Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-13 / 90. szám
----Ol IFJÚSÁG MIKSZÁTH KÁLMÁN: A képviselőség mestersége Mikszáth Kálmán, a multszázad- végi és századfordulói magyar társadalom élesszemű kritikai realista írója, kérlelhetetlen bíráló volt Mint országgyűlési tudósító és képviselő figyelemmel kísérte az országgyűlés életét, és finomrajzú günyoshangú karcolatokban örökítette meg a parlament korruptsá- gát és az egykorú választási panamákat. Alábbi két írása is ezek közül való. Bevezetés. Még egészen friss a mandátumotok gyerekek, egészen hótiszta, ahogy mondani szokták. Még a választási elnökötök porzója is rajta van Csak közönséges homok pedig bizony aranvpor is lehetne uzért a pénzért... De mindegy, úgyis aranyos papír az. nem csoda, hogy annyian törik magukat érte, mert olyan, mint a wolwichi bűvös kancsó, melyből mindenki olyan nedűt iszik, aminőre a szíve vágyik. A szegény együgyű ember csak a napidíjakat látja benne. A számító okos ember elébe tett létrának becsüli, melyen a magasba mehet, ha eresztik. A szónoki temperamentum kevély rá. hogy immár az egész ország színe előtt menr.ydöröghet és a stenographusok jegyezni fogják szavait az utókor számára. Van' olyan speuzies is aki az udvari estélyekre való meghívást becsüli az egészben a legtöbbre: a2 ügyvéd a klientelája nagyobbodását, a parthie-hajhász a trmgnövekpdett chance-ait látja ebben a papírban. Sőt nekem magamnak van egy is- rr:“rösöm, züllött alak. garázda vén ko1 hely. utcai botrányokat csináló, •ki meglátván a minap a mandátumomat. elábtándozva sóhajtott fel: — Nekem, de jó volna! Azt hittem, a lapidíjakat állítja hát csak úgy a szokás kedvéért kérdeztem a szegény ördögtől: — Ugyan mit csinálna vele? — Mit? — kiáltá és a bedűlt szemei lázas fényben csillogtak. — Minden este összetűznék a rendőrséggel és soha sem vihetnének be. Lám még ennek is becses lenne a mandátum, csakhogy megint más szempontból. Egyszóval, úri dolog az. gyerekek. Csak egy baja van, hogy megszerezni nem nagyon könnyű, de megtartani nagyon nehéz. Mert sok csínja-bínja van. Vagy az ember un rá a választóira bizonyos ok iknál fogva, vagy a választók unnak rá az emberre némelykor ok nélkül; de tegyük fel, hogy a választók is - éretik az embert, az ember is a választókat. akkor esetleg a minisztereket nem szereti (ami egyébiránt a mi pártunkon nagy ritka-ág) vagy a miniszterek nem szeretik S ez mind olyan, ami halálos kimenetelű lehet. Azért hát a legfőbb dolog a fiatal képviselőnek hogy hosszú életű lehessen kettőt megtanulni, először: HOGYAN KELL BÁNNI A VÁLASZTÓKKAL? Az asszonyoknak kezet csókol az ember, de egyiknek sem udvarol A miniszterekről fumigative beszél otthon és fenyegetődzik, hogy csak ezt merje tenni egyik vagy másik, ö .k- kor ellené fog szavazni. Ez örökké imponál a választóknak. A főemberek nevenapjára üdvözlő sürgönyt küldjön A választási elnök gyerekeinek egy-egy barackot el ne felejtsen nyomni a fejükre. Egy disznótorra minden évben elmenjen. A képviselő mindennap korán keljen. hogy a ..Budapesti Közlöny"-t átolvassa, s ha van benne valami ke- rületbeli kinevezés azonnal értesítse az illetőt táviratilag, hogy az abban a gyanúban legyen holtig, mintha a képviselőnek is köze volna a kinevezésben. Minden új képviselőnek föl kell állítani otthon tervbe egy leendő minisztert a belső barátjaiból, olyar.t. akiről megvan győzdve, hogy soha sem lesz azzá s ennek a budgetjéből építeni a légvárakat a választók számára ilyenformán: — Most nehéz /iszonyok vannak. Elhanyagolnak bennünket. De ez nem sokáig tart, csak még Tisza a kabinetjét rekonstruálja, amikor az én tisztelt barátom (itt az illető képviselő vezeték- és keresztneve következik) veszi át (itt a tárca neve következik). Már megígérték neki. Bizonyos. Csak az időpontot nem lehet tudni. A t. barátom határozott ígéretét bírom, hogy elsősorban (s itt következik a kerületnek minden kívánsága) ezeket veszi a programmjá- ba. A választók két-három cikluson át rendesen türelmesen megvárják az illető jó pajtás miniszterségét, mely csodálatos konfliktusok miatt mindig a kü.zöbön van. de mindig elodázó- dik Mert a választó olyan kétlábú, tollas lény, akinek a „várakozás” a tápláléka. Más ember akkor nyugtalan, ha valamit vár. A , választó akkor kezd nyugtalankodni, mikor már semmit se vár. Dehát ez csak egyik fele, még azt is tanuljátok meg. HOGYAN KELL BÁNNI A MINISZTERI KKEL? No. ehhez aztán sok tapintat és inv nció kell, fiatal barátaim. Elmondom nektek példákban a magam praxisát. A minap kapok kerületemből egy megbízást, megyek is rögtön Fabiny miniszterhez s előadom neki, hogy X. aljegyzőt nevezze ki albírónak. ilyen és olyan fontos érdek követeli, stb. — Hm. — monda a miniszter megnézve a kérvényező iratait — hiszen ennek még alig van valami szolgálati ideje. Hát azt gondolod te, hogy olyan könnyű bírákat kinevezni! Nem trét'adolog az, barátom. Nem lehet, punktum. — Jól van, kegyelmes uram, — mondám hirtelen feltalálva magamat — ha nehezedre esik kinevezni egy albírőt paratus sum, van nekem egy olyan megbízásom is, hogy csapass hát el egyet. Y. albírőt. ilyen és olyan fontos érdek követeli, stb. Mire a meglepetés zavarával ugrott fel székéről a miniszter. — Elcsapni bírót? Hova gondolsz? Hisz az még nehezebb! — Hja, kegyelmes uram, mondám bánatos, panaszló hangon — ha se kinevezni, se elcsapni nem lehet... akkor... — Akkor hát — vágott szavamba nagy kegyesen, — akkor mégis inkább kinevezek egyet. S ki is nevezte a védenczemet. Kénytelen volt. Olyan ügyesen állítottam az alternativa elé. De ez csak egyik griffen! volt. Van nekem ilyen száz is. Tíz évi képvise- lösködés alatt az öt ujjamba gyűjtöttem minden praktikus raffinériát. Ha én valamit ki akarok vinni, egy dolgot, hát addig elő sem adom az illető szakminiszternek, míg én a magam eszétől ki nem gondolok hozzá még egy másik dolgot. Éspedig egy nehezebbet. Akkor aztán odaállok a miniszter elé nagy bocsánatkérésekkel: — Engedd meg, kérlek kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanlak meg, de a kényszer, a kötelesség, stb. — Mi az? — kérdezi a miniszter rendesen savanyú arczczal. Elmondom először ■< könnyebb drigót, az igazit, azután elmondom a nehezebb dolgot, a fikcziót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül vakarja a fejét. Dörzsöli kezét, morog, izgatottan kalimpál a lábaival — ... Bizony barátom, nem tudom én.. . majd utána nézek, majd meglátom ... ez mégis zörnyűség .. . Hiszen, ha csak magad volnál... E közben diplomatikus visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény miniszter milyen nagy zavarban van, nagylelkűen lemondok az egyik kérésemről, a nehezebbről a kigondoltról. Erre kiderül a miniszter ábrázata, a kezembe csap, megszorongatja érzékenyen és így szól: — Te mégis jó ember vagy, Károly. Meglesz a másik kívánságod. Csalhatatlan methódus, egy kincs, amit én most nektek elárultam, mely- lyel minden minisztert meg lehet fogni, mellyel mindent el lehet érni s még a miniszter van az embernek lekötelezve — de ezzel a methódus- sal csak a magamforma malheurös ember élhet. Mert amilyen szerencséje van né- melyiteknek, egyszer a miniszter megtalálja tenni mind a két kiván- ságtokat s akkor jöttök aztán zavarba a nem létező védenczczel és kisül az én nagyrahíresztelt befolyásomnak a titka. Vigyázzatok, kérlek, rá ne jöjjön a kormány még legalább ebben a cziklusban. A „majdnem“ szónokok No igen, vannak ilyenek is. Mu- qyavrszágun mindenféle fajtája megterem az orátaroknuk. Mikor egyszer valaki arról dicsérte grói Széchen Antalt, hogy okos és ékes szóló ember, a másik hozzátette mintegy nyomatékül' Az már igaz. Jól ösmerem. Eleget pisszegtem neki. Sokszor tapsolunk a bolondnak °s pissszegjiik a bölcset, jól tudva, mit cselekszünk — de a „virtus' kívánja így. Hanem a szónokok valamennyi vál- fg iái közt legmulatságosabbak a majdnem szónokok — akiket a pa>- lamenti gyakorlat teremtett. Azokat, a szerencsétlen honatyákat értem, akik vagy nem akarnak, vagy nem tudnak, vagy nem mernek beszelni de mert a kerület előtt mégis szégyenük az örökös némaságot, nagy viták alkalmával feliratkoznak a szálasra. de lehetőleg utolsóknak, kiczir- kalmazva hogy akkora már a vita elposványosodjék. A hírlapok szorgalmasan közlik napról-napra, hogy kik vannak még szólásra feljegyezve. A névsort olvassák az egész országban, de ami lő, a kerületben, hol a malmok alatt futó tilz gyanánt terjed a hír: ■,a képviselőnk beszélni fog.” Itt fent is bizonyos respektusban részesül az olyan képviselő, akiről tudva van, hogy orácziót hordoz a nyelve alatt. Kivált, ha még szűz embei. Foglalkoznak vele, tudakolják, faggatják: ..Miről, beszélsz? Hosz- szan beszélsz”? Pedig dehogy beszél, dehogy. Az egész feliratkozás csak manőver. Az utolsó percben az a malheur történik vele, hogy valaki feláll előtte és elmondja az eszméjét. Bosszúsan dohogja elvtársainak, hogy így meg amúgy: ..egyszer akartam beszélni. akkor is elvették előlem a thémámat". Azok még vigasztalják és úgy sajna' "ák: „ne búsulj rajta, legalább a tüdőd nem romük.” De az mégis egyre búsul, panaszkodik egész a legközelebbi nagy vitáig, amikor megint féliratkozik, de megint nem beszél. Hanem persze annak is megint van valami nagy oka. Az élelmesebb .,majdnem szónok” egész a késhegyig megy. A jegyző elkiáltja a nevét s 0 fel is emelkedik helyéről. Ott áll. mozgásra kész ajakkal, köhint egyszer-kétszer, mintha a torkát köszörülné a nagy munkához. Pedig ez is csak szemfényvesztés, mert, jól tudja, hogy csak egy szempillanatig tart az egész komédia, a Ház már fáradt, türelmetlen s nyomban felzúg minden irányból a megváltó „eláll, eláll”, amire a majdnem szónok egy sajnálkozó, de mégis szelíd mosollyal lekuporodik a helyére. Még egy harsogó éljent is kap érte. A majdnem szónokok rendesen így vegetálnak, a hírnév útjának a széleit járva, de sohasem lépve magára az útra. S ez nem is rossz taktika tőlük. A közönség, mely örökké olvassa róluk, hogy beszélni fognak, azt hiszi egyenkint, hogy mindig beszéltek is. csak 0 nem olvasta a beszédjüket. Elkerülték a figyelmét. S . utoljára kezdi őket tényezőknek tartani. Sőt idők jártával maguk a „majdnem szónokok" is bel ekövesednek abba a hitbe, hogy ők to'yton-folyvást részt vesznek a vitákban Kultúra képekben: niiiiHiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiúiiiiiniiiiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiHiiiHtiiiiimiui Szovjet vendégek hazánkban Cierná nad Tisou vasútállomáson a kultuszminisztérium, valamint a Megbízotti Hivatal nevében Pavol Dubov sky üdvözölte a szovjet vendégeket, akik a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából meglátogatták hazánkat. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottsága nevében viszont dr. h. c. Alexander Horák megbízott és a kassai kerületi dolgozók nevében Frantisek Dénes a CsSzBSz kerületi elnöke üdvözölte a vendégeket b. A. Vedenszkij megköszönte a meleg fogadtatást és kihangsúlyozta, hogy a szovjet és a csehszlovák tudósokat, valamint a népi demokráciák tudósait a legmelegebb kapcsolatok kötik össze, harcban a haladásért, a szocializmus és a béke győzelméért. V. M. inberova és M. A. Asraíi, szovjet vendégek látogattak el a Klement Gottwald Pionírházba. Élénken érdeklődtek az egyes érdekkörök és a bratislavai pionírok élete iránt. A szovjet vendégek különösen a balettkor iránt érdeklődtek. Kedden, november 9-én a szovjet lendég k „ Javai Slavinon megkoszorúzták a szovjet hősök sírjait
