Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-10 / 89. szám
1954., november 10. 0)IFÍBSÍG v í> Szervezeti életünkből CsSzBSz tiagymegyeri járási konferenciájáról A nagymegyeri járásban a közelmúltban zajlott le a Szovjetbarátok Szövetségének rendkívüli járási kon- terenciája. A konferencia nem v-rt hiányosságokat tárt fel a működés terén. Különösen a járási vezetőség munkája hiányos, mert nem biztosították be az egyes akciók pontos lefolyását. A kiküldöttek a felszólalásaikkal. arról panaszkodtak, hogy a Szovjetbarátok Szövetségének járási titkára olyan ritkán jár ki hozzájuk a faluba, mint a fehér holló. Az ekecsi, az apácaszakállasi szervezeteket látogatta a járási titkár, ezért azok eredményt is tudnak felmutatni munkájukba. Minden községet talán a titkár sem látogathat,' de a járási bizottság többi tagja segíthetett volna a titkárnak. Azt is megállapíthatjuk, hogy a konferencia keveset foglalkozott a népi orosz nyelvtanfolyamok bebiztosításával. Alig említették, hogy a különböző falvakban hány hallgatót nyertek meg a nyelvtanfolyam számára. Zsoldos József a jánosteleki állami gazdaság dolgozója is felszólalt. A kapitalista rendszer a legmesszebb- menően kizsákmányolta és elnyomta öt. A beszédéből most örömet és megelégedést érzünk. Elmondotta, hogyan vezette be a hideg borjúnevelésnél a szovjet munkamódszereket. — Nagyon zaklattak engem, hogy vezessem be a borjúnevelésnél a szovjet munkamódszereket. Mérges lettem erre, egy borjút mérgemben a fűbe dobtam. Tudom én, hogyan kell borjút nevelni — mondottam. Egy falu 10 évig nem enné meg a húsát, amennyit én már felneveltem, mit zaklattok engem a szovjet munkamódszerek bevezetésével — feleltem a vezetőségnek. Egyszer aztán mégis ráfanyalodtam, megpróbáltam. A szovjet munkamódszer bevezetése sikerrel járt. Aki nem hiszi, jöjjön el Jánostelekre, nézze meg az eredményeket. Azóta szovjet szakkönyveket olvasok és sokat tanulok belőlük. Így fejezte be Zsoldos bácsi a beszédét. Azt a tanulságot vonhattuk le a konferencián, hogy a járásban sokkal többet törődjenek majd a népi orosz nyelvtanfolyamok megszervezésével. Azonkívül a Szovjetbarátok Szövetségének minden tagja tevékenyen segítse a választás sikerének bebiztosítását. Kultúrfellépéseken, előadásokon ismertessék a szovjet emberek életét, a Szovjetunió gazdasági sikereit és a szovjet munkamódszereket. PAKSY LÄSZLÖ Ekecs Vidám legyen a választás napja MÁR NEM EGÉSZ EGY HÓNAP VÁLASZT él a választás napjától. Úgy a fiatalok, mint az idősek ö- römmel várják ezt a napot. Széppé, vidámmá, emlékezetessé kell ezt tenni. A választás napjának é$ hetének ünnepélyessé tétele túlnyomó részben a fiatalokra hárul. Legfontosabb ha a választás hetében több esetben kultúrműsorral lépünk fel és ezzel szórakoztatjuk .vagy tanítjuk a közönséget. Erre természetes már most készüljünk. Ügy a szervezet, mint a szervezeten kívül állók közül válogassuk ki'a megfelelő színjátszókat, táncosokat, énekeseket, akik hajlandók lesznek fellépni cr választási kultúrműsor bemutatásánál. Nagyon fontos, hogy mindenegyes szereplőt győzzünk meg arról, hogy milyen értékes társadalrhi munkát végeznek ezzel, így nem fordul elő az az eset, hogy á fiatalok >nfim,, vállalnak szerepeket. Persze megfelelő kultúranyagról is gondoskodni kell. Nem helyes, ha olyan kultúrműsorral lépünk fel, mely közvetlenül nem függ össze a választással, vagy a faluban elért sikerekkel. A népi táncok bemutatása és népi énekek eléneklése azonban mindenféleképpen fontos. Leghelyesebb ha a helyi viszonylatban vagy legalábbis a környéken feledésbe merült népi énekeket, táncokat kutatunk fel, tanulunk meg és mutatunk be a közönségnek. A választással kapcsolatban megfeleli! versek elsza- valása színesíti a kultúrműsort. A választással kapcsolatban megtartott minden kultúrelőadás alkalmával előadást is tartsunk, ami a választási törvényt magyarázzza. Az előadás megtartására kérjünk fel olyan e- gyént, aki jó előadó és jártas azokban a dolgokban, amelyről előadnia kell. Erre oly idősebb egyén alkalmas, aki alaposan ismeri a község jelenlegi helyzetét és munkája után becsüli a helyi lakosság. Mondani sem kell, hogy a kultúrelőadás idejét jó válasszuk meg. Mindig akkor tartsuk meg az előadást, amikor a lakosság közül a legtöbben jelen tudnak lenni. KÜLÖNÖSEN FONTOS, hogy ' a választás előtti vasárnap, illetve héten okvetlen tartsunk színelőadásokat, kultúrfellépéseket. A választás előtti napon — tekintettel arra, hogy szombatra esik — ünnepi felvonulást is szervezjißtünk. Ének és zeneszóival vonuljunk fel a főbb útvonalakon és utána tartsuk meg a kultúrműsort. Természetes, hogy a kultúrműsor látogatása ingyenes, belépési díjat ne szedjünk. Kívánatos, hogy minden alapszervezet legalább két kultúr előadást tartson a választás tiszteletére és a választás napját is tegyék ünnepélyessé. Nagyon szép, ha a CsISz tagok csoportosan vonulnak a választási helyiség elé, hogy ott leadhassák szavazatukat. A <CsISz tagok vonják maguk közé a szervezeten kívül álló fiatalokat is, mert így, ha közösen dolgoznak, eredményesebben tudják bebiztosítani a választás sikerét. B. I. KICSI MŰK Egy jelenet a kicsi Műk filmből. A kicsi Műk egy arab népmesének, az ezeregyéjszaka egyik meséjének a filmfeldolgozása. Igen szép, érdekes színes film. A filmmese egy arab város terére vezet bennünket, ahol egy gyereksereg egy idős agyagműves bácsit kerget. Az agyagműves egy műhelybe menekül, s felmászik az egyik edényállvány tetejére. A gyerekek utána tódulnak, egy csomó edényt összetörnek s ezért ki szeretnének menekülni a műhelyből. Nem tudnak azonban kimenni, mert az agyagmüves becsukta az ajtót. A gyerekek könyörögnek, hogy engedje ki őket, ö azonban ezt egy feltételhez köti. Meg kell hallgatniuk egy mesét. A gyerekek kelletlenül egyeznek bele. Az agyagműves elkezdi a mesét. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyelnek, s mikor kis szünetet tart kérve-kérik, hogy folytassa. A mesében az öreg agyagmüves egy kis fiúnak kicsi Muknak mondja el élettörténetét. Szülei korán meghaltak, s nem volt aki a gondját viselje. Elmegy szerencsét próbálni. Hosszú ideig ment, mendegélt, pusztákon, sivatagokon át, míg egy várkastélyhoz jutott. Itt egy' csodacipőhöz és egy csodapálcához jut. A cipőnek nagy hasznát veszi, mert gazdáját olyan gyorsan viszi, hogy még az oroszlán sem érhette utói. Kicsi Műk a cipő birtokában a szultán szolgálatába áll. Legyőzi a szultán futárát egy igen izgalmas futóversenyen s ezért a szultán igen magas rangra emeli. A szultán kertjében séta közben kiugrott kezéből a csodapálcája s a sziklák fölött pörögni kezdett. Elhányta ezért a sziklákat, s ott sok aranyat talált. Magához vett az aranyból annyit, amennyi a zsebébe fért s egy rabszolganőt váltott ki vele. A szultán főemberei elcsodálkoztak, hogy honnan vette a sok aranyat. A herceg, aki a szultán lányát akarta feleségül venni, aranyat követelt tőle. Kicsi Műk a sziklához megy, a főutak követik. Mikor megmutatta j az aranyat, lefogják és a börtönbe I vetik. Pálcáját és a cipőjét elveszik, j s csak nagy nehezen tud szabadulni. ! Visszatér szülővárosába. Ütközben csodafügét talál, amitől az embereknek nagy állatfülek nőnek. Otthon i barátja elpanaszolta neki, hogy sze- I réti a szultán lányát, s ő is viszont szereti, de nem lehet a felesége, mert az apja a herceghez adja. Kicsi Műk az esküvő napján eladja a szul- : tán embereinek a fügét, akiknek a lakodalmon nagy állatfülek nőttek a fejükön így csúffá tette a herceget is és a szultán sem követelte, hogy a lánya felesége legyen az állatfülü hercegnek. Ekkor kicsi Műk orvosnak öltözött s barátjával a szultánhoz ment. A jósnő bebizonyította, hogy el tudja távolítani a csúf állatfüleket. A gyógyítás híre eljutott a herceghez is, de őt nem akarja meggyógyítani- kicsi Műk. Ezért nagyon megharagszik a herceg s kardjával le akarja Nyígni kicsi Műk fejét. A döntő pillanatban ott termett azonban kicsi Műk barátja, aki nagy küzdelem után legyőzi a herceget, s ezzel elnyerte a szultán lányát feleségül. Kicsi Műk elérte célját, boldoggá tette a barátját. * Az öreg agyagműves meséje nagyon tetszett a gyerekeknek, s nagyon megszerették érte. Nem gúnyolták és nem üldözték többé, hanem segítettek neki az edénykészítésben s a piacra is kisegítették vinni az edényeket. A gyerekek örömükben az öreg edényművest is a hátukon vit- ték ki a piacra. A kicsi Műk találkozása a varázslóval. VLADIMIR M1NÁC: Marka, a talált gyermek Másnap, az esti fejésnél az istálló elé kezdtek szállingózni, kerülve egymás tekintetét és az üdvözlést csaknem szégyenkezve motyogták el. — Te is eljöttél? — Én is ...... — Csodát látni?.. ■. — Azt.. y He, he, he ... Uhrin, az öreg fejő igazítja. útba az érkezőket, kezével az istálló belseje felé bökve, fogatlan szájával csalafintán vigyorogva. — kiváncsiak Vagytok ugye? Ott van az a csodatevő! Markát egyszerre egész csoport veszi körül, férfiak, asszonyok; . a hátrább lévők lábaujjhegyre állnak, hogy jobban lássanak. A komolyabbak, akik oldalt maradtak, szótlanul, de igen alaposan néztek meg mindent; egyszer közelebb furakodtak és tüzetesen vizs- gá'tatták Maiinát, komolyan bólogattak, majd visszamentek eredeti helyükre. A többség felkészült arra, hogy Markával harcot kezdjen, gúnyosan kinevetve megszégyenítse és megtörje I amint ők képzelték) a büszkeségét, amely bizonyos újításokkal be- léjök köt, vérig sértve őket. Marka éppen a tehén tőgyét masszírozta. Érezte, hogy ellenséges indulat zárja körül, de fejét fel sem. emelte. Keze remegett, ám a megszokott gyúrómozdulatokat. gépszerűen végezte, csaknem önműködően siklott a mirigyen. Az emberek közelebb jöttek, szorosan befogták ellenséges gyűrűjükbe. Valaki a fiatalok közül bántóan felröhögött. — E ... he. he... Ha. ha, ha. ... És a nevetéstől fuldokolva csak üggyel-bajjal tudta kinyögni: — Hanem csodára húzza..: a nagy csecsnél ■. • ha. ha, ha! — He, he, he... — tört ki az as,z- szonyok nevetése. — Ha, ha, ha ... csatlakoztak a férfiak is mély 'hangon. — Igazán milyen mesterien húzza .,.'. Nézzétek már ■. ■ Ha, ha. ha... Marka haragosan felemelte fejét. De amikor méglátta az őt körülvevő nagy sokaságot, megijedt. Ügy tűnt fel neki. hogy a tátott szájak már- már bekapják, közvetlen közel fehér, sárga, fekete fogak villanok, vagy sötétlenek fenyegetően, mintha a torkába szeretnék vájni magukat, — hát még a szemek! a szörnyűséges, gonosz szemek csillanpsai mintha kárörvendő irigységgel merednek rá. Haragja eloszlott. Bátorsága megtört. A zsámolyon ülve egészen magába rbskadt, ajkába harapott, hogy elfojtsa sírását. Ellenszegülhet ő, Marka, a talált gyermek, aki csak azért jött a világra, hogy terhére legyen az emberiségnek, — amint ezt hosszú éveken keresztül erősítgette az öreg Stefánekné — ellenszegülhet ő, az egész falu ellene irányított, előre elkészített kíQunyo- lásának? Hisz ilyen együttes itámadás letört már erősebb embereket is, csak kevés embernek volt gátorsága szembeszállni az egyakaratú faluval és aki megtette, azt elpusztították. — He. he . . ■ — Ha. ha, ha . . . És újra a röhögéstől fuldokló hang: (novella-részlet) . — He, he, he ... már hogyne adna Marina, ha ilyen jól húzza, gyúrja ... He, he. . . Az asszony is. . . he, he ... he, he . .. — Ha, ha, ha ... Marka ijedten néz szét a tömegen, segítséget keres. Hol van az öreg Salvia? Hanem az öreg Salvia éppen nem volt 'sehol a közelben, talán az irodában volt. Csak a szörnyűséges, vigyorgó arcok szűk gyűrűje .... Hanem nekigyürkőzve belépett a Markát körülölelő körbe és egyenesen Marka arcába kiáltotta az öreg Ste- fánéknétól hallott szavakat: — Boszorkányság ...! boszorkány!... Marka tenyerébe rejtette arcát, aztán hirtelen felugrott, fellökve a zsámolyt, beleszúrta magát az őt körbefogó embergyűrűbe, kétségbeesett erőlködéssel keresztültört a körön és eljutott az ajtóig. Az istálló középső ajtaján éppen akkor fordult be Pa}yo és értelmetlenül nézett a félhomályban szorongó tömegre. Marka még meglátta, de az volt a benyomása,' hogy Palyo is rajta mulat. — Pedig Palyo Marka után kiáltott, de Marka ezt már nem hallotta. Szaladt a téli estében, el — elbotolva a csúszós, göröngyös talajon, néha el is vágódott, de újra felugrott és futott, futott tovább, mintha eszét vesztette volna. Csak el, el ■.. Csak minél hamarabb el tőlük, nem látni őket, nem hallani...! Beszaladt a közeli, az istállók mögött kezdődő fenyvesbe. A hó alatt ropogott a száraz gally. A fák koronái sötétek voltak, felülről semmi fény nem hatolt be\z erdőbe, csak a földön világított a hó. Jeges, éles szél süvített. Marka önkéntelenül szorosabbra húzta teste fölé kib bekecsét. - Lekuporodott egy százados fenyő törzse mögé, hogy ne érje az éles szél. A hidegtől fogai vacogtak. Csöndesen felsóhajtott. — Jaj! istenem •.. Hát így, mindennek vége. Visszagondol egész életére, álmaira s bizony végtelenül sajnálja saját magát. Nusira is gondol. És gondol a vonalazott füzet bejegyzésére is. Nem teljesítette. Nem tartott ki. Vége, már mindennek vége. De vájjon teljesíthette-e? Hiszen könnyű dolog beírni egy sort a meg- vonalozott füzetbe, — hanem hogyan teljesítsük a kötelezettséget ilyen akadályok mellett? Nusinak könnyű dolga volt, neki segítettek az emberek. Ki segít neki? — Jaj! istenem...,! Mit tegyen? El kell mennie, itt kell hagyni a falut, — ez bizonyos, hanem hová menjen? Hová menjen megaláztatásával?! A fák között száguldott a szél és a nagy törzs köré fútta a havat, fázott, egész testében remegett. Ám meg sem mozdult, meg sem kísérelte Jerázni \ tagjairól ezt a különös, kezdődő zsibbadó, ■ álmosító dermedtséget. Haljon meg inkább...! Hadd szán-' iák majd, hadd sirassák ... ! Szemét lehúnyta, megbékélve halála gondolatával, hiszen halálával bosszút áll a megaláztatásért. És Palyo? Ne legyen nyugalma haláláig! Feje lassan mellére csuklóit. Palyo már félórája keresi — végre eszébe jutott az erdő. A gyakran fellobbanó gyufafénynél megtalálta Marka lábanyomát az érdőszéle havában. Követte a nyomokat. A fa tövében kuporgó leány testébe majdnem belebotlott . — Marka! Meg sem mozdult. Kendőjét, bekecse hajlásait finom hó lepte be. Palyo sietve beburkolta hatalmas, bárányszőrmés kabátjába és erőlködve karjába emelte. — Marka, Marka .. .1 rebegte kétségbeesetten és az életéért való rettegés egész valóját áthatotta. Megdermedt arcát arcához szorította, rálehelt, így akarván öt életre kelteni, felmelegíteni; szempilláján olvadni kezdett a hó, harmatgyönggyé változott. Üjra szél kerekedett. A sűrű fenyvest jellemző porhó a szél erejétől forgásba lendült, csavarodva pergett tölcséralakban, majd hirtelen nekiiramodott az erdőnek, apró hegyes tűivel teleszurkálva az ember arcát. — Marka ... Marka .. .! Palyo hosszasan, aggodalmasan nézte Marka.mozdulatlan arcát, amelyen mintha élet jele már nem volna. Fejében csak egy gondolat lüktetett fájdalmasan: ha meghal, megölök valakit, ha meghal, megölök valakit. Ford. SIPOS GYŐZŐ * I
