Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-10 / 89. szám

!.»<®<^^CsCH^CSQ<^<^CV<^}CaKJHas<aOrü#C&Or<*»C&0[<«CB' ÚJ IFJÚSÁG 1954. november 5. ^O^OH^C^Oír<^C^Oí<^C^Oí v a —'i s-taf y;-*^&0,-í Qy&itell vaiisjmk guiuást e*vú iá a „Kégt oAany vi&ág&a. P ♦ ? ^^-^-v-^íTv»*vv^n*-vio«t>*^Dí}s*e4DíD«>,o^írvr>«c^r>íDIw*HoeD«>iD«>«' o«cHDSDíiö4Q«&&>io«D#>‘o£sfm3^!o4D«ö<i»4oao*cHDSD^teD!^ i >&>io©o*©A">eo£vio«oírv‘r'*^--‘^^^ Haf választási tréfa „Milyen a nagyságod választási Pro­gramm ja ?” „Nagyszerű : Pacal leves, gulyás kiflivel, virsli és két söröcske .. .** Mit gandolsz, a bérháztulajdonosok párt­jára szavazzunk, vagy melyikre ? ... Most tehát felesküdtetek, hogy az agrárpártra szavaztok. Vigyázzatok, az eskü megszegését törvény bünteti. Fickó ! Ma választások vannak ! Egy lé­lek se jusson ki a kaszárnyából, mert.... Ágnes, csomagolhat ! Pontosan tudjuk, hogy kire szavazott. Mars az urnákhoz ! Megfaltátok a gu­lyást, felöntöttétek a sört, lóduljatok állampolgári kötelességeteket teljesíteni ! A kapitalista országokban a választási kampányt néhány „speciális' jelenség” jellemzi: kényszer, terror, kor- rupció és a szavazatok „megvásárlása”. Különösen kitűnnek a választás előkészületeiben az Egyesült Államok vezetőkörei, akik képesek még a „tiszta demokrácia” más országaiban is alkalmazni a fent említett bevált módszereket. így Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Nyugat-Németországban. Bár e módsze­rek nem újkeletűek, kitűnően ismerték és alkalmazták már az Osztrák-Magyar Monarchia „kitűnő államfér- fiai és politikusai“ is. Akkor nemcsak azoknak a terroristáknak virágzott az élete, akik a munkából való ki­dobással fenyegették a választókat, vagyis a csendőrségnek, a királyi hivatalnokoknak, hanem a kortesek is megsütötték a maguk kis pecsenyéjét a tűz mellett. Az agitáció fő eszköze gulyás, sör és virsli volt. Nem sajtóhiba ez kedves olvasóink, ha első látásra kicsit furcsának is tűnik, ez a fizetési eszköz. Kérdezzétek csak meg nagys/üleitektől. Igen érdekes történeteket tudhattok meg tőlük a monarchia, vagy a masaryki de­mokrácia idejéből, vagyis abból a „régi arany időkből”. A választási gyűléseken hatalmas katlanban rotyogott a jószagú gulyás. Az éhes munkanélkülieknek jól esett a vendéglátás Sokan végig is ették és itták minden vendéglátó pártnak a gyűlését. Persze, ha nem kényszerítették őket valamiképpen, arra a pártra szavaztak, amelyre akartak. * JAROSLAV HASEK: Fábián Vocko mesterségének alkonya Fábián Vocko t'alahol a visegrádi negyedben lakik. Foglalkozását na­gyon nehéz lenne meghatározni. Még az a bibliából megszokott „ég ma­dara. aki nem vet, mégis arat, mégis begyűjt” meghatározás sem illet rá. Fábián Vocko becsületesebben él. Jobban mondva, becsületesebben élt. Ma valamennyi mesterségm hanyat­lóban van. így az 0 ipara is zsák­utcába jutott, úgy tűnik, mintha nap- ról-napra értéktelenedne. Az az idő, amikor a visegrádi negyed istene JUDr. Karel Cernohorsky naponta pa- rolázott vele, eltűnt, elnéptelenedik a „Fekete-hegy^’-vendéglő és megkese­redik valamennyiük élete, akiket ő gyűjtött szárm/ai alá... Fábián Vocko egészen a legutóbbi időkig megrögzött Ifjúcseh párti volt. Az nem elégítette ki, hogy belépett a pártba. Agitált, verekedett értük és kortyolta az ingyen osztogatott sört. Eh! Ne is emlegessük! Ez volt hát Vocko úr mestersége. Választások idején igazolványok után látott-futott, hamisan szamzott, agitált, plakátokat tépett, választási gulyást evett, választási sört ivott és választási szivart füstölt, ünnepelte a győzelmet, vagy osztozott a vesztés búbánatában. A választási kampány­ban megtakarított pénzecskéből aztán eléldegélt a következő szavazásig, (az Ifjúcsehek gavallérosan fizettek.) Az ipar nagyszerűen ment, mert Prágában csaknem hetenként van miamilyen választás. Ö mindegyiken ott volt és minden lépést jól megfizettetett. Ha figyelembe vesszük befolyását és kap­csolatait, nem tagadhatjuk, jogosan tette. Eh! Ne is emlegessük! Legutóbb Metelkának csinálta a választást. Nem valami nagy kedvvel ment bele a Cernohorsky iránt érzett szerétéiből, mert annak tiszta lelkiismeretiről meggyőződött, dehát a mesterség, az mesterség. Így hát vállalta. Két hónapig úgy élt. akár egy bá­ró. Potyán evett, ivott, ingyen kocsi- kázott. autón járt. Metelka győzött. Vocko szép kis tökét kapart össze. A választásban mindenki megtalálta a számítását. Ettől kezdve szívvél-lélekkel az Ifjúcsehek pártjához tapadt. A párt­titkárságon nevét piros tintával ve­zették be a kartotékba, ami — a be nem avatottak kedvéért — annyit je­lent, hogy rendkívül lelkes és harcos párttag. Piros tintával írták be Sisov kisasszonyt is és a babonás Viková- Kunetickát, Dr. Tobolkát, Fr. Souko- pot is többek között. Közeledett az Ifjúcsehek kongresz- szusa, a nagy „Nap”, melyre több ezer küldöttet hívtak meg. Egyikük a közkedvelt Fábián Vocko volt. Az ipar valahogy befagyott az utóbbi idő­ben. talán mozgásba lehet hozni. A közös ebédet már meg sem várta. Csalódott a kongresszusban, szé­gyenletesen csalódott. Ki mit evett, ivott, maga fizette. Ingyen csak a szónoklatot kapták. Vocko abban reménykedett, hogy a számlákat minden bizonnyal utólag kiegyenlítik. Eljött május elseje, a 17 ifjúcseh ipunkás május elsejéje, akik ez évtől kezdődően minden éven az Intema- cionáléval. az egész világ proletariá­tusával ünnepelnek majd. Május elsejére is meghívták Voc- kot. Megjelent pontosan, akárcsak máskor a választási gyűléseken, vagy a választási bizottság összejövetelein, ahol ingyen sör csörgedezett és íny­csiklandozó gulyás illatozott. Sokat be­széltek az Ifjúcseh párt hatalmáról, erejéről, gazdagságáról. Minden el­képzelhető dolgoról szó esett. Vocko hallgatta és ivott. Hiszen május elseje van, az Ifjúcseh munkásság első ün­nepe, amelyre a visegrádi negyed szer­vezete nyolc „munkást” küldött az 0 felügyelete alatt. Élhangzottak a lelkes szónoklatok, a taps elhalt valahol. A tüntető felvo­nulás elmaradt, mivel a pozitív poli­tika pártja nem szereti az utca poli­tikáját. Nyugodtan, zajtalanul oszlottak széjjel \ A sörnek, gulyásnak és napidíj megtérítésének se híre — se hamm. Mi ez? Ez volt Fábián Vocko második sze­rencsétlen napja. Azzal vigasztalta magát, hogy a számlát bizonyára utólag térítik meg.» Egy nap. Másik nap. Harmadik nap. Egy hét. Sehol semmi. A vára­kozás hiábavalónak bizonyult. Talán csak nem került Fábián Vocko a fele­dés homályába? Senki sem jelentke­zett, hogy megfizesse Vockónak a kongresszuson és a május elsejei ün­nepségen való részvételét, tapsát és „nagyszerű!" felkiáltásait. Eltűnt ta­lán a vezetők kobakjával a lelkes tagok iránti tisztelet? Fábián Vocko elment érdeklődni az egyik visegrádi negyedben lakó veze­tőhöz, miért nem kap fizetést a meg­rendelt feltépéséért. Válaszul lesújtó hírt hallott, A párt állítólag nem térít meg semmit es ezentúl sem fizet. A tagság áldozat- készségére és lelkesedésére számít. Vocko megrendült... Hazament és jellegzetes betűivel megírta: T. Ifjúcsehek Pártjának Titkársága Prága. Tudatom, hogyha a szokásos díjat nem térítik meg a kongresszuson és a május elsején való megrendelt rész­vételemért, kilépek a pártból. A mel­lékelt részletes számla szerint 67 K. 51 fill, jár nekem. Gz a legalacso­nyabb összeg, amit a jelenlegi kon- kurrenciára való tekintettel, felszámol­hatok. Személyi kiadásaim az összeg­ben bennfoglaltatnak. További szolgálatukra kész Fábián Vocko. Hogy az egész eset kinek a javára dől el, azt nehéz megjósolni. Tény azonban, hogy Fábián Vocko mester­sége egyre kevesebb hasznot hajt. Ilyen idők járnak? Sz. B. fordítása. Hogyan szavaztak valaha Piripócson elképesztően kevés résztvevővel Közhíré tétetik, lioey este a „Napsaivá r” csárdában választási gyűlés lesz, sörrel. Várj csak apókám, mielőtt elindulsz ke­resztet vetek rád, nehogy belekeveredj a választási gyűlésen a vitába ... Politizálhatnak, de a bíró szigorúan meg­tiltotta a nézetek kicsrélését Azt a keserveshétnemjóját ! Engem nem fog holmi tanárember letegezni, nem őriztünk együtt libát. Emberek, csak nyugodtan, megfontol­tan, valahogy csak megegyezünk ... Azért furcsa egy dolog, hogy minden valászatáskor gyengélkedik a falu há­romnegyed része. in A képviselő úr nem így gondolta C ok-sok érdekes dolog megesik napjainkban. Hadd mondjam el azt a történetet, amit Gergely bácsitól hallottam nemrég. Úgy adom tovább, ahogy tőle kaptam. Tömör, fekete bajszát már meg­csípte a dér, a betyáros ha] is ritkul már, de a megtört öreges arcból kivillan az akaratos szem­pár, ahogy elbeszéli életének egy szakaszát. „Alig tizenöt éve annak, hogy Sándor fiam bevégezte az elemi iskolát. Ügy fogott a gyerek esze, hogy a tanító néha maga helyett is kiállította a pódiumra, ha dolga akadt. Gondoltam, ha már ilyen szorgalmas, éleseszű a Sándor, ta­nuljon hát tovább. Beadtuk a kér­vényt két gimnáziumba is, de visszajött a pecsétes levél, hogy nincs hely. Választás közelgett. Elmentem a képviselő-jelölt úrhoz, hogy igazítsa valahogy el, a Sán­dor gyerek ügyét, meghálálom. Nyájasan fogadott. Csupa „tessék Gergely bácsi“ „meglesz Gergely bácsi” „tanárt faragunk a fiából“ volt az egész ember. Szivarral, édes pálinkával kínálgatott. Engem szerettek a faluban. Ki­lenc holdamon úgy gazdálkodtam, hogy a szomszéd járásokból is el­jártak megnézni termésemet. Szé­gyen ide, szégyen oda, nekem megtetszett a képviselő űr ked­vessége. Rá is szavazott a magam­fajta legtöbbje a faluban. A Sanyiból mégsem lett tanár. A választás után addig jártam a képviselő úr nyakára az iskola ügyben, hogy megsokalta, oszt rámförmedt, hogy adjam ipart ta­nulni, annak van jövője. Nem is kilincseltem én tovább. Esztergá­lyos-lakatos lett a Sanyiból. De nem akármilyen. Ügy ismerte a szakmáját, akárcsak egy művész. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem hiszek a Virág képvi­selő úr féléknek. ígért az fút-fát, toronyórát aranylánccal mindenkinek, csak hogy rá szavazzanak. Utána meg szemérmetlenül letagadta, úgy tett, mintha nemzetépítő nagy gondok miatt, be se férne a ko­bakjába a mi ügyes-bajos apró ba.junk, kérelmünk. Hej, hol vannak már azok a szélkakasok! — mosolyog huncu­tul Gergely bácsi, bajsza alatt és öregesen aprókat nevetve sorolja tovább: „De nemcsak Virág úrékat vitte el a vihar, hanem odaveszett az egész rendszer, amely ilyen kele­kótya, nagyivó, jókártyás ficsuro- kat ültetett a nép nyakára. De, hogy a történetet befejez­zem, Sanyi fiamból a felszabadulás után gépszerelő lett, most pedig a gépállomás igazgatója. Nem azért mondom, hogy dicsérjem, mert az én sarjam, de úgy tudja komman- dírozni azt a sok traktort, a gé­pet a járásban, mintha mindig azt csinálta volna. Igaz, hogy azóta sokat tanult és most már az egye­temet csinálja, pedig nem is kilin­cselt senki ember fiánál a tanu­lás miatt“. — Ez aztán igen! — csettintünk elismerően. „Várjon már, ne szóljon bele, mert a legfontosabbat még majd kifelejtem. Hát az én Sanyi fia­mat most képviselőnek javasolták a járásban. Én nemigen hittem benne. Azt gondoltam, hogy bo­londoznak velem. Az ilyen örege­ket mint én szeretik a fiatalok ugratni az új dolgokkal. De jött a népgyűlés és az egész falu előtt bemutatták Sanyi fiamat, a leendő képviselőt. Ilyen világ van ma. Azért mégis csak jól megmondta a nagyságos Virág képviselő úr: adjam iparos­nak a fiamat, annak van jövője. Hát van jövője! Benne bízik az egész járás munkásnépe. De ilyen jövő biztosan nem fordult meg Virág képviselő úr agyafúrt ko­bakjában — fejezi be kacagva Gergely bácsi. Nem mond többet, igyekszik munkába. Nem is baj. Benne van ebben az egyszerű történetben a dolgozó ember felemelkedésének egy gyöngyszeme. SZŰCS BÉLA ■ ■■■■■■■■BBBBBBBBBaBaBBBBa,,aaa,,,,aaaaaaaaaaaaa,,aaaaaaaaaaaa,,aa,,aaaaaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents