Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-13 / 90. szám

1954. november 13.-----ÚJ IFJÚSÁG 5 Jegyzetek egy antológiáról Már a címe is mutatja e könyvnek, helyesebben mondva írásainak, vagyis az írások szerzőinek harcos kiállását, kemény, bátor szembenézését a ha­zug masaryki demokráciával. Kiállás és harc volt az az emberi igazságért, az emberi méltóságért az életért, a mindennapi kenyérért. A burzsoa Csehszlovákiában élő és működő magyar írók 22 harcos író­jával. a népek nyomorát, éhségét, szánalmas megalázását tükröző írá­saikkal ismertet meg bennünket e könyv. Ha az írások némelyike művészileg nem is a legsikerültebb, de számunk­ra mégis nagy érték Ha szabad azt mondanom nekünk fiataloknak iskola Hű képet kapunk a kötet verseiből, elbeszéléseiből, riportjaiból, a burzsoá Csehszlovákia munkásosztálya, paraszt­ság és nem utolsó sorban az értel­miség szolgai, kisemmizett vajúdó éle­téről. E kötet jő pár írója még nem volt kommunista, jólllehet még messze állt a párttól, de ember volt. aki kereste az igazságot, amit ki is mondott bát­ran, bár tudta, hogy ezért nem kap dicséretet, elismerést, hanem üldözés, megvetés s ha kell, börtön lesz az osztályrésze. „Irtóztató és irtó vad pokol az éhező gyomor“ kiáltja Benjámin Fe­renc a „Kenyér“ című versében. „Tomboljon, lázadjon benned a vér, ha nincs kenyér!“. Ez már nemcsak bátor szókimondás, hanem egyenesen felhívás a munkások, parasztok felé, hogy az átkok, kínok, gyötrelmek szörnyű terheit ledobják. Benjamin Ferenc jósol: „Egy vihar jön keletről" és a kapitalizmust el­söprő vihar nagyon jó! tudja, hogy lentről indul az éhező és nyomorgó százezrek közül. Benjamin Ferenc tudta, hogy a társadalmi viharok nem önmaguktől születnek és ez a tudat él és lobog verseiben. A kötetben megtaláljuk Palotai Boris írásait is, melyek szintén a burzsoa republika bűneiről, a nincs­telenek megalázásáról árulkodnak. „Nem igaz, hogy fehér a kezük, én kopott körmöket láttam, melyek ru­hák szennyéből csavarták ki a kenye­ret" írja az „Anyák” című versében. Palotai Boris gyermekének jobb sor­sot akar. és íme megkapta, a sza­bad nép hazájában a Magyar Nép- köztársaságban. Az ö gyermekének nem kell a gazdagok gyermekét ta­nítani, akik lenézik és megalázzák a szegényt, ahogy azt a „Születésnap“ című elbeszélésében írja. Győri Dezső versével csatázott a fasizmus megerősödése ellen. Győri versformájával és művészi kifejezé­sével túlnövi társait. Jarnói Józsefnek bár nem volt szi­lárd politikai állásfoglalása, de azért írásaiban feltárta a kapitalizmus el­lentmondásait. A „Köhögés" című el­beszélése egy kis hivatalnokról nyújt megkapó képet, aki titkolja betegsé­gét. mert fél, hogy elveszti állását „...Mit tegyek? ...Elutazni? .. Mi­ből? ...Haza? ...Szabadságot nem kapok... Betegszabadság?... De ak­(,,Megalkuvás nélkül") kor meg kell mondani ... S ha elbo­csátanak ?.. .” így töpreng magában a szerencsétlen kis hivatalnok, aki a kapitalizmus légkörében végkép ha­lálra volt Ítélve. Nincs kiút, mert ha tovább dolgozik betegsége rosszab­bodik. s meghal Ha kezelteti magát? Kidobják állásából és így családjával együtt ki van téve az éhhalálnak. Sebesi Ernő és Vozári Dezső a kötetben megjelent írásaikkal igazol­ják azt. hogy felismerték a fasiz­mus és a polgári demokrácia hazug képmutatásait. Az antológiában szerepel Földes Sándor is „Vérfolt az utcán" és a „Kivándorlók“ című verseivel. „Völgyben, hegyen üvöltve ég a nyomor”..........nincs élet, nincs sza­badság és haza sincs!” S ez a velő­ság és számunkra éppen elég, hogy megértsük a költő fájdalmát, elkese­redését. népéért, mely külföldre me­nekül a munkanélküliség, a nyomor, az éhenhalás elől, kiknek sorsuk az „örökké háborgó tenger”. Mint előbb mondottam, e kötetben szereplő írók egyike-másika még nem jutott el a pártig. De látni, láttak és keresték az igazságot, mit meg is ta­láltak és valamilyen formában ki is mondottak. Ilyen igazságot kereső és feltáró Egri Viktor „Simon" című el­beszélése. Az elbeszélésből megismer­jük Simon életét, aki szelíd, magá- bazárkózó. senkinek sem ártó diák. Társai lenézik, megvetik és mégis az olvasó megszereti és rokonszenvez vele. Miért? Az igazság kereséséért. S ez az igazságkeresés öntudattá fej­lődik Simonban, aki később kommu­nistává nő. Szabó Béla három versével szere­pe. az antológiában. Három vers, há­rom vádirat, az éhségről, a nyomor­ról. „ígérem, nemcsak szóval, de két kezemmel, azonkívül lelkiisméretem- tnel is, hogy hozzátok csatlakozom szegény emberek.“ De Szabó Béla nemcsak ígérte, hanem oda is állott az- éhezők ezreihez. Ezt tükrözik ver­sei igazságot kimondó sorai is. „Megutáltam ezt a beteg kort, tor­komig gyűlt a hazugság undora” írja Prerau Margit „Elég volt" című ver­sében. „Felforr a legszebb emberi láz: — kipattan a piroslángú virág!. Milliók tiprott élete a nap felé néz. felemeli az esett ember megcsúfolt fejét!" Nem kiforrott költői sorok ezek, de amit mond az igazság, mit letagadni nem lehet és nem is lehe­tett. E versek a dolgozók érdekeit, a Kommunista Párt -arcát segítették. Háber Zoltán, az öntudatos kom­munista. bátorhangú Írásaival vereke­dett a tőkések, a földbirtokosok el­len. „Lángoló földek” című elbeszélé­sében az uraság földjén arató kepé- sek szilárd jellemével, a kaszásaratók harcával, az igazságot kimondásukkal, a földesúr szemébe. ismerkedünk meg. Erdőházi Hugó és Sáfári László két- két versével szerepel a kötetben. Ver­selő tehetségüket, költészetüket a nép harcának szentelték Azt énekelték, meg, ami legjobban fájt a népnek: a nyomort, a megalázást és az éhsé­get. Dömötör Teréz írásának érdeme, hogy nyíltan és bátran odavágja az urak szemébe az igazságot. Harcos szenvedéllyel ir a proletárasszonvok­ról, akik felháborodnak a sztrájktö­rők aljasságán. „Az éhség legendája”, ez a címe Fábry Zoltán riportjának, mely a kö­tet legértékesebb, legtöbbet mondó, legbátrabb hangú írása. Ez a riport a kárpátaljai éhség és nvomor sta­tisztikája. Vád. kegyetlen vád ez r.. írás, mit csak egy olyan bátorhangú kommunista újságíró ért kimonda­ni, mint Fábry Zoltán. Ügy tár i fel a cárpátaljai valóságot, ahogy volt. nyomorával és bűnével együtt. Nem hiszem, hogy volt még egy olyan újságíró, aki ennyi igazságot.kemény szókimondó hangon mondott és írt volna a masaryki demokráciáról, mint ő. Tanulhatunk Fábry Zoltántól, ho­yan kell riportot, újságot írni. Ő átran ütött oda, ahová kellett. Meg- cáfolhaatlanul leleplezi a burzsoa köz­társaság minden szennyét és moc - kát. „Verhovina nemcsak éhségterület, hanem harci terület is” és ebből kö­vetkezik az, „hogy holnap talán egyre többen fogják látni, hogy nincs más mentség, nincs más kiút, mint a harc az éhség ellen, harc a kommunista társadalomért" — írja Fábry Zoltán. Ez az, amiért Fábry szót emelt és emel ma is. A kötetben szerepel két kimondot­tan parasztvonatkozású írás: Morvái Gyulától „Emberek a majorban“ (re­gényrészlet) és Sellyéi Józseftől a Xósorozás”. Morvái bátran és megrázó erővel ír a béresek, a cselédek nyomoráról. Bár ez az írás még nem szocialista realista, mert az író csak a realizmust ábrázoló módszereivel írja le a bére­sek életét és az urak embertelensé­gét. de mégis nagyértékű. Ugyanezt mondhatjuk Sellyéi írásá­ról is, csak azzal a különbséggel, hogy ő a parasztok nyomorúságát, kegyetlen sorsát állítja elénk, kímé­letlen realizmussal. • Szántó Jenő és Károly Gyula írása is hű képet fest az úri világról. Ilku Pál „Lendület" című regény- részlete nekünk fiataloknak értékes írás. E regényrészletből képet kapunk a tanuló ifjúság és a munkásifjúság közös harcáról. Ilku stílusa élvezetes, mondanivalója párosul a művészetei, ezért van az, hogy az ember sokáig magán érzi a regény hatását. Mondhatom, hogy e kötet valameny- nyi írása érték számunkra s nem volt hiábavaló munka a művek összeválo- gatása és kiadása. Nagy adósságot törlesztett le a Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó az első Csehszlovák Köztársaságban élő magyar írókkal szemben, amikor ezt az antológiát ki­adta. És nem mondok nagyot akkor, ha azt mondom, hogy érdemes volt el­olvasni. és hiszem, hogy ezt vallja majd minden olvasó, aki elol­vassa a „Megalkuvás nélkül" című antológiát. TÖRÖK ELEMÉR Az elmélet és a gyakorlat egység« Ján Sverma halálának 10. évfordulója alkalmából Az elmélet és az elméleti gondol­kodás iránt táplált ellenszenv, az el­ső köztársaság idején a szociáldemo­krácia egyik Iegmegrögzöttebb és egy­ben legveszélyesebb tradíciója volt. A kommunistáknak kemény és fele­lősségteljes harcot kellett folytatniok az elmélet lebecsülése ellen, továbbá, hogy megértsék az elmélet forradal­mi gyakorlatban való felhasználásá­nak fontosságát. 1929-ben, a CsKP V. kongresszusa után, amely döntő fordulópontot je­lent a párt bolsevizálásában, a har­mincas években tűnnek fel Urx, Kon­rad. Fucsík, Sekaninová, Sverma s mások munkái. Ezek a cikkek mind mélyen érintik az ideológiai élet majdnem minden ágát Kapcsolatban vannak a pártnak a dolgozókra gya­korolt befolyásával, a dolgozóknak a kenyérért folytatott -nagy harcával, továbbá a Szovjetunióval való barát­ságért és a belső és külső fasizmus leveréséért folytatott harccal. Ezen elvtársak elméleti tevékenysé­ge a harc egy részét alkotja. Aktí­van vesznek részt a harcban, az 'él­vonalban állnak, és ninden tudásuk­kal, minden szervezési, politikai és elméleti képességükkel a harc ügyét szolgálják. Ján Sverma is az élvonalban har­colt. A politikai munkát nem válasz­totta külön az elméleti munkától, sem mint szakszervezeti dolgozó, kommunista képviselő, vagy a Rudé právo szerkesztője. És éppen ez az egységes munka tette őt a kommu­nista párt vezető dolgozójává, kiváló elméleti munkásává. Elméleti újságírói tevékenységének középpontját a nemzetiségi kérdés képezi. Már attól az időtől kezdve, amikor a „Marxista Szövetség"-ben kezd dolgozni, legjobban a burzsoa nacionalizmus iránt érzett engesztel­hetetlen álláspontja jellemzi őt. Mint a sikeres osztályharc feltételét, szem­beállította vele a proletár internacio­nalizmust és a nemzetközi munkás- osztály egységét, „Nem szabad elfe­lejtenünk — írja a „Cseh nemzeti felszabadulás és a proletariátus" egyik fejezetében, 1924-ben, a Komunistic- ké revue-ben, — hogy a nemzeten belüli termelési folyamat sokkal élén­kebb szocialista csoportot alkot — az osztályokat, amelyeknek kölcsönös viszonya és közös harca dönti el a nép életét és történelmét. Sverma tudta, hogy az osztályharc győzelme, a nép életében is győzel­met jelent. Megértette, hogy a mun­kások első országa, a Szovjetunió megalakítása — jelenti a határkövet az elnyomott nemzetek felszabadító harcában: „És az Októberi Forrada­lom elektromos szikraként hatott a cseh munkásságra és az egész cseh dolgozó népre. A forradalom adta meg a lökést a cseh nép forradalmi te­vékenységéhez — és a forradalom mutatott rá világosan a céljára is”. Legjelentősebb művében, „A "seh kérdés a marxizmus m'egvilágításá- ban”, melyet 1933-ban írt, nyíltan ki­mondja: ......az imperializmus idején csakis a munkásosztály képes telí_- síteni a demokratikus forradalom fel­tételeit, csakis ö képes a dolgozó nép élére állni és vezetni bárminemű nemzetiségi és szociális elnyomatás ellen.“ Sverma „Cseh kérdés“-e bemutatja a burzsoázia és a munkásosztály sok- esztendős harcát országunk nemzeti­ségi kérdésének megoldásáért. Sverma bebizonyította, hogy a cseh burzsoá­zia fennállása óta, a döntő pillanat­ban mindig elárulta a nemzet érde­keit, még az 1848-as forradalmi év­ben is, az első önálló politikai léce­sek idején. Svermának ezen tanulmá­nyai óriási mozgósító erővel hatottak abban az időben, amikor közeledett a burzsoázia legnagyobb árulása — München. A „Cseh kérdés” fő elméleti jeler- tősége abban rejlik, hogy Sverma a nemzetiségi kérdés megoldására irá­nyuló kísérletek történelmi fejlődésé­nek kutatásánál egy percre sem ta­gi. módszeres elméletétől, amely tu­lajdonképpen a valóságot tükrözi visz- sza — vagyis, hogy a nemzetiségi kérdés összefügg ar osztályharc kér­désével. Svermának a fasizmus ellen foly­tatott politikai harca, a köztársaság veszélyes helyzetében és a háború idején, mind politikai és elméleti munkája egységének tanúbizonysága. Csak „a szocialista köztársaság jelen- • ti szilárd alapkövét a nemzetek igazi szabadságának és testvéri szövetsé­gének”. Ezt 1935-ben jelentette ki a Kommunista Internacoiriálé Vili. kon­gresszusán, és ezért a gondolatért harcolt fegyverre! a kezében a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben. Még ezek­ben a napokban, — amikor minden erejével harcol a nemzetek felszaba­dításáért, — sem feledkezik meg ar­ról. hogy ez a harc is elválaszthatat­lan az osztályharctól. Nagy gondot fordít a nemzeti bizottságok meg­alakítására, hogy ezekkel is eszközt teremtsen a hatalom kiragadására a burzsoázia kezéből. Egy hónappal a halála előtt írja történelmi jelentősé­gű munkáját, „A nemzeti bizottságok felszabadított hazánkban“. 1948-ban jelentek meg nálunk Sverma politikai beszédei és cikkei. A Politikai Irodalom Állami Könyv­kiadója 1955-re tervezi elméleti mun­káinak kiadását. Ezek a kiadások a többi között lehetővé teszik majd, hogy tisztább képet alkossunk Sver- máról. A dombtetőn megállóit és megfor­dult. Tekintetét, amellyel a faluját simogatta, harminchárom év keserű- < 'ge tette zavarossá. Harminchárom esztendeje — krisztusi életkor — lakott Zábrel Stefan a Radzimkán■ Itt rin­gatják bölcsőjét, itt élte ifjúkorát. Amíg az elhagyandó faluját ölel­gette szeme forró nézésével, a visz- szahozhalatlan harminchárom éve emlékei nyüzsögtek agyában. Emlé­kezett kora gyermekkorára a vidám, aontalan játékokra, szűk udvarkák- ban. apró. sötét nyomortanyákon cso­dálatos kalandokra a mezőn, réten és a zúgó hegyi erecske mentén, ér- dekfeszH-- csavargásokra sűrű bokros berkekben -ötét erdők mélyén. Fel­idézte ifjúkorát, a gyönge gyermek- kezecske pIső tel töredezéseit fájdal­mas kérgcsodásét az elvégzendő de lebírhntnt’nn munkafeladatokat, ame­lyek fölött tanácstalanul megáll ott. míg könnyei hullottak, a meggyötört megkínzott ifjú kétségbeesett kezde- ménvPzéseft. Visszagondolt a gyöt­örnek. harcok és a nyomor éveire a megalázás, szükség éhezés nap­jaira és arra a pillanatra amikor az ■/teára került snkezer hozzá hasonló nincstelennel együtt, munka és ke­nyér nélkül, reménytelenül Búcsút intett, megindult.' A csertovicei lejtőn haladt Rad- zimkáról Horov felé. Szélesre tárt karján hároméves fiacskáját vitte. Oldalán másik fiacskája lépegetett, a tizenkétéves. Felesége mögötte tipe­gett A vállán hátitarisznvával. Kisírt, pernél kötényével törölgette. A távozás olyan, mint a tüske be- szúródása néha a megérett kelésbe — ilyenkor megkönnyebbülten hagy­juk faképnél a kellemetlen környeze­tet. máskor vedig az egészséges izom­ba mikor az elszakadás mély. tépd fájdalommal jár. Ám Zábrel Stefan távozását a tőr éles. húleg élének érezte, amely éppen most ütött keresztül mellén és mélyen a szívébe merült. Itthagyja a feleségét és két fiát. Mellében tompa fájdalmat érzett feie kábult volt. halántéka lüktetett és valami különös dübörgő zúgást hallott. Olyan nehezen emelte a lá­bát. mintha mázsás farönköt cipelne Meg-megbicsaklottak a szépszál. ke­mény ember lábal. Hatalmas, széles- rállú, olyan mint azok n tölgyek ott a hegyoldalon Szem■ kős.záli sasé, arca viharvert árkait. csontjaiban Tátra gránitja, hőre a bükk színe, mozdulata szoborba kívánkozik — a lánosíkok ivadéka. - — Hol van honom, hol van ha­zám?! - tört fel hirtelen b emséjéből ez a tudat alá süllyedt kérdés. De válaszolni senki sem sietett. íme, ott tornyosodnak az erdős hegyek hullámzó hegyhátak között rejtett szép völgyek sejtődnek. Amott meg tüneményesen szép széles föld­tani korszakokkal mintázott tájkép! széles térségre a búcsúzás szomorú­sága nehezedne. A tetőn végre megállóit. Innen mégegyszer. de utoljára láthatja fa­luját. Lecsukló fejét felemeli és sas tekintetét beleszúrja a völgybe. A Bocskora alól sár fröccsen és feje iölött az őszi égbolton álmos felhők gomolyognak. Minden nyomasztó és ri­deg köröskörül, mintha az ■ egész térség­re a bűcsúzás szomorúsága nehezedne. Ott meg kiterjedt erdő (eketéllik. amott mezőség tarkállik. Patakok cso­bognak. erek csörgedeznek és zeng a levegő. Ott ásváw/ok kincses bá­nyái említ tömérdek fa: kenyérkész­let ... ütközve visszahökkent és az ijedtség­től megdermedt. Ah! müy szörnyil- ség. milyen érthetetlenség! Tekintete gyöngédségét és szerete- tét elhárította szülőfaluja fagyos ér­dektelensége. Mennyi közömbösség, nyers idegenség. elutasító nemtörő­dömség meredt egyszerre Stefanra, a völgyben hosszan elterülő falujából, melyet eddig otthonának nevezett. házak teteje a nyomorúságos kunyhók közé, kertek és kerítések közé. Még­egyszer mindent megsimogatni, még­egyszer mindent átölelni. Ám alig kísérelte meg. máris meff­— Hej, drága földem, szlovák ha­zám. . ■ .! — Nem — mondta Stefánnak va­lami, valahonnan — ez a gyönyörű dúsan adakozó föld nem lehet olyan kegyetlenül mostoha! Nem, ez a föld nem kergeti el öléből ezer és ezer gyermekét! Nem. ez. a föld nem vét­kes a nyomor és éhség miatt! Ö ele­get ád. bőségesen ontja kincseit, de.... A Magas Tátra felett megvillant az ég. — Forduljatok, kedveskék. Az ál­lomásra. már leszaladok egyedül. Es­teledik. Vihar lesz • — szűrte át e szavakat összeszorított ajkán Zábrel Stefan Az elszakadás pillanata. — Ne sírjatok ... Keresni fogok ... Visszajövök. .. Atya búcsúzott gyermekétől, férj feleségétől. Ember azoktól, akiket a legjobban szeretett, a legdrágábbak­tól. Széles mellét szorongó érzés gyúr­ta. Izmos teste beleremegett. Szögle­tes nagy lapátkeze lerázta az ölelést és szívébe éles fájdalom nyilait. — Jó egészséget! Viseld a gyerme­kek gondját! Anyátoknak szót fogad­jatok! — Stefán! — Édesatyánk! A gyermekek felzokogtak. Az asz- íznny megtántorodott A férfi össze­szorította a fogait és ment.. . (Részlet az ..Eltorlaszolt út” című regényből. íFordította: SIPOS GYŐZŐ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents