Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-30 / 103. szám

TESTNEVELÉS* * NEMZEIVEDtLtM Két győzelmet arattak fégkorongozóink HC Bolzano felett Az olasz FC Bolzano jégkorong ősa­pát szombaton és vasárnap . hazánkban két barátságos mérkőzést játszott. Az első mérkőzésen Ostravában az ostra- vai Bányász és a vítkovicei Bányász kombinált csapatától 8:2 arányú vere­séget szenvedett, vasárnap pedig Prá­gában a DSO Spartak kerületi váloga­tottjától szenvedett további vereséget az olasz csapat. Mind a két mérkő­zésen az Olaszországban játszó kana­daiak nyújtották a legjobb teljesít­ményt. DSO ostravai Bányász—HC Bolzano 8:2 (3:0, 1:1, 4:1) Ostravában tizenháromezer néző előtt játszotta első mérkőzését a Bol­zano. A csapatban három kanadai jég ­korongozó szerepelt, akiket az olasz klub kanadai kluboktól vásárolt meg. Ezenkívül a csaoatban még három olasz származású kanadai is szerepelt. A megerősített olasz klubcsapat ellen az ostravai Bányász és a vítkovicei Bányász csapatából összeállított Bá­nyász válogatott' fölényes győzelmet aratott az olasz vendégcsapat felett A hazai csapat főleg gyorsaságban, technikában és a korszerű támadójá­tékban múlta felül az olasz csapatot. Válogatottunk támadó játékát siker koronázta, az olasz védelemben ugya­nis csak egy játékos jeleskedett a kanadai Vasey. Az utolsó 15. percben sérülés miatt már nem játszhatott, s az olaszok ekkor kapták a legtöbb gólt. A csatársorban is a kanadaiak játszottak /a legjobban, itt különösen Kewley volt a legveszélyesebb. A csa­tárok azonban pontatlanul lőttek. A mezőnyben szép játékot mutattak, ie a kapu előtt sorra hibáztak. DSO Spartak—HC Bolzano 5:1 (31U 0:0, 2:0) A második mérkőzést Prágában ját­szotta tizennégyezer néző előtt az olasz csapat. A vendégek itt is lassú játékot játszottak, csak a kanadaiak tették élénkebbé a mérkőzést. A mi válogatottunk csak az első harmadban nyújtott kielégítő teljesítményt, a másodikban gyengén, a harmadikban már valamivel jobban játszott. Vég­eredményben azonban megérdemelt győzelmet aratott. Svédország—Szovjetunió 0:3 (0:1, 0:2, 0:0) Vasárnap Stockholmban nagy érdek­lődés mellett került sorra több mint tízezer néző előtt a Svédország— Szovjetunió nemzetközi válogatott jég­korong mérkőzés. A Szovjetunió vi­lágbajnok csapata nagyszerű teljesít­ményt nyújtott mind a három har­madban és megérdemelt, meggyőző győzelmet aratott. A mérkőzés legna­gyobb részében a szovjet válogatott volt a kezdeményező. A játék irányí­tását csak az utolsó harmadban tudta átvenni egy időre a svéd válogatott, de a játékidőnek ebben a részében is a kitűnő szovjet védelem megtudta akadályozni a svéd csatárokat a gól­szerzésben. A szovjet válogatott min­denekelőtt gyorsaságban és jobb össz- játékkal múlta felül a svédeket. A svéd védelem igen szívósan védeke­zett és ennek köszönhető, hogy csak három gólt kaptak. A vezetést a 16. percben KriloV szerezte meg. A má­sodik harmadban a játék keményebbe vált és a játékvezető gyakran kiállí­tással büntette mindkét felet. A szov­jet csapat egyizben két játékosát volt kénytelen nélkülözni a kiállítás miatt. A svédek azonban nem tudták kihasz­nálni az emberelőnyt, sőt a szovjet válogatott ekkor is növelni tudta az előnyét. A 14. és a 15. percben Suva- lov két .góljával bebiztosította csapa­tának a győzelmet. Az utolsó harmad­ban a svéd csapat gyakran támadott, de minden gólszerző kísérletét a szovjet védők erélyesen visszaverték. Újabb győzelmet arattak kosárlabdázóink Fr a ncia országba n Kosárlabdázóink franciaországi por­tyájukon további sikereket értek el. Az első mérkőzésükön a női váloga­tottunk 126:26 arányban győzte le az Auber Villier csapatát, majd csütör­tökön a férfiválogatottunk a lyoni ke­rület válogatottját győzte le 89:70 arányban. Vasárnap a női és a férfi válogatottunk is Párizsban vendégsze­repeit. Női válogatottunk az SFGT válogatottját győzte le 70:42 arány­ban, férfi Válogatottunk pedig 91:62 arányú győzelmet arattak az FSGT férfi válogatottja felett. ★ Mi is résztveszünk az I. Országos Spartakiádon A füleki 11 éves magyar középis­kola tanulói is megértették az I. Or­szágos Spartakiád jelentőségét, ezért a tanulók többsége hozzáfogott még az ősszel a gyakorlatok betanulásához. A gyakorlatokat Tóth Lajos tanár elv­társ vezeti. Az iskolából 30 fiú és 30 leány minden héten rendszeresen gya­korol. Az ősszel, amíg az időjárás en­gedte, a szabadban gyakoroltunk, most azonban nagy nehézségekkel keli megküzdenünk, mert az iskolának nincs tornaterme. Ideiglenesen az osz­tályokban tanuljuk a gyakorlatokat Ez azonban csak kényszermegoldás, az osztály kicsi és a tömeges gyakor­latokat nem lehet jól végrehajtani. Kihasználjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket és szorgalmasan készü­lünk. Reméljük, hogy az új iskola- épületben, — amely most épül — a korszerű tornateremben sokkal szebb eredményeket érünk majd el. KOVÁCS JÁNOS Fülek A Hadsereggel Együttműködő Szövetség munkáiéról A Hadsereggel Együttműködő Szövetség gyakorlati évének befejezése után kiétékeltük munkánkat. Az ezideig megtartott évzáró gyűlések a so- morjai járásban kimutattak bizonyos eredményeket, de egyes helyi szer­vezeteknél hiányosságokat is. Néhány helyi szervezet jól előkészítette az évzáró gyűlést, melyre biztosították a tagok száz százalékos megjelenését, így például a somorjai járásban a keszölcési, a nagymagyari. az úszori gazdasági iskola mellett működő helyi szervezet, amelynek csupán nőtagjai vannak és akik nagyon jól vezetik a rádiókört. Keszőlcés egy kis falucska. A Hadsereggel Együttműködő Szövetség el­nöke Nagy János. A falucskában egységes földművesszövetkezet is van. A Hadsereggel Együttműködő Szövetség helyi szervezetének "’a van. A vezetőség beszámolója után feladataik elvégzésére hívta fel a tagok figyel­mét. A beszéd után, melyet Tomovics elvtárs, a járási vezetőség nevében tartott, megválasztották az új vezetőséget. Jó munkájáért továbbra is a régi elnököt, Nagy elvtársat választották meg. Ezekután elhatározták, hogy biztosítják minden gyakorlaton a tagság százszázalékos megjelenését, továbbá az EFSz-ben ledolgoznak 300 brigád­órát, a helyi szervezet minden eiyes tagja előfizetője lesz a Hadsereggel Együttműködő Szövetség lapjának és karácsonyra szép műsort tanulnak be. Maróvá elvtársnő, a bratislavai MDZ üzem dolgozója a lányokat tanítja. Egy óra a gyakorlók között A Kicerského utcában van az épí­tészeti ipar megbízotti hivatala. A késő délutáni órákban, mikor már az utcára és a házakra ráborul az al­kony, az épület előtt elmenő nem­igen .észleli az élet jeleit. Mintha minden kihalt volna, mintha minden pihenne. De ez csak a látszat. Ha belépsz az építészeti ipar megbízotti hivatalának az épületébe, itt is a csend fogad. A csendet semmisem töri meg. Az üzemi ebédlő ablakaiból fény szűrődik az udvarra. Ha belépsz az ebédlőbe, az első pillanatra meg- hökkensz, elcsodálkozol. Fiatal lá­nyok gyakorolnak. Mosolyognak; kedvvel végzik' a gyakorlatokat. A Forradalmi Szakszervezet tagjai va­lamennyien, az I. Országos Sparta- kiádra gyakorolnak. Már hosszabb idő óta készülődhetnek a Spartakiádra, mert valamennyien jól tudják a be­vezető részt és a gyakorlatok első ré­szét is. Még a második részt és a befejező gyakorlatokat kell elsajátí- taniok, és már mindent tudnak, csak ismételni és a gyakorlatok színvona­lát emelni kell. Már most a prágai útra gondolnak, az I. Országos Spar­takiádra. Tizennyolcán vannak, s va­lamennyien az építészeti ipar meg­bízotti hivatal alkalmazottai; A gya­korlók között itt találjuk Nagy Kató példás dolgozót, aki a gyakorlásban is a legjobbak közé tartozik. De a többiek is szorgalmasan végzik a gya­korlatokat. Mária Vrbicová és Milka Královicová is itt gyakorol, akiknek szintén nagy örömet jelent a gyakor­lás. Minden héten rendszeresen gya­korolnak, ezzel magyarázható, hogy már ennyire előrehaladtak. . A gya­korló csoport igen jó kollektív, s bi­zonyára eléri majd a célját. A gya­korlás után megismerkedtünk Ma­róvá Évával, a gyakorlatok oktató­jával. Maróvá Éva egyszerű dolgozó nő. Megértette, hogy hol a helye. Az utolsó hat évben megszakítás• nélkül a Kablo-tteemben dolgozik. A leg­kedveltebb sportága a kézilabda volt. Most azonban minden erejét a Spar­takiád sikere érdekében használja fel. Nagyon megszerette ezt a felada­tát, a gyakorlatok tanítását. Arról, hogy hogyan lett a Spartakiád gya­korlatainak az oktatója, így beszél: — A nyáron az üzemünkből Biró Évát választották ki a Tatrasviti ed- zötanfolyamra. Én is el szerettem volna menni a tanfolyamra, oktató akartam lenni. Kérésemet elmondot­tam a vezetőknek és ők teljesítették a kérésemet. így jutottam el a Tat­rasviti edzőtanfolyamra. Ma már ve­zetem a gyakorlatokat, és nagyon szeretem ezt a munkát! Igen, Maróvá Éva példás oktató. Nemcsak az építészeti ipar megbízotti hivatalában vezeti a Spartakiád elő­készületeit, hanem a Kabló-üzemben is harminc lányt tanít. Ezenkívül ki­segíti az MDZ-üzemet is, ahol négy- vön tanítványa van. ’A Kdbló-üzem női dolgozói a Zo- chová utcai tornateremben tanulják a gyakorlatokat. Csak nemrég kezdték a gyakorlatok tanulását, mert nem volt tornaeszközük. Most igyekeznek pótolni-*a mulasztottakat és hetente kétszer kedden és pénteken rendsze­resen tanulják a Spartakiád gyakor­latait. A lányok fegyelmezetten vi­selkednek és ezzel nagymértékben megkönnyítik Maróvá elvtársnő mun­káját. A gyakorlók között 50 éves asszony is van, Eleonora Kusalová, aki szintén szorgalmasan gyakorol. Ezzel példát mutat a fiatal lányok­nak. akik követik is ezt a szép pél­dát. Ö is el akar menni Prágába a fiatal lányokkal, hogy ott résztvegyen az I. Országos Spartakiádon. A •gyakorló óra után a lányok megelégedetten távoznak haza. Elé­gedettek a munkájukkal és az oktató­jukkal egyaránt. Minden gyakorlat után úgy érzik, hogy közelebb áll­nak a szép céljukhoz. KÜLFÖLDI PORTYÁKON igen sok benyomást szerez az ember, az ese­mények azonban rendszerint olyan gytrsan követik egymást, hogy leg­többje nem hagy mély nyomot az emlékezetben. Nem marad meg sok belőlük,, akárcsak a gyorsvonat ibla- kán át látott tájakból. Még ez. a ke- ,vés is állandóan kopik, mosódik, mint a ceruzaírás a zsebben hordott pa­pírlapon. A jegyzetpapírokat nézege­tem. Már mind kopott. Mielőtt végleg összefolyna néhány felismerhetetlen szürke folttá, böngészgetek belőlük valamit. Egy-két apróságot a közei kéthetes angliai portyáról. Apróságo­kat. amelyek egyike-másika érdekes és tanulságos is. ... Le a kalapot a skőtok küzdő­szelleme és állóképessége előtt! A mieink pontos összjátékukkal -endkí- vül sokat futtatták a skótokjjj. Egy- egy csel után nevetséges helyzetek­ben csúszkáltak, nadrágjukon skót sportbarátaink, de — nem csügged­tek, nem lankadtak. Hihetetlenül áll­ták az iramot a nehéz, csúsios tala­jon. Arra gondoltunk: ha a mieink­nek ilyen állóképességük lenne, akkor a világ bármely országának válogatott csapatát könnyen verné nyolc-tíz gól­lal . . Legtöbb játékosunknak nincs ilyen erőnléte. A jövő egyik feladata éppen az, hogy — legyen ilyen erőn­létük! Általában az az ember a legérzéke­nyebb a bírálat iránt,' akit van miért bírálni. Ilyen ember meglehetősen sok volt a magyar válogatottban december 8-án. Úgy hisszük, ezért esett kevés szó a skótok elleni mérkőzésről haza­felé menet a társas gépkocsiban Ta­lán arra gondoltak a legtöbben: „Ne bántsuk egymást gyerekek!“ BU DAPEST—GLASGOW A győzelemnek persze örültek, s annak is, hogy győztes mérkőzéssel fejezték be ezt az annyi diadalmas mérkőzést hozó évet. De valameny- nyien érezték, hogy nem játszott jól a csapat, s tudták az ökait is. KELLEMES NAPOKAT töltöttünk Skócia legnagyobb városában a más­félmilliós Glasgowban. Állandóan Ké­kesszürke köd terjengett ugyan, egész nap villany égett mindenfelé, rövid megszakításokkal hol esett az eső, hol szakadt, de mindez nem tudta elven­ni a mieink egészséges jókedvét. Még a mindenütt megjelenő és zavargó fényképészek és az aláírást kérők sem. A sköj labdarúgó szövetség ud­varias, baráti házigazda volt. Mindent megtett, hogy jő] érezzük magunkat Glasgowban. A játékosok mindig vár­ták: mikor derül ki, hogy mégis csak skótokról van szó De hiába vártak A végén azután, amikor a magyar követség adott fogadást a szállónkban, nyíltan feltették a kérdést két hely­beli újságírónak. — Mondják már meg: csakugyan „skőtok" a skótok, vagy ez csak olyan mende-monda ? Az újságírók nevetve válaszoltak, hogy — tényleg „skőtok”. Takarék >- sak a végtelenségig. A fogukhoz verik a garast, de ezt a vendégük nem ta­pasztalhatja. X vendégre rááldozzák utolsó garasukat is. Egy este a pályaudvari „álló“ kávé­zóban ittuk vacsora utáni kávénkat. „Minden vendég dicsérte eddig a ká­vénkat!” — mondta az 'idősebb néni a pult mögül és mi hittünk neki. Biz­tosan igaza is volt. A jövőben azon­ban ilyet, nem mondhat nyugodt lel- ■kiismerettel. Mert mi szidtuk a kávé­jukat. Képzeljék el a kávé erejét és ízét: körülbelül egy nálunk jólismert szimplát hígítottak fel három deci vízzel. .. Már beletörődtünk a kávés­vízbe, amikor egy középkorú férfi állt oda mellénk a pulthoz és beszélgetni kezdett velünk. Beszélgettünk sport­ról, időjárásról, karácsonyi forgalom­ról, egyseer csak az idegen azt kér­dezte: „tudják, milyen jől élnek itt az emberek?” Ráztuk a fejünket, hogy nem, mire így folytatta: „min­denkinek van munkája, jól keres, nagyszerűen ruházkodik ...” Még to­vább dicsérte a skőtok életviszonyait az idegen, de mi már néni figyeltünk rá. A ruházkodást már akkor láttuk.. Néhány perccel a kávézó előtti je­lenet után a vasúti aluljáró fényárban úszó kirakatai előtt két szenvedéstől megviselt arcú nő, gyerekekkel a kar­ján, néhány fillérnyi támogatásért esedezett... . A POLGÁRMESTERI FOGADÁS kü­lönben edzésnek is beillett. A töme­get előre beültették- az ebédlőbe ős mindenkinek fel kellett állnia, amikor a polgármester vastag aranylánccal a nyakában — legfőbb vendégeinek az élén — bevonult a terembe. Utána megint leültünk. Felálltunk, amikor közvetlenül ebéd előtt fohászt mon­dott a polgármester. Azután megim leültünk. Felálltunk, amikor a királyr nőre ürítette a poharát: felálltunk amikor a magyar-skót barátságra emelte ... Sokszor felálltunk és sok­szor leültünk még azután is. Nagy­szerű, mozgásos edzés volt. A polgármester — egy idős bácsi — többször elszunditott a beszédek alatt. De csak a más beszéde ala.tr. Saját beszédét nagyon fürgén és szel­lemesen mondta el. Nagy sikere voit egy piroskabátos főkomornyiknak. Ez minden beszéd előtt hármat koppan­tott a padlón, egy behemöt nagy ka­lapáccsal. „Frászt kap itt az ember!“ — mondta Lóránt. Czibor szerint azért vert olyan nagyokat a padlóra a piroskabátos, hogy a polgármester felébredjen. Roppant szertartásos-" ebéd volt. Jól szórakoztunk alatta. • Igazi angliai ködben ,nem volt ré­szünk. Ezt sajnáltuk. Egyik-másik já­tékos már elképzelte, hogy* a köd leple alatt hogyan közelíti meg a skótok kapuját, s majd odahívja a játékvezetőt: nézze meg a kapuban van a labda. Teljes terjedelmével. Háromszor voltunk moziban, sok örömünk volt benne. Közben szívtuk a tömény cigaretta és szivarfüstöt — mert az angol mozikban szabad do­hányozni — és ijedezhettünk a fény­képészek lámpáinak villanásaitól (mert ide is követtek bennünket ezek a ret- tenhetetlen fotóriporterek). Glasgowban is csupa emeletes villamos és busz jár. A fiúk mindig csóválták a fejüket: „nem borulnak ezek fel?“ Egy ilyen busz azután tényleg felborult, a magyar—skót mérkőzésről jövet egy hirtelen ka­nyarban dőlj el az egyik ilyen utas­szállító dromedár. Négy sebesültje nyögte a balesetet. Nyilván ilyen es­hetőségekre gondolva, nem engedik meg, hogy ezekben a kocsikban állja­nak az utasok. Mi meg csodálkoztunk, amikor szerintünk üresen robogtak el a megállók előtt a buszok. Nem álltak ugyan bennük, de az ülőhelyek mind foglaltak voltak. Érdekes megfigyelést 'tettünk a villamos és a busz megál­lóknál: az utasok szépen maguktól sorbaálinak és türelmesen várnak a sorukra. Ugyanígy van a mozik és színházak előtt is. Itt senki sem akar jogosulatlanul előbbrejutni, senkisem vesz gyereket a karjára, senki sem gondolkodik különféle trükkökön. hogy előbbre juthasson. Legaláhbis így mondták nekünk. Lehet, hogy így is van. Furcsának tűntek nekünk a lovas­rendőrök is. Glasgow utcáin gyakran láttunk rendőröket hatalmas lovakon. Nem tudtuk, mire valók ezek a régi­módi rendőrök, -Talán Puskásnak van igaza, aki úgy magyarázta a dolgot a fiataloknak, hogy azért szükségesek a lovasrendőrök, mert ezek be tudnak nézni az emeletes buszokba is, hogy ott minden rendben van-e. A bánatos, esős, borongós, de szá­munkra vidám és szorgalmas glasgo- wi napoknak is végeszakadt egyszer. Öt napos ottlét után elutaztunk Lon­donba. Kipróbáltuk a híres skót expresst. Mondhatom, csalódást okozott vala­mennyiünknek. Már a fele úton egy órát késett. Amikor a kalauzt tréfásan felelősségre vontuk emiatt, széttárta a karját és azt mondta nem tehet róla ... rossz a szén. (A Népsport szerint) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents