Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-13 / 90. szám
DJ IFJÚSÁG 1954. november 13. KEDDEN SZERGEJ SAPU- ROVNÁL A SZTÁLINGRÁDI VÁROSI SZOVJET ELNÖKNÉL ünnepélyesen aláírták Sztálingrádnak (Szovjetunió) és Co- ventrynak (Anglia) az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett felhívását, amelyben hangoztatják. hogy el kell tiltani az atom- és hidrogénfegyver gyártását és alkalmazását és e fegyvereket teljesen ki kell vonni ' az államok fegyverzetéből. Az ünnepélyes aláíráson a következők vettek részt: angol részről Coventry küldöttségének 'tagjai, szovjet. részről a sztálingrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának tagjai a városi szovjet osztályvezetői, a sajtó képviselői. John Fennel, Coventry lord- mayorja és Szerge.j Sapurov, a sztálingrádi városi szovjet elnöke aláírta a Hammarskjöldhöz. az ENSz főtitkárához intézett kísérőleveleket is. Coventrvnak és Sztálingrádnak. az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett együttes felhívása a többi között így hangzik: „Jogunknak és erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy felszólítsuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, tegye meg a szükséges intézkedéseket az atom- és hidrogénfegyver eltiltására, gyártásának' eltiltására és arra, hogy teljesen kivonják az államok fegyverzetéből. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hivatása, hogy fenntartsa a békét és a népek biztonságát. Az ENSz szent kötelessége, hogy intézkedéseivel megszabadítsa az emberiséget az atom-háború veszélyétől, hogy az emberi lángelme e hatalmas felfedezését ne pusztításra. hanem békés célokra, az emberek javára használják fel. Az ENSz-nek kötelessége, hogy hallgasson a béke sorsa miatt aggódó egyszerű emberek szavára. Sztálingrád és Coventry mindig a béke mellett állott. ezután is tovább harcol a békéért és a népek barátságáért a béke erőinek teljes győzelméig. Szergej Sapurov, a sztálingrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke, Konsztan- tyin Nyekraszov. Andrej Zeml- ianszkij. Georgij Malinyin, Marija Szomova, Anatolij Zsdan- juk. a sztálingrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának tagjai, John Fennel Coventry lordmayorja, Sidney Stringer, Arthur James Vaugh, Eric James Williams. Elsie Jones. Edward McGarry, a coventry-i városi tanács tagjai.” BONNBAN! BIZONYTALAN IDŐRE ELHALASZTOTTAK A PARLAMENT csütörtökre kitűzött vitáját. Adenaupr kancellár a nyugatnémet koalíció pártjainak képviselőivel hétfőn folytatott tárgyalásai után kijelentette, hogy a helyzet alakulása következtében a parlament csütörtöki. ülésén nem tehet kormánynyilatkozatot a párizsi szerződésekről. Az eredeti határozat értelmében Adenauer kormánynyilatkozata vezette volna be a bonni parlament csütörtöki ülésének napirendjére tűzött külpolitikai vitát. A koalíciós pártok képvislői Adenauer követelésére elhatározták, hogy a parlament külpolitikai vitáját bizonytalan időre, de mindenesetre a november 28- án tartandó bajorországi és hesseni tartománygyúlési, valamint a december 5-re kiírt nyu- gatbei'lini képviselőtestületi választások utáni időpontra halasztják. A szociáldemokrata párt vezetősége ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy „a parlament külpolitikai vitájának meglepe- tésszeríí elhalasztása annál keményebb bírálatot érdemel, mi- . vei Adenauer néhány nap előtt még maga javasolta a november 11—i időpontot külpolitikai kormánynyilatkozatának e'mondására és a párizsi' szerződések parlamenti megvitatására. A mostani határozat — hangoztatja a szociáldemokrata párt vezetősége a továbbiakban — megmutatja, hogy a párizsi egyezmények miatt mélyreható nézeteltérések merültek fel a kormánykoalíción belül. Ehhez járul a kormány félelme, hogy a lakosságnak a párizsi szerződésekkel kapcsolatos elégedetlenségét a parlamenti vitában várható bírálat lényegesen fokozná. A külpolitikai vita elhalasztása azonban nem akadályozhatja meg a német nép fenntartásnélkül felvilágosítását arról a veszélyről, amellyel a párizsi megállapodások Németország újraegyesítését és a Saar-vidéket fenyegetik.’ A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT NYILATKOZATOT adott ki az algíri helyzettel kapcsolatban. A nyitlatkozot rámutat arra, hogy az algíri helyzet még súlyosabbá válik és a gyarmatosítók egvre fokozzák elnyomásukat. A jelenlegi algíri eseményeket az idézte elő — mutat rá a továbbiakban a nyilatkozat. — hogy a francia kormány vezetői elutasították az algíri lakosság többségének nemzeti követeléseit. A helyzetet még csak súlyosbítja a növekvő nyomor, amely a gyarmatosító rendszer egyenes következménye. A nyilatkozat végűi hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetből csak a következő út vezethet ki: 1. Azonnal véget kell vetni a megtorlásnak és vissza kell vonni Franciaországba azokat a katonai és rendőrségi erőket, amelyeket az elmúlt három hónapban küldtek Algírba. 2. El kell ismerni az algíri nép szabadságköveteléseinek megalapozottságát, s megbeszéléseket kell kezdeni e követelésekről az algíri közvélemény illetékes képviselőivel. AZ ENSZ POLITIKAI BIZOTTSÁGA november 8-i ülésén folytatódott a vita az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi szerv megalakításáról. Az ülés elején Lodge, az Egyesült Államok képviselője hét ország — Ausztrália. Belgium. KanaMozgaimas hét a francia belpolitikába n Ezen a héten a francia politikai élet rendkívül mozgalmasnak tűnt. Mendes-France szombaton indul Ottawába és Washingtonba. Valószínűleg fáradtan, álmos szemmel fog beszállni az orly-i repülőtéren, a miniszterelnöknek fenntartott külön gépbe. Vájjon legalább — a testi fáradtság mellett — meglesz-e az az erkölcsi elégtétele, hogy komoly eredményekkel dicsekedhet majd el Dullesnek? A forrongó és alakuló francia politikai helyzet csepp- folyóssága kizár minden jóslatot. Szorítkozzunk hát a tények ismertetésére! Kedden egy órakor ült össze a nemzetgyűlés, hogy szavazzon a postaügvi minisztérium költségvetésének két illetékes bizottságban történt elvetése után feltett bizalmi kérdésben. Mendes-France, aki szívesen tetszeleg az „expedi- tív” és „energikus” politikus szerepében, tűzön-vízen át meg akarja szavaztatni az új költségvetést, mégpedig idejében, azaz december 31-én éjfélig. Az új költségvetés épp olyan reakciós, mint dicstelen elődei. Jellemző erre az éppenséggel nem béke-budgetre, hogy a kiadások 40 százalékát a hadikiadások emésztik fel. míg nevelési és művelődési célokra csak 11 százalékot irányoz elő. A jövedelemadó háromnegyed részét a dolgozók fogják fizetni, miközben a 'gazdag tőkés társaságok jelentős kedvezményeket élveznek. Ennek ellenére, a parlament reakciós többsége valószínűleg megszavazza a bizalmat a kormánynak. S zerdán és csütörtökön került sor a szocialista párt rendkívüli kongresszusára, amelynek két fontos napirendi pontja: belépés a kormányba és a londoni—párizsi egyezmények. Guy Mollet hétfő este tárgyalást folytatott a miniszterelnökkel. Ez a megbeszélés nem hozott újat,1 általában megegyeztek, de még vannak lényeges nézeteltérések. Egyébként a párt megyei kongresszusainak többsége a kormányban való részvétel mellett foglalt állást, bár ezt sok megyei szervezet különböző gazdasági feltételekhez kötötte. A kárhoza- tos londoni és párizsi egyezmények jóváhagyását illetően a megyei szervezetek többsége szintén a kormány szándékainak megfelelően szavazott. Fennáll tehát az a súlyos veszély, hogy a miniszterelnöknek sikerül kiszélesítenie a kormányt, s demagóg szociális ígérgetéssel elterelni — legalábbis részben - a figyelmet a nemzetre életveszélyes német .újrafelfegy vérzéstől. p hiteken különféle interpel- lációkra került sor a nemzetgyűlésen. Ezek közül különösen az északafrikai helyzetre vonatkozóak fontosak. A Tuniszban és Marokkóban évek óta tartó forrongás néhány hét óta Algírra is átcsapott. Az arab hazafiak akcióját a francia imperializmus a legnyersebb erőszakkal szeretné elfojtani. Hétfőn Algírban 200 letartóztatás történt, miután feloszlatták az MTLD („A demokratikus szabadságjogok diadalrajuttatására alakult mozgalom”) nevű nagy nacionalista szövetséget s elkobozták az „Alger-Republicain” c. haladó algiri napilapot. A hegyekben harcoló partizánok ellen ejtőernyősöket és vadászi-épülőkét vetettek be, az anyaországban hatalmas rendőri erők házkutatást tartottak sok északafrikai szervezet helyiségeiben, s Perez vizsgálóbíró eljárást indított „ismeretlen tettes” ellen az állam „belső biztonságát” fenyegető tevékenység címén. Közben tovább folynak a tuniszi-francia tárgyalások, de amint a Tuniszi Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata mondja a franciák a tárgyalások felrúgását készítik elő erőszak-politikájukkal. M ég nem ismeretes, mikor szavaz a nemzetgyűlés a párizsi egyezmények fölött, de tény az, hogy a kormány gazdasági, szociális és gyarmati politikáján túl, ez a kérdés foglalkoztatja legjobban a közvéleményt is. a politikusokat is. A sajtó nem nagy lelkesedéssel üdvözölte a párizsi tárgyalások eredményét. Még a Combat is, amely különben „mendesista”, a Wehrmacht felállítását „keserű pilulának” nevezte. A Perspectives című befolyásos kőnyomatos pedig így ír: „Franciaország továbbra is hisz a német veszély fennállásában, az esetben, ha Németországot újra felfegyverzik. Neki a legutóbbi két háború nem egyszerűen kissé durvább base-ballparti volt, mint az Egyesült Államoknak. ...” A lap hozzáteszi, hogy a franciák — ha nem nehezedett volna reájuk külső nyomás — sohasem fogadták volna el a Wehrmacht újjáteremtését. — Egyébként rámutat a lap arra is, hogy a ratifikáció egyáltalán ^em elkerülhetetlen, s nem valós/mű. hogy április ele.ie előtt befejezett tény legyen, mert a nemzetgyűlés döntését a szenátusnak is jóvá kell hagynia és közbejön az ' éwégi parlamenti szünidő. Tavaszig pedig még sok víz lefolyik a Szajnán . .. A -kommunista párt addig is ™ elszánt harcot folytat a végzetes egyezmények jóváhagyása ellen, mert tudja, hogy ettől a harctól függ Európa békéje és biztonsága, amint arra Thorez elvtárs rámutatott a France Nouvelle hasábjain. Az október 31-i országos tiltakozó napon elkezdett aláírásgyűjtés sikerrel folyik: hétfőig egyedül Bouches-du-Rhone megyében több mint 100.000 aláírást gyűjtöttek. Figyelemreméltó, hogy a független tanítószervezet, amelynek tagjai nagyrészt szocialista befolyás alatt állnak, elutasította a német újrafelfegy- verzést, s lándzsát tört a szovjet—francia megbeszélések mellett. da. Anglia, USA, Franciaország- és Délafrikai Unió — nevében határozati javaslatot terjesztett elő. A javaslat azt ajánlja a megalakításra vonatkozó nemzetközi szervnek, hogy állapodjon meg az ENSz-szel azokról a kapcsolatokról, amelyek majd az ENSz-hez fűzik. A hét ország javaslata szerint ez a forma azonos azzal a kapcsolattal. mely az ENSz és különleges intézményei — például az UNESCO — között fennáll- Javasolják tovább, hogy legkésőbb 1955 augusztusában hívjanak össze nemzetközi technikai értekezletet, amelynek feladata tanulmányozni ' az atomenergia békés célokra való felhasználásának módozatait. A vita során felszólalt Visinszkij, a Szovjetunió képviselője, aki bírálta a tervezett több homá- Ivos pontját. POLITIKAI MENEDÉKJOGOT KÉRT az ausztriai szovjet hatóságoktól Willian-Clay- ton Turner, az amerikai hadsereg volt szakaszvezetüje. — Turner 1942-ben került az amerikai hadseregbe. Résztvett a normandiai partraszállásban és harcolt a hitleristák ellen Franciaország területén. Hősiességéért öt kitüntetést kapott. 1945-ben visszatért az Egyesült Államokba, megpróbált munkát találni és folytatni akarta építészmérnöki tanulmányait. Azonban többnyire munka nélkül volt és nem tudott továbbtanulni. 1952-ben a koreai háború idején újra behívták és Nyugat-Németország- ba küldték. Még világosabbá vált előtte, hogy az Egyesült Államok kormányának politikája a fasisztákat támogatja Niyugat-Németországban és másutt. „Harcoltam a fasiszták ellen, nem akarok a fasisztákkal együtt agresszióban részt- venni- Elhatároztam, hogy elmegyek oda, ahol az egyszerű embernek valóban osztályrészéül jut a szabadság. Kérem, engedjék meg, hogy a Szovjetunióban élhessek és dolgozhassak!” — fejezte be levelét Turner. HERBERT WARD, AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁR és felesége. akiknek kormányunk politikai menedékjogot adott, november 9-én újságíróink és külföldi újságírók számára tartó sajtóértekezleten leleplezték az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) módszereit. Wardot és feleségét haladó meggyőződésük miatt és főként azért üldözték, mert Herbert Ward 1951-ben részt vett a berlini Világifjúsági Találkozón. A . BELGA IFJÚSÁG több szervezete november 6-án és 7-én Liege városában értekezletet tartott. Az értekezlet résztvevői elfogadták azt a javaslatot. hogy 1955-ben tartsák meg az európai országok ifjúságának értekezletét a békéért és _ barátságért és hogy európai ifjúsági találkozót rendezzenek ezzel a jelszóval. A belga ifjúság azt javasolja, hogy mind az európai ifjúsági értekezletet, mind az ifjúsági találkozót Idegében tartsák. Lenin az amerikai választásokról Ezt a cikket V. I. Lenin 1912-ben irta a Pravda számára. A cikk azonban nem jelent meg. A cikkben V. I. Lenin leleplezi az amerikai demokrácia mindkét Icapitalista pártjának választási csalásait. Már a választások után vagyunk. A „demokraták” győztek és azonnal mutatkoznak azok a jelenségek, melyeket a szocialisták előre jeleztek. Roosewelt progresszív pártja az elért négy és fél millió szavazatával mintaképe az amerikai tempóban előretörő polgári-reformista mozgalomnak. Ez a mozgalom azért általános érdekű, mert ilyen vagy olyan formában minden kapitalista államban létezik. Ezt a polgári reformista mozgalmat főleg a következő jellegzetességek kísérik: A polgári dróthúzók, a politikusaik. akik Ígéretekkel tőrbe csalják a tömegeket és a becsapott tömegek, akik ráébredtek arra, hogy igy már nem lehet tovább élni, és ezért rendszerint azt követik, aki a legtöbbet ígéri. Az újdonsült progresszív párt Amerikában rögtön a választások utáni napon nyöszörög. A polgári politikusok, akik a tömegeket a Roosewelt- féle ígéretekkel félrevezették, már most ordítják, hogy be akarnak olvadni a republikánus pártba. Miért? Nagyon egyszerűen azért: a politikusok jól jövedelmező állásokhoz akarnak kerülni és ilyen állásokat osztogat Amerikában a győztes párt — és nem is teszi titokban. A republikánusok hasadása segítette a demokratákat győzelemhez. A demokraták gyüzelemittasan osztják fel a közprédát. így tehát érthető, hogy a konkurenseik készek megválni a progresszív párttól és visszatérni az egységes republikánus pártba, melynek minden kilátása megvan rá, hogy legyőzi a demokratákat. Ugye cinikus ez az egész játszma? De ugyanezt látjuk a többi kapitalista államban is, és minél elnyomottabb az ország, annál piszkosabb a játék, annál csúnyábbak a kulissza tologatások és. annál kirívóbbak az „összeköttetések” hajszában a jövedelmező állások után. A polgári reformista mozgalom másik ténye a becsapott tömegek, most amerikai módon — szintén jelentkeztek. Az „Appell”, a newyorki munkások lapja, a következőket írja: „A szocialista szerkesztőséget most százával keresik fel olyanok, akik a progresszív-pártra szavaztak és különböző felvilágosítást kémek. Többnyire fiatal, tapasztalatlan fiatalok. Ezek. azok a bárányok, melyeket Roosewelt alaposan megnyírt. Olyan emberek ezek, akik teljesen járatlanok a politikában és a nemzetgazdaságban. Ösztönösen érzik, hogy a szocialista pártot, a maga egymillió szavazatával komolyabban kell venni, mint azt a négy és félmilliót, akik Rooseweltre szavaztak és többnyire az iránt érdeklődnek, vájjon a Roosewelt által ígért reformok menynyiben valósulnak meg. „Felesleges kihangsúlyozni, — fűzi hozzá az Appel” — hogy az érdeklődőknek szívesen adjuk meg a kellő felvilágosítást és egy érdeklődőt sem engedünk el anélkül, hogy szocialista irodalmat ne vinne magával.” Ez a kapitalizmus sorsa: A legnagyobb pénzemberek a szocializmus malmára „hajtják” a vizet. 1912. november. 1ÉPÖ6?^A'I Az amerikai „szabad választás” álarc nélkül. r Abrahám Lincoln (1809—1865) 1861: „Ez az ország minden gazdagságával együtt a nép tulajdona (Elnöki bemutatkozó beszéde) 1863: „Ünnepélyesen esküszünk, hogy ezek az áldozatok nem estek hiába, és ez a nemzet új szabadságra született és a nép uralkodni fog a nép által, a, népért és a nép uralma e földön nem szűnik meg. (A gettysburgi beszédéből) 1864: „A jövőben a válság jelei küldik előre árnyékukat és ez izgatja kedélyemet és nyugtalanságban tart, reszketek országom biztonságáért. A háború következményei, hogy az egyesületek megszállták a trónust és a magas hivatalokban megvesztegethetőség áll be. A pénz hatalmasai igyekezni fognak. meghosszabbítani uralmukat. míg csak néhánv kézben összpontosul a vagyon és a köztársaságnak vége nem lesz’ . 1 rf65 .Lincoln Ábrahámot, a nép- barátot meggyilkoltatja a reakció”. Eugene V. Debs (1865—1924) 1908: „Amíg a vasutak, a posta- szolgálat. a telefon, az ola.jme- zők, a- gázművek, a kohók, a cukorgyárak és a bőrüzemek csak egyesek kezében vannak, azaz, amíg az életfontosságú termékek termelése az 0 kezükben van, addig teljesen megvesztegetik a politikát, a munkásosztályt rabszolgasorsba döntik, teljesen tönkre teszik és emberi mivoltukból kivet- kőztetik az emberiséget. Mindezt azért teszik hogy örökre megszilárdítsák gazdasági és politikai hatalmukat. Csak a- mikor a legfontosabb termelési ágakat a nép veszi kezébe, csak akkor számíthat a nép az anyagi és szociális feltételek javulásával”. (Mondotta mint az amerikai szocialista párt elnökjelöltje) 1919Debset az imperialista háború elleni békeharcost ugyanabba az atlantai (egyházba zárják, ahol 1951 óta Eugene Dennis, az Amerikai Kommunista Párt főtitkára ..hasonló, kihágás miatt” ül. William Z. Foster Az Amerikai Kommunista Párt vezetője „Míg bizalmatlanul a saját jogaik felett őrködtek a kapitalisták. nagybirtokosok vezető körei mindent megtesznek, hogy a dolgozó tömegek szavazati jogát megnyirbálják. _A legkegyetíenebb módszer a választási adók kivetése, miáltal a szegény négerek milliói és a fehérek is elvesztik szavazati jogukat. De még szörnyűbb, hogy a választási adókon és az „intelligencia” vizsgákon kívül az Egyesült Államokban az újságok, a rádió és a fölvilágosítás forrásai minden a kizsákmányolok kezében van. Ügyesen felhasználja a lehetőségeket, hogy millió és millió választót megtévesszen, hogy józan ítélőképességüket elvesztve ne tudják, hogy a valóságban mi a helyzet". (Az Amerikai Köztársaságok történelméből).
