Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-21 / 57. szám

1954. július 21. 3 0! IFJÚSÁG Védnökséget vállaltak Csépelnek az érsekújvári EFSz-ben Az érsekújvári 1. számú EFSz-ben megkezdték a cséplést. — Képünkön Mlynkovic elvtárs munkacsoportját látjuk cséplés közben, akik első nap ( 135 q, a második nap 150 q terményt csépeltek ki. Aratnak a szepsi járásban M a már a mezőgazdaság nincsen úgy magára hagyatva, mint va­lamikor. Az üzemi dolgozóknak éppen olyan érdekük, hogy falun jól menjen a munka, mint maguknak a gazdáknak. Éppen pzért ez üzem dolgozói védnök­séget vállalnak az egyes EFSz-ek fe­lett és segítik nehogy elmaradjanak a munkában. A Középszlovákiai Malom­ipar nemzeti vállalat rimaszombati központjához tartozó malmok dolgozói a pádári EFSz felett vállaltak védnök­séget ezért megígérték, ha segítségre lesz szükségük elmennek brigádmun- káre és tőlük telhetőén kisegítik őket. Ei meg is történt. A brigádról egy elvtárs beszélte el a következőket: — Mi hárman dolgozunk egy malom­ban. Egyikünk 'munkaképtelen, már olyan értelemben, hogy neljéz munkát végezni nem tud. A hengerek mellett még ellátja a helyét, de a dolog nehe­zebb részét ketten végezzük. Nem tu­dom mennyire ismered a malmok rendszerét és a malmokra vonatkozó előírásokat. Mindig rendelet jön, hogy ekkor és ekkor be kell végezni az őr­lést, azután kitisztítunk, rendbehozunk mindent, összeállítjuk, hogy mi kell ytnajd a javításhoz, majd jön a kétheti szabadság. Míg a szabadság tart le­szállítják a javításhoz szükséges anya­got és amikor visszamegyünk már nyugodtan hozzáfoghatunk a javítás­hoz, hogy teljes üzemképességgel vár­hassuk az új szezon kezdetét. így volt ez most is. Megkaptuk az utasítást, hogy június 20-ig mindent le .kell őrölni. Szorítottuk a dolgot, hogy a kitűzött időre mindent elvégezzünk. Sikerült. Húszadikán, mint rendesen munkába mentem. Kollégám azzal fo­gadott, hogy brigádmunkára megyünk. — Brigádra? — kérdeztem én. — Oda — felelte. — Hát jó. he brigád, legyen brigád. Nekem mindegy hol dolgozom. Akkor még nem tudtuk hová megyünk. . Azt hittük, hogy mivel mi már leálltunk, most a rimaszombati nagymalomnak megyünk segíteni. Rimaszombatban az­tán megtudtuk, hogy a védnökségünk alatt álló EFSz-be megyünk segíteni, mert egy kicsit elmaradtak. Még elég korán volt, amikor Pádár­ba értünk. Alig múlt 7. A falusiak a kapuk mögül nézték vájjon milyen segítség érkezik. Leugráltunk ez au­Amikor Jaroslav Haberstat elvtárs kijött a trencséni nemzeti bizottság épületéből, nehezen akarta elhinni mindazt, amit ott hallott és amit a napi sajtóban olvasott. De már előbb határozott. A párt és a kormány fel­hívására ő is elmegy segíteni a határ­széli mezőgazdaság kiépítését. Mindig a földeken szeretett volna dolgozni, n. :g akkor is, amikor a szabómester­séget tanulta. Traktorista akaí' lenni. Elhatározásába a felesége is beleegye­Ha szép cipőt akarsz, elmégy az üzletbe, kiválasztod amelyik tetszik es kifizeted. Nem törődsz azzal, hogy hol gyártják, kik gyártják, vagy mennyi idő alatt készült él. Mindez nem ér. dekel. A fontos az, hogy szép legyen, kényelmes legyen s ne fizess■ sokat érte. Bocsánat! —• ha megengeded kedves olvasó, most elvezetlek egy cipőgyár­ba. Ajánlom menjünk gyorsan. Nem kerül sokba. Nos? — Hát kellemes utazást. ... Váltakozó az időjárás. Egyik órában sűrűn szitál az eső, a másikban pedig már kövér cseppek verik a vo­natablakot. Kint a mezőn, a könyör­telen szél derékenkapva térdrekény. szeríti az ezüstös kalászokat, majd mint aki jól végezte dolgát, enged vad haragjából. Az ólomszürke felhő oldalra húzódik s gúnyos mosollyal tekintget a bosszankodó emberekre. Győzedelmeskedett • az öreg színész — s suqarávál behatolt minden zeg- zúgba. A gyorsvonat lassít. Egy pillanat. Kinézek az ablakon ... Partizánske. — Gyerünk ott gyorsabban! — hall. juk innen is. onnan is a mély basszus hangot. A kalauz sürgeti az utazókat. Na, végre! Több utassal együtt besétálunk ■' városba. Ez a séta olyan üdítően hat rád, mintha egy gyönyörű parkban lennél — mondjuk a kedveseddé! együtt. A betónutak mentén fiatal, lombos fák susognaft. A fák tövénél, a sövényen túl halvány pünkösdi ri­zsa ékeskedik, mint réten a sári virág Ez itt a főtér. A rózsaliget közepén tőkről. Huszonhatén voltunk. 'Akkor kezdődött a huza-vone. Valakit szerez­ni kellett a faluban, hogy megmutassa hová kell menni dolgozni. .Féltízig el­tartott míg sikerült egy asszonyt sze­rezni, aki hajlandó volt velünk kijönni és megmutatni a munkahelyet. Addigra szétszéledt a társaság. Bementünk a kocsmába. Ki sört ivott, ki bort és mire megjött az asszony egypáran már dalolgatve névnapot ünnepeltek. Mon­danom sem kell, hogy már ekkor el­ment a kedvünk, mert nagyon csalód­tunk védenc EFSz-ünkben. T assan felcihelődtünk, kapákat 'l kaptunk és indultunk kifelé a határba. Vagy két kilométert gyalogol­tunk, mire elértünk e dohányföldre. Hozzáfogtunk e kapáláshoz. Nekem nem szokatlan a munka, hiszen én magam is falusi vagyok, de megálla­pításom szerint mindenki jó! dolgozott. Ezt különben az az asszony is megál­lapította, ez az egy szál EFSz-tag, aki kint dolgozott velünk. Háromnegyed tizenkettőkor abba hagytuk a munkát, ebédelni mentünk. Juhot vágtak tisz­teletünkre. Én mái régtől megrögzött juhhús gyűlölő vagyok és ezért az ebédnél félrevonultam. Kimentem az udvprna, leültem egy fa alá és elfo­gyasztottam a magammal hozott déli- revalót. Egyszer csak felfigyeltem. Dobpergést hallok. De furcsa, nem olyan mint nálunk. Valaki állandóan veri a dobot és sohasem kiabálja, hogy „mit akar közhírré tenni”. Furcsáltam a dolgot és érdemesnek tartottam a dolgot közelebbről is megnézni. Ki­mentem a ház elé. Egy idősebb bácsika jöft felém, miközben állandóan verte a dobot. Mikor hozzámért félbeszakította éktelen dobolását. — Adjon isten — fogadtam a kö­szöntést. Mit hirdet ki az öreg, hogy .csak dobol-dobol és semmit sem mond — kérdeztem — hogyan értik meg. — Megértik már ezek anélkül is, ha nem kiabálok. Tudják, hogy miikor, mire szoktam dobolni. Nálunk már ez a szo­kás. Reggel ötkor dobolok etetésre, eztán reggelire, utána, úgy hét óra felé fogásra és munkábamenésre. Persze nem jönnek mindjárt. Először még gondolkoznak egy órácskát és úgy nyolc felé kezdenek ki-kmézegetni, hogy megy-e már valaki. Most pedig ebédre doboltam — fejezte be monda­nivalóját az öreg dobos.-------- ★ ★ ★ zett. A trencséni HNB-on kapott kö­zelebbi felvilágosításokat. A múlt héten volt megnézni az új munkahelyét. A treboni járás Rabsacki nevű határszéli falujában fog lakni. Amikor visszatért, már elhitte mind­azt, amit azelőtt hallott és olvasott, de eddig kételkedett benne. Átvette a gyönyörű villát, amelyben lakni fog. Három szoba, konyha, felszerelés, nagy g ümölcsöskert, ez lesz ezentúl az ő háza. Ezekben a napokban, amikor egy magas szobor. „A haza fiai eles­tek, hogy a haza örökké élhessen” — ez van-a szobor talapzatára vésve. Kö­röskörül magas épületek. Az út jobb­oldalán' kirakatok. Egyszerű, változatos díszek, mint bárhol más városokban- Itt húsárú, ott könyhesbolt, amott cipő, majd ruhaüzletek kirakatai váltakoz­nak. Most a nagy gyártelephez ^közele­dünk, a kapu felett ezt olvashatod: „Augusztus 29-üzem". A legjobb mun­kások arcképeivel, plakátokkal díszí­tett kapuszoba balsarkában az asztal mögött egy idősebb, ritka öszhajú, jobb kezére rokkant bácsika ül. Kéré­sünkre feltárcsáz egy telefonszámot s csak ennyit mond: — Gyere csak ba­rátom ! Pár pillanat s á folyosón máris tíz üzemi CsISz-szervezet titkárával, Martinék elvtárssal találkozunk. On­nan az udvarra lépünk ki, melyet gyö­nyörű park vesz körül, aztán egy ma­gas épület felé közeledünk. A lép­csőn két, olajosruhás ember kulcsokkal a kezében ballagott lefelé. Majd fiatal munkásruhás lányokkal találkozunk, miközben belépünk az üzem egyik részlegébe. A gépek moraja, zakatolása üti meg fülünket. Száznál több leány­szempár' szegzi rád kíváncsi tekintetét Szabó, varró, vulkanizáló gépek so­rakoznak itt egymás mellett. Itt készí­tik a vászonpapucsokat, a sportcipő, két, fél, egész — fekete, sárga, kockás és más színű cipőket. A szabógéptől a — Fog-e még ma dobolni — kér­deztem. — Hát még úgy két-háromszor — felelte és tovább ment, újból megszó­laltatta pergő hangszerét. Fejcsóválva néztem utána. Itt talán dobolással akarják megművelni a föl­det? Abból sem lesz énekes halott — gondoltam — hiszen a közmondás is mzt mondja, hogy „dobbal nem lehet verebet fogni” — én pedig azt mon­dom, hogy földet művelni még úgysem. Ebéd után újra kimentünk kapálni. Tartottuk a délelőtti tempót és így elég jól haladtunk. Néha-néha meg­eresztettünk egy-két viccet, ilyet is, olyat is. Háromnegyedötig kapáltunk, akkor az egyik elvtárs azt mondja a másiknak: — no gyere megyünk haza. A többiek egy szót sem szóltak. Hát csak pem, dolgozók itt éjfélig. Milyen érdekem nekem, hogy megkapáljuk a dohányt, ha az EFSz-tagoknak nem érdekük. Legalább ilyenkor jönnének, amikor mi is itt vagyunk, legalább mutatnák, hogy igyekeznek. De, nem. Egy asszonyt küldenek ki, azzal képvi­seltetik magukat, azt is kétórai kere­sés után tudták delegálni. így nerh megy. Aki akar maradjon, de én me­gyek. Gyere pajtás menjünk! Elmen­tek. Nemsokára jött az autó a töb­biekért is.< Persze ugyanazon á véle­ményen voltak. Megmondják az irodán, hogyha az EFSz-tagok nem változtat­ják meg az eddigi magatartásukat, ők bizony többet nem mennek segíteni. Ha dolgozni kell, hát dolgozzanak együtt. Mutassák meg ök is, hogy mit tudnak. Azóta már eltelt vagy két-három hét. Közben újra dolgozhatunk a ma­lomban, mert sürgős őrölnivalót kap­tunk. Hogy mi van a pádári EFSz-szeí nem tudom, mert azóta még nem hív­tak brigádba — fejezte be elbeszélését a molnár elv^árs. Pzekszerint a pádárí EFSz-ben *-* van mit javítani. Ajánlom, hogy a vezetőség álljon a sarkára és tegye jóvá az eddigi hibákat, hiszen aratás előtt állnak és ha összefognak, a véd­nökséget vállalt üzem dolgozóival egész biztos eredményesebben fejezik majd be az aratás# mintha csak ütegük vé­geznék vagy i ak a védrtfwséget vál­lalt üzem dolgozóival végeztetnék. M. P. családjával oda költözik, az államtó! gyönyörű hálószoba és konyhabútort kap 7.000 Kcs-ért. Trencsénböl díj­mentesen szállítják el. Egy pár év múlva sajátja lesz ez a szép villa és kert, mert az állam megengedi, hogy részletekben kifizethesse. Haberstat elvtárs teljesítette köte­lességét. Állami gazdaságon fog dol­gozni, először mint munkás és néhány hét múlva mint traktoros. varrógéphez futószalag viszi a felső­részeket. A varrógépek mögött ülő fiatal lányok gyors kézmozdulattal dolgoznak. Az egyik a felsőrészeket varr ja össze, a másik• a ciptlnyelvet varr ja a fejrészhez. Komolyan cipé íz­nek kellene lennem, hogy elmondjam mi mindent kell egy cipőn varrni. Talán elég, ha megjegyzem, hogy min­den operációt külön kell elvégezni s amikor a cipőfelsőrész már 15—20 var­rógépen ment keresztül, csak a tal- palásra kerül a sor. Az egyik gép mellett hosszabb időt töltünk. A varrógép mögött egy h év körüli lányka bámulatos gyorsa­sággal a vászon felsőrészhez a talp­betétet varrja. Az amúgyis rózsaszín arc egyszerre elvörösödött. Talán meg­zavarta jelenlétünk? — Nem! Bár Martinék elirtíárs előzőleg el­árulta, hogy ez a részleg a párt X konqresszusa tiszteletére tett kötele­zettségvállalását 372 százalékra telje, sítette s a kiértékelésnél Gergely Sa­rolta érte el a legszebb eredményt megkérdezzük: milyen eredményt érsz el az utóbbi időben? — Ötszáz talpbetétet varrók be na­ponta — válaszolta magabiztosan. Közben úgy dolgozott, mintha nem i- zavarnánk. Hozzá igazította a betétri a felsőrészhez s a tű alá tette: brrr egy, brrr ... kettő és a talpbetét ” felsőrészhez volt varrva. Majd feláVl egy-két lépést tett s a keblére egy cső mó vászonfelsőrészt tűzött. Visszatéi­A múlt hét közepén a szepsi járás­ban is megkezdődött az aratás. Az idő még mindig rossz, szinte naponta esik az eső, de az embereket nem lehet feltartóztatni. Minden egészséges em­ber erejét megfeszítve küzd az élelem megmentéséért, betakarításáért. Összesen 8- kévekötőgép és 9 arató- cséplőgép aratja a szepsi járásban a gabonát. Szécsen, Szesztán, Tevényben, Buzitán, Jászón, Tornán, Szepsiben, Jánokon, Rudnokon és Pereden vannak a brigádközpontok. Ahol a gabona egy- oldalre dőlt, ott kévekötő gépekkel aratnak. Sokkal nehezebb az arató- cséplőgépek munkája. Vasárnap estig a tervezett terület 750/0-át aratták le. Ez 312 hektár gabonát jelent. Eddig legeredményesebben a szepsi brigád­központ dolgozik, ahol hat kévekötő- géppel öt nap alatt többnyire_ esős idő­ben 78 hektár gabonát vágtak le. A trektorállomás igazgatója, Velesz elvtárs különösen a szécsi brigádot emeli ki, ahol Szokkó Imre a brigád­vezető. A gabona a szécsi határban na­gyon szép, de dőlt, nagy munkájuk van a fiúknak. Tornán megfogadták, hogy a napközben learatott területen éjsza­ka elvégzik a tarlóhántást. Az aratócséplőgépek munkájához .je­gyezzük még meg, hogy nagyon üdvös lenne, ha a Bratislava környéki kom- bájnosok, akik elég sikeresen aratnak esős időben is, mielőbb megírnák a szepsi kombáinosoknak, hogy hogyan aratják ők a nedves gabonát. A jolsvai gépállomástól még hat ké­vekötöző gépet kap a szepsi járás. Hiba, hogy az átutalással még mindig késnek. Miért késnek? • Az egyé i gazdálkodók is hozzáfog­tak a nagy munkához, Körtvélyesen, ve, mielőtt leült, büszkén hozzátette: — Még többet is bevarrnék, de nem győzik elől. A munkateljesítménye 186 százalék. Irigykedsz? Erre nincs joga senkinek. Az önelszámolási rendszer mellett ha­vonta 50 koronát takaríthatsz itt meg üzemed számára és 1100—1300 kom­mt kereshetsz, amint ez az alacsony, gesztenyebamáhajú, kedves mosolygó ■ sú Ián ka teszi. A körülötte dolgozó fiatal lányok se irigykednek. Inkább büszkék rá, h-gyaz üzemi CslSz-szer- vezet félévi konferenciáján az elnök­ségi asztal mögé ültették, mint az üze­mi egyik legjobb ifjúmunkásnőjét. — Nem hagyom magam megelőzni felel magabiztosan Gergely elv. társnő, majd csalfa mosollyal rám­tekint. Ehhez csak ennyit. Nem kétel­kedünk benne, látjuk, hogy vasaka­rata van. De ha valóban azt akarja, hogy továbbra is szép eredményeket érjen el, képeznie kell magát. Olvas­nia kell a napi sajtót, az Űj Ifjúságot és a kiváló írók könyveit. Széles látó­körűnek kell lennie, mert ha nem, — egyszeresük azon veszi magát észre, hogy már nem is az első . A másik részlegben Benadiková elv- társnő, egy tiz. nkilencéves fiatalasz- szony gépe mellett álltunk meg. Ö már a kész cipőtalp szélét egyenlíti ki. Három éve dolgozik itt és érti a munkáját. Segít a körülötte dolgozó fiatal tanulóknak. Nemrég még ő is tanuló volt és tudja, hogy a tanulót Szádailmásop és Tomagörgőn is arat­nak. Komoly hiányosság mutatkozik a kézikaszák körül. Számos gazdálkodó panaszkodik, hogy a Rozsnyón, Szepsi­ben és Kassán vásárolt kaszák nehe­zek, rossz minőségűek; puha anyagból készültek és így nem tudják felhasz­nálni. Számítva arra, hogy az aratás­nál még nagyon nagy szükség lesz a kézikaszákra, kérjük az .illetékeseket, hogy amennyiben raktáraikban van jó kasza, azonnal szállítsanak a falvakra, ha pedig nincs a raktárakban, kérje­nek kölcsön más járási üzletektől. Dicséretreméltóan segít az ifjúság is. Több helyen megszervezték a magán- gazdálkodók és főleg az özvegy édes­anyák — akiknek a fiai katonaságnál vannak — segítését. A CsISz járási titkárságának dolgozói Kuruc és Tóth ólvtársak minden idejüket a falvakon töltik. A szervezetek vezetői sok helyen kitünően dolgoznak. Például Weisser Ilona, bodólói sertésgondozó sokat se­gít az aratás megszervezésében. A szádelmási fiatalok tagsági gyűlé­sen beszélték meg az aratásnál rájuk­háruló feladataikat. Szombatön délután és vasárnap brigádmunkát szerveztek, amelyen több mint 18 fiú és leány vett részt. A helyi EFSz-ben segítettek, a munkában különösen kitűnt Szabó Sa­nyi, Barta Jóska, Pogány Zsuzsa, Nagy Sanyi, Szanyi Ica, Kosztvány Bözsi, Nagy Imre, Simon Bözsi és mások. A jövő hétre újra brigádot terveztek. Azt hiszen nem kell külön dicsérő szavakat fűzni ahhoz az izzadságos hősi munkához. Elég, ha ennyit mon­dunk: hiába esős az idő, a nép arat, lesz kenyér! — kard — vezetni kell. S vájjon hány pár cipő lordul meg naponta kezében ? — Amennyi van — feleli egysze. rüen. — De mégis? — kötekedünk. — Négy százhuszonöt pár — vágott rá nyomban, vidám mosollyal. Ez valóban szép teljesítmény. Száz- negyvenegy százalék mellett 98 száza­lékos minőség... A gépek között kijutottunk a folyo­sóra> Onnan a lépcsőn le, az udvaron keresztül felmentünk a hafrmadik rész. legbe. A részleg vezetőjével beszél­getünk. Magastermetű, komoly arc- vonású, barna fiatalember. — Csak néhány hónap óta vezetem a részleget — mondta elmosolyodva. Egyszerű munkás voltam. Majd elvé­geztem a mesteriskolát s azóta itt va. gyök. Hogy vállalt kötelezettségének mennyire tett eleget, azt bizonyítja az a tény, hogy ez a részleg, amely a leg­rosszabbak közé tartozott, ma a leg­jobbak között foglal helyet. Ezt az eredményt így magyarázza: — Én segítek a munkásoknak, ők segítenek nekem. A fiatalok néni tű­rik a lanyha, felületes munkát s ha ilyen előfordul, van miről beszélni a tízórai szünetben. Egymást kritizálják a tagok, ? ?erí mindannyiok ügye a se. lejtmentes munka. Ha valaki selejtet csinál a többi is hiába dolgozik. Masár, Dubkala, Kristóf stb., C&ISz-tagok ügyelnek a jó munkára. W Az üzem nem hiába kapta meg a „Vörös Zászló” kitüntetést Ügy dol­goznak ott, hogy az üzletből, ahol ci­pőt vásárolsz, elégedetten távozzál. KEREKES ISTVÁN A határszélen fogok aratni A cipőgyárban / \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents