Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-30 / 103. szám

m IFIŰSÁG Szín: A CsISz járási bizott­sága. Papírokkal megtömött aszta], két székkel. Az asztal­nál a leány ül elmerengve és minden pillanatban idegesen az órára pillant. Cseng a telefon. A LEÁNY: Felvillanyozva, mert azt hiszi, hogy az ö egyet­len Bandikája hívja) Halló! Bandi? . . . Aha .. . Csak röviden elvtárs. mert nyom­ban végetér a hivatalos munkaidő- . Hát rendben van, az évzáró gyűlés be­számolója, mi is történjen vele? Miféle hibák? Számít is az . . . illetve, hogyne számítana, hát persze, per­sze én kijavítom. Már itt is van az asztalomon. . . . (Papírt suhogtat és úgy tesz, mintha valóban a ke­zében tartaná) Már javítom is. (A menyezetre tekint) No már meg is van. (Le . akarja tenni a telefonkagy­lót) Mi kéne még? Instruk­tort nem küldhetek, kizárt dolog. Tisztában vagyok ve­le, hogy már tizennégy napja készítek . . . akkor megkérdem a másodtitkár elvtársat. (Az asztalra teszt a kagylót. elökotorássza a púderes szelencét és szépít- kezik. Közben hangosan be­szél a nemlétező titkárral) Karcsi, mi van azzal a Drvotex-be küldendő - in­struktorral.'Hát persze, lá­tod. látod a határvidékre és a bányákba folyó, tobor­zás és a sok más meló . . • (Felveszi a kagylót) Na. te is hallhattad, toborzás a ha­tárvidékre, a bányászatba. . Képtelen vágyok. Ha hol­napután lesz az a gyűlés, tanítsatok ki valakit a sa­ját soraitokból. (Felakasztja a. kagylót. Újra az órájára tekint. Táskájából rúzst húz eW és a kis tükörben festi magát. Cseng a tele­fon.) Halló. Itt a járási tit­kárság. (Egyszerre kedvesen) A, te vagy az Bandi! Hogy vagy? Én kitünően. És te? Te is! Szóval mindketten jól vagyunk. Igen. na? Ta­lán menni fog. De várj csak, az a sok gyűlés egy- re-másra. . . A szenet. U- gyan Bandi, te is mindent elfelejtesz, azt már elhoz­ták, mikor a „Mulin rúzs” című filmet láttuk. (Álmo­dozó szemekkel dúdolni kez­di a darab főmelódiáját és szenvedélyesen sóhajt.) . ■ ■ Tudom, tudom... Várj csak, hogy megfájdult a fogam? Klem, a leányok közül vala­melyiknek (Ötlete támad) Nagymama már rég van, .járt erre! Hát természete­sen! Visszlát egy félóra múlva a házunk előtt. Pá, pá Bandika. (Kétszeres i- gyekezettel készülődik. Az imént letett’ rúzst kutatva egy levélre akad. Felkapja és idegesen olvassa) Bözsi.. De mi ez? . . . Ezt Karcsi írta. . . Bözsi! Maradj itt tovább, mert ma valaki jön a központi bizottságtól. Szer­vusz! (Leteszi a levelet, legyint, de alig tesz három lépést, rádöbben az üzenet tartal­mára és meghökken) A központi bizottságtól? Jé- zusmáriám mi van már me­gint? És miért éppen az én nyakamba varrták! Valaki talán rólam árulkodott. . . . vagy csak olyan közönséges látogatási Az asztalra pillant és elrémül) Micsoda rendetlenség! (Lázasan rendet akar te­remteni. A papírokat az asztal alá dugja, de mivel mind nem fér oda, jut az asztal mögé is.) Ennek az asztalnak ki kellene fejez­nie a munka lendületét! (Mikor elrendezi, gondolko­dóba esik) ’ De most meg egészen puszta, egész üres. ' Erre a sarkára valamit ten­ni kellene. . . Marxista iro­dalmat. (A könyvszekrény­hez lép és sietve válogat) Az SzKfbjP történetét, hagyjuk az történelmi mű.. A Töke. . . Az bűzük a burzsoáziától. . . de itt ez a . . . Munka szerepe a majom emberré válásában.. Igaz, hogv egy kicsit vé­konyka. de ott van az, hogy munka! (ügy az asz­talra helyezi, hogy mindjárt az első pillanatra szembe­tűnjék.) Ne, de, várjunk csak. . . Hol az Oi ifjúság! Aláhúzgáljuk a vezércikket. (Aláhúzgálja . és dünnyög.) „Megteremtettük a további munka szilárd alapját.... lelkesítjük jíi ifjúságot a határozatok teljesítésére.'’ No. ezt aláhúzom kétszer, hadd lássa! (Megretten.) A bélyegzőt eltesszük ne­hogy bürokratáknak tűn­jünk. (Újra megijed•) Szentég, hiszen én ki va­gyok festve. Le kell töröl­nöm. (Megtorpan.) Persze azért ne tűnjek elzárkózott koravénnek. Attól függ. hogy ki jön. A legjobb lesz az i arany középút- a felét letö­rölöm. a felét meghagyom... A (Az ajtón bátortúlan kopo­gás hallatszik. A leány erőt vesz, nevető arcot vág és az ajtóhoz ugrik. Kitárul az ajtó és belép egy fiatalem­ber, akinek szerénysége szinte gyanús.) A FIÜ: Oesf práci! A YeáNY- Cesf, cest'l Üdvö­zöllek a járási bizottság fészkében .. A FIÜ: (kissé meglepetten). Bocsánat, én nem a fé­szekbe indultam, hanem az agitprop osztályra. A / LEÁNY: (Úgy tesz, mintha éz a tréfa egész fellelkesí­tené). Hehehehe, persze, hogy jó helyen jársz, csak ezt ígv mondják mifelénk. Gyere csak tovább és fog­lalj helyet... A FIÜ: (A szék felé indul, ahonnan látni lehet az asz­tal alatt felhalmozott új­ságcsomagokat). Festenek itt. A LEÁNY: Igen... Illetve... Gyűjtjük! Papírgyűjtést . szervezünk. Kérlek szépen ide ülj a vendég részére ké­szített székre. • (Átvezeti a másik oldalra.) A FIÚ: Szóval.... A LEÁNY: (Bizalmasan.) Tu­dom. tudomr Mi minden pillanatban készen állunk arra. hogy számot adjunk munkánkról. • i A FIÜ: Igazán' örülök. Már nem tudtuk mire vélni, hogy... A LEÁNY: Ugyan mit gondol­tok! Persze az eredményeink mellett hiányosságaink is vannak. De minden javul. Ha vezetőink ilyen gyakran fognak bennünket látogatni, mint te, munkánk gazdag eredményeket hoz majd, mert a titkárság elhatároz­ta, hogy az elkövetkező tör­ténelmi korszakban lelke­sen ... A FIÜ: Én épp mint vezető szeretném . . ­A LEÁNY: Igen. Éppen arról akarok beszélni. Mi nagyon jól ismerünk benneteket, helyesen választottunk. A FIÚ: Talán térjünk a tárgy­ra ... Azt szeretném látni... A LEÁNY: Helyes!- Térjünk a tárgyra! A FIÜ: Tudod, éh éppen a kongresszus előtti mozgalom ügyében jöttem a járásra... A LEÁNY: Rendben van! Il­letve! A CsISz kongresszu­sának tiszteletére indított mozgalom ... Azonnal meg­mutatom a tervet! Várjál csak. hová is tettem .. Hű! Karcsi becsukta a fiókba, tudod elvtárs ügyelni kell az éberségre! Fő az éber­ség! De én elmondhatom ne­ked fejből is, hisz kizárólag ezzel foglalkozunk! (Hadarja egy szuszra). Minden erőn* két mozgósítottuk, hogv biz­tosítsuk a járás szervezetei­nek akcióképességét. Széles alápokra helyeztük a poli­tikai és szervezeti munkát és az egész mozgalom fi­gyelmét, erre a vonalra irá­nyítottuk. A jó munkának szilárd alapokat teremtet­tünk. Megtárgyaltuk a prob­lémákat. megállapítottuk a programot,, felosztottuk a propaganda feladatait, is­koláztattuk a propagandis­tákat. ... izé ... egyszóval ... ígv állunk. A FIÜ: Jó. jó elvtársnö, de amit én tudok ... A LEÁNY- (leverten). Szóval te már tudod ... A FIŰ: Ugyanis én főleg a hiányosságok ügyében va­gyok itt. LEÁNY: (zavartan). Tudod, még nem mindegyik elvtárs áll az öntudat magas fokán. A FIŰ: Azt én nem tudom, ho­gyan állnak az elvtársak, én tehozzád jöttem ... A LEÁNY: Tudom. Én tisztá­ban vagyok fogyatékossá­gaimmal, de vedd számítás­ba elviére, hogy a fejem búbja sincs ki a munkából. Reggeltől estig az asztal­nál ülök. ha tudnád, hogy micsoda kínszenvedés néha felhívni és megkapni a cso­portokat, annyi idő alatt gyalog odaérnék. Tehát be­széljünk arról az iskolázás­ról. A FIÜ: (részvéttel). Milyen is­kolázásról? A LEÁNY: (hitetlenkedve be­szél ). Igaz, hogy nem járok ... de individuálisan átta­nulmányozom az anyagot... A FIŰ: Mit tanulmányozói je­lenleg? A LEÁNY: (Diadalmas tekin­tettel az előtte fekvő könyv­re néz). Ezzel foglalkozom már két hete. A FIÜ: (Közben kezébe veszi a könyvet és dühösen, álla­pítja meg). Hiszen ez fel sincs vágva. A LEÁNY: (Erőszakos kaca­gással menti a helyzetet.) Persze... Ez a Karcsié. Az enyém otthon van. Látnád csak milyen szívósan tanu­lok, annyi a megjegyzés a könyvben, hogy alig látni az eredeti szöveget: A FIÜ- (A könyvre bámul.) Érdekes lehet. Miről szól? A LEÁNY- Hát arról, hogy •. izé .. a majmokról és ar­ról, milyen munka van ve­lük. (A nevetés n szájára fagy.) A FIÜ: Hát elvtársnö, hogy őszintén megmondjam... A LEÁNY (Megadja magát, azt hiszi a fiú, mindent tud róla.), Beismerem. hogy nem megv nekem, rendet­lenség van. utólag készítem el a terveket, a csoportok munkáját nem ellenőrzőm, valaki állandóan telefonál az ismerőseim közül... — Tehetek róla, hogy még fia­tal vagyok, ráadásul meg le­ány. ... A telefont azért nem kapcsoltathatom ki, el­vesztenék minden kapcsola­tot a mozgalommal... Itt vagyok kritizálj meg. Vá­rom.. (lemondóan.) A FIŰ- De elvtársnő, erről né­kem nincs áttekintésem .... mint kulturcsoport-vezetö csak azt akarom... Mi be akarunk kapcsolódni a kongresszus előtti mozga­lomba, anyagot kértünk es ti Ígértetek is .. . arra vá­runk ... A LEÁNY: (hitetlenkedve). Igen — kulturcsoportvezetö Igazán ért a vicchez. A FIÜ: Igaz,, ha mondóm... A LEÁNY: Ha mi is le fogunk járni, azt el kell tőletek ta­nulnunk, nagy taktikusok vagytok. A FIÚ- Elvtársnő ez valami félreértés én valóban .. • A LEÁNY: (csodálkozva). Mi­csoda ■ művészi képességeid vannak. Ugye szerepelsz abban az izé Népi Alkotá­sok Versenyének színházá­ban? A FIÜ: (Elveszti türelmét és előkapja igazolványát.) Én csakugyan nem jöttem sem­miféle központi bizottságtól. Tessék itt az igazolványom1 A LEÁNY: (félig bizalmatlanul megnézi az igazolványt. Szi­gorúbb lesz). Fordulj meg profilba (Mikor minden kétséget kizárva, meggyőző­dik az igazságról, belelapoz az igazolványba, fejét rosz- szalólag csóválja és szigorú hangol megszólal.) Hol van kongresszusi bélyeg? A FIÜ: Bélyeg. Hiszen még most sem küldtétek el. A LEÁNY,- (figyelembe sem veszi) Résztvettél már vala­milyen iskolázáson? A FIÜ: Igen. A LEÁNY: Igazán nem látszik rajtad! (Feljegyzi magának). Hogvan is hívnak? A FIÜ: Novák. A LEÁNY: Melyik csoportból? A FIÚ: Drvotex. A LEÁNY: (jelentőségteljesen). Ígv aztán nem is meglepő. (jegyez). Hiányzik a kon­gresszusi bélyeg és az öntu­dat! (Feläl). -Tisztában vagy vele, hogy minket félre­vezettél? A FIÜ: Egyáltalán nem... A LEÁNY: Milyen hangnem­ben beszéltél a járási bizott­sággal? ■ A FIÚ: Először is csak veled beszéltem. Azt szeretném megtudni tőled, ki ad ne- ,künk... A LEÁNY: Elvtárs. Nagyon kedvezőtlen időt választottál. Már így is visszatartasz a kulturális tömegmunkáról fo­lyó megbeszélésről.' (Meg­mutatja neki az órát.) Ide figyelj. A munkaidőn már régesrég túl vagyunk. Mondd meg az elvtársaknak, hogy bízunk kezdeményezőkészsé­gükben. (Keményen be­szél.) És ne felejtsd eh hogy mindazt, amit a járási titkárságon beszélnek, szigo­rúan bizalmas. Minden szó a reakció malmára hajtaná a vizet. (FenyitO hangon) és a kongresszusi bél veged 's hiányzik! A FIÜ: (Nem marad más hát­ra, leverten távozik.) A LEÁNY: (Visszamegy az asz­talhoz, rendetlenül vissza­dobálja a földről az újságo­kat. papírokat. — Dühösen eltépi a Karcsi által írt üzenetet.) Ilyen fajankó, mint én vagyok! ígv lépre- menni! De megállj! (Cseng a telefon. Felemeli a hall­gatót és sírás hangon meg­szólal:) Bandikám, már na­gyon , megvárattalak, de majd elmondom neked. (El­sápad) Kicsoda? Kiérkezik? A Központi Bizottságtól? — (Feláll és levegő után kap­kod). De... Itt. . itt ugyanis senki sincsen.... illetve... hogy is mondjam ... csak én. (Egy pilla­natra felvillan a szeme és örömmel kivágja). A tele­fonnál a takarítónő. Cesf! (leteszi a kagylót, gépiesen veszi a kabátját a kendőt, a táskát és leverten elhagy­ja a munkahelyét.) (írtff: L. Skorepová—M. Nes­vadba—P. JHanus és P. Kohout. ' SZŰCS BÉLA fordítása ' 1054 december Stl. (a, /ó hét ofcWW Három évvel ezelőtt talál­koztam vele először a Gombos­tűfejei 0 vállalatnál. A szobáját kerestem, de a folyosón min­denki rohant aktákkal, kimu­tatásokkal a kezében, senki se állt szóba velem. Végre az egyik folyosókanyarban elcsíp­tem egy nekemrohanó férfi kö­nyökét. — Bocsánat. Recege elvtársat keresem. A verseny . ügyben járok. — Én abban rohanok, — vágta rá és már be is akarta venni a kanyart, de hirtelen megállt. — Hogy mondta? Kit keres? — Recege elvtársat. — He, hehe. jól mondja, bár az lenne! — ízé, hát nem az? — le­pődtem meg — Nem! A Recege elvtárs, nő! Balra a 16-os ajtó, — és tovább rohant. Szóval a Rece­ge nő. No és? Az is baj. Be­kopogtam a bal 16-oson és be­léptem. A szobában egy férfi ült és dühödten gépelt valamit. Köszöntem. — Kérem én a ... j —. Csak röviden! — vágott szavamba — versenyben va- qyunk. — Ezért jöttem Recege elv­társnőhöz. — Be van jelentve? — pat­togott. — Azt hiszem telefonáltak (Ölünk. — Bemondtam a ne­vem, elővett egy jegyzéket, az órájára nézett és zordan így szólt: — Bemehet. Négy percre. Recege elvtársnőnek minden perce drága. Benyitottam, a hatalmas asz­tal mögött megdöbbentő lény társnő szobája, a forduló után valahol balra, hát nekivágtam megkeresni. A kanyarban ne­kem jött egy férfi. Mi . az hogy jött? Sétált. Ábrándos arccal nanukot szopogatott, mi­közben egy sportújságot bön­gészett. Hopp. hisz ez a három év előtti ismerősöm, Zátopek konkurrens. Ö is megismert. — Mi újság? Mi újság — érdeklődött. — Hát csak minden a régi­ben — feleltem. — De mi történt itt ma­guknál? Már nincsenek ver­senyben? — Versenyben? De. . . azt hiszem vagyunk. Menjen be a Recegéhez Ö majd megmondja, — Recege elvtársnőt gondol­ja, a versenyfelelőst? — Elvtársnö? ... Ja, per­sze. igen Ot gondoltam. Balra a 16-os ajtó No viszlát. — mondta és elkacsázott. — Hm, itt valami megválto­zott •— morfondíroztam, miköz­ben bekopogtam a jelzett aj­tón. A szobában is a régi is­merős fogadott, csakhogy most nem gépelt, de keresztrejt­vényt fejtett. Széles mosollyal üdvözölt. — Már vártuk. Telefonáltak. Tessék csak beljebb! Benyitottam, de azonnal visszaléptem. Talán rossz he­lyen járok, mert ez nem Re­cege kartársnö szobája. Bennt ugyanis az asztal tetején egy bodros frizurájú szőke nő ült, lila kardigánban, nagykockás szoknyája alig takarta el ke­resztbevetett nylonharisnyás lá­bát. Épp telefonált. — Bocsánat — fordultam a titkárhoz, — már nem Recege elvtársnö a versenyfelelős ? ült. Ha nem tudom hogy nő, magamtól rá sem jöttem volna. Öszes haja símán lógott fülére, orrán feketekeretes szemüveg trónolt, pyloverét le sem tu­dom írni. — Kérem csak röviden — kezdte, pedig még meg sem szólaltam. Röviden előadtam kérésem, megbeszéltük a versenyügyet és távozni akartam. Az ajtónál jutott eszembe a meghívó. — Bocsánat, még egy percre, szövetségünk ma műsoros tánc- mulatságot rendez. Örülnénk, ha elfogadná meghívásunkat. - így én. — Micsoda? Táncmulatság? Kérem mi versenyben vagyunk, építünk, dolgozunk. Majd ha befejeztük müvünket, akkor táncolhatunk! Érti? — zúdí­totta rám a fentieket. — É — értem. — no per­sze, hogy dolgozunk, verseny­ben vagyunk, dehát pihenni is kell, felfrissülni, táncolni — próbáltam meggyőzni. — Majd tizenöt év . múlva! Cest práci elvtárs! — jóformán kidobott. A sors úgy hozta, nem ti­zenöt év múlva, de már 'teg­nap találkoztunk. Ismét ver­senyben jártam a Gombtűfej- nél. Valahogy lemaradt a vál­lalat, pedig azelőtt csak úgy ontotta magából a versenyfel­hívásokat, felajánlásokat, köte­lezettségvállalásokat. Még ben­nem élt a három év előtti lá­togatásom emléke, ezért na­gyon meglepett az a csend, ami fogadott. A folyosókon se­hol egy lélek szinte kong az épület Még halványan emlé­keztem. hol van Recege kar­Mert bennt egy idegen kar­társnö ... izé . . . ül. — Ö az kérem, a Recege Mancika! Behunytam a szemem. Meg­jelent előttem a feketekeretű szemüveges, simahajú, ócska puloveres torz lény. Ez lenne ő? ez a Mancika? Bementem és a beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy valóban ő az. Kicsit megváltozott, meg fiatalo­dott. úgy circa húsz évvel. A verseny állásáról nem tudtam meg sokat, de az volt a be- nvomásom, hogy ö sem tudott róla többet a Mancika. A ver- senyfelelős. Már búcsúztam, amikor karonfogott. — Jaj, sajnálhatja, hogy nem tegnap jött, mert tudja tegnap este táncmulatságot rendeztünk az üzemi klubban. Nagyszerű volt a hangulat, reggel ötkor senki sem akart hazamenni. De tudja mit? jöj­jön el ma. igaz. hogy ma csak. kisebb műsoros estet rende­zünk de lesz tánc is, mert hát ugyebár nem lehet csak dolgozni, meg versenyben len­ni, pihenni, szórakozni és tán­colni is kell — csacsogta meg­állás nélkül. — Szórni a vi­szontlátásra kedves fiatal ba­rátom. Szédülten támolyogtam ki a folyosóra. Hát ez jól átesett a ló második oldalára. Mi lesz itt, ha legközelebb megint csak három év múlva kerülök ide? Délelőtt jelmezbál délután tűzijáték. Mert hát ugyebár szórákozrji is kell. \ És a Recege kartársnő a Mancika majd , így búcsúzott tőlem: Pá. pá, cuncimókus. MA LINO V S 7’ * * ’ LÁSZLÓ ÜJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának ama Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiai Központ: Bizottságának Kiadóhivatma. Bratislava. Prazská 9. — Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő Szökj József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava. Prazská 9. — Telefon 227-17—237-01 — Nvomia Merkantil n. v’ nyomdája. — Előfizetés egv évre 30 Kés. félévre !5 Kcs - Hirlapbélyeg engedélve/ve Bratislava 2. Kerület’ Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. — Terjeszti a Postaszolgálat-^- Rendeléseket mindé a nostahivatal és minden kézbesítő átvesz. D—51976­1 BUTA TÉVEDÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents