Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-27 / 94. szám
Szavazzunk hazánk legjobb leányaira és fiaira Holnap, népünk nagy ünnepén mindannyian az urnák elé járulunk, hogy szavazzunk. A munkások és a parasztok köztársaságáért, a szabad emberek boldog otthonáért, hazánkért, melyre büszkék vagyunk, amely minden nappal erősebb és hatalmasabb lesz, mert minden tudásunkkal és kezünk munkájával szépítjük. Az ember legnagyobb boldogsága, hogy hazája van, melyhez szíve egész melegével ragaszkodik, mert haza nélkül élni olyan, mint napsugarak nélkül meglenni és az annyit jelent, mint elhalni. Az a föld, a mi hazánk, amely a parasztlázadó, husziták, Jánosik utódainak és a proletárharcosok vérével van átitatva. A mi hazánk a gyári kombinátok, szövetkezeti termőföldek, vízierőművek, színházak, tudományos és művészeti intézmények országa, az az ország, ahol nincs nyomor és nem létezik kizsákmányolás, ahol nincs könny, sírás és nyomorúság. fe gyönyörű Tátra, Vágvölgye, ti jó emberek, értetek szavazunk. Azért a hazáért, amely mint egy hatalmas folyam legyőzi a gátakat és beleömlik a szocializmusba. Az örök világbékéért szavazunk, kis és nagy nemzetek barátságáért, azért a barátságért, mely keményebb az ércnél, értékesebb a királyok, bankok és fegyvertárak kincseinél, azért a barátságért, amely minden háborús fegyvertárat szétver és szétzúz. A barátságért szavazunk. Minden faji és nemzeti megkülönböztetés nélkül az olyan melegítő szeretetért. mint az olasz napsugár és mint a hegyipatak vize, az olyan szilárd szeretetért, mint Pamir sziklatömbjei. Azért a szeretetért, amely kölcsönös megbecsülésen alapszik. A francia szőlőkertek felvirágoztatásáért, melyeket a nyugatnémet páncélkocsik nem túrnak szét. Varsó és Kiev széles és egyenes utcáiért, Paul Robeson szabadságáért. Az iráni hazafiak jogaiért. Moszkváért, Prágáért, azokért a győzelmekért, amelyeket a kapitalista és a gyarmati országok munkásai és parasztjai elértek és amit még Guatemalában, Indiában el akarnak érni, mert számítanak a mi segítségünkre is, a mi közösségvállalásunkra — barátságunkra. A világ békeharcosainak öröm telj es távlataiért, Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni szavazatokért, szavazunk az atombomba ellen, az ázsiai nemzetek ellen elkövetett rablótámadások ellen. A békéért szavazunk, amely olyan mint a nap, mert biztosan felkel, ha a magunk ügyévé tesszük. A harcos ifjúságért. A nagyszerű ifjainkért és leányainkért, a legboldogabb nemzedék jövőjéért. A boldog ifjúságért, melyet hős apánk és szorgos anyáink biztosítottak számunkra és amelyeket hősiesen és kitartóan kell védelmeznünk. Iskoláink felvirágzásáért, a tudásért és szilárd erkölcsünkért. Gondtalan sportolási lehetőségeinkért, neves együtteseinkért, a felejthetetlen kirándulásokért és azért a gazdagságért, melyet népünk előteremtett, gyermekeink jövőjéért. A fehér bölcsődékért és a tiszta óvodákért. A félelemnélküli szereleméit, a fiatal szívek vágyaiért. Viaduktok, villanytelepek, Micsurin-kertek és kultúrpaloták terveiért, melyeket fiatal mérnökeink, agronómu- saink és művészeink oly lelkesen készítnek. Az ifjúságért, mely egész lényével népe és az egész világ dolgozóinak érdekeiért harcol. A nép képviselőiért, népből a népért. Bányáink, vasutaink és műhelyeink sztahanovistáiért, szövetkezeteseinkért és földműveseinkért. Sztaniszlav Holly élmunkásért, Sigl Máriáért, a kombájnosért es az agronómusért, Eúc Pál traktoristáért, Jana Mickovskáért a fiatal kezdeményezőért, Frano Král', a nemzeti művészért, Törökért, az ismert kőművesért, Blas- kovicért, a neves orvosért és tudósért, Krno- ért az íróért, a munka és a tudomány mestereiért, a harcokban és munkában edzett a népünk legjobb fiaiért és leányaiért, a jelölteinkért, kiket oly nagy bizalom és szeretet övez, a Nemzetgyűlésért és a Szlovák Nemzeti Tanácsért, melyek törvényeket hoznak jólétünk további bebiztosítására és köztársaságunk felvirágoztatására. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire adjuk szavazatainkat. ÚJ IFJÚSÁG Bratislava, 1954. november 27. Ara 30 fillér A szeretet hangján. ironetelátaim a választások elfftt Minél jobban közeleg a választások napja, annál gyakrabban elgondolkodom. Eszembe jutnak gyermekéveim ■ ■ • Apára többször volt munka nélkül, mint munkában. Hattagú családunk annyit n yomorgott, a- mennyit csak kibírt. A csípős kora tavasztól a ködös késő őszig mezítláb jártam iskolába. Kilenc évet töltöttem az elemi és polgári iskola padjai között, de a kilenc év alatt egyetlenegyszer sem tízóraiztam az iskolában Nem volt mit. Szegény, öreg apám és fehérhajú édesanyám mindent megtettek, hogy elviselhetőbbé tegyék életünket. Mikor apám a dühöngő Horthy-fasizmus idején végképp nem kapott munkát, anyám otthon hagyta a négy gyereket és elment a lengyárba dolgozni. Rettenetes, nehéz, évek voltak.,. 1345. év egy gyönyörű tavaszi remeién azonban új élet virradt ránk. A régi rossz már csak emlék maradt. Holnap választani megyek.... Választani fogok, hogy munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk vezetöszerepe és hatalma még jobban megerősödjék. Olyan emberre szavazok aki velünk együtt szenvedte a kapitalista uralom minden nyomorát és fájdalmát, olyan emberre, aki előtt drága dolgozó népünk ügye, aki minden erejét és tehetségét ennek az ügynek a szolgálatába állítja. Választani fogok, hogy soha se térjen vissza a muH, hogy ne legyen munkanélküliség és nybmor, hogy szép legyen az élet, hogy a családok életét ne keserítse meg a nyomor és a nélkülözés. Választani fogok, hogy « munkában megrokkant öreg apámra. jó édesanyámra és mindenkire ebben a hazában még szebb napok derüljenek, hogy derűs, gondtalan öreg napjaik kárpótolják őket a régi rossz világ összes szenvedéseiért. Az én kis családom is szokszoi eszembe jut... Feleségemre gondolok, arra a kicsiny, törékeny asz- szonyra, aki végigjárta földhözragadt kisparasztlány minden kálváriáját. Holnap választani fogok, hogy még szebb legyen az életünk, hogy meleg, családi otthonunk legyen, hogy sohase kopogtasson be hozzánk a „nincs". És gyermekeimre is gondolni fogok, Marikára, aki már itt van közöttünk és Lacikára, Erzsikére, és Imikére, akik még nincsenek, de lesznek — helyettük is választok, az ő kacagás, boldog gyermekkorukért, ragyogó jövőjükért, hogy a régi rosz- szat csak apjuk elbeszéléseiből ismerjék. A választás napján különösen sokat fogok gondolni a szívemhez nőtt iskolára is. Igaz, csak két évei tanítottam ebben az iskolában, de még sok évet akarok itt dolgozni. Megszerettem tanítványaimat, a munkatársaimat és a hitxitásomat. Választani fogok, hogy ez az iskola — és hazánk minden iskolája — még jobban felvirágozzon és az örömteljes munka színhelye legyen. Holnap, mikor szavazni fogok, gondolok majd arra a győzelmes útra, melyet a felszabadulás óta megtettünk: gyárainkra, fejlődő mezőgazdaságunkra és nap-nap után szépülő életünkre. ... és a jövőt, a békét, a boldogságot és az örömteljes, alkotó munkát fogom választani! Szabó Imre. Úrvezető Hodonín.
