Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-24 / 58. szám
WM. JúH-ui 24. 3 ül IFJÚSÁG Néma gyermeknek anyja sem érti szavát Néhány megjegyzés a szádalmási fiatalok nehézségeihez Egy újságcikk Az nítnásiak még nagyon jól emlékeznek arra a bizonyos újságcikkre, amely lassan már több mint egy éve, hogy megjelent, és annakidején egy kicsit bizony, megzavarta a falu nyugodalmát. Azt tartják, hogy az idők távlatából másképpen tűnnek a dolgok, az események. Vaijon igaz-e ez? Némi igazság hátha van benne. Ezért most, amikor az a feladatunk, hogy megnézzük, hogy az a bizonyos bíráló cikk javulást hozott-e az almási fiatalok kultúrmunkájába és szervezeti életébe, jó ho talán megnézzük azt is, hogy mennyire felelt meg a bírálat « részleteiben. Elvitathatatlan tény, hogy a cikk oda ütött, ahová ütnie kellett. Még akkor is oda ütött, ha egyeseknek nem tetszett, egyesek felhúzták az orrukat megharagudtak. Persze, erről nem tehet az ember. Az igazság kimondásánál. mihelyst úgy nézed a dolgot, hogy ez jóbarát, a másik ismerős, rokon, vagy jószomszéd, — az igazság, már nem igazság! . "*gis helyes, ha részletesebben is kitérünk két doloara: Egyeseknek úgy tűnt, hogy én az újságcikkben Kecskemétiné asszonyt lebecsültem, figyelmen kívül hagytam érdemeit, férjét, aki értelmes ember, nagyszerű szakmunkás, stb. Engedjék meg az illetékesek, hogy ezennel megmondjam, hogy nem így van a dolog. Én Kecskemétiéket azelőtt is, és azóta is becsületes embereknek tartom, tisztelem őket. Hibáik voltak és vannak is, komoly tévedések történtek és ezért jogosan bíráltam keményen őket, minden erényük fitogtatása nélkül. A másik dolog, amelyről nemkevésb- bé fontos szólnunk, a Laco Béla ügye. A bírálat lényegében itt is helyes volt. de még helyesebb, még jobb volt Laco Bélának a bírálathoz való viszonyulása. A cikk megjelenése után nem kedvetleneden el, — amint oly sokan — hanem még nagyobb akarással fogott hozzá az ifjúság munkája megszervezéséhez. Mindez nem kisebbé, hanem még nagyobbá, gerincesebbé teszi e őt- tem ezt a fiatal szőke fiút, valamikori osztálytársamat, barátomat. Ha igazán van akarat És akarat, vén! Almáson van! De nem elég csak pusztán akarni. Mert „akarni” sem egyszerű dolog ebben a faluban. A múlt év őszén történt, szombati napon. Éppen csak, hogy hazaértem, amikor nekem állt Farkas János, a CSEMADOK lnöke, hogy ír ő egy cikket, közöljük le! — Jó van no, de aztán miről lesz az a cikk? — Arról, hogy mi, már mint „mi” a CSEMADOK, akarnánk dolgozni, de nem tudunk az ifjúsági szervezettől. Tehát „akarnának”, de „nem tudni*”! Alig telt el egy félóra, máris itt volt Bodnár Ernő, az ifjúság vezetője, u- gyanezzel a körmönfont dologgal. Újságcikkel, amelyben arról ír majd, hogy az ifjúsági szervezet ugyan dolgozna, de a CSEMADOK-tól meg sem lehet mozdulni. Tehát mondom én, hogy Almáson nem elég a puszta akarat. Sőt, sehol sem elég! A munka, — főleg egy ilyen kis faluban — együttakarás nélkül nem megy. Ez bizos, nem is mehet! Igaz, túl vagyunk ezen a megállapításon, de azért még mindig nem felesleges hangsúlyozni egyes önfejű, homályosan látó funkcionáriusoknak, — akik éppenséggel még elegen akadnak — eat *z igazságot. A járáson, de még a kerületen is ismeretes, hogy főleg az utóbbi időben jó munkát végez a szádalmási ifjúság. Helyes, hogy megváltoztatták a munka formáját, érdekessé, vonzóbbá tették az életet. Mulatságokat rendeznek, rendbeszedték a futballpályát, csapatot állítottak össze, röplabdapályát csináltak, a lányok hálót kötöttek, rádiót vettek, kirándulásokat szerveznek és olvassák az ifjúsági sajtót. Az utolsó tagsági gyűlés, hű képe a szervezetnek. Nagyon helyes, hogy komolyan foglalkoznak a Kocsis Pista-féie ügyekkel, a verekedésekkel. Dicséretet érdemelnek azért is, hogy kisegítő brigádok It szerveznek az aratási munkák alatt fe éjjeli tűzvészelleni őrséget állítottak fel. Azt hiszem, a környékbe'! falvak számos dologban példát vehetnek az almás iáktól. Mondjuk meg azt is, hogy a szervezeti álét egészséges lélekzésénél nagy szerepe van annak az új, feltörő, friss vérnek is, amely egyre erősebbé tesz. egész mozgalmunkat. A fiatal Pogány Zsuzsákra, Pusztvány Bözsíkre, Keller Bélákra, Simon Bözsikre 's Klinkó Lacikra gondolok. Kirándulni, vagy aratni? Tudom, az rá a felelet, hogy kirándulni is és aratni is. Én pedig, Laco Bélával együtt az mondom, hogy; nem! Szombaton délutánra és vasárnapié kirándulást szerveztek az almási fiatalok. Autón. Dobsinára, a jégbarlangba és a domicei cseppkőbarlengba. Jó ötlet, nagy az öröm, sokan jelentkeztek. Helytelen lenne beleavatkozni a dologba, de azért elgondolkoztató, hogy most, az aratás kellős közepén, amikor annyira nem mindegy, hogy reggel vágjam-e a gabonát, vagy csak délután, mert eddiq eshet is az eső, — menjünk-e kirándulásra. Azt hiszem helyes lesz, ha néhány héttel elhalasztják ezt a különben nagyszerű dolgot. Első. és százszor is első feladatunk most a kenyér, az élet megmentése. Kultúrház nélkül nem megy Bajok, panaszok még vannak. Egy ilyen fájós pont, — sajnos, évtizedek óta fáj már — a kultúrház. Vájjon meddig fog még fájni? Talán kérdezzük meg e helyi nemzeti bizottságtól, Klinkó bácsiéktói. Mert a fiatalok akarása körül most igazán nincs baj! Aki nem hiszi, csak kérdezze meg, egész nyugodtan, Kele- csényi Béláéket és Bozsnyák Lajosékat. Vagv emlékezzen vissza arra a e1 kesedésre, amikor megkezdték a kultúrház építését... És abbamaradt. Ott áznak, máiknak a falak, pocsékolódik minden. Nem fáj ez, nem bánnia ez az almási vezetőket ? Nem igaz ez, hogy nincs mé6z Tornán és ezért nem lehet folytatni az építést. Mintahogy az sem igaz, hogy az Evetesben nincs elég darázskő. Azt hiszem, nincs helye ez olyan véleményeknek, amelyek szerint hagyjuk a kultúrházet jövőre, jövőután- ra . . . Nem! Annál inkább nem, mert a nemzeti bizottság akciós tervében elsőként szerepei a villany, bevezetése a faluba és a kultúrház felépítésének befejezése. Nem szép lenne, he az új nemzeti bizottság időben nem váltaná be Ígéretét. Reméljük, hogy Klinkó Józsi bácsiék igyekeznek majd megoldani ezt a problémát. Kultúrház nélkül a nevelés, a kultúrmunka nem megy! A fiataloknak meg még annyit, hogy nem elég ha csak egymás közt sírják el paneszeikat. Az egyik magyar közmondás azt tartja, hogy; néma gyereknek anyja sem érti .szavát. így vagy-' tok valahog ti is vele. Igaz ugyan, hogy azt is mondják, hogy; mondj igazat, betörik a fejed! Azt hiszem, nekünk az a helyes felelet erre, hogy lehet ugyan, hogy betörik a fejemet, de az igazságot.,, akkor is megmondom! Pártelnök, szövetkezeti elnök, nemzeti bizottsági titkár egy- személyben Nem véletlen, nony utoljára hagytam ezt „ kényes ügyet. Az igazat megvallva, sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan írjam meg, vagv hogy egyáltalán megírjem-e. Ügy látom, hogy 'hatással van az ifjúsági szervezetre (fiataloktól hal'ottámí rms az ■n”'sci óok is már belebotlot .k, így tehát megírom : Csernai László elvtársnak, Szádal- máson, egy egész sor funkciója van. Ö a helyi oártszervezet elnöke, a hely: egységes földművesszövetkezetnek is elnöke, és a helyi nemzeti bizottság titkára is. Elvtársak, ne vitatkozzunk ezen, — mert nincs mit rajta vitatkozni! Egy biztos, hogy egészségtelen az ilyesmi. n ismerem Csernai Lászlót, úgy is merem mint embert, mint kommunistát, aki tud dolgozni a párt ügyéért. Mindettől függetlenül, meg kell mondanunk, hogy nemcsak azért nem helyes ez így, mert az egyszerű almás; parasztbacsikák szemében akaratlanul is egy kicsit kiskárályoskodásnak tűnik, ha minden piszlicsáré ügyben csak Csernai Laci intézkedik, hanem nem helyes azé sem, mert ez égen ás e földön még nem született és talán egyhamar nem is születik még egy oly’ csodaember, aki ezt a három fontos funkciót úgy be tudná tölteni, hogy ott jól menjen minden munka. No meg azért sem helyes, — és ezt húzzuk alá — mert az ilyen feleíósségmegosztás, nem egyezik kommurústa pártunk irányelvével! Nagyon szeretnénk, ha ezért a néhány őszinte zóért, nem haragudna meg Csernai Ívtárs Ha megharagszik, — félreértett, nem tehetek róla. Szükséges, hogy az illető járási és kerületi szervek mielőbb megoldják ezt a problémát. Reméljük, hogy Szádalmáson, ebben az apró, tornavölgyi falubar az ifjúság méltó lesz azokhoz a na iy tettekhez, melyeket dolgozó népünk országszerte véghezvisz. KARDOS ISTVÁN Minden lmzaszemre vigyázunk A csúzi EFSz-ben is megkezdtük az aratást. Községünk határában 10 ön. kötözögép és 2 kombájn aratja a drága termést. Kombájnosaink már a; első napokban szép eredményt értek el. Őszi árpából 24 mázsát csépeltek ki hektáronként. A kombájnosok Szidásán István, Dobc.stányi Sándor, if júmunkások fáradtságot nem ismerve, dolgoznak a termés betakarításán. A traktoristák és az önkötözőgépeknél dolgozó fiatalok Garai Kálmán. Kren. vsán László. Mitala István, Markó Gyula, Simonek József és Szíkora Sándor szintén példásan dolgoznak. A kéveösszehordásnál Garai Magda, Ho- lec Ica Piskó Lenke s a többiek mind, az egész csoport jó munkát végeznek A növénytermesztő csoport tagjai is segítenek az aratásban. Lackó Magda, Győr Ella. Panisz Magda, Kovács Mária minden munkában megállják helyüket. Községünk egyik legidősebb lakója a 82 éves Mitala József bácsi, hacsak szerét teheti, elbeszélget a fia. tatokkal a régi keserves időkről. Ő már nem bír dolgozni, csak az út szélén üldögélve, gyönyörködik a szövetkezeti táblákon dolgozó gépek s a sok-sok életerős, vidám fiatal munkájában, akiknek az a jelszavuk, hogy: ,.Minden búzaszemre vigyázunk.” PÁNISZ LÁSZLÓ, Csúz ★ Helyreigazítás 57. számunkban, telefonjelentés alapján közölt „Aratnak a szepsi járásban” című cikkünkben néhány értelmi hiba csúszott be. A helyes helységnevek: Csecs, Perény. A vasárnap estig learatott terület a tervezett terület 7.5 százalékát teszi ki. A szádalmási fiatalok közül a brigádon Szabó Sanyi, Barta Jóska, Pogány Zsuzsa, Szanyi Ica, Kusztvány Bözsi és Simon Bözsi tűnt ki. Az ebedi határban Az ebedi szövetkezet utolsó tábla búzájában Becse Ferenc traktorista és Le- vicsek János önkötözőgépkezelőnek minden tudására szükség van, hogy a „műtétet” elvégezhesse. Mindketten jó orvosnak bizonyultak, mert nemsokára ... . . . újból üzemképes a gép. Az ebedi szövetkezetben néhány óra múlva befejezik az aratást s két fiatal megy tovább, segíteni a szomszédos brigádoknak ... A Labore völgyében... ... ahol tálán még a madár sem nagyon jár és csak nagynéha jár arra egy eltévedt újságíró, ott van Nagy- kapós, ez a csendes kis városka. .4 rendetlen főutcán ott puffog az át- hengerlögép. Szorgos, munkáskezek ágyazzák az útját s az öntözést a langyos, nyári eső végzi el. Csendes a város, de mozgékonyak az emberek. A városi hangszóróból olykor-olykor felh rsan egy induló, vagy népdal s utána megcsendül egy mély basszus hang: ... az aratás gyors elvégzéséért, óz volt az utolsó hangfoszlány, és még most is itt cseng a fülemben. Vasárnap reggel a járási nemzeti bizottság udvarán ác sorogtam. Né. hány ember lézengett ott. Egyik kerékpáron jött, a másik gyalogosan. Már vagyunk négyen. Később egy szőke, karcsú, fiatal lányka kerékpározik be az udvarra majd vagy .négy kacagó íérjhezvaló sétálgat. Mindössze kilenc ... Türelmetlenkednek. Várunk — de: .,várhatsz babám, elvárhatsz” — már félkilenc és így most már tizen kénytelenek vagyunk kisétálni a nagy kapóst szövetkezet határába. Útközben elgondolkoztam. Hol maradtak a többiek? Hisz a járási nemzeti bizottságon az instruktorokon kívül nem kilencen dolgoznak! A választ sötét felhő takarja, pedig derült volt az égboltozat. Valódi aratási idő. Kint a gabonatáblán öt aratógép vágta, a gabonát. A nagy táblán Bodnár és Miskovec traktorjai is ott dübörögtek. Nekivetköztünk s csatlakoztunk a többiekhez. Hordtuk a kévéket. A tapasztaltabb brigádosok, EFSz-ta- ! ok a keresztet rakták és kövér kévéből ,.sisakot húztak” a. keresztek tetejére. Már délig több mint 10 hektár gabonát arattunk le. »De több keresztnek kellett volna felsorakoznia. Az időjárás kedvezett, csak talán a szövetkezet tagjai voltak kedvtelenek? Nem mind! Volt ott vagy nyolc EFSz-tag is. És a többi? Talán mert vasárnap volt? Nos, Igen. Hétfőn már mentek volna valószínű. De hogyan? Vasárnap éjjel esett az eső. Ez má; úgy van. eső után késő a köpenyeg És a szövetkezet vezetősége? Talán nem ért rá „megtekinteni” a brigádosok munkáiét? Dehogy is nem! De az akarat . . az akarat! Jobban kell törődni az emberekkel. AZ IDŐJÁRÁS egyre kedvezőbb. A völgyben órárál-órára. napról-napra szaporodnak a gabonakeresztek. A sötétzöld kukoricatáblák másfélember magasságba ■nyúló szárain kővérednek a csövek — bő termés lesz. A bajánházai határban is lázas munka folyik. Vagy tíz fiatal CsISz- tag pengeti a kaszát Szalai középparaszt gabonájában. Jól határoztak a fiatalok. Segítettek a 70 év körüli paraszton, segítettek az aratás gyors elvégzésében. A faluk határaiban puffognak a traktorok, kötnek az aratógépek is. S az eredmény? Pavlovce, Lieskovce stb. szövetkezet határában már nem áll lábon a gabona. Ez Kazsmír József ü- jú kombájnista és Demjén István jó munkájának köszönhető. Tervüket már 53—54 százalékra teljesítették. Végső István aratógépével 49 százalékra teljesíti tervét. S ha az időjárás nem zavarja a lázas munkái, e hét folyamán befeje^k az aratást. Befejezik, mert a kenyérharc nem ismer akadályokat. Hiába zavarja az esd a mun-- kát, a kis- és középparasztok is kihasználják a parányi napsugarat. Későn délután érkeztem meg Résbe s a községháza felé tartottam. Az ajtóban találkoztam egy 50 év körüli kicsit meggörnyedt parasztemberrel, aki éppen készült ki a mezőre. Sajnos, sem a nevét, de még azt sem tudtam meg, hogy mi járatban volt a községházán. — Hová mégy már — kérdezte tőle az ajtóban egy hasonló korú néniké. — Hisz mindjárt rádszakad az eső. Valóban nagy fekete felhő húzódott a falu határa fölé. De nem volt ijesztő. Az „öreg” válla közé húzta nyakát, zsíms, fekete kalapján igazított egyet és könnyedén a kerékpárra pattant. Közben így válaszolt: — Ah.. messze van még az — s tekintetét a közeledő felhő felé vetette. Még mosolygott is rövid, deres bajsza alatt. Már elkarikázott s én elgondolkozva néztem utána: — az öregnek minden perc drága .. A jól gazdálkodó deregnyői III. típusú EFSz is szerdán-csütörtökön be- végzi az aratást a két aratógép segítségével. Nem kellett nekik brigád. A 300 hektárnyi földet megműveli a 40 család. Szombaton, vasárnap hozzáfognak a hatalmas tábla mustár le- aratásához. VANNAK azonban szövetkezetek, falvak, ahol szükség lenne a munkaerőre Bár idejében elvégzik az aratást a naggkaposi járásban is, lényegesen megrövidíthették volna az időt, ha a CsISz járási titkársága aktivizcPia. volna az alapszervezeteket. Például helyben Nagykaposon. Persze ez nehéz, sőt lehetetlen, mert helyben nincs alapszervezet. Egyedül a JNB mellett működő CsISz-szervezet segédkezik az aratásban. De nemcsak az aratásban van ilyen laza munka a CsISz alapszervezeteknél. A szervezeti munkában a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Már az a tény. hogy a CsISz járási dolgozol keveset látogatják az alapszervezeteket — vannak alapszervezetek, ahol még ebben az évben nem voltak bizonyítja a munkához való rossz vi. szonyt. Ez abból ered, hogy a CsISz járási titkárságán csak két élvtárs dolgozik — a titkár és a pionírelőadó. Ketten természetesen nem győzik a munkát. Dehát mit csinál az előadó testület? Semmit, mert — nincs- A CsISz titkárság milyen eszközökkel tartja fenn mégis kapcsolatait az alap. szervezetekkel? — Fegyverük a papír. A „papírháborúval" azonban annál öbb kárt okoznaka járáson, minél hevesebb a háború. Elsősorban a papírt el nem olvassák, mivél a magyar alav tervezetek is szlovákul, út körleveleket kapnak. Másodszor ilyen körülmények közt ott még inkább elmélyítik a sovinizmust, a nacionalizmust, ami ellen már amúgyis kemény harcot kellett volna és kell vezetniök. A hibák eredetét ott keressük, hogy kevés a káder. Mi a véleménye errőH a CsISz eperjesi kerületi vezetőségének? Ugyanis annak idején két magyarajké fiatalt választottak ki a ja- ráson, hoQy a hevület iskolázásra kik- di őket. Mi lett azokkal? Egyszerűen semmi. Továbbra is munkahelyükön dolgoznak. Miért kap akkor a járás arra a kérelmére, hogy helyezzenek e járásra olyan embert, aki magyarul ís tud, ilyen lehetetlen választ: „nincs káder". — Majd a cséplésnél többet segítünk — mondja Dudík elvtárs, a CsISz járási titkára. Meggyőződésem, azon. ban, hogy az eddigi helyzet mellett és munkamódszerek mellett, a cséplésnel sem érnek el nagyobb eredményt. Ha az egész járásban olyan eredményesen végzik cséplést, a beszolgáltatást, mint az aratást, akkor azt nem a CsISz alapszervezetek lényeges hozzájárulásának. hanem a szövetkezeti tagok, a kis- és középparasztok öntudatos munkájának köszönhetjük. KEREKES ISTVÁN
