Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-30 / 103. szám
1954. december 30. /7W\AAAAAAAAAAAAA^AA/^\AA/WW' üunay gfaluról írják A dunaujiaiuüi tanítók es fia- ■ taiok kultúrmunká.iáról még ke-1 veset írtak az újságok. Pedig mi; is tettünk valamit, ezért tartom« helyesnek ha ebben a rövid le-! vélkében elmondok egyet- mást J munkánkról. Hetekkel ezelőtt. a’ barátsági 1 hónap keretén belül kultúrestet J rendeztünk. A nyolcéves iskola; pionírjai népitáncokkal, dalokkal. éptek fel. Szavalókórusunk is sze-! repelt, a közönségnek az egész' program nagyon tetszett. Az iskola tanulói a választásodat előkészíti! időkben is derekasan kitettek magukért, esténkint; vidám műsorral szórakoztatták a. dunáuj falusi választókat. Közvetlen a választás előtt szín- ; átszócsoportunk előadta Urbánek < „Kamenny chodnícek” című szín-! művét. Meg kell még jegyezni,; hogy a darab begyakorlásánál ne- ^ hézségek voltak, mert a szereplők, nagvrésze más helyen' dolgozik,' és csak estére vagy pedig a hét; végén jár haza. Az előadás mégis < ló volt. és na,gy sikert aratott. A színdarabbal hozzájárultunk a ma-; :yar és szlovák lakosok barátsága- ■ nak erősítéséhez is. • X Nagyon ajánlatos lenne, — azt? hiszem; így még komolyabb mun- > kát végezhetnénk. — a kultúrhe-®s ‘yiséget rendbeszedni, és gondos- < kodni a fellépésekhez szükséges $ felszerelésről. $ JANA VARÄCKOVÄ, S Dunaújfalu. X Pusztító viharok INyueat-Európában Harmadik napja hatalmas viharok pusztítanak Nyugat-Európában mind a tengeren, mind szárazföldön. Különböző helyekről érkeznek hírek hatalmas esőzésekről, szélviharokról, valamint. hóviharokról. Felső- és Alsó-Ausztriában a szélvihar nagy károkat okozott. Míg a 700 méteres tengerszinti magasságban erősen havazik, addig az alacsonyabb területeken erős szélviharok dúlnak. A hegyiutakat a lavinák torlaszolták el. A lakosság körében sok a sebesült. Figyelmeztetés ! Közöljük kedves előfizetőinkkel és olvasóinkkal, hogy a jövő évben lapunk, az Üj Ifjúság hetente egyszer fog megjelenni kétszínnyomással, érdekes, színes tartalommal. Szerkesztőség Ül IFJÚSÁG---A februári győzelem után történt, egy szép napon vidám ifjak serege szállt le a gútai állomáson a vonatról. Talán a mozdony is vígabban pöf- fögött ezen a napon. A gútaiak kíváncsian nézegették a fiatalokat. — Vajon hová is mehetnek ezek? — kérdezgették, de mivel feleletet nem kaptak. egyenesen megkérdezték az újonnan érkezett fiatalokat, akik lelkesen ezt válaszolták: Építeni megyünk. egy új falut, olyan falut akarunk építeni, amely örökre megőrzi Gottwald elvtárs ifjúságának emlékét! így kezdődött. A fiatalok vidáman végezték még a legnehezebb munkákat is. Lelkesedésüket nem törték it a nehézségek, _ pedig sok mindennel kellett megküzdeniük. Mindig víg nótaszó mellett folyt a munka. A házak mintha földből nőttek volna ki. Majd megkezdték a közös istállók építését is. Soha sem mondta egyik sem, hogy ,.Ez majd az enyém lesz, az meg ott a Pistáé, vagy á Jancsié. Mindig csak arról beszéltek, hogy ez „a miénk” Tudták, hogy nagy feladat vár rájuk. Felépíteni az Ifjúsági Falut és ott megteremteni a közös gazdálkodás a- lapjait. Példát mutatni hazánk dolgozó parasztságának. Mert tudták, hogy parasztságunk vonakodó, fél minden újítástól, hiszen az évszázados elnyomás tapasztalatai arra tanították, hogy csak azt higyje el, amit saját szemével lát. Ilyen gondolatokkal, a legnagyobb lelkesedéssel építette fel a fiatalság az Ifjúsági Falut. A lakóházak és gazdasági épületek tömege egyre nőtt. De ezzel még nem elégedtek meg a lelkes fiatalok. Az építkezéssel egyidőben megkezdték a földek művelését és a csatornázás kiépítését is, miközben állandóan tervezgettek .,itt termelünk majd rizst, ott meg gyapotot”. Elkészültek az első lakóházak és a gazdasági épületek. Az új lakók vidáman hurcolkodtak be a korszerű házakba. Megindult a nagyüzemi szocialista mezőgazdálkodás s ezzel példát mutattak parasztságunknak. Megmutatták, hogy közösen, összefogva többet és jobbat jehet termelni, mint a szétszórt „nadrágszij“ földeken, melyekén a gépekét nem lehet kihasználni, hiszen a traktor meg se tpd térni rajtuk. „Minden kezdet nehéz“ — mondja a közmondás. így volt ez itt is. A kezdet nehéz volt. Kevés volt az állatállomány. És ami volt, az is sze- dett-vedett fajta. A rizstermelés is nehezen indult. Kevés volt a hozzáértő ember és sokan gyanakvó szemmel nézték, „Nem lesz ebből semmi” mondogatták egyesek. — Nem terem itt meg a rizs — mondották mások. A fiatalok nem ijedtek meg a nehézségektől, minden idejüket a munkának szentelték, meg akarták mutatni a hitetleneknek, hogy nincs igazuk. Fáradozásuk és lelkesedésük nem is volt hiábavaló. Munkájuk meghozta gyümölcsét. Rövid időn belül még a gyanakodók és hitetlenek is elismerően nyilatkoztak a fiatalok munkájáról. Államunk és munkásosztályunk is elismerte a fiatalok munkáját és mindenképpen segítette őket. Gabonát, tenyészállatokat és takarmányt küldött az Ifjúsági Falu fiatal mezőgazdászainak és lehetőséget adott nekik arra. hogy minél jobb eredményeket érjenek el. Kormányküldöttség látogatta meg őket. Ott volt Bacílek elvtárs is és amikor arra figyelmeztették a fiatalok, hogy vigyázzon, mert itt nagy a sár, azt válaszolta „Ez a sár igazi aranybányát jelent, mert ebben terem meg a legacélosabb búza és az első rizs, melyet hazánkban termesztünk.“ Megszülettek az első eredmények. Eljött a rizs aratási ideje. Szép termés mutatkozott, most már csak,az volt a feladat, hogy időben betakarítsák. Ez is megtörtént. Oj gondok következtek. Emelni az állatállományt, De most már könnyen ment, mert már megvolt hozzá az alap. A rizsből szép pénzt árultak, amit az állatok beszerzésére fordítottak. Alig telt el néhány év és az Ifjúsági Falun elért eredmények híre bejárta az egész országot-. Hazánk minden részében büszkén emlékeznek bátor fiataljainkról és a termelésben elért eredményeikről. Az Ifjúsági Falu egységes földművesszövetkezete hazánk legjobb szövetkezetei közé tartozik, úgy az álattenyésztésben. mint a gabonafélék termelésében. Évrpl- évre szebb eredményeket érnek el. Az állattenyésztésben nagyon szép eredményeket ért el a sertésnevelésnél Nagy Sándor és Braun Adám elvtárs, átlagban egy disznótól évente 18 malacot választanak el. — Sokat tanulunk a szovjet tapasztalatokból — mondja Braun- elvtárs. — Szorgalmasan látogatjuk a szövetkezeti munkaiskolát és az ott szerzett tapasztalatokat felhasználjuk a mindennapi életben is. Ez persze meglátszik az életszínvonalon is, mert a sertésgondozók az elválasztott malacok után a rendes munkaegységen kívül még prémiumot is kapnak, így mindenkinek érdeke, hogy munkáját jól végezze A süldők nevelésénél szép eredményeket ér el Kresán András, a 12—40 kilós süldőknél napi 40 dekás súlygyarapodást ér el. A tehenészek is szép eredményeket mutatnak fel, habár a kezdetben itt mutatkoztak a legnagyobb nehézségek. Ebben az évben a tervezett 1600 liter tejhozamot 2000 literre teljesítették. A tejtermelés terén a legszebb eredményt Bozsáky Júlia fejő- nő érte el. A tehenésletben elért e- redményeknek az a titka, — mondja Urbancsek elvtárs, a csoportvezető. — hogy az istállókat elsősorban is példás tisztaságban tartjuk és az állatokat pontosan, óra szerint etetjük. A takarmány és a gabonafélék termelésénél is szép eredményeket érnek el az Ifjúsági Falu dolgozói. Ezt abból látjuk a legjobban, hogy például tavaly egy hektáron 470 mázsa cukorrépatermést értek el, az idén pedig már 650 mázsa termést gyűjtöttek be hektáronként. Az Ifjúsági Falunak EFSz-tagjai azonban nem elégednek meg ezekkel az eredményekkel. A szovjet tapasztalatok és a gépek jobb kihasználásával még jobb eredmények eléréséért harcolnak. Ezt mutatja a jövő évre készített tervjavaslatuk is. Az eddiginél 1—4 mázsával több gabona- és takarmánytermést terveznek. A jó munkaeredmények az életszínvonal emelkedésén is meglátszik. Míg az 1953. évben egy munkaegységre csak 9 korona előleget tudtak fizetni, ebben az évben már 12 korona előleget fizethettek. Az évzáró gyűlés utáni elszámoláson szintén u- gyanennyit kapunk, ha nem többet -r mondja Plavcová Zuzanna. Az Ifjúsági Falu sokat fejlődött felépítése óta és szép eredményeket ért el. További munkájukhoz ezúton kívánunk az Ifjúsági Falunak boldog új évet és sok sikert! VARGA ERNŐ A túlsó völgyben még véres ve- rejtőket izzadt a föld, pirosán világító, meg nem látott vasgolyók hordták szanaszét a halált, amikor özvegy Lengyel Andrisáéhoz benyitott egy kopott mundéros fiatalember Rossz hírt hozott: Lengyel Pistát hiába várják már íjaza. Nem él. ' A múlt hét csütörtökén szökés közben agyonlőtték. A szorrtszédfalusi nyír- fésben... Özvegy Lengyel Andrisné szívébe mintha tört szúrtak volna. Elsötétedett előtte a világ. Fájdalmas, szívszaggató jajveszékelése összeriasztotta a falut. — Jaj édes istenem, mit is tettél velem.. ■ ? Hiszen Pista volt az egyetlen reményem, egyetlen valamim az életben ... jaj. jaj, jaj... És kínos fájdalmában zokogva äszszerogyott a földön * * * Nehezen hajnalodott■ A sűrűn hulló nagy hópihék ólomszürkés fátyollal takarták be a fákat és a kis falut.. Valahol messze, a hegy ’(lepett, egy ágyú tompa hangja zavarta csupán a nagy csendet. A kertek végén egy öregasszony lottózva siet valahová. Nagy, fekete borítás kendövei tekerte át a derekát, meg a fejét. Úgy néz ki, mint valami éjjeli kisértet. Hóna alatt laposkapát szorongat. Az öregasszony, özvegy Lengyel Andrisné. De hová siet? Mi ez a visszatartóz- tathatatlan erő? Talán az anyai szív ereje, amit igazán csak a szerető anyák ismernek és éreznek. — Pistát meg kell találnom. Történjen bármi, ha annyi erőm is lesz, hazahozom, haza a mieinkhez, az apjához,. ... a mieinkhez. És megyen, hol hangosan beszélve, hol mélyen visszagondolva — hol is, merre is magyarázta az a volt barátja? — hol sírva, görcsösen zokogva. Jaj de rémítő is a tehetetlen, árván hagyott asszony sírásg ebben a nagy senkiségben, ebben a szinte végtelennek tünö. sötét téli éjszakában. T engyelné jól ismerte az erdei J-'utat. Valamikor régen ide járt fagallyat talyigázni megboldogult férjével. Meg gombát szedni is. Mert a szegény embernek olyan az erdő, mint egy teli éléskamra, amelybe boldog-boldogtalan eljárhat, segíteni a maga nyomorúságán. Mire kivüágosodott, megtalálta a katonasírokat. Néma, karókra bígy- gyesztett vaskalapok mutatták a sok, ki tudja milyen földről, milyen vidékről idevergődö ember sírját. Jaj, hány meg hány anya, testvér, feleség vár, reménykedik hiába. .. Özvegy L engyelnének még jobban összeszorult a szíve. Mély. sose gyógyítható fájdalom szorongatta. — Teremtő isten, hát mitévő legyek, hogyan tudom most már vfieQ, hogy melyikben van az én Pistám? Kétségbeesésében ráborult az egyik sírhalomra, és újra csak sirt. Mit is tehetett volna? ' A föld nagyon hideg volt. Elállt a havazás, délután fagyni kezdett. Az öregasszony meggondolta magát. — Isten segítségével — és hozzáfogott az egyik közös sír kiásásához. Kemény volt a föld. Gyenge véreres kezei nyomán alig merült egy kicsit a kapa. Szerencséjére nem kellett mélyre ásnia. Alig egy félméternyire. Halálos félelemmel nyúlt hozzá az első halotthoz. Nem tudta, a ruhák különbözősége szerint, nem nagyon értett hozzá, milyen ember, néyiet-e, orosz-e, magyar-e. De azt látta, hogy fiatal és — jaj, szent isten — csupa vér a háta. A második halott idősebbnek nézett ki. Nagy, barna szemei nyitva voltak, bajúsza volt ás karikagyűrű az újján. Otthon, valahol. ki tudja hol. talán apró csöppségek. ... Özvegy Lengyelné könnyei még sűrűbben hullottak. Már nem is félt tőlük. Forgatta, nézte, kereste a'fiát. Ügy érezte, joga van hozzá, még ha halott is... igen, csak a fiát nem találta. Sehol. Egy másik sírhoz kezdett. Vissza-- kaparta. Azután egy harmadikhoz, egy negyedikhez. Sehol, sehol! Pedig biztosan emlékszik, ezen a helyen magyarázta az az ember. De vájjon igazat mondott-e? — most már ez jutott eszébe. Nagyon nyugtalanította. Hátha csak valami hasonló emberről van szó. hátha tévedés, hiszen előfordul, hogy két ember hasonlít egymásra ... hátha? Ez még inkább ösztökélte. És ásott. Utolsó erejét is beleadva. Éjszaka, a holdvilág halvány fényénél özvegy Lengy'el Andrisné megtalálta a fiát. Hát mégis igaz. Nem sírt. Csak ölelte, csókolta. Simogatta szépvonalú vértélen arcát. Ajka szélére egy cseppnyi vér tapadt. Gyomron találta a- lövés. Özvegy Lengyel Andrisné azután karjába vette és megindult vele vissza, haza a havas erdei úton . Nem mesése jutott el. Hirtelen nagyon gyengének érezte magát. Pihen- getett. Jól esett leülni. Karjában fogni a gyermekét, ölébe hajtani a fejét. mint valamikor régesrégen.... És beszélt a fiához. Elmondta, hogy milyen magányos is az ő élete, hogy mennyire szerette öt, hogyan várta a háború végét, hogy hazajöjjön. És most már mindennek vége, irgalmatlan az úristen. Erzsiké is várt, most már nincs kire várnia... Kemény hideg volt. Ö már nem nagyn törődött a hideggel. Egyre álmosabbnak érezt magát. * * * ajnalfelé lenge szél mozgatta a fákat. Az asszony erőtlenül vonaglott. kínos tehetetlenségében a világító, sziporkás havon. Mégegyszer összeszedte erejét. Megpróbálta cipelni fiát. Alig hírt felállni. Visszaesett. Kiabálni próbált. Hátha meghallaná valaki. Azután újra összeszedte erejét. De erötlén hangja elveszett az erősödő szélben. A völgyön túl még mindig robbantak a gránátok és szóltak a puskák. De özvegy Lengyel Andrisné már nem hallotta a háború moraját. Utolsó lehelteiével éppen arcon csókolta egyetlen, drága fiát.
