Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-04 / 96. szám

4

UJ IFJÚSÁG

Mima«*

1954. december 4.

A szovjet kultúra követeinek baráti látogatása

A magyar múzsa egyik óriása

A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában sok kiváló szovjet tudós, művész, sportember jött el hozzánk, hogy közelebbről megismerkedjünk és kicseréljük tapasztalatainkat.

Eljött hozzánk B. A. Vvedinszkij, a Nagy Szovjet Enciklopédia főszerkesztője. A hatalmas enciklopédián a szovjet főiskolák kiterjedt hálózatán kívül a Tudományos Akadémia szakemberei és sok külföldi tudós is dolgozik. Az enciklopédia 500.000 példányban jelenik meg és huszonhat kötetet lesz. A hatalmas mű megvilágítja a szocializmus történelmi győzelmét és a Szovjetunió tudományának eddig elért eredményeit. Szembeállítja a kapitalista és a szocialista kultúrát és a marxizmus-leninizmus

Borisz Jevgenyevics Zacho.va

szemszögéből kiértékeli a burzsoá kutatási módszerek eredményeit. Az enciklopédiát 1957-ben akarják befejezni. A nagy mű szerkesztésénél egyidejűleg egy háromkötetes népies kiadású enciklopédián is dolgoznak.

Vvedinszkij akadémikus szakemberei körében felvetette a csehszlovák enciklopédia kérdését és az ő kezdeményezésére bizonyára csakhamar megtesznek minden előkészületet arra, hogy hasonlóképpen, mint Bulgáriában és Magyarországon, úgy Csehszlovákiában is előkészítsék a csehszlovák enciklopédia összeállítását.

★ ★ ★

Segítettek a vásiruti tanítók

Eljött hozzánk Borisz Jevgenyevics Zachava, a moszkvai Vachtangov szín- j ház kiváló rendezője is. Pályafutását mint színész kezdte. Jelenleg rendező és a fiatal szinészgárdát neveli és vezeti. Színrehozta Fagyejev: „Az ifjú gárda“ című művét és K. Fedina: „Az első örömök” és „RendkivUü nyár" című regényét színművé dolgozta át.

♦

Nálunk járt Borisz Vladimirovics Ognyev, sebész, aki jelenleg sebészeti alapon foglalkozik a szív megfiatalításának kérdéseivel. A moszkvai egyetemen az Orvosok Továbbképző Intézetében ad elő. A Szovjetunióban ide járnak a kész orvosok, hogy három és hathónapos tanfolyamokon bővítsék szaktudásukat. Minden szovjet orvosnak jogában áll ötévenként

Viera Mihajlovna Jaberová

résztvenni az intézet továbbképző tanfolyamain. Borisz Vladimirovics Ognyev kicserélte a szívoperációi: terén nyert tapasztalatait a mi szaktudósainkkal.

O

Itt járt Viera Mihajlovna Ir.berová költőnő is, akit elsősorbtn a „Majdnem három év” címen ismert lenin- grádi naplója alapján ismerünk. Útleírásai is közkedveltek. Jelenleg gyermekkönyveken dolgozik és Lenin- j ről ír verseket. Ezenkívül irodalmi J szaklapot is szerkeszt és a moszkvai Gorkij irodalmi intézetben a költők szemináriumát vezeti. Viera Inberová

A vásárúti magyar 8-éves középiskolánál működő tanítók sokat segítettek a választást elősegítő munkában.

Amikor megindult a választási kampány, a tanítók kultúr és pro- pagációs tervet dolgoztak ki. Főleg Szabó Géza igazgató tanító, Álmási László, Morvái Erzsébet, Fabrik Gyula tanítók vették ki részüket a terv kidolgozásában és véghezvitelében. Segítettek az adminisztrációs munkában is.

Kultúrműsorra’ is hozzájárultak a választás sikeréhez. Úgy a néppel való beszélgetésekre, mint a szülőt értekezletre a tanulókkal

kultúrműsort taníttattak be. A választás előestéjét és a választás napját színielOaaással tették ünnepélyesebbé. A kultúrműsor összeállításánál a helyi tömegszervezetek is resztvettek.

A jó agitációnak, amit legfőképp a tanítók végeztek, . köszönhető, hogy Vásárúton már délután egy órakor mindenki leszavazott..

A vásárúti tanítók nemcsak a választás alkalmából, hanem más alkalommal is mindenből kiveszik részüket.

LOBEL ZOLTÁN Dunaszerdahely.

Százötvennégy évvel ezelőtt 1800. december elsején egy elszegényedett köznemesi családban fiúgyermek született. A kilenc Vörösmarthy csemete közül az egyik, aki már gyermekkorától kezdve más volt jellemében, fejlődésében, kedvteléseiben, nagy ígéret, amely már a zsendülő korban kezdett kibontakozni. Mint a fehérvári gimnázium ötödik osztályának tanulója, már segített édesapjának a család anyagi kérdéseinek megoldásában, kisebb gyermekek tanítgatásából szerezte élelmét és ruházatát. A gyermek szelíd volt, nem volt benne féktelenség, dac, szertelen tűz, — ami egészen’ szokatlan egy későbbi lángésznéi. • Mélyen tűző szemében, pirulásra könnyen hajlamos arcában, gyakran összeráncolt homlokán csak a figyelmes vizsgáló vehette észre azt. hogy nem mindennapi emberpalánta áll vele szemben.

Még nem volt tizenhárom éves, amikor már fülébe vissza-vissza csengtek a rímes sorok és maga is már megpróbált papírdarabokra, esetleg falra — régi diákszokás — hexa- métereket írni, de valahogy szemérmesen titkolta azt, hogy írt és széttépte, eltüntette ezeket a kis kezdeti gyöngysorokat. Tizennégyéves korában a magyar alexandrinus ütemében írt rímes verseket, de ezeket már nem rejtette véka alá, előfordult az is, hogy labdázás közben vidám játék szünetében, vagy éppen hevében elő is állott egy-egy ilyen rigmussal. Amíg szavalta, nem érezte visszásnak, furcsának helyzetét, de amint befejezte, elszaladt, megbánta, hogy felolvasta és ha a barátai kérték arra, adja át e kis költői megnyilatkozásokat, soha senkinek nem adott semmit, Ha lefogták és erőnek erejével el akarták tőle venni a kis írást, körömszakadtáig védekezett és széttépte a verekedés hevében úgy, hogy kevés maradt meg belőlük. Később tizenötéves korában már magyar hexametert ír. Tizenhetedik életévében beiratkozik az egyetemre.

1814—15-ös évek apját tönkretették. Száraz esztendők voltak ezek és a betegség is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal Vörösmarthy elég korán ismerkedjék meg az anyagi gondokkal. Édesapja halála úgyszólván egész eddigi életüket döntötte romba és édesanyja nem értett a gazdálkodáshoz. Jószívű asszony volt, de nem tudta, nem ismerte az egyszerű háztáji gazdálkodás alapelveit és lassan majd minden dobra került. Úgyszólván minden elveszett.

És ha néha sorsa fordul, gazdálkodni még most sem tud, ha neki van, másnak is jut, jobb időkből rossz szokása: hogy a könnyeket ne lássa, megfelezni kis kamráját, s maga gyakran szükséget lát.

Ezt írja róla Vörösmarthy Mihály a „Szegény asszony könyvében”. Talán nem is lehetett volna jobban jellemezni ezt az özvegységre jutott szelíd és bánatos asszonyt, Vörösmarthy. édesanyját,

1820-ig a jogi karon tanul, Pesten, de nem ismer egyetlen egy írót sem személyesen és mintegy magára hagyatva egyedül küzdi magát tovább a magyar Múzsa birodalmában. Az öreg Virág Benedeket látogatja meg néha, s Kisfaludy Sándor és Berzsenyi munkái akadnak kezébe. Könyv, könyv és harmadszor is könyv, erre vágyik, mint a szomjas vándor a friss vízre, Vörösmarthy Mihály. 1820-ban Börzsönyön tartózkodik, Perczel Sán- doréknál és itt találja meg azt, amire szüksége van, azt a környezetet, amely igen alkalmas arra, hogy a költő további pályáját egyengesse és előre lendítse. A Perczel kúrián szép könyvtár van és a Perczelékkel rokon Somsich családhoz is eljár, kirándulásokat tesz Baranyába és Somogyba, megtekinti Siklós várát, amely egy drámai trilógia eszméjét ébreszti benne. Somogybán Zrínyi várának romja, egy „Szigetvár” című ódára lelkesíti és jókora kötet lírai költeményt ír ebben az időben.

Ezek a művek, ezek az írások nem mutatják, nem jelzik még a magyar Múzsa óriását. Nem jelzik azt, hogy ez az ifjú néhány év múlva Kazinczy kezéből kiveszi a költői nyelv formálását és a képzelet sokkal nagyobb szabadságának a nemzeties irányt teljes diadalra juttatja. Vörösmarthy ebben az időben még nem találta meg tárgyát és verselésének igazi formáját. Két erős szenvedélynek kellett jönni, egyrészt a haza féltése, másrészt a szerelem, hogy Vörösmarthyt az élenjárók között is az élre vesse. Az első ihlető a nemesi függetlenségi mogzalom, amely a napóleoni háborúk befejezése után indult meg. 1823-ban Tolna-megyei joggyakorlatán közelről látja a megyei nemesség ellenállását, a bécsi kormány rendeletéivel szemben és költeményeiben ekkor szólal meg először a zsarnokság elleni szenvedélyes tiltakozás.

A hírhedt Szentszövetséget nevezi

meg a bajok okozójának és forradalommal fenyegeti meg a zsarnokokat. Az a Vörösmarthy, aki most hozzáfog a Zalán futásához, semmiben sem hasonlít az 1815-ös évek Vörösmarthy Mihályához. A Zalán futása arra tanítja a nemzetet, hogy az ezer év előtti honfoglalás győzelme, sőt az új szabadság, az új honfoglalás kivívása is a nemzet összefogásán és harci elszántságán alapul. Az ilyen költői kiállásra nagy szükség van. A hazafias nemesség várja ezt, az ilyen versek megjelenése történelmi szükségesség. Az Árpád-korba való vissza- nyulás nem menekvés a jelentől, sőt ellenkezőleg, buzdítás és okulás, új történések ösztönzése. Anonymus története szolgáltatja az alapot a Zalán futásához, amely egy tehetetlen korban tettekre serkenti a nemzetet.

De éppen a Zalán futásában egy másik ösztönző erő is élő kifejezést kap. És ez az ösztönző erő a Perczel család idősebbik lánya, Etelka iránt érzett szerelme. A deli Hajna, a hős Ete és a Hajnáért reménytelenül epedő Délszaki Tündérről szóló szerelmi történet a költő reménytelen vágyakozásának hangját szólaltatja meg és Vörösmarthy az eposz néhány sorában közvetlenül is megvallja Etelka iránti nagy szerelmét.

Eposzunkba új lélek költözött, visz- szatért az igazi forráshoz, táplálja a nemzeti érzelmeket, tárgyban és felfogásban nemzetivé lesz.

Mindenesetre a hazafias érzelmek és a reménykedő epedő, majd lemondó szerelem Vörösmarthy lantjának állandó ihletője. Nem csodálatos ez, hiszen az első szerelem minden ifjú életében döntő fontosságú és Vörösmarthy különösen ennek emlékéből táplálkozik, még 10—15 esztendő múlva is. Ha azt mondjuk, hogy Vörösmarthy költői fejlődésében két nőalak játszott tartós szerepet, akkor így kell jellemeznünk: Perczel Etelkát az ifjúi képzelődés, az érezni kezdő szív ábrándjaival szerette, a másodikat a férfi szenvedélyének egész mélységével és hevével. Az első szerencsétlenné tette, a másik boldogította. Az első együtt ébredt a hazafiúi fájdalommal és hazafiúi reményekkel, a második a haza derűs napjaiban lángolt fel és a legnagyobb hazafiúi fájdalom zavarta meg. Látjuk, hogy Vörösmarthy lantján nem ok nélkül szólal meg e két érzés oly gyönyörűen, hiszen a hazafiság -s szerelem sok-sok örömét és tengernyi kínját vészeli át.

A Zalán futása után újabb époszok következnek, a Cserhalom, majd az Eger és levonhatjuk ezekből azt a következtetést is, hogy Vörösmarthy életében ebben az időben még csak a nemesség múltja, jelenje és jövője irányítja a toll mondanivalóit, számára a nemzet és a nemesség egy és ugyanaz, a szegény nép a jobbágytársadalom helyét még nem látja sem a múltban, sem a reformkor nagy küzdelmeiben. Az ősi dicsőség kora nemzeti jellegű, de a nemesség kora. Itt. a hősi eposzok fórumán vitte Vörösmarthy költészete döntő csatába a nyelvújítás ügyét.

Ezek nyelve gazdag színárnyalatú, gyönyörűségesen folyó magyar nyelv, amely méltó eszköze lett e század nagy harcának, a politika és költészet terén egyaránt.

1826-ban válik meg a Perczel családtól és Budára költözik, de még nem tudja mitévő legyen, ügyvéd-e, vagy egyedül és kizárólag „csak“ ró. Mindenesetre a 25 éves ifjú országos hírű már és a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését bízzák rá.

Az 1825-ös országgyűlés berekesztése után Vörösmarthy Mihály kiábrándul a nemesség mozgalmából.

Ez a kiábrándulás érdekes reakciót vált ki benne: a valóság világából a mese világába kalandozik költészetével és egy időre nem ápolja tovább a nemzett témákat. A valóságból a fantázia világába merül. Fantáziája tombol a képek és színek gazdagságában és meseszövése ugyanekkor minden kapcsolatát elveszti az élettel. Az 1831-ben írott „A rom” című eposza azonban megint előremutató tanulsággal zárul: az ember magánéletében sem lehet boldog, míg népe az elnyomástól szenved. A Két .szomszédvár című kis eposza a feudális anarchia borzalmait ecseteli. A Csongor és Tünde mesedráma Gyergyai Albert: Argirus királyfi című 16. századbeli széphistőriáján alapszik. Vörösmarthy e korszakáról a tankönyvek úgy írnak, mint a romantikus álmodozás korszakáról. Igen, de ez is annak a csalódásnak volt kifejezése, amelyet Vörösmarthy a fejlődés bizonyos törésében szenvedett át, a negyedszázad fordulóján.

Ebben az időben Vörösmarthy még nem leli helyét, a reformmozgalom balszárnyát és ez annál is inkább szembetűnő mert Kossuth már ekkor a nem-et fogalmát a nép fogalmával azonosítja. Ez a magyarázata annak, hogy a Csongor és Tünde írója még

nem látja az emberi és nemzeti küzdelem célját. Haladó vonások is vannak benne és a parasztházaspár Ilma és Balga, amely ebßen az írásban megjelenik, rokonszenvesen rajzolt alakpár. Igaz, kissé felülről nézett parasztok ezek még, de Vörösmarthy megértéssel nyúl hozzá költői szerszámához és a költészetben így örökíti a magyar parasztot. A költői nyelv az, ami miatt a Csongor és Tündét ismertetnünk kell ifjúságunkkal. Foglalkoznunk kell vele tüzetesen, gazdagon és vulgarizálás nélkül, mert ebben a költeményben képalkotó tehetsége kincseinek egész tárházával mutatkozik be.

Később Vörösmarthy egyre ‘ inkább a nép felé fordul és megszületik új kifejezésmódja a kis epika, amelyekben az eposzokhoz hasonlóan a múltbeli dicsőség kél életre. (A búvár Kund).

Kisfaludy Károly halála után Vörösmarthyt tekintik a magyar irodalom vezérének. Bajza Józseffel és Toldv Ferenccel együtt ő irányítja az irodalmi folyóiratok munkásságát és szerepet visz a Magyar Tudományos Akadémián is.

S az 1832-es országgyűlés után hazafias költészete új nagy fordulóponthoz ér. A szabadságot már nem tartja lehetségesnek a jobbágyság felszabadítása nélkül. Vesselényi pörbe- fogása, Kossuth bebörtönzése harcos lendületet ad a költőnek. Megírja a Szózatot, a Magyar Színház megnyitására pedig az „Árpád ébredését”. Ennek egyik alakja egy napszámos, aki alig tudja megfizetni a megnyitó előadás belépő diját, de a rajta mosolygóknak így vág oda:

Ho-hó! Nevettek? Csak nevessetek. Ti pénzt adátok tán az épülethez! De én, amilyen cifrátlan vagyok, Ezen kezemmel, mely élelmet ád, Két álló hétig hordtam a követ,

S magam fizettem érte — örömet.

S nézzétek! A ház szép magasra

nőtt.

Ki kételkedik abban, hogy Vörösmarthy ez időben már a nép költője is, az egész haladó magyarságé.

A Marx előtti utópista szocialisták eszméit Vörösmarthy ismeri. A negyvenes évek a fölfelé lendülő, az európai történelem színpadára kívánkozó magyar nép indulásának évei Vörösmarthy költészetében ismét összefonódnak a hazafiság és a szerelem kettős ihlető erejével. Csajághi Laura Komárom megyei leányt, Bajzáné testvérét, szenvedélyesen megszereti és feleségül veszi. Laura iránti szerelme örökszépségű sorokra ihleti, amelyek közül mindenek gyöngye a Merengő- höz, című vers. A kétség és remény hangulatában erősebb a remény és a nagy romantikus — horribile dictu — az álmodozásról való lemondásra buzdítja kedvesét.

Természetes ez, hiszen Vörösmarthy egyre inkább a reformeszmék felé fordul, haladó emberek társaságában tartózkodik és egyre inkább szerepelnek verseiben a nemzeti szabadságharcok nagy kérdései. Vörösmarthyt lelkesíti a vasút, a gözhajózás megjelenése, az ember természetátalakító munkája.

A forradalom Kossuth oldalán találja és a nemességgel szemben. A nemességet azzal vádolja, hogy „féltékeny a szabadságra”. Hűségesen és becsületesen kitart a forradalom balszárnya, Kossuth politikája mellett és forradalmi meggyőződése Világos után sem törik meg. Maga is bujdosik, hosszú hónapokig és e bujdosás fel- őrli szervezetét. Ötvenöt éves korában hal meg Pesten, de az önkény- uralom gyűlölt éveinek még emléket állít hatalmas erejű verseiben az Előszóban és a Vén cigányban, a Mélységes és áldozatos hazaszeretetre tanítja nemzetét, ez teszi őt, a forradalom ellenzőjét forradalmárrá. Horváth Márton ezt így fejezi ki: „Tanuljuk meg Vörösmarthytól, hogy minden kérdés, a legapróbbtól a leg- nagyobbig — így hangozzon fülünkbe: mit használ ez a házának?” A nemzet sírjának szélén a halál felé ballagó Vörösmarthy a kétségbeesés, a letörtség és levertség időszakában egy nemzetet tanít arra, hogy bízzon saját jövőjében.

Százötvennégy esztendő múltán is hatalmas erővel hatnak e sorok:

Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd, ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon . . . Vörösmarthy reményei valósággá váltak a világ nagy-nagy területein és bár a viszály még nem vérzett el a csatákon, mégis: „nagy költőink közül Vörösmarthytól tanultuk mag először, hogy a világ népei sorában mi sem nyugszunk, csak majd. ha kihull a kard az erőszak durva ka bői, s a szent béke korát nem cuda- rítja gyilok“ (idézet Horváth Mártontól).

Vörösmarthy költészete íróink forrása és példája, a magyar irodalom kincsesházának egyik legértékesebb gyöngye. HORVÁTH LÄSZLÖ

igen közvetlen módon fejezi k a szovjet ember érzéseit és gondolatait.

♦

Muchtar Oszrafovics Asrafi, az iizbégi zeneélet kiváló személyisége is meglátogatott bennünket. Asrafi szervezte meg az üzbégi zeneiskolákat és a főiskolát. Jelenleg a taskenti zene- művészeti főiskola igazgatója és az üzbégi nemzeti opera karnagya. A népi hagyományokból kiindulva Asrafi alkotta meg az első üzbégi operát. Több szimfonikus költeményt irt, jelenleg is operazenén dolgozik. Asrafi a legnagyobb rajongás és elismerés hangján beszélt a mi zenénkről és sok gazdag benyomással távozott.

Rnrixr. Vlarlimi.rnvirx Oonvpv