Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-30 / 103. szám
2 01IFJÚSÁG 1954. december 30. Párizsban bizalmat szavazlak Mendés Francénak Minden szem Párizs felé tekint, vájjon milyen hír hallik holnap, jó-e, vagy rossz — vetődik fel gondolatainkban. December 24. péntek. E nap örömet, hozott. A kora reggeli órákban a francia nemzetgyűlésben befejeződött a ' párizsi egyezmények ratifikálásának vitája. »Ezután a nemzetgyűlés a párizsi egyezmények egyes szerződései felett szavazott. Elsőnek a nyugateurópai unió megalakítása és Nyugat-Németországnak ebbe az unióba való felvétele kérdéséről szavaztak. Ezt a szerződést 280:259 ellenében, vagyis 21 szavazattal elvetették. Ezután Németország szuverenitása elismerésének ' ' kérdését vetették fel szavazásra. Ezt a szerződést 380 szavazattal 180 ellenében elfogadták. Majd a Saar-vidékre vonatkozó szerződés fölött szavaztak s azt 368 szavazattal 145 ellenében elfogadták. A. további tárgyalás során az első szerződés visszautasításával kapcsolatban Mep- des-France felvetette a bizalmi kérdést, és azt kívánta, hogy a javaslat felett, második olvasásban döntsenek. A bizalmi kérdést Nyugat-Németországnak az Atlanti szerződésbe való bevonásával kapcsolatban. is felvetette.- Ez a két utóbbi szerződés Nyugat-Németország remi- litarizálásának kérdésére vonatkozik, A bizalmi kérdés felett december 27-én, azaz hétfőn a késő délutáni órákban szavaztak. December 27-én helyi időszámítás szerint 15 órakor megkezdődött a francia nemzet- gyűlés újabb ülése. A Bourbonne-palota termében megjelentek az összes képviselők, a sajtó képviselői, vendégek és a közönség páholyaiban minden hely zsúfolásig megtelt. Mendes-France felvetette a bizalmi kérdést a következő pontokkal kapcsolatban: az említett törvényjavaslat 2. cikkelyének (vagyis Nyugat-Németországnak az északatlanti unióba való bekapcsolásáról szóló cikkelvének) elfogadásával kapcsolatban: a 3. cikkelvnek (a Nyugat-németországi „megszállási statútum” megszüntetéséről) elfogadásával kapcsolatban: Palewski képviselő 1 kiegészítő javaslatának elfogadásával kapcsolatban, amely szerint egyidejűleg ratifikálnák az összes párizsi egyezményekét. beleszámítva a Saar-vidékről szóló francia-német egyezményt. Mendes-France továbbá felvetette a bizalmi kérdést Palewski második kiegészítő javaslatának elfogadásával szemben, amelv szerint a ratifikált párizsi egyezmények csupán 1955. december 1-én. az általános leszerelésről és a német kérdés megoldásáról szóló négyhatalmi tárgyalások után lépnének életbe. Loustaunay-La- cau képviselő kiegészítő javaslatának elfogadásával szemben. amelv szerint a párizsi egyezmények akkor lépnének életbe, ha, az összes szerződő fejek aláírják az új jegyzőkönyvet. amelv meghatározná a párizsi egyezmények megvalósításának módját. Az ülésen elsőnek Vallon képviselő szólalt fel, aki felhívta a figyelmet Nyugat-Né- metország fáfegyverzésének veszélyére. Hangsúlyozta, hogy számos képviselő különös félelmének ad kifejezést Nyugat-Németországnak az északatlanti tömbbe való bekapcsolásának javaslata miatt. Vallon * felhívta a képviselőket, hogy ~ szavazzanak a párizsi ep v ezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslat 2. és 3- cikkelyének elfogadása ellen, tehát ne szavazzanak bizalmat a kormánynak. December 27-én 21.45 órakor helyi időszámítás szerint folytatták a nemzetgyűlés esti ülését A szünet után Gaston Palewski és Loustaunau-Lacau, a párizsi egyezmények ratifikációjáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak szerzői emelkedtek szólásra. Palewski és Loustaunau-tíacau beszédei után a képviselők a párizsi egyezmények ratifikációról szóló törvényjavaslat második és harmadik cikkelyével kapcsolatos bizalmi kérdés megszavazására tértek rá. A második és a harmadik törvénycikkel y Nyugat-Németországnak az északatlanti tömbbe való bevonásával, és az úgynevezett nyugatnémetországi „megszállási rendszer megszüntetésével” foglalkozik. A France Presse ügynökség hivatalos adatai szerint e törvénycikkelyekkel kapcsolatban a kormánynak bizalmat szavaztak 289 szavazattal 251 ellenében. ÍRORSZÁG Ma vajmi keveset hallunk Írországról, az Európa peremén fekvő kis szigetországról, melynek lakói oly kemény és .véres harcokkal vívták ki függetlenségüket. Az ír sziget 82.460 négyzetkilométernyi területét számos öböl övezi. Lakói a kelta származású írek. Ma, a sziget hatalmas legelői, fennsíkjai teljesen kihaltak. Még napjainkban is szüntelenül tólyik a lakosság kivándorlása az Egyesült Államokba, vagy az áttelepülése Angliába. A vidéki lakosság pedig egyre inkább elözönli az ír városokat. A földműyesor- szág hárommillió lakójából ma csaknem minden harmadik a túlzsúfolt Dublinban lakik. O’Faoloin, ír burzsoa történész nemrége/i könyvet adott ki az ír köztársaság helyzetéről. Könyvének címe: „Írország, mely eltűnik a föld színéről’’• Az ír történész arra a végkövetkeztetésre jut könyvében. hogy Írország lakossága öt generáción át, a mostani három millióról kétmülióra csökahol ma háromszor-négy szer több ír él, mint az őshazában. Az írek sohasem hajtottak fejet a brit uralom előtt. Évtizedeken át harcoltak, újból és újból véres összeesküvéseket szőttek elnyomóik ellen. Anglia azonban busásan kárpótolta magát. Hat grófságot leszakított Írország testéről és „Észak Írország" néven, mint autonóm országrészt a királysághoz csatolta E hat grófság Írország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb része, ahonnan az angolok és a skótok az • idő folyamán csaknem teljesen kiszorították az ír lakosságot. A hat grófság a sziget területének csak tizenhat százalékát teszi ki, lakóinak száma mégis egymillióhárom- százhatvanezer. Írország soha nem ismerte el törvényesnek északi részének ezt az önkényes elrablását. Az ország mai nyomorúságos helyzetét általában az indokolja, hogy nem rendelkezik fejlett iparral. Maga a mezőgazdasági termelés is rendkívül primitív. A földművelés, állat- tenyésztés távolról sem veheti fel a versenyt a többi országgal. A fiatal írek a falvakon nem nősülhetnek, mert olcsó munkaerőként dolgoznak apáik kis birtokán és nem• juthatnak saját földhöz, hogy annak jövedelméből családjukat eltartsa .. Elsősorban a brit imperialisták gazdaságpolitikájának tudható be Írország helyzetének egyre súlyosbodása. Az ő érdekük, hogy minél lassabban épüljön az ország ipara, fejlődjön kereskedelme. Magában az országban a katolikus papi uralom vezető szerepet játszik. Ennek a befolyására a második világháború idején az írek nem. vettek részt a fasiszta agresszió elleni harcban, hanem fenntartották kapcsolataikat a hitleri Németországgal. Írország példája mutatja, hogy milyen nyomorba taszíthatja egy ország népét a feudális, majd később a kapitalista kizsákmányolás és a vele szövetkezett reakciós klérus. ken. Négy ír férfi közül három csupán 35 - éves kora után nősül és a születési arányszám egész Európában itt a legalacsonyabb. Néhány évszázadot kell visz- szalapoznunk a történelemben, hogy megértsük azt a gazdasági és társadalmi helyzetet, melyben az ír nemzetet ma találjuk. A kálvinizmus nevében az angol burzsoázia karöltve az angol feudális urakkal véres és kegyetlen háborút vezetett Írország katolikus parasztjai ellen. Egyetlen katolikus, — ami annyit jelent, hogy egyetlen ír nem gazdálkodhatott saját földjén, nem lehetett üzlete vagy műhely?, gy> mekei nem járhattak saját katolikus iskoláikba. A szabad ír kisbirtokosokból. 170ö-után hűbéri viszonyban lévő földművesek.. lettek. Írország1 földjének hatheted része néhány- száz angol család birtokában volt. A termékeny szántóföldek legelőkké váltak, ahol az urak hatalmas marhacsordái és sertésfálkái legeltek. Éhség és különféle betegségek pusztítottak a lakosság százezreit, különösen azokban az években, amikor egy-egy rosszul sikerült aratás megfosztotta az ír földműveseket a mindennapi kenyértől is. A XIX. század második felében az ír lakosság száma nyolcmillióról négymillióra csökkent. Csupán 1851 és 1900 között hárommülió három- százezer ír vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, A WERIIIAIHT ÚM ItlEHETEl. Beszámoló JNyugat-Németország újrateltegyverzésének valódi arculatáról Klaus Wilczynski cikksorozatban számol be olvasóinknak Nyugat-Németország újrafel- fegyvérzésének tényeiröl. A mai első közlemény arról szól hoay már 1947-ben megkezdődött ‘az új német hadsereg felállítása. I. Már régóta készülődnek . . fj1 bben az évszázadban im- már harmadszor gyülekeznek sötét zivatarfelhők Németországban. 1 s viharral fenyegetik Európa népeit, ha időben nem oszlatják szét őket. Félmilliós, teljesen korszerűen felszerelt zsoldoshadsereget akarnak a hitleri tábornokoknak, Majdanek. Auschwitz és Buchenwald gyilkosainak vérfoltos kezébe adni — így döntöttek a nyugati hatalmak Párizsban. Ez a félmilliós hadsereg ötször akkora lenne, mint az első világháború ' utáni Reichswehr Ebből a hadseregből szervezte Hitler néhány év leforgása alatt azt a náci Wehrmachtot, amely nek csizmái végigtiporták majdnem egész Európát, míg végű! a hős szovjet hadsereg vetett véget garázda, dicstelen pályafutásának Kilenc év telt el azóta és Hitler tábornokai akik előtt megnyíltak már a börtönkapuk — nem lettek békésebbek. Nem tanultak semmit és nem felejtettek semmit. Minden gondolatukat, minden tettüket egy vágy hatja át: t reváns1 Ezek a tömeggyilkosok uraikkal és támogatóikkal, a nehézipar tőkéseivel együtt nem ültek ölhetett kézzel az elmúlt, években. Készültek a nagy órára, a visszatérésre ... E folyamat már néhány héttel a háború befejezése után megkezdődött. A német városok romokban hevertek. Fáradságos munkával, valósággal kövenkint kezdték meg a munkások a romok eltakarítását, kotorták elő a gépeket és az alkatrészeket, a törmelékek, meghajlott traverzek és megszenesedett gerendák közül. Az éhség ösz- szerorította torkukat, a halál gazdagon aratott, a gyermekek és betegek között. Az emberek utolsó, maradék holmijukat adták oda egy darabka kenyérért. De a dolgozók összeszorították fogukat, farkasszemet néztek a szörnyű, kemény napokkal. Az új, szebb, békés Németország felépítésének akarata hajtotta őket. (V/l ár kezdtek kibontakozni í’-l a jövő Németországának körvonalai, amikor 1946. szeptemberében a demokratikus német sajtó egyik híre mélységesen megriasztotta az embereket. Egy fiatalember szüleihez írt levelét közölték, amely így hangzott: Drágáim, nagyon is jól megértem, mennyire megrettent benneteket a német csapajkö- telékek fennállásának sötét titka. Igen, ez érthetetlen számotokra. Fiatok gonosz ügybe keveredett, amely rosszabb, mint a fogság, rosszabb, mint a rabszolgaság. Egy „fekete“ csapat-*' egység katonája vagyok. Vájjon mire jó ez? Miért kellünk mi az angoloknak? A mi századunk katonái között vannak olyan politikusok is — idióták —, akik azt hiszik, hogy az angolok meg akarják teremteni az új Reichswehr jövőbeni egységeinek magvát. Ez képtelen őrültség!” Sajnos, mégsem volt képtelen őrültség. Ezt bizonyították a későbbi esztendők. A levél pedig sok ember számára megerősítette a háború vége' óta Németországban makacsul keringő híreket: az angolok és az amerikaiak csapatokat toboroznak a fogolytáborokban, új egyenruhába bujtatják őket, s tovább játszatják velük a katonát. Oj rendezésben mutatják be a régi drámát... U amarosan . kitudódtak a *- * részletek is ezekről a katonai alakulatokról, amelyekben mindenekelőtt volt tisztek, SS-ek és mindazok találtak menedéket, akik egész életükben csak a gyilkolást és a rablást tanulták. „Labour Service Groups“, vagyis: Munkaszolgálatos Csapatok. Ezt az ártalmatlannak hangzó nevet viselték az említett kötelékek. Zsoldjuk magasabb volt, mint amennyi rangjuk után járt volna, noha a legtöbb esetben a náci Wehr- machtban elért legmagasabb rangfokozatukat ismerték el. Az angol övezet egyik ilyen egységénél például a következőkből állt a szolgálat: rendszeres szemlék, amelyeket mindig a szolgálattévő vezényelt. A szemléken menetkész hátizsákokkal kellett megjelenni. Aki vétett \„a fegyelem ellen, fogdába került, a fegyelem pedig nem volt egyéb a régi porosz drillnél. Csupán fegyvert nem viseltek még abban az időben. A - kapuőröket fehér pálcával látták el, ezzel kellett előírásszerűén tisztelegniük a tisztek előtt. A munkaszolgálatos csapatokat a többi között egy Burgel nevű kalandor őrnagy szervezte. Burgel 1919- ben egyik szervezője volt a fekete Reichswehrnek. 1947. májusában csupán Hamburg térségében 24 ilyen munkaszolgálatos tábor létesült, ezekben 1500 egykori hitlerista katona szolgált. A német népnek már abban az időben is fizetnie kellett az angolok és az amerikaiak által felnevelt új katonáságért. Egyetlen egy tábor, a Foerde melletti (Eszak- nyugat-Németország) havi 170 ezer márkájába került a lakosságnak. így kezdődött Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének első szakasza 1947 közepe táján, s ezt követte a másik: a háborús bűnösök tömeges sza- badonbocsátásánpk időszaka. (Folytatása következik) Londoni levél: Bonni jelentést közölt néhány nappal ezelőtt a Times arról, hogy a nyugat-német és az amerikai trösztök új társasviszonyt kötöttek. Aki visszaemlékszik a trösztök szerepére a második világháború előkészítésében, csak felháborodással olvashatta ezt a hírt. Kétségbevonhatatlan tény, hogy Hitler hadjáratát az amerikai és a német trösztök kapcsolata tette lehetővé. A. háború idején az összes erre vonatkozó bizotiyítékokat nyilvánosságra hozta az amerikai trösztellenes hivatal. A kapcsolatok tényét hivatalosan megállapította Roosewelt kormánya és részletesen elemezte a trösztellenes hivatal két munkatársa a „Germany’s Master Plan” (Németország uralmi terve) című könyvben, amelyet Amerikában, majd Angliában is kiadtak a háború elején. A hitleri fegyverkezést a Krupp és I. G. Farben- féle német trösztök és a Standard Oil, DuPont General Electric amerikai trösztök egyezményei tették lehetővé. A trösztök közötti szerződések nélkül a náci háborús gépezet erőtlen lett volna az elengedhetetlenül szükséges nyersanyagok és különböző szintétikus termékek: olaj, gumi stb. hiánya miatt. A Standard Oil és az I. G. Farben a hitleri Németországnak rendelkezésére bocsátotta azokat a szabadalmakat, amelyek lehetővé tették olaj előállítását szénből és gumi előállítását olajból. Egy másik könyvben, amelyet ugyanabban az időben adtak ki Amerikában — „Patents for Hitler” (Szabadalmak Hitler számára). - Gunther Heimenn megírja, hogy azok a trösztök, amelyeknek kormányai háborúban állottak egymással, egyezményeiket a német határon fekvő parányi Lichtenstein hercegségben helyezték letétbe, amelyet Hitler sohasem támadott meg. A szerző azt is elmondja, hogyan látták el az amerikai olajvállalatok petróleummal Brazílián keresztül a fasiszta Olaszországot — miközben a Luftwaffe Angliát bombázta. Azután, hogy Angiig és Németország hadba- léptek egymással. 1039 októberében Frank Howard, a Standard Oil egyik vezetője engedélyt kapott arra, hogy Hollandiába utazzék, ahol az I. G. Farben képviselőivel találkozott. Egy levélben — ezt a háború későbbi szakaszában olvasták fel egy bizottság előtt amelynek Truman volt az elnöke — Howard közölte cégével, hogy az I. G. képviselői átnyújtottak neki egy listát körülbelül kétezer szabadalomról és (Howard saját szavai szerint): „Megtettünk mindent hogy modus vivendit dolgozzunk ki a háború időtartamára, akár belép az Egyesült Államok, akár nem”. A Standard Oil elnöke, W. S. Farish kijelentette a Tru- man-bizottság előtt (idézem a hivatalos jelentést): „Az I. G.-vel kötött szerződéseink 1947-ig szóltak. Amint önök is tudják, uraim, az ilyen szerződéseket a törvény nem teszi semmissé, hanem csupán felfüggeszti, amikor a részvevő országok háborúban vannak.” A potsdami egyezményben azért fektették le a győztes hatalmak, hogy véget vetnek a német kartellek bűnös hatalmának, mert a , Hitler-ellenes koalíció részvevői tisztában voltak a kartellek szerepével Németország háborús terveiben. A szovjet övezetben, a jelenlegi Német Demokratikus Köztársaság területén végrehajtották a■ szövetségesek határozatát. A volt I. G. Farben-mítvek hennában és Bunában például ma állami tulajdonban vannak. Nyugaton azonban, némi határozatlan jellegű tárgyalások után és azután, hogy a német trösztök bizonyos töredékeit eladták a nyugat-német kapitalizmus más ágazatainak, a felépítés változatlan maradt. Alfred Krupp, akit elitéltek háborús bűneiért, később húszmilliónyi kártérítést kapott és ma ugyanolyan hatalommal rendélkeZik, mint ezelőtt. Sőt a Krupp-konszern ma már szorgalmasan szorítja kifelé. az angol cégeket a Közép-Keleten és több ázsiai országban... i Mindezek ismeretében tehát 'érdemes elgondolkodni a Times hírén: „A Farbenwerke Hoechst, a volt 1. G. Farben német festéktröszt egyik utóda társasviszonyba lépett amerikai vegyivállalatokkal, hogy gyárat létesítsenek Brazíliában vegyitermékek előállítására.” A Times tv^LÓsítása azt is elárulja, hogy a nyugat-német -kormány javasolta: szabadítsák fel a Marshall-tervből visszamaradó pénzalapot a német nehézipari vállalatok kiviteli programjának finanszírozására. Az egyik ilyen terv Kruppéké. akik acélművet akarnak építeni Indiában. Tudjuk, hogy ezek a dollárok Amerikából jönnek és azt is tudjuk keserű tapasztalatból, hogy az amerikai segítséget sohasem adják feltételek nélkül. Másszóval tehát ismét újjáteremtik a szövetséget azok a trösztök, amelyekre Potsdamban kimondták az Ítéletet és közben meggyorsítják a náci hadsereg újjá- teremtésére irányuló előkészületeket. Kell-e ennél több ahhoz, hogy aláhúzza a moszkvai értekezlet figyelmeztetését: ha a londoni 'és párizsi egyezmények ratifikálását, végrehajtják. akkor ez új és súlyos veszélyekhez vezetGORDON SCHAFFER • • Üzlettársak — bűntársak
