Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-11 / 63. szám
1954. augusztus 11. 3 Ül IFJÚSÁG Fiatalok munkában A sninai Vihorlát-üzem tanulóműhelyének esztergályos és lakatos csoportja. Akik a vándorzászlót tartják • Hát ez így nem megy, \ szádalmási postásnéni! Valamelyik bölcs ősapánk mond■ háttá még; hogy addig jár a korsó ! a kútra, amíg el nem törik. Bizony ; így van ez, kedves Hajdúch Éva, ; még he akarná, akkor sem változ- ! tathat ezen a nagy igazságon. Mert az igazság, becsületesség, ■ az élet igazsága, az egy jóvalamics• kével több, mint egy levél felbon; tása. Hiszen egy tótépett levelet • még vissza lehett ragasztani, de a ■ rongyos becsület összefoldozása neS hezebben megy. Nehezebben. Itt van öttem a levél,, tegnap ■ kaptuk vissza a szerkesztőségbe. I pontosan két héttel ezelőtt küldtük ■ el a szádalmási ifjúsági szervezet ■ elnökének címezve, leragasztva. : Szervezeti utasításokról van benne ■ szó. Még egyszer hangsúlyozom, • hogy pontosan megcímeztük, hely! ség, szervezet, az elnök neve, járás. ; így természetes, hogy el is jutott ■ a levél Szádalmásra, hiszen itt van : rajta az ottani postahivatal bélyeg• zője, sőt mi több. Szádalmáson a ■ hivatalos levelet nagy kedélyesen • fel is bontották és „okosan” — de ; olyan butaokosan — megfordították, | (ablakos borítékról van szó), hogy 1 így „látszatigazságot" csináljanak és 5 így küldték vissza Bratistavába az• za! a megjegyzéssel, hogy „hiány: zik e cím”. Szegény Hajduch Éva, ; jaj de nagyon naiv ember ön, jai ; (le nagyobb butának képzel minden ! más embert a világon, — igen, ön szerint csak ön az okos, ön tud • mindent ... hej, pedig ... Különben ügye, mi már ismerjük ! g.y kicsit egymást, igaz? Még pon- ; tosan emlékszem, milyen szánalom• rarrtéltó eltorzult arccal kiabált egyí szeri Pedig, úgy-e, ekkor sem volt • semmi oka rá?, utóvégre, talán any! nyi jogunk van, hogy megkérdez: zük öntől — vagy talán nem en! gedi meg? — hogy miért méltózta; tott önkényesen határozni abban, ! hogy járjon-e a helyi ifjúsági szer; vezetnek újság, vagy sem. Persze, ; ön a nem-et választotta, egyszerűbb, ! kényelmesebb vége ez a dolognak, S és minden további kérdezés vagy ; hasonló, ön számára fölösleges kei! lemetlen fáradozás nélkül, lerendel; te az újságot. Igen, öntől kitelt az ■ ilyesmi. Volt már más esetünk is. Igaz? ■ Tetszik rá emlékezni? Ha netán nem ■ emlékezne, csak szóljon, egész nyugodtan, szívesen emlékeztetem. Üj5 Ságot küldtem "reg szüleimnek ha- ; za. Persze, hogy ez is az ön kezébe : jutott. (Itt meg kell jegyeznem. ■ hogy talán a levélhordó alkalmazott• nak is része van a csínyben, mégis • önt teszem felelőssé érte.) Hogy az ; újságot nem adták át a szüleimnek, ; sőt nem is hallottak róla, mint oly” S sokszor máskor is, — azt még ; hagyjuk, de hogy visszaküldték az• zal az ügyetlen megjegyzéssel, hogy • „a címzett nem hajlandó átvenni”, ; ezt rosszul csinálta kedves asszo; nyom. Mulyán, ügyetlenül. Látja, hogy nem is olyan okos ön, mint ! gondolja magáról. Titokban szeretné szegény, de ! nem telik belőle. Mondhatnék még más dolgokat | is, de minek, kár a papírért. Annyi S azonban hótbiztos, hogy nem sokra ■ . vitte, és higyjék el, kedves haj1 dúchévák, ti többi rosszmájú, gyáva ! emberek, hogy nálunk nem megy ■ az ilyesmi. Régi, elavúlt dolgok ’ ezek, nem érik ma már be a mi égj hajlatunk alatt az ilyen vadgyü■ mölcs. Biz” isten nem! KARDOS ISTVÁN A vágsellyei járás ifjúsági vándorzászlaját már két hét óta a peredi fia. talok csoportja tartja. Megérdemelten, hiszen a járásban lévő 25 ifjúsági szervezet közül ük. segítettek legtöbbet EFSz-üknek. Jó munkájukat már a tavaszi munkáknál megkezdték. Vasárnaponként munkabrigádokat szerveztek és segítettek az EFSz-nek a legsürgősebb munkák elvégzésében. Az aratási munkák megszervezéséről Pavlo Erzsébet, a CslSz-szervezet titkárnője a következőket mondta: Az aratási munkák elvégzése előtt tagsági gyűlést hívtunk össze. A tagsági gyűlésen határozatot hoztunk, melynek értelmében fülünk telhetüleg segítséget nyújtunk az aratási és csép- lési munkák gyors elvégzése érdekében. Tervünket így állítottuk össze: 1. Két tizenötös csoportot szervezünk,-amely vasárnaponként résztvesz az aratási munkákban. 2. Cséplés idején, ha szükség lesz ránk, ugyancsak vasárnap, akkor a tagság 80 százaléka segíteni fog a csép- lésnél. 3. Megszervezünk egy hat tagból álló csoportot, amely hetenként legalább kétszer kiértékeli a munkateljesítményeket és azt a helyi hangszórón ke. resztül a falu lakosságának : tudomására hozza. 4. A cséplés vécére négymulatsággal egybekötött gazdag kultúrműsort készítünk elő. 5. Ellenőrizzük a tagsági könyveket és rendesen fizetjük a tagsági díjat. A tervet a tagsági gyűlésen elfő. gadtuk és az EFSz vezetősége elé terjesztettük. Az EFSz vezetősége alkalmat adott arra, hogy tervünk necsak papír maradjon, hanem le is tudjuk dolgozni, amit vállaltunk. Az első brigádmunkára július 16-án került sor. 25-én vettünk részt és ledolgoztunk 200 brigádórát. A következő vasárnap már a vándorzászlóval vonultunk ki a földekre, mert a járási kiértékelésen kiderült, hogy eddig mi dolgoztunk legtöbbet és ezért nekünk ítélték oda a vándorzászlót. A második vasárnap már 36-an voltunk. Reggel hattól dolgoztunk délután kettőig, ezen a napon tehát 278 brigádórát dolgoztunk le. A vándorzászló újra csak ittmaradt, mert eddigi teljesítményünket még fokozni is tudtuk. Utána újra tagsági gyűlést hívtunk össze és felajánlottuk, hogy az eddig elvégzett munkánkon kívül még háromszáz órát dolgozunk le a nyári munkák befejezéséig. Azóta eltelt egy vasárnap, sajnos, munka nélkül, meri az EFSz nem tudott munkát adni. No, de majd a jövll vasárnap megpróbálunk kicsikarni valamit, mert máskülönben veszélyben lesz a zászló. Mert ugy-e — tette még hozzá magyarázatképpen — ha mi nem dolgozunk, csak egyhelyben állunk, akkor a többi csoportok könnyen utolérnek, sőt nagyon könnyen el is hagyhatnak. Ezt pedig nem akarjuk. Mi meg *akarjuk tartani a vándorzászlót, hogy az olaszországi Nemzetközi Parasztifjúság Találkozója idején ne kelljen szégyenkeznünk, hanem büszkén, felemeik fejjel nézhessünk az emberekre, hadd lássák, hogy nekünk is közünk volt hozzá. Aztán szervezeti kérdésekről kezdtünk beszélgetni. Érintettük a legfájóbb pontot is, hogy 450 fiatal közül miért csak 61 tagja a CslSz helyi szervezetének. Pavlo elvtársnő elmondta, hogy a faluban közösen laknak magyarok, szlovákok. A szlovák fiatalok a CsISz. be tömörültek, a magyarok pedig inkább a Csemadokot tartják magukénak. Hiába próbálják őket meggyőzni, nem sikerül. Elmennek ugyan a kul- túrestélyükre, de a szervezetbe belépni nem akarnak. Azok a fiatalok, akik most kerültek ki az iskolából, már nem idegenkednek és így már van 12 magyar fiú a szervezetben. Egész jól megértik egymást. Soha semmi ellentét nem volt még a szervezeten belül nemzetiségi szempontból kifolyólag. Pavlo elvtársnő Szerint, ha a járási CslSz vezetőség egy kicsit többet törődne a dologgal, biztosan meg lehetne nyerni a magyar fiatalokat is a szervezet számára, ha pedig többen volnának, az eredmény szebb lenne■ Még azt szeretném megemlíteni, hogy a peredi nyolcéves magyar iskola tanítógárdája kimondottan fiatalokból áll. De ezek az emberek csak kívülről fiatalok, belülről már aggastyánok, Hogy mire alapozom feltevésemet? Egyszerűen arra, hogy egyetlen egy sem dolgozik a CsISz.ben, holott nekik .is feladatuk lenne a falu ifjúsá. gának az aktivizálása■ Jó lenne, ha a jövőben gondolkodnának egy' kicsit u dolgon és segítségére lennének a CslSz helyi szervezet kiépítésében, a magyar és szlovák fiatalok barátságának megszilárdításában. MARKOTÁN PÁL Felhívás Felhívom azon fiú- és leánytanulók figyelmét, akik valamely III. fokú iskolára jelentkeztek s az előírt felvételi vizsgát sikeresen le is tették, de hely hiányában felvéve nem lettek, hogy jelentkezhetnek a Felső Ipari Iskola bányászati tagozatának agyar tannyelvű I. osztályába Rozsnyón. Ezen iskola 4 évfolyamos. A sikeres érettségi után a végzett tanulók mint technikusok helyezkedhetnek el a bányászati, esetleg más ipari szektorban, mivel a tanév folyamán heti 4 órában gyakorlati kiképzést kapnak nemcsak a bányászatból, hanem a gép- és faipar e- gyes ágazataiból, valamint elektrotechnikából. A sikeres érettségi képesíti a rátermett tanulókat arra is, hogy a technikai főiskolán mérnökké képezzék magukat. Jelentkezést: Riaditel’stvo vysse.i priemyselnej skoly banickej — Roz- nava, címre lehet beküldeni az utolsó iskolai bizonyítvány és a felvételi vizsgáról kapott értesítés mellékletével. Igazgatóság H ír A vágsellyei járásban augusztus 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának a tiszteletére járási szövetkezeti napot rendeznek Tarnócon. Az ünnepélyen gazdag kultúrműsort mutatnak be a A kedvezőtlen időjárás a köbölkúti EFSz-ben is lassította az aratást. Ezért az EFSz vezetősége a fiatalokhoz fordult segítségért, mert bízott bennük. A fiatalok, meg is értették a vezetőség felhívását, brigádot szerveztek és 325 órát dolgoztak le a gabonaföldeken. Az aratás befejezése után azonnal hozzáfogtak a csépléshez és a nemzeti műszak napján az ifjúsági brigád lefoglalt magának egy cséplőgépet, amelyen 92 mázsa gabonát csépelt ki és a gabonát azonnal a begyűjtési helyre szállították. A traktorállomásort dolgozói fiatalok hétköznap úgy, mint vasárnap állandóan dolgoztak, a technikusok ellátogattak a brigádközpontokba és szaktudásukkal segítették a cséplés sikeres lefolyását. A fiataloknak köszönhető, hogy a köbölkúti szövetkezetben időben végeztek az aratással. BARTA JÄNOS — Köbölkút Kassán a Népegészségügyi Intézel mellett tíz hónappal ezelőtt szervezték meg a gyermekápolónővérek üzemi iskoláját a már dolgozó nővérek részére, melyben 11-en vettek részt. Nem volt könnyű munka, mert legtöbben már gyermekes anyák voltak, a háztartási munkát is maguk végezték és csak ezek elvégzése után tanultak. A vizsgák július 19-én voltak s ezek eredményei világosan bizonyítják, hogy jó munkát végeztek. T'zenegy hallgató közül nyolcán kitűnő, hárman dicséretes eredményt értek el. Szinte meglepő volt, hogy milyen jól és sokoldalúan felkészültek. A vizsga szigorú volt, mert pontos és részletes tudást kívántak és csak azok kaptak kitűnő osztályzatot, akik ennek eleget tettek. Ezek az egészségügyi dolgozók nemcsak szakmai, de politikai téren is jó kiképzésben részesültek. Ez a szép e- redmény világos bizonyítéka annak, hogy mennyire hasznos az elméletnek a gyakorlattal való összekapcsolása. Az átvett tananyagot hamarább és tökéletesebben tudták elsajátítani, mivel a tanultakat azonnal alkalmazhatták gy. korlati téren is. Tudásukat kibővítve több tapasztalattal és szaktudással védik majd hazánk gyermekeinek e- gészségét. A jó eredményt nagyban elősegítette a népegészségügyi intézet igazgatója, Dr. Perény, aki nemcsak a záróvizsgán, hanem minden részletes vizsgán ott volt így irányította és ellenőrizte a munkát. Mindig bizalommal fordultak hozzá, mert szívesen a- dott felvilágosítást és tanácsot. Köszö- netüket fejezik ki Herman elvtársnö- nek, aki az iskolát megszervezte és fáradságot nem ismerve, mindenben segítségükre volt. A legjobb előadókról gondoskodtak, akik jó módszerrel tanítottak és a nagy és sokszor bonyolult anyagot úgy adták elő, hogy azt a hallgatók könnyűszerrel megérthették. Ezek a dolgozók tudják, hogy milyen fontos feladat vár rájuk az egészségügy terén. Munkájukhoz tudásra és lelkiismeretességre van szükség. Dolgozóink nyugodtan bízhatnak bennük, mert ők valóban a nép gyermekeink egészségéért küzdenek. CSÉFALVAY MAGDA Kövessétek példánkat A pozsonyeperjesi CsISz-tagok magukévá tették pártunk és kormányunk felhívását, amely a termés szemveszteség nélküli betakarítására irányul. A helyi szervezet ötventagú aratócsoportot alakított, amely már első napoktól kezdve lelkesen részt vett az aratási munkákban. A fiatalok lelkes munkájának meg is volt a gyümölcse. Az EFSz július 25-én befejezte az aratást, és azonnal hozzálátott a cséplési munkákhoz. A fiatalok itt is az élen járnak. A HNB-vel karöltve éjjeli műszakokat szerveztek. A fiatalok a nehéz, fárasztó munka után is jól szórakoznak. Kultúrműsort gyakorolnak, amellyel az aratóünnepélyen lépnek fel. A pozsonyeperjesi fiatalok példaképül szolgálnak a többi fiatal számára. ANDREJKOV1CS M. Pozsonyeperjes Teliesítettük kötelességünket A szenei állami gazdaság dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja Központ. Bizottsági’ z Prágába táviratot intéztek, amelyben közük, hogy a napokban befejezték a cséplést. A kombájnkezelők és a többi alkalmazottak áldozatos segítségének és az állami birtokon dolgozó kommunistáknak köszönhető, hogy a termény betakarítását gyorsan és veszteség nélkül valósították meg. Az aratás folyamán a szovjet kombájnok nagyon Jól beváltak. A dolgozók sikeréhez nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny is, a- melyet a munkák idejének megrövidítéséért és a munka minőségének javításáért indítottak. A szenei állami gazdaság dolgozói a termésbeadás tervét is teljesítették, mégpedig 130 százalékra. A CsKP KB- hez intézett táviratukban ígéretet tettek, hogy munkájukban a CsKP X. kongresszusa irányelveihez igazodnak és hogy a mezőgazdasági termelés e- melésére fognak törekedni. S zép nyári délután volt. A nap erősen perzselte az utcán sétáló fiatalokat. ■Itt-ott felharsant egy-egy vidám kacaj. Kint a város nyugati részében, nap mint nap magasabbra emelkednek a téglafalak — épülnek a hatalmas, nagyablekú, egészséges munkáslakások. Napbarnított fiatal lányok, fiúk sürögnek-forog- nak a betonkeverőgép körül. Egy másik csoport a téglákat adogatja kézről kézre. És mindezt vidám mosoly hulláma kíséri. Örülnek, hogy a szünidőben „felfrissülhetnek” egy kicsit s szeptemberben újból hozzákezdenek a szívós tanuláshoz. Egy hónapja vannak itt az építészeti vállalatnál — ők a bra- tislavai bölcsészeti és vegyészeti fakultás hallgatói. Reggel hat órától délután négy óráig dolgoznak. Mindössze egy óra szünidőt tartanak az ebédre. A többi: hajrá! S most, amikor lassan szállingóznak a barakkok felé, téglaporosan, meglátszik rajtuk, hogy egy kicsit fáradtak. Egyikmásik azonban mégiscsak eldicsekszik kérges tenyerével: Idenézz! — szól Izakovics, akinek testizmai arról tanúskodnak, hogy jó sportoló. Majd Tőzsér lép hozzám, kérges tenyerét mutatva. De sebaj! A fontos az, hogy jól érzik magukat. A mosdóban megengedik a csapot s a friss hideg víz elűzi a fáradtság nyomát. Aztán, mikorra rendbeszedik magukat, már jól esik a vacsora is. A nap lassan húzódott a láthatár mögé. Apró, fürge léptekkel igyekszik itt is ott is egy kisebb csoport lány, vagy fiú — mind az ebédlő felé. Nem mesz- sze van, csak mintegy száz^méterre a barakktól s így egy pár pillanat és ... — nini; már jönnek is vissza a vacsoráról. Valahogy hamar „elintézték”. De miért? Talán kevés volt a vacsora, vagy pedig nem volt jó és otthagyták? — Nem! 'Sem az egyik, sem a másik nem igaz. Nem, mert azzal merték vádolni a konyhát, hogy „úgy néz ki, mintha az egyik handlovai mészáros kizárólag csak az ő konyhájuk részére vágna.” — Majdnem minden nap hús van — panaszkodik Vass elvtárs, a bratislavei vegyészeti fakultás elsőéves hallgatója. De mégis — mi siettette hát. any- nyira a vacsorát? Igen, nemsokára felsorakoztak a barakkok előtt, s Plevza elvtárs, a filozófiai fakultás másodéves hallgatója — most brigádparancsnok — kiadta az utolsó vezényszót: — Pihenőre... oszolj! Örömmel dolgoztak a fiatalok s most örülnek a munkának, amit egy hónapon keresztül becsületesen végeztek. Csak azért, hogy a handlovai bányászok, munkások minél előbb az új lakásokban töltsék családjukkal az egyre örömtel- jesebb napokat. Örültek, hogy a munka után kipihenhetik magukat s friss erővel kezdhessék majd újra szeptemberben. Ami eztán most kövdjcezik, az már csak ráadás. — Parancsnok elvtárs — szól Izakovics kezét felemelve a felsorakozott tömegből (vannak vagy hatvanén). — Még nekem lenne egy szerény javaslatom. „Hoblát” a brigádvezetőknek! Ezt o- lyan komoly, erélyes hangon kiáltotta, hogy több sem kellett: szétugrottak ... Nesze neked brigádparancsnok. Vagy hatan a kezét, lábát fogják, egy a hasára ül és hej... rup, hej... rup. — Várjatok csak! — kiáltott ismét. — Hadd támasszam mea azt a villany- oszlopot. Még kidőtitek. így ni! — — Hej... rup!... < Majd eleresztették az „első áldozatot” s következett a többi. Egy funkcionárius sem úszta meg szárazon. De nem ám! Kár, kár, hogy a kezdeményező megúszta — hej, de kár! A kezdeményező most csak szelíden mosolyog, amikor az „áldozatok” fincsorgatva meg-megtapogatják nadrágjukat, esőbb harmonika szólal meg az e- gyik szobában, majd csoportosan elsétáltunk ez ebédlőbe. Most már világos. Az egyhónapos munka után kultúrműsorral vidítják fel az építkezés dolgozóit. Ezért siettek hát olyan nagyon a vacsorával. Megtelik a nagy ebédlő, megkezdődbe a kultúrműsor. Énekszámok, versek s Izakovics humoros elbeszélései tarkítják az estélyt. Felzúdult a közönség tapsa s tapsolt a végtelenségig, amiko” elmondta, hogy miket Írt az’ egyik diák naplójába. Vagy amikor ilyesvalamit szavalt, hogy: „predomnou sla kisasszonyka, slápol som na lábacskája ...” újjong a tömeg. A Kultúrműsor után az építkezés vezetősége „oklevéllel” tüntette ki a legjobb brigádosokat. A sok ifjú szempár csillogott az örömtől. Felvidították a tömeget s táncra perdült fiatal, öreg - aki’akart. Késő éjfélután volt már, amikor az ebédlőben kialudt a villanyfény. Másnap, azaz szombaton elindultak a brigádosok hazafelé — ki-ki a saját otthonába. De új csoport váltotta fel őket, akik a napokban új, friss erőve; láttak hozzá az építő munkához. KEREKES ISTVÁN * A fiataloknak köszönhető CsISz helyi szervezeteinek kultúr- csoportjai. Kultúrfellépésen kívül több számban sportversenyt is rendeznek, melyben a járás ifjúcárra móri r\cc7P oro-iot onvmácsal F Apolónővérek üzemi iskolája
