Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-24 / 93. szám
9 ttl IFJÚSÁG 1954. november 24. AZ ENSZ POLITIKAI bizottságának november 17-i, délelőtti ülésén India és a Szovjetunió képviselőjének felszólalásával befejeződött az általános vita az atomenergia békés fel- használása terén megvalósítandó nemzetközi együttműködés kérdésében. Menőn, India küldött jelentős figyelmet szentelt az indiai atomtudósok munkájának Kijelentette: országa tudna atomnyersanyagot szállítani, de biztosítékra van szüksége, hogy azt nem használják fel atomfegyver gyártására. A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője megvonta az általános vita mérlegét, kijelentette, hogy a vita hasznos és bizonyos értelemben gyümölcsöző volt, A nemzetközi szervezet felépítése terén sikerült néhány jelentős kérdést tisztázni. Visinszkij rámutatott néhány küldött állíásának tarthatatlanságára, akik a Szovjetuniónak a Biztonsági Tanácsban birtokolt vétójogát támadták. A szovjet küldöttség vezetője emlékeztetett arra, hogy r vétójog: az ENSZ egyik alapelve A jelentések szerint a politikai bizottság legközelebbi ülésén megkezdték a határozati javaslat érdembeni megtárgyalását. A BÉKE-VILAGTANACS november 18-i esti ülésén Schaffer (Anglia), Macumoto (Japán), I. Erenburg (Szovjetunió) szólaltak fel. The Arnold asszony. Nyugat-Németország képviselője számos példával bizonyította, hogy a nyugatnémet Ifjúság nem akar egy új Wehrmacht katonája lenni. Az angol Gordon Schaffer rámutatott arra, hogy Európa népei egyre erélyesebben harcolnak a német militarizmus ellen. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának pénteki ülésén Otto Grotewohl miniszterelnök beterjesztette az újjáalakított kormány tagjainak névsorát és programmnyilatko- zatot mondott. A miniszterelnök részletesen elemezte és erélyesen elutasította Adenauer újrafelfegyverzési politikáját, majd felolvasta az NDK kormányának válaszát a szovjet kormány november. 15-1 jegyzékére. A német válasz teljes mértékben helyesli az európai biztonság gondolatát és elfogadja a november 29-i európai békekonferencia tervét. AZ ANGOL ALSOHÁZ csütörtökön este befejezte a Nyu- gat-Németország felfegyverzését célzó párizsi egyezmény vitáját. A vita végén a Munkáspárt Bevan szárnyának követelésére szavazást rendelt el. Ennek során az alsőház 264 szavazattal 4 ellenében jóváhagyta a párizsi szerződést, s a brit kormány ezzel kapcsolatos politikáját, A munkáspárti képviselők zöme tartózkodott a szavazástól. A KÍNAI NÉPKÖZTAIíSASAG külügyminisztériuma szombaton jegyzéket juttatott el a Szovjetunió pekingi nagykövetségéhez. A jegyzékben a Kínai Nép- köztársaság teljes, mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának javaslatát összeurópai értekezlet összehívására és közli, hogy hajlandó képviselőjét elküldeni a javasolt értekezletre.” A Kínai Népköztársaság kormányának álláspontja az, hogy csak egy hatékony kollektív biztonsági rendszer, amelyben valamennyi európai ország résztvesz, segítheti elő a német kérdés békés rendezését és biztosíthatja a kollektív biztonságot Európában.” — hangoztatja a Kínai Népköztársaság kormányának jegyzéke. A BONNI KORMÄNY mindössze egy szavazat többséggel hagyta jóvá a Párizsban kötött Saar-egyezményt. A kormány négy szabad demokrata párti tagja, valamint Kaiser, az össznémet ügyek minisztere, a Keresztény Demokrata Unió (A- dénauer-pártiak) tagja, a Saar- egyezmény ellen foglalt állást. Hellwege és Seebohn, a Német Párt. valamint Kraft és Oberländer, az Áttelepültek Pártja miniszterei fenntartással éltek a Saar-egyezménnyel kapcsolatban. E kilenc miniszterrel szemben a kormány kilenc tagja elfogadta az egyezményt Így szavazat-egyenlőség miatt Adenauer saját szavazatával a Saar-egyezmény javára billentette a mérleget. A KARLSRUHEl úgynevezett nyugatnémet alkotmányjogi bíróság november 23-án kezdte meg 8 Német Kommunista Párt elleni terorper támadását. A pert Adenauer kormányának a bírósághoz juttatott beadványa alapján folytatják le. Az Adenauer kormány azt akarja elérni, hogy a bíróság alkotmány- ellenesnek nyilvánítsa a Német Kommunista Párt politikai tevékenységét. Ezzel lehetővé válna a párt betiltása. TUNISZBAN ÜJRA FELLÁNGOLTAK A HARCOK, míg Párizsban már hetek óta folynak a tárgyalások Tahar ben Amar tuniszi csatlóskormányában a Mendes-France- miniszterelnök által nemzetgyűlési beiktató beszédében „ünnepélyesen“ megígért belpolitikai reformok megvalósításáról, Tuniszban újra fellángoltak a harcok. Mint a francia lapok jelentik, az utóbbi 48 óra folyamén súlyos ösz- szeütközésre került sor Tuniszban, északon Pichon, délen pedig Gafsa körzetében. Hivatalosan közük, hogy a szabadság- harcosokkal történt összecsapások során 23 tuniszi hazafi életét vesztette, a francia elnyomó erőknek pédig három halottjuk volt, köztük egy tiszt. Az összeütközések komolyságát és hevességét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy hivatalos adatok szerint is az utóbbi öt nap alatt Tunisz területén 100 szabadságharcos vesztette életét az egyenlőtlen küzdelemben. Sajtóvisszhangok V. M. Molotov nyilatkozatáról A NÉMET NYILVÁNOSSÁG V. M MOLOTOV NYILATKOZATÁRÓL A berlini demokratikus sajtó november 21-én teljes szövegét közölte annak a nyilatkozatnak, amelyet V. M. Molotov a Pravda munkatársának tett. Az újságok a válasz teljes szövegét vezető helyen nagy címekkel közölték. V. M. Molotov: „Lehetséges a megegyezés Németországgal!” (Neues Deutschland). „A ratifikáció lehetetlenné teszt a tanácskozást!” (Neue Zeit). „Molotov figyelmeztetése a ratifikáció előtt!“ (Berliner Zeitung). A PÁRIZSI ÚJSÁGOK VISSZHANGJA A párizsi vasárnapi újságok igen nagy figyelmet szentelnek V M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere válaszainak. A „L'Humanité-Dimanche“ című újság feltűnő helyen közli, hogy „a Szovjetunió a nyugati hatalmakat nagy felelősség elé állítja“. „Mától kezdve a helyzet o- lyan világos, mint még soha”, folytatja az újság. A „Pravda" tudósítójának adott interjújában Molotov teljes nyíltsággal figyelmeztette a nyugati országokat, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése rendkívül fokozná az európai háború veszélyét. A Szovjetunió megállapítja ezt a tényt és megismétli javaslatát, hogy a kollektív biztonsági egyezmény megkötésére európai konferenciát hívjanak össze... Mi felelne meg ennél jobban a francia nép érdekeinek? A francia népnek mér most ki kell kényszerítenie, hogy meghallgassák szavát, leginkább amikor Mendes France Washingtonban a Szovjetunió javaslatának teljes elutasítása mellett foglal állást a- nélkül, hogy annyi fáradságot venne magának, hogy ezeket a javaslatokat teljes egészében elolvasná. AZ AMERIKAI SAJTÓ ÉS DUL- LES-REAKCIÖ MOLOTOV JAVASLATÁRÓL Sajtójelentések szerint jólértesült személyek kijelentették, hogy Mendes France és Dulles, amikor tanácskozásuk végén tudomást szereztek arról, hogy Molotov kifejezte azt a készséget, hogy a Szovjetunió hajlandó a kollektív európai biztonság kérdésével kapcsolatos összeurópai konferencia időpontját elhalasztani, azzal a feltétellel, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának időpontját is elhalasztják, — megegyeztek. hogy ez az esemény „nem változtatja meg a javasolt konferenciával szembeni ellenzésüket.“f Vér és Ugyanazon a napon, amikor három év óta először olajjal megrakott tartályhajó futott ki Abadanból — végezték ki az első 10 iráni hazafit: Ugyanazon a napon, amikor a Baltimore Sun vezércikkben gratulált a „legszilárdabb” középkeleti szövetségesnek, a Zahedi- kormánynak — újból dör- rent a kivégző osztag sor- tüze, s az egész világot bejárta a hír, hogy kivégezték Husszein Fatemi volt külügyminisztert. A modern történelemben szinte példa nélkül álló terrorhullám tombol Iránban Négyezer embert vetettek börtönbe, s százával mészárolják le a hazafiakat. A kommunisták, az Iráni Néppárt harcos ' tagjai után most már a nacionalista katonatisztekre, polgári politikusokra is sor kerül. Mindenkire. aki azt követeli, hogy Irán független ország és olaja a népé legyen. Husszein Fatemínek, ennek a polgári politikusnak azért kellett meghalnia, mert mint külügyminiszter szembeszállt az imperialista beavatkozókkal. mert az olaj államosításáért vívott harc egyik fáradhatatlan szervezője volt. Fatemi kivégzése. a becsületes hazafiak ezreinek kínzása, meggyilkolása ismét döbbenetes erővel tárja a világ elé, hogy a szabadnak nevezett országokban milyen könnyedén dobják félre még a burzsoá törvényességet, még ■a burzsoá formaságokat is, ■ milyen szégyentelenül ti----------------------------------------^ olaj porják lábbal a legelemibb emberi jogokat, ha a profitról, a tőkés érdekek védelméről van szó. S ugyanaz az amerikai kormány, amely makacsul és hajlíthatatlanul gátolja Magyarország, s a többi valóban demokratikus ország felvételét az ENSZ-be kebelére öleli és égig magasztalja a gyilkosok kormányát. Emberi jogok? Törvények? Parlamenti demokrácia? — íme így képzeli el ezt a Zahedi-kormány és amerikai pártfogói. Patakokban áztatja az iráni ha-* zafiak vére hazájuk fö’djét. s az imperialista sajtó vér- lázító cinizmussal úgy H ezekről a rémtettekröl mintha csak egy rugby-meees- rőt számolna be. A nyilvános kivégzéseket külföldi „nézőközönség" előtt rendezik, s az imperialista sajtó, amely unos-untalan az emberi jogok bajnokának a- karja kijátszani magát — temészetesnek tekinti e minden emberi képzel ete‘. felülmúló elvetemedettséget Ez nem is meglepő, hiszen a fontos, hogy az olaj folyjon. hogy az ország természeti kincsei, elsősorban a fekete arany ismét az amerikai és angol olajmonopó- Uumoké legyen. Ezekben a napokban a: egész világközvélemény tiltakozásának orkánja zúg fel. minden becsületes ember izzó felháborodással emeli fel szavát az iráni rémuralom ellen, az iráni hazafiak életének védelmében. Választás Costa Ricában CARLOS LOUIS FALLAS A z United Fruit Compa- ^ ny" pénzügyi ' helyzete még sohase volt olyan fényes, mint most, „győzedelmeskedett Dillon: a Wallstreet bankára.” (New York Times 6. 7. 1954) És mégis drága győzelem volt. Az egész világ, de főleg Latin-Amerika népei előtt leleplezték, hogy a gyűlölt yan- keek szép szavai a ids államok önrendelkezési jogáról, a nemzeti függetlenségről mit jelem tenek. „A mi bűnünk, hogy mi az United Fruit Company érdekeivel ellentétben földreformot, akartunk keresztülvezetni és hazánk politikai es gazdasági függetlenségéért harcoltunk”, jelentette ki Arbenz, Guatemala elnöke június Idén elhangzott rádióbeszédében. Armas, az United Company által fizetett vezér első hivatalos aktája az volt, hogy elvonja a szavazati jogot az analfabétáktól, azaz a lakosság 80 %-ától. „Ültetvényeken dolgozók — és írni olvasni tudjanak — ez már valóban bol- sevizmus” így őrjöngött Ze- munay. a banánkirály Bostonban, amikor megtudta, hogy Arbenz az állami költségvetés 15 %-át művelődési és nevelési célokra „pazarolta”. Ennek véget kell vetni, különben vége az uralmunknak, a 2 millii hektár földünknek, a 3.500 kilométer hosszú vasútvonalunknak a villanyerőmonopóliumunknak és a telefon és távírda szolgálatunknak". így gondolkodott az United Company igazgatója. Gyenge mosoly cikkázott ét a hetvennyolc éves keményvn- nású beesett arcán. Az 1952- es panamai választásokra gondolt. 300.000 mezítlábas toprongyos ültetvénymunkás egy forró májusi napon az általa kinevezett gyűlölt rendőrfőnököt Remont „egyhangúlag” elnökké választotta, mégpedig oly módon, hogy a tintatartóba dugott hüvelykujjukat egy fehér cédulára nyomták. Igaz Panamában nem ismerték még a sztrájkoló munkásokat és földreformot és más forradalmi újításokat. Mennyivel egyszerűbbek voltak a választások még 10 évvel ezelőtt Hondurasban, Nicaraguában, San Salvadorban és Costa Ricában. Erről szól a „Zöld pokol” című könyvből (most jelent meg Berlinben) vett élmény leírása.” A választási kampány már a vége felé közeledett. Három nap múlva voltak a választások. Én a limoni. körzet munkás- és parasztblokkjának voltam a funkcionáriusa. Ez volt az egyedüli ellenzéki párt, amely a választásokon résztvett. A pártunk igen szegény veit, de mégis számíthattunk azzal, hogy a központi kantonba bejutnak jelöltjeink, ha sikerül elérni, hogy Talamancóban ellenőrizzük a szavazást. A talamancói körzetet indi- ánusuk lakják, akik tőbbnyr# analfabéták, spanyolul egy szót se értenek és igen primitív nyomorúságos életet folytatnak. A partokon, vagypedig a hegyekben laknak. Az indiánusok területén minden hatalom a rendőrbiztos kezében van. Néhány írni. olvasni és egy kicsit spanyolul tudó indiánus segédlete mellett' ö uralkodik. Az a néhány fehér is segítségére siet, akik indiánus nőkkel élnek együtt. A fehér és színes segítőtársakkal vállvetve „megcsináltáka Talamanca — választást. Hiába tiltakoztak a jelenlévők, szemük előtt vitték véghez a legnagyobb csalásokat. A hivatalokban utánanéztünk és megállapítottuk, hogy a sixaolai választójegyzéken ötven és az amuréi jegyzéken több mint kétszáz szavazóval több szerepelt a jegyzékben mint ahánynak szavazati jogé bolt Ti/Jásszóval ■ a kormánypárt tervbe vette, hogy ilyen trükk által kerek háromszáz szavazatot biztosít magának . A párt választmányi , ülésén megtárgyaltuk ezt a problémát és elhatároztuk, hogy képviseltetjük magunkat úgy Amuréban mint Sixaalóban. Azt a megbízatást kaptam, hogy keressem fel az amuréi választási helyiségei és gátoltam meg a tervezett választási csalást. . . A templom előtti vásártéren mindig újabb és újabb indiá- nuscsoportok jelentek meg. Don Ramón üdvözölte Őket és a konyha felé húzódtak. Az öreg utánuk nézett és hátraszólt „Vigyázzatok arra. hogy h 'r.y indiánus jön ma ide össze" Megértéssel bólogattam és azt mondtam: „A legérdekesebb azonban, hogy mindegyik magával hozza a szavazati céduláját?” Megfigyeltem, hogy Monteo- legre a magas ház mögött ül és ott osztogatja a szavazati cédulákat. Ügy irányította az indiánus- csoportokat, hogy az erdőn keresztül rövid séta után megint a templom előtt bukkantak fel * Azt akarták velem elhitetni, hogy mindig újabb és újabb indiánuscsoportok érkeznek, v- jabb választók, akik messze laknak AmuretŐl és most érkeztek a választáshoz. Sűrűn esett. Az eső könnyen lönkretehette volna a valaiztó- cédulákat. Az indiánusok hízna a földre kuporogtak és kezüket dörzsölték. A sovány tehén sztoikus megállapodottság- gal egy akácfa alatt kérődzőn, teste párolgott a nedves levegőben. Az ökröt az indiánusok még előző éjjel elfogyaszt vIák. A sógor az asztalhoz lepett bizalmatlanul felém kacsintott, Azután választott maga a biztos is és a többi felfutlto is Azt hittem Monteálegres kiválasztott szavazói most már leszavaztak. Ha a „barátaim” nem veszélyeztetik, hogy a társaik ügtje-t- iensége folytán szavazataik ki- ‘ lencven százalékát elvesztik, akkor most kezdődik a második kör, akkor csakhamar újból felbukkannak ugyanazok az arcok. Egy hórihorgas, csontos chi- ricaní valami kalapfélével a fején a választási helyiség ajtaja elé ült, tökéletesen bírta az indiánus tájszólást. Segítségemre akart lenni a rend fenntartásánál de a zűrzavar csak most kezdődött: egy indiánul a szobába furakodoit. Öt perc múlva a függöny mögül kinyújtotta a fejét és ‘ felém nyújtotta a ' szavazócéduláját mintha felvilágosításért fordulna hozzám, vajon mit. is kezdjen azzal a darab papírral. Az indiánusok tehetetlensége a választásnál mindig felínge- relte a választási bizottság jait. Don Ramon félrehúzta az egyik felhajtót és valamit sugdosott neki. Röviddel rá a pasas keresztülverte magát a tömegen és eltűnt. Hm. gondoltam magamban bizonyára Montealeguehez küldenek. Most aztán mozgcJ mba jönnek az ollók, fésűk és a ruhacsere, És valóban: Néhány perc teltei és a frissen nyírt ■>! vízzel- hájjal megkent, frissen fésült indiánusok már az asztal előtt álltak. ' Egyenesen látni 'ehetett, hogy Montealegrenek két keze tele volt ollókkal. Már arra se volt ideje, hogy legalább leseperje a frissen vágott hajat, a legtöbbnek még a levágott hajcsomók Ott díszeleg teíc a ruhájukon. így kezdődött a „második kör’’. „Ez az alak már volt it: egyszer, csak most gyorsan megfésülködött és most másodszor próbálkozik!" „Dehogy. Sibojüa, tévedsz — az indiánusok mind egyformák'" „Na jó, de az az öreg. az az egyszemű? — Montealagre — nem sok időt szentelt neki, ugyanaz a gyűrött ing, ugyanazok a hajcsomók a kancsal szem, és az- a boszorkányos arc!” Az egyszemű hitetlenül rám.- nézett. „Dehogy Sibojita, ennek tan egy ikertestvére!” „Ugyan," de alig tartottont már vissza a nevetést. „Szóval ezek a szegény fickók egy szemmel születtek?” „Úgy van! — ismételgette Don Ramón. így van így Jósé Francisko, ha nehezen is hiszed!" Szívósan folytattam harcomat. „Ide figyeljen. Don Samuel tudja hogy most ki jött be? Ennek az előbb adtam :Qy cigarettát és másodszor megint kért egyet. És ha nem tévedek, most újból meg akar putnoölni. Ez a semmirekelő még az utolsó cigarettámtól is megfoszt!" Don Sámuel még csak fel se nézett folytattam: Kéjein uraim ott jön most éppen Juan Mptova már másodszor. Vagy szintén az ikertestvére? Vagy talán a sógora? Most ut éppen! Összegyömöszölt egy tiszta szavazócédulát és elbújik a tömegben! És a „sógor" után eljött a rendőrbiztos is egy kardszerű késsel, Akkor azonban elvesztettem a türelmeméi. „Ugyan uraim, hisz ez a szemtelenség netovábbja: Még a rendőrbiztos úr is kétszer akar választani? És még azt a fáradtságot se veszi, hogy letegye ü régi kalapját!" A választóbizotUág tagjai ■vT zavarba lőttek Az egyik ügybuzqóan nézegetett ony igazolványt és teljesen iqéni/he vette figyelmét, a többi pedig negédesen mosolygott. Don Ramón úgy tett, mintha aludna. Ráförmedtem: Don Ramón véget kell vetni ennek a svindlinek!" Az öreg felriadt és mintha megijedt volna, De aztán valahogy mégis csak megértette, hogy ez már félig se tréfa és állandóan azt hajtogatta: „De uram. én, én hogy is mondjam azért jöttem, ide. . . hiszen tudja se alkohol, sem pedig rászedés. . „Olyat ne mondjon — szálúba vágtam”. Kíméljen a különböző mesékkel! Inkább hozza ide azt a szemtelen alakot. aki ott ül a sarokban. Valahogy mégis csak rendbe kell hozni ezt a dolgot. Menjen már! „Sibojita, miért izgassa úgy magát?” Az ördög vigye az egészet MontealegeuT Mii gondol miért jöttem ide Amuréba ? Miért vállaltam ilyen hosszú utat, nélkülözéseket? Hogy nyugodtan végignézzem, hogy ezek az urak itt hogyan jutnak háromszáz szavazathoz? Nem. Montealegue. ez disznó- ság, amit maguk itt csinálnak és én ezt nem tűröm tovább! Botrányt, csinálok itt a helyszínei* és ennek súlyos következményei lehetnek, vagypedig azonnal San Jóséba megyek és felhívom az elnök figyelmét, mozgósítom a sajtót és minden követ megmozgatok, hogy a talamancai választás eredményeit érvénytelenítsem. És maga tudja Montealegue — folytaíöm, ugyanilyen piszkos ügyeknél ott szakad a leggyorsabban, ahöl a legvékonyabb. Majd csak találnak egy áldozatot, aki mindennek megissza a levét. Magát feláldozzák és a kövér halakat kihalásszák. Montealegue feszülten figyelt. „igen Sibojita, ez valóban ■disznóság. És mit gondol, hogyan hozzuk rendbe a dolgot?” „Elégedjetek meg százötven szavazattal. Miért akartok többet elérni! Hiszen így is százötven ajándékozott szavazatról van szó!" Megvakarta szakállát, gyorsan lopva végignézett rajtam, majd így szólt: „Jó. Sibojita! Mindez nem érdekel engem, csak a maga kedvéért megpróbálom. Várjon egy percre! Don Rambónnal szeretnék beszélni. Hosszas huzavona után elfogadták ajánlatomat és a szavazást déli ti~ zenkettőkor befejezettnek tekintették.”
