Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-18 / 65. szám
0) IFJÚSÁG 1954. augusztus 18. Bolán Margit, a mocsoni állami gazda säg dolgozója beszolgáltatási kötelezettségének eleget tett és most 120 kg-os sertést szabadon ad el. J6 munkát végez a komáromi járási Hadsereggel Egviittmüködi Szövetség Későn délután kerestem fel a komáromi járási Hadsereggel Együttműködő Szövetség irodáját. Szerencsére — már jóval a hivatalos munkaidő után — még itt találtam Lindovszky János elv- társat, a. járási szövetség helyettes elnökét. Iratok fölé hajolva, munkájába elmélyülten ült az Íróasztala mellett, mikor rányitottam. A közeljövőben .veszi át a szövetség járási vezetését, a jelenlegi helyzetállást tanulmányozza Lindovszky elvtárs Szemeréröl került ide. A kisközségben igen jó munkát végzett; különösen a CsISz-tagok sajnálják, hogy elkerült a faluból. Pedig Lindovszky elvtárs most is segít nekik, "hetenként egyszer, ha hazamegy, ellátogat hozzájuk, tanácsot ed és segít nekik, önfeláldozó munkája szép eredményeket hozott, Szemere ifjúságának túlnyomó része a szocialista falu harcosa lett. Az új munkahelyén Lindovszky elvtárs felhasználja az otthonszerzett tapasztalatait, s közben állandóan tanul és képezi magát. A szövetség munkájáról nem tudott pontos tájékoztatást adni — nemrég került ide — s azt tanácsolta, hogy jöjjek be hozzájuk- másnap reggel. Még fél nyolc sem volt, de Balázs elvtárset már itt találtam. A járási Hadsereggel Együttműködő Szövetség a helyi autóklubbal karöltve augusztus 15-én gyorsasági motorkerékpáros versenyt rendez. Balázs elvtárs a verseny megszervezésével foglalatoskodott. Ö Gittáról került ide, ott bevonulása előtt ít helyi CsISz-szervezet elnöke volt. Munkáját becsületesen, nagy akarással végezte. Hasonlóan a hadsereg kötelékében is szorgalmasan dolgozott. Ezér'. nem véletlen, hogy leszerelése után a Hadsereggel Együttműködő Szövetség járási vezetőségébe nevezték. Tőle s részben Lindovszky elvtárstó! is hű képet kaptam a komáromi járás; Hadsereggel Együttműködő Szövetség munkájáról. . A szövetségnek' öt jól működő köre és klubja van. A tagok száma szerint a postagalamb tenyésztő klub a legnagyobb. A legügyesebb galambtenyésztő Csivre Ferenc és Takács Árpád, akdV feleségeikkel együtt nagy örömmel szentelik szabad idejüket a galamboknak. A szövetség már több nagyobb- szabásu bel- és külföldi versenyt is rendezett, belföldön 500 km-es, külföldön pedig 900--1000 km-es távon. A külföldi versenyek céljai a Szovjetunióban és Bulgáriában voltak. A verseny kiértékelése még nem történt meg, de ■a galambtenyésztő klub tagjai jó eredményekkel r számítanak. Egyébként a versenyt igen nehéz körülmények között bbnyolították le. A versenyt erős szél zavarta, mely kedvezőtlenül befolyásolta a galambok teljesítményét. Az erős szél megkárosította a klub tagjait, több galamb az úton elpusztult. A komáromi gaiambtenyésztő klub a nyitrai kerületben jelenleg a második helyen áll, de nincs kizárva, hogy az utolsó versenyek kiértékelése után az élre tör. A kör tagjai joggal büszkék az elért szép eredményekre. — Egy galamb háború esetén annyi mint egy' jól képzett katona — mondják nem ok nélkül a kör tagjai, mert valóban a postagelemb tenyésztésnek és képzésnek honvédelmi jelentősége van. A postagalamb tenyésztő klubhoz hasonlóan jó munkát végeznek az autóklub tagjai is. Ennek a klubnak is sok tagja és hat motorkerékpáros versenyzője van. Már több versenyen indultak s N jelenleg saját maguk által rendezett versenyre készülődnek. A verseny iránt oly élénk az érdekődés, hogy az edzéseiket is nagy közönség előtt tartják. A rádió kör legaktívabb tagja Csapiár Árpád, ő mozgósítja és serkenti munkára a kör többi tagját. Eddig amatőr rádiókon kívül alig csináltak egyebet. Most szép tervet dolgoztak ki a jövő évre; Kísérletezni fognak, új megoldásokat akarnak keresni a rádió, villamosság és a technika más területén. A kör legszorgalmasabb tagja1' rendszeresen képzik magukat, szakkönyveket és lapokat olvasnak. Az akarás nem hiányzik belőlük, s így minden bizonnyal szép eredményekkel büszkélkedhetnek majd ők is Az említetteken kívül jól dolgozik még a modellező és a sportlövészeti kör. A modellezők nemrég kerüieti versenyen indultak, ahol elég jó eredménnyel szerepeltek. Hasonlóképpen a sportlövészeti kör tagjai is resztvettek a kerületi versenyen, s tisztességes helyezést értek el, ötödikek lettek a kerületben. A legjobb eredményt Hen- gerits Péter és Ferenc Géza elvtársak érték el. ........ A járási .Hadsereggel Együttműködő Szövetség vezetősége igen eredménye» munkát végez. A párt X. kongresszusé tiszteletére vállalt kötelezettségeket a nyitrai kerületben a komáromi járás teljesítette a legjobban. A különböző társadalmi munkákba a vezetőségnek sikerült bevonnia a szövetségen kívülállókat is, s részben ennek köszönhető ez, hogy a kötelezettségvállalás terén az első helyen végeztek.- Színes fémet, hulladék vasat, papirost gyűjtöttek és mezőgazdasági és ipari, valamint kul- túrbrigádokat szerveztek. A járás valamennyi községében szorgalmas munka folyik: a szövetség tagjai lelkiismeretesen készülnek a legha- zefiaéabb kötelesség teljesítésére, a tényleges katonai szolgálatra. A járás legjobb helyi szervezete az Ifjúsági Faluban van. Itt a mezőgazdasági ta- nulóotthon .'fiataljai nagyon komolyan veszik a szövetség munkáját. Tőbe körük van, melyek szép eredményeket értek el s a különböző versenyeken több kiváló helyezést nyerteik. Rajtuk kívül jó munkát végez még az őrsúj- falusi. a komáromi járási traktorállomás és a megyercsi Hadsereggé, Együttműködő Szövetség szervezete De a többi község szervezete is jó úton halad. Az egyes helyi szervezetekben egyre több új kör és klub alakul, s a meglévők munkája egyre javul. Különösen örvendetes, hogy megélénkült az ifjúság érdeklődése a szövetség munkája iránt, s napról-napra új tagokkal gyarapodnak a helyi szervezetek. Ennek igen nagy jelentősége ven, mert ma hazánknak edzett, erős és a haza megvédésére felkészült ifjúságra van szüksége, olyanra, amely háború esetén hősiesen helyt tud állni és meg tudja védeni a haza szabadságát és függetlenségét. B. T. Akit mindig szeretettel várnak A nyári, koradélelőtti órákban olyan csendes a falu, mint ahonnan kihaltak ez emberek. Egy-két öregen kívül, alig akad valaki, aki útba igazítana. Még csak játszó gyermekeket sem látni sehol. Bizonyára igyekeznek kihasználni a szünidőt. De hol lehetnek W& kertek alatt elterülő réteken és mezőkön? Vagy a szflaj Sajó partján hancúroznak, bújócskáznek és katonázsdiznak? Órájuk gondolva, eszembe jutottak az én gyermekéveim, a nyári szünidőben. Négyen voltunk testvérek.- Mind a négyen lányok. Apám mezőgazdaság cseléd volt. A nyári vakáció alatt sorosak voltunk az ebédvívésben. A többieknek is akadt munka bőven. Anyámnak segítettek, a legkisebbiket dajkálták, vagy a gazda libáit őrizték. Egy gyönyörű veröfényes nyári napon én vittem az ebédet édesapámnak az erdöntúlre. A falutól távoleső bokros réteken vidáman hancúroztek a gazdák gyermekei. Engem is magával ragadott a játék utáni vágy. Legalább meg pihentetem reszkető kezemet — gondoltam. Először nem akartak maguk közé venni. Pár perc nfúlva a játéktól átszellemülve, megfeledkeztem mindenről, a kenyérkendőbe kötött tál túrós s#tra- pacskáról, a habart bablevesről, még arról is, hogy elhúzták a delet és édesapám éhesen várja az ebédet. Nem tudom, hány órát játszottunk már, amikor valaki ezt kiáltotta felém, hogy kiömlött a leves. Jól emlékszem, úgy felj-ajdultam, mintha kést döftek volna belém. A legjobban az fájt neki m bogv rájöttem at a miért is en gedte-k maguk -közé a gazdag gyerekek. Nevetve ugráltak körülöttem és még csak egy keveset sem titkolva, annak örvendeztek, hogy este engem alaposan elraknak. Egyszerre élénk lármázó gyereksereg zökkentett ki merengéseimből. — Jön a tanító elvtársnö! — kiáltozták boldogan. Az állomás felől csinos, fekete hajú mag'astermetű leány közeledett a gyermekek felé. Meleg tekintettel m^rte végig a körülötte ugrándozó csöpp emberkéket. Nagy, barna szemében köny- nyek csillogtak. Amikor meglátott, felém fordult és azt mondta: — Azt hittem, hogy észrevétlenül jövök és senkit sem találok a faluban ... — És kisült, hogy a legkedvesebb fogadtatásban részesítették tanítványai — feleltem vidáman. Egy parányi kisleány, akinek sikerült a legközelebb kerülni hozzá, áhítatos, tiszta kék szemével nézett fel a fiatal óvónőre és tisztán érthető szavakkal ezt mondta, hogy ő minden nap várta vissza a tanító elvtársnőt, mert ö mindenkinél jobban szereti ez elvtárenőt. Talán nem született ember, akit;meg ne ragadott volna ez a kedves kis eset. Büszke lehetsz eddigi munkádra, Rákey Olga! Messzire jutottál, olyan messzire, hogy most már nem állíthat meg munkádban semilyen akadály. Akit így -meg-zeretnek tanítványai, azt bármiben is követni tudnák. Rákay elvtársnő a dolgozók esti iskoláját látogatta és 1952-ben érettségizett Bratislavában. Már második éve óvónő Lénórtfalván. Fiatal szíve minden melegével megszerette ezt a határmenti kis falut, a gyerekeket, ez embereket, az óvodát és mindent, ami körülveszi. Ügy hiányoztak a gyerekek, hogy most d szünidő alatt ideutazott néhány órára, hogy megnézze, mi mindent csinálnak az ő kis csemetéi. Olga nagy szeretettel neveli e kicsiket. Tudja, hogy fontos munkát végez, hjsz ezek a csöpp emberkéik stt kapják meg az első útbaigazítást, itt kezdi!; meg a társadalmi életet. Sok ilyen lelkes, hivatását szerető tanítónőre ven szükségünk, mint amá- iyen Rákay Olga. Példát vehetnek tőle a tornaijai járás összes óvónői. Olga nagyszerű munkájáért nagy dicséretet érdemel, édesapja is, aki hét lelkes és becsületes országépítőt nevelt a hazának. Rákay bácsi a hetvenes évek felé közeledő, megtört, egyszerű, de soha senki előtt nem hajlongó, falusi tanító, akit hét gyermeke és szegénysége miatt mellőztek és gúnyoltak a burzsoázia „intelligens” tanítói, ma büszkén ölheti öreg napjait, mert gyermekeiben megtalálta az igazi örömet. Ügy Olgának. mint a többieknek munkásosztályunk lehetővé tette, hogy tanulhassanak és tudásukhoz méltón kivehetik részüket az örömteli munkából. GÁL ETA Jó szakmunkások lesznek Az augusztusi forró délután szinte körülfogja az izsapi mezőgazdasági tanulóiskola épületét. A máskor oly hangoskodó szemtelen verébrajnak sem akaródzik fürödni most az út porában■ Megbújnak a kastélyt övező park évszázados fáinak hűs enyhét adó árnyékában. Olyan a levegő, mint a záporeső, vagy vihar előtt szokott lenni, pedig egy csipetnyi felhő sem látszik a tengerkék égen. Az iskola falat között azonban a meleg ellenére is zeng-bong az élet. 45 fiatal, 16—17 éves lány készül az* évzáró vizsgákra, hogy az itt töltött egyévi munkájuk, szorgalmas tanulásuk eredményeiről beszámoljanak. 4 vizsgák előtt, mint ahogy az minden rendű és fokú iskolákban lenni szokott, izgatottak a tanulók és minél inkább közeledik a nagy próba időpontja. annál nagyobb fokra hág o.z izgalom. Minden lány a legjobb eredménnyel akar vizsgázni, szívvel-lélekkel tanultak az iskolaév folyamán és a vizsga előtti utolsó napokat és órákat is kihasználják a jó felkészülésre. Sokan azt hiszik, hogy az összes iskolák tanulói alig várják az év leteltét és számolják a napokat, amikor végre végeszakad a tanulásnak. Lehet, hogy ez valamikor fenntartás nélkül így volt, de az izsapi iskolán meggyőződtünk róla, hogy van kivétel is az általános szabály alól. Az itt tanuló lányok oly sok. szép napot éltek át az egyéves tanfolyam ideje alatt, most az iskola befejezésével annyi szép emléket visznek magukkal, hogy bizony sokan fájó szívvel búcsúznak o szívükhöz annyira közelálló iskoláidi a hüs parktól, sportpályától, a tánc- és énekkartól. Nem túlozunk, há ezt mondjuk, hogy vannak olyanok a tanulók között, akik szerették volna megtoldani legalább egy kis idővel a gyorsan elröppenő egy évet. Bizony sokat tanultak az iskolában, a vizsgák megmutatták, hogy szaktudással, tapasztalatokkal felfegyverkezve térnek vissza a falvakba, EFSz.ek. be, állami gazdaságokba: Felsőpatony ba, Tejfaluba. Illésházára, Alistálru Bodrogszögbe,és más délszloválíiai fa'- vakba, hogy tudásukat az életben, a Két heti- Szabadság■ után lépnek munkába új munkahelyükön. Várják őket a földek, a szövetkezetek, állami gazdaságok széles szántói, az állat- tenyésztési telepek, hogy fiatalok lelkesedésükkel, szakismereteikkel elősegítsék a hektárhozamok emelkedését, az álattenyésztés nagyobb hasz- npsságát. Kolber Laura — csinos, . pirosarcú, kékszeijiil teremtés — egyike volt a tanfolyam legszorgalmasabb, legtörek. vőbb tanulóinak. A CslSzszervezet- ben is odaadó munkát végzett. Nem volt ismeretlen előtte a mezőgazdasági munka már azelőtt sem. hogy az csak az agronómus mellett fog dolgozni, hogy a gyakorlati munkában bővítse tudását. A többi lányok is, Berec Szabina, Csémi Edit, Uzseka Ve. ra‘, Takács Mária, Sándor Teréz, Híresek Olga és a többiek mind úgy határoztak, hogy nekik az EFSz.ekben, állami gazdaságokban van a helyük, ott tehetnek legtöbbet szép hazánk további felvirágoztatása érdekében. A fiatal lányok, akik annyi gazdag tapasztalattal és szakismerettel bővítették ki szak., politikai- és kultúr- ismereteiket, új erőt. kezdeményezést és lendületet viszitek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok közé. Az izsapi mezőgazdasági szakiskola növendékei zászlófelvonás közben. skolába került, de amint mondja, azóta tudja csak igazán, milyen nagy feladatok várnak rá az életben. Megismerkedett itt a haladó munkamódszerekkel. az élenjáró szovjet agrotechnikával, a helyes állatgondozással. Sokat tanult és az a szándéka, hogy Bö. gellőn, az EFSz-ben, — ahol munkába lép — jó munkát végez majd, hasz. nősít ja a tanultakat. Bénes Irénke felsőpatonyi kislány ' a kertészetben akar dolgozni. Megszerette nagyon ezt a munkát itt az iskolában. Ügy érzi odaha?■ - EFSzben ezen a téren tehet óét. Kristóf Ilona, aki Alistáh, a az is. kólába, agronómusnak készül. Persze Búcsúzáskor véssék a szívükbe, hogy az elmúlt iskolai évben, ahol megvolt minden lehetőségük a munkához, a tanuláshoz, csak a kezdet volt, az első lépcsőfok az életbe. Tudásukat, jó kezdeméniiezéseiket, néha nehezebb körülmények között kell majd megvalósítaniuk munkahelyeiken, mint az iskolában. Erős akarat, tál győzzék le a nehézségeket és úgy, ahogy az elmúlt év folyamán, tevékenyen dolgoztak a CsISz-szervezet- ben, mostani helyükön is lelkesítsék, mozgósítsák a fiatalokat a mezőgazdaságban előttünk álló nagy feladatok megoldására. gyakorlatban hasznosítsák. ehhez még sokat kell taniÜni. Előbb HORVÁTH S. A nagykaposi járásban is segítettek a fiatalok A CsISz nagykaposi járási vezetősége nünk a lányokról. A lányok munkacso- elhatározta, hogy tevékenyen belekap- portját Nagy Éva szervezte és az pgyik csolódik majd a terménybetakarítási napon tíz órától déli 12 óráig 105 zabmunkálatokba. Ezt az elhatározásukat keresztet raktak össze. Pedig Nagy Éva végre is hajtották. nehezen tudta megszervezni a brigádot. A mogyorósi EFSz-nek nyújtottak mert nem segített neki senki és külö- hatékony segítséget, ahol ifjúsági bri- nősen az idősebb egyének ellenezték a gádot szerveztek. A brigád szervezője brigád megalakítását. Nagy Éva volt, a mogyorósi CsISz alap- A legjobb munkások Nagy Éva, Dudik szervezetének elnöknője. A brigádra György, Szemán Borbála, Mizsicska jelentkezőket is ő osztotta be munkára Márta és Kark János voltak, és éjjel nappal dolgozott minden be- Meg kell még emlékeznünk a vajáni osztott fiatal azért, hogy a termés mi- lengyár fiatal munkásairól is, akik több hamarabb tető alatt legyen. Úgy az éj- mint 900 órát dolgoztak le az EFSz- jeli mint a nappali műszakban 16 fia- éknél az aratás és a eséplés ideje alatt tál dolgozott. Okvetlenül meg kell még emlékez- KARK JÁNOS — Nagykapos
