Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-17 / 91. szám

4

UI IFIUSAG

1954. november 17.

„Újra felfedezik az embert, s a természetet s a hazát, mely minden emberé lesz”

Eluard.

Kis iskolásqyermek koromban az Ősz adta meg életemnek minden srénséc/ét Ilyenkor a falu szegény gyerekei künn a réten éltek, legeltették a falu jómódú gazdáinak tehenét, jószágát. Vad, szép élet volt. min nem jött a dér és a hideg míg nem jöttek az őszi zimankós esők Kiszorulva a faluból, az iskolából messze a felnőttek szemétől; szabad, baldog gyermekkor volt. Mert nagy volt. a rét. Ügy gondoltam, nincs ilyen a világon, s nincsenek ilyen gyermekek. Nem kötött bennünket semmi, még a jószág sem, hiszen termény már nem volt künn. Tehén és ember szabadon csatangolhatott a beláthatatlan síkon, hogy estére "•egymásra találjon. Sokszor a jószág magától hazament, mert nem volt mit legelnie. Nagy szégyen volt ez a gesztorra. Vigyáztunk. Bandákba verődve elálltuk a falu felé vezető részét a rétnek, hogy az éhezd, fázó állat haza ne csatangoljon. Amarra túl a falu határán se gyerek, se jószág nem merészkedett

Azaz mégis. A szél elől megbújva egy hirtelen földmélyedésbe, vagy egy ottfeledett kóróbnglyába furcsa dolgokról szólt a szó. Messze országokról tájakról, különösen emberekre’ beszéltünk s merész utazásokról szőttünk terveket. Sokat meséltem akkor barátaimnak vadon rétekrí!', rémítő őserdőkről örökké meleg tájakról. Csak hazámról nem. Azt mind olyan szürke, rideg pusztának hittem, mint amilyen előttem volt. A deres fű tompán érzéketlenné tette mezítelen lábamat, s az örök köd, a rét felett lebegő szürkeség, rideggé tette a szivemet S nekünk meleg kellett. tüzesítő izgalom, melegítő lóság E:t vágyta a szívünk, reszkető

testünk, káromkodáshoz szokott szánk.

Most több mint tizenöt év múltán szólni akarok ismét. Nektek régi pajtások, nektek Feri, Vénái. Otti. Rudi, Tibi. Szétszóródtunk a világban és az országban. Ez a „mese” talán megint összehoz, összemelegít. Talán a szemünk is megcsillan még mint akkor, régi. rongyos vackainkban. kinn a rideg réten. Ügy szeretném mint ahogy akkor vágytunk széttekinteni a világban.

Figyeljetek hát. Gyertek közelebb, nem lesz olyan hideg. Bújj ide te is Béla. itt nem fúj a szél. így ni!

Ott hagytam abba. hogy . . .

Vati-e okosabb, szorgalmasabb nép, mint a falumban? J

Sok mindent láttam, sok faluban és városban jártam. Láttam olyan falukat amelyek már nem is voltak falvak hanem valódi városok Kicsik, kecsesek, emeletes házakkal, köves utakkal, szalmakazal nélkül. Láttam olyan városokat, amelyek már nem is városok hanem a technika mefifré- szegült kolosszusai a kótyagós ember modern babilóniai. Nem ma készültek. mint ahogy a falum sem most évült. . .

A minap Délmorva egy kis falujában furcsa dolgoknak voltam a szemtanúja. Lednicén néhány ember kü’önös dolgokkal kísérletezik. Az ősi kastély üvegházában ezernyi különös virág zöldül, pompázik. Fülledt tropikus levegőt varázsoltak az üvegfalak mögé, hogy a meleg tájak mesés virágai, furcsa növényei meg ne fázzanak, el ne hervadjanak a tikkasztó hőtől. Az öt világrész növényeit gyűjtötték itt össze. Izgató-, színű virágok hatalmaslevell! növények közt csodálkozva áll meg az ember. íme a természet pazar gazdagsága. A musa esteié többméteres csopaki eveiével bambán hintázik, mintha álmos lenne a trópusi hőtől. Mellette a vashingtonia hatalmas legyez''! eveiével azon mereng; nem kéne e szellőztetni. De nem mozdul, mintha elbűvölte volna őt is az ezernyi harmatos virág. Rózsaszín, narancssárga, rikítóan vörös, buján piros, mogorván lila. hidegen kék virágok húzódnak meg a magasbatörő pálmák alatt. Van köztük olyan, a- melynek hatalmas kelyhe bezárul, ha megérinted. Emitt egy zöld virág. Ha. közel lépsz hozzá, megérzi tested melegét, megborzong, mintha rp‘-ketne. Különös hőmérő ez. Ezernyi csoda de ki tudná mind felsorolni

A vezetőnk egy fiatal mérnök kö- héeselve. fuldokolva beszél:

— A kastély régi urai telepítették mindezt ide Ez itt a bálterem — mutat egy üvegajtó mögé. — Ha a táncoló hölgyek elfáradtak, ide az ezernyi . csodás virág közé húzódtak lovagjaikkal. Pihegtek s talán meg

is nyugodtak — mondja s huncutul hunyorít.

Elgondolkozik. Ehhez is fantázia kellett, hogy ezt a csodás kertet idevarázsolják. Kellett, jiogy valami megpezsdítse fáradt vérüket, kellett, hogy a tétlen unalom meg ne ölje őket. Ezért varázsolták hát ide ezt a kertet a bálteremhez. Kellett a fárasztó tánchoz, mint hangulat a szép lányokhoz, dámákhoz. Akárcsak bor a mulatóshoz• ■ .

Most a kert a tudományos kutatást szolgálja, Tudósok kutatnak, dolgoznak benne. Erről beszél a mérnök. De valaki megjegyzi;

Mondja véletlenül nem maga találta fel a kukorica kombájnt? A neve. . . a neve igen hasonlít. . .

— De igen! — mondja nyugodtan s amikor csodálkozó tekintetünket látja, még hozzáteszi; — hogy az ember gyönyörködhessen ezekben a virágokban, tele kell hogy legyen a gyomra. Ezért találtam fel a kombájnt — mondja s huncutul hunyorít.

Bementünk a kastély egyik termébe. Itt működik a borkisérleti laboratórium. Nem azzal a szándékkal jöttünk, hogy bort kostoljunk, vagy kóstolgassunk. De nem is csalódtunk Egy kortynyi bort sem láttunk. Pedig van itt bor, csak nem éppen a laboratóriumban. Itt most a szőlővel kísérleteznek. Szüret előtt állnak.

Emlékszem, gyerekkoromban a tanító azt mondta, hogy a szőlő Pozsonytól északra már nem terem meg. S most nemcsak itt Dunajovice környékén hanem fenn Északcsehbr- szágban is termelnek. Az itt termett ■szőlő émelyítően édes, olyan mint a bodza gyümö'cse. Legalább is ha az ember eszik belőle, ize annak az izét kisérti. A termelői nagyon büszkék rá. Lehetnek is. Ha másért nem is, legalább azért, hogy már itt is meghonosították. De mégegyre büszkélkedtek. A vezetékes termelésre. Ügy beszéltek róla, mintha ők találták volna fel az egészet. Ilyenre csak mosolyogni tud az, aki bortermő vidéken született. Az. hogy a tőkét nem metszik évente, hanem mini a komlót dróton, vagy egyéb alkalmatosságon lefuttatják nem újdonság. Már a római birodalomban termeltek ilyen módon. Aztán meg ki ne tudná — aki járt erre, hogy Dél- szlovákia falvaiban a házak elé már nagyon régóta ilymódon varázsoltak lugasokat. Nem büszkeségből mondom. de kicsit abból is, hogy nálunk a borgazdaságban már nemcsak a mennyiségre adnak, hanem a minőségre. Mert bornál ez a fő. És kefir nagyon kétlem, hogy évezredektől ismert termelési mód csak a véletlenek miatt nem terjedt el nálunk. Ügy gondolom, hogy a nép es az idő bölcs ítélő. Van olyan hely, ahol a minőségre nem sokat lehet adni, ott helyes, ha elsősorban a mennyiségre adnak. De nem tartanám üdvösnek ezt a mennyiségi törekvést — vitathatatlan előnyei miatt sem — érvényre juttatni az egész országban. Az lehet, hogy több lenne a lőrénk, de az is lehet, hogy semmi a borunk. Azt hiszem, ha valamiben igen, úgy ebben érvényes az, hogy az ember vallást Rómába menjen tanulni. Mert annak ott a bölcsője. S megint másnak, máshol. így vagyunk a bon ul ■ is.

Hanem láttam én itt a telepen érdekes, hasznos dolgot is ... Azt csak megemlítem, hogy a dimbes-dombos Gömörvidékére itt tenyésztik ki a teacserje csemetéket. Gömör a régi szokások, nóták vidéke. Nem tudom,

hogyan barátkozik majd meg ez a nép a teával de Gömör kincsesbánya volt és az is marad. A teával csak még- inkább azzá lesz — cifra, gazdag „gö- mörországgá”

És most néhány szót a kukoricáról. Szinte hihetet'en. de a kukorica itt a kísérleti állomáson még mindig déli

növénynek számít. Azt tudja minden- k. hogy tengerentúlról, Amerikából származott ide. A legtöbb helyen azt hiszik az emberek, hogy értenek a termeléséhez viszont itt a telepen panaszkodnak a tudós emberek, hogy bizony a kukorica termelése nehéz feladat Hát most már hogy kinek van igaza, azt nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre amit láttam, abból én magam is meggyőződhettem, hogy nem is olyan egyszerit a kukoricatermelés. Az apró parcellákon ki tudja hányféle kukorica termelése folyt. Van köztük egész csenevész, aprókalászos fajta, de van köztük olyan is, amelyik két és félméter magasra nő és három-néqy kalász terem rajta. Ezt most tenyésztették ki. Azt mondták hogy keresztezéssel Mert itt a telepen furcsán bánnak a növények kel. Az egyikei anyának, a másikat apának, a kettőt szülőnek s az új fajtával együtt, családnak nevezik. Hasonlít egy kicsit a növények élete az állatokéhoz. Azt mondják a tudósok, hogy minél távolabbi fajtákat kereszteznek, annál jobbfajta lesz az új nemzedék. Meri úgy van az élő világban, hogy a szervezetek — a növények is — szüleik tulajdonságait, vagyis azt a képességet öröklik, hogy a szülők tulajdonsága kifejlődjék bennük. A fene- ség az, hogy az új fajta mégse tisztán a szülők tulajdonságait öröklik, hanem csak a szülőknek azon tulajdonságait amelyek megfelelnek az ottani természeti körülményeknek. Tehát ha bizonyos kukoricafajtákat kereszteznek a Csallóközben, akkor olyanfajta lesz az új nemezdék, amelyik legjobban megfelel a Csallóköz viszom/ai- nak. Ügy van ez részben, mint az embernél. A qyerekek öröklik a szü'ők- nek bizonyos tulajdonságait, de csak azok fejlődnek ki bennük, amelyeknek kedveznek a társadalom viszonyai, a gyerekek életkörülményei. Hát ilyen csudás a növények világa, élete. A laikus aligha hinné, hogy itt is van rend, törvény és semmi se csupán a véletlen szeszélye.

Hanem abból a jófajta kukoricából sok mindent kihoz majd a szorgalmas parasztkéz. Talán többet, mint a tudóik. De mégis csak a tudósok kell, hogy adjanak ilyen fajtát a paraszt kezébe. De hogy sok ilyen nemes fajtát adjanak, az idő kérdése. Mert itt egy-egy kísérlet 10—15 évig is elhúzódik.

Bizony bármily sokat is tud az ember, de a természet fölé nehezen tud kerekedni. S ha fenn is tudja magát, ki tudja mi a helyzet, milyen új távlatok nyílnak meg előtte. Ez a küzdelem azóta tart, amióta ember, az ember s addig tárt majd, amíg csak ember marad az ember.

(Folytatása következik.)

Csehszlovákia magyar népiegyüttese a választások sikeréért

A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes a választási kampányból is kiveszi a részét. Komoly munkával készült a választásra és a néppel való beszélgetéseken eddig már sokszor fellépett. Eddig 14 alkalommal lépett fel és több mint hatezren hallgatták meg örömmel és nagy tetszéssel. Az együttes fellépései mindenütt sikeresnek mondható.

November 8-án Alsószelin egyórás kultúrműsorral léptek fel. LukacOviS megbízott, a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint Hrajnoha elvtárs, a Nemzet- gyűlés jelöltje beszélt ez alkalommal a körülbelül 500 főnyi közönséghez. Felsőszelin 10-én még nagyobb volt a siker. A 700 személyt befogadóképességű kultúrterem zsúfolásig megtelt. és az udvaron körülbelül 500-an szorongtak. Itt 75 perces műsor színezte Lukacovic elvtárs beszédét.

Gútán, ahol sem a népművelési otthon, sem a tömegszervezetek nem végeznek eredményes jó munkát, - lanyha volt az érdeklődés a választási gyűlés iránt. Ezen a napon három helyen is rendeztek táncmulatságot, csak azért, mert a Jednota eddig még nem teljesítette italeladási tervét, tehát éppen a választási gyűlés alkalmával akarták ezt teljesíteni. Ez nagyfokú szervezetlenségre, nemtörődömségre vall. A tanítók sem voltak jelen a választási gyűlésen, pedig körülbelül 42 tanító van a községben. A CsISz-tagok sem készítették elő a fiatalságot a néppel való beszélgetésre és így a fiatalok közül is csak kevesen voltak jelen. Ez az eset jellemző Gútára és ezért nagyon kívánatos lenne, ha végre javulás állana be a tömegszervezetek munkájában a községben.

Kakuk Marci kortesúton

Tersánszky J. Jenő

Tersánszky J. Jenő a ma is élő neves magyar re ény- és novellaíró „Kakuk Marci” c. regényének egy részletét tárjuk az olvasó elé. A „Kakuk Marci“ egyedüli regény a magyar irodalomban, s talán a világirodalomban is. Azzá teszi az író mélységes, humanizmussal párosult humora, s a mesterien mer mintázott hős különleges életútja. Az alábbi szemelvényben Kakuk Marci a polgári társadalomban eltaposott, de teljes emberségű, derűs csavargó, aki a legnagyobb nehézségeken keresztül sem adta fel nagyszerű életkedvét, — s kényszerű barátja. Soma segítségével kortesnek csap fel. Ami a regényben csak részlet, — Kal.uk Marci kalandos sorsának egy epizódja —, egyúttal művészien rögzített kép is a századelejei — valószínűen erdélyi — választási huncutságokból.

Hűha! Az asztalnál megismertem az egyik városi tanácsnokom, akinek apám az utolsó hátramozdítója volt. A másik mellette egy főerdész A harmadik a leggazdagabb bérlő És ,z asztal főjén, mint két dupla liszté - zsák egymáson, njgy bufti, kövér ember, az a főigazgató méltőságos. Ezt sohasem láttam.

— Itt ez a kettő az én emberem, kérlek, méltőságos úr! — hajlongott Czenczy a főigazgató felé. És minket is odaintett maga mellé.

Erre a főigazgató e kezd bólogatni, bólogatni, bólogatni, i '-nk Somával és csak nézett Nagy kereke lehetett a nagy hájfejében az eszének, lassan fordult. Utoljára Soma a int:

— Hát igen, uraságához már volt szerencsém! Meg lehet talán bíznunk az ügyességében. De úgy rémlik, urasága túl izé, hogymondjam, félénk embernek rémlik erre a feladatra! — mutat rám a főigazgató. Mert hogy igaz, egy kicsit rebegősen, sze- pegősen húztam. a fejem a vállam közé. annyi nagy úr előtt, én.

— Nem hiszem, hogy meg ne felelne, kérlekalássan, méltőságos uram!

— hadarja rám mutatva Czenczy és a szemöldökével mérgesen bátorít, hogy: szedjem össze magam, málé- szájú 1

De a főigazgató elhárítja a "zen- czy szavát és Somának szól mellettem:

— Majd öl... Urasága véleménye? Mi a véleménye?

Na, erre Soma bátran kezdi rá a

méltóságosnak, mint akár a rigmusos köszöntőt a násznagy. Rámbök neki: Nincs olyan ember, mint ez a városban, méltőságos úr! Édesszájú ez és nem hagyja kézből, ha belefogott valamibe. Senki úgy nem szédíti meg a falusit, mint ez.

— Gondolja? — bököd fejével Somára a méltőságos. Nem félénk em- J>er másutt is, aki itt az?

— Hát az urakat és a méltőságos urat nem kell itten rábeszélje a kormány pártjára! — mondja Soma, ez a vakmerő gazember, úgy. hogy az egész asztal méltőságos urastól kacagni kezd. De még a pincér is a hátuknál.

— Hát magára vállalná urasága a megbízást? — fordul hozzám a mél- tóságos, de nagyon fanyarul.

— Szívesen, csak tudjam mit! — habogom erre.

— Bízom benne, hogy ön oktatni, informálni fogja őt a legjobb tudása szerint. Csak ebben bízom! Csak ebben!

— Nyugodt lehet, meltőságo? úr!

— felel Soma nagybátran és dühösen sajnál engem lefelé a szemével, hogy szégyent vall velem. Már a méltósá- gos is erre mondja tán énrám nézve Somának:

— Dehát, úgy látom, önt is rosz- szabb nézetre kényszeríti már, hogy látja, urasága nem nagyon lelkesed k az ügyért! Talán nem bízik bennünk? Fél tőlünk?

Na, Soma erre hirtelen hqzzám döf a_ könyökével és elkezdi:

’ — Hát mit reszketsz és mit bámulsz? Nincs szád? Hogy én beszéljek helyetted ? Miért nem mondod meg a méltőságos úrnak, hogy azért vagy elszontyolodva, mert mint színházi ügyeletesnek, rendes szegődött munkád van és most elveszted ezt a keresetedet, ha korteskedni jössz! Minek tartod a nyelved a szádban? Mondd meg csak, hogy hiába adnak bőven kortespénzt a méltőságos úrék. abból nem lehet félrerakni a választás utánra, hanem el kell herdálni szavazatgyűjtésre. Hát azt kívánnád te is a méltőságos úrtól, hogy biztosítson egy kis állásról, ahol nyugbére van az embernek öreg napjaira, vagy ha leütik a választásokon a derekát az embernek. Nagyon könnyen bizony? Ajjaj!

Hát az úri társaság megint úgy kacagott a Soma szavalatának, hogy a függőlámpa ernyője is rezgett.

A méltőságos is a önnyét törölte és azután, mikor már intett az asztaltársaságnak, hogy ácsi legyen a tréfából, azt mondja nekem:

— Urasága a felől nyugodt lehet, hogy a kormány nem feledkezik meg azokról, akik neki szolgálatot tett- k. Én magam is tudom, hogy az állami

üzemeknek mindig szükségük van használható egyénekre. Most, persze, a választások alatt, sem nekem, sem önnek nincsen ideje és módja erről tárgyalni. De választás után, ön jelentkezik nálam ‘s énnekem lesz gondom rá, hogy biztosítsuk bevált munkaerejét magunknak. Meg an elégedve ezzel a komoly ígérettel tőlem ?

— Meg vagyok méltőságos űr! — vacogom rá. Bólintok is hozzá, de még majdnem azt hiszem, hogy Soma azért lök meg könyökkel: menjek és csókoljak kezet a főigazgatónak hálából, hogy makutyi léteimre is állami állásba tesz bele. Ennyi úr előtt fogadta.

Csak az igaz, hogy egész idő a,?tt alig vártam, künn legyek már onnat, mintha a padlat süllyedt volna velem, vagy a plafon esnék a fejemre, úgy

támolyogtam ottan. Persze, azóta legjobban, hogy rámpirítottak a málé- szájúságommal.

De micsoda ?

Mikor már a méltőságos a nagy lapát mancsával intett, hogy elmehetünk és meg is fordulunk, a képemről a bőr kezdett lejülni, hogy Soma megrántotta a kaputom és súgja:

— Várj! Nem addig van!

És Soma, bizony, visszaszemtelen- kedett az asztal elé. Szavában szakította meg a főigazgatót azzal, hogy rám mutat újra:

— Ezer engedetem érte, még egy szóra, méltőságos úr! ő, a társam is megkívánna annyit. Hogy ne költse a saját keserves garasát és ne ríbolja rossz culáját, a kormány érdekében mostantól és muta hassa akárhol, hogy nem nézünk Kicsire. Ő is! Arra kért, hogy szóljak!

Én azt hittem, már erre a méltó- ságos felpaprikázódik. De tán még nyájasabb Somához:

— Hogyne, okvetlen, okvetlen! Kérem ellátni uraságáékat, édes fiam! — szól Czenczynek a főigazgató.

— Elintézem, hogyne, majd aztán, méltőságos uram! — feleli Czenczy Tibor. De .vakuljak meg, ha erre nem Somára néz a méltőságos és mikor Soma csak úgy kézzel int neki, hogy bizony jó lenne, ha rögtön intézkedne Czenczy! Hát a méltőságos rászól Czenczyre:

— Tessék, lásd el csak uraságáékat azonnal a szükségesekkel, ők most a legfontosabbak!

Erre Czenczy Tibor kiránt egy nagy tárcát a zsebéből, mint majd egy misekönyv, akkorát. Előhúz abból egy százforintost, megpattintja, nem ragadt-e kettő össze:

— Itt van! Fogja! — nyújtja oda nekem. — Várjanak meg odakünn! — teszi hozzá.

— Hát én elveszem a százasbankót. De úgy, mintha kolerától kéne előbb megfüstöljem. És már akkor mondom, mikor Czenczy rég megfordult és otthagyott:

— Igenis!. .. Szépen köszönöm!

Soma?... Az kacsint a szemembe,

hogy: minden jól megment1 És lök kifelé. Még az ajtóban a térdével is segít egyet a faromba, hogy nem isz- kolok elég hamar előtte ki