Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-21 / 57. szám

4 1954. július 21. A Karlovy Vary-i filmfesztivál első napjaiban bemutatták a „Genevieva” cí­mű igénytelen angol filmvígjátékot. Képünk a film egyik jelenetét ábrázolja. A VIII. Nemzetközi Filmfesztiválról ..Rákóczi hadnagya“ A Karfovy-Very-i filmfesztiválon be­mutatásra került egy egész estét be­töltő színes magyar történelmi film a „Rákóczi hadnagya”. A film rendezője Bán Frigyes háromszoros Kossutih- díjas és a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze. Ismert a kitűnő filme -a Ttelpaíatnyi föld, melyet a mi fesz­tiválunkon tiszteletdíjjal tüntettek ki. A film Barabás Tibor könyve után készült, amely bemutatja a magyar nép hősies harcát a Habsburg monar­chia ellen. A XVIII. ozázad ele­jén a másfélszázadig tartó török el­nyomás után a Habsburg uralkodók leigázták a magyar népet. A hadsereg és a kormány zsarolta a tömegeket. A nép Rákóczi zászlaja alá tömörült, aki vezetője volt az Ausztria elleni harcnak. Egyre többen menekültek az erdőbe. Ezeket nevezték kurucoknak. Egy a fiatalok közül Bornemissza János hőse ennek a filmnek. Szülőfalujában ott­hagyja kedvesét, akit két évvel ezelőtt szabadított meg a labanc katonák ke­zéből. A harc folytatódik János pa­rancsnoka vek Bottyán vezetésével folytatja a harcot. A film Rákóczi hadának győzelmével végződik a Vág partján. „Mágnás Miska“ Losoncon Felgördült a függöny. A színen fi­nomkodó grófkisasszonyök, erősen raccsoló bárók egy lóverseny előzmé­nyein rágódnak. A gondosan elkészített díszletek közül szemet gyönyörköd- tetően megragadják figyelmünket a szereplők színpompás ruhái. A színre lép a vendéglátóház grój- kisasszonya is. Kijelenti, hogy a ló­verseny győztesének ajándékozza ara­nyozott lovaglópálcáját, a versenyt egy rokonszenves fiatalember nyeri meg, akinek sem grófi, sem bárói rangja nincs, de szerelmes a gróf- kisasszonyba. A grófok és bárók fel­háborodnak a rangnélküli ember sike­rein és kiszeretnék űzni a társaságuk­ból. Tervüket a grófnő segítségével akarják megvalósítani. A grófnő ezt azonban nem vállalja, nem akarja, hogy a fiatalembert megszégyenítsék mert szívében komoly rokonszenvet érez iránta. Egy véletlen azonban olyan színben tünteti fel a grófnőt, mintha ő is résztvenne az erkölcsi tá­madásban. Később kiderül a tévedés Végre azután nagy bonyodalmak után egymásra találnak. A grófnő megta­gadja szüleit és megszökik a fiúval. Ezzel a szerelmi történettel párhuza­mosan bonyolódik még egy szerelmes­pár története. Egy mosogatóleány és egy istállófiú szerelme. Ez már egy­szerűbb, kedvesebb mosolygós szere­lem. S a két ember szavai megjegy­zésein keresztül érezhetjük az ő és egyben osztályuk megvetését a körü­löttük zajló hazug, képmutató élettel szemben. Mindkettőjük élete tele van humorral, kacagással. Ez lenne dióhéjban a ,.Mágnás Mis­ka” című zenés vígjáték meséje. Ds talán ideje lenne elárulni, hogy kik azok, akik e komoly színészi adottsá­gokat követelő zenésmüvet szín^e- hozták. Nem. Nemhivatalos színészek. A füleki Kovosmalt üzemi klubjának tagjai. A legtöbbjük fiatal, 17—IS éves, Korukhoz és életkörülményeik­hez viszonyítva, jó teljesítményt nyúj­tottak. Mert én azt hiszem, legtöbb­jüknek könnyebb lett volna egy esz­tergályost, lakatost, vagy egy zomnn- cozót alakítaniok, olyan típust, amely legközelebb áll életükhöz, munká­jukhoz, — mint egy kényeskedő, raccsoló gróf urat. De éppen ebben van az érdemük, hogy hozzámertek fogni ★ egy ilyen komoly felkészültséget kí­vánó és szokatlan környezetben le ját­szódó színmű megrendezéséhez. Nem szabad megfeledkeznem a zenekar tag­jairól sem, akik úgy láttam, már nem a legfiatalabbak. Köszönet jár érte, hogy olyan szépen zeneileg aláfestet­ték a játék egyes szólójeleneteit. Ami az egyes szereplőket illeti, a következő a megállapításom: a két !ő- szerevlő (Tóth Adri—Zara) főleg dal­játékukkal érdemelték ki a közönség tetszését. Párbeszédeik már gyengéb­bek voltak. Mondanivalóikat nem mondták el meggyőződéssel. A szöve­get többnyire minden belső tartalom nélkül adták vissza. Természetesen voltak jó jelenetek is, ami azt mu­tatja, hogy tudnak, csak mélyebben at kellene érezni mondanivalójukat. A másik pár a mosogatólány és az istálló­fiú, már sokkal jobban tetszett. Úgy láttam, hogy otthonosan érzik magu­kat a színpadon. Mindkettő komoly tehetségű. Hűen visszatudták adni a szöveg mondanivalóját. Játékukkal megnyerték a közönség rokonszenvit. A legjobbak között kell megemlítenem a kastély urát, az öreg grófot is. Ha egyszer-kétszer nem feledkezett volna meg arról, hogy öregembert alakít, akinek nem lehet túlságosan fiatalos sem a mozdulata, sem pedig a hangja, — teljesen hibátlan nagyvonalú tel­jesítményt nyújtott volna- A többi szereplő átlagosan, — közepesen ját­szott. Legnagyobb hibájuk az volt, hogy sokszor — nem mindig — nem volt meg az összjáték a főszereplők­kel. Többször úgy tűnt, hogy nem tudják követni az eseményeket. Mint­ha ők nem is játszanának. Nem vol­nának részesei a körülöttük torlódó eseményeknek. Arcukon, mozdulatai­kon nem tükröződtek vissza a cselek­vés fordulatai és az események vissza- sága okozta érzelmek. S végül mégegyszer hangsúlyoznom kell, hogy nemhivatásos színészek. — Csupa olyan ember, aki kemény nyolc­órai munka után tanulta meg szere­pét. Mindent összegezve — kisebb hi­báktól eltekintve — magasszínvonalú szép játékot mutattak be.‘ Ezt nem­csak én állítom, hanem egyöntetűen a losonci dolgozók véleménye is ez. Még sok hasonló szép sikereket kívá­nunk az üzemi frlub tagjainak. KOVÁCS ZOLTÁN ★ *' A „Tegyük meg hát“-cikk vitájához: Olvassatok! A világ minden tájáról, a Szovjet­unióból, a népi demokráciák országai-' bőd, Kínából, Vietnamiból, Brazíliából, Indonéziából, Finn és Svédországból, Dániából, Hollandiából és Argentínából idesereglett vendégek és a sok szép és fiatal művésznő között mindjárt az első napon feltűnt a fesztiválon Ro- saura Revueltes mexikói művésznő. Rosaura Revueltas kivételes tehet­ségű nagy művésznő. Családjában nem ő az egyedüli művész, mindhárom fi­vére — akik közül kettő fiatalon halt meg — a mexikói müvészé'ethen e- •lentékeny szerepet töltöttek be. Mű­vészi pályáját az ő ösztönzésükre kezdte, mint színésznő és mindjárt pályája elején filmszerepeket is kapott. Ezekben a filmekben többnyire a csá­bitó külsejű, sz^p indián nőket ját­szotta. Három esztendővel ezelőtt el­nyerte a mexikói államdíjet az eszten­dő legkimagaslóbb színészi teljesítmé­nyéért. Rosaura Revueltas legutolsó nagy szerepe „A föld sója” című amerikai film Esperenzája. A művésznő elmond­ja, hogy régóta vágyott egy filmben játszani, amely költői formában a me­xikói dolgozók családi életét festené le., Ez a. vágya teljesült, amikor meg­kérték, hogy vállalja „A föld sója” főszerepét. „A föld sója" bemutatásával megszü­letett ez idei fesztivál első nagy szen­zációja, kimagasló eseménye és eddigi legnagyobb sikere. Bizonyára eddig is kerültek bemutatásra olyan -filmek, amelyeknek technikai kivitelezésük tö­kéletesebb, magasabb színvonalú, me­séjüknek és eszmei mondanivalójuknak művészibb kidolgozása meghaladja ezt a haladó amerikai filmet, de az vitat­hatatlan, hogy a „Föld sója” a legma­gasabbra értékelhető politikai tett, amely lenyűgöző művészi formában hatalmas tiltakozás új Mexikó dolgo­zóinak jogfosztottságe és embertelen kizsákmányolása ellen. Michael Wilson a film írója a holly­woodi filmakadémia díjának nyertese és Herbert Bibermann a film rendezője az első művészek közt voltak, akiket haladó állásfoglalásuk miatt Hollywood üldözőbe vett és akiket kiutasítottak a filmek paradicsomából. Közös film­jük, amely a haladó szakszervezetek anyagi segítségével és egy műkedvelő színjátszó társaság közreműködésévei készült, az 1951-ben indult és másfél évig elhúzódó sztrájknak a története, amelv a bányászkalápácsot és fúrót letevő cinkbányászok győzelmével vég­ződött. Rosaura Revueltes ebben a filmben egy súlyos életkörülmények közt dol­gozó elnyomott munkásasszonyt alakít, aki sztrájk folyamán sok társnőjével együtt öntudatos, harcos emberré érik. A legegyszerűbb, a legnemesebb mű­vészi eszközökkel mutatja meg ennek a páriának emberré válását — sok millió asszonynak a mi múltúnk elnyo­mott munkásasszonyainak 'és anyáinak sorsát is példázva alakításával. Forró napok Furcsa ez az időjárás. Hol a szél fúj, hol az eső esik. Ha az ember a naptárból nem tudná, hogy július van az időjárástól azt meg nem tudhatná. A levegő hűvös, mégis a komáromi gazdasági iskola utolsó éves növendé­kei azt mondják, hogy forró napok. Először nem értettem meg, mert meglehetősen átfázva érkeztem meg hozzájuk. A kapuban találkoztam egy elvtárssal, ki zsebkendővel törülgette verejtékes homlokát s azzal fogadott, hogy „püj, de meleg van”. Én fogva­cogva bólintottam rá s elmerengtem, hogy most melyikünk tévedett. Később azonban megértettem mindent s rájöt­tem, hogy mindkettőnknek igaza volt. Én fáztam, mert megáztam, ő izzadt, mert most vannak az időjárás ellenére a „forró napok”. A mesteriskola nö­vendékeinek nőst van a záróvizsgájuk Elhagyatottak a röplabda, kosárlabda pályák, a futball pálya kapui árván szomorkodnak. De a park fái alatt vagy a padokon itt is ott is könyvekbe te­metkezett diákokat látunk. Dönghet most a labda ők azt nem halják. Diák­életük utolsó napjaiban élnek. Utolsó döntő napok. Az iskola falai kitágulnak elmosódnak, emlékké válnak, de amit itt felszedtek, tanultak az megmarad és segíti, vezéreli őket kint az életben a munka frontján! Ezek a diákok tudják, hogy mi vár rájuk és tudják, hogy mivel tartoznak a népnek ki őket felnevelte és megta­nította tudni. A végzett utolsó évesek nem hoztak szégyent iskolájukra. Ti­zenöten végeztek kitüntetéssel. Köz­tük van Pósa Dezső, Varga Bertalan és még sokan. Ezek az elvtársak már k izükben a jó bizonyítvánnyal szívük­ben dolgozni vágyással indulnak tovább sajátmaguk és népük boldogabb éle­téért. \ Voltak nehézségek, akadályaik, me­lyeket azonban erős akarattal leküzdöt­ték. Mint általában a diákok ők is legnehezebb tantárgyuknak a számtant tekintették. Ezt a tantárgyat valóban kevesen szeretik. így voltak egy páran a komáromi gazdasági iskola növendé­kei közül is. Ez az egy jegy választott e! egy pár diákot a kitüntetett előme­neteltől. Sokan közülük már befejezték a vizsgákat. Várja őket a pihenés a meg­érdemelt szünet, de ők mégse mennek. Tudják, hogy még szükség van rájuk. Amilyen erős akarattal készültek a vizsgákra most is épp olyan erős aka­rattal dolgoznak azokon a helyeken, ahol szükség van rájuk. A komáromi járásban meggyorsított ütemben folyik az aratás. Fontos a termény mielőbbi betakarítása s ebből a munkából ők is kiveszik a részüket. A járás minden területén találni ki- sebb-nagyobb csoportot, melyek a gaz­dasági iskolát képviselik munkájukkal. Ha visszatekintenek elmúlt diák­éveikre nem kell szégyenkezniük, mert mint diákok jól dolgoztak. S ki jó diák volt, annak jó dolgozónak is kell len­nie. — ÚJ IFJÚSÁG — bosszúságot, mert ez is időveszteség, márpedig most minden perc drága, — mondja egy kissé bosszankodm. No, meg aztán versenyben is áll a többi­ekkel, s nem szeretné, ha a kis há­romszögű zászló másnap máshoz ke­rülne. igen ám, csak hát mások is sze­retnék a traktorjukon látni a ver­senyzászlót. Mert ki ne szeretne a legjobb traktoros lenni? Különösen most aratáskor, amikor nemcsak arról van szó, hogy ki a legjobb, hanem arról is, hogy minél hamarább le­aratni. a raktárban látni a termést, mert csak ott van igazán a legbizto­sabb helyen, s ez a gondolat ösztönzi őket a legjobban a munkára, mert et­től sok függ: A szövetkezet s az ő jövőévi nagyobb darab kenyerük. Ha csak Szubi és Hluska elvtársak dolgoznának üy kitartóan és önfeláL dozóan, bizonyára nem volna az elsők között a surányi járás az aratásban, ahol a t’ meny 90 százaléka már ke­resztekben áll, sőt a cséplés is javá­ban folyik. Szombatig három község­ből jelentették, hogy befejezték az aratást. Ezen községek közé tartozik Felsőszőlős is. Felsőszőlös nem mesz- sze fekszik Suránytól. A falu nem nagy. de annál nagyobb a hírneve, a dolgozó parasztok s a fiatal CslSz- tagok munkaakarása. Felsőszőlős jó hírneve onnan ered, hogy itt jó munka folyik a szövetke­zetben. Minden szövetkezeti tag be­csületesen dolgozik, mert magukénak Szívünkét szőjjük sorainkba s adjuk a népnek lelkes könyvünk. Miért keil mégis a közönynek zátonyán búsan, árván ülnünk? A könyveinket nem olvassák, pókháló lepi, fonja őket, céljuk volna, hogy fényt gyújtsanak és bekacagják a mezőket. Régen tilos volt az igaz szó, pedig a nép rá, de szomjazott! Ma szabad már, de szárnya konyái: nem azzá lett, mire hivatott. Népem, nyisd ki a kedves szived s zárj bele minket: tiéd vagyunk! Ne legyen szélben messzeszálló pelyva a forró, hívő szavunk. Barátosabb a könyvtár terme, mint a söntések beteg bűze, gyönyörködj, tanulj, olvass népem, a sötétséget messze űzve. E kor a világosság kora, — sokkal, de sokkal bátrabban száll a dal majd dobogó szívünkből, ha tudja, hogy sok szívre talál. VERES JÁNOS A reggel gyönyörű szép volt. Ahogy a nap sugara erősödött a szürkéből violaszínbe, majd vörösbe derengett, sárgán hullámzó róna. Ilyenkor leg­szebb a mező. Zöld és sárga színek hamvában lebeg a világ. A rozs és a búza dús . .önyege meghajlik a köny- nyű szél alatt, mint a gyöngéd bánat Kedves és kellemes a mezőt járni, így áratás közepén, mikor buján zöl­dül és sárgul minden. Az ember meg. megáll és csodálja a végtelennek lát­szó búzaföldeket, az ezer és ezer ke­reszteket, mindent, amit az emberi kéz s a természet alkotott. S hogy al­kotott, azt az idei bő termés bizo­nyítja, a kövér súlyos búzakalászok, a hagymazöld, virágzásnak indult ku­korica, a gazdag termést ígérő krumpli és cukorrépa. Különösen szép és bő termés ígér­kezik a surányi járás szövetk;ezetföld- jein, ahol az esős idő ellenére is gyors ütemben fölyik az aratás, igaz, hogy erre egy jó pár napja az eső már nem öntözi a földeket. Napok óta szép nap­sütéses az idő, enyhe szél fujdogál, ami kitűnő az aratásra. Ma is szép idő van, sehol egy tenyérnyi felhő, ami­nek legalább úgy örülnek a szövetke­zet dolgozói, mint a jó termésnek, mert így kora reggeltől késő estig nyu­godtan arcthatnak, nem kell félniök a folyton fcV' '•oető esőtől, s hogy ki. csírázik a -szem. A surányi határban már alig látni lábonálló terményt s ez így van a környező falvakban is.. Mindenütt sza­porán folyik uz aratás, szinte harc folyik minden egyes 'percért, a ked­vező időjárás alapos kihasználásáért. Ezt a munkatempót, amellyel erre aratnak, látni kell. S ha láttad azt a fiatalos munkakedvet, az elszánt, tett- rekész „öreg” vagy fiatal napbarnított arcokat, neked is kedved szottyan u munkára s beállsz te is . közéjük, s hordod a kévét, rakod a keresztet hogy azzal is elősegítsd a kenyér csa. táját vívó, veritékesarcú dolgozó pa­rasztok fáradtságos, de aranyakat érő munkáját. Beszélgetésre nincs időd. S hiába is beszélnél, mert a paraszt- ember munkaközben nem szívesen be­szélget, különösen most, amikor da. colnia kell a természettel. Most csak egy cél lebeg előtte, minden percet kihasználni, győzni, ezerszer győzni ez időjárás mostohaságával szemben. De minek itt beszélni, amikor a munka, a tett, az elért eredmény beszél ma­gáról. Beszél Szubi és Hluska fiatal CsISz-traktorosok napi teljesítménye a győztes versenyzászló tulajdonosai, akik naponta 13—14 hektár terményt aratnak le. Ezek a fiatal traktorosok amikor egy negyed, vagy fél hektárral többet arattak lé, mint amennyit terv­be vettek, arra gondolnak, hogy hol­nap még többet aratnak, s a verseny­zászlót nem engedik ki a kezükből. S ha egy-egy percre megáll a gép, mert nem jól köti be a kévéket. Szubi elv­társ tüstént ott terem a kötöző gép mellett, hogy újból üzemképessé tegye a gépet, s tovább folytassa csatáját. Persze az ilyen géphiba kevés örömet szerez számára, de annál nagyobb érzik a szövetkezetét. S tudják, hogy szép jövedelmet csak jó munkával ér. hetnek el. A szövetkezetben uralkodó jó közösségi szellem gyümölcse az ara­tás időbeni elvégzése is. Itt van a já­rás legjobb CsISz-szervezete is, amely legeredményesebben vette ki részfiit az aratásban. A 20 tagból álló ifjú brigádcsoport vezetője Druzsicska Mária, aki eddig 150 brigádórát dolgozott le az aratás­ban. A csoport összesen 1.220 órával segítette elő az aratást. 180 hektár földterületről rakták keresztekbe és hordták osztagokba a terményt. A bri­gádcsoport az aratás befejeztével a csépléshez is jelentkezett. — Itt. is szeretnénk becsületesen kivenni < ré­szüket a munkából — mondja Mária. S ezt nemcsak Mária, hanem a csoport valamennyi tagja mondja. S azt, amit mondanak, valóra is váltják. Szombat délután meg is kezdték a cséplést, ahol már nem 20-an, hanem 30-an vívják i további csatájukat. A b '"*0'csoport tagjai nemcsak a felsOszOlősi szövetkezetnek, hanem a surányinak is segítenek a csépié'sj/ munkálatokban. S amikor felzúgoít a cséplőgép morajos hangja, az az elha­tározás élt valamennyiükben, hogy to­vábbi jó munkájukkal akarják bebi­zonyítani, hogy méltó tulajdonosai a verseny zászlónak, amelyet egyhamar nem adnak ki a kezükből. TÖRÖK ELEMÉP. Andungban a bürokrata 1 A Királyhelmec—Lelesz között i | közlekedő autóbuszon olvastuk a | | következő felírást: 1 j Az utasnak, az utazás megkezdé- f 1 sekor beutazni szándékolt útvonal- I | nak megfelelő áru menetjeggyel kell ; í ellátva lennie. | Csodálatos, hogy mennyire fárad- é | hatatlan a bürokrata. I A stupavai cementgyárban láttuk | 1 az alábbi feliratot: Figyelmeztessék! i Egész héti, ebédjegyeket és va- = | csora jegyeket kilehet váltanyi csak f I hétfőn vagy legkésőbb keden 9 1 | óráig. Egyetlen ebédeket lehet meg- f | veni naponta 9 óráig. Más különben | I nemveszünk felelőséget azért ha = 1 valakinek nemjut ebéd vagy vacso- = 1 ra. Ehhez a szöveghez úgy hisszük | felesleges minden megjegyzés. Csu- I | pán egy kérdést ^eszünk fel: | Senkinek se bántja a szemét ez 1 | a példátlanul rossz magyarsággá' I I irt szöveg? 1 iHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiii.miimmi.iiiiiiiiir Rosaura Revueltas és filmje: „A föld sója“ A tettek beszélnek

Next

/
Thumbnails
Contents