Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-17 / 56. szám
ÚJ IFJÚSÁG Köröskörül borús ég, esik is nap, mint nap. Itt-ott bújik ki a nap, hogy vizes fényével valami enyhe reménysugarat öntsön az emberek fölé, hogy holnap tán nem esik, s ha szárad a szár, lehet aratni, délután meg gép is mehet a földié. A rossz időjárás napokra akasztja az aratást, kézi kaszások még csak tudtak erre-arra csapdosni. Micsoda mérges hangulatot váltott ez ki a vásárúti szövetkezetben! Már az évűd és is veszekedésbe robban, ha káromkodni nem tudnának az emberek. De tudnak és semmivel se teszik ezt modorosabban, mintha öt-hat évvel ezelőtt néznék istrángolajozás közben a hetes esőt az érett gabonatáblák fölött. Munkaegység, becsület, parasztvér dolga mérgelődni, vagy elnézni a sűrűsödő gondokon. — No látja, — mondja a vásárúti szövetkezet elnöke, Házi Sándor, egy rettentően hunyorgó, erős ember - -ez a parasztélet. Egyszer esik, máskor jég pusztít, fagykár esik, vagy aszály. Mindig van valami, ami keresztülhúzza a számítást! A szövetkezeti elnök felesége, négy hatalmas ember anyja. Túlságosan városinak nézhetett, » így vélhette az ember amolyan puhatolózásnak is a jámbor magyarázkodást; hogy vájjon tud-e a paraszti élethez a városbóljött. Rajta nem nagyon látszik a bosszan- kodás az eső miatt, nyílván méltóságán alulinak tartaná, ha akárki idegen észrevenné, hogy nem ura magának. Már ez látszott abból is, hogy milyen megfontoltan rakta el a hivatalos írásokat az asztalába, hogy minden napi ügy rendbetételének biztos tudatában jöjiön ki vetem megmutogatni a szövetkezet gazdaságát, ha már egyebet nem lehet csinálni az eső miatt. Estébehajló délután, szemerkélő eső-' b r mentünk számbavenni legelőször az" állatállományt. Jobban mondva megtekinteni a belső ólakat, amelyek a valamikori módos gazdák -- az ért. hetöség kedvéért — a kulákok portáin vannak elhelyezve, ideiglenesen, amíg az új istállók, sertésólak fel nem épülnek. — Bizony, ez a parasztélet — dünv- nyögte, még mindig az eredeti gondolatnál időzve. Érdekes, hogy ezt még egyszer hal- íbttam, csak más ember mondta, s másféle érzések felhangolására. Dehát haladtunk, a gondolat is ugrott s a téma a falu múltja, a szövetkezet története, saját élete s a mindennapos szakadatlan harc lett. S amíg a három udvart és a külső új istállókat bejártuk, amíg megtekintettünk közel ötszáz darab tehenet, meg tizennyolc borjút, majd hatszázötven darab sertést, amiből százhét darab anyadisznó volt, s rengeteg kis malacot, addig az elbeszélésből kitelt egy krónikára való. Már ahogy szokás, a falu régi életével, a parasztok küzdelmes sorsával kezdte. A falu szegénységének megélhetési forrása főként a pozsonyi káptalan birtoka — amelyet egy Popper nevű bérlő kezelt — egy pár kulák birtok, ahová napszámba is leheteti járni, vagy ugyanott haszonbéres földet müvei ni. Önellátó paraszt kevés volt. — Ez a Popper egy gazember néo- nyúzó volt, — mondja tűnődve az elnök. — Tudja mit csinált? Amikor az emberek munkára jelentkeztek nála — mert piindig őgyelgett a kastély alatt egy-egy csapat ember, — hát sorba állította az embereket olyan akkurátosan. ahogy a lovakat szokás sorozáskor, aztán lovagló pálcával intette ki azokat, akikből kinézte, hogy szón nélkül elvégzik, amit parancsol. Ö is dolgozott nála úgyis, mint cseléd, úgyis, mint bandagazda. — Node, akit kiválasztott: pofa be! Mert különben mehetett vissza a többi közé csikásznak. A kulákok se csinálták különbül. — Itt van ez a Madarász Vendel, a félkezű. Ez már napszám, alig kapott embert, úgy kerülték, mint a tüzet, mert tudták róla, hogy nem fizet. Ügy csinálta, hogy hol ő nem volt otthon, hol a fia. Mikor ki kellett volna adni a járandóságot, a gyerek azt mondta, majd ha hazajön apám, addig az istennek se. Az öreg. meg a fia nélkül nem fizetett, hát így legtöbbször meg- únták az emberek, oszt otthagyták öt isten áldását kérve rá. Otthagyták a legnagyobb aratásidőben is. — Pedig szelíd embernek néz ki — mondom. — Ez e? Hű ! Egyszer egy reggel hallom, hogy kiabál. Káromkodik, de vagy kétórán szedte a szentségeket, nincs is annyi az égbe, amit az akkor összehordott a szolgára. Má’ a fődnek vót terhes. E’ csak látszik szelídnek. De olyan volt a többi gangos paraszt is. Ahogy beszél, kavarognak sorsok, szándékok, feltárul a falu eleven élete. Magáról is beszél, családjáról. Régen, hol napszámos volt. 'hol meg árendás földön dolgozott. Négy fia van. A háború után (igaz, előtte is) párttag. Huszonhat hónapig Csehországban dolgozott, mint deportál. Utána az elszenvedett sérelem után nehezen ébredt fel benne a tevékeny párttag. Ötvenben, mikor mozgolódni kezdett a falu, s az emberekből kikitörtek a régen vallott szocális t-1- vek. a szövetkezeti gondólat első inspirálója lett a faluban. — Ötven nyárvégétöl karácsonyig egy fillér nélkül dolgoztam. Egy árva peták nélkül. Sokszor már meginogtam. mert itt hol az asszony, hol a gyerek abajgatott, meg nevettek is rajtam, hogy egv ilyen bolondot még egyet keresni kell, mint én vagyok. Mondom má’, úgy voltam, hogy leteszek mindenről. De oszt valahogy csak a józan eszemhez tértem, mondom kitartok a végsőkig. Most ott tartanak, hogy jóformán az egész falu benn van a szövetkezetben. Aki nincs, az az állami gazdaságban dolgozik, olyanok, mint Szigeti József, aki beszolgáltatáskor előre értesítette a Földművé- Raktár-Szövetkezetét, hogy'! holnap szállítok. S másnap beállított egy talicska búzával. Pedig ő a legnagyobb a „magángazdák” között. Az esős időben is szépnek láttam a búzát, ami kétszáztizennyolc hektáron van vetve, a harmincnégy hektár cukorrépát, amivel országos méretben dicsekedni lehet, a marharépa levelétől még a sorokat se látni. Egy-két rosszfekvésü darabtól eltekintve, a dohány is szép. Kukorica, krumpli minden, amerre a szem ellát. Szépnek láttam mind az ezernegyvenhét hektár búzát, rozsot, krumplit, árpát. lé- pát. repcét, dohányt, kukoricát, zabot, kertészetet, meg gyümölcsöst, az ú.. istállókat, az egész szövetkezet- gazdaságát, amelyen majd kétszáz család gazdálkodik. Nem ígv Bugár Győző, az akaratos, de józan és érző parasztember, aki tíz hektárt vitt be a szövetkezetbe Most saját lovakkal, saját kocsival felszereléssel hordja a takarmányt az állatoknak. A kovácsműhelyben találkoztam vele, azon a helyen, ahol a kevésbbé elégedett emberek mondják igazukat, vagy vélt igazukat, mivel a bátorság nem ér el a szövetkezeti gyűlésen való felszólalásig. Szóval, ahol a véleményeket már nem egészen a józan politika, hanem inkább a szenvedély irányítja. — Az elvtársnak nem így kellett volna idejönni — szól rám Bugár Győző. Értelmetlenül nézek rá. — Hát persze. Ilyen nyü'tt ruhába’ amibe én vagyok. Meg egy kicsit oe- maszatolhatta volna a kezét. Akkor kipakolnának az emberek. Akkoi megmondanának mindent. De így. S legyint, jelezve, hogv nem nagyon számítható^ bizalomra. — Mi az a kipakolni való? — kérdezem. — Én már nem beszélek, eleget jártattam a szám. Úgy is azt mondják, hogy Szabad Európát hallgatom. Majd elmondják ők — mutat két emberre a kovácsmiíhely homályában. A két öreg ember Zolkó Ferenc, meg Csölle Alajos úgy esik rám. mintha jótevőjük lehetnék, s zúdul a panasz. Hogy az egyik hatvan éves, már azt is írígylik. hogv kocsis (együtt Bugár Győzővel), gyalogmunkára akarják tenni. Nem érzi jól magát, ha tovább ígv tesznek, hát visszasírja a régi időket. amikor két-három hold árendás földön két tehenet tudott tartani. A másik, az öreg háromhektáros Csölte meg. hogy tépte magát a cséplésben, s csak száznegyvennégy koronát kapott utána, aratás után meg százharminc- három koronát. A megindult elégedetlenség folvdn- gál. Már a kovács, Dallos József is hozzáteszi a maga sérelmét, aki egyetemista fiával dolgozik a műhelyben- A múlt hónapban nem kapott csak háromszáztizenkét koronát, közben :,gy hétig aratott is, meg kapált is. S nincs kovácsszene, hegesztő is kellene, nagy a munkaidő most, negyven bár ló mellett sok munka akad az aratás miatt is. S már visznek is magukkal ki a határba. Megmutatni, hogy van rossz darab is a határban. A két kocsis Bugár Gvőző meg az öreg Zolkó. A kocsival megállít a Dü'ktől-dűlőn, s rámutat a gazos árpára. — Na. Ha nekem ilyen árpám termett volna, be se enged apám az udvarába. Ustorral kergetett volna ki a faluból is. Ne egye az embert a méreg? ! Ügy füstölög, mint aki a saját kárát látja. — Nézze, én tudom, mit terem ez a föld, én gazdálkodtam rajta, ennek a földnek többet kell adni. És magyarázza a háromnyomásos gazdálkodás csínját-bínját, ott a földek szélén, s ahogy látom, a földeket és amiket mond, az az érzésem támad, hogy szükség van a középparaszt tudására is, nemcsak a munkájára. — Az a baj, hogy a vezetőség néni nagyon hallgat ránk, akik meg a járásról kijönnek, terveznek, beszélnek, de csak papírról, ami csak akkor jó, ha minket is megkérdeznek. Sok kérdést kaptam, hallgattam a, méltatlankodást, s jól esett ilyen lep- tezetlenül látni a ragaszkodást a közös gazdálkodáshoz, amikor a nagy országos gondok mellett kijönnek a salát kis gondjaikkal, jobb életre törekvő szándékaikkal. Akkor is. ha látom. hogy alig egy hónapja avattak új árúházat, amiben fűszertől, hálószoba bútorig, mindent kapnak, ha látom az épülő istállókat, dohányszárítót (pedig egy villany szárítójuk már van), ha tudom, hogy új kul- túrházat építenek ez évben, ha tudom. hogy huszonhat mázsás átlagos termést várnak búzából hektáronként. Az öreg Zolko bácsi Bugár Győzővel hordja a szalmát a Düktöi-dűlőről. — Spárgatök párját háromér' adom, szépasszonynak kettőért is! Akár igaz, akár nem az elhangzott mondás, de 1300 Kcs forgalmat csinál Fekete Béla kertész háromszori kirakodással. 5 Hozzászólás a „Tegyük meg hát“ vitájához Már több hozzólást olvastam a „Tegyük meg hát” vitához. A megállapítás legtöbb esetben egyforma: nem olvassák a csehszlovákiai magyar írók műveit, mert nem ismerik eket. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy azért nem olvassák és nem ismerik, mert nincsenek meg a könyvtárakban. A párkányi könyvtárnak például 300 olvasója van, ebből körülbelül kétszáz magyar nemzetiségű. A könyvtár négyezer könyvvel rendelkezik és ebből csak háromszáz a magyar könyv. Ebbe a háromszázba beleértjük a brosúrákat, politikai és szakkönyvveket és a régi irodalmat is. Mi maradhat ebből az irodalomra ? Megvan a könyvtárban Veres Pétertől a „Három nemzedék”, Szabó Páltól az „Uj Föld”, Egri Viktor államdíjastól „Soványka” és ezzel kimerítettük az új magyar irodalom iegyzékét. Hol vannak Szabó Béla, Petrőci, Bábi, Dénes és a többiek művei ? Nem is ismerik őket, nem tudnak írói tevékenységükről, munkáikról. A párkányi járás könyvtáraiban még siralmasabb a helyzet. Fáj az ember szíve, amikor az ebedi könyvtárat nézi. Hatalmas lakat díszíti a könyvtár ajtaját, nehogy valaki véletlenül is betévedjen oda olvasni. Ugyanaz a helyzet Dunamocson, Kicsenden, Kiskeszin, Köbölkúton és a járás többi községében is. Van néhány szépen működő könyvtár is a párkányi járásban, de ezeknek a száma elenyészően kicsi. Szépen dolgozik a karvai, kéméndi, bényi könyvtár. Itt azonban a könyvtáros is szívén viseli a könyvtár ügyét és munkájában segítségére vannak a CslSz-tagok is. Házhoz viszik a könyveket, s ha már nem kell menni utána, nem igen akad ember, aki el ne olvasna gyet-kettöt belőlük. Az olvasással úgy van az ember, hogy csak meg kell kezdeni. Aki a könyvekben saját problémáit megtalálta, aki előtt a könyv már feltárta az élet szépségeit, az hű barátja marad a könyvnek s nem tud elszakadni tőle. Sajnos azonban mindez még nem ment át a köztudatba. MuzsUjp például a könyvtáros személyét még csak nem is ismerik. Dunamocson egy olyan tanító elvtárs a könyvtáros, aki nem is tud magyarul, pedig a lakosság túlnyomó része magyar. A szőgyéni könyvtárat már különböző célokra használták, csak könyvtárnak nem. Azok olvasóteremben táncoltak és a könyvek elhagyatottan, porosán lapultak a szekrény mélyén. Ha a párkányi járásban több olyan ember akadna, aki szívén viseli a népkönyvtárak ügyét, akkor nagyon szép eredményeket lehetne elérni és meg vagyok róla győződve, hogy rövid időn belül megismernék és megszeretnék hazánk magyar íróit is. A helybeli nemzeti bizottságok is éppen olyan hibásak, mint maguk a könyvtárosok. Kiskeszin a könyvek a HNB szekrényében porosodnak és a HNB vezetősége még a mai napig sem tett semmit, hogy a könyveket a dolgozók rendelkezésére bocsássa. A legtöbb helyen pedig nincs is helyisége a könyvtárnak. Ha a felmerülő hibákat kiküszöböljük, akkor dolgozóink feltétlenül megismerkednek majd íróink műveivel. Távolítsuk el a felmerülő akadályokat, erősítsük meg a járási könyvárakat, hogy azok a falusi könyvtárak kezdő könyvtárosait segíthessék. Ebben is nagy szükség van a Csehszlovákiai Magyar könyvkiadó támogatására. Egy másik hiba pedig, melyet szintén 1 párkányi járásban tapasztaltam, hogy a legtöbb községben csak szlovák nyelvű könyvek vannak és a lakosság 50%-a nem tud szlovákul. A könyvtárak ügye több lelkiismeretességet kíván a könyvtárosoktól és főképpen a járás nemzeti bizottság IV. ügyosztályától. Fecsó Pál ♦ Technikai újítás Az északcsehországi Komorany környékén lévő barnaszén medencében a központi műhelyben a gyengeáramú elektrotechnikai osztály dolgozói a Be. kevédők és a Rooswelt elnök nevű bányaüzemekben drótnélküli diszpécser- szolgálatot vezettek be, ami további újítást jelent a termelés irányításában. A drótnélküli leadókészüléket a törm- tő, fúró és más gépeken helyezték el. Állandó összeköttetést tartanak fenn a diszpécserrel, és ez lehetővé teszi az esetleges azonnali beavatkozásokat. A bányaüzemben hordozható adóállomásokat is találunk, ezek segítségével a műszaki dolgozók és karbantartók a diszpécsert közvetlenül tájékoztatják a termelés menetéiül, az esetleges üzemzavarokról vagy más szükséges jelentéseket továbbítanak. A drótnélküli adók hatásköre a felszíni bányaüzem egész területére kiterjed és független az áramszolgáltatástól. Mikus Sándor: Gyorsfénykép az esős időben A május végén megnyitott áruház.
