Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-20 / 92. szám

4-----ÖJ IFJÚSÁG 1954. november 20. Küldöttségünk a béke és barátság országában A külfölddel való kulturális kapcsolatok Összövetségi Társaságának meghívására a csehszlovák kulturális dolgozók küldöttsége látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttség tagjai sok kiváló irodalmi és kulturális dolgozóval találkoztak és beszéltek, megismerkedtek Moszkva és Lenin­grad nevezetességeivel, meglátogatták a híres képtárakat, múzeumokat, színieUSadásokon és hangversenyeken vettek részt. Ottartózkodásuk alatt a vendégek meggyőződtek a két ország kö­zötti kulturális kapcsolatok ápolásáról és állandó fejlesztéséről. Minden jel arra mutat, hogy a szovjet nép tájékozva van Csehszlovákia kultú­rájáról. A szovjet olvasó ismeri és kedveli a csehszlovákiai irodalmat. A Szovjetunióban eddi. 8 millió példányban 27 nyelven jelentek meg cseh és szlovák irók müvei. Fucsík „Üzenet az élőknek”-je a szovjet ifjúság valóságos kézikönyvévé vált. A szovjet nép megszerette Jirásek, Neruda, Nemcouá, Olbracht. Capek. Hasek, valamint a mai írók. Majer- ová Drda, Svatopluk. Marek és mások könyveit. Nagy tetszésre találtak a szovjet közönségnél a csehszlovák filmek „Elhurcolás’’ .,Andel szabadsága", a „Császár pékje és a pék császárja” stb. Ezidén adják nagy sikerrel a „Vér titka’’ és a ,.Jestráb Hrdlicka ellen" című filmeket. Drda, Stehlík és Kohout darabjait teltház mellett, adják, a szovjet színházakban. A legjobb szovjet operaházban, a Nagyszínházban min­den esetben nagy tetszést kelt Smetana .Madott menyasszony"-a. Dvo. fák, Smetana, Janácek. valamint a mai csehszlovák zeneszerzők, Dobias, Seidl. Jeremiás. Suchon művei a hangversenyek és rádióleadók állandó műsorszáinaihoz tartoznak. A Szovjetunióban állandó figyelemmel kísérik Csehszlovákia kultu­rális életét és már várják, hogy mikor jelennek meg fordításban a cseh és szlovák írók művei. Sokan azonban megtanulták csehü1 és eredeti­ben olvassák a csehszlovákiai rókát. A Szovjetunió területén bárhol vásárolhatók cseh és szlovák könyvek, folyóiratok. A csehszlovák nép és kultúrája iránt érzett szeretet és tisztelet lép­te..-nyomon megnyilvánul. Ezidén rendezték meg Moszkvában a XIX. és XX. századbeli. csehszlovák képzőművészeti kiállítást. A moszkvaiak megismerkedtek a XIX. és XX. század cseh és szlovák realista festőinek — Mánes, Ales, Cermák. Nechleba, és a mondern festők, Sjvabinsky, Kuba. Benko. Medvédsky, Zábransky — alkotásaival. Különösen nagy tetszést arattak Mydbek, valamint a mai képzőművészek, Lauda és Po- korny szobrai. A csehszlovák képzőművészeti kiállításról Moszkvában megrendezett vita nagyban hozzájárult a szovjet és csehszlovák művé­szek együttműködéséhez. Nagy élvezettel hallgatták a moszkvaiak Hrncírova, a prágai Nem­zeti Színház szólóénekesnője. és Holecek zongoraművész fellépését. De nemcsak csehszlovák művészek látogatják a Szovjetunót, ha­nem számos szovjet küldöttség keresi fel hazánkat. Szovjet vendégeink a kultúra minden ágában igyekeznek segítséget nyújtani csehszlovák barátaiknak. A baráti együttműködés és a kulturális kapcsolatok elmé­lyítése a csehszlovák-szovjet barátság megszilárdításának egyik jelentős bizonyítéka. A csehszlovák küldöttség tagjai a történelmi nevezetességű „Aurora“ pán céloshajón. A csehszlovák vendégek az „Aurora“ páncéxoshajó híres ágyúja mellett. Ebből az ágyúból adták le 1917 novemberében az első lövést a pétervári Téli Palotára. A csehszlovák küldöttség a Téli Palota Októberi Bejáratá-nál. Ezen ka­pun keresztül hatoltak be 1917 októberében a vörös gárda tagjai. Az új magyar helyesírási szabályokról (A magyar helyesírás szabályai 10. kiadása alapján az „Űj Ifjúság” szá­mára összeállította: Dr. B. Kern Mária.) Tudjuk, hogy a nyelv élete folyto­nos változás. A magyar nyelv az utóbbi évtizedek során, különösen 1945 óta nagy fejlődésen ment ke­resztül. A fejlődés során beálló vál­tozásoknak megfelelően néhány eddi­gi helyesírási szabályunk is elavult. Változtatásokra volt szükség, a régi és már elavult szabályok helyett az élet, az élő nyelv törvényeit figyelem­bevevő, új szabályok alkotására. Az űj nyelvi jelenségek értékelése, sza­bályokba foglalása mindig a helyes­írás szabályainak gyűjteményében nyer hivatalos megfogalmazást. A legelső magyar helyesírási sza­bályzat 1832-ben jelent meg, azóta egymást követték az újabb, bővített kiadások, de a szabályok lényegükben nem sokat változtak. 1950-ben jelent meg „A magyar helyesírás szabályai” 9. kiadása, de a nyelvünkben 1945 óta végbement változásokról még nem nyújtott teljes, átfogó képet. Azonban tömörségével, egyszerűbb fogalmazá­sával áttekinthetőbb, szemléletesebb volt az előzőknél. A legújabb, 10. kiadás előkészítése már 1951-ben el­kezdődött. de csak idén került sor kinyomtatására és megjelentetésére. A magyar helyesírás szabályainak ez á legújabb kiadása a 9. kiadáshoz viszonyítva majdnem 200 új, vagy részben új szabályt tartalmaz. Rész­ben megváltoztak az eddigi szabályok, s ott, ahol már tarthatatlanok voltak, teljes megváltoztatásukra is sor ke­rült. Körülbelül 25 esetben változtat­tak meg olyan szabályokat, melyeket már túlhaladott az élő nyelv fejlődé­se. Az új szabályzat szótári részéből elhagyták a korszerűtlen ■ elemeket, viszont felvették az új kifejezéseket. A 10. kiadás összeállításán működő Helyesírási Főbizottság figyelembe vette a közönség köréből beérkező véleményeket is, s segítségükkel mó­dosította a régi elgondolásokat. Fő törekvése a célszerűség mellett a he­lyesírás egységének megteremtése volt, s bár egyes szabályok szokatlan voltuknál fogva még nem számíthat­nak közkedveltségre, rövidesen át fognak menni a köztudatba. A szabályok felsorolásánál négyféle változást jelölnek; az eddig még meg nem fogalmazott és az egyes részle­tükben meg nem fogalmazott szabá­lyokat; valamint a teljesen vagy csak részben megváltoztatott szabályokat. A legfontosabb változásokat nyelvtani keretbe foglalva a következő, az ed­digitől leginkább eltérő, megváltozta­módban a dz + j; dzik + j kapcso­lat így hasonul: hallgatódzik: hallga- tóddzam; fogódzik: fogóddzék; edz- eddzél, ‘eddzetek stb. 2. A főnév. Változás történt a tu­lajdonnevek egyes csoportjaiba tarto­zó főnevek írásánál. A családnevek -val,-vel rágós formáinál a következő esetekkel találkozunk: Magyar: Ma­gyarral; (Változatlan) Kemény: Ke­ménnyel (a régi Keménynyel he­lyett!!); Papp: Papp-pal; Madách: Madáchcsal, Tóth: Tóthtal stb. (Ha a név régies betűvel végződik, a régies betűt változatlanul hagyjuk, s a ragot hasonult alakjában írjuk hozzá!!) A földrajzi nevek írásánál is vi­gyáznunk kell az utca, köz, fasor, tér, tere stb. kapcsolatok írására. El­hagyva az eddigi kötőjeles írást, ma a fenti szavakat különírjuk a név első tagjától, természetesen kis betű­vel: Marx tér, Rózsák tere. Arany dános utca, Váci út stb. A napilapok és folyóiratok címében minden lényeges szót nagy kezdőbe­tűvel írunk: Szabad Nép, Oj Szó stb. A könyvek, költői művek, cikkek stb címében azonban általában csak az első szót írjuk nagy kezdőbetűvel: Légy jó mindhalálig, Nemzeti dal stb 3. A melléknév. Tudjuk, hogy fő­névből is alkothatunk melléknevet az -i melléknévképző segítségével: Bu­dapest, budapesti. Az -i végű hely­nevekből képzett melléknevekben csak egy i-t írunk: Oroszi: oroszi (nem orosziiü). Helsinki: helsinki stb. Ha azonban az -i képző y-nal végződő idegen helységnevekhez járul, az írás­mód kétféle: Az egyelemű nevekhez közvetlenül kapcsoljuk az -i-t, s kis kezdőbetűvel ‘ írjuk: Nováky, novákyi; Vichy, viychyi stb. A többelemű ne­vek nagy kezdőbetűjét megtartjuk, az -i-t pedig kötőjellel kapcsoljuk hozzá: Karlovy Vary, Karlovy Vary-i stb. Ha az -i képző olyan országne­vekhez járul, amelyekben a „köztár­saság” vagy a „népköztársaság" szó szerepel, — az eddigi gyakorlattól eltérően — a név minden tagját kis kezdőbetűvel írjuk: csehszlovák köz- társasági, magyar népköztársasági stb. A melléknév fokozásánál a közép­fok jelének egy -b-s és két -b-s változata* is megengedett: idősebb, idősb stb. A kevésbé szó azonban mindig egy b-vel Írandó!!! ■ 4. A számnév- számjegyek. A keltezés helyes írásmódja: az évszámot mindig arab számmal írjuk, s utána a keltezésben pontot teszünk, A hónapokat jelölhetjük betűkkel is, számjegyekkel is; ha római számmal jelöljük, akkor a római szám után is pontot teszünk: 1954. november 11., vagy 1954. XI. 11. stb. 5. A határozószók. Az épp, éppen határozószó két p- vel Írandó, ebben különbözik az ép melléknévtől és annak ragozott alak­jától!! Mindig egybeírjuk a következő sza­vakat: énbennem, teáltalad, őutána stb. 6. A tagadószók. A nem és sem tagadószót általában különírjuk a tagadott névszótól' nem haladó, nem magyar stb. De egybe­írjuk: megnemtámadási (szerződés)! IV. EGYBEÍRÁS, KÜLÖNÍRÁS. Külön fejezetben tárgyalja az új helyesírási szabályzat az egybeírás és különírás problémáit, mondván, hogy „a szókapcsolatok és az összetételek­nek az írása a magyar helyesírás leg­nehezebb kérdése“. Különösen sok gondot okoznak ma a legújabb össze­tételek, az új szókapcsolatok. Az eddigiek írásától eltérő legfon­tosabb új szabályok a következők: Mindig egybeírjuk a következő szava­kat: tenálad, mihozzánk, ővelük stb. Egybeírjuk a gyakori használat kö­vetkeztében összeforrott: bérbeadás, nagyravágyás, férjhezmenetel Ab. szavakat, de két szóba a hosszabb kapcsolatokat: házhoz szállítás, ven­dégül látás stb. Különírjuk, az igéből képzett ismétléses szókapcsolatokat: várva várt, kérve kértem stb., ellen­tétben eddigi kötőjeles írásmódjukkal. Az összeforrott ikerszavaknál, (lim­lom, diribdarab, girbegörbe), ha csak az utótagot látjuk el raggal, képzővel vagy jellel, akkor a következőképpen írjuk: diribdarabot, gifbegörbén stb. Ha mindkét tagját ellátjuk toldalék­kal, akkor a két tayc.it kötőjellel kap­csoljuk egymáshoz: diribre-darabra. girbén-görbén stb. V. A RÖVIDÍTÉSEK. A beszédünkben gyakran előforduló szókat írásban sokszor megcsonkítjuk. Ezek az úgynevezett rövidítések. A rövidítések legnagyobb része után pontot teszünk. Kivételt képeznek a mértékek, pénzek — és a legújabb szabályok szerint — az égtájak rövi­dítései: cm (centiméter), f (fillér), D (dél) stb. Változásra került sor az egybeírt szavak rövidítésénél is. A gyakrabban előforduló állandó rövidítések közül a következőknél történt változás: tott törvényszerűségekre mutatok rá: I. A BETŰK. A dz, dzs betűk már teljesjogú polgárai a magyar ábécének, (A leg­több változás alkalmazásukkal kap­csolatos.) így a beszédhangok jelölé­sére velük együtt 40 betűt haszná­lunk. A magánhangzók hosszúságát eddig csak a kisbetűkön jelöltük, most a nagybetűkre is teszünk pontot, illetve ékezetet: Oj Szó, Írország stb. Kivé­telt csak a rövid i képez: Ilona, Ist­ván stb. A dz, dzs hosszúságát csak tolda- lékos alakokban jelöljük a következő­képpen: eddzük. (felszólító mód!) briddzsel. II. AZ ELVÁLASZTÁS. A szavak elválasztásánál ugyancsak a dz, dzs betűs szavaknál történt vál­tozás. Az elválasztás a következő: A mássalhangzó utáni dz és dzs betűt átvisszük a következő sorba: brin-dza, lán-dzsa. A magánhangzók között álló dz ill. dzs betűt elemeire bontjuk szét: ed-zitek, mad-zag, maharad-zsa. A felszólító módban az elválasztás a következőképpen történik: edz-dzétek fogódz-dzatok stb. Az idegen szavak elválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy azokat az idegen szavakat, amelyeket egyszerű szónak érzünk, a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el: gra­fikon, elekt-romos. Ugyanígy választ­juk el az összetett idegen szavakat: pro-gram (vigyázzunk, a program szó egy m-mel írandó!!), ref-lex stb. III. VÁLTOZÁSOK A SZÖFAJOK TERÜLETÉN. 1. Ige. Az ige felszólító módjában történt változások többnyire ismét a dz végű iktelen és dzik végű ikes igék köré csoportosulnak. A felszólító RÉGI RÖVIDÍTÉS: Oj RÖVIDÍTÉS: D. Dél D d. e. délelőtt de. DK. Délkelet DK DNy. Délnyugat DNy d. u. délután du. É. Észak É ÉK. Északkelet ÉK h óra 6 t. i. tudniillik ti. u. i. ugyanis ui. U. i. utóirat Ui. ú. m. úgymint úin. ú. n. úgynevezett ún. V. (j. vesd össze vö. VI. EGYÉB VÁLTOZÁSOK. 1. Az eszközhatározó -val, -vei ragja dz, dzs végű főneveknél a kö­vetkezőképpen hasonul: briddzsel. 2. A -képp, -képpen határozóragot mindig két p-vel írjuk: ekképp, más­képp, tulajdonképpen, következőkép­pen stb. 3. Ha a -val, -vei vagy -vá, -vé határozórag h végű névszókhoz járul, a kiejtésben nem jön létre teljes ha­sonulás, mert a szóvégi h-t nem ejtjük, s így írásban is így tüntetjük fel: csehvel, juhval, pléhvé stb. Kivételt képez a doh, potroh, sah és Allah szó, ahol, mivel a szóvégi h-t ejtjük — megtörténik a teljes hasonulás, s ezt így jelöljük írásban: dohhal, sahhá, Allahhal stb. 4. Egyes elhomályosult szóelemű szavainkat az új szabályok alapján a kiejtés szerint írjuk: éjszaka (nem éjtszaka), lagzi (nem lakzi), lélegzik (nem lélekzik) stb. Csak néhány szó­ban maradt meg az eredeti írás: kapzsi, rögtön stb. * Befejezőül annyit, hogy „A magyar helyesírás szabályai" tizedik, átdol­gozott és bővített kiadása — bár sok újat hozott, mégis — az egyszerűség elvét tartva szem előtt — lényegesen könnyített a helyesírást tanulók mun­káján. A szabályok elsajátítása lénye­gesen könnyebb, s bár egyes nagyobb változások a régi iskolás beidegződés miatt még idegenül csengenek fü­lünkben, az első hallás, s különösen az első alkalmazás után könnyen el­sajátíthatók. A nyelv, az érintkezés eszköze olyan szerszámunkká alakult, amelyet „jól, rosszul, de mindnyájan alkal­mazni tudunk“. Azonban ez nem elég. Ismernünk kell nyelvünk szerkezetét, törvényeit, felépítését is. A művelt­ség, kultúra jogán csak úgy lehetünk értékes tagjai a társadalomnak, ha nemcsak beszédünkben, de írásunkban is igyekszünk mindazt elsajátítani, amit számunkra az előirt. Nem elég hibátlanul gondolkozni és beszélni, nyelvtanilag is helyesen kell tudni leírni gondolatainkat, mert nem be­szélhetünk soha társadalmi kultúráról nyelvi kultúra nélkül. A jó munka, a helyes és jó gondolkozás velejárója, hogy jól tudjuk a helyesírást, s eb­ben szeretnék segíteni ezzel a leg­fontosabb, Oj helyesírási szabályokat ismertető beszámolómmal.

Next

/
Thumbnails
Contents