Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-15 / 99. szám

4

1954 december 15.

Öl IFIÜSAG

Mi a világhír titka?

Franciaországba, Kínába, vagy Afrikába megy. S erre ők nagyon büszkék.

Már esteledett, amikor végigjártuk Ceské Budejovice másik büszkeségét a sörgyárat, „Budvar" sör megy Sin- gapoore-ba, Ausztráliába, Amerikába Egyiptomba. Ezt isszák az olasz pálmák alatt is, s ez volt előttünk s amikor megkérdeztük: mi a titka a világhírű sörnek ?

Az igazgató, ez a nyílttekintetű örökvídám ember így válaszolt'

— Én elárulom önöknek. Sok külföldi szakember járt már itt. Megnéztek mindent fürkésztek kérdezősködtek, aztán mondták: a víz! Itt különleges víz van. £z a nyitja mindennek. Hanem én ennek nem hiszek Igaz a sörgyártáshoz víz is kell. De a vízből, komlóból, árpából stb még nem lesz sör magától. Kell az embei is. S a mi embereink aranykezű aranyszívű emberek. Ez a titka a ml sörünknek'

Ehhez én csak annyit teszek, ez a titka a világhírű ceruzának, acélnak szövetnek is. Mert a hozzáértés még nem minden. Kell a szív is, a büszke lelkes hazafi szíve.

Most. A városból mitsem látni. Sötét este volt, amikor ideértünk.

Ami Moston megragadott, az nem a város volt. Hanem a szén, ez 3 csillogón fekete csoda.

Már tán kilenc óra is lehetett. De csak nehezen világosodott. Ott álltunk egy hatalmas mélyedés partján Előttünk a „Békeharcos akna". De még ilyen szénbányát nem láttam én Olyan mint egy hatalmas sportstadion, lépcsőzetes lelátókkal. Két hatalmas lépcső, ez még földréteg, <■ alatta a többi már szén. Mert itt a föld felszínén fejtik a szenet, hatalmas exkavátorokkal Úgy mint ahogy a téglagyárak mellett az agyagot bányásszák.

Lemegyünk a mélyedésbe, mert föntről a hatalmas por- és füstfelhö mindent eltakar az ember szeme elől. Megyünk az ácsolt falépcsön lefelé ember sehol. Mint hatalmas hernyók kúsznak körbe egyre feljebb a villamosvonatok. Viszik a földet és a szenet.

Most már lent is vagyunk A ma- gasbanyúló szénfalakban apró lyukak A régi bánya vájatai, folyosói. Picik mint az egérlyukak a hatalmas szénrétegben. Kicsik, szürkék, sötétek s bennük még néhol ott a rothadó szalma. Azon pihentek egykor a fáradt bányászok és bányalovak.

S ma? Síneken mászó ördöngős gyárhoz hasonló óriási exkavátorok tépik, gyalulják, merítik a szenet az alattuk álló vonatokra. Néhány pillanat, tele is a vagon. A' vonat fütytyent, arrébtolja a szerelvényt, hogy. üres vagon kerüljön az exkavátor szenetcsurgató szája alá.

Fenn a hatalmas gépszörnyön fiatal lányolf. Karcsúk s fürgék. Nézelődnek s csak a gombokat nyomogatják. A gép meg megy, tépi a szenet Ott, ahol a gép acélfoga belemar a szénbe füst, aztán apró lángok törnek fel. A hirtelen levegővel érintkező szén meggyullad. Ezért lebeg állandó füsttenger a tárnák és a város fölött. De a szén száz és százezer tonnáit' veszi itt naponta birtokába az ember Ez á néhány ember a hatalmas gépekkel. S mi ehhez az a néhány apró lyuk, a régi bánya vájata folyosója. Őriás lett az ember. A szénbe lyukat vájó bányászból, a szén ura.

Furcsa érzés mindezt látni. A gombnyomásra mozgó, működő gépcsodákat. Ha nézed a döbbenetes eredményét a munkának s nézed ezeket az embereket, az az érzésed: maguk se tudják hogy hogyan sikerül mindez, hogy miért megy itt minden, mint a karikacsapás. Pedig nem így van. Próbálnál csak te oda ülni a helyükre. Rögtön elszáilna a bátorságod. S ha olyan magabiztos 'karnál maradni, mint ők akkor meg- kéne ezeknek a gépesed knak minden csínját-binját tanulnod Hiszen csak gondold el. Egy ilyen exkavátoi van vagy húsz méter magas, ugyanannyi széles és vagy tizenöt hosszú. Nyolc, sínen s vagy nyolcvan keréken mozog, megy előre.

Embert itt csak gépen látsz Azok csinálnak itt mindent. Emberi kéz nem ér a szénhez. Az egyes munkahelyek rádión keresztül érintkeznek. Mondják, hogy most már a mozdonyokra is szerelnek rövidhullámú adó- és vevőkészüléket, hogy a villanymozdony vezetőjének közvetlen kapcsolata legyen az állomásokkal.

Kezdetben azt gondoltam, a széngáztól és a füsttől biztosan megfájdul majd a fejem. De nem fájdult meg. Pedig ez nagy probléma. Az emberek azt mondják, hogy itt hó »ohase esik. Csak lucskos, kormos valami. De erről majd máskor. Ha Ostraváról lesz szó.

(Folytatás következik)

Az „Életadó víz“ bemutatója a Nová Scónában

Szombaton, november 27-én Bratisla- vában a Nová Scéna színpadán bemutatták L. Mnacko, államdíjas író „Életadó víz” című darabját, melyet a Faluszínház ötödik együttese adott elő. Mnacko „Életadó víz” című verses színdarabja mesetormájában mm életünk problémáival foglalkozik. A darab rámutat az árvái nyomorra és arra, hogy a kapitalista világban kénytelenek voltak otthagyni hazájukat, hogy a nagyvilágban keressék meg kenyerüket.

A darab egy árvái kis faluban játszódik le. Él ott. a faluban egy vak asz- szopy három fiával. Janik fia szíve egész melegével ragaszkodik hazájához, míg Balázs és Vetroplach nevű fiai idegen országok után vágyakoznak. Az öregasszony jelképesen az elnyomott, agyonsanyargatott Árvát személyesíti meg.

Balázs világgá megy. Eljut egész Li- szabopig és a tengerparton egy ottani vén halász, akinek van egy Miranda nevű leánya, magáhozveszi. Egy ka- lózhajő Flink nevű kapitánya Balázst a hajójára szeretné szerződtetni.

Képünk azt örökíti meg, amikor Balabanka a vén pletvkázó (Siróky Mária) Janik ellen úszítja a szlovák csendőröket akik észreveszik, hogy nála vaB Anicka a kedvese — lövöldözni kezdenek és Janikon sebet ejtenek.

DOBOS LÁSZLÓ:

Mvg/egyzésvk kpzdö vöt sei okhoz

(Folytatás lapunk előző »zaniabo.)

A Itezdő fiataloktól beküldött versek majd mindegyike különös tájékozatlanságot árul el. ha verseikben a tartalom és forma, az érzéstartalom és kifejezésmód kapcsolatát vizsgáljuk.

A továbbiakban nézzük meg, hogyan válik a költOi élmény verssé? Különböző érzéstartalmak milyen formát követelnek? Mitől függ az, hogy milyen eszközökkel fejezi ki a költő érzéseit, ítéletét, véleményét?

Figyeljük ezt meg néhány példán keresztül. Goethe egyik költeményébe valók a következő sorok:

„Nyílik a bimbó a nap elé.

Zümmög a ringó szirmon a méh.

Mozdulat, illat kél remegő.

Izgat és altat a levegő,’’

Erő és vidámság (rövid szavak) árad a- sorokból. A nagy német költő sem idéz hosszasan (rövid sorok rövid értelmil egysége). A költemény egy hajnal hangulatát igyekszik visz- szaadni. Hasonló hangulatot ragad meg és fejez ki Tóth Árpád is „Capriccio” című versében:

Az útszél csupa pittypang,

A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz, rája tíz Zugból is felcsivog a csíz.

A játékosságot, vidámságot a jól választott szavak mellett itt még a rímek is árasztják magukból.

És most forduljunk József Attila felé olvassuk el a ,.Mond mit érlel" című költeményének egy versszakátMondd mit érlel annak a sorsa, Akiknek nem jutott kapanyél. Kinek bajszán nem billeg • morzsa.

Ki setét gondok közt henyél? Ültetne krumplit harmadába,

S nincs szabad föld egy kapa se,

S csomókba hull a ha jászát a S nem veszi észre maga se. '■

Keserűség, fájdalom tölti el a költőt, s ez az érzéstartalom szinte hömpölyögve jön felénk, betölt mindent. Hogyan lehet ezt kifejezni? Hosszú sorokban, az egyes sorokat is össze kell kapcsolni (akinek, ki, s. . ■) hogy az érzés megszakítatlan maradjon.

Látjuk tehát, hogy a formai eszközök használatát a tartalom szabja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a formát lebecsüljük. A költői érzéstartalom csak megfelelő művészi formában kifejezve válik művészi alkotássá. A művészi forma az az eszköz, amely a költői képet rögzíti.

A stílus és a verstani eszközök pedig élénkké, elevenné, színessé teszik a képet.

Mindezt azért mondtam el, meri kezdő versírónál az érzéstartalom nem látszik hatással lenni a wets formájára. Ha egyeseknél találkozunk is vele, ez csak ösztönszerü megnyilatkozás. Már pedig ez kell, hogy tudatos szándékká és törekvéssé váljon- * * *

Végül szeretnék foglalkozni kezdő versíróink leggyengébb oldalával, az-, zal, amit a vers vérkeringésének is nevezhetünk: a ritmussal és a rímmel. Olvassuk el a kővetkező vers ■ szakaszt:

Jaj de sokan vesztek ott a harcban,

Várost végigjáró nyomorban.

Nagy volt akkor a bánat.

Főleg az úri osztálynak.

Mi ebben a vers? Hisz hiányzik belőle az. ami a verset verssé teszi, a ritmus. Ebből láthatjuk, hogy e sorok írója nincs tisztában a versírás törvényeivel. S az ehhez hasonló példák egész köteqét sorolhatnám fel- Sajnos, a próbálkozók majdnem kivétel nélkül a legnagi/obb tájékozatlanságot árulják el ezen a téren.

A költő a szavakat• úgy csoportosítja, hogy szabályos lüktetést, hullámzást érzünk a vers olvasásakor, hasonlót a zene üteméhez. Ez a lüktetés, hullámzás a ritmus, mely minden művészetben megtalálható. Zenében, táncban, énekben egyaránt. A ritmusban bizonyos egynemű mozzanatok, állapotok szabályszerűen ismétlődése, váltakozása.

Ezen csak a versírók maguk tudnak segíteni. Meg kell tanulni a ritmus törvényszerűségeit s állandóan

fejleszteni a ritmusérzéket versek olvasásával. Ha a beküldött versek rímeit vesszük közelebbről szemügyre, elégedetlenkednünk kell. A rimclc csak azért vannak a sorok végére szerkesztve, hogy érezzünk vagy halljunk irat amit éle összecsengést, Legtöbbször csupán rag és képzőrí- mekről van szó Például:

Jó munkánk vezére legyél te szabadság,

a népünk kezében légy örök kormányság.

Sok esetben a rímhez való ragaszkodás felborítja a vers értelmét ellentmondásokba keveredik saját magával, mint az alábbi sorok írója, aki Lenintől ír:

Meghalt? — nem, tudom él,

Ott van tervünk dicső fényinél.

A magyaros ritmusú és időmértékes verselés sajátsága, hogy szinte mindig összevan kapcsolva a sorvégek össze- csengésével. a rímmel. A rím akkor jó, ha jelentős szavak, s nem ragok, névutók alkotják. Lehetőleg a rímelő szófajták különféle szófajtához tartozzanak. Például ilyen rímek: Hűnek—repülnek, csatába—hiába. Minél több szótagból állanak a rímek (sok- szótagos rímek) annál dallamosabb a vers.

A rímnek nagyon sok fajtája van, amit a költők ki'dönbözőképpen variálnak. Kezdő kültőink necsak a rímek kedvéért írjanak verset, ne becsüljék le, ne játszanak vele, az egészséges mondanivalót ne törjék derékba egy két szürke' összecsengő szó kedvéért. Itt is. mint a ritmusnál meg kell ismerkedni a rím sa- játságaival. s nem szégyelni iskolába járni a magyar tersei és klasszikusaihoz. Ez a legtermékenyebb segítség, amely tehetséges kezdőknél meghozza az eredményét.

Örömmel tölt el bennünket az, hogy a kezdeti buktatók nehézségeivel bajlódó fiatal versírók között szép számmal vannak ígéretes tehetségek mint pl. Réti József, Nagy Lajos, ifj. Mózes Sándor. Csurilla József. Farkas Zoltán, Pető Éva.

A következő sorokat Réti József írta:

Hervad már. . .

Hervad már a gyémánttüzít nyár, Sárgul körülöttem a zöldlombú táj.

Csábító színt ölt, mint a

szivárvány,

S bájol, mint a kékszemü lány. Az őszi szél a dalnok útra kél, Lantja az őszről zenéi Megrázza a fák sárguló lombjait,

S a földre takarót hint.

Aztán tovább illan, s vígan dalol, A hervadó nyár álmairól.

Találhatnánk e őrsben kifogásolnivalót is, de kezdő költőtől határozottan szép sorok, szép képek, amit kétségtelenül értékelnünk kell.

De, mint a többi kezdőnek, mesterségbeli elmélyülésre, türelmes vezetésre, tanulásra van szüksége.

A fiatalok között gyakran találkozunk olyan véleményekkel, hogy miért nem közlik a gyengébb verseket is? Mihez ivzetne ez? A lap színvonalának súlyedéséhez. A célunk pedig az, hogy tartalmilag és formailag mind értékesebb, művészibb alkotásokkal neveljük ifjúságunkat és népünket. Próbálkozó fiataljainknak kell felemekedni újságjainkhoz és nem fordítva. Azt szokták mondani, hogy a költők és írók többet látnak az életből mint mások. Ez igaz is. Rájuk vár kimondani a feszengő örömet, a búsongó panaszt, a boldog gyermeki kacajt. Rájuk vár jövőt festenie, az ifjúvá serdülő1: előtt. Necsak a falunk határában szántó traktorról énekeljünk, hanem emelkedjünk magasba Petőfi szavaival:

„Fölrepülök ekkor gondolatban,

Túl a földön, felhők közelébe."

Tekintsd át az egész országot, majd szállj le az emberekhez és ezekről szóljon őszinte dalod, akik nagyobb kenyeret tesznek asztalodra, melegebb ruhát készítenek gyermekednek, s gondtalan öregséget, biztosítanak szülőidnek.

A dolgozó ember már az ősi időkben munkájának ritmusát, hangritmussal kísérte, ritmikus sorokat mondott. úgy énekelt munkája megköny- nyítésére. Bármerre nézel mindenütt érzed életünk gazdag lüktetését. Ez a lüktetés adja versed igaz, az emberi szívhez szóló ritmusát.

Egy őszhajú néni fürgéntáncolő kezét figyeltem Előtte nagyhalom 'eru- za pakkolőpupír. Munkája néhány boszorkányos mozdulat: belemarkol a ceruzahalmazba, beteszi a szoritóba, körülfogja ragasztós, cifra papírral. Kész! Én a kezét nézem ő mosolyogva engem. Nem szólunk, közelebb lépek. Fogok néhány ceruzacsomagot Számolom: tizenkettő. tizenkettő

Huncutkodva alulról húzok ki egy csomagot: tizenkettő! Ahányszor nyűi a halom ceruzához mindig tizenkettő marad a kezében. Se több: se kevesebb

— Ez aztán csodálatos — mondom — nem is számolja, oszt. ..

— Dehogy csodálatos, lelkem. Próbálja meg. megy az magának is. — Azzal adja is át már a helyét nekem. Ülök a székre lábam a szorító pedáljára teszem, markolok a ceruzába s tenném a szoritóba. De csak tenném A ceruzák ahány, annyifelé állnak f kezemben s nem férnek a szorító szíj hurkába. Gondolom talán többet markoltam. Számolom hát csak nyolc Körülöttem vagy hat lány, s kacag, kacag harsányan.

— Enyvezze meg az ujját! — mondja egy fuldokolva.

— Nem lány az, hogy úgy mata- rássza — így a másik. Erre aztán hihihi — nevet mindenki. Én meg csaa irulok-pirulok. Mennék is már. De csak gondolom, mégegyszer megpróbálom. Nyúlok hát. De most már nagyobbat markolok. De a szoritóba megcsak nem megy. Számolom. Hát most meg tizennégyet markoltam. Ismét csak nevetnek. De a lányok már mind ott vannak körülöttem Mondja az egyik, egy huncutszemü barna lány:

— Tudja mit? — vesz egy ceruzát s mutatja. — Ez a ceruza nyolcszögletű. Na már most. amikor belemarkol a halomba gyorsan odatekint s megszámlálja a kezében lévő ceruzák szögleteit. Ha az kilencvenhat., akkor mehet a szoritóba . . — Erre aztán hahaha, nevet mind fuldokolva s már szaladnak is vissza a nelyükre.

Hát így szedtek engem rá ott Ceské I Budejovicén a világ legjobb ceruzái- i nak gyárában. De azért nem haragúd- i tam. Az az öszhajú néni már ötven éve dolgozik ott azon a helyen. Biz- < tatom magamat: ötven év alatt majd- i csak én is megtanulnám. Bíztat a 1 néni is: r

— Meg lehet azt tanulni! t

Hanem azóta, amikor KOH-l-NOOF < vagy Hardtmuth ceruza kerül a ke- r zembe, mindig eszembe jut ez az eset az őszhajú, mosolygó nénivel, a c kuncogó lányokkal, akiknek a kezén t keresztülmegy minden ceruza. Az is, a ami itt van, az is, ami Brazíliába, r