcára dobták, ha az apja nem bíita fizetni a tandíjat. Ifjúsá­gunk élete a szemünk láttára egyre szebb és gazdagabb és mindez a mi igyekezetünkből, két kezünk munká­jából fakad. Ezt kell. hogy megértsék fiataljaink Ne fukarkodjunk az ifjúsággal szemben Csupán rajtunk áll, hogv CsISz- tagjaink élete széppé és örömtelivé váljon a szervezeti életben. „Ahol a fiatalság, ott az élet, a jókedv” — szokták mondani. Ne legyünk fukarok CsISz-tagjainkkal szemben! Ne pró­báljuk fékezni a dal. tánc és zene után vágyó fiatalokat. Adjunk lehető­séget a falusi szervezetekben is, hogy a CsISz-ben jól szórakozhassanak a fiatalok. A mai kor megköveteli, hogy gazdag képességgel és tulajdonságok­kal ellátott fiatalokat neveljünk. Olyan fiúkat és lányokat, akik bármilyen helyzetben, könnyen feltalálják ma­gukat. Ne legyen egyetlen fiatal sem, oiyan, aki ne tudna táncolni, kerék­pározni, lovat megülni. kézilabdázni, úszni, vagy sízni. Ha ezt az utat vá­lasztják funkcionáriusaink, munkájuk sikerrel jár. Tagtoborzás Érsekújváron Az érsekú.jvári CsISz járási vezető­sége példás munkát végez a tagtobor­zás terén. A titkárság valamennyi dol­gozója szívügyeként tekinti a falusi szervezetek kibővítését. Mielőtt meg­kezdték a munkát, pontos kimutatást készítettek egyes falvakról, hogy át­tekintést nyerjenek a szervezeteken kívülálló fiatalokról. így a járás te­rületén minden községben megálla­pították, hogy hány fiatal esedékes a CsíSz-tagságra. Az ilyen községek­ben kultúrműsorral egybekötött tag­sági gyűléseket rendeztek, ahová meg­hívták a szervezetlen fiatalokat is. — Ezzel a módszerrel a kongresszus na máig 670 új tagot szerveztek be a CsISz-be. Ez azt jelenti, hogy a CsISz-tagok száma az elmúlt évek­hez viszonyítva járási méretben, több mint 100 százalékkal emelkedett. A legutóbbi megállapítás szerint az érsekújvári járásban már csak 400 olyan fiatal van, akik esedékesek a CsISz-tagságra. Ezek közül több mint 150-nek már folyamatban van a fel- vevése. A tagtoborzás állandóan fo- i lyik a falvakon. Március 15-én tag­sági gyűlésre jöttek össze a tardos- keddi fiatalok, ahová meghívták a falu valamennyi fiatalját. Az össze- jövete'en 10 fiatal belépését. hagyta jóvá a tagsági gyűlés. Az érsekújvári funkcionáriusok út­törők a tagtoborzásban. Ha minden járási vezetőség olyan komolyan ven­né a kezébe az alapszervezetek kibő­vítésének fontosságát, mint ahogyan azt Érsekújvárban tették, joggal mondhatnánk azt, hogy minden erőnkkel azon gondolkozunk, hogy a kongresszus határozatait megvalósít­suk. ' GÁL ETA Téli álom tavasszal Szép tavaszi napok köszöntöttek ránk. Állami gazdaságaink és szö­vetkezeteink földjén szépen zöldéi az őszi vetés. Havat már csak itt- ott a hegyek tetején látni. Ta­vaszt, meleget lehel a föld. Az Érsekújvár körül elterülő szántóföldek jól elkészítve várják a magot. Az érsekújvári 2. számú traktoros brigád tagjai egy percig sem tétováztak azon, hogy vajon lehetséges-e már szántani és trá­gyázni. Mindig indulásra készen várták a kedvező pillanatot, ami­kor munkához láthatnak. Minden percet kihasználnak, mert tudják, hogy a tavaszi munkák időbeni el­végzése alapja a bőséges termés­nek. Az enyhe januári és februári hónapokban több mint 122 hektá­ron végezték el a szántást és 9500 tonnakilométeren istállótrágyát szórtak szét. No, sajnos nem így van ez az érsekújvári járás egyes községei­ben, mint például Kürtön, ahol a traktorosok még a trágyázást sem végezték el. Lehet, hogy még téli hosszú álmukat alusszák. Vagy azt gondolják, hogy vetni még van idő, a többi munka pedig szintén ráér. De hát mit csinálnak akkor? Bizonyára Habaj Lajos brigádveze­tőt várják haza az iskolából. Pe­dig Habaj elvtárs bizonyára nem veszi jó szívvel majd, ha megjön, hogy amíg ö az iskolában minden igyekezetét arra adta, hogy minél jobban elmélyítse szaktudását, amit visszatérése után átad a brigád tagjainak — addig a traktorosok elmaradnak a tavaszi munkákkal. Hogyan akarja teljesíteni pár­tunk és kormányunk határozatát az érsekújvári gép- és traktorál­lomás, amikor karbatett kezekkel nézi a kürtiek tétlenségét. És mit tett az érsekújvári gép- és trak­torállomás CsISz-szervezetének ve­zetősége e dolog érdekében? Vagy talán nem akadna ember, aki meg­győző munkával talpra állítaná a traktorosokat és megmagyarázná nekik, hogy mit jelent népgazda­ságunk számára a tavaszi munkák időbeni elvégzése és milyen káro­kat jelent az, amikor hét traktor, közöttük egy hemyótalpas, kihasz­nálatlanul áll a brigádközpont ud­varán. —ge. „AZT HISZEM, HOGY A TISZTÁS ZÍVÜ ÉS ÉRZÉSVILÁGÜ EMBER CSAK HÍVE ÉS HARCOSA LEHET A BÉKÉNEK.” Búcsú a békeharcos néger énekestől Aubrey Pankey, a világhírű néger énekes március 5-én fejezte be kör­útját hazánkban. Paul Robeson után Aubrey Pankey a legnépszerűbb né­ger énekes dolgozóink körében. Fel­lépését február 9-én kezdte meg Kar- love Varyban, majd Ash, Praha, Ma- rianské-Lázne, Warmsdorf, Pardubice, Brno, Gottiváldov, Ostrava és Krnov jelentették útjának egy-egy sikeres állomását a cseh és morva földön. Szlovákiában az énekes Bratidavá- ban, Trnaván és Nyitrán lépett fel. Műsora általában két részből állott. Az első részben klasszikus műveket interpretált. Beethovent, Schumannt, Brahmsot. Schubertét, Rachmanino- vot, "Csajkovszkijt (az utóbbitól a Bölcső-dalt énekelte) Rubinsteint és Glinkát. (Az utóbbitól az Ivan Szu- szanin operából énekéit egy áriát.) A második rész néger spirituálékból állott. Ezeket a dalokat a híres Fisk Jubilee Singersek ismertették meg első ízben az európai koncert-ter­mekkel, hogy az előadások jövedel­méből létrehozzák az első néger­egyetemet. ma azonban ezek a fájó melódiájú különös, ritmikus dalok már otthonosak a legigényesebb kon­cert-termekben is és felsír bennük a kapitalizmus új fekete rabszolgái­nak éneke, az új bibliai Mózes, a felszabadító iránt. A néger énekes­nek a második részben az az érdeme is megvolt, hogy több ilyen spirituá­lét ő maga dolgozott fel koncert ré­szére, sőt az egyik dalnak a Legen­dának 0 volt a szerzője is. Mindkét műsorszámot országszerte hatalmas siker kísérte. Aubrey Pankey, nyitrai fellépése kőrútjának utolsó szakaszába esett, ezért tehát felkerestük koncertje után a művészt és elbeszélgettünk vele. — Az Önök szép hazáját jól is­merem — mondta a néger énekes, — hisz már ötödször járok itt. Voltam már a Csehszlovák köztársaságban 1947, 1948, 1950 és 1951-es években. Csak azt sajnálom, hogy mindig téli időben jutok ide el, pedig úgy sze­retném látni már ezt a szép földet nyári virágzásában. Remélem erre is sor kerül még. A szomszédos Ma­gyarországot is jól ismerem, .ott mar hatszor jártam. Csehszlovákiába Lon­donon, Párizson és Belgiumon át jöt­tem. az Önök hazájából pedig a Ne­met Demokratikus Köztársaságba me­gyek énekelni. Csehszlovákiai kőrúto­mon mindenütt megértő és fegyelme­zett publikumot találtam, bizonyos ^IEKETETTEL j«js>öNTÖM H csc-HsnoVflk' líövrúRWő6 íeji/íácAt.1 fokig meglepődtem, mennyire fejlő­dött a dolgozók zenekulturális ízlése. Nyomát sem találtam semmiféle fajt megkülönböztetésnek, ez lehet hogy önöknél magától értetődő, de ez nem mindenütt van így a világon. Aubrey <key abban az időben járt nálunk, amikor a Béke Világta- nács január 19-i határozatát dolgozó-, ink valóra váltják, és megindult az* aláírási akció az atomfegyverek be­tiltása és megsemmisítése érdekében. Természetes■ tehát, hogy második kér­désünk erre vonatkozott. — Azt hiszem, hogy a tiszta szívű és érzésvilágú ember csak híve es harcosa lehet a békének — válaszolt az énekes. — Én is szívből a béke híve vagyok. Azzal az eszközzel har­colok a világbékáért és’ nemzetek közti közeledésért, amelyet a termé­szet ádott nekem. Hangommal és éne­kemmel. A nyitrai koncert alkalmából a ke­rület dolgozói több kisebb emléktár­gyai köszönték meg a szép koncertet, így a nyitrai péküzemek egy szép varrott kendővel, a partizánskei Au­gusztus 29 vállalat egy miniatűr csiz­mával, a nyitrai ifjúsági szervezet megbízásából pedig Markó László és Baracska Ilona eívtársnők, a nyitrai építészeti ipariskolai tanulók egy könyvvel ajándékozták meg a mű­vészt. Ez képezte harmadik kérdésünk tárgyát. — Jól esett a szlovákiai dolgozók figyelme, — mondta a néger énekes — és Nyitrán annak is örültem, hogy az ifjúság nemcsak nagy számmal vett részt a koncerten, hanem még ajándéktárgyal is kitüntetett. Én tu­dom, hogy ugyanakkor, amikor én Nyitrán néger spirituálékat énekel­tem. a rádió nemzetközi jelentőségű hockey-mérkőzést közvetített. Én ter­mészetesnek veszem a fiatalság ér­deklődését a sport iránt. Ezért két­szeresen értékelem azt, hogy voltak nagy számban olyan fiatalok, akik felkeresték koncertemet. A nyitrai ifjúság ajándékának pedig különösen örülök. Egy könyvet kaptam itt, amely a szlovák művészéletet tár­gyalja, a dedikácxó benne angol nyel­vű. Én azt hiszem, hogy ez az aján­dék szimbolikus. A művészet az az eszköz, amelyen keresztül az emberek legjobban megértik egymást. Ez ve­zeti el az igazi embert a másik igazi emberhez. Függetlenül az arcbőr szí­nétől a fajtól, vagy a nemzetiségtől. Melegen köszöntőm a szlovákiai ifjú­ságot és gyakran fogok reá emlékez­ni akkor is, amikor már elhagytam az Önök szép országának határát. Természetesen előkerült a töltőtoll és papírlap. Aubrey Pankey sajátkezű aláírásával erősítette meg azt, amit mondott. A néger énekest a nyitrai koncert előtt két apró szlovák népviseletbe öltözött leányka köszöntötte hatalmas virágcsokrokkal. A békevédők nyit­rai kerületi választmányának megbí­zásából Majtonová elvtársnő üdvözöl­te. — Mi minden becsületes embert tisztelünk, legyen az akár fekete, akár fehér — mondotta. — A •béke határvonala a világ minden országá­nak és emberének szívén vezet át arcb'Jrre, vagy világnézetre való te­kintet nélkül. Mi is ezt éreztük, mikor a híres néger énekestől búcsúztunk. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Kedvelem a filmet, a sportot, a jó társaságot, de ha miaki mégis meg­kérdezné tőlem, hogy mi a legked­vesebb szórakozásom, a válaszom egy­szerű volna. Szabad időmben a leg­szívesebben színdarabot nézek, ha módomban mn, vagy akár magam is résztveszek az előadásban. Érthetően örömmel mentem megnézni otthon- jártomban, falumban Szigligeti „Li- liomfi” című vígjátékát, amelyet a falum Csemadok szervezetének szín­játszói adták elő. Nem minden a szo­kott módon játszódott le, írtért jóval előadás előtt elkelt minden jegy. sőt sokan lemaradtak az előadásról. Mi­alatt kint zúgolódott a jegmélküli tömeg, bent a szerencsés nézőket Fe­renci elvtárs szórakoztatta az előadás megkezdéséig harmonika szólóival. Pár perc múlva szétnyílt a függöny és a színen megjelent a „Liliomfi” Ka­millája és Liliomfija. Felejthetetlen darabnak voltunk a nézői. A mi fa­lunkban valósággal élményt jelentett ez, amely mindvégig magávalragadta a nézőközönséget. Itt úgyszólván min­den a darab sikerét segítette elő: a szereplők jó játéka, a díszletezés és a kosztümök is. Sikerült Szigligeti gondolatát közvetíteni a falu emberei félé: megértették a fontosat belőle, hogy a múlt Magyarországának feu­dális világában csak érdek a házasság, ami ellen tisztaszívű embereknek ne­héz volt küzdeni. A szereplők közül dicsérni kell Liliomfi alakítóját, Mi- chalec Dánielt, aki igazi típust alakí­tott a félfeudális úri világ által le­nézett szerelmes színészt. Amellett tehetséges szólóénekes is. Mellette talán a Mariskát alakító Szalai Ella tanítónőt kell kiemelni. Játékában olyan mély volt az átélés, hogy senki nem kételkedhetik színjátszói képes­ségében. Jó volt még Szellemfi sze­repében Szalai Gyula tanító, a Szil­vái professzort alakító Kispál Dezső. Klucsik Béla, mint Kányái vendéglős, és Filkász István is a szerelmes Gyuri pincér alakítója. Talán egy kis gyen­geség mutatkozott Kevezsda Lajosnál, akinek a mozgása kissé merev volt és ez gátolta abban, hogy bele tudja magát élni szerepébe. De másvalami is van itt, amiről örömmel kell ír­nom. Nemcsak a szereplők jó játékát kell dicsérni, hanem azt a jó szelle­met is, ami öregeket és fiatalokat ilyen szép vállalkozásban összetart. Bzideig ugyanis többnyire csak a fia­talok vállalták a színjátszást, de most már az idősebbek is szívesen játszot­tak. Ez nemcsak azért volt jó, hogy idősebb szerepre nehéz volt eddig fiatalokat beállítani, hanem azért is, mert az öregeknek és fiataloknak ez az összetartása elő fogja segíteni a hegysúri Csemadok színjátszó gárdá­jának további fejlődését. ANDRÁSSY FERENC. Bratislava. Falum tíz évéiül szeretnék valamit írni, arról a tíz esztendőről, amit a fe'szabadulás óta megtettek a bácskai do'gozó emberek. A tíz év előtti idők­re én még nem nagyon emlékezhe­tek, de tudomásom van róla, mert beszéltek róla szüleim és ismerőseim. Olyan volt az élet Bácskán, mint minden más kis faluban; az embe­rek dolgoztak, csak nem tudták, hogy miért. Kaptak is valamit munkájuk fejében, meg nem is. Ügy. ahogy a szegény embereket mindenütt kizsák­mányolták: a kulák. vagy a földbir­tokos, de ha az nem, akkor az állam a vasútnál, Bácskán is nyomorultul élet a földnélküli vagv a kevésfö'dú paraszt, vagv a napszámos. A máso­dik világháború a mi falunkból is megszedte az áldozatait. És a. felsza» badulás nálunk is felszabadulást je­lentet. Igaz, hogv évekig szenved­tünk a háborús károktól, de ebből is kisboltunk. A szomszédságunkban már 1950 után egymásután alakultak az Egységes Földművesszövetkezetek, csak Bácskán nem akart megtömi a jég. Féltek az emberek a kulákok hí­reszteléseitől. olyanoktól,, hogy „ha beléptek a szövetkezetbe, csak a sza­kadásig való munka vár rátok es nem kaptok érte semmit.” Így hát sokan inkább otthagyták a földjüket és elmentek ipari munkára, csakhogy ne kelljen belépniök a szövetkezetbe. A helyi pártszervezet meggyőző mun­kájának volt az eredménye, hogy 1952- ben mégis megalakult a szövet­kezét Bácskán és lassan-lassan elhall­gattak a rémhíreket terjesztők 1s. Most ott tart a szövetkezeti paraszt­ság nálunk, hogy egyre kevesebb a szalmatetős ház már falumban, és egyre több az újonnan épült. A vil­lanyt is bevezették. Kiépítették a szövetkezet gazdaságát is: valósággal külön falu már a falunkban. Van raktárháza, tyúkfanmja, hizlaldája, két istállója és két dohányszárítója. A gé­pi felszerelést már nem is kell em­líteni. A Latorca mentén kölest ter­melnek, az elhagyatott legelőket rend­beszedték, és juhokat is tenyészeté­nek. Ezek mind olyan eredmények, amelyeket mindenkinek el kell ismer­ni. De ifjúságunk életében is változás történt. Nemcsak azzal, hogy jobb életkörülmények közé kerültek, hisz ma már a falu minden fiatalja kenye­ret keres, — de abban is. hogv már van ideje szórakozásra és tanulásra is. Nem úgy, mint azelőtt, — amikor, ha megszabadulhatott a fiatal, — a nyomasztó robottól, akkor első útja a korcsmába vezetett, — hanem a szocialista emberhez méltóan. Egy lel­kes tanító, Troskó Bertalan, megala­kította a CsISz-szervezetet még 1952- ben. Ez a CsISz-szervezet tevékeny kultúréletet élt és az előadások jöve­delméből könyvtárat vásárolt magá­nak. De nemcsak ezt, hanem sport- fe'szerelést is, és megalakult a Sokol­. egyesület is. Rendbehozták a futball- pályát. kosárlabdapályát építettek és megkezdték az aktív sportéletet. — 1953- ban már ott tartottak, hogy megnyerték a járási PPOV vándor­zászlót. Megalakult a Hadsereggel Együttműködök Szövetsége is és itt olyan munkát végeztek, hogy a já­rásban elsőkként emlegetik őket. Ma már a CsISz-szervezetnek van könyv­tára, sportfelszerelése és nemcsak egy­oldalú sportot űznek, — azaz nem­csak futballoznak, hanem van az if­júságnak atlétikai-, kézilabda- es asztal tenisz-szakosztálya is. De nem­csak sportolnak, hanem olvasnak is és színjátszással is foglalkoznak, ide vezetett a tízéves békés épitőmunka, és kell-e ettől még lelkesitőbb szá­munkra, fiatalok számára, amikor tudjuk, hogy tíz év múlva ha béké­ben élhetünk, már nagyon sokkal messzebb' tartunk. PANDI LAJOS. a kassai magyar tannyelvű nyelvű ipariskola tanulója

Next

/
Thumbnails
Contents