Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-18 / 100. szám

2 1954. december 18. A párizsi egyezmények megakadályozzák a német kérdés békés megoldását Magyarország és a nemzetközi helyzet Nyugati iapvélemények a párizsi szerződésekről London Az angol burzsoá lapok egész sora aggodalommal Ír arról, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása fokozná a nemzetközi feszültséget. A Reynold’s News szerkesztőségi cikkében a december 9-i szovjet jegyzéket kommentálva, a következőket írja: „A pá­rizsi egyezmények végső eredménye az lehet, hogy fegyver­kezési- verseny bontakozik ki Európában... Mivel a fegyver­kezési verseny kiinduló pontja Németország felfegyverzése lesz. kétségtelenül megéri a fáradságot, hogy ennek elkerülé­sére megtegyék az utolsó kísérletet. Még most sem késő fel­tenni a kérdést, érdemes-e vállalni ilyen kockázatot Nyugat- Németország felfegyverzése miatt? Bécs A burzsoá lapok első oldalon ismertetik a jegyzék tartal­mát. s különösen kiemelik a jegyzéknek azt a részét, amely megállapítja, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása nem segítené elő a megegyezést az osztrák kérdésben. Az Arbeiter Zeitung londoni jelentése beismeri, hogy nyu­gati diplomáciai körök véleménye szerint a szovjet kormány jegyzékéből azt a következtetést lehet levonni, hogy a francia kormánynak az osztrák kérdéssel kapcsolatban folytatott ma­nővere kudarcot vallott. New York Roberts, a Washington Post and Times Herald című lap szemleírója megállapítja, hogy a szovjet kormánynak a nyu­gati hatalmakhoz intézett december 9-i vláaszjegyzéke és V. M. Molotov beszéde a francia-szovjet szerződés évfordulója al­kalmából nyugtalanságot keltett az amerikai hivatalos körök­ben. Roberts cikkéből kiderül, hogy ezt a „nyugtalanságot“ az okozza,, hogy lelepleződött Mendes-France francia minszter- elnök mesterkedése. Mendes-France ugyanis azon igyekezett, hogy elősegítse a párizsi egyezmények ratifikálását, de ugyan­akkor azt állította, hogy a ratifikáció nem zárja be az ajtót a Szovjetunióval való későbbi tárgyalások előtt. Ezzel szemben világos, hogy a párizsi egyezmények ratifikációja céltalanná tenné a német és az osztrák kérdéssel kapcsolatos negyhatalrrr tárgyalásokat. Berlin A vasárnapi nyugat-német lapok a szovjet kormány decem­ber 9-i jegyzékével kapcsolatban különösen hangsúlyozzák a Szovjetuniónak azt a kijelentését, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikációja lehetetlenné teszi a négy hatalom meg­egyezését Németország egységének helyreállításában. A Frankfurter Rundschau jelenti, hogy ha a franciák jóvá­hagyják Nyugat-Németország felfegyverzését, ez ellentétben állna a tíz évvel ezelőtt megkötött francia-szovjet szerződéssel A lap a következőket írja: „Veszélyes dolog lenne, ha mi Nyugat-Németországban fenntartás nélkül csatlakoznánk a há­rom nyugati hatalom hivatalos köreinek felfogásához ...“ Párizs December 12-én Párizsban francia és nyugat-németor­szági jogászok értekezletet tartottak. Az értekezlet részvevői határozatot dolgoztak ki, amely hangsúlyozza, hogy be keil tartani a nagyhatalmak egymásközötti szerződéseit. A francia és német jogászok kijelentették, hogy a Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló párizsi egyezmények ellenkeznek a nagyhatalmak szerződéseivel és megakadályozzák a német kérdés békés megoldását. Talán még soha se nézett Magyarország népe olyan nagy érdeklődéssel a nemzetközi helyzet kialakulása felé, mint az utóbbi napokban. Ez a nagyarányú érdeklődés érthető is, hiszen olyan ügyről van szó, amely nemcsak Magyaror­szág, hanem egész Európa bé- keszeret0 népeinek az érdeke. Az olvasó már sejti, ismét a német kérdésről, a moszkvai határozatáról lesz szó. Sokat olmstunk már errOl a sajtó hasábjain. igen olvastunk! Tudjuk mi a feladatunk, de vajon elegendő-e mindezt csak úgy egyszerűen tudomásul ven­ni? Ha egy kicsit átgondoljuk, mit is jelent a napjainkban oly sokat „hangoztatott” nemzetkö­zi esemény, rájövünk arra, hogy ezen a téren többet kell tennünk és félre kell dobni minden közömbösséget- Beszéljünk Őszintén arról, je­lenleg milyen is a nemzetközi helyzet? Mint ismeretes, no­vember 28-án tartották meg Magyarországon a tanácsvá­lasztásokat. A Hazafias Nép­front j fi öltjeire adott szavaza­tok többsége kifejezi, hogy né­pünk bizalma megerősödött és bízik annak a célkitűzésnek megvalósításában, melyet a Ha­zafias Népfront, a nép érdeké­ben megjelölt. Az elmúlt évek során, több hiba csúszott gaz­dasági életünk irányításába, és sokszor kedvetlenséget okozott úgy a vidéki, mint a városi dolgozók munkájában. Termé­szetesen ez a körülmény némi visszaesést jelentett az ország gazdasági fejlődésében és poli- tikaúag is káros volt. Pártunk ezeket a hibákat felismerte és most alaposabban körülnézünk a saját portánkon. Ha megfi­gyeljük az embereket Magyar- országon, azt tapasztalhatjuk, hogy a belpolitikai helyzet — különösen az új kormányprog­ram óta igen kedvező. Nem tartom szükségesnek felsorolni azokat az intézkedéseket, me­lyek dolgozóinkat kedvezően érintik — csak egy példát ho­zok fel. A napokban beszél­tem egy parasztasszonnyal. Bi­zony nemrégen még nemigen volt megelégedve és jobban hitt az ellenséges szóbeszédnek. Ma, mosolyogva beszélte, hogy még sohasem volt olyan jó dolguk mint most, annyi ter­mésük maradt saját részükre, hogy bőven jut a szabad piac­ra is. A megelégedés az ipari munkások és az ifjúság köré­ben is tapasztalható. Tehát egy mondatban kifejezve: Ma­gyarország népe megelégedet­ten. boldogan építi országát. Éppen ez a magyarázata an­nak. amit bevezetésképpen em­lítettem, hogy „soha olyan nagy érdeklődéssel még nem tekintett Magyarország népe a nemzetközi helyzet kialakulása felé mint most.” Építeni, bol­dogan élni csak békében lehet. Mi pedig ezt szeretnénk, bé­két az egész világ békeszeretö népeinek! Békét hazánknak! Vajon kinek nem tetszik a né­pek millióinak óhaja? Bizony vannak még olyanok is. Ma már világos mindenki előtt, hogy akik Nyugat-Németország újraf elf egy vérzéséről álmodoz­nak, csak ellenségeink lehetnek! Ki ne emlékezne azokra az időkre, mikor az örökös rette­gés, bizonytalanság, egész vá­rosokat földalatti életre kény- szentet t. Magyarországnak is éppen elég volt már ezekből az időkből. Amikor most Nyugat- N émetország új raj elf egy vérzé­séről hallunk, nem gi/áva fé­lelemre gondol népünk! Annál erősebb hazánk, és egységesen tiltakozunk békénk védelmének érdekében. Egy évtizede lesz csupán, hogy kialudtak a há­borús tüzek hazánk földjén. De a szörnyű idők emléke ott maradt minden ember emlé­kezetében. A napokban egyre többen, üzemek, gyárak dolgo­zói, fiatalok, tanulók tiltakoz­nak Nyugat-Németország újra- f é jegy vérzésé ellen. Kis nép vagyunk, de a felfegyverzés ellen kiállunk. Magyarország ebben a harcban azt akarja, hogy még jobban fogjunk ösz- sze barátainkkal. Ezért vett részt Magyaror­szág is a moszkvai értekezle­ten és ezért támogatja az eu­rópai béke és biztonság kérdé­sével foglalkozó moszkvai kon­ferencia határozatait. Ahogy figyelem Budapesten az em­bereket. mindenütt erről a két eseményről beszélgetnek. Bará­tok, és ismerősök elmondják egymásnak azokat a története­ket, amelyeket a háború bor­zalmas éveiben éltek át. Nem kampányszerűen, „agitációs” módon elevenednek meg ezek a történetek, hanem olyan em­lékként, amit feledni sohasem lehet. Egyre fokozódik és erősödik a harc a békéért. Európa né­peinek békéjéért! KANDIKÓ OTTÓ Budapest. Fazlul Karin, Kelet-Pakisztán küldötte . • Meg kell védeni a löld virágait és gyümölcseit“ Most a Nemzetközi Falusi Ifjú­ság Találkozóján már teljes bizo­nyossággal meg lehet állapítani, hogy a világméretű, rendkívüli, jelentős összejövetel teljes sikert arat. 67 országból 584 ifjú és leány érkezett Becsbe, hogy első ízben közösen megbeszéljék a pa- , rasztifjúság helyzetét, megoldást találjanak a legégetőbb problémák­ra s kidolgozzák a parasztifjúság nemzetközi jogait tartalmazó ok­mányát. Az európai országokon kívül Ázsia és Afrika szinte valamennyi államából jelen van Bécsben a pa­rasztifjúság sokszáz megválasztott képviselője. E küldötteket valóban a parasztfiatalok milliói választották meg helyi konferenciákon, nagyarányú előkészü­letek során. Japánban például — ahonnan több mint tíztagú küldöttség érkezett — filmet is készítettek a találkozó elő­készületeiről, amelyet vasárnap este a konferencia részvevői előtt levetítettek. De majdnem minden országban számos gyűlés zajlott le s ezeken részletesen kidolgozták a követelé­seket és pontos programot készítet tek. A konferencia részvevőinek többsége színesbőrű. A nége­rek, délamerikaiak, japánok, indiaiak és az európaiak közül a finnek népviseletben vesznek részt, így a találkozó színhelye rendkívül színes képet nyújt. A vélemények is egész különbözőek. Ahány ország, annyi különleges kérdés. Sok helyütt még a feudális maradványok okoznak problémát. Másutt a kapitalista kizsákmányolástól szenvednek a parasztfiatalok. Sok országban a gyarmatosítók és a saját uraik zsákmányolják ki a parasztifjúságot. A kon­ferenciának azonban mégis megvan a közös tárgyalási alapja Az egyik arab barátunk ezekkel a gyönyörű szavakkal fejezte ki a konferencia feladatát: „Meg kell védeni a föld virágait és gyümölcseit”. Egy másik rendkívül jelentős vonása ennek a parasztifjú­sági találkozónak, hogy a küldöttek között viszonylag sok a nő. Ez újabb jelentős siker. A nők öntudatosságára példaként megemlítjük egy fiatal japán lány: Yaeko Hongoménak, a konferencián tartott rendkívül nagysikerű beszédét. Egyszerű és mégis megragadó módon ezeket mondotta: „Mostanáig rendkívül sokat szenvedtünk a nyomortól és az éhségtől és egészen természetesnek tartottuk, hogy úgy kezelnek bennün­ket, mint az állatokat. Amikor Észak-Japán parasztifjúságának találkozóján résztvettem, akkor ismertem csak fel először, hogy nemcsak mi, hanem számos más ország parasztifjúsága is hasonló nyomorúságos helyzetben él. Rendkívül fontosnak tartom ezért, hogy erről beszéljünk egymással. Én eddig még nem tudtam szívből dalolni. De most már remélem, hogy szív­ből énekelhetek. És ez olyan szép .. A találkozó részvevői megvitatták a parasztifjúság nem­zetközi jogait tartalmazó okmányát, amely részletesen foglal­kozik a parasztiíjúság helyzetével és követeléseivel. Politikai földrajz: JÁVA Jáva szigetét az Ázsiát és Ausztráliát természetes kidként csaknem összekötő indonéziai szigetvilág közepén találjuk, melyet joggal ismernek „Kelet kertjének.” A sziget rendkívül sűrűn la­kott, egy négyzetkilométerre 1.200 ember esik. Ennek egye­düli magyarázata az, hogy az ország rendkívül termékeny. Jáván ugyanis több mint ötven vulkán működik, az erős trópu­si záporok elősegítik a szige{ talajtakarójának állandó meg­újhodását és ennek következté­ben újabb és újabb vulkanikus talajtömegek válnak alkalmassá a földművelés számára. Se szeri, se száma a kókuszpálma, ba­nán, ananász, tea, kávé, dohány és cukornád ültetvényeknek. Rengeteg az értékes fa; tikfa, ébenfa, a híres indiai szantálfa és kámforfa. 1610-től, több mint 300 éven keresztül tartott a hollandok gyarmati uralma. 1942-ben ja­pán imperialisták ragadták ma­gukhoz a szigeteket és ural­mukhoz igen sok vér tapadt. A japán megszállás alatt az indo­nézek kemény harcot vívtak függetlenségükért. A partizán­háborúban megszületett a népi hadsereg, 1945. augusztus 17-én pedig kikiáltották az Indonéz köztársaságot. Az Anglia és az Egyesült Államok áltar támoga­tott holland kormány azonban csakhamar gyarmati háborút robbantott ki a fiatal állam el­len is. 1950-ben végül az in­tervenciósok is megelégelték a vérontást és kijelentették, hogy kivonulnak az országból, de a sziget csaknem valamennyi kin­cse — az ültetvények, bányák, a közlekedés és a posta — a holland tőkések kezén maradt. Jáván, a 692 tea, kaucsuk és egyéb ültetvényekből csupán kettő az indonézeké. Az utóbbi időben Indonézia gazdasági éle­tébe gyors ütemben hatolnak be az amerikai monopóliumok. Az országban csak két évsza­kot ismernek: az esős időszak novembertől márciusig tart, míg a száraz májustól szeptemberig. A nedves és száraz évszak kö­zötti időszakban heves szelek tombolnak és gyakoriak az erős viharok. Djakarta, Jáva fővárosa, a szi­get nyugati mocsaras partjain terül el. Mintegy két millió in­donéz, kínai, hindu és arab lakja. Az európai lakosság zö­me hollandus. Az üzletnegyed­ben összpontosultak a holland, angol és amerikai üzletemberek bankjai és irodái. Az épületek közül kiemelkedik a Jávái Bank oszlopsorokkal díszített pompás palotája. Ez a város központja. De ha befordulunk valamely mellékutcába, máris mintha más városban lennénk, kunyhók és sikátorok között. Djakarta la­kosságának túlnyomó többsége itt él a viskókban. Itt dolgoz­nak a kisiparosok, a cipészek, takácsok, fazekasok, kovácsok. Az utcákon napernyők alatt állnak a kifőzdék vaskályhái. Az emberek alacsony zsámolyo­kon ülve az utcán logyasztják el szerény ebédjüket, mely többnyire rizsből és gyümölcs­ből. áll. Djakartától délre, a hegylánc lábánál fekszik Bogor 267 mé­ter magasságban a tenger szint­je fölött. A város büszkesége a csaknem 70 hektáron elterülő nagyszeiű botanikus kert. me­lyet még 1817-ben alapítottak. Mintegy 10.000 különböző fa­fajtájú növényt gyűjtöttek ott össze. A botanikus kert mellett egy 60.000 kötetes könyvtárat és egy rendkívül értékes mú­zeumot találunk. A sziget lakosságának mint­egy kétharmada a mezőgazda­ságban dolgozik. A legfőbb me­zőgazdasági növények: a rizs, kukorica, szójabab és a burgo­nya. Termesztési módjuk kez­detleges, gépeknek, traktoroknak se híre, se hamva Jáván. A pa­raszti földparcellák egészen pa­rányiak, viszont a külföldi ül­tetvényesek és a földesurak a legkitűnőbb földekből sok ezer hektárt bitorolnak. A forrón tűző napon az indonézek szá­zai dolgoznak a hollandusok tea, kávé és kaucsuk ültetvé­nyein. Jávára rendkívül jellemző, hogy a rizst hegy- és dombolda­lakba ültetik és különleges te­raszokat építenek. Ezek a te­raszok lépcsőzetes piramisok­ként emelkednek. Minden rizs­föld tulajdonképpen egy magas, igen keskeny gáttal körülvett tavacska. A házak többnyire bambuszból épültek, sok pa­raszt közvetlenül a földecskéje mellett tákolja össze nyomorú­ságos hajlékát. A rizsföldek ter­mését őrző csőszök számára ma­gas bambuszrudakon nyugvó kis lelátókat építenek a rizs- földek különböző pontjain. In­nen kötelek vezetnek a földe­ken felállított madárijesztők­höz. Az óvatosság indokolt, mert Jáván rengeteg vadmadár él, melyek erősen dézsmálják a vetést. Indonézia egyik nagyvárosa Bandung. A 700.000 lakosú városban nagy vasúti műhelyek, kiningyár,. kaucsukfel dolgozó telepek, konzerv és textilüze­mek vannak. Bandung, az or­szág kereskedelmi központja. Itt is, akárcsak Djakartában egymás tőszomszédságában él a fényűzés és a nyomor. A köz­ponti útvonalakon, a külföldi árúházak ragyogó kirakatai mellett ott látjuk a kínai ne­gyed nyomorúságos boltocskáit, a buja zölddel övezett vülák mellett a szegénynép sáros si­kátorait. A külföldi túristák jól­öltözött tömegét és a rongyos, gondozatlan indonéz gyermeke­ket. Az elmúlt hónapokban Dja- kartából érkező hírek sok tö­megmegmozdulásról, tüntetésről számoltak be. „Kelet kertjének" kizsákmányolt, elnyomott lakói elszánt harcot folytatnak sza­badságukért, a holland ültetvé­nyesek és az amerikai tőke to­vábbi terjeszkedése ellen. Jól tudják, csakis akkor építhetik szabadon országukat, ha vég­leg megszabadulnak a sorvasztó gyarmati uralomtól.

Next

/
Thumbnails
Contents