Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-04 / 61. szám

1954. augusztus 4 01 IFJÚSÁG 3 Egy délelőtt a fold alatt ...parancsolj! — szól öreg, rekedt hangon Schnierer elvtárs — közben ke­zembe nyomott egy olyan 70 cm hosz- szuságú deszkec’arebot. Bevallom, meg­lepett ez a kis deszkadarab, mert nem tudtam, mit kezdjek vele. Megkérdez­ni meg elfe' jtettem, mert körülöttünk a keskeny vágányokon a Diesel-moto­rok — kismozdonyok — pöfögése. füttyenése ragadta meg figyelmem. Ide-oda taszigálták a tele vagy üres csilléket, majd egy egész hosszú üres szerelvény elindult a „sötét torok” fe­lt Irigykedve nézem az embereket, akik fürgén ugrálnak a sötétbe távo­lodó csillékbe. — Volt már bányában? — Nem. — Akkor nézzen jól körül! Az oktató szóra már csak bólintot­tam, mert e pilla­natban elnyelt a sötét torok. Teltek a percek, tízpercek. Bár figyeltem a sö­tét alagút beton­boltozatát itt-ott meggyújtott kar­bidlámpával, a csil­lék zakatolása úgy hatot rám. mint a kisgyermekre, akit a kényelmes baba­kocsiban a dajka el­ringat. De nehogy eredménye legyen e dajkálásnak, arról gondoskodtak az itt-ott nyakamba hulló vízcseppek .. Az ötödik-hato­dik kilométer kö­zötti kereszteződés­nél kiszálltunk. A kísérőm — hogy el­áruljam, ő a nyu­gati bánya 2. sza­kaszának vezetője — levette kabátját és nekigyűrkőzött ingújjal elindult ke­zében a lámpával a baloldali falak közt. 1 . hű követője, mindenütt a sarkát taposva hallgattam szavait s közben fi­gyeltem a fejem fölött meg-megtört gerendákat. Itt is, ott is megálltunk egy-két derékig meztelen, a szénpor­tól maszatos lapátoló embernél. A fej­téshez pontos irányt, tanácsokat kap­tak a szorgos kezek s elköszöntünk. Meggörbülve, majdnem kétrét bújkál- tunk keresztül-kasul az alacsony, kes­keny ácsolás között. Az Ifjúsági szénfalnál — ami termé­szetes is, hisz azért hívják ifjúságinak — fiatal CsISz-tagok, a Fucík jelvény viselői dolgoznak. Ha kint, mondjuk Bratislava utcáin találkoztam volna velük először s nem Handlován, lent a bányában, még csak nem is gondoltam volna, hogy ezek bányászok. Nem, mert úgy néznek ki, olyan fiatalok, hogy kö­zépiskolás tanulóknak ítéltem volna őket. Nem is nagyon tévedtem volna. Mind a tizenöten egy hónappal ezelőtt szabadultak fel, hagyták el az iskola padjait. Vidám jókedv közepette találtam őket. Öltözetük a legegyszerűbb: ba­kancs, rövid nadrág s „bányászsisak”. Pokoli meleg van itt a mélységben. A kövér verejtékcseppek különböző min­tákat rajzolnak szénporos testükre Csupán a szemek csillannak fel tisztán a lámpa fényében. Megismerkedtünk az ifjúsági brigád­dal. Beszélgetünk. — Mit akar az elvtárs — szól nyom­ban az egyik, úgy látom, ő a legbeszé­desebb. — Kíváncsiak az emberek — kezd­tem. Különösen, akik még nem tudják, milyen az élet 200—300 méter mélyen a föld alatt. S hogy tetszik ez nektek? — Nekünk tetszik — szól ismét a bátor fiú, Pavlovics. — Itt dolgoztunk már tanulókorunkban is — mondja Hor­váth elvtárs — s megszerettük ezt az életet. Nem panaszkodhatunk! Az igaz­gatóság gondoskodik rólunk, hogy. jó! érezzük magunkat. Schnierer elvtárs is, a második szakasz vezetője, veiük Jánosík elvtárs, a mesterük. Tapasz­talt bányász. Sokat tanulunk tőle. — S a teljesítmény? — Az most nem a legjobb — dörmö- gik orruk alatt innen is, onnan is. — Vékony a szénréteg, csak 70-4-100 cm, s nem nagyon haladunk. Míg ki nem fejtjük ezt a réteget, nehéz is lesz. Persze ez már csak napok kérdése. Az­után újból itt lesz ez a háromméteres fal — s Horváth elvtárs hátam mögé világított lámpájával. — Majd aztán ... — Nos, mit mondanak a gyerekek — lép hozzánk Schnierer elvtárs. Meg va­gyok velük elégedve — teszi hozzá rövid szünet után — legények a talpu­kon. Megmutatják majd ezek, hogy mit lehet a föld alatt művelni. — Meg bizony — szólal meg később a velem szemben ülő fiatal bányász. Majd izzadhatnak a nováki kollégák! — S miért a novákiak — kíváncsis­kodom. — Hahaha... s mindnyájuk arca kigyúlladt. Kihítuk őket versenyre. Már el is küldtük nekik a verseny fel­tételeit — most már rajtuk a sor. — Talán már itt is van — jegyzi meg egy harmadik. — Hát sok sikert elvtársak — fel­emelkedtem, mert Schnierer elvtárs me­gint hozzánk lé'>ett, hogy nem mehet­nénk-e tovább. A fiúk is újból neki- gyürkőztek, de még a lelkemre kötöt­ték: — De nézzél meg bennünket elvtárs a lakásunkban is. — Jó, jó elme­gyek. A viszontlá­tásra négykor. Az- .án a szalagon ki­másztunk a csillék­hez. Majd megte­kintettünk egy-két ácsolót és beültünk a hosszú megrakott szerelvény egyik ü- res csilléjébe, amely éppen kifelé indult — ki a napvilágra. * Délután, amikor megebédeltek a fia­talok, betelepedtünk az egyik szobába. Elbeszélgettünk egyről-másról s a többek között arról is, hogy mit csinál­nak munka után. — Olvasunk, vi­tatkozunk, szórako­zunk. — mondja Krascsenics elvtárs. Egész délután azon vitatkoztunk, hogy és mint volt ott lent. Meg is kapja a magáét, aki valamiképpen is megzavar­ja a munka menetét. Például, he az ácsolás nem jó, nem biztonságos, meg­vitatjuk, miért és máskor már nemigen fordul elő. — Elvitatkozunl sokszor a,z újság­cikkeken is. Különösen' azon, hogy mi­it n a hektárhozem az egyik vagy má­sik szövetkezetben. — És miért éppen a földművelésről vitatkoztok? Amire szinte kórusban válaszolják • — Szüléink a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban dolgoznak. Az ő munkájuk is érdekel bennünket. Sok-sok mindent el tudnék még mon­dani, amit ezek az ifjú bányászok csi­nálnak, vagy nem csinálnak. De elég ebből ennyi: tanulnak, művelődnek, hogy hivatásukat becsületesen be tud­ják tölteni. KEREKES ISTVÁN Jánosík Mihály, az ifjúsági szénfal me stere barátságos beszélgetés közben az ifjú bányászokkal. Segítenek a diákok Fiatal középiskolás diákok csoport, jai lepték el bányáinkat. Vidám jó­kedvüktől egészen felelevenedtek bri­gádotthonaink. Kéthónapos szünidei brigádra jöttek. Hasznosan akarják el­tölteni szünidejüket, örülnek, hogy alkalmuk nyílik megismerni termelé­sünk legfontosabb ágát, a szénbányá­szatot. Most a nyári hónapokban ko­moly segítséget is nyújtanak, amikor a hivatásos bányászok és hosszabb kö­telezettséget vállalt brigádistáink üdü­lő szabadságon vannak, vagypedig fo­lyamatosan veszik ki évi fizetett, ren­des szabadságukat. Komoly segítséget nyújtanak annál is inkább, mert a X. pártkongresszus határozata értel­mében fokoznunk kell szénkitermelé­sünket. hogy kielégítsük a folyton nö­vekvő szénszükségletünket, azonkívül a párt központi bizottságának felhívá­sa értelmében szénkészlet tartalékot kell biztosítanunk. A számos csehországi diák között a mi otthonunkban itt van Kútny Erich SlavoSovcéről és Káan László Kassáról. Midketten CsISz-tagok és a Spisská Nová Ves.i (iglói) felső geo­lógiai ipariskola tanulói. Alkalmuk nyílik elméleti tanulmányaiknak a gyakorlattal kiegészíteniük és két hó­napi ittlétük alatt értékes ásvány­gyűjteményt tudnak maguknak össze­állítani. Nem megvetendő azonkívül az az összeg sem, amit itt két hónapi mun­kájukkal keresni fognak. Az említett két CslSz-tag a Május 1. aknában nemrégen beállított „Don­bas 500” szovjet szénfejtökombájn mellé kapott beosztást. STIPANITZ JENŐ Karviná. A legjobbakról ! A dunaszerdahelyn járásban néhány nappal ezelőtt a tenger hullámaihoz ha­sonlóan ringott a szép aranyszínű ga­bona. Mihelyst az ember kikerült a vá­rosból, mindjárt meghallotta a gépek, traktorok és kombájnok zakatolását. Sok jó traktorista és kombájnista van a dunaszerdahelyi járásban. A duna- szerdahelyi gép- és traktorálomásnak Katona Ferenc elvtárs a'legjobb trak­toristája, aki nyári tervét július 25-ig már 45 százalékra teljesítette. A trak­toristák közül második helyre Somogyi Mihály, a hódosi brigád traktoristája került, aki 25-ös Zetorral már 107 hek­tárt aratott le. A kombájnisták közül Maár' Ferenc fökombájnista és Földes László segédkombájnista, a dunaszer­dahelyi járásban első helyre kerültek. Földes László elvtárs most érettségi­zett a dunaszerdahelyi 11 éves közép­iskolában és a szünidőben mint segéd­kombájnista odaadóan dolgozik. A két elvtárs a tervet július 28-ig már 100 százalékra teljesítette. Második helyre Sebő Zoltán került, aki kombájnjával 97 hektárt aratott le. A cséplőgépkezelők közül Viderman Béla elvtárs jutott az élre, aki a csé- csénypatonyi EFSz-ben csépel. Negy­venöt munkaóra alatt 127 tonna gabo­nát csépelt ki. Ebből látjuk, hogy a dunaszerdahelyi járásban a gép- és traktorállomás dolgozói valóban oda- dóan dolgoznak. Vegyünk példát tőlük és kövessük őket. Élen jár az ifjúsági brigád A csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomáshoz tartozó brigádok között folyó versenyben az éber- hardi ifjúsági brigád áll az élen. A brigád dolgozói e nyári munkák ter­vét 65.15 százalékra teljesítették Ezt a szép eredményt az éberhard ifjúsági brigád dolgozói a gépek tö­kéletes kihasználásával érték el. Két műszakban dolgoztak és agre- gátoroket alkalmaztak, amelyeket a szovjet módszerek szerint még az aratás előtt állítottak össze. Szor­galmas munkájuknak köszönhetik, hogy sikerült megszerezniük ez el­ső helyet és a CsISz vándorzászla­ját is. A brigádközpont traktorosai kivé­tel nélkül mindannyian munkaegy­ségre dolgoznak. Ez még jobban kö­telezi őke., hogy a munkákat a ki­tűzött agrotechnikai határidőre el­végezzék. A fiatalok kedvelik a közös mun­kát és szeretik a szövetkezetei. Mint öntudatos CsISz-tagok elsőrendű feladatuknak tartják a gépek szak­szerű kezelését és karbantartását. f Az eddig álért eredményeikkel nin­i csenek megelégedve. Amikor össze­i jönnek, mindig arról beszélgetnek. f miképpen érhetnének el még jobb i eredményeket. Minden problémájú­ja kát közösen megvitatják és ennek f az erős elvtársi közösségnek az e­t redménye az, hog/ ma az élen ha­í ladnak. Az ifjúsági brigádközpontben S- 4-es kombájnnal dolgozott a mun- keérdemrenddel kitüntetett CsISz- teg, Szigl Mária. Az éberhárdi EFSz részben az ő jó munkájának köszön­heti. hogy a termést sikerült gyor­san, a lehető legkisebb szemveszte­séggel betakarítani. Szigl Márie kombájnvezető ez elsők között ha­lad, eddig 90.85 hektáron végezte el az aratást és 1.378 mázsa • ga­bonát C6ép'\ ki. Kausicz Jó séf, az ifjúsági brigád legjobb traktoristáje, Skoda 30-as traktorává átlag 88.4 hektárt ara­tott le, s így tervét 69.70 százalékra teljesítette. A brigádközpont többi dolgozója Szigl Imre, Putcz Károly. Nagy Péter és a többiek szintén szép eredményeket értek el. Ebben nagy érdeme ven Majtán István brigád­vezető elvtársnak, aki helyesen szervezte meg a munkát és így elő­segítette a győzelmet. Az éberhárdi fiatal traktoristáktól vegyenek oéldát a többi brigád dol­gozói is. NAGY LÁSZLÓ, BORS PIROSKA, Csallóközcsütörtök. Bemutatják munkáiuk eredményeit Vasárnap, augusztus 1-én, 12 órakor megnyitották Moszkvában az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Az ünnepélyes megnyitáson a vendé­gek tízezrei vettek részt. Jelen voltak a Szovjetunió mezőgazdaságának élen­járó dolgozói, a moszkvai dolgozók képviselői — munkások, tudósok, írók, művészek, továbbá külföldi vendégek, ifjúsági-, kulturális dolgozók — és más szervezetek képviselői, valamint a diplomáciai testületek tagjai. A kiállítást Nyikolaj Cicin akadémi­kus, a kiállítás igazgatója nyitotta meg. A Szovjet Himnusz elhangzása után Ivan Benediktov, a Szovjetunió földművelés- ügyi minisztere mondott beszédet, aki a többi között ezeket mondotta: „Egész dolgozó népünk igyekezete, a kommunista párt és a szovjet kormány által kitűzött feladatok teljesítésére, a szocialista mezőgazdaság fejlesztésére és kiszélesítésére irányul. A Szovjet­unió szocialista mezőgazdasága, ame­lyet a kommun sta párt segítségével alapoztak és szilárdítottak meg, óriási s tereket ért el.” HARMINCHAT ÉVVEL EZELŐTT, 1918 júniusában alakították meg a Moszkvai Biológiai Intézet . mellett Szokolnyikiben, a Szovjetunió fiatal .természetkutatóinkak első körét. Már 1929-ben másfélezer ilyen kör műkö­dött; s a körökben 65 ezer isko­lásgyermek dolgozott. A fiatal természetbarátok száma évről-évre nö­vekedett. A fiatal micsurinisták részt vettek az 1939—41-ben rendezett Or­szágos Mezőgazdasági Kiállításon. A fia­tal természtbarátok közül sokan mint tanítók, tudósok és aktív mezőgazda­sági dolgozók működnek a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságában. így pél­dául Ch. K. Jenyikejev, a fiatal termé­szetbarátok körének egykori részvevő­je, ma a Moszkva-kerületi gyümölcs­nemesítő intézet Sztálin-dijjal kitünte­tett dolgozója, a mezőgazdasági tudo­mányok jelöltje. Az iskolák, gyermekotthonok és is- kolánkívüli intézetek mellett több mint 60 ezer kör működik, |&hol a fiatal ter­mészetbarátok kedvükre szórakozhat­nak és tanulhatnak. A körök munkájá­ban körülbelül kétmillió diák vesz részt. A fiatal moszkvaiak jól ismerik az OSzSzFK iskolaügyi minisztériuma mellett működő Fiatal Természetkuta­tók Központi Állomását, az állomás iskolai kísérleti föld j'in, üvegházaiban és laboratóriumaiban több mint 400 moszkvai pionír és iskolásgyermek dol­gozik. Sok fiatal természetbarát ért el jelentős sikereket a mezőgazdasági nö­vények termesztésében. A moszkvai tanulók egy része tavaly, N. F Fjodorova vezetése mellett „Ter­mő” fajtájú paradicsomot termelt. A paradicsomot fészkes négyzetes mód­szerrel ültették. A csoport hektáron­ként 610 mázsa paradicsomot ért el. Egy másik fiatal természetkutatókból álló csoport L. Mihajlova vezetése mellett hektáronként 845 mázsa „Pe- csorszki” fajtájú paradicsomot termelt. A MOSZKVAI KERÜLETBEN TÖBB MINT 1400 fiatal kísérletezik sikerre! görög- és sárgadinnyetermesztéssel. A moszkvai kerületben lévő ozerszki kö­zépiskola tanulói három dinnyefajtával kísérleteznek. Különösen az „Ozerszki dinnyé”-vel érnek el sikereket; négy­zetméterenként 2 kg dinnyét termel­tek ebből a fajtából a kísérleti földön. A kiállítási tárgyak a Szovjetunió minden sarkából érkeztek a mezőgaz­dasági kiállításra. A leningrádi 455. számú iskola növendékei saját készíté­sű, kis — szobában használható — üvegházat küldtek. Már megérkeztek a kiállításra a moszkvai kerület fiatal technikusainak küldeményei is. A kiállításra szánt tárgyak között külön­böző mezőgazdasági gépmodelleket ta­lálunk. A fiatal technikusok kiállítási csar­nokában állítják ki a volokolamszki kö­zépiskola tanulói munkájának eredmé­nyeit is. Itt nyolc évvel ezelőtt alakult a fiatal technikusok köre. A konstruk­tőr, rádióamatőr é6 fényképészeti sza­kokon, továbbá az úgynevezett „Ügyes kezek” csoportjában jelenleg körülbe­lül 100 diák dolgozik. A volokolamszki ukola fiatal technikusai különböző öt­letes modelleket készítettek a kiállí­tásra. Jurij Kozlov elektromos mag­szárítót készített, melyet e fiatal ter­mészetkutatók pavilonjában elhelyezett fiatal technikusok csarnokában talál­hatunk meg. B. Zubos, N. Maszterovová és L. Ma­karov a volokolamszki iskola fiatal technikusai, függő villamoscsiHét ké­szítettek a takarmány istállóba való szállítására. Vik*or Birjukov — szintén az iskola tanulója — villamos fújtató modellt készített a kolhoz kovácsmü- helyei számára. A kis vülamos üllőt már ki is próbálták é6 jól be is vált. Érdekes munkákat mutatnak be a me­lioráció és hidrotechnika köréből a Moszkvai Városi Pionírház és a moszk­vai kerületben lévő ligoc6evi hétéves iskola diákjai. A fiatal diákok az utóbbi két év alatt 12 kolhozban kísérleteztek duzzasztógát és más hidrotechnikai é- pítmények építésével. A FIATAL TERMÉSZETKUTAIÖK PAVILONJÁBAN külön kiállítási szek­rényben helyezik el a luhovici járásban lévő ljubiC6evi iskola mellett működő fiatal tenyésztők körében dolgozó ta­nulók munkájának eredményeit. A fia­tal háziállattenyesztők segítségéve! 1B53- an, a „Vörös Fény” kolhozban sikerült 65 borjút és 19 csikót kite­nyészteni. A fiatal természetkutatók pavilonjában sok ^rdekeset találnak majd az Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás látogatói. A „Szibéria” pavilon, egy a sok közül, melyek a kiállításon az OSzSzFK-t képviselik A moszkvai Országos Mezőgazdasági Kiállítás főpavilonja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents