Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-07 / 62. szám

2 ÚJ IFJÚSÁG 1954. augusztus 7. Fám Van Dong, a kínai kormány meghívására Pék ingbe érkezett Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese és ideig­lenes külügyminisztere a Kínai Népköztársaság központi néúi kormányának meghívására- hét- fűn délután repülőgépen Pe- kingbe érkezett. Vele együtt ér­kezett a kínai fővárosba Fan Anh és Tran Cong Tuong, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság genfi küldöttségének tag­ja is. Fám Van Dong' fogadására •több mint 1500-an jelentek meg a repülőtéren, közöttük Csou En-laj miniszterelnök; Tung Pi-vu, Kua Mo-zso, Huang Jen­pej és Teng Hsziao-ting minisz­terelnökhelyettesek; Csen Su- tung. a kínai népi politikai ta­nácskozó testület országos bi­zottságának alelnöke, a kor­mány több tagja és sokan má­sok. Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese és ideig­lenes külügyminisztere hétfőn délután Fan Anh vietnami ipar­és kereskedelemügyi minszter, Tran Cong Tuong igazságügy­miniszterhelyettes és Csau Lu- ong, Vietnam , pekingi nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője kíséretében meglátogatta Csu Tét, Liu Sao-csit és Li Csi-sent, a kínai központi népi kormány alelnökeit, valamint Csou En- laj miniszterelnököt, a népi közigazgatási tanács elnökét. Csou En-láj miniszterelnök és külügyminiszter hétfőn vacsorát adott Fám Van Dong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökheiyettese és ideiglenes külügyminisztere tiszteletére, Csou; En-laj, pohárköszöntő­jében a kínai központi népi kor­mány és a Kínai Népköztársa­ság népe nevében szívből üd­vözölte Fám Van Dongot és a kíséretében lévő kormánytiszt­viselőket. Fám Van Dong válaszában megköszönte a meleg fogadtatást és a vietnami nép névében szív­ből jövő háláját fejezte ki a kínai népnek, a kínai kormány­nak, és Kina Kommunista Párt­jának. A vietnami nép iránt nemzeti függetlenségéért vívott harca folyamán tanúsított ro- konszenvéért és támogatásáért. Zavaros a helyzet Guatemalában Guatemala fővárosában hét­főn összecsapás történt az Ar- mas-féle úgynevezett felszaba­dító hadereg és a reguláris gua- temalai hadsereg egységei kö­zött. Az összecsapásnak igen sok katonai és polgári sebesültje és halottja van. A nyugatról érkezett jelenté-, sek alapján még nem lehet vi­lágos képet alkotni az esemé­nyekről. A londoni rádió jelen­tése szerint a harc hétfőn reg­gel azzal kezdődött, hogy a fő­városban a hadsereg tagjai meg­támadták --.az ott ■ állomásozó- „felszabadító” csapatokat. A, hadsereg ugyanakkor megszáll­ta a központi rádióállomást is és nyilatkozatot közvetített. - Eszerint „a hadsereg nem ellen­zi az Armas vezetése alatt álló katonai tanácsot...” Későbbi jelentések arról szól­nak, hogy hétfőn este megálla­podás született a szembenálló felek között, s a fővárosban el­hallgattak a fegyverek. A lon­doni rádió úgy értesül, hogy Arma ezredes megbízottai elfo­gadták a reguláris hadsereg tisztjeinek követelését, hogy fe kell oszlatni al felszabadító .erő­ket. A í^rancia Unió haderői kivonultak Eszak-Vietnam több városából Az északvietnami helyi együt­tes ellenőrző bizottság hivatalos jelentése szerint á Francia Unió indokínai haderőinek alakulatai augusztus 3-án kiürítették Phuch-Jen és Sontay városokat. Szerdán kiürítik Phu-Lang- Thuongct, augusztus 7-én kivo­nulnak’Bac-Ninh és Dáp-Cau .városokból! augusztus 8-án és 9-én, pedig kiürítik Tien-Jen és Hai-Ninh városokat, ♦ Hírügynökségi jelentések ismertetik a bonni kormány tá­jékoztató szolgálatának közle­ményét arról, hogy Adenauer „nem tud eleget tenni az Ame­rikai Légió kongresszusától ka­pott meghívásnak” és így au­gusztus 30-án nem utazik az Egyesült Államokba. A jelenté­sek hozzáfűzik, hogy Adenauer „a politikai helyzet fejlődése” késztette útjának lemondására. ♦ Az olaszországi Grosseto megyében lévő ribollai bányá­ban, ahol május 4-én negyven­két bányamunkás vesztette éle­tét, hétfőn újabb szerencsétlen­ség történt. Az egyik aknában bányalég-robbanás következté­ben hat bányász megsebesült. Az egyik sebesült állapota ve­szélyes. ♦ A Német Demokratikus Köztársaság és Franciaország közötti árúcsere keretét 25 szá­zalékkal kibővítik. ♦ Indonézia, az ENSz küszö­bön álló ülésszakán a Kínai Népköztársaság ENSz tagsága mellett foglalt állást — jelen­tette ki az Indonéz parlament alelnöke. ♦ Izrael kölcsönös védelmi szerződés megkötését javasolta az Egyesült Államoknak, ♦ Osztrák katonai egységek­nek az Atlanti Haderőbe való bevonását készíti elő az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Ausztria kép­viselői. ♦ Titkos egyezmény jött lét­re amerikai és brit légierők dá­niai állomásozásáról — jelen­ti Kopenhágából az ADN. ♦ Japán az 1955. pénzügyi év végéig 3750 repülőgépből ás 130.000 emberből álló légiflot. tát akar szervezni — irja az American Aviation. A japán gyárak megkapták az első en­gedélyeket amerikai típusú re­pülőgépek gyártására. ♦ Letartóztatták az Egyesült Államok Kommunista Pártjának négy helyi vezetőjét a Colorádó állambeli Denverben. Los An­gelesben is letartóztattak egy vezető kommunistát. Miért tiltották be az FDJ-t Az Adenauer-kormány elrendelte az FDJ — a békeszerető fiatalok szervezetének betiltását. A betiltást, mely ellentétben áll a bonni állam alkotmányával, Karlsruheban most megerősítet­ték és jogerőre lépett. A karlsruhei tárgyalásoknál az emelt vádak n em állták meg helyüket, a bíróság mégis alkot­mányellenesnek minősítette az ifjúsági szerveze tét. Miben látja az Adenauer-kormány az FDJ — legnagyobb bűnét? Főleg abban, hogy maga­köré gyűjti a fiatalságot, mely nem hajlandó az „Európa-hadsereg” mundúrját felvenni. Aznap, amikor Karlsruheban a szégyenletes it élet törtét, napfényre kerültek a bonni kormány legújabb „tervei” is, melyek főleg a fiatalság ha dkötelességelőtti kiképzésére irányulnak. Kikép­ző-táborokat akarnak létesíteni, melyeket külfö Idl kiképző-tisztek vezetnének. A német ifjúságnak azonban nincs kedve az amerikai érdekekért elvérezni és ezért az FDJ- szervezet mindenütt termékeny talajra talál. Érthető,, hogy az FDJ-t betiltották. Mi azonb an látjuk, és ezt a karlsruhei per is világosan megmutatta, hogy nem a FDJ — hanem a bonni kormány a bűnös, és a szabad német fiatalságé a jövő — ha a bonni háborús kormány egyelőre lehetetlenné is teszi a szervezet további műkö­dését. Kanadai és svéd vendégek a szovjet mezőgazdasági kiállításról Az augusztus 1-én megnyílt Országos Mezőgazdasági Kiállí­tást számos külföldi küldöttség látogatta már meg. Több kül­döttség vezetője közölte a TASZSZ tudósítójával a kiállí­táson szerzett első benyomá­sait. Eduard Hopkins dr„ a Kana­dából érkezett küldöttség veze­tője. kijelentette: — Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon elénk táruló lát­vány, minden képzeletünket felülmúlta. — Küldöttségünk egyetlen tagja sem látott ehhez hasonlót. A kiállítás méretei, szervezésének tudományos vol­ta, kivitelezése magával raga­dott bennünket. A kiállítás min­den pavilonja, minden része, gyönyörű. Megtekintettük az Ukrán SzSzK pompás pavilon­ját, ahol bennünket a búzater­mesztésben elért eredmények érdekeltek a legjobban. A svéd küldöttség vezetője Hans Wetterhall. Svédország földművelésügyi . minisztériuma mezőgazdasági ügyosztályának igazgatója, a következőket mondotta: — A kiállítás nagy hatást gyakorol hatalmas méreteivel és szépségével. Pavilonjai pá­ratlanul gazdagok mind az épí­tészeti kivitelezés, mind pedig a kiállított tárgyak változatos­sága szempontjából. Helyes, hogy a Szovjetuniót alkotó ti­zenhat köztársaság mindegyiké­nek külön pavilonja van. így 'ehetőség nyílik arra, hogy a lá­togatók részletesen megismer­kedjenek az egyes köztársasá­gok eredményeivel és jellegze­tességével. A pavilonok bemu­tatják a Szovjetunióban élő né­pek életének más oldalait is. ^z Japán orvosok tokiói sajtó- nyilatkozata szerint az Egye­sült Államok márciusi csendes­óceáni hidrogénbombarobbantási kísérletének áldozatáúl esett iapán halászok sérülései olyan súlyosak, hogy a rádióaktivitás­sal fertőzött emberek az eljö­vendő 10—20 évben a kórházi első napon küldöttségünk a gé­pesítés pavilonját nézte meg, amelynek kiállítási tárgyai na­gyon érdekeltek bennünket. — Nagyszámú mezőgazdasági gépet 'áttunk. többek között olyano­kat is, amilyenek nálunk nin­csenek. Ahhoz, hogy részletesebben megismerjük ezt a gyönyörű ki­állítást — fejezte be Wetterhall — nem elég egyetlen nap.’Meg- akar.iuk ismerni a Szovjetunió mezőgazdasága különböző ágai­nak helyzetét, valamint a1 kol­hozok fejlődését tükröző pavi­lonokat. ágyhoz lesznek kötve. A szak- vélemény szerint, ha a betegek e hosszú idő után el is hagy­hatják a kórházat, akkor is or­vosi kezelésre szorulnak majd. A halászok állapotában a kór­házi kezelés ellenére június óta semmi javulás sem állt be. A hidrogénbomba áldozatai 10—20 évig a kórházi ágyhoz lesznek kötve Uruguayi ifjúmunkások A béke lobogója leng Indokína felett Elérkezett az oly régen várt nap. mikor Indokína felett a béke lobogója leng. Ezután nem perzseli a napalm a bambuszból épített házakat, a parasz­tok, az őserdők sötétjéből visszaköltöz­nek a napfényre, elhagyott falvaikba. Li Szuo a bombák robbanása helyett ismét kisfia kacagását hallgathatja, Tran Qua megkeresi hét év^elveszett családját... A hősök, akik pWzta kéz­zel kezdték a hadakozást, most válluk- ra emelik fegyvereiket, a Vörös folyó mentén gúlákba rakják a puskákat és házakat építenek, utakat, gyárakat, is­kolákat. Nyolc esztendő óta most van el­ső ízben csend. Boldogító békét hirde­tő csend. És a küzdelmes évek után csak most hajtják félelem nélkül nyug­vóra fejüket férfiak, asszonyok, gyer­mekek ... És Franciaországban ... Gigot anyó- nak nem kell aggódnia Indokínába hur­colt fiáért. Az újoncokat nem hajózzák be, nem kell meghalniuk Vietnamban azoknak a francia ifjaknak, akik még kedvest sem választhattak maguknak. Marseilles kikötőjében nem kötnek ki a koporsókat hazaszállító hajók ... Genfben megkötötték a „tüzetszün- tess”-t s ezzel megtették az első lé­péseket az igazi békéhez. Elfojtották a koreai háború befejezése óta még mindig pusztító utolsó tűzvészt. Hosszú út vezetett idáig a béke híveinek ki­tartó küzdelmet kellett vívniuk, amíg az 1946. decemberi Haiphongi francia provokációtól eljutottunk a békelobo­gó lengéséig Indokína felett. A viet­nami nép elleni „szennyes háború” ki­robbantói nem ilyen befejezésre számí­tottak. Az ő céljuk a népi erők meg­semmisítése, a gyarmati uralom teljes visszaállítása volt. De hiába, a techni­kai fölény, az amerikai segítség, tíz­ezrek életének feláldozása — a könnyű gyarmati háborúk, a kalóz támadások kora örökké a múlté! A'„Hód” a „Tüs­ke” és a többi nagy hévvel beharango­zott támadás az annyit propagált „Na­varre”-terv széthúllot a Vietnami Nép­hadsereg acél falán. S ha a gyarmato­sítók megtépázott pozíciuóiknak csak kis részét is tártani akarták — tárgya­ló asztalhoz kellett ülniök. Több, mint három hónappal ezelőtt Genfben a zöld asztalhoz kellett ülniök, hogy tárgyaljanak az indokínai béke helyreállításáról. Erre kényszerítette őket a francia nép harca, a sztrájkok és tüntetések, a forradalmi hagyomá­nyokhoz, a kommunárdokhoz és a má- quikhoz hű mozgalom. A tárgyaló asz­talhoz kényszerítették Franciaország minisztereit, a rohamrendőrökkel da­coló, a vérüket hullató párizsi munká­sok, a marseilles-i dokmunkások, akik a tengerbe taszították a Vietnamba irányított páncélosokat,... Tárgyelniok kellett, mert százezreket szólított harc­ra egy bátor tengerész, fiatal Henri Martin, aki katona létére is hirdette az igazságot: „Ez a háború ellenkezik Franciaország érdekeivel. Annyira el­lenkezik, hogy amíg be nem fejezik, kiáltani fogom: álljunk meg és tár­gyaljunk a Vietnamiakkal!” Tárgyalás­ra kényszerített egy karcsú leánynak, Raimonde Diennek Franciaországot — felrázó tette, önfeláldozása, amikor a vonat elé vetette magát, hogy útját áll­ja egy Indokínába induló fegyverszál­lítmánynak ... S az ő tettük a francia és a világ minden részében élő fiata­loknak millióit szólította harcra az in­dokínai vérontás megszűntetéséért. Az indokínai békéért százmilliók küz­döttek, mindazok, akiknek drága az emberi élet, akik nem akarnak új *ö- meggyilkosságokat, nem akarják ismét iángtengerré változtatni a világot. A béke hívei támogatták, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság békejavasla­tait, erőfeszítéseit és gátat emeltek ez amerikai agresszív tervekkel szemben. A tanácskozások sikerében nagy szere­pe volt a kínai népköztársaság erőfe-~ szítéseinek és más ázsiai államok — különösen India — pozitív tevékenysé­gének. Hatalmas nemzetközi tábor ala­kult ki az indokínai béke megvalósítá­sáért s e küzdelem során az Egyesült Államok háborús körei úgy elszigete­lődtek, mint eddig soha. Kikényszerítettük a fegyverszünetet Százmilliók szívét dobogtatja gyor­sabban e hír. Ismét bebizonyosodott, hogy lehetséges a megegyezés, a vitás kérdések tárgyalóasztal mellett is ren­dezhetők ! A fegyverszünet azonban még nem béke, ez csak ez első lépés a tar­tós béke, az egységes, független, de­mokratikus Vietnam megteremtésé fe­lé. Őrködnünk kell felette, ébereknek kell lennünk! A Csehszlovák nép, „ cseh, szlovák és a magyar if’úsáa a vietnami, pathet- lao-i, khmeri hazafiakkal együtt örül a fegyverszünetnek. S velünk örülnek a kuznyecki kohászok, a francia mun- ' ások, Ázsia még elnyomott népei, e Fülöp-szigetiek, malájok, akik most még magabiztosan vívják harcukat, éneklik a dalt: ,,a kuli vezetni fogja az államot...” Együtt ünnepeljük a fegy­verszünetet, együtt vigyázunk rá! Mi, uruguayi fiatal vasmunkások és mechanikusok létrehoztuk ifjúsági bi­zottságunkat szakszervezetünk keretén belül és elhatároztuk, hogy csatlako­zunk a DIVSz-hez. Már régen létre a- kartuk hozni ezt a bizottságot, amely speciális problémáinkkal foglalkozik. Ilyen gazdasági, szociális és politikai jellegű probléma pl. a katonai szerző­dés aláírása az amerikai imperialisták­kal, a testnevelés, a kulturális szín­vonal emelése, jobb munkakörülmények kivívása, az egészségtelen iparágakban annak a három éve hozott törvénynek érvényesítése, amely szerint a munka­nap napi 6 óra; továbbá biztosítani kell a munkaruhát és a védőberendezé­seket, stb.; iskola és szakmai tanfb- Iyamok a munkaidő alatt. Mi, fiatal vasmunkások, hosszú éve­ken át a legnehezebb munkát végez­tük az üzemekben és bérünk 50 szá­zalékkal kevesebb volt, mint a felnőt­teké. Akinek megvan az a lehetősége, hogy szakmát tanulhat, hosszú ideig csak tanoncbért kap, két vizsgát kell letennie, hogy a szakmunkás kategó­riába kerüljön. A vizsgairoda döntésére pedig hosszú ideig kell várni. Az Általános Munkásszövetség január 29-én megtartott országos konferenciá­ja alkalmával megtárgyalták ez ifjúság­bizottságok ‘ létrehozásának szükséges­ségét a szakszervezeteken belül, hogy a fiatalok tevékenyen részt vegyenek az egész világ ifjúságával vállvetve a békéért és barátságért, életkörülmé­nyeik megjavításáért vívott harcban. Mi, fiatal vasmúnkások, lelkesedés­sel támogattuk ezt a kezdeményezést és elhatároztuk, hogy gyűlésre hívjuk össze a különböző üzemek fiataljait, megvitatjuk azon intézkedések fogana­tosítását, amelyek szakmánk fiataljai­nak zömét érdeklik. Elhatároztuk, hogy kirándulást szervezünk és az irányító bizottság támogatta kezdeményezésün­ket. A kirándulást igen rövid idő alatt ké­szítettük elő és mivel- még kevés ta­pasztalattal rendelkeztünk, valóban nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy megszervezzük a táncokat, sportver­senyeket kis cédulákkal népszerűsítet­tük. Beszámolókat készítettünk szak- szervezetünk titkárai számára. A múlt év októberében megtartott kongresz- szus megvalósította az egységet, egye­sítette a három szervezetet, amely csatlakozott az Általános Munkásszö­vetséghez és a Szakszervezeti Világ­szövetség szakmai szervezetéhez. A titkárok támogatták ezt a kezdeménye­zést, a vasipari ifjúmunkások testvéri szellemének megnyilvánulását. Javasoltuk, hogy indítsanak bajnok-, ságot a különböző üzemek labdarúgó­csapatai és kerékpárosai között. Részt veszünk e Chilében megtar­tandó Délamerikai Ifjúsági Találkozó előkészítő bizottságában és minden le­hetőt elkövetünk, hogy elküldjük lab­darúgócsapatunkat, hogy az a sportta­lálkozók során összemérje erejét a többi csapattal. RUBEN ASCONEQUI, az Uruguayi Fémmunkások Szák­szervezete Ifjúsági Bizottságá­nak titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents