Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-01 / 95. szám

4 1954. december 1. ÓI IFJÚSÁG Mire figyelmeztet a brodi „halál?“ Szovjet emberek példaképe (III. folytatás) Szinte megdöbbentett a felelet, ami­kor megkérdeztem egyik építőipari is­kolánk tanulóiát: — Müven épületek tetszenek ne­ked? — Hát az újak. — Azok a szimpla kocka, skatulya épületek? — Azok. Ha majd minden város olyan lesz... — S mi tetszik rajtuk? — Hát hogy praktikusak. Olcsón és gyorsan fel lehet építeni. Ez a beszélgetés jutott az eszembe, amikor Zdarnad nad Sázavoun, egy í'szhajú cseh építész végigvezetett új lakótelepen. A legújabb, épület előtt megálltunk. — Látja ez már szebb lesz. Lesz rajta erkély is, s néhány dísz. Ha mást nem. ráfestett minták, népi motívu-j mok. De lesz rajta. Ezt mái megen­gedtek felülről. Most mái változtatha­tunk a „fönt' el kész tett tipusházak tervén. — Örült az öreg. csillogott a ' szeme, és én megéheztem: ez az emoer művész, építőművész. S itt szeretnék néhány szóra ismét megállni veled, ifjú építész barátom. Hogv valaki mii ven ember, hogyan szereti a hazáját, az embereket, ab­ban dönt a munka. Te akkor nagyon csodálkoztál. • hogv kikeltem a ska­tulyaépületek ellen, a mindent eitipró praktikusság elve ellen, s dicsértem a régi építészetet, amelynek minden szépségét felhasználva, kellene nekünk megteremteni az újat. Bántott,-hogy a rideg ember közönyösségével beszél­tél a praktikusságról, mint vezérelv­ről. Az lehet, hogy Amerikában a praktikusság vezérelv. Tudom, hogy arra a világra teljesen ál! egv bölcs embernek a mondása: i„A technika az Ízléstelenséggel való szövetségben a művészetnek legszörnyübb ellensége." De hogv nálunk így lenne, az ellen tiltakozom. A rohanó iparosítás, város­fejlesztés. „a szorító kell" nálunk is teret nyitott az Ízléstelenségnek is. Ezt látom. Sokan azt mondják, hogy ez elkerülhetetlen. Hogy ez ígv lenne, vitatható. Gondolom, némi köze az építészeknek is van hozzá, s neked is lesz. De nem erről van szó, hanem arról, hogv te ebben az építészetben látod az építőművészet tetejét, csodáját, fin pedig ismétlem: ez nem építészet, ez kőműves munka. Már pedig a kettő úgv hasonlít egymásra, mint a szoba­festő a festőre. Hogv megértsd amit mondani aka­.rok, elmondom, hogy mit láttam Cseh­országban. Nem láttam igazi falut. Csak várost, mert itt a falu is apró vá­ros. S ha .városra gondolsz, ne gondolj egymás mellé szép sorjában lerakott skatulya-épületekre (ilyen is van, de kevés). Hanem a különböző stílusú, formájú színű épületek tarka össze­visszaságára. Itt nem találsz két egy­forma épületet. Itt' mind elüt egvik a másiktól, mint a nagy festőművész ké­pei egymástól. De — s ez a lényeg - a nagv művész egyes képei ugyan el­ütnek színben és témában, de egyek szellemben. így van ezekkel a váro­sokkal is. Ügy igaz, mint ahogy élek, az a bölcs mondás, hogy „az építészet megdermedt zene.’’NCsodás varázsütés­re megdermedt zene, a hangok elszáll­tak, de megmaradt az összhang, a jó­kedvre csiklandó gyönyörűség. ­Mert nemcsak melegével, kényelmé­vel derít kedvre a lakás, hanem ke­cses külsejével is, szeszélyes redőivel, díszeivel, incselkedő tornyaival. „Egy ilyen város polgárai öi-ök dallamoktól kísérve járnak, kelnek és tevékeny- kedpek. — írja Goethe — szellemük el nem fáradhat, tevékenységük et nem szunnyadhat, a szem átvállal ia a fülnek a működését! teendőjét és kötelességét, úgyhogy még a legsilá­nyabb hétköznapon is valami eszmé­nyi állapot veszi körül a polgárokat: anélkül, hogy elmélkednének, anélkül, hogy okát kutatnák. . . „Most nincs arra mód, hogv a cseh emberek szel­lemes jó kedélyének okát kutassam. De inspirálja ezt városaik kecses ra­gyogása is. Szabadon tornyosuló és egymáshoz szoruló épületek közt sza­badon szárnyaló és sziporkázó a szel­lem is. Prágában mondták el nekem ezt a kis epizódot: Prága házai jeözül ma­gasra mászott a kíváncsin bámész hold. Talán már éjfél is elmúlt, fiatal szerelmespár búcsúzik egy kapuban. De csak nehezen válnak. A lány már menne, de a legénv nem engedi. Csó­kot kér még s ölelésre unszolja ked­vesét — Adj egy csókot angyalom — sut­togja a legénv. — Nem. nem — rebegi a lány. — Csak egvet'enegvet édesem — így ismét a legény, s éneklő hangja ejtyre hangosabb lesz. — Adj egy édes csókot kedvesem. Ügv vágyom — könyörög most már egész hangosan De a lánv csak hú­•zódozik. S ígv megy ez egy darabig. Egyszerre csak kiszól a ház nyitott ablakán egv álmos férfihang: Gyere én adok kettőt is. csak hagvi már aludni. Gondolom, ha nálunk vajakit így felverne álmából egy gyáva legény szerelmes könyörgése, az illető aligha ilven kiszólással zavarná el ablaká­tól. Esetleg egv veder hideg vizet .zú­dítana a nyakukba. ttt minden háznak története van. Az emberek meg Őrzik. Nemcsak a házat, hanem a történetet is számon tartják. Ha észreveszik, hogy idegen vagv képesek végigvezetni a városon és mindent megmagyarázni. Ép is így tudtam meg sok érdekes históriát. — Eg vet elmondok: * Havlickov Brodban, ebben a nagy- múltú városban esett meg velem. A főtérén ácsorogtam. néztem az épüle­teket. mustráltam éppen a városházát. Látom, régi, nagvon régi épület. Bolt­íves kapu, homlokzatának négy kecses kis tornya közt ül a nagy szürke to­rony. De nem ez fúrta íz oldalamat. Az épület homlokzatának ablakában, a toronv alatt, egy emberi csontváz állott, oalkezében kasza, jobbjában apró harang és egy latin felirat: „Qua hóra nescis’. Ez magyarul annyit tesz: „Nem tudod, hoév melyik órá­ban", A csontváz felett az óra. Ha az üt, a halál mozgatja csontos állát. Mondom, nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy hogyan került oda az. a csontváz. Amint így nézegettem, gondo!om,szemetszúrtam a járókelők­nek. Egyszerre odajön egy idős bácsi és kérdi: — Csak nem a halál tetszett meg fiatalember? Gondolom, dehogy a halál, inkább a história, s mondom is: — Csak azt nem tudom, hogy miéit tartanak egv csontvázat pont a főtéi legszebb épületének' homlokzatán. Erre aztán elmond) a nekem, Jjogv Ha'-to'kov Bro'dot valamikor régen bá­nyászok alapították. Sok volt itt az ezüst, gazdag a város, s ez lett a baj. A jihlavai németek fenték rá a fogu­kat. El akarták venni a várost a cse- hektől. De ez sokáig nem sikerült, ham egyszer — történt éz 1472-ben — jihlavai ember lett a városatya. Ez nem lett volna baj. ha becsületes, de nem volt az. A szíve a jihlavaiakhoz húzott. Elárulta a várost. Hanem a bródiak még idejében megszimato'ták. A nép összegyűlt, üstökönragadták a városatyát, felvitték a városház tor­nyába és’ onnan kidobták &z ablakon. (A cseheknél ez kedvelt kivégzési módja volt az árulóknak.) Mindez nem volt elég. A derék bródiak lefőz­ték csontjáról a húst és odaállították, hogv örök időkre íntelmül szolgáljon az árulóknak: „Nem tudod, hogy me­lyik órában'’ ér utói a nép büntetése. Kérdem, hogy hát a németek ott­hagy ták-é a csontvázat a megszállás alatt? Mondja, hogy ott. ■ -— Hát az, hogy lehet? — Nem tudták, hogy miért áll ott. — S itt a városban nem laktak németek? — De igen. Csakhogy a legvadabb fasiszták sem mertek szólni, mert fél­tek, hogy az ő csontjuk is odakerül Hát így állt figyelmeztetően a bródi csontváz mindenki számára a fasizmus idején is. r— Járt ebben a házban Zizka is, — mondja az öreg és tekintete végig- si’mogatja az épület fa'ait. Ezen aztán van mit gondolkodni az embernek. Van ebben a népben erő, mert becsülni tudja a múltját. 1934. december elsején ölték meg a gyalázatos trockista-buharinista banditák — az imperializmus ügynö­kei — Szergej Mironövics Kirovót, korunk egyik legkiválóbb férfiúját. Kirov g bolsevik párt és szovjet ál­lam kimagasló egyénisége volt, a Po­litbüro tagja és az SzKP(b) KB tit­kára. Lenin-pártja és az egész szov­jet nép Kirovban a forradalom láng- lelkű néptribunját ismerte. Kirov egy urzsumi (Vjatszki tarto­mány, ma kirovi kerület) munkás fia. Már mint fiatal fiú a forradalmi harc útjára lépett. Tizenkilenc éves korá­ban már meggyőződött és rendíthe­tetlen kommunista. Csakhamar kitű­nik rettenthetetlen forradalmi ener­giájával; rendkívül éles eszű, a leg­bonyolultabb problémákat is egysze­rűen és érthetően tudta megmagya­rázni. Az első orosz forradalom idején Kirov élénk forradalmi tevékenységet fejt ki, hivatásos forradalmár lesz. A Nagy Októberi győzelem utálj aktívan részt vesz a szovjet állam védelmé­ben a belső és külső ellenséggel szemben. Jelentős katonai személyi­ség lesz, ö fejti ki a legértékesebb politikai nevelömunkát a fiatal Vörös Hadseregben. Szergej Mironovics Kirov hű segí­tőtársa volt Leninnek és Sztálinnak a szovjet rendszer kiépítésében és meg­szilárdításában, továbbá a lenini-sztá­lini nemzetiségi politika megvalósítá­sában a Kaukázusban és a Kaukázu­son túl. Kirov önfeláldozóan harcolt Észak-Kaukázusban a különböző nem­zetiségek közötti béke megteremtésé­ért, egyesíti a dolgozókat a szovjetek zászlaja alatt és jelentős harci egy­ségeket szervez a hegyekben uralkodó fejedelmek, kulákok és más reakció­sok ellen. Az 1921—1925-ös években, mint Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára meg­alapozza a munkások és dolgozó rasztok szövetségét és könyörtelenül leleplezi a trockisták és burzsoá na­cionalisták összeesküvéseit. Szergej Mironovics Kirov • nevéhez fűződik a bakui kőolajipar megalapo­zása és felvirágoztatása. Pedig éz sok nehézséggel járt, hiszen a bakui kő­olajipar annakidején korszerűtlenül volt felszerelve. Élelmiszerhiánnyal küzdöttek. Kirov naponta sorra járta a kőolajfinomítókat, munkásházakat, I kádereket szervezett a régi, tapasz­talt kőolajmunkásokból. Ennek a ha­tártalan gondoskodásnak és a techni- i kai rekonstrukciónak köszönhető, hogy a bakui kőolajipar hihetetlenül gyor­san fejlődött és hogy mind több „fekete arany“-at tudott nyújtani a szovjet ipar és közlekedés számára. Bakui ténykedése alatt mint éles­látású vezető és mint figyelmes, jó barát igaz szeretetre és tiszteletre tett szert a bakui munkások között. Kirovnak bakui, majd később lenin- grádi tevékenységét a tömegekkel való munka jellemezte. Valósággal megérezte, megsejtette a dolgozók legtitkosabb gondolatait és kívánsá­gait és szinte csodálatosképpen Tudott bizalmat önteni az emberekbe. Kiváló szónok volt. Egyszerű, de tartalmilag mély és igen értékes be­szédei felkeltették a hallgatók érdek­lődését és a beszéd sokáig nem .ment ki a fejükből, sokáig elgondolkoztak rajta. Kirov odaadóan karcolt a kommu­nista párt lenini-sztálini irányvonalá­ért. Vezetőszerepet töltött be a párt­ban, része volt abban, hogy Lenin halála után, J. V. Sztálin vezetése alatt megvédtek a lenini zászlót és a szovjet nép előtt kitárták a szocialis­ta építés széles útját. A párt és a nép egyaránt forrón szerette Kirovót. J. V. Sztálin harcos társa és igaz barátja volt. 1924-ben Sztálin elvtárs a Leninről és a lenh nizmusról“ einiú müvét Kirovnak ajánlotta s sajátkezüleg a követke- zőkat írta bele: „Barátomnak és sze­retett testvéremnek, ajánlja a szerző — J. V. Sztálin“. 1926-tól Kirov a leningrádi párt-' szervezet élén állt. Az ő vezetése alatt tömörült még egységesebben a a leningrádi pártszervezet a Kommu­nista Párt Központi Bizottsága és a párt vezére, Sztálin elvtárs köré. Ki­rov vezetése alatt semmisítették meg a leningrádi bolsevisták a trockistá- kat, zinovjevistákat, buharinstákat és többi árulókat. Az ő vezetése alatt kezdték meg a harcot Lenin városá­nak a szocialista ipar hatalmas kö­zéppontjává való átalakításáért. Sok erőt és energiát, sok-sok szor­galmas munkában eltöltött napot és álmatlan éjszakát zentelt Kirov a leningrádi üzemek építésének, a kol- tusi Pavlov klinika létesítésének, a város újjáépítésének, az ifjúság neve­lésének, a hadsereg és tengerészet megszilárdításának és még sok más fontos problémának. Részletesen meg­beszélte az építészekkel az új házak tervrajzait, meglátogatta a munkás­lakásokat, hogy személyesen meggyő­ződjön az új építkezések minőségéről. Gondoskodott arról is, hogy Lenin- grádban óriási kiterjedésű kultúr- és pihenő parkot létesítsenek, továbbá, hogy gyermekpalotákat és a tudósok részére nyári lakokat építsenek ... Nagy érdemeket szerzett Kirov a kolszki félsziget újjáépítésénél is, hogy a hibini tundrákban megkezdték az apatit bányászását, valamint az északi sarki ipari üzemek létesítésé­ben. Nagy része volt abban is, hogy a Szovjetunió megkezdte a természeti kincsek kihasználását. Mikor megol­dották, hogy milymódon termeljenek gabonát az északi vidékeken — amely feladat megoldását Kirov tűzte maga elé — Kirov azt állította, hogy nincs olyan föld, amely a szovjet rendszer­ben, hozzáértő kezek vezetése alatt, ne szolgálná a nép jólétét. Kirov minden tevékenységét átha­totta a kommunizmus elvének győzel­mébe vetett hite. Mint sokoldalúan és mélyen képzett marxista-leninista, minduntalan a marx-leninista elvek tanulására hívta fel a figyelmet, s azután, hogy egyesítsék az elméleti tanulmányokat a gyakorlati kommu­nista építkezéssel. Kirov maga szol­gált példaképül, hogy hogyan lehet gyakorlatilag felhasználni a marxista- leninista elméletet. Állandóan foglalko­zott a széleskörű gyakorlati feladatok megoldásával, s részt vett a nagy el­méleti problémák megoldásában is. Könyörtelenül elitélte az önelégült­séget. Mindenkit felhívott a bolsevi­kok kipróbált fegyverének — az ön­kritikának — használatára. „Ha igazi kommunista harcos akarsz lenni — mondta, — igazi bolsevik keménység­gel kell harcolnod a hiányosságok ei­len, amik hátráltatják előrehaladásun­kat“. Kirov határtalanul szerette Lenin- Sztáiin művét. Mély szeretetet érzett és határtalanul hűséges volt a dolgo­zók vezére és tanítója J. V. Sztálin iránt. Sztálinról így nyilatkozott: „Nehéz elképzelni egy olyan gigan­tikus személyiséget, mint Sztálin. Az utolsó években, attól a perctől kezd­ve, amióta Lenin nélkül dolgozunk, nincs munkánkban egyetlen irányvo­nal, egyetlen jelentős kezdeményezés, jelszó, vagy politikai szempont, ame­lyet nem Sztálin elvtárs, hanem va­laki más szabott volna meg . . . Á ö utasítása szerint oldjuk meg a nem­zetközi politika legfontosabb kérdé­seit, de nemcsak a fontos kérdéseket, hanem a látszólag alárendelt és a ténylegesen mellékes kérdéseket is. mert őt minden érdekli, ami a munkásokkal, parasztokkal és egész népünk dolgozóival összefügg. Ennek a férfiúnak óriási akaratere­je és kolosszális szervezési tehetsége biztosítják a pártnak a történelmi változások időbeli végrehajtását és a szocializmus győzelmes kiépítését”. Kirov az első sorokban harcolt Lenin-Sztálin pártja egységességéért. Egyike Sztálin munkatársainak, akik engesztelhetetlenül harcoltak a párt ellenségeivel szemben. Fáradhatatlanul hangoztatta a szovjet állam békesze­rető külpolitikáját. A szovjet kor­mány, — mondja Kirov, — kitart a béke politikája mellett, ami a szovjet nép békeakaratát bizonyítja és segit leleplezni az új, imperialista hábo­rúra uszítókat. Kirov életét alkotó erejének leg­magasabb fokán oltották ki. A szov­jet nép keményen ellenállt a dühön­gő ellenforradalmi bandáknak, ame­lyek vissza akarták fordítani a törté­nelem kerekét és a szabad országban ismét a kapitalista rendszert akarták visszaállítani. A szovjet nép még szi­lárdabban csoportosult a párt és Sztálin eivtárs köré és még jobban fokozta éberségét. \ Szergej Mironovics Kirov, a bátor harcos és lelkes néptribun ragyogó képét sosem felejti el a nép és a harcosok mülióit fogja lelkesíteni a békéért és a dolgozók boldogságáért. (Folytatás következik.) iiHiiuiiiiiiMiiiiiiiiiiuiiiiiiiiminniMiiii Uj szovjet filmek mozijainkban Jelenetek a Vidám Csillag című filmből.

Next

/
Thumbnails
Contents