Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-04 / 61. szám
01 ifióság 1954. augusztus 4. MINDEN PERC DRÁGA Az ekecsi fiatalok fáradságot nem ismerve, kitartóan dolgoznak. Legfőbb céljuk a termés gyors szemveszteség nélküli betakarítása. Pusztai fiatalok Már a kezdet is jó volt. Éppen azon törtem a fejem, miként jutok ki Bök- pusztára. Megkérdeztem ezt Csallóköz- aranyos egyik utcáján egy szembejövő embertől. Megmutatta az utat és egyben megkérdezte, hogy nem-e a CslSz gyűlésre jöttem le Bratislavából, mert estére lesz ám, tette hozzá nyomatékosan. Érdekesnek tiint ez nekem és hosszabbra fogtam a beszélgetést. Mert tudja, — beszélte tovább, az én lányom is CsISz-tag. Mi Csallóköz- aranyos és Bökpuszta között lakunk, úgy félúton. Az én lányom, a Mariska mégsem a csallóközaranyosi alapszervezetbe iratkozott be, hanem a bök- pusztaiba. Ott jobban érzi magát. Elkísérném, de most már nincs időm, Bök felé a mi házunk előtt megy el a gyálogúton, a ház pedig a krumpli- föld mellett van. Nézzen be hozzánk. A Mariska elkísérheti magát, hiszen úgyis járatlan ezen a vidéken. — Elköszöntünk egymástól, de még utánam szólt, hogy az „Űj Ifjúságot olvassuk ám állandóan és nagyon tetszik nekünk.” Bökpusztán 15 család él és 11 CsISz-tag van.- Itt-minden fiatal tagja a CsISz-nek és mindannyian előfizetőnek az Űj Ifjúságra is. ' Csakhogy az itteniek nem laknak a legszebb házakban és a villanyt sem . vezették még be a pusztára. A vidék azonban szép, ha síkság is,"az ember tekintete előtt nincs gát, és végigjárhatja a tájat. A Duna 200 méterre van innét, ennek ugyan megvan a hátránya is. mert rengeteg a szúnyog. Megjegyezzük, Bőkön két hét, múlva új laka_ sokat építenek az itteni dolgozóknak és a villany bevezetése sem várat sokáig magára. Vadonatúj házakban laknak majd a bökpusztai állami gazdaság dolgozói. Martincsek Rudolfot kerestük fel elsőnek. Hosszú sétára- indultunk vele. Végigjártuk a Dunapartot, megnéztük a lucernát, kukoricát, dohányt. A cukorrépa azonban nem nyerte meg a tetszésemet, bár nem mondhatjuk, hogy nem szép. Ez talán rosszul is esett a CslSz-szervezet elnökének. Megmutatta a könyvtárat is. Kevés könyv van itt, de sokan látogatják. A könyvtárat majd kibővítik, hogy több olvasnivalójuk légyért majd a nagy munkaidő elmúltával. Megérdeklődtek, hogy miképpen lehet külföldi sajtóra előfizetni, mert szeretnék megrendelni a Szovjet kultúrát és az Élet és Tudomány című folyóiratokat. Több mezőgazdasági szaklapot is megrendelnek majd. Este lett. Egy kolomv tompán csengett, és porfelhő szállott az akácfák között. Már mindenki hazajött a munkából, legtöbben a cséplőgép és az aratógép mellől. A házak előtt gyerekek verekedtek, utána pedig esz- terláncot játszottak. Kár, hogy a felnőttek nem békülnek ki olyan hamar, mint a gyerekek. Kosa Ferenccel a kultúrhélyiségbe mentünk, ő az állami gazdaság asztagazdaság ma már nem jelenti a világ végét, hanem a világ közepét. Ide is eljut a kultúra, megsímogatja az embereket, áttöri a távolságot, a port, meg a sárt, mint a rádiumsugár. Krivánek Mariska is megjött, szem- rehányta, hogy nem mentünk be hozzájuk, pedig mennyire vártak, hiszen az apja délután beszélt velünk és hívott minket. CslSz gyűlés készült, ezért jött be a pusztára. Lassan a szürkület úrrá lett mindenen és valahol a közelben rettentően sok béka kuruttyöli. A tizenegy fiatal úgy ki- ötlözködött, mintha lakodalomba mennének. Ez természetes is, hiszen egy állami gazdaságban, munka után ünneplőben lehetnek a fiatalok, megvan erre a mód. Német András elv- társ, a Nagyiérhez tartozó állami gazdaságok politikai felelőse szóvá is tette, milyen kár, hogy ö már nem fiatal. Az ö fiatal korát megette a fene. Nem úgy volt valamikor, mint most. Hétköznap sohase öltözködött ünneplőbe, legfeljebb, ha beteglátogatásra mentek. Ki is csúfolták volna akkor a hétköznap■ is ünneplőbe járó fiatalt. . Az egyik házból .hegedűszó hallatszik, a tehénetetü ,muzsikál. A jó húsú tehenek etetője, szereti a zenét és ilyenkor este kedve telik a zenében. Kása Ferenc sebtében elmondja, hogy egy kukorica szedőgép modellt készített. A modell rajzait már régebben elküldték Prágába a technikai kivizsgáló intézetnek és most tovább is együtt dolgozik az intézettel a gép kivitelezésén. De gyülekeznek már a kultúrhélyiségbe, mert megkezdődik a CslSz-gyűlés. A bökpusztai fiatalok jóideje versenyre hívták ki az őrsújfalusi EFSz- hez tartozó szentpálpusztai fiatalokat. Ma lesz a verseny kiértékelése, a szentpáliakat is egy fiú és egy leány képviseli. De Bökvusztáról talán mindenki itt van. igaz, az idősebbek hátrahúzódnak, mintha beismernék, hogy CslSz-gyÜlésen vannak, a fiatalok. vezetnek, de az apró gyerekek ugyancsak előtérbe helyezkedtek. Több fiatal táncol, gramofon szól, van olyan, aki újságot olvas. Megkezdődött a gyűlés. A bökpusz- taiak és a szentpáliak is beszámolnak. Mennyi brigádórát dolgoztak le, milyen növényt kapáltak be, hányán rendelték meg az Űj Ifjúságot, vagy más sajtóterméket és mennyi szakvagy tudományos előadást tartottak Minden szó, minden számadat mindenkinek az eszébe vésődött. A beszámoló után megindult a vita. A legtöbben hozzászóltak a verseny kiértékeléshez. Az eredmény az lett, hogy az elvégzett brigádmunkában egyforma teljesítményt nyújtott a két alapszervezet. azonban mégis a bökpuiz- taiak nyerték meg a versenyt, mert előfizetőket szereztek az Űj Ifjúságra, és leveleznek az Űj Ifjúsággal. Mát pedig a verseny feltételeiben ez is szerepel. A szentpáliak persze nem haragudtak meg ezért! Miért is haragudnának ? Nem a dicsőség számít, hanem losá és 0 készítette az új padokat is, melyek a kultúrhelyiség tulajdonában maradnak. Nagyon iparkodott, hogy a mai estélyre pontosan élkészüljön. A kultúrhelyiség képekkel díszített, kifestett szoba. A tizenöt családnak kuliúrhelyiségre . van "szüksége és könyvtárra. Mert hát Bök nem a világ vége. Egy puszta, vagy egy állami a teljesítmény, hogy a brigádmunkában bekapálták a kukoricát és a cukorrépát. A Bökpusztán 11 CsISz-tag van. Szentpálon is csak egy-kettővel több De ilyen kis szervezetek is tudnak dolgozni, ha akarnak. BACOTA ISTVÁN A szinaiak szépen dolgoznak Kassán sétáltam. A járási nemzeti bizottság tanácsterméből magyar és szlovák népdalok hangjai hallatszottak. Ez kíváncsivá tett, felmentem az emeletre és csodálkozva bámultam az itt történő dolgokat. A szoba közepén magyar és szlovák fiatalok táncoltak. A tánc befejezése után megérdeklődtem a fiataloktól ,hogy honnan kerültek ide és megtudtam, hogy Szináról vannak itt. Beszélgetni kezdtem velük, a kérdéseimre mindannyian egyszerre akartak felelni. Az aratást már bevégeztük a falunkban — beszélték. Utána a CslSz elnökével kezdtem szórakozni. A szinai CslSz-szervezet elnöke Juhász elvtárs elmondotta, hogy az ő falujukban majdnem minden fiatal, tagja a szervezetnek. A tagok közül 50-en az EFSz-ben dolgoznak, 20 lány és 30 fiú. Elmondotta azt is, hogy ezek a fiatal munkások nagyon szép eredményeket értek el a mezőgazdasági munkákban. Mégpedig Gella Margit, Párkányszka Klára, Tel Mihály, Kocsis Erzsébet, Szabadi Zsuzsanna, és még többen is igen kiváló munakeredményt értek el. Másnap reggel ellátogattam a CslSz járási titkárságára és beszélgettem az ottlévö elvtársakkal. A titkárnál érdeklődtem a szinai fiatalok munkája iránt. A titkár sizntén dicsérte ezt az alapszervezetet. Elmondta, hogy e kultúr- munkáben is a járás legjobb szervezete csak az a hiba, hogy nincs kultúrház Eddig a mozi helyiségében tartották a színdarab-próbákat, de a terem használatáért minden esetben fizetniök kellett. Ennek ellenére is sok kultúrbrigá- dot szerveztek. Például Kassán 12 ízben léptek fel. Van ugyan a községben egy kastélyhelyiség, ha ez illetékes hatóságok a fiataloknak juttatnák, kevés átalakítással használhatóvá tennék. A CslSz járási titkár a járási nemzeti bizottságon már intézkedett, hogy a szinai fiatalok kapják meg a kastélyt, és mindenki bízik abban, hogy meg is kapják. Ezentúl még jobban bízhatunk abban, hogy nagyobb kultúrmunkát fejtenek ki. Azt azonban mégis helytelenítjük, hogy nem fizettek eddig még elő az Oj Ifjúságra, pedig hát ebből az újságból sokat tanulhattak volna. No, de ami késik, az nem múlik, és ha a szinai fiatalok olvassák az Új Ifjúságot, még jobb lesz az alapszervezetük, még jobb szervezeti életet élnek. L. Z. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordúló'ának ünnepségei Szlovákia fővárosában, Bratislavában tartják meg augusztus 28-án és 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeket. Az ünnepségek „A Szovjetunió oldalán, nemzeteink szilárd egységében előre a szocializmusért, a békéért” jelszó jegyében valósulnak meg. Az ünnepségeket augusztus 28-án, a Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi ülésével nyitják meg és azok augusztus 29- én, vasárnap érik el tetőpontjukat a dolgozók Sztálin-téri manifesztációjá- val. Az ünnepségek keretében a részvevők kegyeletüket nyilvánítják a Szlavínon az elesett szovjet hősök emlékének. Az ünnep .égeket augusztus 29-én díszlövésekkel fejezik be, a Duna fölött pedig hatalmas tűzijáték lesz. Ebből az alkalomból különféle kulturális, sport és szórakoztató rendezésekre kerül sor Bratislavában. A Szlovák Egyetem aulájában megnyitják a Szlovák Nemzeti felkelésről szóló kiállítást, a Pionír-palotában pedig „A testnevelés és sport fejlődése Szlovákiában a felszabadítás óta” című kiállítást. A testnevelés és sport szlovákiai bizottsága ifjúsági Spartakiádát, csillagstafé- tafutást, járási kerékpárversenyt és kézilabdaversenyt rendez a Szlovák Nemzeti Felkelés serlegének elnyeréséért. A kultúra és pihenés parkjában a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulója alkalmából átadják a nyilvánosságnak a Dunapart első rendezett szakaszát. Hogy Bratislava méltóan felkészüljön a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának nagyszerű ünnepségeire, a KNB tanácsának kultúrosztálya a népművelési tényezők segítségével széleskörű mozgalmat indít a város tisztaságáért, az épületek, ablakok és kirakatok feldíszítéséért. A támadó oroszlánok Ötven esztendeje, hogy Kittenber- | ger Kálmán, a neves Afrika-kutató és vadász, első afrikai útja alkalmával élethalál harcot vívott egy oroszlánnal. Ezt a jelenetet örökíti meg ebben az írásban, amely részlet a szerzőnek rövidesen megjelenő „Gyűjtőúton Kelet-Afrikában” című munkájából. A megsehzett oroszlán követése mindenütt és mindig veszélyes mulatság és- a sásos sűrűségben vagy a magas fűben mindig valóságos halálos párbaj, ahol az oroszlán esélyei sokkal jobbak, mint a vadászé. Azonban az is lehet — velem is sokszor megtörtént, hogy az ily sűrűbe húzódott oroszlán a követők neszére morogva menekül és nem is gondol támadásra. Sokszor meg az történik, hogy a sebágyából többször menekülő oroszlán végre is megunja a zaklatást és egy nem várt pillanatban támad. A sebzett oroszlán követése tehát mindig a legnagyobb óvatosságo* igényli. Sokan azt tartják és praktizálják, hogy a sebzett oroszlán* legjobb zárt tömegben követni, mert állítólag sok ember láttára ritkábban szánja magát a támadásra. Lehet, hogy ebben van valami, de nem egészen helytálló, mert a benszülöttek vadászatainál a zaklatott oroszlán bizony nekimegy az őt körülfogó embertömegnek. Szabály hogy az első lövés nagyon meggondolt, pontosan célzott legyen és lehetőleg olyan, hogy a csontokat törve ez oroszlánt azonnal harcképtelenné tegye. Ha a fülét hátrehúzó oroszlán — hím csuklyaszerűen felborzolja sörényét is —farkával merőlegesen párszor felvág, akkor már a támadás következik. Kis távolságról, hihetetlen gyorsasággal tör ellenfelére, míg nagyobb távolságról, erősen ellenfelére meresztett tekintettel, gyors tempóban közeledik és csak az utolsó 80—100 lépésnél kezd dübörgő gyors galoppjába. Szép, félelmetesen szép, mélyen az idegzetre ható és emlékezetbe vésődő látványosság . . Az oroszlán nem nagyon szívós vad. A nagyobbfajta antilopok egynéhányá- nek életszívőssága sokkal erősebb. De azért a támadó oroszlánt lelőni a legnehezebb lövések egyik, akármennyire jók is az idegek, s ha még oly biztosan szorul is az ember vállához a puska. A lovas vadászatnál igen nagy előny, hogy nem kell bevárni a támadást, hanem nyeregbe és hajrá' Gyalogos vadászatnál csak egyben bízhat az ember: a puskájában. A legrosszabb, amit csak tehet, he futásban keresi menedékét A fáramászás biztos menedék ugyan, ha van a közelben gyorsan megmászható fa és he a többek, a kísérők már nem gallyaztak fel ez elérhető ágakra, ami 99 százalék válószínűség szerint már meg is történt, mielőtt a szórónKittenberger Kálmán gatott vadász a femászásra gondolt volna. Sokszor hallottam és még többször olvastam, hogy a támadó oroszlánt éppen ugrása közben — a híres „oroszlánugrás” közben — érte a bátor vadász halálos lövése. A támadó oroszlán nem ugrik at emberre, ezt sok autentikus helyről hallottam és ez az én tapasztalatom is, pedig elég gyakran volt részem oroszlántámadásban és kétszer láttam, hogy embert is leütött. Egyszer az én jó öreg munyamparám Najsebva volt az áldozat, és jóval azelőtt meg, az első afrikai utam kezdetén, én szenvedtem, többé-kevésbbé súlyos sebeket az oroszlántól. 1904, június 11-én történt velem ez a kalamitás, melyet vigyázatlanságomon kívül, egy csütörtököt mondott töltés okozott. Éjjel a campem (tábor) közelében kitett dögn 1 oroszlán járt. A harmatos füvön könnyű volt követni és csakhamar meg is pillantottam. Csak a fejét és nyakát láttam jól, mert a fű magas volt. A távolság alig volt negyven lépés, de mivel nem akartam a koponyáját tönkretenni, nyakon lőttem a majdnem sörénytelen hím oroszlánt mire hörögve felfordult. Egy mcságtörzsbeli boy volt velem, aki a sörétes puskámat hozta és egy pálma- rostból készült kosarat, mert akkor madárgyűjtésre indultam. Mikor oroszlánom összeestt, odaszóltam az erősen visszahúzódott emberemnek, szaladjon a campbe és hívja az otthonmaradt három embert — nnyiből állott akkor az egész zafárim és azok közül is egyik egészen gyerek volt — és hozd el a kodakomat is. — Emberem azonnal elsietett, én meg, hogy jobban lássam, egynéhány lépést tettem a meglőtt állat felé, melyet a fű teljesen eltakart. A sebzett állat helyéről hallatszó mérges, fenyegető morgás azonban álljt parancsolt és lövésre kész fegyverrel vártam a támadó előbukkanását. Nem kellett sokáig várnom. Mikor a felém törő oroszlánt meqláttam, a fejét véve célba, rögtön elnyomtam a ravaszt, de csak egy hitvány'csettentést! Puskám csütörtököt mondott. A másik pillanatban az oroszlán már mellettem termett és mancsával combomra vágott — éppen úgy, ahogy a macska szokta a hoz- zakapó kutyákkal —, ami azonnal földre döntött. Fektémben puskámat két kézre fogva, keresztben az oroszlán szájába szorítottam és úgy próbáltam távoltartani magamtól. Ezekre a válságos pillanatokra későbben sem tudtam pontosan visszaemlékezni, csak azt tudom, hogy közben az állat erős, érdes nyelve a jobbkezem ügyébe került. Nagyot rántottam rajta, hiszen az életemről volt szó. Erre a váratlan inzultusra az erősen sebzett állat egy pillanatra visszahőkölt, a fegyver a jobb- kezembe- került, ekkor, hirtelen beleismételtem egy másik töltényt és — persze nem archoz emelve és célozva — az oroszlán felé sütöttem, de olyan szerencsével, hogy a lövedék a szemén hatolt be és a koponyát összezúzva, azonnali halált okozott. Rövid küzdelmem alatt mindig c hátamon hevertem. Mikor feltápászkodtam, bizony szomorú alak lehettem: ruhám mind letépve és mindenem merő vér. Eleinte sokkal súlyosabbnak gondoltam sebeimet a ruhacafatokat borító vastag vérréteg miatt, mint amilyenek a valóságban voltak, de aztán láttam, hogy rongyaim leginkább ellenfeleiéi vérétől pirosak. Puskámon is, egy 7 mm-es Mauseren — melyet a neves német vadásztól, C. G. Schillingstől vettem — erősen látszottak az oroszlány fogainak nyomai. Nagynehezen feltápászkodtam. A jobbkezem csuklója fölötti sebek egyikéből szőkéivé ömlött a vér. Ezt a sebet az ingem zsebében maradt zsebkendőmmel kötöttem el, aztán puskámra támaszkodva a camp felé indultam. Segítségért nem kiáltottam, mert jól tudtam, hogy embreim akkor nem jöttek volna felém, abban a hitben, hogy az oroszlán méq «él. Széles, jól követhető vérnyomot hagy. tam magam után — ezt még konstatáltam magainban — aztán sötétség borult szemeimre pár pillanatig és leülésre kényszerített. Mikor felkecme- regtem — a mozgás már nagyon nehezemre esett. —, egy bozót mögül kifordultak a campemből jövő emberek, akik, mikor rongyosam, véresen előbotorkálni látta1' nagy hajlandóságot mutattak az elszaladásra. Csak kiáltásaimra jöttek hozzám és vittek a közeli campembe. Egy két nap múlva végleg el akartam hagyni tanyámat és így előzőleg kevés gyógy- és kötszeremet a bennszülötteknek adtam élelmiszerekért és néprajzi dolgokért cserébe, tehát kötszerem sem volt. Embereimmel a cseretárgynak használt olcsó pamutvászonból tépettem bandázst és csak meleg vízzel moshattam ki jól-rosszul sebeimet, miután jobbkezem középső ujjá- nak lecsüngő uijperecét levágtam. Livingstone-nek nagyon igazat kellett adnom abban, hogy az oroszlán harapásra és karmai által ütött sebek eleinte semmi fájdalommal sem járnak, de annál inkább utána. Arusha-Chini szultánja adott másnapra nagynehezen embereket, akik engem hevenyészett hordágyon Moschiba, e Kilimandzsáró lábához vittek, ahova csak öt nap múlva értünk el. Nagyon siralmas út volt ez! Sebeim fájtak, sebláz és az újra kitörő malária gyötört. A gondos ápolás mégis három hónap múlva megint munkaképessé tett, annak ellenére, hogy időközben elővett erősen a malaria is. Mindamellett még szerencsém volt, mert az oroszlánütötte sebek legtöbbször a beálló vérmérgezés folytán végzetessé szoktak válni.
