Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-07 / 62. szám

1954. augusztus 7. Ú! IFJÚSÁG HÍTVÍG1 OlDAl <S)CSCK80gaK8CéKKaC8CK)8CSaK3ÍC£K3í<»CíiíaKasK3SCKaCSC*<2i^ í. KRILOV: Társak Ha társat egyetértő társ nem támogat, a munkától se várj sokat: csak kínlódást jelent, s kudarcaid sorát. Egy nap a hal, a hattyú és a rák egy megrakott kordét elhúzni készül. Önként befogja mind magát vitézül, s bár megteszik a tőlük telhetőt, mit ér ez? A kordé voltakén nem is nagyon nehéz, de hátra húz a rák, a hattyú szállni kész, a hal meg arra megy, amerröl vizet érez Ki volt a hibás, ki nem, biz’ én nem is tudom: de most is még egyhelyben állnak az úton B. RADÓ LILI fordítása NY. MIZIN: Az ürge és az aratás Hazafelé indul hajnalban az ürge, óvatos és fürge. Búzaszemmel színig tele zsák van vele. — Ej, — szól a sün — most kél a nap, s te már görnyedsz terhed alatt! — Aki arat, pajtás, fáradságot nem_ néz, be gyönyörű nap van. s milyen szép a termés! Hallod-e, most te tátsd a szádat, a magtárak gabonára várnak! —Hallom. hallom — szól a sün — hisz értem, hanem akkor mért nem fogtad épp így a munkának , pártját, mikor láttad, hogy a földet szántják ? — Lustálkodtam azt gondolod? Egész máskép áll a dolog: dolgoztam már egész nyáron, építettem a hombárom! Emberben is sokszor akad ilyen ürgeféle alak : nem dolgozik, se szánt, se vet, de aratni bizony szeret! V_ B. RADÓ LILI fordítása _____J Jancsi / ancsi fiam kijelentette a múltkor: csak kezdődjék el a vakáció, bizony suttba vágja a könyveket Rosszaié tekintetet vetettem felé, s apai tekintélyemnek dörgedelmes sza­vak formájában igyekeztem nyomatékot adni. A gyerek lesúnyta fejét és úgy hallgatott, mint a csuka. A száját félrehúzta: szemmellát. hatóan nem tetszett neki a dolog. A nyitott ab­lakon sokszor kitekintgetett az utcára, ahol a nyári nap verőfényében boldogan labdázott, hancúrozott a gyereksereg. Látszott rajta, hogy ő is közöttük szeretne lenni. Arcom szigorúsága azonban nem jósolt semmi jót. Kiengedjem ? — vívódtam magammal. Ó, nem. nem! — jutott eszembe múltkori csintalamága. Hogyisne! Hogy megint valami pajkosSágot kövessen él. De hogy erről is szól­jak, a dolog így történt kérem: — A Jancsi fiam paikosságai láttán, elhatároztam, hogy ez­után minden héten valami jótettet kell végre, hajtania. Ment is a dolog egy ideig. De egy­szer mi történt?! A Jancsi arról számol be. hogy heti kiléte fejében a Bodri kutyát rá­uszította egy emberre. — Ez neked jótett ? — nyúltam a nádpálca felé. — EUlbb hallgass meg, apu — szólt pitye- regve. — Ügy volt — folytatta nekihevülve Jancsi fiam, — hogy egy állomásra siető bácsi meg­kérdezte tőlem, nem ment.e még el a vonat. Mivel tudtam, hogy már csak akkor éri el. Ha szaladni fog. ráuszítottam a Bodrit. Szaladt is lóha'á’ban. És elérte. H át ilyen pajkos az én fiacskám. Ennek ellenére elég jó tanuló, a negye­dik osztályt jelesre végezte, csupán földrajzból kapott kevésbbé jó jegyet. tegnapelőtt, amikor' haza hozta bizonyítvá­nyát, meghökkenve állapítottam meg, hogy földrajzból kettest kapott. — Hogy lehet az? — húztam össze szem­öldökömet. — Ne haragudj, apu, nem tehetek róla. A tanító bácsi azt kérdezte tőlem, hány földrész van. Én azt feleltem: öt. Sorold fel őket -- mondotta. Én felsoroltam: egy, kettő, három, négy öt. Nem tudtam, dühöngjek-e, vagy nevessek ezekbe a szavakra. _ De apuikor , Jancsi fiam könnybelábadó szemébe. né'ztém, mégis csak elmosolyodtam. Olyan ez a-Hú, akár csak én voltam, iskoláskoromban, — gondoltam magam., ban. Hangosan azonban ezt mondottam: — A vakáció alatt a földrajzot fogod tanulni. De úgy-e önök is tudják, kedves olvasók, hogy ezt nem mondhattam komolyan. DÉNES GYÖRGY MARTIN ISTVÁN: Q l?A ÓRÁS : ÜGYFÉL : Szereplők: TANULÓ: Szín: Szerény óraműhelv. két munkaasztalból ösz- szeállított pult. A falakon órák, szétszórva szerszámok. Két ajtó nyílik be. Egyik az utcai, a másik az üzlet (műhely) többi részébe. Az órás harapófogóba szorított kis órán babrál egy vésővel,. mikor a hátsó ajtón bejön a tanuló, aki a függöny felhúzás közben kihúzott valakit. TANULÓ : Kérem szépen, hogy fogják ennek az órának a javításához. ÓRÁS : Ahogy szoktad. Belefújsz, összerázód és így tovább. TANULÓ : Azt tudom, de a számlapot elfe­lejtettem hogyan kell elhelyezni. Felfelé, vagy lefelé. ÓRÁS: Mindegy, csak ne befelé fordítsd. Meg ne szedd ki a kerekeket pöngyettvü- nék. A múlt héten is az egyik vevőnk majdnem észrevette, hogy hiányzik a meg. javított órájából a lendítő kerék. TANULÓ: (Kimegy.) ÜGYFÉL: (Bejön). Jónapot kívánok. ÓRÁS: Jónapot (leteszi az órát. nagvítit vesz a szemére). * ÜGYFÉL : Kérem szépen, valami baja van az órámnak. Elhoztam megjavítani. Tessék megnézni. Képek a bürokrácia történetéből-HOL VANNAK A SZÜLÖK /RÁTÁI ? -7C KT*. l§£?^TrTn <* tS kénytelen vagyok benneteket szaraz LOBBAL ÁTVtNNí MERT EGYIKETEKNEK SEM apta'k HE C, K! A VÍZI JÁRTASSA’G! igazolványt. nem jó- a tüzet, három sólyommal. KELL ÍRNI a KERELME VEGEM-­•UGYE MONDTAK,HOGY NEM SZABAD BEENGEDNI PASSZUS NÉLKÜL !( ■■ •MAR EGY EVE BENT VAN A KÉRVÉNY,OF A LAK AS HIVATAL M Eű MINDIG NEM UTALT KI NAGYOBB LA KA'ST....-várjon egy pillanatra , míg-Azé irta tosza'mor~ra'sőtjők ■'...-AOOtO fOV TAP007A1 SEM M6GYEK , F6LNEM1 OLVa\£>OP A SZÖt< rereSRe /fír­sz OA/ene oet.. . ÓRÁS : Helyes. Kérem tőlünk még senki sem tette ki a lábát panaszkodva. A mi műhe­lyünkről nem terjed rossz hír. (Elveszi az órát. kézbe veszi a lupét, újjai közt for- mére szorított órával.) — Kérem. Kérem. Ki kell tisztítani, generálozás. a haiszál- rugót át kell helyezni, meg kell cserélni a felhúzórugóval is és ... ÜGYFÉL: De hiszen fordítva tartja! ÓRÁS: Dehogy. Ja igaz (megfordítia a lupét). ÜGYFÉL: Nem azt. Megcserélte az órát a lupéval. ÓRÁS: Ja persze, persze (visszacseréli és tovább nézi). — Azok a hibák persze fenn­állnak. Azok eredendő hibák minden órá­nál. Szóval tengelytörés ... ÜGYFÉL: Az nem lehet. Csak be kell iga­zítani az órám. mert egv kicsit siet.­ÓRÁS: Nem baj. Szóval tengelytörés (leejti az órát, felveszi.) Szóval dupla tengely­törés és a ... (nézve az órát) hiányzik egy kereke. ÜGYFÉL: Nekem ? ÓRÁS : Nem. az órának. ÜGYFÉL: De kérem, ez egy jó óra. — Éz egy különleges óra, ennek soha semmi baja nem volt. Ez nemrég még olyan pontosan járt, hogy messze környéken hozzá igazí­tották az idejüket. Ez valódi Roskop. ÓRÁS : Az semmi, nekem mielőtt áthelyez­tek volna ide a közvágóhídról, mert en hentes voltam, olyan ügyes órám volt. ame­lyik ha mentem, ment, ha megálltam, az is megállt. ÜGYFÉL: (Majdnem sírva.) Kérem, én ezzel az órával nemrég még kerékpároztam, eveztem, sódert hánytam, hajóhintában ültem ... ÓRÁS : Az semmi, semmi. Nem rég volt egy órám, amin átgázolt a mozdony és tovább ment. ÜGYFÉL: Az óra? ÓRÁS: Dehogy. A mozdony, és azóta nem késik ÜGYFÉL : A mozdony ? ÓRÁS : Nem. Az óra. ÜGYFÉL: Persze, mert tönkre ment egészen. ÓRÁS : A, nem egészen. ÜGYFÉL: Hát mi lett vele ?. ÓRÁS : Álkalmi vételnek eladtuk 120 koro­náért egy bükkfanémeti embernek. ÜGYFÉL : Bükkfanémetinek 7 ÓRÁS : Igen, mert ha reklamálni akar jönni, 200 korona az útiköltség ide. ÜGYFÉL: (idegesen). — Na mindegy, itt hagyom. Mikor jöhetek érte? ÓRÁS : Pár hónap múlva nézzen be. Viszont, látásra. ÜGYFÉL: Viszontlátásra. (Elmegy.) TANULÓ: (Bejön, egy kisláda órát zúdítva az asztalra). —- Tessék, itt vannak a kész javítások. ÓRÁS : (Egyik sarokba dobva a kezében tar­tott órát). — Mért nem döntötted oda'a sarokba? Én dolgozzam utánad? (lapátolni kezdi az órákat a sarokba). Rövid függöny: Az órás csavarhúzóval piszkál egy kakukos órát. ÜGYFÉL: Jónapot kívánok. ÓRÁS: Jónapot. Tessék. ÜGYFÉL: Eljöttem az órámért, amit javí­tani hagytam itt. ÓRÁS : Itt ? ÜGYFÉL: Itt. Olyan Roskop volt. ÓRÁS: Rossz tok, az van itt bőven. Azt adhatok. ÜGYFÉL : (felháborodottan.) De kérem, én követelem az órám. Ez már mégis csak sok. Jelentést teszek !!! ÓRÁS : (higgadtan). Jól van, no. Jól van, no. Ne idegeskedjen. Majd csinálunk valamit. Adunk másik órát. Itt van egy valódi 15- köves svájci kakukos óra. Megfelel ? (oda­adja, ) ÜGYFÉL : (elhülve nézi.) De hiszen ez nem is megy. ÓRÁS : Dehogy nem. Csak mozgatni kell így (mutatja). — Himbi.himbi, himbi-himbi. Himbálni kell. ÜGYFÉL: De nincs benne kakuk sem. ÓRÁS: (szemére illeszti a lupét, hosszan, gnodosan nézi, belenyúl.) Az lehet. Biztos kipusztult belőle. Megdöglött. Nem baj, itt van egv másik óra (homlokát tesz a pultra, ügyfél leroskad és felsóhajt.) ÜGYFÉL : Jajj... a guta megüt.. - (lassan elemyed. Az órás tovább beszél). ÓRÁS: Ez nem üt, megbízható óra. Sok ezeréves garancia (rázza a homokórát). Na, eldugult. — Ez se megy. Nem baj, kérem. Majd vesz egy kötőtűt és azzal piszkálhatja (észreveszi az elernvedt ügyfelet. Megnézi közelről a lupéval és felsóhajt). Na tessék. Ez is megállt (kikiált a tanulónak.) — Jóska ! gyere, vidd ezt is a többi közé. MikuUca Gyula rajzai.

Next

/
Thumbnails
Contents