Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-14 / 55. szám
ÚJ IFJÚSÁG 1954. július 14. Falusi kultúrhőzban Az úttest v'ztócsáin meg-megcsilian e lebukni készülő nap bágyadt sugara Benépesülnek a falu utcái. Munkába jövő dolgozók sietnek haza. Beérkezeti a koraesti vonat, hazaérkeztek a munkások a különböző munkahelyekről. Káinén vagyunk, a lévai járás egyik községében. Végigsétálunk a rendezett utcákon, a házak elé kikerülnek a kis- psdok s megkezdődik az esti tere-tere. Az egyik ház előtt öreg bácsi ül, pipájából lassan bodrozik elő a füst s elmerengve nézi az égen hömpölygő fellegeket. Letelepszünk mellé, de nem merjük zavarni gondolataiban. Kiveszi szájából a pipát, csavar egyet kurta bajuszán s mintha akarná is, nem *s, olyan nehezen kérdi meg. hogy — maguk honnan gyüttek. Megmondtuk neki. Bólint rá s tovább hallgat. Pár perc múlva szólal meg újra. — Várhatott volna ez az eső egy kicsit. Itt minden nap esik, megáztak maguk is. No, de kiderült, mehetnek a fiatalok a Garempartra rugdelódzni — mondja Pista bácsi. A rugdalódzás alatt, bizonyosan a futballt értette. Nem zavarjuk gondolatait, mert az ilyen idősebb emberek már keveset beszélnek s akkor is inkább fiatalkori emlékeiket emlegetik. — Mink nem ezt csináltuk — mondja Pista bácsi s tovább figyeli a haragos felhőket, mintha azokból olvasná ki a régtörténteket. — Mit csináltak így esténként Pista bácsi? — kockáztatjuk meg a kérdést. Szippant egyet-kettőt a pipából, s hümmög. — Ha már nem volt mit csinálni, de ilyen eset ritkán fordult elő, kimosakodott az ember, oszt összefogtunk a cimborákkal s mentünk a lányokhoz, vagy ha pénz volt. e kocsmába. Vagy dalolgattunk a Garam partján, s ha jött a csendőr, haza kullog tunk. He lett volna kultúrházunk. mint a maiaknak, nem vágytunk volna a kocsmába talán sohasem. Nem kellett volna azzal a könnyfacsaró pálinkával, vagy savanyú borral lemosni a torkunkbaszorult keserűséget. Eljártunk néha a fonóba, énekeltünk, de annak is csak ivás volt a vége, mert a csendőr ott is szétza- vert. Talán ezek a részletek jártak az eszében, mert egy mély sóhaj buggyant ki öreg ajkai közül. Egy pár fiatal már szállingózott a kultúrotthon felé. Messzebbről egy tangóharmonike lágy dalát hozta felénk a szél. — Látjátok fiaim — szólt Pista bácsi. — ezek már gyülekeznek. Szlovákok, magyarok, az már mindegy. Még néha-néha hajbakepnak. de nem gyűlöli már a két nép egymást, mint a mi korunkban. Akkor késre mentünk. Játszanak, tanulnak, szórakoznak. Csak az az átkozott kártya ne lenne. A fiatalok egész rabjai az ördögbibliánek. Kocsmáznak. kártyáznak, ez az örömük. Nem tudnak, nem akarnak ezek élni jól. boldogan. Csak nekünk lehetett volna. Sóhajjal kíséri szavait Pista bácsi, mintha a mai fiataloktól várná az ő elrontott ifjúságának megszépítését és ezt ők nem akarják megtenni. A kultúrházban valóban csak néhány fiatal volt. Egyesek asztaliteniszeztek, + ★ ★ sakkoztak, énekelgettek. H? a többiek is megérkeznek, megkezdik a színda- rabpróbát. A, kálnei fiatalok mai kul- túrháza csak szükségmegoldás. A szép ’ágas új kuitúrház építését rövidesei- megkezdik. Az a kérdés, hogy megér- demli-e ezt e kálnai ifjúság. — Miért vagytok ilyen kevesen? — kérdezzük az elvtársaktól. — Ennek több oka van, — világosítanak fel az elvtársak. — Ifjúságunk nagyrésze másutt találja meg a szórakozását. A magyar fiatalok pedig inkább a Csetnadok keretén belül dolgoznak. mert CsISz-szervezetünk csak szlovák darabokat tanul be. Természetesen részt vesznek e magyarok is. A lévai járás CsISz bizottsága keveset törődik a járásban élő magyar fiatalokkal. Természetes, hogy a magyar fiatalok, he dolgozni akarnak, akkor ott dolgoznak és szórakoznak, ahol ezt saját anyanyelvükön tehetik. Nagy hiba, hogy a járási titkárságon egy elvtárs sem tud magyarul. így nem segítheti a magyar ifjúságot. Ezekre a hibákra a CsISz járási bizottságának már rá kellett volna jönnie, nemcsak hangoztatni a két nép közötti barátságot. hanem valóban el is mélyíteni azt, de nem ezekkel a módszerekkel, melyekkel eddig tette. Elbúcsúztunk az elvtársaiktól. Az állomás felé menet a korcsmából szesztől mámoros hangok szűrődtek ki. Fél- decis poharak társaságában kártyázott ifjúságunk egyik része. Annak az ifjúságnak egyik csoportja, melytő! hazánk szebb, boldogabb életét várjuk. Fecsó Pál Kultúrbrigádokkal is segítünk Két baráti nép művészeti-találkozója Dr. Frantiiek Pefas, a Budapesten rendezett Csehszlovák Képzőművészeti Kiállításról beszél Nagyon sajnáltam, amikor el kellett utaznom Budapestről és ott kellett hagynom az éppen megnyitott kiállítást, a várost és azt az országot, amely _ már néhányszor annyi szeretettel és" figyelmességgel látott vendégül — mondotta Pefas elvtárs, ez Elnöki Iroda kultúrosztályának vezetője, köz- saságunk neves műtörténésze, aki Budapesten rendezte és megnyitotta a Csehszlovák Képzőművészeti Kiállítást. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, milyen készségesen segítettek munkánkban a magyar képzőművészek. Fáradságot nem sajnálva, önfeláldozóam teljesítették minden kérésünket, többek közt például rendelkezésünkre bo- csájtották a Szépművészeti Múzeum számos olyan helyiségét, mely más kiállítás céljaira volt szánva, mivel nem fértünk el anyag unkkel az eredetileg tervezett helyiségekben. Tevékenységünk így aztán örömteli, baráti együttműködéssé, iszinte lévezetté vált számunkra. A kiállítás számára Kultúrügyi minisztériumunk többnyelvű könyvet adott ki, amelyben a szerzők — No- votná, Tomes, Loris és Vaculík elvtársak — a bemutatott műveken kívül is 80 reprodukcióban, gazdag szövegben kiemelkedő csehszlovák képzőművészek életét és müvét ismertetik. A kiállítás megnyitását megelőzően a magyar rádióban beszéltem népeink művészetéről és a bemutatásra kerülő művekről, — közli továbbá Pefas elvtárs. A kiállítás súlypontját a XIX. század cseh és szlovák művészete képezi, de elvezeti a nézőt mind a mai napokig. Mintegy 620 műben — festményben, rajzban, litográfiában, szoborban — megismerteti a magyar dolgozókkal legnagyobb mestereink alkotását. Ales és Mánes, Myslbek, Stursa, Nevrátü és 'osárek, Purkyné, Kuba, Laude és KeJka, Pokomy, Svebinsky, Zábransky, Liesler, Hanula, Bohún, Medvecká és Kostka — ezek mind és még sokan mások — kifejező, megragadó módon beszélnek a cseh és szlovák nép hagyományairól, történelmi múltjáról, alkotó küzdelmeiről, szabadságáért vívott harcáról, természeti szépségeiről és végül a felszabadulás utáni önfeláldozó, építő munkájáról. A kiállítás megnyitóján a magyar kulturális élet számos képviselője vett részt, köztük Darvas elvtárs népművelésügyi miniszter és Boldocki elvtárs külügyminiszter, akit jól ismerünk abból az időből, amikor prágai követ volt. A jelenlévők őszinte érdeklődéssel, lelkes elismeréssel fogadták a kiállított müveket. Különösen a cseh képzőművészet nemzeti formanyelvét, realista kifejezésmódját, közvetlenségét, demokratizmusát méltatták. A kiállítás népszerűsítésére kifejtett propaganda óriási a magyar elvtársak részéről és érdeklődésben nincs is hiány. A budapesti Csehszlovák Kultúra igen szépen sikerült beszélgetést rendezett, melyen a csehszlovák küldöttei magyar képzőművészekkel találkoztak. A kiállítás keretén belül pedig vitaestet tervez a Magyar Képzőművészek Szövetsége, melyen majd a csehszlovák delegáció többi tagja, Otcenás és V. V. Novák elvtársak számolnak be " magyar dolgozóknak. Petas elvtárs elárulta, hogy könyvet ír Magyarországról. — Szeretném, ha én is hozzájárulhatnék a két nép barátságának elmélyítéséhez — mondotta. Be akarok számolni néhány magyarországi látogatásom tapasztalatáról, benyomásáról, el szeretném mondani, milyen kimondhatatlan lelkesedéssel és önfeláldozással látott hozzá 'a magyar nép hazája újjáépítéséhez, milyen kimagasló eredményeket ért el eddigi munkájában. Meg kell mutatnom, milyen őszinte szeretet lakozik a magyar dolgozók szívében csehszlovákiai szomszédaik iránt, mekkora érdeklődéssel fogadnak minden csehszlovákiai eseményt. — Egyszer például meghívtak a szekszárdi traktorosok értekezletére. Távoli falvakból gyülekeztek az elvtársaik és mindnyájan annyira élénken érdeklődtek az itteni események iránt, de amellett annyira ismerték is népünk eredményeit, munkáját, hogy bevallom — nagyon kellemesen voltam meglepve. Tény ugyan, hogy majdnem szégyent vallottam, mert a magyar traktorosok természetesen behatóan érdeklődtek a csehszlovák mezőgazdaság legújabb eredményei iránt. Nem szakom a mezőgazdaság, de egy kommunistának mindenről tájékozva kell lennie — végül mégis eléggé kimerítően válaszolhattam a magyar elvtársak nagy örömére és megelég edettségér e. Magyarországon hatalmas fordulatot jelentett az új kormányprogramm, állapítja meg Petas elvtárs. A kulturális élet minden ágában élesen megnyilvánulnak ezek a változások. A magyar n ;p életében eddig nem tapasztalt érdeklődés és aktivitás észlelhető. Akár kiállításról, képtárról, múzeumról vaqy színházról, akár hangversenyről, előadásról, moziról vagy divatbemutatóról, akár sportról, szórakozásról van szó, minden a magyar dolgozók legszélesebb tömege részvételével zajlik le. Különösen a fiatalság nem hiányzik semmiféle megmozdulásról. Azt pedig talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a művészeti iskolák hallgatói a legmesz- szebbmenő gondoskodásban, anyagi és erkölcsi támogatásban részesülnek és joggal ők azok, akikben az új magyar művészet jövőjét látják a magyar dolgozók. Nagyon örülök annak, hogy a csehszlovák-magyar politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok mind jobban és jobban elmélyülnek, hogy a kölcsönös baráti együttműködés mind szilárdabb és szélesebb alapokon nyugszik. Nagyon szeretem a magyar népet — fejezte be elbeszélését Pefas elvtárs — és remélem, hogy mielőbb újra alkalmam nyílik meglátogatni Magyarországot. Lázas munka folyik a losonci járási CsISz titkárságon. Kopognak az írógépek, rajzolják a legújabb hirdetményeket amelyek munkára hívják fel a falvak és üzemek ifjúságát. Egy darabig némán állok, gyönyörködöm a munka ütemében. Olyan jó érzés ez, ha valaki még nem tapasztalta, talán még el sem hiszi. Merengésemből egy hang riasztott fel. — Mit kíván az elvtárs ? Jól megtermett, barna fiú áll mellettem mosolyogva. Észre sem vettem, mikor lépett mellém, annyira lekötött a ürgés-forqás szemlélése. Egy pillanatig némán néztem rá. mintha nem értettem volna a kérdést, maid én is elmosolyodtam. — Csak azt jöttem megnézni, hogyan dolgoztok — feleltem könnyedén. Berki elvtárs, mert 0 volt az a vidám fiatalember a járási kultúrfele- Uls. egy asztalhoz tessékelt azzal a megindoklással, hogy ülve kényelmesebben lehet szemlélődni, beszélgetni Az aratásról beszélgettünk. Az most a legfontosabb probléma mindenfelé Arról beszélt, hogy hogyan fogják megszervezni az üzemi ifjúságot az aratás segítségére. Elmondta, hogy az üzemi ifjak kultúrműsorral készülnek kimennek a falvakra és ott elszórakoztatják a dolgozókat. Nemcsak az aratás ideje alatt, már előbb is kultúrműsorral járták végig a falvakat a közelmúltban, a Kaukaz-üzem fiataljai adtak élű gazdag kultúrműsort Jelső- cön és Kalondán a szövetkezeti dolgozók szórakoztatására. De nemcsak a Kaukaz, 'hanem a Pól’ana. a fűrésztelep és más üzemek fiataljai is voltak már falusi szereplésben, az aratás ideje alatt pedig még többször mennek. Ezeket a kultúrbrigádoknt a CsISz-szervezet összefogva a többi tömegszervezettel együttesen rendezi. A magyarlakta falvak látogatásával nagy segítséget nyújt a CSEMADOK- szervezet. A kultúrbrigádokat a már tavaly is nagyon jól bevált módszer szerint fogják megszervezni. Erről Koncz Béla elvtárs. a CSEMADOK titkára így beszél : — Ahány vidék, annyi szokás. Valahol úgy csinálják hogy az ebédszünetben szórakoztatják kultúrfellé- pésükkel a parasztokat. Mi másképpen csináltuk már tavaly is és most is úgy fogjuk csinálni. Nem délben, Hanem este rendezünk szórakoztató előadásokat. Kimegyünk már délután, estig együtt dolgozunk a szövetkeze- tesekkel, segítünk az. aratásnál, este aztán jöhet a. szórakozás. Sokkal nagyobb bizalommal tekintenek így ránk, ha látják, hogy nemcsak táncolni és énekelni tudunk, hanem dolgozni is. így tavaly is szép eredményt értünk el. Huszonhatszor voltunk kultúrbrigádon, közben a földeken is ledolgoztunk 1900 brigádórát. Egyedüli nehézség, hogy anyagilag nincs fedezetünk ezekre a körutazásokra. Az igaz. hogy a járási ..Osveta” propaganda osztályával együttműködve ezt a kérdést is megoldhatjuk. Az ., Osveta’’ társasgépkocsija, amikor filmeket megy vetíteni, a falvakra magával viheti a kultúrbrigád tagjait. Visszafelé újra szépen hazaszállítja őket. Amint látjuk, ott. ahol akarat van, ott minden kérdést meg lehet r l- dani. Le lehet küzdeni az akadályokat. csak a helyes utat kell megtalálni. A losonci járásban megtalálták és annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy ebben az évben még szebb eredményeket fognak elérni, mint az elmúlt évben. Minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy megállják helyüket és ne hozzanak szégyent CsISz- becsületükre. Meg vagyunk győződve, hogyha továbbra is így dolgoznak mint eddig, nem hoznak szégyent szervezetünkre, sőt újabb sikerekkel még emelik is szervezetünk tekintélyét. M. P. Látogatás a lévai múzeumban A cím olvasásakor bizonyára sok lévainak és Léva ismerőjének kerekedik ki a szeme „Mi a csuda, hát Léván múzeum is van’’ ? Ezt a kérdést jogosan felteheti akárki, mivelhogy múzeumot jelző táblával nem találkozunk sehol. Csak a tudománykedve- lOk tudják az érdeklődőknek megmondani, ‘hogy a lévai múzeumot a helyi nemzeti bizottság épületének második emeletén helyezték el. A hatalmas múzeumanyagot három helyiségbe zsúfolták .össze. A múzeum értékes gyűjteményét sokan tekintik meg. A régészeti gyűjtemény darabjai a környéken végzett ásatásokkal kerültek napfényre. 4 gyűjteményt korszakok szerint rendezték úgy, hogy a látogató a fejlődést cgyes szakaszaiban látja maga előtt elődjei szerszámait, fegyvereit használati tárgyait. Ott fekszenek « kezdetleges munkaeszközök. Egy mam- mut csontját, melyekkel valamikor csak nem puszta kézzel küzdött meg az ember. A sarokban egy 1848-as lobogó áll. Görbe kardok és régi puskák lógnak az állványokon. A látogató itt megismeri a küzdelmes múltat, hegy annál jobban tudja értékelni a jelent és a jövőt, melyben az emberi munka, az értelem fejlődése felmenti őt a természettel szembeni élet-halál harctól. Sok értéket találunk a képtárban tr amely sok kiváló festő művén kívül néhány „bennszülött” festő képeit foglalja magában. Igen gazdag a múzeum szakkönyvtára, amely most rendezés alatt áll. A természetrajzi gyűjteményt a helybeli diákok hordják ösz- sze, a szorgalmas gyűjtők keze alatt idővel még jobban kibővül. Persze mindenki ott áll meg, ami a legjobban érdekli. A molnár is elnézi azt a két kőlapot, amellyel az ember valamikor nagy munkával zúzta össze a mindennapi kenyérhez szükséges gabenamagot. Műhelyére gondol, ahol egy gombnyomásra megindítható óriási gépezet emberek ezrei számára Orli meg a mindennapi kenyérhez valót. A múzeum dolgozói azonban más úton is iparkodnak elmélyíteni az érdeklődök ismereteit. Ez főleg Hűljük Pál múzeum-igazgató érdeme, akit mindenki Pali bácsi néven ismer. Pali bácsi az ősz közepétől tavasz középéig a lévai Csemadokkal karöltve ismeretterjesztő előadásokat rendezett. Az előadások látogatottak voltak, bár a lévai lakosság számához mérten kevés volt a közönség. Pedig sok értékes dolgot lehetett ott megtudni. Az előadások Léva város történetével foglalkoztak a legtöbbet. Léva város és környéke földrajzi és természetrajzi szempontból igen gazdag. Sajnos, történelmét oly kevesen ismerik. Pali bácsi sokat mesélt ifjúkori emlékeiről >'$ tapasztalatairól, amit mi fiatalok nagy figyelemmel hallgattunk. így élőszóból ismertünk meg egy letűnt világot. Pali bácsi és munkatársai csak egy köszönetét ismernek munkájukért, azt, ha a dolgozók még nagyobb érdeklődéssel látogatnák azokat a helyeket, ahol tanulni lehet. Hiszen ahhoz, hogy új életet tudjunk építeni, el kell sajátítani a múlt összes vívmányait. Ha ismerjük a műit sok fájó emlékét, akkor tudjuk igazán értékelni a mát. KUCSERA KLÁRA, Léva Hozzászólás a „Tegyük meg hát44 vitájához Több könyvet vásárolhatunk! Az olvasó, aki szereti a szép és jó könyveket s öröme telik abban, ha ■•könyvtárát egy-egy új darabbal gazdagíthatja, bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi Magyar- országról kapott könyv árát a közelmúltban leszállították. Ez az árcsökkentés azokra a művekre is vonatkozik, amelyeket a Csehszlovákiai MaLenin művei 1 kötet Marx: A tőke I—III. Illés: Kárpáti rapszódia Jókai: Mégis mozog a föld Szabó: Oj föld Illyés: Hetvenhét magyar népmese Az ifjúságnak a Szovjet Hadseregről Amint látjuk, csak ennél a hamarjában felsorolt hét könyvnél a megtakarítás kerek 70.— Kés-t tesz ki. Reméljük, hogy az olvasóközönség vásárgyár Könyvkiadó valamely magyarországi kiadóvállalattal közösen jelentet meg. Ez az árleszállítás lehetővé teszi, hogy könnyebben és több könyvet vásárolhassunk. Néhány példával szemléltetjük a valóban jelentékeny árkülönbséget: Árcsökkentés e.: Árcsökkentés u.: 18.— Kcs 13.50 Kés 89.— Kcs 66.75 Kés 25.— Kés 18.75 Kés 47.— Kés 35.— Kés 50.— Kés 37.50 Kés 28.— Kés 21.— Kés 22.— Kés 16.50 Kés lókedvét ez az újabb árleszállítás még- inkább növelni fogja. Slovenská kniha, n. v. Csatlakozunk mi is Török Elemér „Tegyük meg hát” című cikkéhez és Ordódy Katalin elvtársnő válaszához. Mi, a lévai járási népkönyvtár dolgozói határozottan állíthatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar Írókkal igen kevés polgárun., ismerkedett még meg és annál kevesebb olvassa müveiket. Magyar könyvekben igen nagy hiányt szenvedünk, úgy fordításokban, mint eredeti művekben, akár csehszlovákiai, akár magyarországi íróink műveit vesszük figyelembe. Olvasóink oár- mennyire szívesen olvassák Jókai, Mikszáth, Móricz műveit, mégis sokan vannak, akik kimondottan a ma elő írók műveit keresik. Volt már olyan esetünk, hogy az elégedetlen olvasót felkértük, jöjjön velünk a Slovenská kniha üzletébe és válasszon a korszerű magyar írók műveiből 20 olyan könyvet, meiyet még néni olvasott. Órákat töltött olvasónk a könyvkereskedésben, amíg sikerült néhány könyvet kiválasztania. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy úgy az eredeti, mint magyarra fordított könyvekből nagyon sok van országunkban. Magyar olvasóinknak határozottan szükségük van Egri, Petrőczi, Szabó Béla, Dénes, Bábi és a többi íróink műveire, ugyanúgy, mint Heéko és a többi haladósze'lemű író magyarra fordított könyveire. Amikor megkaptuk Hecko „Falu a hegyek között ’ című könyvét, könyvtárunkból 15 percen belül mind a négy példány gazdára talált. Az itteni Slovenská kniha együtt dolgozik a járási népkönyvtárral. Minden új könyvet rendszeresen kéthetenként elhoznak a könyvtárba megmutatni és a könyvtár megveszi a megfelelő könyveket. Eddig inégcsak Szabó Pál „Üj föld”-jo, a „Tavaszi szél” és a „Talpalatnyi föld” van meg könyvtárunkban. Egri Viktortól „Soványka” és a „Közös út”, Szabó Bélától „Az első ajándék”. Azt sem tudjuk, mit írtak még. Dénes és Bábi valószínűleg költők. Ezt csak onnan tudjuk, hogy már több versüket olvastuk az Oj Szóban De könyvalakban kiadott költeményeik nem kerültek hozzánk. A lévai Slovenská knihához nem jutottak el. Ügy gondolom, egy könyvtáros számára szégyen, ha nem ismeri közelebbről Csehszlovákia íróit, legyen az magyar vagy szlovák. De honnan tudjunk róla, ha eddig még a Slovenská kniha propagandaosztálya sem tett semmit ezen a téren és főkép a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadóvállalat nem törődik azzal, hogy közelebbről ismerjük íróinkat, költőinket és műveiket. Szükségesnek tartanánk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó rendszeresen minden hónapban, vagy negyedévenként küldjön a könyvtáraknak egy körlevelet és tájékoztasson bennünket íróink tevékenységéről és újonnan kiadott műveikről. Ordódy Katalin elvtársnő, a Slovenská kniha dolgozója úgylátszik nem tudja, hogy Szlovákiának van már jó- néhány lelkes könyvtárosa, akik nagyon is jól tudják mi a mai könyvtáros hivatása és kötelessége és nagyon is „magukévá teszik könyveink terjesztése népszerűsítésének ügyét” és ezért kapták meg a megbízotti hivataltól a „példás népkönyvtár” címet. A népkönyvtárak ma már nemcsak propagálják íróink műveit, hanem vezetik is olvasóinkat. Hogy feladatunkat jól végezhessük, szükségünk van arra, hogy magunk is fejlődhessünk és ehhez nem nélkülözhetjük a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó támogatását. A lévai népkönyvtár dolgozói
