Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-14 / 55. szám

1954. július 14. 3 Ol IFJÚSÁG »«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■BBBBBBBBBB*a*BMBB««BB*BBl*«*l«**nil»iBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Nyílt levél Brezina Ferencnek, a Bratisiavai Elelttro- technikai Müvek fiatal mesteréhez Kedves Brezina elvtárs! Bizonyára emlékszel még arra a találkozásunkra, amikor arról a szé­gyenteljes, szomorú dologról beszéltünk. Hidd el, kedves Brezina elvtárs, hogy nagyon kellemetlenül érintett ez egész ügy. Mert akármilyen hibái is vannak az embernek, az ember mégis csak ember és szeretünk bizakodó szemmel nézni még a nagy hi­bákat elkövető szerencsétlenekre is. Talán már nem is a tudatunk, hanem az ösztön, az emberi ösztön hajt, diktál erre a bíznitudásra. Tudom, Így vagy ezzel te is. Őszintén megvallva, nem sokat tudtam üzemetekről, a Bratisiavai Elektrotechnikai Művekről. Csuipán annyit hallottam, hogy fontos, hazánk iparosítása és falvaink villamosítása szempontjából olyan nélkülözhetetlen dolgokat gyártotok, mint amilyen a transzformátor, az elektromotor, az ipari kályha stb. Emlékszem rá. egyszer filmen, a híradóban is volt róla­tok szó. Igen, igen, akkor volt ez. amikor transzformátorokat gyártottatok a Szovjetunió számára. Hallottam csúnya dolgokat is Igaz, csak amolyan kerteletti hírek voltak azok. ezt is mondták például, hogy a ti üzemetek egy gyenge dolgokra képes, rossz minőségű árukat készítő valami... Nem tudtam hinni ezeknek a híreknek. Azt sem tudom mi igaz belőle, de mondták. Néhány nappal ezelőtt a Pravda vezércikkére lettem figyelmes. Róla­tok volt szó: a Bratisiavai Elektrotechnikai Művek nem teljesítik áruter­melési tervüket. így jutottam el hozzátok. így tudtam meg üzemetek főmérnökétől, Surina elvtársiéi, hogy bizony, gyengén álltok. A globális tervet ugyan teljesíti az üzem, de az árutermelési tervet csak 84.80/0-ra. Megtudtam, hogy hibásak a CKD Sztálingrád, CKD Sokolovo és más üzemek is, akik késve küldik a szükséges nyersanyagot; az- acéiöntvényt, fémcsöveket és lakkozott bádogot. És megtudtam azt is, hogy bizony, komoly bajok van­nak a munkások, főleg a fiatal munkások erkölcse körül is. & szóbakerült a 221-es műhely, a ti műhelyetek. így ismerkedtünk meg. Ma már, sajnos, úgy beszélnek rólatok, a 221-esről, mint az üzem fájó pontjáról. Hiába titkolnánk, minden munkás tudja, hogy a 221-es számú műhely fiatal vasesztergályosai, akik alig egy-két éve, hogy kike­rültek a bratisiavai 1-es számú munkaerőtartalékok szakintézetéből rossz munkások, fegyelmezetlen emberek. Voltam Vrábel elvtársnál, az üzemi újság szerkesztőjénél. Átlapoztam újságotok néhány Számát. Nem .nehéz volt újra találkozni azzal a sokat emlegetett 221-es számmal. Az egyik helyen azt olvasom, hogy a szer­számtörésben legnagyobb károk éppen ebben a műhelyben vannak. Nálatok egy óra alatt minden ember 1.68 korona értékű szerszámtörést csinál Ha figyelembe vesszük azt. hogy az üzem átlaga körülbelül 0.40 korona, azt látjuk, hogy bizony nagy a különbség! Ezek az apró dolgok persze csak így látszódnek „apróknak”, de az egész üzem méretében nagy értékek ezek. így, ez év első négy hónapjában, április végéig, a szerszámtörési károk 164.000 koronát tesznek ki. De nemcsak ez a hiba. A fegyelem a 221-es műhely leggyengébb ol­dala. Aligha akad munkás a gyárban, aki ne tudna arról a szombat délu­táni esetről, amikor az a nyolc fiatal; Chatatne .József, Grsnec Alojz, Plath Sándor, Figura István, Stankovic József és a többiek összeálltak és ellóg- tak a munkából mulatozni, haza . . És mind erről te, mint a műhely mestere, kedves Brezina elvtárs, tudtál. Sőt, jobban tudtál, mint bárki más. Elmentünk az őrszobába is tudakolódzni az eset felől Chynoradsky elvtárs, az örszoba parancsnoka, szinte szégyenkezve beszél a fiúkról Majdnem hihetetlen. Mert nem egyszerű vakmerőség, szemtelenség, er­kölcstelenség, vagy nem is tudom már minek nevezzem, kell ahhoz, hogy egy alig tizemnyolcéves, élete aranykorába lépő fiatal, — amikor rendsze­rint éppen ilyenkor bontakoznak ki, érnek meg az emberi jótulajdonsá­gok, nemes érzelmek, — arra vetemedjen, hogy munkacéduiláját szombat helyett már pénteken eltávozáskor lebélyegezze a jelzőórán. Még pénteken este a szombati napot, este 22 órát, s közben szombaton már délután ellóg! Megfontolt, piszkos kiszámítás ez. Vagy miféle sötét bujnikság kel: ahhoz, hogy egy fiatal kölyök, egy Chalama József féle, leszurással fenye­gesse meg a csalást felfedező kepuőrt. Kedves Brezina elvtárs, hidd el, beszélgetésünk óta nagyon sokat gondolkoztam a dolgon. Próbáltam keresni az okot. Hol és mikor követ­tük el a hibát. Beszéltem a káderosztályon rólad, érdeklődtem üzemetek igazgatójától, Mórák elvtárstól. Az okot egyelőre még nem tudom. Talán az iskolában, talán odahaza, talán az üzemben történt a ballépés. A nevelési hiba. Persze ezt nem oly' szó szerint vett ballépésnek képzelem, hónapok, sőt évek eredménye ez. Kétségkívül igaz, hogy az üzem vezetősége, az üzemi bizottság, nem is beszélve az üzemi ifjúsági szervezetről, mindeddig mellőzték a nevelés kérdését. Beszélni, beszéltek róla ... haj, de csak beszéltek... Pedig ko­moly funkciókat betöltő emberek vannak nálatok; Mucha elvtárs a CsISz központi bizottságának a tagja, a járási bizottság elnökségében is vannak tőletek, a városi bizottság egy állandó instruktort küldött hozzátok. De mit csinálnak ezek az emberek?! Még most is csak gyűléseznek, határoz­nak. meg döntenek ... ? És ugyanakkor nem látnak a saját szemüktől ? És hibás vagy te is, kedves Brezina elvtársi Én elhiszem, hogy te nagyszerű szakember vagy, komoly tudással bírsz, de az is biztos, hogy rossz nevelő vagy. Határozottan rossz nevelő. Emlékezzél csak vissza „rra az esetre, amikor egyes „rafinált okosok” kitalálták es követelték, hogy szombaton ne dolgozzanak, inkább pénteken 16 órát... Képtelenség ez! És te, melléjük álltái, pártoltad őket, amolyan szamaritánus féle pártfo­gással: „szegény gyerekek, hiszen én is voltam fiatal...” Bizony ezt rosszul tetted Brezina elvtárs. Elfelejtetted azt a nagyon régi közmondást, amit nagyapáink már betartottak, de te nem akarod, hogy „rend a lelke mindennek!”. Fegyelem1 Sőt állítom, hogy még az emberszeretetben, illet­ve a szeretet kimutatásában is van amoly' fegyelemféle. Van, — már amennyiben van. Nem tartom a legszerencsésebbnek azt sem, hogy az üzem vezetősége közt és te közted félreértések vannak. Helytelen, hogy ezt kinyilvánítod, érezteted. Igen. mondd meg, bátran, úgy ahogyan érzed, de a maga he­lyén, mindenki előtt, arra van az üzemi gyűlés! De nem — és főleg te, mint mester sohase nem — az emberek háta mögött, félhangosan. Jó lesz, ha gondolkozol ezen. Még a fiúkról: Ezekután önkéntelenül felvetődik a kérdés, mik ezek a fiúk?, mi lesz velük? — Nehéz válaszolni. Mik ezek a fiúk ? Ellenség ? — nem! Rosszmájú emberek ? — azok sem’ Emberek? — Még nem, de hiszem és vallom, hogy ha segítünk ne­kik, emberek lesznek! Emberek! Persze, ez mindenekelőtt — hangsúlyoz­zuk ki ezt a mindenekelőtt-öt — Ch-alama iózseféktöl függ. Kérlek, tol­mácsold ezt nekik. Mondjátok meg Plath Sándoréknak, hogy jó, ha az ember, ember! Jó igazi embernek lenni! És mondjátok meg nekik azt is, ti, idősebb munkások, olajos. gépészek, esztergályosok, hogy legjobb az igaz út! Légy becsületes és nyugodt az álmod! Nagyon, de nagyon szeretnénk, ha Stankovic Józsefék ezt megtanul­nák, megtanulnák egy egész .életre. Zárom levelemet és remélem, hogy sokszor találkozunk még. Maradok baráti szeretettel: KARDOS ISTVÁN W KlÍTSRiKlK BODROGKÖZ ÉSZAKKELETI HA­TÁRÁN, macskaugrásra a Latorcától húzódik meg Pólyám. A faluban annyi a lombos fa, hogy messziről kis erdő­nek n nzd, ha a templomtorony nem árulná el a jó 700 lelket számláló tele­pülést. Egyetlen széles utcájának két oldalán még pocsolyák tanúskodnak a gyakori esőről. Az égen apró felhők kergetüznek. néha eltakarják a napot és dolgavégezten gyülekeznek a látó­határ peremén. Mintha egyre sötétül­nének. Az udvarok kihaltak. Néhány, öregasszony üldögél a ház előtt és pende. rs gyerkőcök játszadoznak a kapuk előtt. Aki csak szerszámot tud lógni, mindenki a határban van ezen a szép nyári napon. Az aratást még nem kezdték meg. Alkunyattájt jön meg hetykén pöfé­kelve a nagy kékszínü kombájn. Akad is bamulója bőven. Aki otthon van, mindenki a kapuból csodálja a híres masinát, amelyről annyi jót és rosz- szat hallottak, hogy az ég sem tud kiokosodni belőle. De, majd holnap seggel, majd megmutatja, mit tud, kezdődik az aratás. A kétéves szövet­kezet életében, először kombájnhal. A szövetkezet alakuló, formálódó gazdasági udvara melóit áll meg ez arató cséplőgép. A két vidámszemű fiatal kombájnkezelű mégegyszer el­lenőrzi a gépet. Gyermeksereg fon gyűrűt köréjük. itt-ott meg is fog­hassák az arató- cséplőgép kiálló é- szeit. Felbuzdulva azon, hogy a keze­lők nem szólnak semmit, a bátrabbja már a szaimagyűjtv lépcsőjén csüng. Megáll a gép mellett Kis Mihály bá­csi is, hallgatagon pipázva. Vállán meg-megigazítja a kaszát. Egy rúdan­nyi sást vágott le, de öreg dereka meg a váUa nem igen bírja már a kaszát. Egyénileg gazdálkodik. Nézi. nézi a büszke masinát és halkan, szinte csak úgy magának beszélve, buggyan ki belőle a szó: .,Szép. Igen szép min­den, ami az embernek segít, ami köny- nyíti a nehéz munkát.” Utána megint nagyot hallgat. Bizonyára fáradságos, robotban eltöltött élete jut eszébe, mikor csendesen bandukolva, hazafelé indul. A kombájntól egy kőhajításnyira, a kőművesek szorgoskodnak. A nagy fé­szert betonozzák gyors ütemben, mert ott fogják szárítani a kicsépelt életet. Mindenről jó előre gondoskodni. A SZÉNAGYÜJTÉS MOST A LEG­SÜRGŐSEBB MUNKA, igaz, hogy egy kis tábla répa is kapa után kiabál, de az csak egy-két napi munka. A La­torca felé. a kis erdő alatt fürge asz- szonykezek rakják rudasba a jóillalú szénát. Jókedvük úgy gyöngyözik, m-'-'t a sokéves bor. Harsány neveté­sek csendülnek, zamatos ugratások röppennek a másik csoport felé. A két lovas gereblye alig győzi összehuzgálni a rendeket. Itt segédkezik Móricz Mik­lós és Pásztor Gyurka is, akik most fejezték be a helmed középiskolát és a rozsnyói pedagógiai gimnáziumban akarnak tovább tanulni. Most a fűz­fákról* nehezéket vágnak a rudasokra és míg nem kezdődik az iskolaév, örömmel segítenek a szövetkezetnek. Gyönyörű nézni messziről, hogyan halad a munka. Egymásután púposod­nak a rudasok. Nem hiába beszélik a faluban, hogy kevés helyen végeznek az asszonyok olyan jó munkát a szö­vetkezetben, mint Pólyámban. Ezért csillogóit hát Haraszti bácsinak, a szö­vetkezet kerékgyártójának szeme, ami­kor eldicsekedtem, hogy már a hato­dik kazal széna is betetőzés előtt áll. 'énül az erdő alatt legelész Koleszár Marika a soros a libaőrzésben. Ö Is hasznos munkát végez. a juhnyái. Szőkehajú legényke tá­maszkodik a juhászbotra, ahogy az ap­jától tanulta és figyeli a Latorca fe­lett tornyosuló felhőket. Szakács Ferit ismerjük meg benne, a szövetkezet 15 esztendős juhászát. Apja is juhász, egyik bátyja is ezt a foglalkozást vá­lasztotta. A Szakács család neveli, gondozza, a pólyámi szövetkezet juh­állományát. Hazafelé ballagunk. Közeleg az este. A nap játékosan bujkál az egyre ‘ó- kasodó fehők között. A falu alatt, a legelő pocsolyás, zsombékos peremén, nagy csapat liba csipegeti a zsenge, zöld füvet. A libák pásztora ma egy szökehajú, nevetöszemű lányka, Kole­szár Mária. Mikor az egész falu mun­kában van. a lányok sem akarják lop­ni a napot. Minden nap más őrzi a libákat. Hasznos munka ez is- Közuen, míg pihen, legel a libasokaság, Kole- szár Mária meséket olvas. A kassai közgazdasági iskolából, várja a felvé­teli vizsga eredményét. A SZÖVETKEZET elnökétől, Matyi elvtárstól a. fiatalok után érdeklődünk. Megtudjuk, hogy egy kézen meg lehet számolni, hányán dolgoznak a szövetke­zetben. Az ország építésének üteme szerteszippantotta őket, iskolákba, ipari tanulóotthonok­ba, hivatalokba. A falubgn niég ifjúsági szervezet sincs. Több­ször szó esett már a megszerve­zéséről, de valahogy mindig hiányzott a következetesség. Ahogy végigballagva a falun, számbavesszük a fiatalokat, úgy 15—20 taggal meg lehetne szer­vezni a CsISz-szervezetet. Ha­raszti elvtárs, a pedagógiai fő­iskola tanulója, aki a nyári szü­netet otthon tölti, ígéretet is tett erre nézve. Ahol a szövetkezet­ben ilyen jól megy a munka, mint Pólyámban, az ifjúsági szervezet is jól dolgozhat. Sze­retnénk, ha a pólyámi fiatalok minél előbb beszámolnának * szerkezet megalakulásáról. Este, mikor a riport megírá­sához látok, kint esni kezd az eső. Szakács Feri, ifjú juhász szavai jutnak eszembe, aki a felhőket szemlélve, így búcsú­zott tőlünk: „Estére megint megjön.” ■■ **<* r­■um&m Szakács Feri a pólyámi szövetkezet tizenötesztendős ju­hásza, apja foglalkozását választotta. Móricz Miklós és Pásztor Gyurka az iskolai szünet ideje alatt a szövetkezetben segédkeznek. A nyári kiképzőtáborban Zöldelő hegyek között ütöttük fel | nyári kiképzőtáborunket. Télen csend i honol ott, nyáron azonban vissz-1 hangzik az erdő a katonáktól. Kemény­kötésű fiúk otthona ez a nyári tábor, itt jobban elmélyítik azt 3 tudományt, melyet a kaszárnyában sajátítottak el. Bizony, aki télen, a kaszárnyában nem tanult, az most itt sem érvényesül úoy, ahogy azt megkívánják tőle. A harcászati gyakorlat nemcsak erőt kí­ván, hanem tudást is. Ha valaki nem készült fel lelkiismeretesen, az már nem tudja bepótolni a hiányt. De nem­csak harcászattal foglalkozunk itt. A k jltúrtevékenykedés is magas fokon áll. Esténként filmszínházat látogatunk, vagy 3 helyőrséai ének- és zenekar­játékát hallgatjuk. A napi munkánk után minden esetben felhangzik a víg énekszó, a harmonika, vagy gitár hangja. A legutóbbi szombat esténk különösein szépen telt el Egységünket a wandsdorfi Kerületi Színház együt­tese látogatta meg és elhozta hazánk nyugati határát védő katonáink üdvöz­letét. A színielőadásnál minden katonát kellemes meglepetés érte. Különösen azok a tartalékos katonák voltak meg­lepve, akik még Benes hadseregében szolgáltak. A hold éles fénnyel világí­totta meg a tájat, körülöttünk zúgott az erdő, előttünk kicsi völgyecske kö­zepén állt 3 megvilágított színpad. Megkezdődött az előadás. A Warns- dorfi Kerületi Színház az „Iphigénia Aulisban” című színjátékot mutatta be. A játék menetét mindenki feszült fi­gyelemmel kísérte. Mindenkinek na­gyon tetszett a színészek alakítása és hatalmas tapsviharral jutalmazták meg a szereplőket. Vasárnapjaink szintén kellemesen teltek el. A CsKP X. párt- kongresszusának határozatairól Kucse- ra tiszt elvtárs számolt be. Ku- csera elvtárs ismertette Zápotocky elv­társ beszédét és az ott elhangzott be­számolókat. Utána elmondotta, hogy Prága népe milyen örömteljes meni- fesztációt rendezett a kongresszus be­fejezésekor. Kellemesen és hasznosan telnek nap­jaink a nyári kiképzötáborben és mi jól érezzük magunkat. VARGA ERNŐ tizedes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents