Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-13 / 90. szám

1954. november 13. 3 0) IFJÚSÁG VVWVVvA/VA/WWTVV/Wv/WWVW' Az itj úsás városában: Sztálin varosban Irta: Németi Gyula, a „Szabad Ifjúság" munkatársa Ezer fénylő ablakszem tekint az ifjú város legszebb útjára a Sztálin-útra. Aki egy évvel eze­lőtt járt errefelé, szinte rá sem Ismer Sztálinvárosra. A megszo­kott, csupasz, vöröstéglás házak helyett, amelyek már színükkel is valami ideiglenes jelleget köl­csönöztek a városnak — most már csaknem teljes egészében hatal­mas virágos parkok, fiatal fasorok mentén világos, kedves színeivel mintha új ruhába öltözött volna. Eltűnt a híres sárgásán agyagos sztálinvárosi sár: több mint 22 kilométer hosszúságban betonutak, aszfaltjárdák szelik át a várost. Erre a hatalmas dunamenti óri­ásra. a füstölgő gyárkéményekre tekint a Sztálin-út ezer ablak­szeme. Ez a főútvonal, itt sétálnak délutánonként az építők és a va­sasok. a technikum tanulói és a kohászok. A másik, ami azonnal szembeötlik. süt jobban mondva, a fülre hat. a Sztálin-úton szá­guldozó rengeteg motorkerékpár. Téved, aki azt hiszi, hogy ezek csak „hivatalos járművek”. A több mint 600 motorkerékpár kö­zül 200 személyi tulajdonban van. Jól élnek a sztálinvárosi építők: telik erre is. A ma Sztálinvároshoz éppúgy hozzátartoznak a Sztálin-úton vé­gig világító neonfények, szép ár­kádos épületek, a távolban „pi­páló” óriáskohó, mint a szépen öltözött, jól élő dolgozók. Délelőtt még akad elvétve egyregy ove- rallos, bakancsos férfi * vagy nő a város „korzóján”. — de délu­tán 4-5 óra után már kivétel nél­kül mindenki „nagyvárosi” ruhát ölt magára. Meglepi) az is. homr mennyien rászoktak a feketekávéra: ugyan­csak ezen az úton, az espressóban napi 1300 adag feketekávé fogy el. Persze nem vetik meg az édes­séget, fagylaltot sem: ebben az espressóban napi 1200-1400 süte­mény és 2000-3000 fagylalt talál vevőre. A Sztálin-út a kultúra útja is. Nem beszélünk most a hatalmas, üveghomlokzattal, zöld leanderek­kel és fikuszokkal büszkélkedő Dózsa filmszínházról, térjünk csak be egy egyszerű könyvesboltba. Kiderül, hogy most még jobban szomjazzák a kultúrát az új város lakói, mint régen. 80 Jókai kötet két nap alatt fogy el, rengetegen keresik Petőfit. Puskint, Móciczot. S ami még érdekesebb: a nagy, többszáz művészlemezbő] álló rak­tár minden hónapban tökéletesen kicserélődik — a sztál in városiak szeretik a komoly zenét is. Beszélgettünk egy plakátragasztó­val is a Sztálin-úton. Elmondotta maga sem hitte volna, hogy ennyi szép és új dologra hívja fel rövid idő alatt a város lakóinak figyelmét. Megnéztük, milyen plakátok van­nak nála. Az egyik a szolnoki Szigligeti Színház bemutatóját hir­deti, a Pygmaliont adják elő- Szinte felesleges már a munkája: minden jegy elkelt rá. A másik plakát a Sportcirkusz műsorát hirdeti, egy harmadikon pedig a „vasváros” problémáiról értesü­lünk: a mérnöki továbbképző elő­adások után Sajó István az ércek és salakok gyors elemzéséi-öl tart előadást. Az óriáskohó már ezer­nyi szállal szövi át a sztálinvá- rosiak életét. A tegnapi építők egvre-másra tanulják meg az új szakmát: vasasok vagy kohászok lesznek. A híres I. Szász kubikos­brigád tagjainak egy része kohász, a másik már lakatos. Igen. Sztá- linvárossal együtt nőnek a fiata­lok, s aki nem akar lemaradni, az szakmát tanul. A délutáni napsütés óráiban valóságos gyermekkocsi karavánok tűnnek fel. A városban sok ap­róság születik. Ebben az évben négy hónap alatt 373 gyermek látott napvilágot Sztálinvárosban, s most komoly gondot okoz. hogy nincs elég gyermekkocsi. Esteledik. A vasút felől, túl a lombosodó erdőn bíborszínű tűz­ben égnek a felhők. A nagyol­vasztónál csapolnak. Az ezernyi ablak, a kigyulladó villanyfények visszamosolyognak a vasmű felé. A város, a Sztálln-út lakói nyu­govóra térnek. Uj iskola épül Csatán Még valamikor 1948-ban jöttek az első mérnökök Csatára, hogy ki­mérjék az űj Iskola helyét. Azóta már sokszor, úgyszólván minden évben újra mérték a dolgokat, számitgattak, tervezgettek. A csataiak már nem is hittek benne. Mosolyogva mondogatták: úgyse lesz abból semmi... De mégis lett. A múlt évben teherautók jöttek a faluba és megkezd­ték a vasútállomásról hordani a pirosra égetett téglát A falusiak nagyon örültek neki. Azonnal segédkezni akartak. Feltörték a gyepet, kiásták az alapot. Tanítólakást is építettek. Az építkezés eddig még nem fejeződött be. A szükséges gépek hiánya is késlelteti a munka mielőbbi befejezését. Az új iskolának tornaterme is lesz. Külön helyiség is lesz, ahol a ta­nulók a tornaóra előtt majd nyugodtan levetkőzhetnek. A csatai iskola a zselizi járás egyik legnagyobb és legmodernebb iskolája lesz. Valószínű hogy jövőre már ott tanulnak a csatai gyerekek. Nemrégen, az egyik ünnepélyen, szó volt az új iskoláról. Bizony vala­mikor a csataiak nem is álmodtak ilyesmiről. Elővették a falu régi króni­káját és olvasgatni kezdték. Összehasonlíthatatlanul más idők jártak erre. 1867 után például (a kiegyezés éve után) egy teljesen berendezetten házba helyezték át az iskolát. A gyerekeknek a földön kellett ülni — jegyzi fel a krónika. Később, amikor a tanulók száma emelkedett, a falu kérvényt nyújtott be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy adjanak már rendes iskolát a falunak. Támogatást kértek, de nem kaptak. A csataiak kénytelenek voltak saját erejükből egy kéttantermes, kis iskolát felépíteni. Az egész falu gyerekseregét egy tanító oktatta. Mennyire más ma a helyzet és mennyire más lesz még holnap. TÖRÖK JENŐ A CsISz nagykaposi járási bizottságának figyelmébe Iskén, annak dacára, hogy kis falu, mégis sok fiatal van. A nagykaposi járásban itt lenne a legjobb lehető­ség a CsISz-szervezet működésére. Mégsincs CsISz-szervezet. Amikor Pa- lágyi Sándor egy-két évvel ezelőtt a fiatalok élére állott, akkor úgy aho­gyan működött a szervezet. Palágyi Sándor bevonult katonának, ma nyo­ma sincs Iskén a CsISz-nek. Ezelőtt a sporttal is törődtek. Ma­napság a sportélet teljesen aláhanyat- lott a községben. Nem sportol az is- kei fiatalság, nem élnek szervezeti életet, nem törődnek a kultúrmunká- val sem. Pedig idő is lenne ehhez, ős? végében vagyunk, még sincs sem­miféle megmozdulás, ami előrelátha­tólag egy kultúrműsor betanulását e- redményezné. Nemcsak az iskei fiatalok felelősek ezért a hanyatlásért, hanem a CsISz nagykaposi járási bizottsága is. A nagykaposi járási bizottság kevés tá­mogatást ad az alapszervezeteknek, mint az iskei példából is látszik. A CsISz járási titkárai sem végeznek kielégítő munkát, mert nem irányít­ják, nem látogatják az alapszerveze­teket. Szeretnénk, ha a CsISz járási bizottsága és a járási titkárok ezen­túl jobb munkát végeznének és több segítséget nyújtanának az alapszerve­zeteknek, mert a szervezeti munka hanyatlásáért nagyrészben őket ter­heli a felelősség. SÍPOS BÉLA Rozsnyó Török Pálról Novemberi reggel van. Sűrű köd ereszkedik a földre, mely halvány fátyolként takar épületet, embert egyaránt. Alig látni az egyik é- pületen egy elevenen mozgó embert, fürge mozgásával . elárulja, hogy sietős a dolga. Siet, mintha már elkésett volna. Nem. Csak be a- karja fejezni, mára tervezett mun­káját. Az az iparkodó ember nem más, mint a komplex csoport vezető kőművese, a 28 éves Török Pál, aki mindig alaposan körültekint csoportja munkahelyén, csoportja munkája kezdése előtt. Érthető. ' Hisz anélkül nagyon nehéz lenne irányítani az egész kollektív mun­káját. A Kiskárpátok gerincénél, Bra­tislava és Récse' között terül el Krasnany. Ezernégyszáz család leli itt boldog otthonát. Az 1951—52-es évet említjük. gyorsépítészet mintaiskolája lett. S még ebben az évben jónéhány kőműves követte a Török-csoport kőműves tagjait. Diákváros — főiskolai interná- tus a Februári Győzelem utcáján, majdnem egy évvel későbbi alko­tás, mint Krasnany Felépítésének ideje 1953 júniusától ugyanazon év december feléig, pontosabban 7-éig tartott. 1953-ban már a két­ezres városka első lakói itt lak­tak 0Z első épülettömbben, — ■.z a gyorsépítkezés bevéste nevét szocialista építészetünk történeté­be, mint az önfeláldozás és hő­siesség munkaképe. ♦ Az 1953. szeptember 15-i kor­mánynyilatkozat különös gondot fordít a lakásépítésekre, melyre a Török-csoport visszhangja a köte­lezettségvállalás volt. Kötelezték magukat, hogy december 19-ig — a köztársasági elnök születésnap­jáig — 440 lakásnak végzik el dur­Török Pál munkacsoportja amikor Krasnany építői átléptek az építés gyorsabb formájára. 1952 augusztus végén már lengtek a vö­rös zászlók az első épülettömbö­kön, az építőmunkások győzelmét hirdetve, hazánk szocialista építé­sében. Török Pál munkacsoportjá­nak győzelmét, melynek tagjai húsz nap alatt elvégezték a há­rom T/12-es mintájú épület kiva­kolását. A Török-csoport az új munkamódszer, az úgynevezett ciklikus munkamódszer alkalmazá­sával érte el ezt az eredményt. A ciklikusok — ahogy az építészek nevezik, Török Pál csoportját — ezzel nagyban hozzájárultak a munka termelékenységének eme­léséhez. Számban kifejezve 53 szá­zalékkal emelték. így az épületek csoportos elkészítése Rácsén a va kivakolását — ami 1,1 száza­léka a kormány által tervezett összes lakásegységeknek az 1954- es évre. Az első 10 hónap eltelte alatt már 342 lakást adtak át ké­szen a lakóknak. így megvan az előfeltétel arra, hogy kötelezett­ségvállalásukat tudják teljesíteni a pontos határidőre. Hazánk dolgozó népe a kom­plexcsoport munkáját nagyra ér­tékeli, ezért a csoport vezetőjét, Török elvtársat jelölte a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Köztársaságunk harminc éves történetében eddig még nem fordult elő, hogy egy kőműves munkája jutalmául ilyen megbecsülésben részesüljön, hogy a legfelső törvényhozó szervben képviselje a dolgozó népet. (Svitek). j Látogatás a Timirjazev Mezőgazdasági Akadémián M oszkva egyik legszebb negye- dében, zöld parkok, botanikus, kertek, ligetek és széles sétányok kö­zött fekszik a Timirjazev Mezőgazda- sági Akadémia hatalmas épülete■ A főépület előtt mintegy szimbólum­ként emelkedik Timirjazev a nagy tudós és demokrata szobra. Az akadémián jelenleg több mint 3.500 diák tanul. Rendelkezésükre áll minden, ami csak szükséges ah­hoz, hogy kényelmesen tanulhassa­nak. A példásan berendezett iskola- épületen kívül laboratóriumokban, múzeumokban fajnemesítő-, zootech- nikai-, erdészeti állomásokon sajátít­ják el a tudnivalókat. De a jövendő agronómusok, zootechnikusok, zöld­ségtermelők és erdészeti szakemberek nemcsak gyakorlatilag képezik magu­kat. Diákjaink az iskola tudományos vezetőivel együtt, tavaly az iskola­évnek csaknem a felét gyakorlati munkán töltötték, a Szovjetunió 20 kerületében osztottuk el őket; 500 kolhozban, szovhozban, gép- és trak­torállomáson végeztek kísérleti mun­kát — mondja A. Kiszelev. a nö­vénytermelési katedra előadója. Ta­nulmányaink szorosan összefüggnek a termeléssel Az akadémia Komszomol- és szak- szervezete rendszeres gyűléseket hív ö?sze, amelyeken a mezőgazdaság élenjáró dolgozói tartanak előadáso­kat a diákoknak. A Timirjazev Aka­démia klubjában gyakran látnak ven­dégül kolhozelnököket, munka csoport­vezetőket, agronómusokat, zootechni- kusokat, akik ismertetik a hallgatók­kal a mezőgazdaság vezetésének új, tökéletesebb módjait. Volt fejőnő az akadémia hall­gatója Klaudia Petrovovával, egy közép- termetű sötéthajú lánnyal, a Timir­jazev Akadémia egyik termében is­merkedtünk meg. Érdeklődéssel szem­lélte a nagy üveges szekrény pol­cain elhelyezett marhakoponyákat, melyeket a világ minden tájáról gyűjtöttek össze. Figyelmesen átol­vasta a falakon függő táblácskákat és. feliratokat, majd füzetébe jegyze­teket készített. — Csak elsőéves vagyok, az álta­lános tananyagot ' vesszük át mondja kissé zavartan — nagyon sokat akarok tanulni, hogy a jövő­ben ne maradjak a többiek mögött. Miközben életéről beszélt, sok-sok más szovjet fiatal életére emlékez­tetett. Amikor apja, a Karajevo szov- hoz munkása, 1943-ban mint nyomo­rék jött vissza a frontról, és bátyja hősi halált halt, Klaudiának félbe kellett szakítania tanulmányait, mert hétéves esti' iskola elvégzése után, kétéves zootechnikai tanfolyamot vé­geztem. 1950-ben mezőgazdasági szak­iskolába iratkoztam, s miután elvé­geztem. akkor méginkább láttam, hogy még mindig nem tudok eleget, így ke^ü’tem az akadémiára. Aki a kártevők ellen harcol A csábítóan hangzó „Mesterséges éghajlatot fejlesztő állomás" élneve­Ludmila Zapletalová, a Timirjazev Mezögazdasagi Akadémia csehszlovákiai hallgatója laboratóriumi kisérletezés közben. reá hárult a család fenntartásának kérdése. Mint segédmunkásnö kez­dett dolgozni a szovhozban. később állatgondozónő, majd pedig fejőnő lett. 1948-ban, Klaudia Petrovovát, mint a legjobb fejőnőt, a Munka Vörös Zászlajával, és a következő évben elért eredményekért pedig a Szocialista Munka Hőse címmel tün­tették ki. — Sikereimet főleg annak köszön­hetem, hogy állandóan tanultam. A zéslí kis házban találtuk meg Zde- nek Chládeket. az agronómiái, fakul­tás V. éves hallgatóját. Zdenek Chlá- dek éppen a kísérleti eredményeit összefoglaló beszámolóján dolgozott A beszámolót a növendékek tudomá­nyos körének gyűlésére készítette elő. Cládek elvtárs a növényvédelmi osztályon tanul. Már régen foglal­koztatta őt az a gondolat, hogy a lucernamag kórokozói ellen fog har­colni. A krasznodari kerület egyik legnagyobb szovhozában töltött gya­korlóideje bő alkalmat nyújtott neki tudományos kísérletekre. Chládek ér­deme, hogy megsemmisítette az ér­tékes ipari növények számtalan ap­ró ellenségeit és így a szovhoz ősz­szel. 22 százalékkal magasabb lucer­natermést ért el. Chládeket a voronyezsi kerületbe küldték. Alaposan kihasználta a ren­delkezésére álló öt hónapot. Számos kísérletet végzett és sikereitől fel­buzdulva tért vissza az akadémiára. — Sikerült harmincszor kevesebbre csökkentenem a, repcebolhák számát. Most itt, az állomáson folytatom kí­sérleteimet és remélem, hogy a ta­vasszal elért eredmények jó anyagul szolgálnak majd diploma-munkámhoz. — Mintha gondolataimat olvasta vol­na le arcomról, folytatta: — Semmi akadály nem áll utamban terveim megvalósításához. A Timirjazev Aka­démia minden lehetőséget megad, igyekezni fogok, hogy a lehetősége­ket kihasználjam és kiérdemeljem hazánk dolgozóinak és kormányunk­nak belém helyezett bizalmát, akik lehetővé tették számomra, hogy a leghaladóbb tudományok országában tanulhassak. Este a klubban A Timirjazev Akadémia hallgatói­nak érdeklődése sok mindenre kiter­jed. Büszkék óriási stadionjukra, melynek építésében ők is résztvettek. Az akadémia diákegyüttese széles körben ismeretes. Az akadémia nem­rég megrendezett népi alkotó verse­nyén, ahol körülbelül szer növendék vett részt, kitüntették a legjobb cso­portokat és egyéneket. Esténként, amint a laboratóriumok és kabinetek ablakaiból eltűnik <z világosság a klubban felgyúlnak a hatalmas csillárok és a számtalan kör együttes és csoport megkezdi működését. Beszélgetéseket rendeznek egy-egy új regényről, színdarabról, előadásról. írók és költők alkotásai­ról. Mikor meglátogattuk őket, a Csehszlovák Szovjet Barátság Hónap­ját ünnepelték az akadémia keretén belül. G. S,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents