Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-01 / 95. szám
4 1954. december 1. ÓI IFJÚSÁG Mire figyelmeztet a brodi „halál?“ Szovjet emberek példaképe (III. folytatás) Szinte megdöbbentett a felelet, amikor megkérdeztem egyik építőipari iskolánk tanulóiát: — Müven épületek tetszenek neked? — Hát az újak. — Azok a szimpla kocka, skatulya épületek? — Azok. Ha majd minden város olyan lesz... — S mi tetszik rajtuk? — Hát hogy praktikusak. Olcsón és gyorsan fel lehet építeni. Ez a beszélgetés jutott az eszembe, amikor Zdarnad nad Sázavoun, egy í'szhajú cseh építész végigvezetett új lakótelepen. A legújabb, épület előtt megálltunk. — Látja ez már szebb lesz. Lesz rajta erkély is, s néhány dísz. Ha mást nem. ráfestett minták, népi motívu-j mok. De lesz rajta. Ezt mái megengedtek felülről. Most mái változtathatunk a „fönt' el kész tett tipusházak tervén. — Örült az öreg. csillogott a ' szeme, és én megéheztem: ez az emoer művész, építőművész. S itt szeretnék néhány szóra ismét megállni veled, ifjú építész barátom. Hogv valaki mii ven ember, hogyan szereti a hazáját, az embereket, abban dönt a munka. Te akkor nagyon csodálkoztál. • hogv kikeltem a skatulyaépületek ellen, a mindent eitipró praktikusság elve ellen, s dicsértem a régi építészetet, amelynek minden szépségét felhasználva, kellene nekünk megteremteni az újat. Bántott,-hogy a rideg ember közönyösségével beszéltél a praktikusságról, mint vezérelvről. Az lehet, hogy Amerikában a praktikusság vezérelv. Tudom, hogy arra a világra teljesen ál! egv bölcs embernek a mondása: i„A technika az Ízléstelenséggel való szövetségben a művészetnek legszörnyübb ellensége." De hogv nálunk így lenne, az ellen tiltakozom. A rohanó iparosítás, városfejlesztés. „a szorító kell" nálunk is teret nyitott az Ízléstelenségnek is. Ezt látom. Sokan azt mondják, hogy ez elkerülhetetlen. Hogy ez ígv lenne, vitatható. Gondolom, némi köze az építészeknek is van hozzá, s neked is lesz. De nem erről van szó, hanem arról, hogv te ebben az építészetben látod az építőművészet tetejét, csodáját, fin pedig ismétlem: ez nem építészet, ez kőműves munka. Már pedig a kettő úgv hasonlít egymásra, mint a szobafestő a festőre. Hogv megértsd amit mondani aka.rok, elmondom, hogy mit láttam Csehországban. Nem láttam igazi falut. Csak várost, mert itt a falu is apró város. S ha .városra gondolsz, ne gondolj egymás mellé szép sorjában lerakott skatulya-épületekre (ilyen is van, de kevés). Hanem a különböző stílusú, formájú színű épületek tarka összevisszaságára. Itt nem találsz két egyforma épületet. Itt' mind elüt egvik a másiktól, mint a nagy festőművész képei egymástól. De — s ez a lényeg - a nagv művész egyes képei ugyan elütnek színben és témában, de egyek szellemben. így van ezekkel a városokkal is. Ügy igaz, mint ahogy élek, az a bölcs mondás, hogy „az építészet megdermedt zene.’’NCsodás varázsütésre megdermedt zene, a hangok elszálltak, de megmaradt az összhang, a jókedvre csiklandó gyönyörűség. Mert nemcsak melegével, kényelmével derít kedvre a lakás, hanem kecses külsejével is, szeszélyes redőivel, díszeivel, incselkedő tornyaival. „Egy ilyen város polgárai öi-ök dallamoktól kísérve járnak, kelnek és tevékeny- kedpek. — írja Goethe — szellemük el nem fáradhat, tevékenységük et nem szunnyadhat, a szem átvállal ia a fülnek a működését! teendőjét és kötelességét, úgyhogy még a legsilányabb hétköznapon is valami eszményi állapot veszi körül a polgárokat: anélkül, hogy elmélkednének, anélkül, hogy okát kutatnák. . . „Most nincs arra mód, hogv a cseh emberek szellemes jó kedélyének okát kutassam. De inspirálja ezt városaik kecses ragyogása is. Szabadon tornyosuló és egymáshoz szoruló épületek közt szabadon szárnyaló és sziporkázó a szellem is. Prágában mondták el nekem ezt a kis epizódot: Prága házai jeözül magasra mászott a kíváncsin bámész hold. Talán már éjfél is elmúlt, fiatal szerelmespár búcsúzik egy kapuban. De csak nehezen válnak. A lány már menne, de a legénv nem engedi. Csókot kér még s ölelésre unszolja kedvesét — Adj egy csókot angyalom — suttogja a legénv. — Nem. nem — rebegi a lány. — Csak egvet'enegvet édesem — így ismét a legény, s éneklő hangja ejtyre hangosabb lesz. — Adj egy édes csókot kedvesem. Ügv vágyom — könyörög most már egész hangosan De a lánv csak hú•zódozik. S ígv megy ez egy darabig. Egyszerre csak kiszól a ház nyitott ablakán egv álmos férfihang: Gyere én adok kettőt is. csak hagvi már aludni. Gondolom, ha nálunk vajakit így felverne álmából egy gyáva legény szerelmes könyörgése, az illető aligha ilven kiszólással zavarná el ablakától. Esetleg egv veder hideg vizet .zúdítana a nyakukba. ttt minden háznak története van. Az emberek meg Őrzik. Nemcsak a házat, hanem a történetet is számon tartják. Ha észreveszik, hogy idegen vagv képesek végigvezetni a városon és mindent megmagyarázni. Ép is így tudtam meg sok érdekes históriát. — Eg vet elmondok: * Havlickov Brodban, ebben a nagy- múltú városban esett meg velem. A főtérén ácsorogtam. néztem az épületeket. mustráltam éppen a városházát. Látom, régi, nagvon régi épület. Boltíves kapu, homlokzatának négy kecses kis tornya közt ül a nagy szürke torony. De nem ez fúrta íz oldalamat. Az épület homlokzatának ablakában, a toronv alatt, egy emberi csontváz állott, oalkezében kasza, jobbjában apró harang és egy latin felirat: „Qua hóra nescis’. Ez magyarul annyit tesz: „Nem tudod, hoév melyik órában", A csontváz felett az óra. Ha az üt, a halál mozgatja csontos állát. Mondom, nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy hogyan került oda az. a csontváz. Amint így nézegettem, gondo!om,szemetszúrtam a járókelőknek. Egyszerre odajön egy idős bácsi és kérdi: — Csak nem a halál tetszett meg fiatalember? Gondolom, dehogy a halál, inkább a história, s mondom is: — Csak azt nem tudom, hogy miéit tartanak egv csontvázat pont a főtéi legszebb épületének' homlokzatán. Erre aztán elmond) a nekem, Jjogv Ha'-to'kov Bro'dot valamikor régen bányászok alapították. Sok volt itt az ezüst, gazdag a város, s ez lett a baj. A jihlavai németek fenték rá a fogukat. El akarták venni a várost a cse- hektől. De ez sokáig nem sikerült, ham egyszer — történt éz 1472-ben — jihlavai ember lett a városatya. Ez nem lett volna baj. ha becsületes, de nem volt az. A szíve a jihlavaiakhoz húzott. Elárulta a várost. Hanem a bródiak még idejében megszimato'ták. A nép összegyűlt, üstökönragadták a városatyát, felvitték a városház tornyába és’ onnan kidobták &z ablakon. (A cseheknél ez kedvelt kivégzési módja volt az árulóknak.) Mindez nem volt elég. A derék bródiak lefőzték csontjáról a húst és odaállították, hogv örök időkre íntelmül szolgáljon az árulóknak: „Nem tudod, hogy melyik órában'’ ér utói a nép büntetése. Kérdem, hogy hát a németek otthagy ták-é a csontvázat a megszállás alatt? Mondja, hogy ott. ■ -— Hát az, hogy lehet? — Nem tudták, hogy miért áll ott. — S itt a városban nem laktak németek? — De igen. Csakhogy a legvadabb fasiszták sem mertek szólni, mert féltek, hogy az ő csontjuk is odakerül Hát így állt figyelmeztetően a bródi csontváz mindenki számára a fasizmus idején is. r— Járt ebben a házban Zizka is, — mondja az öreg és tekintete végig- si’mogatja az épület fa'ait. Ezen aztán van mit gondolkodni az embernek. Van ebben a népben erő, mert becsülni tudja a múltját. 1934. december elsején ölték meg a gyalázatos trockista-buharinista banditák — az imperializmus ügynökei — Szergej Mironövics Kirovót, korunk egyik legkiválóbb férfiúját. Kirov g bolsevik párt és szovjet állam kimagasló egyénisége volt, a Politbüro tagja és az SzKP(b) KB titkára. Lenin-pártja és az egész szovjet nép Kirovban a forradalom láng- lelkű néptribunját ismerte. Kirov egy urzsumi (Vjatszki tartomány, ma kirovi kerület) munkás fia. Már mint fiatal fiú a forradalmi harc útjára lépett. Tizenkilenc éves korában már meggyőződött és rendíthetetlen kommunista. Csakhamar kitűnik rettenthetetlen forradalmi energiájával; rendkívül éles eszű, a legbonyolultabb problémákat is egyszerűen és érthetően tudta megmagyarázni. Az első orosz forradalom idején Kirov élénk forradalmi tevékenységet fejt ki, hivatásos forradalmár lesz. A Nagy Októberi győzelem utálj aktívan részt vesz a szovjet állam védelmében a belső és külső ellenséggel szemben. Jelentős katonai személyiség lesz, ö fejti ki a legértékesebb politikai nevelömunkát a fiatal Vörös Hadseregben. Szergej Mironovics Kirov hű segítőtársa volt Leninnek és Sztálinnak a szovjet rendszer kiépítésében és megszilárdításában, továbbá a lenini-sztálini nemzetiségi politika megvalósításában a Kaukázusban és a Kaukázuson túl. Kirov önfeláldozóan harcolt Észak-Kaukázusban a különböző nemzetiségek közötti béke megteremtéséért, egyesíti a dolgozókat a szovjetek zászlaja alatt és jelentős harci egységeket szervez a hegyekben uralkodó fejedelmek, kulákok és más reakciósok ellen. Az 1921—1925-ös években, mint Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára megalapozza a munkások és dolgozó rasztok szövetségét és könyörtelenül leleplezi a trockisták és burzsoá nacionalisták összeesküvéseit. Szergej Mironovics Kirov • nevéhez fűződik a bakui kőolajipar megalapozása és felvirágoztatása. Pedig éz sok nehézséggel járt, hiszen a bakui kőolajipar annakidején korszerűtlenül volt felszerelve. Élelmiszerhiánnyal küzdöttek. Kirov naponta sorra járta a kőolajfinomítókat, munkásházakat, I kádereket szervezett a régi, tapasztalt kőolajmunkásokból. Ennek a határtalan gondoskodásnak és a techni- i kai rekonstrukciónak köszönhető, hogy a bakui kőolajipar hihetetlenül gyorsan fejlődött és hogy mind több „fekete arany“-at tudott nyújtani a szovjet ipar és közlekedés számára. Bakui ténykedése alatt mint éleslátású vezető és mint figyelmes, jó barát igaz szeretetre és tiszteletre tett szert a bakui munkások között. Kirovnak bakui, majd később lenin- grádi tevékenységét a tömegekkel való munka jellemezte. Valósággal megérezte, megsejtette a dolgozók legtitkosabb gondolatait és kívánságait és szinte csodálatosképpen Tudott bizalmat önteni az emberekbe. Kiváló szónok volt. Egyszerű, de tartalmilag mély és igen értékes beszédei felkeltették a hallgatók érdeklődését és a beszéd sokáig nem .ment ki a fejükből, sokáig elgondolkoztak rajta. Kirov odaadóan karcolt a kommunista párt lenini-sztálini irányvonaláért. Vezetőszerepet töltött be a pártban, része volt abban, hogy Lenin halála után, J. V. Sztálin vezetése alatt megvédtek a lenini zászlót és a szovjet nép előtt kitárták a szocialista építés széles útját. A párt és a nép egyaránt forrón szerette Kirovót. J. V. Sztálin harcos társa és igaz barátja volt. 1924-ben Sztálin elvtárs a Leninről és a lenh nizmusról“ einiú müvét Kirovnak ajánlotta s sajátkezüleg a követke- zőkat írta bele: „Barátomnak és szeretett testvéremnek, ajánlja a szerző — J. V. Sztálin“. 1926-tól Kirov a leningrádi párt-' szervezet élén állt. Az ő vezetése alatt tömörült még egységesebben a a leningrádi pártszervezet a Kommunista Párt Központi Bizottsága és a párt vezére, Sztálin elvtárs köré. Kirov vezetése alatt semmisítették meg a leningrádi bolsevisták a trockistá- kat, zinovjevistákat, buharinstákat és többi árulókat. Az ő vezetése alatt kezdték meg a harcot Lenin városának a szocialista ipar hatalmas középpontjává való átalakításáért. Sok erőt és energiát, sok-sok szorgalmas munkában eltöltött napot és álmatlan éjszakát zentelt Kirov a leningrádi üzemek építésének, a kol- tusi Pavlov klinika létesítésének, a város újjáépítésének, az ifjúság nevelésének, a hadsereg és tengerészet megszilárdításának és még sok más fontos problémának. Részletesen megbeszélte az építészekkel az új házak tervrajzait, meglátogatta a munkáslakásokat, hogy személyesen meggyőződjön az új építkezések minőségéről. Gondoskodott arról is, hogy Lenin- grádban óriási kiterjedésű kultúr- és pihenő parkot létesítsenek, továbbá, hogy gyermekpalotákat és a tudósok részére nyári lakokat építsenek ... Nagy érdemeket szerzett Kirov a kolszki félsziget újjáépítésénél is, hogy a hibini tundrákban megkezdték az apatit bányászását, valamint az északi sarki ipari üzemek létesítésében. Nagy része volt abban is, hogy a Szovjetunió megkezdte a természeti kincsek kihasználását. Mikor megoldották, hogy milymódon termeljenek gabonát az északi vidékeken — amely feladat megoldását Kirov tűzte maga elé — Kirov azt állította, hogy nincs olyan föld, amely a szovjet rendszerben, hozzáértő kezek vezetése alatt, ne szolgálná a nép jólétét. Kirov minden tevékenységét áthatotta a kommunizmus elvének győzelmébe vetett hite. Mint sokoldalúan és mélyen képzett marxista-leninista, minduntalan a marx-leninista elvek tanulására hívta fel a figyelmet, s azután, hogy egyesítsék az elméleti tanulmányokat a gyakorlati kommunista építkezéssel. Kirov maga szolgált példaképül, hogy hogyan lehet gyakorlatilag felhasználni a marxista- leninista elméletet. Állandóan foglalkozott a széleskörű gyakorlati feladatok megoldásával, s részt vett a nagy elméleti problémák megoldásában is. Könyörtelenül elitélte az önelégültséget. Mindenkit felhívott a bolsevikok kipróbált fegyverének — az önkritikának — használatára. „Ha igazi kommunista harcos akarsz lenni — mondta, — igazi bolsevik keménységgel kell harcolnod a hiányosságok eilen, amik hátráltatják előrehaladásunkat“. Kirov határtalanul szerette Lenin- Sztáiin művét. Mély szeretetet érzett és határtalanul hűséges volt a dolgozók vezére és tanítója J. V. Sztálin iránt. Sztálinról így nyilatkozott: „Nehéz elképzelni egy olyan gigantikus személyiséget, mint Sztálin. Az utolsó években, attól a perctől kezdve, amióta Lenin nélkül dolgozunk, nincs munkánkban egyetlen irányvonal, egyetlen jelentős kezdeményezés, jelszó, vagy politikai szempont, amelyet nem Sztálin elvtárs, hanem valaki más szabott volna meg . . . Á ö utasítása szerint oldjuk meg a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseit, de nemcsak a fontos kérdéseket, hanem a látszólag alárendelt és a ténylegesen mellékes kérdéseket is. mert őt minden érdekli, ami a munkásokkal, parasztokkal és egész népünk dolgozóival összefügg. Ennek a férfiúnak óriási akaratereje és kolosszális szervezési tehetsége biztosítják a pártnak a történelmi változások időbeli végrehajtását és a szocializmus győzelmes kiépítését”. Kirov az első sorokban harcolt Lenin-Sztálin pártja egységességéért. Egyike Sztálin munkatársainak, akik engesztelhetetlenül harcoltak a párt ellenségeivel szemben. Fáradhatatlanul hangoztatta a szovjet állam békeszerető külpolitikáját. A szovjet kormány, — mondja Kirov, — kitart a béke politikája mellett, ami a szovjet nép békeakaratát bizonyítja és segit leleplezni az új, imperialista háborúra uszítókat. Kirov életét alkotó erejének legmagasabb fokán oltották ki. A szovjet nép keményen ellenállt a dühöngő ellenforradalmi bandáknak, amelyek vissza akarták fordítani a történelem kerekét és a szabad országban ismét a kapitalista rendszert akarták visszaállítani. A szovjet nép még szilárdabban csoportosult a párt és Sztálin eivtárs köré és még jobban fokozta éberségét. \ Szergej Mironovics Kirov, a bátor harcos és lelkes néptribun ragyogó képét sosem felejti el a nép és a harcosok mülióit fogja lelkesíteni a békéért és a dolgozók boldogságáért. (Folytatás következik.) iiHiiuiiiiiiMiiiiiiiiiiuiiiiiiiiminniMiiii Uj szovjet filmek mozijainkban Jelenetek a Vidám Csillag című filmből.