Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-17 / 56. szám
1954. július 17. 3 ÚJ IFJÚSÁG Lehet-e kombájnnal dőlt gabonát aratni? Arról, hogy Bodrogköz müven gazdag, hogy termékeny földjein milyen bőséges termést érlel a nyár, már talán egy kötetre való riportot is írtak. De arról, hogy napfényes dombjainak, apró hegyeinek oldalában milyen nóta_ termő bor csurdogál szüret után, bizony megfeledkeztek a krónikások, a toliforgatók. Pedig hát, aki 120 évig kövesdi, vagy akár szőlőskei bort iszik, sokáig él — így mondják errefelé a szakértők”, igaz, hogy nem kínálják aranynyomású címkék a zamatos hegylevet pikáns formájú üvegekben, de aki egyszer-kétszer megkóstolja, vá. gyik annak szíve vissza. igaz az is, hogy a bodrogközi dombokon fellelhető a szőlőnek talán va. lamennyi ismert nemes fajtája, de bőven akadnak az ismeretlen korcstü- kékböl is. Hiányzik a szakértő tanácsa, irányítása. Nehéz lene összeszámlálni azoknak a hektároknak a 'számát is, melyek ebek harmincadjára kerültek a nemtörődömség, a hiányos munka miatt. A szőlőt pedig úgy keli dajkálni, gondozni, akár a csecsemőt. Ahogy tücsök cirpelések hangjánál a búzatáblák közül felfelé indulok a sötétzöld szölőtengerbe épült szőlőskei szülészeti mesteriskolához, arra gondolok, hogy az új szakemberek, a szőlő tanítói, orvosai útját állják majd a romlásnak és nmgas színvonalra emelik szőlőgazdaságunkat. ellettem, két kékinges fiatal tolja kerékpárját a dombnak. Mikor hozzá, juk érek, tanárnak néznek és az iskola után érdeklődnek. Zemplénből karikáztak be, hogy megtudják a felvételi felvételeket. Nem messze az iskolától az út men. tén jókedvűen hangoskodva, fiatalok kötözik a szőlőt. Amint később megtudom, az első osztály tanulói, akik már befejezték a tanévet, de ittmaradtak és az iskola szőlőgazdaságát, ban dolgoznak egy hétig. A labdarúgó . világbajnokságról folyik a szó. Mindenkinek van egy-két megjegyzése. Alig várják, hogy befejezze az egyik, máris újabb vélemények kavarognak az összeállítás helytelenségéről, az ellenfél lebecsüléséről, Puskásról és még sok-sok mindenről. A fiúk nagy szakértelemmel beszélnek. Ez érthető is, hiszen nemcsak szurkolók, labdarúgó csapatuk a gazdasági iskolák kerületi versenyén második helyen végzett. Csak a lelesziektöl kaptak ki. Kezük ügyesen jár. Összefogják a lompos tökét, egy-két mozdulattal átkötik, lecsapják a magasba szökő haj. tásokat s jöhet a következű tőke. Látszik a kezük járásán,- hogy nem először csinálják ezt a munkát. A fiúk többségét a szövetkezetek, állami gazdaságok küldték az iskolába és többéves gyakorlati munka áll a hátuk mögött. Mráz Istvánt Karvárói küldték, Bér. nát András pedig bácsi. Mindketten az első osztály legjobb tanulói. Alig várják, hogy hazakerüljenek. Magukban már arról tervezgetnek, hová fognak otthon szőlőt telepíteni, hogyan szervezik át falujukban a szőlőgazdálkodást. Az iskolaépülettől vagy száz méternyire a fák, bokrok között megbújva húzódik meg a diákotthon. Itt találkozom a most végző másodéves tanulók, kai, akik szorgalmasan készülnek a vizsgákra. Minden gyönyörű itt. Köröskörül mindenfelé szőlő. Lent ezüst cérnaszálként fut a vasútvonal sínpárja, s messzebb a Bodrog csillogó tükrében nézegeti magát a sok felhő. Tiszta a levegő és csönd van. Csak a gyümölcsfákon fészkelű rigók, csízek, pintyek énekelnek önfeledten és a messzi erdők felől hangzik a kakukok egyhangú nótája. Boros József, Zádori Béla, a CsISz elnöke és Bányácski Erzsébet társaságában megtekintjük az iskola Micsurin-kertjét. A szegényes hegyi talajön egyik-másik délszaki növény egész meglepően fejlődik, de a legtöbbje bizony csenevész, gyenge. Boros elvtárs nagy szakértelemmel magyarázza az egyes növények tulajdonságait, az ember azt hinné tanárral, nem pedig diákkal beszélget. Úgy gondolom, sokkal hasznosabb lenne, ha a Micsurin- körben főleg gyümölcsfákkal, szőlővel, esetleg citrommal, naranccsal kísérleteznének. Ez áll az iskola tananyagához a legközelebb. Gyapotot, mogyorót, gumipitypangot úgysem fogunk termelni a hegyoldalban. Kár- pátukrajnában, alig százötven kilométernyire a szőlőskei domboktól, már meghonosították a citromot. Nemcsak a szölőszüre- telők hangjától hangosak a hegyoldalak, hanem a citrom, szedő lányok éneke is messze- hangzik a tájon. Zádori elvtárs a CsISz munkájáról beszél. A tanulóknak nem egészen a fele tagja az ifjúsági Szervezetnek. A többiek idősebbek. Előadásokat tartottak, kultúrcsoportjuk is jól dolgozott és sport terén is vannak eredményeik. De itt a hegyoldalban, eléggé távol a faluról valahogy elszigetelődnek kissé a falusi ifjúságtól, a falu életétől. Szőlőskén és Borsiban hiányol, ják is ezt a fiatalok. Gyümölcsfák hűvösében itt is, ott is tankönyv, jegyzet felé hajolnak a fejek, kitartóan készülnek a vizsgára. Estefelé az otthon melletti röplabdapályán játszanak egy keveset, de csak úgy felüdülésképpen, mert a, könyvek, füzetek ott hevernek a fűben és a játék után újra beléjük merülnek az értelmes tekintetek. Megnézzük még az új mód- szerek szerint ültetett széles szőlősorokat, vagy ahogy szaknyelven nevezik „kordon művelést". Még csak kezdeti stádiumában van ez a módszer, de már így is tőkénként négy, négy és fél kiló termést hozott. A domb peremén apró üve$- házban van egy tűke, amelyik telistele van oltásokkal. Itt kísérleteznek a legjobb nemesített fajta ki- fejlesztésével. Az ilyesféle kísérleteket növelni kellene az iskola szőlőgazdaságában, hisz ebből nagyon sokat tanulnának a tanulók. Boros elvtárs nem fogy ki a szóból. Mikor az órára pillantok, bizony kicsit égnek áll a hajam szála, sietve elköszönök, eredményes jó munkát kívánok és ügyesen nyakambaszedem a lábam, hogy elérjem az esti vonatot. Bányácski Erzsébet a szőlészeti iskola most végzett tanulója, az iskola szőlőgazdaságában marad dolgozni. Illés Gyula bácsi iskolai kisegítő fáradhatatlan a munkában. Egész életét a szőlőben töltötte el. Már az apjía is vincellér volt. Most a fiatalokat tanítja a szőlőművelés fogásaira Levél Bök pusztáról A Bök-pusztai fiatalok kötelezettséget vállaltak, hogy az aratás és csép- lés ideje alatt ledolgozna* 190 brigádórát. Mivel nálunk van elég munkaerő, így úgy látszik, hogy seg tségre a begyűjtésnél nem lesz szükség. Ezért elhatároztuk, hogy 300 óra éjjeli őrséget vállalunk. Ügy segítünk a munkába járó dolgozókon, hogy éjjel helyettük fogunk őrködni. A szentpáli EFSz fiataljait kihívtuk versenyre. A verseny pontjai a következők: Melyik szervezet dolgozik legtöbb brigádórát a betakarításnál. Melyik CsISz-tag dolgozza le a legtöbb brigadórát a .zervezeten belül. Melyik szervezet szerez több levelezőt az Űj Ifjúság számára. Melyik szervezet készíti el a legtöbb villámújságot és a legjobb faliújságot az aratás és csép- lés alatt. Ezenkívül igyekezni fogunk, hogy a járásunkban a vándorzászlót megnyerjük. Az örtállásban vállalt kötelezettségeiket példaadóan teljesítik Polo Ferenc, ifj. Póló Lajos, Vaskó Mihály, Szabó Ferenc és Érsek Zsigmond elvtársak. A kocsisok közül, legjobban dolgoznak Olajos Ferenc, Szabó János, Farkas János, valamint Tóth János elvtársaik. Nagy segítség és jóleső érzés számunkra, hogy az idős Szabó elvtárs, a HNB tagja szívesen eljár gyűléseinkre s elbeszélget velünk. Egyszerű elbeszélésein keresztül világosan látjuk a múlt s a jelen közti különbséget s ez a különbség ösztönöz bennünket a jobb és jobb munkára. MARTINCSEK RUDOLF Sokat kísérleteztünk, hogyan, milyen módszerrel lehetne a dőlt gabonát a legkisebb veszteséggel betakarítani. Különböző méretű kalászemelőket készítettünk, ezeket sorra kipróbáltuk. Ekkortájt került a kezembe Gonskov: „A gabona betakarításának megszervezése a kolhozokban” című könyve. Ez a könyv igen sok hasznos tanácsot adott. Megtaláltam a könyvben azt is, milyen kalászemelőt legcélszerűbb készíteni. A könyvben közölt rajzhoz hasonlóén, némi kis változással készítettük el e kalászemelőket. Amint e rajz mutatja, ez nem is nehéz. (Lásd: 1. sz. rajz). Mintegy 400 milliméter hosz- szú, 6 mm vastag laposvas (akkor ez volt kéznél) egyik végét kissé felgörbítettük. s erre a végére V-a lakban 8—10 mm vastagságú gömbvesat erősítettünk. A laposvas másik végét a vágószerkezetre erősítettük. Az emelőpálcák magassága körülbelül 100 mm, s a két szár felső vége között: távolság 60 mm. Legjobhnak az bizonyult, ha minden negyedik kaszavédőOldalról nézve Felülről nézve ujjt-a tettünk egy kalászemelőt, mert így nem terheltük a vágószerkezetet. A kalászemelő segítségével jó eredményt értünk e! azokon a táblákon, amelyeken a gabona nagyrésze dőlt volt. Amíg nem használtam kalászetne- löt, naponta csak 5—6 holdat tudtam learatni. A kalászemelő segítségévei már 8—10 holdra növelhettem a napi teljesítményt. A kaiászemelö természetesen nem old meg mindent. Vigyáznunk kell arra is, hogy a motollát jól állítsuk be. Dőlt és kuszáit gabonában lejjebb kell ereszteni, hogy szépen terelje a levágott. szárakat. Ügyelni kell a menet- sebességre is. Sohasem szabad megvárni, hogy a kasza előtt összecsomósodjék a gabona. Ha nehezen megy a gép, inkább álljunk meg egy percre, hogy ezalatt csak a felvonőszerkezet és a cséplőszerkezet dolgozzék. Nagyon fontos, hogy a dőlt gabonát milyen irányban vágjuk. A dőlés irányában nem szabad vágni, mert a vágószerkezet elcsúszik a gabona felett, vagy egyszerűen csak a kalászokat vagdalja le anélkül, hogy azok bejutnának a dobba. Ha a dóiét, irányával szemben halad a kombájn, akkor már kisebb veszteséggel dolgozhatunk, de ez sem a legszerencsésebb megoldás. Azt tapasztaltam, hogy legjobb, ha a kombájn a dőlés irányával szemben rézsútoson, mintegy 45 fokos szögben halad, vagyis se nem oldalt, se nem szemben. (Lásd: 2. sz. rajz.) Azokat a babonákat, amelyek csak helyenként dőltek meg, kalászemelő nélkül is arathatjuk, természetesen csak akkor, ha a táblán szétszórtan, itt-ott van egy-egy dőlt folt. Ilyenkor a menetsebességgel nyerhetünk sok időt. Az állő gabonában nagyobb sebességgel haladhatunk. A sebességet csak akkor kell csökkenteni, ha a dőlt folthoz érünk. A dőlt résznél esetleg csak fél terheléssel járatjuk e gépet, nehogy befulladjon. A dő1' rész után újra vissza kell kapcsolni a legmegfelelőbb sebességre. Nem szabad megengedni, hogy a kombájn akár egy percig is lassabban, vagy gyorsabban menjen, mint ahogy az éppen szükséges. Ha a táblában nagyobb területen dőlt meg a gabona: leghelyesebb, ha ezt a részt kihagyjuk, s csak akkor fogunk hozzá, ha a tábla többi részén már végeztünk az aratással, mert akkor a legmegfelelőbb irányból vághet- juk. Azt tanácsolom komba inos társaimnak, hogy használják bátran ezeket a módszereket. Ha felszerelik a kalászemelőket, ha mindig gondosan választják meg a kombájn haladási irányát I és haladási sebességét, sokkal gyorsabban és kevesebb veszteséggel takaríthatjuk be népünk kenyerét. (Szabad Nép) Aratnak a csilízradványi fiatalok A csilízradványi CsISz-tagok megértették pártunk és kormányunk felhívását. A CsISz-tag ok kives zik részüket az aratási munkából. Állandó munkabrigádot szerveztek és ezzel nagyban elősegítik az EFSz aratási munkálatait. Fáradtságot nem ismerve még vasárnap is dolgoznak és minden percet kihasználnak, hogy az aratást a tervezett időre befejezzék. A példás munka mellett nem feledkeznek meg a kultűrbrigádokról sem. Esténként és munkaszünet ideje alatt rövid vidám kultúrműsorral szórakoztatják ez EFSz-tagjait. CsISz-tagjaink között vannak kiváló traktoristák is, akik az aratás ideje alatt önkötöeő gépekkel dolgoznak és szép eredményeket érnek el. Eredményükkel elősegítik tervünk teljesítését és az aratás sikeres és szemveszteség nélküli befejezését. Ez azt bizonyítja, hogy GsISz-tagjeink szívügyüknek tekintik a reájuk háruló kötelezettség teljesítését, hogy ezáltal dolgozó népünk asztalára több kenyér jusson. SZABÓ VIOLA geillzradvány Mráz István, Bemát András és Géczi Árpád elsőosztályos tanulók is segítenek rendbehozni az iskola szőlőgazdaságát a tanév befejezése után. Zádori Béla, Boros József és Bányácski Erzsébet a vegetativ hybridizatio eredményeit figyelik az üvegházacskábaii.
