Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-14 / 64. szám
1954. augusztus 14. 5 Hozzászólás „A hősiességről44 című vitához 0) IFJÚSÁG / Eudovít Kukureli őrnagy in memóriám, a Szlovák Nemzeti Felkelés Hőse ÉRDEKES MÓDON KERÜLT EU- dovít Kukureli a partizánokhoz- A giraltovcei járásban, a Mataska feletti erdőben élt egy -partizánokból és illegális dolgozókból álló csoport. A csoport tagjai ,,favágók”-nak nevezték magukat. Ide, közéjük küldte a párt Kukureli elvtársat, akinek Szlovákiában már igen égett a talaj a lába alatt és akit az USB lázasan keresett. A „favágók” izgatottan várták érkezését, mert már sokai hallottak Kukureli hőstetteiről és szinte legendás bátorságáról. Tudtak róla. hogy volt repü'ötiszt, hadnagy, aki a Szovjetunióba akart repülni, de szerencsétlenségére, gépe rögtön a felszállás után lezuhant, vissza a repülőtérre. Ezért letartóztatták és rangjáió' megfosztották. Később szabadon engedték, de nemsokára kommunista agitáció miatt ismét letartóztatták. Kukureli kihallgatás közben kiugrott az ablakon és azóta keresik. A „favágók", a későbbi híres „Csapajevisták”-, álig várták a híres, hős Martin megérkezését Valóságos Jánosíknak képzelték őt, ,s képzeletükben a hírnevéhez méltó, legkülönbözőbb hősi tulajdonságokkal ruházták fel. Nagyon meglepődtek azonban, amikor megérkezett egy alacsony, Icis.sé betegesnek kinéző, élestekintetű fiatalember, úgyszólván gyermekarccal, csak gesztenyebarna haja volt rajta említésre méltó. Ünne- si ruhát viselt, mintha válam 'ünnepségre készülődött volna- Feketében! Fekete félcipőben, kalappá1 a fején melyet a bemutatkozásnál illedelmesen leemeli és balkezébe vett, amelyben egy fekete vulkánbőröndöt tartott. Ráadásra még selypített is! Szóval, szertefoszlott a nagy tisztelet, melyet megérkezése előtt tanúsítottak iránta Bizalmatlanul nézték őt végig, tetfítől-talpig, s talán csak az álián lévő sebhely győzte meg őket egy kicsit, egy egész kicsit, Kukureli bátor jelleméről. Mitévők legyenek vele? Ez lenne az a híres hős, akinek keresésére minden csendőrőrsre parancsot adtak ki? ÉS BIZONY Ö VOLT AZ. Martin Mlvnárovic néven mutatkozott be. a valódi nevét, Ludovít Kukurelit, csak későbben árulta el. Be a „Martin” név már rajta ragadt. Ez a szerény, egyszerű, első tekintetre oly csendes fiatalember lett a csapat legendás vezére. Még alig volt 30 éves. 1914. október 3-án született Oraván, Krásna Hőrkában. Apja vasutas volt, nagyapja pedig egy Szlovákiában letelepedett olasz. A gimnázium elvégzése után a prostejovi pilótaiskolában folytatja tanulmányait. München után az iglói repülöosztaghoz helyezik s ott, mint instruktor működik. Kukureli hadnagy hamarosan felveszi a kapcsolatot a földalatti mozgalommal. Hogy ne keVjen Lengyelországot, bombáznia, akarattal lezuhant gépével Azonban ez a tette és az, hogy elutasította kapitánnyá való előléptetését, feleltette az USB és a Gestapo gyanúját, úgyhogy állandóan figyeltetik őt. A Szovjetunióba való menekülési kísérlete után letartóztatják és a hadseregből kizárják. Alig folytatja tanulmányait az egyetemen, ismét letartóztatják. Amint tudjuk, sikerült megszöknie. így került aztán a „favágókhoz.” Kukureli nem volt megelégedve a partizánok akkori tevékenységével. Azért, saját szakállára, társai tudta nélkül, elindult fegyvert és további tagokat szerezni a „favágók” csoportjába. Az elvtársak rémületbe estek Martin eltűnt! Kéthónapos keresés után, miután már holtnak hitték, — mert a rádióból értesültek, hogy Martint elfogták — egyszerre csak sürgöny érkezett Hanusovceba „Holnap várjatok a hanusovcei állomáson, tíz favágóval együtt érkezem. Martin". A „favágók” meg voltak róla győződve, hogy ez csapda, ezért másnap előreszegezett puskacsövekkel várták a vonat érkezését. Azt hitték, hogy egy sereg rendőr és detektív érkezik majd. Ám tévedtek. Valóban Martin érkezett meg. éspedig két ismerős csendőr kíséretében, így azt a látszatot keltették, hogy Martin le van tartóztatva, s nem kellett attól tartani, hogy Martint felismerik és elfogják. Jitagy volt az öröm, hogy Martin visszatért Alig tudták kivárni, hogy elmesélje, hogy is volt az ő elfogatásával. Elmondta, hogy Aranyosmarótig minden símán ment, de Galgócon az elfogatási parancs szerint egy csendőr felismerte. Bilincsbeverve vitték Bra- tislavába. Az állomásról gyalog ment két csendőrrel a Kerületi Bíróságra, s ekkor az Iskola utcában, bilincsbevert kezeivel fejbevágta az egyik csendőr, a másikat pedig a földre terítette. A Kolibára menekült, ahonnan az éjszaka folyamán erdei utakon Nagyszombatba érkezett. Itt vonatra ült és feketén eljutott egész Ruttkáig, ahol tényleg sikerült 10 „favágót” szereznie. De ez volt az utolsó kirándulása. Ettől az időtől kezdve a „favágók” vigyáztak parancsnokukra, A HÍRES HARCOK IDEJE azonban még csak most kezdődött. 1944 januárját és februárját harci előkészületekben töltötték. A németek Bessza- rábiából Lengyelországba szorultak vissza. A hátországban, az ellenséggel való sikeres harc érdekében, egyesíteni kellett az egyes partizáncsoportokat. Ezért február végén, a kommunista várt indítványozására a hanusovcei „Zipser” vendéglőben, tanácskozásra gyűltek össze az összes keletszlovákiai partizáncsoportok vezetői. A gyűlésen jelen voltak Balaj és C. Da.rner, a kommunista párt képviselői is, — akik később elestek és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének részvétele mellett kidolgozták az előrenyomulás tervét és a „Csapajev” I. csehszlovák partizánbrigádban egyesítették az összes partizáncsoportokat. A brigád, élére „Martin”-t állították. Martin, aki eddig határtalan gyűlöletében kész volt. bármikor, bárhová vakon betörni, most megfontolt, éleseszű vezérnek bizonyult. Még a felkelés előtt komoly sikereket ér el az ellenséggel szemben. Megsemmisít egy 15- 20 autóból álló autóosztagot, utána pedig, egy másik transzport megsemmisítésével elpusztít 30 SS-tisztet. 1944 májusáig a „Csapajevisták” a sikerek egész sorát aratják. Megszerzik a német hadsereg legfelsőbb parancsnokságának egy titkos jelentését (OKW), amelynek alapján megsemmisítenek egy nagy német csapatot, amely aknákat szállított a Dukla-hágóhoz. Ezt a sikerüket a moszkvai és londoni rádióban is közölték. A FELKELÉS ELŐESTÉJÉN maga Martin is bravúros tettet vitt véghez. Az Eperjes-Mezőlaborc útvonalon, kevéssel a hanusovcei állomás előtt, segédtisztjével együtt megállította a gyorsvonatot s felugrott a mozgó vonatba. Senki sem tudta mi történt., miért állt meg a vonat, a lefegyver- zett német SS-tisztek pedig — akik azt hitték, hogy hatalmas partizáncsoporttal állnak szemben — engedelmesen ugráltak ki egymás után a kocsikból. A hőstett láttára a vonat utasai között óriási lelkesedés• tört Amikor a felkelés leverése utált, a négynapos bekerítésbe1 kiszabadult „csapajevisták” egyesültek a vörös Hadsereggel, amely az ő segítségükkel két nap alatt elfoglalta az egész ,.Partizán Köztársaság” területét, — 7egendás vezérük már nem volt köztük. „Martin” 1944 november 24-én hősi halált halt nemzete szabadságáért. * SzlKP Történelmi Intézetének (Az „Elestek a hazáért” című gyűjteménye ) alapján. Tarr elvtárs, az Üj Ifjúság 62. számában e hősiességről írt cikket. Cikke sok hibát tartalmaz, helytelen, tudomány- ellenes nézetet tükröz. Cikke főhibája az idealista történelemfelfogás, mely- lyel ez Oj Ifjúság szerkesztősége nem értett egyet, s a cikket vita tárgyává tette. Hozzászólásomban csak a fó hibákra akarok rámutatni, de a teljesség kedvéért végigkísérem az egész cikk gondok tát. Tarr elvtárs a bevezetésben gyerekkorára emlékszik vissza, arról ir, hogyan képzelte el a hősiességet gyermekkorában. Hősnek érezte magát, ha az udvaron egy tyúkot agyon tudott csapni. Tíz éves lehetett ekkor. Nekem tíz éves koromban egészen más volt az elképzelésem a hősökről. Ügy képzeltem, hogy a hősnek nagyon erős és főleg bátor embernek kell lennie, nagy hőstetteket kell végrehajtania, s végül hősi halállal meg kell halnia. A Tarr elvtárs által említett tyúkölésben gyermekkoromban gyávaságot "s nem hősiességet láttam. Körülbelül kilenc éves lehettem, amikor én is egy tyúkot öltem meg, akaratom ellenére. Szép, fehér, nagy tyúk volt. Ott kapar - gált a szemétdomb mellett, s a kerítés mellől parittyával célba vettem. Nem akartam megölni, eszem ágában sem volt, csak elkergetni. Parittyámból gyengén engedtem ki e követ, a lábát vettem célba, s a tyúk mégis felfordult, Fájdalmat, szánalmat éreztem, nem pedig büszkeséget, mint Tarr elvtárs. No, de a gyermekkori élmények és ítéletek nagyon különbözők. Ezt csak azért említettem meg, hogy bebizonyítsam, hogy a gyermekkori élményeink megítélése nem 1 ehet mérvadó. Tarr elvtárs, mint már említettem, a legsúlyosabb hibát a történelemfelfo- gásfoan véti. A rabszolga, a feudális és a kapitalista társadalmi rendszerekben az uralkodó osztály szemszögéből és nem a nép szemszögéből nézi a hősöket és a hőstetteket. Igaz, hogy az uralkodó osztály hőseit ő sem tartja igazi hősöknek, s ennél fogva nem is ismerhet hősöket ezekben a társadalmi rendszerekben. Pedig már ezekben a társadalmi rendszerekben is voltak igazi hősök. Hős volt a rabszolgatartó társadalmi rendszerben Spartakusz, aki zászlót bontott a rabszolgatartó elnyomás ellen, a feudalista rendszerben hősök voltak a huszita harcosok, Zsizska János és Prokop Holy, Dózsa György. Bornemissza János és a töbibek, akik fegyvert fogtak és hősiesen harcoltak a nemzet és a nép elnyomói ellen. A kapitalista társadalmi rendszerben csak azokat nevezhetjük hősöknek, akik az új szocialista társadalmi rendszerért küzdöttek. A szovjet nép a Nagy Októberi Forradalom, ez intervenció harcaiban és a Nagy Honvédő Háborúban számtalan példáját adta a legdicsőbb hősiességnek. Erre vonatkozóan Tarr elvtárs is több példát hoz fel, ezért ezze' a kérdéssel nem kell foglalkoznom. Tarr elvtárs feltűnően keveset foglalkozott a cseh és szlovák nép hőseivel. Cikkének ez is nagy fogyatékossága. Pedig népeink történetéből Sverrna elvtárson kívül igen sok példát hozhatott volna fel a hősiességgel kapcsolatban. Nem említette meg például Július Fucsíkot, a cseh nép nagy kommunista harcosát, aki íaépe szabadságáért halt hősi halált. És hányán voltak még, akik hozzá hasonló hősiességgel adták életüket a nép ügyéért. Számtalan példát talált volna a szlovák nép hősi harcaiban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben is. Sverrna és Nálepka elvtársak hősies harca és hősi halála szintén lángoló példája az igazi hősnek. Hozzászólásomban nem érinthetek minden kérdést kimerítően, mégcsak felületesen sem. A további hozzászólók feladata, hogy fényt derítsenek a homályban maradt kérdésekre. Hátra maradt még a főkérdés: ki az igazi hős, ki hős a szocialista társadalmi rendszerben? Erre a kérdésre szeretnék még választ adni. Szerintem Spartakusz, Zsizska, Prokop Holy. Dózsa, Sverrna, Fucslk, Nálepka, Ozerov, Borogyin és még sokan mások, akik hozzájuk hasonló hősiességgel haltak meg, igazi hősök. Ők nem féltek a szabadságért, a függetlenségért, a népért, életüket feláldozni. Szerintem ebben keli keresni a hős fogalmának a meghatározását. Hős az, aki nem sajnálja feláldozni az életét a nép érdekében. Tarr elvtárs nem tesz különbséget a hős és a munkehősök között. Pedig a két hős között feltétlenül különbséget kell tennünk. A hős régi szó, s alatta csak azt az embert értjük, aki a népért hősi halált halt. Ma új hősöket szül az új szocialista társadalmi rendszer; a szocialista munka hőseit. Hogy a munka hősei különböznek-e, s ha igerí mennyiben különböznek a hősöktől, ez szintén vitatható kérdés. Szerintem, különbséget kell tenni e két típusú hős között, még akkor is, he nagyon is rokon mindkettő. Közös vonásuk az, hogy mindketten a haladást, a nép érdekét szolgálják, amiben pedig különböznek az; hogy az egyik becsületesen dolgozik, felkészül a haza szabadságának a megvédésére, a másik hős pedig harc közben meghal a nép ügyéért. A szocialista munka hőse nem véres harcban fegyverrel küzd, hanem hősies munkájával válik a társadalom legmegbecsültebb tagjává. Természetesen ez a hősiesség nem kisebb értékű a másiknál, csak természetük szerint különbözik a kettő. Ez természetesen az én nézetem, a többi hozzászólók feladata, hogy az esetleges helytelen nézeteimet kijavítsa. BAKOS TIVADAR Jl/fi fiatalok, akik boldogan és ■‘-'■L örömteljesen élünk, olyan időkben, amikor szabadon kinyilváníthatjuk hazánk szocialista építéséért való forró lelkesedésünket, nem feledkezünk meg Csehszlovákia Kommunista Pártja legjobb fiainak és leányainak áldozatairól. „A Szlovák Nemzeti Felkelés X. évfordulója alkalmat nyűit arra, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy milyen nagy árat fizettünk mai boldogságunkért. Milyen értékes emberek áldozták fel életüket a mi szabadságunkért, mert szerették az életet, szerették a dolgozó népet” így ír Frano Kral’ nemzeti művész, az SzlKP Történelmi Intézetének kiadásában készü'ő Szlovák Nemzeti Felkelés hőseiről szóló ’ gyűjtemény előszavában. Szabó István elvtársat, a fasiszta uralom alatt illegálisan működő kommunista párt bratislavai kerületi titkárát. a nagyszombati, qalgóci, nyitrai, malackai, aranyosmaróti, topolcianki és pezinoki elvtársak „Bev.us” néven ismerték. Úgy ismerték öt, mint a párt önfeláldozó és energikus funkcionáriusát, aki a párt soraiban nőtt a dolgozó nép jogainak harcosává a szabadságért. a fasizmus eVen. Szabó István szabósegéd nevével még 1930 előtt találkozunk a párt történetében. Ekkor lép be — mint a Proletár Testnevelési Egyesüket tagja — a Kommunista Ifjúsági Szervezetbe, melyet a kapitalista kormány illegalitásba kergetett. Már ebben az időben megnyilvánul rendkívüli szervező képessége és politikai érettsége, úgyhogy nemsokára a „Vörös Barátság” szervezet vezetője lesz. A szervezet keretén belül a likvidátorok és trockisták ellen harcol, akiknek a szervezetből való eltávolítása után elnökké választják. 4 szervezet szépen fejlődik s miután m^nd több fiatal munkás1 ányt és munkást egyesít magában, mind több előSzabó István adást tartanak, szavalatokat és énekeket tanulnak be és a kommunista párt tanításának megfelelően széleskörű nevelömunkát fejtenek ki. A „Természetbarátok” nevű szociáldemokrata szervezettel egyetemben sportünnepélyt rendeznek, mely az egységes front jegyében, a fasizmus ellen zajlik le. Ettől az időtől kezdve, Szabó elvtárs lelkes tevékenységet fejt ki. számos tüntetést szervez, különösen az imperialista háború és a fasizmus ellen. 1934-ben Steiner Gábor elvtárs, kommunista képviselővel e’gyütt, a kommunista ifjúság tüntetésén, a bratislavai Ymca (ma Dukla) mozi mellett. letartóztatják. Szabadlábra helyezése után ismét tüntetésen találkozunk vele. Résztvesz a fasiszta Stfí brynek, a bratislavai Redouteban megtartott nyílt beszéde ellen rendezett tüntetésen. Míg a kommunistákat állandóan üldözi a burzsoá kormány és a kommunista pártot illegalitásba igyekszik szorítani, hogy ezzel megakadályozza a nép széles rétegeire gyakorolt hatását, addig a fasiszták a rendőrség tudtával nyilvános gyűléseket rendeznek. Ekkor a kommunista párt felhívással fordul a szociáldemokrata párthoz, hogy együttesen lépjenek fel a fasiszták ellen. A felhívás megvalósítása érdekében szükséges volt személyes kapcsolatba lépni a szóciá1 demokrata párt tagjaival. Szabó tudta, hogy a szociáldemokrata párt sok tagja beleegyezik a közös eljárásba, de . a jobboldali vezetők igyekeznek az akciót elrontani. Éppen ezért személyesen ment el a Vazoi’á utcai szervezetbe melynek vezetője a jobboldali Mott' volt. A gyűlésen Mottl tilalma ellenire az egyszerű tagokhoz fordult ér egységes eljárásra hívta fel őket. Feleletül hangos beleegyezés hangzott. Mottlnak akarva-nemakarva bele kellett egyeznie az együttműködésbe. — Ilyen agitáció mellett a párt köve„Ti rendőrök vagytok, én kommunista, nincs beszélnivalónk egymással Ha vannak ellenem bizonyítékaitok ítéljetek el, nem is kell kihallgatnotok.” telményének teljesítésévé1 ezernyi em bér gyűlt össze a Redoute előtt megtámadták a Redoutot és megakadó lyozták a fasiszta gyűlést. Pontosáé 10 órakor Szabó ékiáltotta magát „Gyerünk be! Éljen az egységes front! Le a fasizmussal”! zabó elvtárs felvilágosultságu nemcsak szervezeti téren nyilvánult meg. Szigorúan ügyelt arra, hogy a párt tisztaságát senki be ne mocskolja és élesen harcolt a párt vonalának.' elferdítöi ellen. így, már 1935-ben harcolt a burzsoá nacionalista Husák ellen, aki nem tartotta oe a proletár internacionalizmus elveit s végülis állást foglalt az SzlKP illegális munkájával szemben. A fasiszta uralom idején csúcsosodik ki a szívvel-lélekkel kommunista, kedves és közkedvelt elvtárs igazi tevékenysége, aki nehéz életét a dolgozók jogaiért és a szocialista hazáért folytatott harcnak szentelte. Még amikor Szabó elvtárs Bratislavában, a Gundu- lics utcában lakott, egy-egy helyiségből álló pincelakásban, hosszú hónapokon keresztül volt munka nélkül. Gyakran előfordult, hogy egy falat kenyérre sem telt, pedig felesége és egy kislánya is volt. Munkatársa és igazi jó elvtársai az első köztársaság' nehéz időiben emlékeznek rá. hogy Szabó elvtárs, amikor nem tudott enni adni három éves éhes kislányának, arró: mesélt neki, hogy másnap talán munkához jut és akkor majd vesz neki kenyeret. z úgynevezett szlovák állam idején ilyen önfeláldozó és példás emberekre, mint Szabó elvtárs, összpontosult a fasiszták figyelme. At ÚSB sokáig kereste őt, míg sikerült elfognia. Szabó elvtárs egészen 'etartóztatásáiq az SzlKP KB és a kerületi bizottság lapjait titokban sok szorosította és terjesztette. Az ö vezetése mellett jelentek tneg — a „Hlas l’udu”. (A nép hangja) című központi lapon kívül — a „Kladivo” és „Hammer”, (Kalapács) „Hlas de- diny”, (A falu hangja”) és a „Bolse- vická zástava" (Bolsevik zászló) című folyóiratok is. 1941 augusztusában az ŰSB ügynökeinek sikerült kinyomozni hollétét, de csak többszöri fegyverhasználat után tudta őt elfogni. A kihallgatások alkalmával a legkegyetlenebb módon kínozták, de lelkét nem törték meg. Ahelyett, hogy (1 vallott volna, sok mindenről értesült, amit a fasiszták tudtak, úgyhogy amennyire a körülmények megengedték, idejében ‘i- gyelmeztette a szabadon lévő elvtársakat, akiket az ÜSB le akart tartóztatni. Mindig tudta, hogy hová küldje a hírt, mert ismerte a kerület összes szervezeteit és vezetőit. Hallgatása a benne rejlő nagy hű- siességrííl tanúskodik, s ez a hősiesség jellemzi ezt az izzig-vériq kommunista ember. Szabó a fogságban is tovább folytatta a harcot a fasizmus ellen.. Az egyszerű emberek százait nyerte meg a pártnak és tetteivel százezrek szívébe zárta be magát'. Szabó elvtárs azon fogoly-csoportban volt, amelyet 1945 február 19-én a szlovák kormány kiadott a Gestapó- nak. A koncentrációs táborba való szállítás közben, Melkben, a fogolytranszportot angol-amerikai repülőgépek támadták meg. A vérengzésben Szabó elvtárs elvesztette egyik lábat. Orvosi segítségre lett volna szüksége, de a Gestapoemberek 20 társával együtt, köztük Cernoc.ky, Osoha, Markus elvtársakkal, a koncentrációs táborba szállították öt. óit aztán az akkori Scharfführer és a náci orvos saját- kezű'eg végezték ki őket. A kommunista párt sok jó, odaadó tagját vesztette el akkor Közéjük tartozik Szabó István is, a kommunista párt egyszerű, fáradhatatlan és önfeláldozó funkcionáriusa. f íS Étiül Aid- HM L.vW i . l/ ■ .
