Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-20 / 92. szám

8 Dl IFJÚSÁG 1954. november 20. q YAROSLAV \ Stefánia Grodzienská: BEFOLYÁSOS ISMERŐSÖK A szünetben nöismerősöm- mel Kaptasinszkával sé­táltam a színház előcsarnoká­ban. Egy pillanat múltán hoz­zánk lépett Kaptasinszka egyik ismerőse és érdeklődött hány óra van, mivelhogy az ő órája megállt. — Kilenc — válaszolta Kap- tasinszká — de maguk még nem ismerik egymást? Megen­geded? Ez itten Drapák úr. — Drapák vagyok — recsegte Drapák úr kezét nyújtva. Ugyanakkor megszólalt a szünet végét jelző csengő és így ezzel a kézfogással búcsúz­tunk is. Mikor kifelé tartottam a színházból, odatrappolt hozzám Sepcsinszky, akit már nem is emlékszem, ki és mikor muta­tott be nekem, aki azonban ettől kezdve szívélyesen kö- szöngetett. Annál jobban meg­lepett, mikor felajánlotta, hogy hazakisér. Nagyon kellemesen szórakoztunk, csak a búcsuzás- kor szólalt meg komolyan: — Jól ismeri azt a Drapá- kot? Miféle szerzet az? — Én egyáltalán nem isme­rem ... — Ugyan, menjen már — kacagott fel Sepcsinszky — hi­szen olyan szívélyesen cseve­gett magával! Nagyon szép, hogy nem henceg befolyásos ismerőseivel. Az a Drapák se­gíthetne rajtam. Szóljon az ér­dekembert ... Megkíséreltem felvilágosítást adni, de Sepcsinszky gurult a nevetéstől. Szovjet irodalom — művészet I. I. Siskin (1831—1898) IV/I ásnap átfutott hozzám Pimpacsinszká és meghí­vott magukhoz névnapjának ünnepére. Meglepődtem, hiszen eddig még soha nem hívott, de azért elmentem. Megismer­kedtem ott Pimpacsinszká fér­jével Pimpacsinszkyvel. A tea mellett Pimpacsinszky fojtott hangon így szöll hozzám­— Az ön rajongója bizony keménykobakú ember. — Miféle rajongóm ? — Természetesen Sepcsinsz­ky Nála szörnyű nehéz vala­mit elintézni. Egy olyan pilla­natban, mikor jókedve van szólhatna valamit rólam . .. — De én soha nem találko­zom vele! Pimpacsinszky diszkrétül megrebbentette a szemét. — Természetesen, ez az ön magánügye... Egy hét múlva az utcán hoz­zámlépett egy úr. — Bizonyára már nem em­lékszik rám. Chapcsák vagyok. Három éve ismerkedtünk meg. Bocsásson meg, hogy nem kö­szöntem önnek, de rövidlátó va­gyok. Jár Pipcsanszkyékhoz ? ... Szükségem lenne arra a Pip- csanszkyre. Két nap telt el, mikor egy asszonyság fordult hozzám. — Jampakevicsová vagyok. A háború előtt egy épületben lak­tam a nővérével. Jóba van az­zal a Chapcsákkal ? ... Szólhat­na az érdekemben . .. — Trepurszká vagyok! Elin­tézhetné nékem Jampakericso- vánál . . . — Burcsinszky! Szólhatna néhány szót Trepurszkának .. — Paprosinszky! Burcsinsz- kyra lenne szükségem ... — Kapkevics vagyok. Elin­tézhetné nekem Paprosinszky­nél . . . — Drapák! Kaptasinszká asz- szony mutatott be önnek ré­gebben a színházban. Szólhatna Kapkevicsnek... A kör bezá­rult. | J rapákot Kapkevics, Kap- kevicset Paprosinszky, Paprosinszkyt Burcsinszky, Bur- csinszkyt Trepovszky, Trepovsz- kyt Jampakevicsová, Jampake- vicsovát Chapcsák, Chapcsákot Pimpacsinszky, Pimpacsinszkyt Sepcsinszky és Sepcsinszkyt Drapák figyelmébe ajánlottam. Megígértem, hogyha Drapák Sepcsinszkynek, akkor Kapke­vics Drapáknak az ügyét inté­zi el, ha Kapkevics segít Dra- pákon, Paprosinszky Kapkevics­nek áll rendelkezésére. Ha Paprosinszky meghallgatja Kap- kevicset, Burcsinszkynél sem talál süket fülre Paprosinszky. Ha Burcsinszky segít Papro- sinszkyn, Trepurszká is Bur­csinszky rendelkezésére áll. Ha Trepurszká Burcsinsky mellé áll, Jampakevicsová is segít Trepurszkán. Ha Jampakevicso­vá Trepurszkán segít, úgy Cbepcsák intézkedik Jampake- vicsovának. Ha Chepcsák Jam- pakevicsovának elintézi a kéré­sét, Pimpacsinszky , Chapcsák ügye mellé áll. Ha Pimpacsinsz­ky Chapcsák ügye mellé áll, úgy Sepcáinszky elrendezi Pim- pacsenszky dolgát és ha Sep­csinszky elrendezi Pimpacsensz- ky dolgát, Drapák Sepcsinszky ügyét veszi kézbe. Mindenki elintézett mindent és azóta újra nem köszönnek nekem. SZŰCS BÉLA fordítása Vízszintes: 1. A kiváló orosz realista festőművész egy szántóföldi képének címe. 4. A 8. sz. foly­tatása. 7. Névutó. 9. „Klasszi­kus” művészet. 10. Gárdonyi névjele. 11. Baráti állam pénz­neme. 13. A. U. 14. Felelősség­gel átadott. 15. PYÄ. 16. Fenti hangok lehallása. 19. Rangjel­zés. 20. Szovjet folyó. 21. Rei- nitz Béla. 22. Egy örökre le­tűnt cím. 24. Francia folyó. 26. Fordítva ért! 27. OUK. 28. Ügynök. 29. Épület. 30. Lakat. Függőleges: 1. Ezen a képen négy bűbá­jos mackót látunk. 2. Női név. 3. Z. É. 5. tndulatszócska. 6. Nagy tó a Szovjetunióban. 8. Siskin egyik legszebb alkotása. 11. Bizonyos rész megjelölése egy újságközleményből. 12. Ti­tokban követi. 17. Araszt. 38. Balassagyarmat közelében van ..... vadkert. 23. Ismételtet. (Itt j = y). 25. Utazási ;roda. Beküldendő a 3 Siskin-kép címe. (Megfejtése 15 pont). Tudod-e 1. Ki a Szovjetunió külügy­minisztere ? 1. Hány négyzetkilométer a Szovjetunió kiterjedése? 3. Mikor halt meg V. I. Lenin? 4. Mikor született és mikor halt meg J, V. Sztálin? 8. Ki írtaa Jevgenyij Anyegint? 6. Ki szerezte az „Ifjú Gárda” opera zenéjét? (Megfejtése 2-2 pont). Hajnali vallomás FÉNYES SZABOLCS zenéje. HALÁSZ RUDOLF szövege. T a«gt> Nézd * mtp «n cár ki *zn> I**.---'NP 'DrtnkKfnhull £1 kéhh . HM « kunk « b ** r — tí r»r - laken hs»in»l njr* rönk Iái. H h» ** c«' C ♦nM*’E« f.r «IÁ* Kék hajnali fény ragyog a fákon át, Én a völgy ölén boldogan várok rád. Már ébred a harmatos rózsaág, A tavasz dalos reggelén jössz az úton át. Száz pipacsvirág mezején leng a szél, Még egy perc csupán, s ajkunk összeér, Nézd, a napsugár kibontja szép haját, Lágy fürtökben hull terád, Elküldi a rét nekünk illatát. Száll feléd a halk hajnali vallomás: Hidd el, amíg élek én, nem kell soha más! Fekete szárnyon száll az éj, A boldog napnak vége már. De holnap újra várlak én, S a hajnal újra ránktalál Ne feledj el, ha véget ér e boldog álmodás, Ez nemcsak múló pillanat volt. Ez több! Ez szebb! Ez más! Kék hajnali fény stb. . KÍGYÓ ÉS TEHER hason- feküdt a terebélyes tölgyfa ár­nyékában a mohszőnyegen és tiszta szívéből szidta az egész világot, különösen vedig a bí­rót. Mindketten körülbelül har­minc évesek voltak és ahhoz a fajtához tartoztak, amelyet a hangzatos betyár névvel illet­nek. Ez vedig olyan pásztor - embert jelent, akinek, amit a nappal megígér, az éjszaka megadja. Kígyó és Teher elsősorban kanász volt, másodsorban pedig agyafúrt, körmön font betyár, aki csak akkor válik meg kurta pipájától, ha a vármegye ke­nyerére kerül és gatyáját, su­báját a foglyok szürkecsíkos gúnyájával cseréli fel. Most éppen javában károm­kodtak ami igen nemes foglal­kozás és a derék betyárlegé­nyek életének legalább egyhnr- mad részét betölti. Kígyó az imént átkozta el a bíró nagyapját, amikor Teher­nek az eszébe jutott, hogy még áldatlanul hagyta a bíró ke­resztanyját. Erre Kígyó is föltalálta ma­gát és egyiramban a poklok le­nekére küldte a bíró kereszt­anyjának az öreganyját, de hirtelen rájöttek, hogy a bíró­nak egyetlen hozzátartozója sem él már, így aztán Kígyó nagy áhítatosan hozzátette: — Nyugodjék békében mind­örökön örökké ámen! Körülöttük a cserjésben a talomi konda legelt, röfögött és visongott, túrta a földet, mak­kot keresett, itt-olt iramodott egyet valami fürgelábú malac, a lusta folyású patak vizében pedig kocák fetrengtek, élve­zettel. gyúrva a finom, fekete sarat, amely akkurátusosan hü­tötte napégette vastag bőrüket. Volt itt mindenfajta zsírál­lat, meztelen rózsatestű, meg göndör feketesörtés. Ártányok, kocák, süldők, malacok meg agyaras kanok, akik dühösen horkantva kergették odébb a többit és rengőhasú emsék, amelyek únos-úntalan szere­tetteljesen röfögve hívták em- letni a játékos malacokat. A sertészsinat körül két ku­tya Őrködött, acsargófogú fajta, amilyet már régóta használnak a szalonna termő állatok őrzé­sére és amely valamikor régen, az ember nem tudható ja mikor, farkassal paráználkodó szukák­tól vette eredetét. A két kutya futkosásával, ugatásával, f ogvicsorgatásával olyan rendben tartotta a kon- dát. hogy a betyárok nyugod­tan pihenhettek a hűvösön, a mellettük heverő hosszú ka- nászostornak egyszer sem akadt dolga. Teher azonban szemmellát- hatólag megunta a semmitte­vést. és amikor mellette váltott (0 a bíró süldOje. fölkapta az ostort és akkorát csattintott a hátára, hogy a .süldő visítva futott odébb makkolni. Hogy így meggyalázta a bíró jószágát, Teher dühe is eny­hült, visszaheveredett a puha mohára, két pofára való füstöt fújt ki és figyelmesen követve a felfelé bodorodó füstmacskát nagyhangon kijelentette: — Hát mi is az a bíró? Korhely. úgy bizony, kocsma- küszöbkoptató korhely. És az ilyen tedd ide — tedd oda em­ber tiltaná meg nekem, hogy egy kenyéren legyek Homlok Franciskával! Kígyó, a cimborája komoly redőkbe vonta a honűokát és csendes szóval biztatta: — Mondd csak el mégegy­szer. hogy is történt. — Hát az úgy van, hogy már két éve szeretjük egymást Franciskával. Néha eljárok hozzájuk. Te is tudod, meny­nyire megbecsülöm Homlokék jószágát, a sűrűjében makkol- tatom mindig. Az öreg Homloknak se volt kifogása ellenem, azt mondo­gatta: ,.Betyár vagy fiam, de sebaj, én is az voltam valaha. De meg micsoda betyár! A disznókat, amiket bérem fejé­ben kaptam, istenesen felhiz­laltam. aztán eladtam. Jó ára került mindahánynak. Zala megyében még ma is nagy híre van Homlok hízóinak. Néha azt is megtettem hogy egy-két ál­latot a medve meg a farkas rovására vettem, pedig dúvad sohase látta a színüket. Az áru­kon süldőmalacokat vásároltam, felhizlaltam, meg újfent elad­tam. Húsz éven keresztül tö­rekedtem és végre annyit ka­parintottam össze, hogy Birka gazda betyárnak adta a lányát feleségül. Hát én meg miért tagadnám meg tőled a lányo­mat? Csak dolgozz, törekedj, hegy legyen belőled valami”. Lehetős volt hát a dolgom. De csak tegnapelőttig! Amikor hazatereltük a kondát és te be­tértél a kocsmába, hogy meg­szopd egy kicsinyég a boros­hordót, én, mint rendesen, el­mentem Homlokékhoz. Az öreg Homlok ott ül a tiszta szobában, vele szemben terpeszkedik Nárva. a bíró. De úgy belemelegedtek a be­szélgetésbe, hogy engem ész­re sem vettek. Behúzódtam a sarokba, aztán csak hallgattam. — A lányod miatt jöttem, — mondja a bíró, — a fiam. Fe­renc szereti Franciskát. — Abból ugyan semmi se lehet. — adta vissza a szót Homlok, — mert már elígér­tem a lányt.. . — Azt beszélik, Homlok gaz­da, hogy futó betyárnak aka­rod adni a lányodat. Már majd fölugrottam, hogy beléfojtsam a szót, de aztán meggondoltam. Hadd hallom,, mit felel az öreg Homlok. Hát csak azt mondta. — Birka gazda is futó be­tyárnak adta a lányát, már mint énnekem, tudod-e bíró .. A bíró hátrább vette az aga­rakat: — Te sohase voltál közönsé­ges betyár, de a Teher más­fajta. Senki sem tudja, hol köl­tötték, ki az apja. Még azt is beszélik, hogy valami cigánynak a pereputtya. Az anyja oda feküdt, ahová döntötték, urak kapcája volt a majorban. Ügy is végezte, addig ivott, amíg belepusztult... — íjadd békén a halottakat, bíró gazda. — hallom az öreg Homlokot, — te sem voltál jobb a deákné vásznánál. Te is elcsavartad egy farádi lány fe­jét. A gyerek meghalt, meg sem mehettél Faradra lány ké­rőbe. mert akkor már feleséged volt. Azt meg senkinek se ródd föl, hogy iszik. Isten terem­tette a bort, hadd igyék az em­ber. Úgy se ihatilc annyit, amennyit te csurgatsz le a gigádon... — Hát mégis odaadod a lá­nyodat annak a semmirekellő­nek? — Oda én! — Tudod-e, hogy a Teher lopás? Nemrég is elsikkadt a kezén egy emse ... LADISLAV MNACKO: Pozitív hős Volt egyszer egy regényhős sosem ivott szeszt, ha hazament papucsba bujt, került minden neszt, ahol dolgozni lehetett, ott volt mindenütt, táncra sosem állt a lába, korán lefeküdt, hibát benne nem lelhettél, sokat olvasott, ha kellett, hát nevetett is, de sosem nagyot, megtestesült pontosság volt, mulasztást nem tűrt, szorgalomban, komolyságban mindenkit legyűrt.. . Elég, író! Ilyen példát ugyan ki akar ?! Talán bizony hősnek tartod, azt, aki fanyar? Fordította: FÜGEDI ELEK — Jól tudom, én is betyár voltam. — És azt is tudod, hogy a Teher a Ialu kondása es akkor csaphatom el, amikor akarom? — Azt is tudom, de a be­tyár megél a lég hátán is ... Ekkor a bíró megúnta az egyezkedést és ádázkodva el­ment. Amikor betette maga mögött az ajtót, en is előjöt­tem a sútboi és megszólaltam: — Homlok gazda, mindent hallottam. Hát akkor nekem adja Franciskát ? — Neked adom, — adott ke­zet Homlok, — de csak akkor, ha bosszút állsz a bírón magad­ért, értem meg minden betyár­ért. Hát mit szólsz ehhez. Kígyó)? Ültesd a házára a vörös ka­kast, — vélekedett Kígyó, — vagy lesd meg és csiklandozd meg a bicskáddal. Teher a lejét csóválta. — Az mind nem az igazi... Csak annyi látszatja volna, mint a káromkodásnak... — Tovább fújta a füstöt és csen­desen füttyszó I akadt az aj­kán, míg végül formálódni kezdett a nóta szárnya is. A betyárokról énekelt Teher, arról, hogy a puszta szívében csárda volt, a csárdádén fiatal csaplárosné meg szépséges uno- kahuga. Megszerette a lányt, egy betyár, de a csaplárosné télvíz idején kivitte messze a pusztába és magára hagyta, hogy elpusztuljon, . mert iri­gyelte tőle a szép legényt. De megsúgta a betyárnak a pusz­tai szél, mi történt, lovára ült, a csárdához vágtatott és *a- nyelíl bicskáját a csaplárosné szivében felejtette. Kígyó dünnyögött, bólíntga- tott a nótához és a végén cser- ditetl az ostorával. A cserjésben megnyúlt a fák árnyéka. Az alkonyat leeresz­kedett az erdőre. Ideje volt már, hogy hazatereljék u kon­dát. Füttyentettek a kutyák­nak. talpra ugrottak és hujjo- gatva riogatták az állatokat. A konda egyszeriben felzaj- dult. A sárban, fűben hűsülő emsék, kocák, feltápászkodtak és a többi közé furakodtak. A kutyák csaholva rohantak körül és egybe terelték a ria- dozó állatokat. — Húj, húj! — kongatták az ostort a legények és min­den cserdítésnek puskalövésnél is nagyobb visszhangja támadt az erdőben. A konda lassacskán takaro­dott hazafelé.. Nárva bírónak az a csúf szo­kása volt, hogy bárhonnan el­ment, egyideig még ott várt az ajtó mögött, hogy hallja, mit beszélnek róla. Amikor a kárvallott lánykérés után eljött Humlokéktói, szintén elidőzött egy keveset a ház elOtt és hall- gatódzott, nem mond-e magá­ban valamit a kiszemelt ná­sza. Legnagyobb megrökönyö­désére és rémületére felismerte Teher hangját és azt is meg­értette, amit az öreg válaszolt a legénynek: „Neked adom « lányt, de csak akkor, ha bosz- szút állsz a bírón magadért, értem meg minden betyárért.” Maga se tudta, él-e vagy hal, úgy vonszolódott haza. akár egy szélütött és kétszer is ma­gára zárta a szoba ajtaját■ A nagy rettegésben még a pipájá­ról is megfeledkezett, azt se nézte van-e bor a kulacsban, az asszony kérdését válaszolat- lan hagyta, csak igyekezett mi­nél előbb dunyha alá kerülni. De ott is csak vacogott és nem jött álom a szemére. Citerázott benne a* félelem és Teher bosszújára gondolva, eszébe jutott a régi mende­monda a pusztamagyaradi be­tyárokról, akik hosszú évekkel ezelőtt nyársra húzták és meg­sütötték az uraságot... Hiába igyekezett másra gon- golni. nem ment ki a fejéből a betyárok ügye. Másnap végre összeszedte a maradék bátor­ságát és elment a községi jegy­zőhöz. hogy tanácsot kérjen tOle. (Folytatjuk) OJ (FJOSAG — a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kelszer Kiadja a Smena • CsISz Szlovákiai Knzponi "•.agának kiadóhivatala Bratislava. Prazska 8. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke lőz.ef — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9 Celeron 227-17 23/-01 Nyomja Merkantil n v. nyomdája. Előfizetés egy évre 30— Kés félévre 15- Kfs — Hírlap hélveg engedélvezve Bratislava 2 Kér illeti Posiahivatal t -Udó a. rsn • - - hivatal Bratislava 2 — fránvitő szám 1100-1 — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendeléseket minden postehlvarto! és minder kézbesítő átvesz D-51862

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents