Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-11 / 98. szám

1954. december rí. OlIFfOSHG 5 ICacácsoufyi vásác P attogós zeneszó hívogatja a vá- *- sárlókat a bratislavai vásárcsar­nokba. A hatalmas helyiségben a ko­rareggel! óráktól a későesti órákig, sainte hömpölyög a tömeg. Karácsony és új esztendő felé közeledünk. A ré­gi hagyományokhoz híven ajándékokat vásárolnak az emberek, ki-ki a maga kedvesei, szeretettjei számára. Elnézem a vásárlókat a pult előtt Nagy keletje van a kínai narancs­dzsemnek. és az ügyes, pirosfejkendős kiszolgáló lányokat, amint gyors mozdulatokkal szolgálják ki a vevőket. Szinte ön­kénytelenül eszembe jutnak a felsza­badulás előtti évek, amikor a vásár­lók legtöbbje előbb felsorolta mi min­dent szeretne és összeszámoltatta, vájjon futja-e a pénze. Akkoriban so­kan nyomorban, éhezve és fázva töl­tötték a karáncsonyi ünnepeket. Nem­beszélve a szegénysorsú gyermekekről, akik csak „szegény jézuskát” kaphat­tak szüleiktől. De hagyjuk ezt a múltat. Elmúlt és soha többé vissza nem térhet. A vásárcsarnokban eddig még soha ennyi nép nem fordult meg, mint e- zekben a napokban. Pár nappal ez­előtt itt nyitották meg az élelmiszer-, hús-, gyümölcs- és zöldségtermékek­ből rendezett karácsonyi piacot. Az Ízlésesen díszített hatalmas teremben minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy háziasszonynak. S ami a legfontosabb, a pultok mögött A királyhelmeci CsISz alapszervezet nem kapcsolódott be a választási kampányba. Ebből is láttuk, hogy az itteni szervezet munkájának megja­vítása érdekében sürgősen cselekedni kell. Elsősorban is Myan vezetőket vá­lasztottunk az évzáró taggyűlésen, akikről tudtuk, hogy mozgatói lesz­nek a szervezetnek. A vezetőségben nem is csalódtunk. Az új elnök elsősorban is arra töre­kedett, hogy megteremtse a feltéte­az elárusítók legjobbjai elégítik ki a vásárlók ezer kívánságát. A célsze­rűen eliendezett bőséges árucikkekből szinte pillanatok alatt elégítenek ki egy-egy vásárlót. A vásárcsarnok közepén kiállítást rendeztek, ahol a karácsonyi vásár csaknem minden árucikke megtalál­ható. Sok újdonságot tartogat a ka­rácsonyi piac a bratislavaiak számára. S mindebből láthatjuk, hogy hazánk dolgozói úgy az üzemekben és gyá­rakban, mint a kiskereskedelemben nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy bőséges mennyiségű árucikk jus­son a karácsonyi piacra. A gyümölcs- és zöldségosztály előtt tolongnak az emberek. Megnéztük, vájjon mi iránt olyan nagy az érdek­lődés? Egy újabb szállítmány érke­zett; banán, legkisebbjeink számára. Sokba kerül a külföldről behozott gyümölcs és jóleső érzés nézni, ho­gyan vásárolják az emberek. Még egy újdonság: a Kínai Népköztársaság dol­gozóinak ajándéka ez a rendkívüli fi­nom narancs-dzsem. Kezedbe veszed a színes konzervdobozt. A kínai írás­jelekből nem tudod elolvasni, bogy mit tartalmaz a doboz. De ha fel­bontod és egyszer megkóstolod, nem felejted el az ízét. Talán egy házi­asszony sem megy el anélkül, hogy ne vásárolna 3—4 darabot. Dőséges választék van a cukorka, csokoládé és egyéb nyalánksá­gokból is. A bratislavai Stollwerck- gyár dolgozói beváltották ígéretüket, amelyet az Októberi Forradalom év­fordulójának tiszteletére vállaltak. Az ízlésesen csomagolt csokoládé és cu­korkafigurák szinte mosolyognak a dobozokból. Egy idősebb nénike áll a hentes- osztály pultja előtt. Füstöltszalonnát vásárolt férje számára. Amikor azon­ban megpillantja a gusztusos paprika­szalonnát, nyomban kér egy félkilót. A hústermékekből: szalámikból, kol­bászokból, disznósajtból és a hideg felvágottakból is nagy a választék. A karácsonyi piacon hideg és meleg ételekről is gondoskodtak. A jó han­gulatot a jóminőségű bor kelti. A buf- fetben nagy választékban állnak a vá­sárlók rendelkezésére a különböző kül- és belföldi borok. A vásárcsarnokban tehát mindenről gondoskodtak. A vásárlók kellemesen töltik el itt az időt, a válogatás köz­ben zene szórakoztatja őket és ha megéheznek, ehetnek és ihatnak is. (ge) leket a fiatalok szórakozására. Azu­tán kultúrcsoportot is szerveztünk, amely fel is lépett a magyar tizen­egyéves iskola irodalmi estjén. A ti­zennégy tagból álló énekkar nagyon tetszett a közönségnek és meg voltak velük elégedve. Ezért elhatároztuk, hogy még több fiatalt bevonunk az alapszervezetbe és gyakrabban tanu­lunk be kultúrműsort. HOGYA OTTÓ Királyhelmec KULTUR­KRÓN/KA 150 évvel ezelőtt alapították a ka- zanyi V. I. Uljanov—Lenin egyetemet. Ma több mint 300 tudományos kutató és dolgozó működik az egyetemen, 3.500 hallgató látogatja, közülük 900 tatár. * * * Fagyejev „Az ifjú gárda” írója most „Vaskohászat" címen új regényt ír. Messzeeső, nem is nagyon régen ala­pított ipari „kisközpont” termelési problémáival foglalkozik. Szereplőinek nagyrésze a Nagy Honvédő Háború veteránja, vagyadig egészen fiatal hős, aki küzd az új ember igazán szép életéért, hiszen a jóléte már többé- kevésbbé biztosított. * * * A moszkvai csillagvizsgáló intézet­ben megtartották a csillagászati diák­körök V. konferenciáját. A csillagá­szati diákkörök önálló megfigyeléseket végeznek, meghallgatják a tudósok előadásait és maguk is tartanak be­számolókat munkájukról. * * * A „Kresztyanka” — „Parasztasz- szony” című szovjet folyóirat közölte Szabó Pál „Új főid” című regényének két részletét. * * * Szlovák nyelvtanfolyamokat rendez­nek Magyarországon, Békés megyé­ben. A tanfolyamokon a hallgatók a nyelvtani szabályok és a helyes kiej­tés mellett a társalgási nyelvet is el­sajátítják. * * * Üj magyar táncjátékot mutattak be az elmúlt napokban Budapesten az Állami Operaházban. A „Bihari nó­tája” című táncjáték zenéjét Kenessey Jent) Kossuth-díjas művész szerezte. Az új magyar balettet nagy tetszés- nyilvánítással fogadta a közönség. * * * Megjelent magyarul Lenin műveinek 11. íJitete. Ez a kötet, a Lenin 19(hi június és 1907 január között születeti írásait tartalmazza. * * * Móricz Zsigmond életerői filmet forgatnak. A filmet Móricz Virág, a nagy író leánya rendezi. * * * Prágában bemutatják Georges Soria francia író „Félelem” című színdarab­ját, amely a Rosenberg házaspár ki­végzése utáni eseményekkel foglal­kozik. Javul a kii álybelmeci fiatalok munkája Mégis kap ajándékot Engedetlen Évi Ke'resztül-kasul hordja Pozsony ut­cáin a hószagot a decemberesti szél. Nem is esti, mert a koradélután is alkony már így tél elején — szóval, csak a ködbefulló délutáni. Hideg a levegő, majdnem harapni lehet, de vigyázni kell, mert ő jobban érti s mackó is, a kutyus is az uralkodni- vágyó Évi kezei között. Évinek tanulni sem esik jól, se Anyukának segíteni. Dehát ez így van: aki egyben nem állhatatos, másban sem az, s Évi a sikertelenségek után, amikor játékai sem szolgálják ki szeszélyeit, álomba­vigyázni kell a járkálásra is a téli utcán, mivel estefelé nemcsak a vil­lamossínekre harap a fagy, de az ut­ca js megjegesedik. Ha járókelő megy végig a Május 1. téren, aligha kerü­li el figyelmét az a zsibon­gó gyerekhad, amelyik ezek­ben a napokban minden dél­után négy óra körül össze­verődik a Gyermekszínház előtt, hogy újra meg újra végignézze, végigélje hol új- jongva, hol elszoruló szívvel Engedetlen Évi esetét a Tél­apóval. Bent a zsúfolt színházban a kellemes melegben érde­kes játék tárul a pozsonyi gyerekek figyelő szeme elé. Gyerekek meg marionette- figurák játszák, sőt még fel­nőtt szereplője is van a já­téknak: a Tél apó. Élő em­berek és bábok. De ez a tág- ranyílt gyermekszemek előtt alig jelent valami új műfajt, mert a gyermekiélek a leg­furcsább átlényegesitésekre is képes és hát így a bábú Tündér már élőnek is szá­mít. Tehát a parányi szín­padon megkezdődik a törté­net. Engedetlen Évi szívtelenül cibálja játékbabáit, mert­hogy nem engedelmeskednek akaratának. Ki látott még ilyen csúnya babákat, hisz ezek nem akarnak táncolni! — s ke­gyetlenül megbünhődnek a baba is, a sírja magát. Különös hatalmak indulnak meg az álomjelenetben. A HoldacsRa végig­nézte Évi dühöngését és megparan­Engedetlen Évi bevádolva csolja a pajkos Tündérkének, hogy elevenítse meg Évi játékait. S jaj! Be­következik a tragédia: az életrekelt játékok bepanaszolják a Tündérkénél Engedetlen Évit, sőt a megvádolt, durcás kislányt megalázott játékai ci­pelik a Tündérke színe elé. Szigorú a büntetés: Évi nem kap ajándékot Tél apótól. Olyan feszült a figyelem a nézőté­ren, hogy valósággal érzékelni lehet a csendet. Ezer meg ezer nagyvárosi gyérek szíve dobban egyszerre, hol a Tün- dérkéével, hol az Éviével, s az is meg­esik, hogy egyszerre pityeredik el egy kislány a nézőtéren a megkínzott Évi­vel. Hálás publikum. Csak akkor oldódik fel a jókedv, a gyermekderű, amikor Évi mégis csak kap ajándékot Tél apótól. Mert Évi felébredt a csúnya álom­ból, engedelmet fogadott Anyukának és levelet írt Tél apónak. ... mégis kapott Évi ajándékot (Sugár György felvételei.) MARTIN KUKUClN: Bevezetés a szünidőhöz Anyám kinyitotta bőröndömet és alaposan átvizsgálta Revúcáról vissza­hozott ruháimat, fehérneműmet. — Hiányzik egy ing. Hová tetted? Vártam ezt a kérdést. Mit vála­szoljak? No, most légy okos . ■ ■! — Jaj! Édesanyám, ha tudná, ho­gyan fuldokoltam én akkor! ' ' — Hol? — Kicsáltak: menjek velük fürödni .... ott, akkor, — Kicsoda csalt ki? Édes fiam, mért hagytad magad? — Jaj! Hát kellett! Nagy fiúk vol­tak, megvertek volna. — Hát a tanárok? Azok csak meg­védhettek volna!? — Azok igen! De utána a nagyok még jobban ellátták wlna a bajomat, árulkodás miatt. — Ó, édes kis paradicsomi virá­gom! — Magához vont. melegen át­ölelt. Az ing, tehát rnár feledve volt. De kis idő múlva újra szólított: — Megvan még az a szíjad? Hej! Megint új történet! — Nincs. Elszakadt. — Mi szakadt el? — Keveredett beszélgetésünkbe atyám nyers, ke­mény hangja, meghallván utolsó sza­vainkat. Hangja színezete semmi jót nem ígért. Bizonyítványom nem tetszett neki. Az első félévben csupa „jóm” volt (primis), most, év végére javí­tottam és „testimóniumom” tiszta ki­tűnő volt (cum eminenti). Atyámat azonban nem lehetett meggyőzni ar­ról, hogy mostani bizonyítványom jobb. =: A jó mindenütt jó — kiáltotta haragosan — megérdemelnéd, hogy alaposan elpáholjalak! Anyám jobban megijedt Atyám kérdésétől, mint én, titokban megszo­rította kezemet és maga mögé von­va, helyettem válaszolt: — Kis jukacska szakadt ki az in­gén— — Asszony, ne füllents! Szíja sza­kadt el r- jó fülem van! Én ezt a csirkefogót letépem a szívedről, csak fújj vele egy/ követ! Lecsatolom én egyszer ezt a szíjat, és ezzel üdvöz­löm majd őkéimét — hanem azt ha­lálig fogja emlegetni! — Eredj már, te hóhér, eredj! Mi­csoda atyai szíved mn neked!? — Ne fecsegj asszony! Te pedig, te haszontalan, mondd: hol szakí­tottad el azt, a szíjat? Hol és ho­gyan? Atyám előtt nem lehet kertelni — akármit el nem hisz. A szíjat elvesz­tettem, a jóisten tudja hol. Ha ezt atyámnak bevallom: tövestül kitépi a nyelvem. — Hol szakadt el? — Gimnasztikán. — Mi az a gimnasztika? — Az egy olyan . •. pánt. Az em­bernek lecsatolják a szíját és rá­akasztják a pántra, az embert meg a szíjra. Ez a gimnasztika! — Azt akkor, ha valamit elkövet­tek, úgye? Hányszor lógtál így? — Mindenki függeszkedik így, min­den héten kétszer. — Uramisten! És azok az emberek nem félnek Istentől? — tördelte anyám a kezét ■ — Ez kell a bitang kópéknak! Nem érdemelnek ezek mást, akasztófára- valók! Tanulják csak meg kiskoruk­tól! Jánosík is három napig lógott és még dohányzott is a bitófán. Az elvesztett szíj kérdése szeren­csésen elviharzott. Atyám távozott, anyám folytatta a podgyász-szemlét. — De hói van az a nadrág? Az a csíkos? —.. ■ Anyám, talán nem tudja, mi ott csak egyszer ettünk egész nap. — Jaj. jaj! És nem haltál éhen? — Csont és bőr voltam bizony- Derekamat körömmel át lehetett csípni! Ezt a túlzást anyám is észrevette. — Bár, Istennek hála, most eléggé magadnál vagy. Nem látom rajtad, hogy sérelem ért ixilna. — Erősen feljavított a Rázvorával küldött hazai elemózsia. — Igaz is — jó volt? — Nagyon! Ügye holnap derelyét főz anyám? — Ma is. Szereted a derelyét? — Jaj, be jó lesz — örültem• Anyám meglátta siralmas állapot­ban lévő csizmámat. — Már ezt is elnyúztad?! De hi­szen, fiam. te már a saját talpadat koptatod! — Anyám, higyje el, Revúcánrilyen a divat. Nem is hazudtam. — Divat? Meztelen talpon járni? És ugyan ki hozta be ezt a diva­tot? — Nem tudom. Ám mindnyájan így jártunk. Tessék utána nézni. — Pocsék divat ez. nekem nem tetszik Vagy mezítláb, vagy csizmá­ban, de nem így! Ha apád meg­tudja. . ■. — Hiszen pünkösd óta hordom. — Nem olyan nagy idő az! — Jaj! Anyám, ha tudná, mennyit kellett járnom! Iskolába, iskolából, aztán megint oda és vissza és hány­szor naponta ... küldözgettek ... — Még szerencse, hogy le nem kopott a lábam. Egy alkalommal meg, amint iskolába siettem, vállon ragadott egy ló. Majdnem leharapta a karómat. — Ej, ej, az egy rettenetes város! De úgye, amint látom is, nem ha­rapta le? Hála Istennek! — Elugrottam — de a kabátom újjából bizony hiányzik egy darab, ami a ló pofájában maradt. Látja, Anyám, ezt a kabátot? — Kár érte. Még egész jó volt. — Csakhogy neked nem történt semmi bajod, édes gyermekem. . . .! Ezzel a kabátügy is elintéződött. — Anyám mindjárt elrejtette ládájába, amely a kamrában volt és kulcsát magához vette. Csak atyám, meg ne tudja valahogy! — Anyu, kapok másik csizmát? — Kapsz, már hogyne kapnál, kis magzatom. Már meg is vettem, de csönd! Atyád nem tud róla! Majd néhány nap múlva, ha apád a me­zőre fog járni — felveszed és bejá­rod. Most azonnal megismerné. — De ha meglátja rajtam a lukas csizmát? Megver, hiszen készül úgy­is... — Nem, lelkem, nem engedlek! Ha este mindenki elalszik, elviszem a csizmadiához és szépen megkérem, hogy még az éjjel talpalja meg. Ha­nem. aranyos galambom, te is kí­méld ám a holmidat. Nekünk nincs annyink, mint másoknak, — tu­dod-e? — Tudom, tudom. Ez volt minden válaszom ennyi áldozatos szerétéiért. .. így telt az idő az első öt-hat na­pon, amíg otthon meg nem meleged­tem. Atyám keze mindig a szíjon, csak lecsatolni. Anyámé: mindig ké­szen engem védeni. És ez a körül­mény atyámat még jobban felinge­relte. Anyám azt hitte: több ilyen gyerek nincs a világon, mint én. Még annyi aranyért sem adott volna, amennyi az én súlyomat lenyomta volna a mérlegen. Inkább odaugrott atyám sújtó keze útjába, hogy ütése nem engem érjen. Ártatlanságom olyan világos volt előtte, mint a leg­sugarasabb nappal. Később megfordult minden! Atyám megszokott és valahogy barátságosab­ban bánt velem. Hanem anyám, talán mert nagyon hozzám szokott, vagy, mert bűneim túlszárnyalták még az ü nagy jóságát is — már' nem neve­zett: drága paradicsomi virágnak, ha­nem fokozatosan alakultam, színtele- nedtem, míg csak egyszer „mákvi­rág”, sőt egy alkalommal ,,az ör­dög kertjének palántája, vagy gyoma" — nem is tudom már — mi lettem. Egyszer annyira megharagudott rám, hogy rámfogta a zurbolót. Bennem fellázadt a vér — elszaladtam• Az ember nem tudja sokszor, mit tesz, én is úgy voltam. Mikor visszajöttem, anyám keservesen sírt a szobában. Csak annyit mondott: „Valamikor még szívesen megcsókolnád azt a ke­zet, amely meg akart ütni." Nem ér­tettem teljesen, mit mond. ám sírva fakadtam én is. Boldog gyermekkor, amikor egy áldott, lény állt fölöttünk... egyik kezében korbáccsal, másikban ka­láccsal. Ford. SIPOS GYŐZŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents