Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-24 / 58. szám

4 1954. július 24. Dl ifióság Kiállítás a Magyar Népköztársaságról A bratislavai SCSP klubjában Magyar Népművészeti kiállítás nyílt meg. A ki­állítást Füredi József, a Magyar Népköztársaság főkonzulja is megtekintette a tümeg'szervezetek képviselőivel együtt. Képünkön azt látjuk, amint Jancus- ku Martin, a kiállítást mutatja be Füredi József elvtársnak. 1 óbor lűz A szombat délután minálunk mindül mozgalmas. A katonák jönnek-men- nek, itt-ott csoportba verődve beszél­getnek. Azonban én egyedül ülök a sátor előtt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának a történetét olvasom. A sorok elragadnak változó gazdagsá­gukkal, sokat lehe* belőlük tanulni. Mintegy tíz méterrel tőlem öt-vagy hat bajtárs beszélget. Halkan beszélget­nek, hozzám csak a hangfoszlányok jutnak el. Tábortűz, hallom többször a kifeje­zést. Ez az érdekes, sokat emlegetett kifejezés megragadja nekem is a fi­gyelmemet. Abbahagyo/n az olvasást és a bajtársak közé csatlakozom. A beszélgetés ugyanolyan halkan, mint eddig, de mégis tovább folyt. Korbács András, a CslSz-szervezet vezetője azonnal újságolja, hogy ma este kul* túrműsorral egybekötött tábortüzet szervez a CslSz-szervezet. Kardács bajtársban azonnal felülke­rekedett a szervező szellem és máris igyekszik meggyőzni, hogy vegyek részt az esti tábortüzünnepségen. Ne­kem egészen más terven volt, de a szűnni nem akaró kérésnek mégis csak engednem kellett. Megígértem Korbács bajtársnak, hogy elmegyek megnézni a tábortűzzel egybekapcsolt kuítúrműsort. A hadsereg keretében minden lehetőség megvan a kulturá­lis fejlődésre. Mindenki úgy tölti sza­bad ideiét, ahogy neki tetszik. Filmet is vetítenek minden este. Aki olvasni akar a gazdag katonai könyvtárból, a legjobb szépirodalmi, politikai és gaz­dasági szakkönyvek segítségével gyara. píthatja tudását. De vannak olyan bajtársak is, akik csak a sportnak él­nek, ezeket a futballpályán találjuk szabad idejükben. A tábortűz azonban mé~'s valami nagyon érdekes dolog lehet. Nagyon sok bajtársnak felkel­tette az érdeklődését, talán azért, mert a mi táborunkban tábortűz nem volt Belemélyedve a beszélgetésbe, észre sem vesszük, hogy eljárt az idő. Este aztán lassan elindultunk a tá­bortűz felé. Már majdnem késve ér­kezünk és a tábortűz körül már a ka­tonák százai telepedtek le. Nagy kört alkottak s fahasábokat raktak gúlába Pontosan küenc órakor hatalmas vö­rös lángnyelvek csapnak az ég fele A CslSz-szervezet vezetője tartja o megnyitó beszédet, majd megkezdőt!:!.' a műsor, amely két órán át szebbnél szebb mutatványokkal és népdalokká' szórakoztatta a katonáinkat. Ez az est népünk hagyományait örökítette meg katonáink szívében. Elragadtatás, sál néztem e szebbnél-szebb jeleneteket és láttam, visszatükrözi a katonák ar­cáról az örömet. Öröm és vidámság ragyogott minden arcon Á hamvadé tábortűz halvány fénye mellett ujjongott az egész tábor, mi­kor felhangzott az ezred kürtjének ta­karódét hívó hangja. MÁJERSKY MÁRTON katona A fiatal mechanizátor Ez év áprilisában Dimitrij Ivanovics Gaulorját, a szocialista hőst már má­sodszor e „Sarló és kalapács” arany érdemjellel tüntették ki. A Szovjetunió minisztertanácsa ha­tározatot hozott arról, hogy bronz mellszobrot állítsanak neki. Ki ő, dicső tudós, kiváló művész, vagy sportember, aki megélte, hogy 6zobra előtt megállnak az emberek és tisztelettel beszélnek róla? Kiváló kombájniste, példás r lechonizátor. Egy e Szovjetunióban élő ezer és ezer trak­torista, kombájnista és mechanikusok közül, akik hazájukban a legnagyobb kitüntetést kapják és népük megbe­csülését és szeretetét élvezik. Egy azok közül, akik a kolhozokban ter­jesztik a technikát, termékenyebbé teszik a földet — közelebb hozzák a kommunizmust. A szovjet gép- és traktorállomások példája szerint mi is kiépítettük sűrű gép- és traktorállomás hálózatunkat. Állomásaink a legmodernebb hernyó- talpas és, kerekes traktorokkal, cséplő­gépekkel, ekékkel és más gépesített mezőgazdasági eszközökkel vannak fel­szerelve. A gépek a mezőgazdasági dolgozók munkáját könnyítik meg és a mezőgazdasági termelés emelését szol­gálják. A CsKP X. kongresszusának határozatai előirányozzák az állomások további kiépítését és nagyobb gépkész­letek felállítását. A következő két- három évben 90 százalékkal emelni kell az őszi mezőgazdasági munkálatok gépesítését, 50 százalékkal emelkedik a gabonaneműek kombájnnal való ösz- szegyűjtése, 90 százalékkal nagyobb lesz a cukorrépatermelés stb. A gép- és traktorállomásokra, valamint ez ál­lami gazdaságokra 9500 új traktor jön, 18.000 darab új szerszám és további gépek. Az irányelv szerint emelni kell a gépek termelékenységét — egy 15 lóerős traktorai 342 hektár teljesít­ményt kell elérni. Iparunk új mező- gazdasági gépeket termel é6 a gépe­sítést állandóan kiszélesítjük. Gépek és technika nélküi nem beszélhetünk falveink átszervezéséről és átépítésé­ről, a gazdag szövetkezeti falvak bátor terveiről. Emberek nélkül, ezer és ezer fiatal fiú és leány nélkül nem beszél­hetünk technikáról. 1937-ben a szov­jet földeken már 523 ezer traktor dol­gozott. A gépeket főkép a fiatalság vezette. Amikor a párt felhívta a fia­talságot, hogy álljon síkbe a falu át­építéséért, a komszomoltagok tömege­sen jelentkeztek a gép- és traktorál­lomásokra, a kolhozokba a trektorten- folyamokra és a gépesítéssel foglalko­zó intézményekbe. Ma már száz és száz bevált fiatal traktoristánk, kom­bájnistánk van, akik szép sikereket ér­nek el a mezőgazdaság terén. A fiatal mechanizátorok nem egyszer magas állami kitüntetésben részesülnek, mint Loksa, Sykora János, Sziget Mária és a továbbiak. Ezek azokhoz az isme­retlen hősökhöz tartoznak, akik arany betűkkel írják be a dicső jelent a fal­vak krónikájba. Az ö kezükben van ez az acélos erő, amely kikényszeríti a földből, hogy több kenyeret adjon és termőfölddé változtatják a parlagon heverő ugart. A szövetkezetek és a mezőgazdák bizalommal tekintenek a gép- és traktorállomás dolgozóira. A t aktoristák, kombájnisták, gépjavítók és mindazok, akik a föld megművelé­sét intézik, nem foszthatják meg a falut a technikába vetett hitétől, mely a gyakori hanyag és felelőtlen gazdál­kodás folytán gyakran már am úgyis megingott. A fiatal mechanizátor (min­den irányba) elősegíti a kollektív nagy- hozamú gazdálkodást. Terjeszti és pro­pagálja a szocializmus eszméit, példa- adó tetteivel megnyeri a többieket. A fiatal mechanizátor kíméletesen bánik a gépekkel, gondoskodik a karbantar­tásukról és ezáltal meghosszabbítja életképesséqüket. A fiatal mechanizá­tor kihasználja a gépét, technikai tu­dásának kimélyítésével, jobb minősí­tése és a munka megszervezése által állandóan nagyobb és nagyobb telje­sítményeket ér el. A következő kombájnisták tűntek ki az idei aratás: munkálatoknál: Egri, Loukote, Seifer:. Gál, Orerhovsky. A mostani aratás alatt, amikor a gép- és traktorállomás minden traktorát, kom­bájnját, önkötözőgépét üzembe helyez­zük, közeledünk ahhoz az időhöz, hogy i kombájnistáknak még életükben mi is szobrot állítunk Mezőgazdasági gé- ueinkke , becsültül inkánkkal köze­lebb hozzuk azt az időt. V. Zsuravszkij: Házastársi boldogság Agronómus vagyok. Húsz éve dolgo­zom ebben a szakmában. A kolhozta­gok tisztelnek és a kerületben megvan a megfelelő tekintélyem. Utazzátok be az egész vidéket, faunktó1. S/-.- hintő! kezdve égé. zen Beiaji Cerkovig. állítsátok meg bármelyik falusi embert és kérdezzétek meg, mi e véleménye Mekar Karpovicsről. És csapjon belém az első tavaszi villám, ha bárki is rosszat mond rólam . .. Ám szombat esténként hites feleségem, Hivrja Szta- nyiszlevovne visszajön a piacról. Na­hát akkor isten őrizzen meg minden­kit, hogy nála érdeklődjék rólam! A sárga földig leránt... — Én — mondja — ne szeretném az én Makaromat és ne tisztelném?! Hát talán nem én voltam a legszebb lány a faluban?! No és tessék, ez e vén kopasz ő Hivrjáját teljesen el­cserélte az agronómiával... Ugyan mivel babonázhatte meg az a tudo­mány, hogy se éjjel, se nappal nem tud meglenni nélküle? Földről földre, mezőről mezőre vándorol... Ebéd és vacsora nélkül. Galuskát főzök — jég­hideg lesz. A szivemben forrón buzog a vér, lobog a lángolás. A hálátlan füvész! Tönkreteszi az ín fiatal éle­temet, nincs is ennek ielke, kukorica­cső van a lelke helyén. Magasan repül az asszonyi fantázia, mint a daru! Pedig ha tárgyilagosan nézzük: a mi gépállomásunkon s kör­nyékén sincs nálamnál gyengédebb és romantikusabb lélek. Érdekel engem minden kis fűszál, ami a mezőn sarjad és minden csillag az égen. De legjob­ban szeretem ezen a világon az éne­ket. Ha a lányok énekelni kezdenek, sírok. Hivrja persze kijön a sodrából: I féltékenykedik — nem tudom mire. A lányokra-e vagy ez énekre? És mindezek a házastársi jelenetek azért vannak, mert nincs gyermekünk. Ha például nekünk kisfiúnk lenne, ak­kor ez a féltékenység és az átkos múlt minden eg éb csökevénye úgy eltűnne feleségem gondolkodásából, mint a füst! Hej, mennyire aranyos volt leány­nak, de mihelyt asszony lett, mintha kicserélték volna! Egyébként hallgas­sák tovább, amit elmondok. Ivan Kovalj ifjúsági traktorosbrigád­ja elhatározta, hogy elmegy szúzföld- feltörésre. Fellángolt az ifjonti tűz az én 45 éves szívemben is. Elmegyek a gépállomás igazgatójához, Pavel Szem- jmovicshoz és előadom szándékomat. — Ukrajnának is szüksége van szak­emberekre! — és oldaltámadásba kezd. — Makar, téged a romantika vonz oda, nagyon jói ismerem a természetedet... Kérdem tőle: talán baj a romantika amikor a szocialista földművelés ügyét szolgálja? — És vájjon megbeszélted te ezt az életbevágó lépést Hivrja Sztanyiszie- vovnával ? ... Hivrja sírt-rítt, könyörgött, válással fenyegetőzött. De én megingathatatlan maradtam, mint a kőszikla ... Egész Belaja Cenkov búcsúztatott minket. Zászlók alatt zenekarral. Hivr- I jánek csendesen potyogtak a könnyei és így búcsúzott tőlem: Erősen és édesen megcsókolt, akár­csak 25 esztendővel ezelőtt. A búcsú­zás megnemesíti az asszonyt! Belaja Cerkovtól egészen Kusztana- jig ökrös szekéren hat hónapig tartana az út, de a vonat összevissza csak nyolc napig megy. Ez alatt a rövid idő alatt megismertem Kazahsztán ta­laját és klímáját, ezenkívül három le­velet írtam Hivrjámnek: kettőt prózá­ban, egyet pedig versben. Az új helyen nagy szerettei fogad­tak. A területi pártbizottság titkára kezetszoritott velem. Érdeklődött csa­ládi viszonyaim feli! és megkérdezte hol szeretnék letelepedni. — Néhány irodalmi forrásból úgy tudom, hogy félévszázaddal előbb föl­dijeim ezen a földön telepedtek le. Szeretnék minél közelebb lakni hozzá­juk — válaszoltam. — Öh, itt ritka az olyan falu, ahoi ne laknának ukrajnaiak! A fjodorovsz- ki kerületben még belajacerkovóiaket is talál! ... Azonban nemcsak belejacerko- vóiakkel, hanem szkibiniekkel is talál­koztam! Ivan Inenovics Perebejnoszná! kaptam szállást. Az ismerkedés örö­mére szorgalmasan üritgettük a poha- r,. új házigazdámmal. Felesége, Prasz- kovja Teraszovna sorra hordta a leg- ízesebb csemegéiket: barátfülét, tejfelt és tömérdek húsosderelyét. ... hn vagyok a gépállomás főagro- nőmusa. Megszoktam a munkámat, az itteni életet. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Valósággal szívdobogtató . távlatok nyílnak meg itt előttem! Cso­dálatos vidék ez a Szibéria! Nagyon I sokban emlékeztet Ukrajnára. Minden jó lenne, de csak nem jön az én szürkeszámyú galambocskám, még hírt sem kapóik tőle. Munka temérdek van. A nappal nem elég az elvégzéséhez, bár az ember mindent elkövet és minden percét be­osztja. Látástól vakulásig kint vagyok a földeken, estétől reggelig pedig a postát intézem el. Egyetlen nap alatt harmincegy utasítás, rendelkezés, levél és távirat fut be a kazahsztáni föld­művelésügyi minisztériumból és a kusztenaji területi földhivataltól... Ivan Kovalj brigádja az első nap kétszáz százalékra teljesítette normá­ját. Ezek a mi fiaink!... Amikor a mezai szállásról hazamentem, már har­madszor kukorékoltak a kakasok. Le­ültem a posta mellé. Olvasom a mi­nisztérium utasításait. A tizedik oldal­nál majd leragad a szemem. Betűk, szavak, sorok — mintha minden ködbe borult volna. Megjelenik előttem a végtelen rónaság. Lassan ballagok a fűben. A tiszta égen ragyog a nap. Hirtelen valahonnan fekete felhő kere­kedik. Zaj támad, minden zeng-zúg és felülről valami fehér kezd lefelé hul­lani ... Papír, papír, papír ... Csakha­mar az egész mezőt papírtakaró fedi. Lehajolok, felveszek egy papírlapot és olvasom. Utasítás ... Hogy másfél mé­ter mélyen kell szántani. Felemelek egy másikat. Sürgöny. Haladéktalanul jelentenünk kell, hogy birkáink meny­nyi tejet és gyapjat adnak. Haladékta­lanul! Felveszek még egy lapot — egy levél: „Tisztelt Makar Karpovics elv­társ! 17/51. számú értesítésére a 35. számú szabványforma szerint tudatom: a) a tehenet eladtam, b) a kocát le­szúrtam. Vártán további intézkedéseit. Hivrja”. ... Felébredek. Elöntött a hideg ve­ríték. Előttem az asztal, a minisztérium utasítása, tizedik oldal. A napfény már a szomszéd kéményre világít. A szo­bám falán túl valaki halkan beszélget Praszkovja Taraszovnával. És aztán ... nem hiszek a fülemnek. Vagy ez is álom? Az én Hivrjám hangja! Azt mondja: — Öh, az én kedveském, mennyire megszerettem... a Nyikituskát! Job­ban megszerettem, mint annakidején Makart. (Ez annyit jelent, hogy job­ban. mint engem!) — Bizony, lányom — válaszol kenet­teljes hangon Praszkovja Teraszovna — a szeretet erősebb a halálnál és en­nek senki nem tud ellenállni. Az em­bernek hallgatnia kell a szív szavára. „Öh, te vén boszorkány! Tönkrete­szed a családi életemet!” Forr a vérem. Megragadom töltő­tollamat s mint a vihar, kirohanok az asszonyokhoz, hűtlen feleségem előtt termek és rákiáltok: — Kicsoda az illető?! — Nyikituska — mondja nyugodtan, dallamosan Hivrja. — Gyönyörű, olyan édes kék szeme van. Velem jött... Nyikituska! Itt van! Gyönyörködj ben­ne... — mutat Hivrja a konyhából bejövő kisfiúra. — Éppen olyan, mint te vagy: romantikus. Elolvasta a Pio- nyirszkája Pravdát és fejébe vette, hogy elutazik szűzföldet megművelni. Apja, anyja nincs, a gyermekotthon­ban éppen akkor nem vigyáztak rá ... Éjszaka kimentem a fülkéből a kocsi előterébe, hát ott lapul a sarokban és onnan pislog rám ... Makar, fogadjuk örökbe, hiszen jobban megszerettem az életemnél! Hiába így akarta a sors, hogy a romantikusokat szeressem. Végre összeölelkeztünk. . .. Múlt vasárnap Nyikitát a kerü­leti s.. ékhelyen átírattuk a nevünkre. Mikor visszafelé mentünk, az anya­könyvi hivatal által hitelesített ex- pressztáviratot adtunk fel a gyermek- otthon címére: „Ne nyugtalankodjanak, Nyikita megtalálta szüleit. Makar, Hivrja és NyikHe Nyezsurisz”. (Ez a családi nevünk.) .. . Közeledik a május. Éppen olyan, mint Ukrajnában! Minden virágzik, minden éled. Vetünk. Nyikita tanú! ... Nagy romantikus! Hivrja a sertésfar­mon dolgozik. Jobban szereti Nyikitát, mintha édesgyermeke volna. Nem is feleség, valóságos kincs! Az csak ter­mészetes, hogy egy-egy szabad percét felhasználja arra, hogy holmi hálátlan füvésznek szidalmazzon, hogy a sze­memre hányja azt a bizonyos kukori­cacsövet és így tovább ... Dehát min­denki tudja: nincsen rózsa tövis női-- kül. Boldogok vagyunk. Fiúnk van! A dunaszerdahelyi magyar tizenegy- éves iskola felsőbb osztályainak tanu­lói a szünidő alatt különböző helyeken végeznek brigádmunkát. Egyesek a Dunostrov gyümölcskonzerválógyár­ban, mások pedig a helyi gép- és trak­torállomáson segédkeznek az aratási munkáknál. 16-án történt. Az idő már lassan az estébe hajlott, amikor a főutcán haza­felé ballagtam. Velem szemben egy rövid nadrágos fiú sietett a járdán. TerKltől-talpig poros volt, rárakódott az érett árpa pora. Már messziről meg­ismertem, AHde Ferencet, a tizenegye, dik osztályos diákot. Köszöntünk egymásnak. Kérdésemre, hogy honban igyekszik, elmondta, hogy most a gép- és trak- torállomáson dolgozik, mint kévekötő­A gépeken... gép kezelő. Elmondta, htogy azzal a tu­dattal ment a kévekötözőhöz dolgozni, mert ezzel a munkával tudja legérta- kesebbé tenni a szünidőt. Most a síkabonyi EFSz árpáját aratják. Na­ponta 8—10 hektáron végzik el a mun­kát. Az igaz, hogy nem 8 óra alatt, mert 12—14 órát is dolgoznak napon:a. Meghosszabbítják a munkaidőt és így többet tudnak aratni egy nap alatt, így előbb fejezik be a munkát... fe­jezte be egyszerűen Anda elvtárs és elbúcsúzott. Mindketten elindultunk. Korainak tartottam még hazamenni és ezért be. mentem Pápay Tiborékhoz, gondoltam, hogy egy kicsit elbeszélgetünk Sze­rencsém volt, mert Tibor már haza érkezett a munkából és ott volt a ba­rátja, Dudás László is, akivel együtt dolgoznak szintén a gép- és traktor­állomáson, csakhogy ők aratócséplő­gépen. Szintén 12—14 órát dolgoznak naponta. A napi eredményt nem hek­tárokban, hanem mázsákban számít, jak. Egy aratócséplögép 120 mázsa termést arat és csépel ki naponta, a két gép tehát 240 mázsa gabonát ad naponta a raktárnak. Még sokáig beszélgettem a mosolygó fiatalokkal. Örülnek az eredménynek, örülnek, hogy ezt a munkát Választot­ták nyárra. Örülhetnek is, mert nem hoznak szégyent CslSz becsületükre, hiszen a legfontosabb poszton harcol­nak a dolgozók jövőévi kenyeréért. LOBEL ZOLTÁN, Dunaszerdaheiy Az ipari dolgozók segítik a szöveíke2eteket Az ipari üzemeink a mezőgazdaság nagy nyári munkálataiba- tevékenyen kapcsolódnak be. Különösen azok az üzemek segítenek, akik védnökséget vállaltak az állami gazdaságok, vagy az EFSz-ek fölött. Bizony ma már az ipa­ri munkásoknak sem közömbös, hogy miképpen áll a falu dolga és mikor végzik el az aratást.® Képünkön be­mutatjuk, amint az érsekújvári Elek- trosvit dolgozói segítenek a cséplésnél az érsekújvári EFSz-nek. Tudniillik, az üzem dolgozói az érsekújvári EFSz felett vállalták el a védnökséget. Egy 1.250-es cséplőgéppel álltak neki a cseplésnek és két óra alatt negyven mázsa őszi árpát csépeltek Az össz- üzemi szabadságolás alatt még több brigád fog segíteni az EFSz-ben. A szö­vetkezeti tagok halasak az ipari dol­gozóknak azért, mert egítenek az ars tásnál és a cséplésnél.

Next

/
Thumbnails
Contents