Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-27 / 94. szám
8 0! IFJÚSÁG 1 PF'l novpmV'P’’ ?7, GABRIEL LAUB: Jim Pocke ts-t cserben hagyta a szerencse Jim Pockets nem volt peches ember, de valahogy úgy esett, hogy az igazi gondolat mindig későn pattant ki az agyából. Háromszor került csődbe a ragyogó üzleti ötletekkel, egyszer pedig egy találmánya ment fuccsba, tudniillik már egyszer feltalálta valaki jóval előtte. De Jim Pockets tősgyökeres amerikai volt — energikus, kitartó, szilárdan hitt a sikerben és a gazdagságban. Politikára adta a fejét. Itt mosolygott rá elsőízben a siker. Megtetszett az öreg Joe Growmannak, akit a republikánus párt a helytartói székbe jelölt. Az öreg felfogadta választási ügynöknek. Jim időben megtudta, hogy a környék leghatalmasabb ura Harry Jones Snowot, a demokrata párt jelöltjét támogatja. Sikerült ügyesen átlibbennie Snow szolgálataiba. Idővel vérbeli választási szakemberré lett. Dolgozott már a föderatív választásokban is. Sőt Délamerikában két kisebb fordulatban is része volt. A sikerekkel és a bankbetétekkel együtt nőtt Jim nagyra- vágyása is. Valamikor a legfelső bíró székébe, vagy politikai vezérségre, titkos játékbarlangok társtulajdonosságára pályázott. Most a guatemalai ügyek sarkalták és nem hagyták még aludni sem. Meggyőződött róla. hogy ő Jimmy Pockets az USA déli vidékeinek legkiválóbb választási szakértője, különb dolgokra is képes lett volna, mint az United Fruit társaság által amúgy is leigá- zott országban egy fordulat kicsikarása, ahol a tisztikart amúgy is megvették és kioktatták. A nehézség csak abban volt, hogy Jim által ismert országokban a választásokra és a fordulatok előkészítésére a monopol más cégek kezében volt. Említettük, hogy Jim Pockets igazi amerikai volt — energikus és szívós. Ha nincs szabad terület? Találni kell. Jim térképet vásárolt egy főiskolai földrajzprofesszortól, a politikai földrajz szakértőjétől. Néhány nap alatt valóban felfedeztek egy országot, amelyik egyetlen amerikai társaság tulajdonát nem képezte és ráadásul még választásokra is készültek ott. Az országot Csehszlovákiának hívták. Jim Pockets mindként főnökével ismertette terveit. Snow helytartó felkacagott: „Dicső vörösverő lesz magából Jimmy”. Az öreg Jones a demokrata politikai masinéria főnöke megveregette Jim hátát és így szólt: „Well, boy, vállalkozásunkból öt százalék üti a markod és megteszünk nagykövetnek. Áll az alku? Két nap múlva repülőre ült Jim Pockets. Zsebében diplomáciai útlevél lapult és a diplomáciai postával rendelkezésére bocsátott új százdollárosok csomagjait vitte. Semmi többet nem vitt magával. A politika és a biznisz ismerője a helyszínen vásárol. Pénze volt elég, a választási üzérkedésekben pedig otthon volt. Prágában az első három napot a viszonyok tanulmányozásának szentelte. Tájékoztatására a nagykövetségtől rendelkezésére bocsátottak egy fiatalembert, aki csak akkor felelt, ha kérdezték. Minden kérdésére válaszolni tudott és nagyon tisztcsségtudóan viselkedett. Jimet a viszonyok nyugtalanították. „A nagykövetségen ezek a legények fajankók" — szitkozódott gondolatban. „Egyetlen miniszter sem részese az amerikai társaságoknak, egyetlenegy sem kap tőlük semmiféle tiszteletdíjat. A legelemibb dolgok előkészítésére sem voltak képesek, a rendőrség főnökét és a vezérkar főnökét sei vesztegették meg. De még egy ezredest sem, aki néhány tisztet és két-három ezred katonát tudna rendelkezésre bocsátani a fordulat érdekében. Semmit sem készítettek elő Kire támaszkodhatik itt az ember?“ A választási propaganda keservesen festett ebben az országban. Jim jegyzetébe az alábbiakat írta fel, hogy el ne felejtse: „Választási kampány: — Megvásárolni a legjelentősebb napilapokat és egy képes hetilapot, a többiben közöltetni néhány egészoldalas hirdetményt húszezerért és megmondani nekik mit írjanak, megfizetni a rádiónak 10—12 órai adást, felfogadni az operát, a főáriát átíratni, hogy a hősnő a mi jelöltünket dicsőítse, a főhős pedig nevetséges kuplékban gúnyolja az ellenfelet“. De ebben a vaderkölcsú országban nem sikerült semmit megvalósítani abból, ami a civilizált Amerikában természetes. NEUMANN JÁNOS: * Egy volt kortes panaszai Jaj de nehéz, manapság már Egy szegény kortesnek. Hisz a képviselők ma már Csak prolikból lesznek. Hej de mélyre süly'edt is le Ez a cudar világ, Pocakom fogy, s orromon is hervad a borvirág! Pedig de szép életem wlt Hajdanában, régen! Hej dehogy is dolgoztam én Ily kutyakeményen! Ha jöttek a választások, Jött a sok gróf, báró,. S ha kedvükre hazudtam hát Leakadt egy pár ló! Igaz akkor nem volt még itt Ilyen népi állam! Kapa-kasza nem törte ám Az én gyenge vállam! A paraszt sem böngészgette A szavazólapot, Örült ha a voksáért egy Tányér ételt kapott! EmJ.ékszem is egy esetre. Az volt ám vicc, kérem! A jelöltünk, a báró úr, Épp szűkén állt pénzben! No de hát én egy percig sem Búsultam evégett, Ügy spóroltam, hogy eb hússal Traktáltam a népet! És most kérem mondják meg, hogy Ne forrjon a vérem? Képzeljék csak, s minap egy Kortességet kértem! S bár régente vagyont ért vein’ Bárhol egy ilyen tett, Tudják mit tett ez a jelölt? — Ülőkén billentett! Hát ily nehéz manapság már Egy szegény kortesnek Ha így megy hát a szép dolgok Lassanként kivesznek. Jaj mért is nem süllyed már el Ez a kutya világ! Fogy a pocak, s az orromon Hervad a borvirág! Nem sikerült szervezni egy néger, vagy egy vörös lincse- lést sem. Pedig délen Jimnek bevált módszere volt, ez a társadalmi összejövetel a választási agitáció megindításakor. Ha a nagykövetségről hozzá beosztott fiatalembernek hinni lehet, csúfosan áll a banda szervezésének kérdése is. „Próbáljon toborozni egy jókora bandát, amelyik majd rendet teremt a választásokon” vitatkozott magában Jim, „ha a rendőrség egyáltalán nem óhajt együttműködni”. Hálás sóhajjal gondolt otthoni legényeire, akiknek többsége civilben rendőr volt. „Well, fiatalember, megkíséreljük másképp” — szólt. „Adja ide a jelöltek névsorát”. A jelöltek listája és azok foglalkozása egyenesen felháborította. „Nem mondom, hogy egy bankár, vagy gyáros, aki felküzdötte magát a nincstelen- ségből, az rendben van, még megfelelne. De ezek: munkás, földműves, bányász, aztán megint földműves, meg tanító . . . Hát lehet ilyen emberekkel tárgyalni ? Lehet velük normális üzleti kapcsolatokat teremteni? Itt már kihaltak az energikus vállalkozók, földbirtokosok meg ügyvédek sincsenek?” „Hát rendben van. Kiket képviselnek ezek az emberek ? Ki jelölte például ezt a tani- tócskát?“ „Sumaván”. „Az ottani politikai főnök?“ „Nem. Az egy gyár. A munkások”. „Zagyvaság” — Jim Pockets már szinte ordított. „A választások eredményéről nem fogok talán a munkásokkal vitázni . . Megvesztegethetem az egész gyárat?“ A fiatalember újra a vállát vonogatta. A negyedik nap Jim elhatározta, hogy felkeresi azt a jelöltet, akit kiválasztott a jegyzékből. A nagykövetségről beosztott fiatalembernek nem szólt semmit. Bosszantotta a fiatalember nem amerikai, pesz- szimista nézete, hogy ebben az országban lehetetlen dolgozni. A siker hírével akarta meglepni. Nem is kételkedett a sikerben, mert a gyakorlatból tudta, hogy az asztalra letett pénznek nem áll senki ellent. Egy délcsehországi városkában Smid, a képviselőjelölt nagyon nyugodtan fogadta. „Amerikai vagyok — kezdte Pockets. „Szeretem a tömörséget. Egyenesen a tárgyra térek”. „Kérem”. „Ön tanító, ugyebár? Mennyi a fizetése?" „Miért érdekli ez Önt? „Egy szerény amerikai vállalatot képviselek. Évi húszezer dollárt ajánlok plusz ötvenszázalékos részesedést egyik-másik vállalkozásunkból, hogyha" ... Mikor az államvédelmi szervek két ugvarias tagja elkísér te a városkából, elgondolkozott: „Itt valahogy minden másképp megy. Kár volt idejönni“. Jim Pocketsnek visszatért a 1 régi pechje. Eszébe jutott a helyes gondolat, csakhogy túl későn. Sz. B. fordítása JANKÓ JESENSKY: Egykori választások előtt Egymást tépik, egymást marják1 Egymásnak képébe másznak' — üssed, vágjad, az irgalmát, nincs helye finomkodásnak! Hazug ez a plakát, tépd le! Embert, jelszót gyúrj a sárba! Kire szavazz? Szegény nép, te, hol lelsz tisztességes pártra? Ford.: FUGEDI ELEK LADISLAV MNAŐKO: A demagóg A teremben nincs már senki — de ő folyton tovább zengi. Ugyanaz hangzott el, száz is: éltetés, jelszó és frázis. Székek sora únja, ásít, de ő teremt, épít, másít... Éjre nap jön, új éj illan, beszéd tüze tovább villan. Száz egérke kuncog, mulat. Lerágták az öreg ujjat... Végre három éjjel után szemére pilla hull sután; sóhaj járja be a szobát: „Alszik, ám kelepei tovább”. Fordította: Sípos Győző tői, mint inkább egy kis szíverősítőtől. — Melyik pártnak az embere maga? — Én? Izé ... hogy is csak... nézze, mán megint elfelejtettem. Merre vagy mán, no, fene beléd! — tapogat a feslettfe- nekű belsőzsebben. Előkerül az ív. Lebetűz róla egy nevet. — De hát milyen párti az az úr ? — Mindegy az, kérem, nagyon fáin ember. Az egyik napszámosom kiszól a gödörből: — Tegnapelőtt másik úrra mondta kend, hogy nagyon fáin ember. — Hát az is vót — bólogat a kortes. — De az csak nyolcvan fillért reszkérozott egy aláírásért. — Ez mindig ilyen nagy hazafi vót — mondják az embereim, amikor a kortes elhalad. — Hazafi? — veszem fel a szót. — Hát. Elkorhelykedte már házát, földjét. Szó szót ér, s kiderül, hogy ezen a tájon milyen különös kritériumai vannak a hazafiság- nak. Aki nagy hazafi, az részeges, káromkodós, munkakerülő, garázda ember. De éppen azért mindenfelé tudja a járást, ráérő ideje is van, a cifra beszédhez is ért, ennélfogva ő a legkantárosabb legény az igehirdetésre. Szovjet irodalomművészet Gyemjan Bednij (1883—1945) «t&lc, _ __ Ka rolj ál, a * lysD jó ve-led - dri - £0m----■■ ---------— E>'* -rii'--: *r — Riné • eaó- oak • tó kék *» - zen. ----^ Szebb a nyár, mióta téged várlak én, Édes lázba ejt a biztató remény. Sorsunk összeforrt, az életem tiéd, Minden rózsaszálat néked küldenék. Karolj át, olyan jó veled, drágám, Ring a csónak a tó kék vízén, Csak a szív dala csendül oly tisztán, Mint egy szerelmi költemény. Csak a szív dala csendül oly tisztán, mint egy szerelmi költemény. Emeld rám szemednek fényes csillagát, Benne látom ezt a bűvös éjszakát. Lent a víz színén úgy rezdül épp a fény, Ahogy kék szemedből rebben énfelém. Karolj át . . . stb. Szebb vagy, édesebb vagy, mint a napsugár, Nézd csak, pírban ég a messzi láthatár. Mint az éj, eloszlik minden bánatunk, Sorsunk összeforrt, mi el nem válhatunk. Karolj át . .. stb. •C&OtC-VAZ'yte- --•*ÍVízszintes: 1. A polgárháború egyik legnépszerűbb költőjének vers Lenin halála alkalmából. A ravatalhoz vonuló tömegeket fes ti le benne. 3. Irénke. 9. Pusztítja. „10. Visszaás. 11. Tetöké- szítő. 14. Patakocska. 15. Az utolsó betű. 16. Össze-vissza les! 17. Gallium vegyjele. 18. A kelleténél korábban. 20. Kerti növény. 21. Budapesti elektromos gyár neve. 22. Netto jelzés. 23. Zűrzavar — idegenből átvett szóval. 26. Tonna jelzése. 27. Karjaiba záró. 28. Bírósági ügy. 30. Fogoly. 32. Tömegesen ez irányba tart. 33. M. R. E. 34. Egye! 35. Becézett női név. Függőleges: 1. A Nagy Honvédő Háború idején írt egyik bizakodó han gulatú költeményének címe. 2 Időreparátor! 3. A Ludolf-féle szám. 4. Római 50. 5. Melegség. 6. Nem kell több. 7. A forradalom ellenségeiről írt legis mértebb versének a „Fő-utcá“ nak egyik sorát idézzük. 11 Nem ül le. 12. A 7. sz. sor folytatása. 13. Gyógyítandó. 18. Amikor a puskának meghúzzák a ravaszát. 19. A 7. sz. sor befejezése. 24. Létezik. 25. Ungvári László. 29. Felém. 31. Közlekedési eszköz. Beküldendő a kiemelt sorok megfejtése (15 pont). OJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik heii-nkent kétszer Kiadja a smena a CslSz Szlovákia* Keep ........ '' ■ü-.aysnak kiadóhivatala Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztő bízott «ég Fftszprkes/tó Szőke lózsef — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9 Teleion 227-17 23/-01 — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30— Kés. félévre 15- Kés — Hírlap hétvég engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal Feladó és iránvi-* •> ..hivatal Bratislava 2. — Tránvffő szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendelésekéi minden postehlvaite! é6 mindéi kézbesítő átvesz A-55107 MÓRA FERENC: A régi kortesvilágból — Az író „Parasztjaim” című kötetéből — kap darabonként, emezért egy pengőt nevenként. Különben csak olyan paraszt, mint a többi, csak egy kicsit neki van hevülve. A lehelletén úgy érzem, nem annyira a lelkesedésA dülöutakon egy-egy akácfán plakátot zörget a szél. Egyéb hirdetöoszlop itt nincsen, mint amit az Isten teremtett, de ez tán alkalmasabb is Először azért, mert nem kell ráraggatni a plakátot, rá lehet tűzni egy akácfatövisre is. másodszor azért, mert levenni is könnyebb róla. Csak úgy az ülésből, az ostornyéllel. — Minek bántja azt a papírt, Illés? — Ráakasztom otthon a cseresznyefára. Jó zörgős papir ez, majd riogatja a verebet. EgyéD haszon úgy sincs belőle. — Erre maguknál nem fizetnek a szavazásért? — Nemigen. Tegnap ugyan ingyen lehetett volna inni a csárdában, de ebben is huncit- ság volt. — Hogy-hogy? — Úgyhogy az ilyen paletát vasárnapra köllene tenni, nem hétköznapra, mikor rendes embernek nincs ráérő ideje. Ez csak a csárdásnak jó, mert a sok pénzt is zsebrevágja, meg a bora is megmarad. A szegény embert mindenből kisemmizik. Ezt némi keserűséggel mondja Illés. Nagyon fáj neki, .íogy az egy pohár bortól elütik. Arra még nem jött rá, hogy az életből is ilyenkor semmizik ki. * A plakátragasztó olykor kortes is. A hóna alatt vannak a plakátok, a belső zsebében az aláírási ív. Amazért húsz fillért i SZEDOJ zenéje I CSOLNAKON 5 LEBEGYEV-KUMÄCS V. verse * KAPUVÁRI BÉLA fordítása 6 TOér*éktItett
