Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-24 / 93. szám
1954. november 24. 3 01 IFJÚSÁG A Szövetségi Vasútvonal legnagyobb viaduktja Befejezés előtt áll hazánk egyik legnagyobb építkezése, a Szövetségi Vasútvonal. Sokezer munkás és köztük számos fiatal dolgozott éveken keresztül ennek a nagy műnek a létrehozásán, amely méginkább hozzásegít bennünket a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink kiszélesítéséhez. Fenti képünk a vasút legnagyobb viaduktját ábrázolja, amely merészen szeli át a Hernád 'romantikus völgyét.------------------------------- ★ * ★ —---------------------------Találkozás a jelöltekkel A fiatal választók gyűlésére a kassai Slovan nagytermében száz és száz fiatal választó jött össze. Kassa fiatalsága nagy lelkesedéssel fogadta körében a Nemzeti Arcvonal jelöltjeit. Eljöttek Fogéi Márton, Dénes Ferenc és Mitrová Helena elvtársak. Szétnéztek és csakhamar észrevették, hogy még nincsenek együtt a jelöltek. „Vájjon hol marad Vojtech Cesnek jelöltünk?“ Kutilová elvtársnő, a Nemzeti Arcvonal bizottsági tagja, mintha kiérezte volna a néma kérdést, rögtön a bevezető mondataiban kimentette Cesnek elvtárs távolmaradását: „Cesnek elvtárs éppen most utazott el Prágába, hogy a minsztertől átvegye kitüntetését." Dénes Ferenc jelölt, a kassai KNB alelnöke beszámolójában főleg a külpolitikai kérdésekkel foglalkozott, a Szovjetunió békepolitikájával és a nemzetek Nyugat- Németország felfegyverzése ellen vívott harcáról beszélt. A fiatalok azután meghallgatták Fogéi Márton elvtársat, aki arról beszélt, hogy a burzsoa választások idején mennyire hízelegtek a választások előtt és különböző cselszövéssel és Ígéretekkel igyekeztek behálózni a választókat. A hatalmas nagyterem csak úgy visszhangzott a tapstól, amikor a CsISz-tagok felolvasták a választások tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat. Az ipari kombinát ifjúsága 150 brigádórát vállalt Kassaújfaluban, a védnökségi falujukban. A villamosvonalat egészen a szövetkezeti épületekig vezetik. Medved'ová CsISz-tag, a Keletszlovákiai Konzervüzemekből felolvasta kötelezettségvállalásukat, amelynek értelmében vasárnap is idejében ürítik ki a vasúti kocsikat. Jacenkó József, esztergályos két nappal előbb, mint ahogy azt a terv előirányozza, 100 darab se- lejtnélküli alkatrészt készít. A Nemzeti Színház művészeinek fellépése előtt Kassa és vidékének fiatalsága megszavazta azt a határozatot, melyet Kölnbe a Mauserüzemnek küldenek. Nem akarjuk, hogy az értelmetlen háború széttiporja a mi békés munkánk eredményeit — írják a határozatban. A legélénkebben tiltakozunk Nyu- gat-Németország felfegyverzése ellen — mi egységes Németországot akarunk, amely demokratikus alapokon áll. Készek vagyunk rá, hogy megvéd,jük jogainkat, szabadságunkat és hazánk függetlenségét. Antonín Klecka akadémikusban megbízunk Népi demokratikus rendszerünkben joggal tisztelik és becsülik a mezőgazdasági dolgozókat. A szétaprózott egyéni gazdálkodás helyén egyre jobban- fejlődik és megszilárdul a szocialista mezőgazdasági nagytermelés. A mezőgazdasági nagytermelés fejlődése csakis a mezőgazdasági tudomány alapján képzelhető el. A mezőgazdasági szaktudósok a mezőgazdasági tudományok akadémiájába tömörülnek, amely lehetővé teszi a tudományos kutatások fellendülését és a tudományos kutatások eredményeit igyekszik a gyakorlatban is felhasználni. Az a tény, hogy a Nemzetgyűlésbe történő választásoknál a mezőgazdasági tudomány két vezető személyiségét is jelölik, bizonyítja, hogy mennyire megbecsülik a mezőgazdasági dolgozókat. Antonín Klecka, államdíjjal kitüntetett akadémikust, a Csehszlovákiai Mezőgazdasági Tudományos Akadémia elnökét és Simon Jaroslav, államdíjas akadémikust képviselőnek jelölték. A Csehszlovákiai Mezőgazdasági Akadémia keretén belül Prágában választás előtti gyűlést tartottak, melyen Klecka akadémikus egyszerű keresetlen szavakkal beszélt életéről és munkájáról: „Habár már megszoktam, hogy a Csehszlovákiai Mezőgazdasági Akadémia előadótermében beszéljek, mégis bevallom, hogy a mai választási gyűlésen igen izgatott vagyok. Képviselőnek jelöltetek a Nemzetgyűlésbe.” A közönség feszült hallgatásából arra merünk következtetni, hogy a választókat nagyon érdekelte, amit Klecka akadémkius mondott. Amikor az életéről beszélt, természetesen főleg a munkásságára tért ki, hiszen az teljesen összeforrt életével. Már harmincöt éve dolgozik a mezőgazdaság terén. 1899-ben született és már egész fiatal korában a növényi élet kérdéseivel, agrobiológiával és botanikával foglalkozott. Még a kapitalista rendszer alatt a mezőgazdasági főiskolán már új haladószellemű munkamódszereket vezet be a magértékesítés terén és ezeket a haladószellemű módszereket népszerűsítette. Sok kiváló szakembert nevelt fel. Gyakorlati példákon mutatta be, hogy a magértékesítés nélkül nem javíthatjuk a mezőgazdasági termelést. Tevékenysége sehogy sem tetszett az akkori nagybirtokosoknak és agrár vezéreknek. Nem talált megértésre és mindenképpen igyekeztek őt háttérbe szorítani. Ennek ellenére is szép sikereket ért el. „Habár városi kerület jelöl képviselőnek”, — mondotta Klecka akadémikus — „azt hiszem, a mezőgazdasági kérdés nemcsak a mezőgazdák kérdése, hanem az egész ország létérdeke“. Árleszállítást csak akkor érhetünk el, ha emeljük a munkatermelékenységet, és ez természetesen a mezőgazdasági termelésben is érvényes”. Az élénk vitafelszólalások folyamán Válek polgár a következőket mondotta: „Abból, amit Klecka akadémikus elmondott és amit a vita folyamán róla megtudtunk, csak megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy választásunk megfelelő emberre talált, aki minket képvisel majd a Nemzetgyűlésben. Örülünk neki, hogy a mezőgazdasági tudomány vezető szakembere képvisel minket. Bízunk benne és ő is megbízhat bennünk.” Klecka akadémikus jelölését a Vi- nohrady-körzet többi választáselőtti gyűlésén is nagy tetszéssel fogadták. Az egyik gyűlésen Alois Dusek, a Csehszlovákiai Mezőgazdasági Akadémia dolgozója is résztvett és kihangsúlyozta, hogy habár Klecka akadémikus igen magas tisztségekben részesült, mindig egyformán meleg és bennsőséges kapcsolatot tart fenn munkatársaival és a néppel. A CsKP X. kongresszusán a párt központi bizottságába is beválasztották. A 19. választási körzet további polgárai és polgárnői is a legnagyobb bizalom hangján beszéltek Antonín Klecka, akadémikusról, képviselőjelöltjükről. Mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy Antonín Klecka akadémikus is mindent megtesz, latba veti minden tudását és erejét, hogy lendítsen a mezőgazdaság fejlődésén és polgártársai számára több húst, tejet biztosítson, hogy még jobban és örömteljesebben élhessünk. V álasztástól-választásig Für a környékbeliek szerint „hosz- szú keskeny falu’’. A hosszú igazán helytálló kifejezés, de a keskeny, azt hiszem inkább már csak megszokásból használják, mert a falunak már annyi az oldalhajtása, zeg-zúgos utcácskája, hogy ez a jelző' lassan lekopik róla. Ebben a kis faluban néhány nap óta, valami furcsa hangulat uralkodik. Ha két ember találkozik s megáll. nyomban négyenNem hagyja úgy el traktor a brigád udvarát, hogy Simonek elvtárs alaposan meg ne vizsgálná a gépet. öten teremnek körülöttük. A boltban, a szövetkezet irodája előtt s este a kocsmában csomóban verődve találjuk az embereket. Ha véletlenül idegen vetődik közelükbe, megszakad a szó fonala, fújják tovább a füstöt, tisztítják az ősrégi csutorát, s vigyáznak, nehogy az idegen ellessen miamit a beszélgetésből. Ha mégis megközelíti a csoportot s próbálkozik közéjük melegedni, olyan választ kap, hogy „ne érdekelje az magát, ez a mi ügyünk.” Keménykötésű emberek laknak arrafelé, s talán szótlanok is, bár az első tekintetre úgy néz ki, hogy „nem érdekli ezeket semmi a világon”,' mégis tévednek azok, akik ezt állítják. Barátságos, vendégszerető ez a nép, persze utat kell találni szivéhez, s ez bizony nehéz. A zárkózottság nehezen oldódik, nehéz gázlót találni a múlt bűnén. Lenn a faluvégén idős bácsival beszélgetünk: „Vöt itt mán mindenfajta követ. Vöt úr, pap, gróf, a fene tudja hány. Ígért, beszélt olyan csudaszépen, öröm volt hallgatni. Megszavaztuk, elment, sose láttuk a másik választásig. A követ, az mindig követ maradt, itten meg nem változott semmi. Nem hiszek én már semmiféle követnek”. — Hát a Simonek? Ismeri a bácsi? — No. . . hát persze. Rendes ember. . . kár, hogy elment. . — Hová? — „Viszik követnek" — látom még akar valamit mondani, de meggondolja és csak a kezével legyint, mintha mondaná, „hadd menjen". — Mikor megtudja, hogy ez nem olyan követség, hogy a Jani továbbra is ittmarad, vezeti majd továbbra is a brigádot, s járja majd a határt is, úgy mint eddig, vagy talán még sűrűbben, ott lesz a gyűléseken is, és ha majd valami végképp nem megy, hát majd ott fiinn elmondja, segítenek a bajon. Ilyen ember lesz ezután a Jani. ' Látni, hogy gondolkodik — az már más — bólint elismeréssel. Ezzel mintha megváltozott volna, húz, tuszkol bennünket végig a falun, be az emberek közé. egyik óráról a másikra barátunk leszünk, mert ka valaki idevalósival lép a csoportos, ez már más, az már vendég, közéjük tartozik, szava van. „Rendes ember, üyekre van szükségünk, megmondja bárhol az igazat — halljuk a dicsérő szóáradatot, most már tudjuk, értjük miről van szó. Holnap nagy nap lesz, bemutatkozik a jelölt. — S mit várnak tőle? Kérdésünk váratlanul csap le egy percre mindenki elhallgat, aztán fújják tovább, alig értünk valamit a hangzavarból: hát először is a szövetkezet, jövőre szét kell osztani minden kapálni valót, építkezni kell, faanyag kell, cserép kell. . . — Lesz itt dolga két jelöltnek, is — fújja nagy buzgón az egyik bácsi, de úgy látszik nagyon eldobtc, a sulykot. A többség felszortyan. Öreg kísérőnk kihasználja az alkalmit, nekifordul: Honnan ismered, alig jársz gyűlésre, ne féltsd te a Janit, különben mi is ott leszünk. A köriiláV.ók bólintottak s a kis öreg a kör kosepén magasra emelte csutoráját, tüsszentett s ezzel lezárta a vitát. Másnap ott állt a gyűlésen, néhány lépésre az ajtótól, pipája a szájában lógott, s erőteljesen tapsolt. * * * A traktorosbrigád udvarán két ember hajlong a lánctalpas mellett. ,Alacsony. fürge, víg ember’ — csengenek fülünkbe a faluban hallott szavak. Sose láttuk, mégis ráismerjünk Olyan fiatal, senki sem mondaná, hogy már csak két év va osztani a negyventől. Az idő nyomtalanul szállt el .felette, az örökké moeblygó szemekben nyoma sincs a ícjó emléknek Persze belül szivéb m most is élénken él a műit. Az a múlt, rmlvnek keserű tapasztalatai megérintik benne az emberek, a jelen iránti forró szeretetet. Azt adja most embertársainak, amiből ö oly keveset kapott: megbecsülést, szeretetet. Hiába próbálta akkor az apa izzó szeretettel meleggé varázszdni hat gyermek otthonát, több meleget nem adott az élet, csak annyit, ami a szülői szívből feléjük sugárzott. így mire felcseperedtek, kezdhették ott, ahol az apjuk, a papi birtokon, es folytathatták tovább a kulákoknál. A többiek után néki is ez jutott osztályrészül. Kemény, hosszúutat lárt meg, még eljutott idáig, hogy brigádvezető lett. — Szeretem a gépet, még 1949-ben mikor az állami gazdaságban dolgoztam. elhatároztam, hogy traktorista leszek — mondja csendesen - - beálltam a szövetkezetbe és tervem sikerült. Ar- rál, hogy hogyan dolgozott nem beszél. De■ a csúziak elmondanak mindent. Nagyon jól emlékeznek, még arra a kilenctagú csoportra, timely az állami gazdaságból Simonek elvtárs vezetésével átjött a szövetkezetbe, s egész őszön hordta a trágyát, hogy az ezer hektár termését biztosítsa. . „Keveset beszélt ez az ember akkortájt, de a munkának mindig a nehezebbik részét fogta meg” - mondják a csúziak. Mindannyian emlékeznek még arra, az ct Kofferra, amely éjjel-nappal, szántott a csúzi határban. Hullott a hó, de ők mentek mindaddig míg fordított az eke, míg bírta a motor, még végleg elakadt a hóban. Ahogy védte, becsülte akkor a szövetkezeti vagyont, úgy őrzi most a gépeket, a brigádot. Munkatársai, szeretik, elismeréssel beszélnek róla. Az elért sikereket, eredményeket sosem könyveli el magáénak. Minden mondatából a „mi” beszél, hogy ő mit tett. azért hogy elsők legyenek,. arról nem beszél. — Nem úgy van az. mint egyesek mondják, szívesen beszélnek az emberek a gyűléseken, főleg a hibákról beszélnek sokat. Szerintem így van ez rendjén, hisz ezek olyan bosszantó kicsiségek: későn hozzák a kenyeret, nincsen élesztő, rosszul írja a csoportvezető a munkaegységeket, stb. Én örülök, hogy mindezt elmondják. s mi panaszukat néhány nap alatt elintézzük, s ha ezt látni fogják, még jobban bíznak majd bennünk. . . így beszél Simonek elvtárs még *ok más mindenről, szövetkezetek, községek ügyéről, amellyel alig egykét hete ismerkedett meg. Beszél s gondolkodik, hogyan it tartja majd fenn a kapcsolatét minden falujával, hogyan szolgálhatja majd la&iobban minden választóját, mert úgy lesz ám, jó öreg bácsi, hogy „választástól választásig nem láttuk a követet”, a Simonek Jánosok ezt másképp tervezik. OS ELŐ JÁNOS. Munkába indul a család, persze a kis Gabi sem akar lemaradni.
