Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-10 / 89. szám

1954. november 10.

3

^V»A^AA^r✓V^^AAAAWvW^AAA/7yA/WyA/^AWVWVVV^A/W^^

Dudás Ilona — a DJemzetgyűlés jelöltje ij

Dudás Ilona Rimaszombatból jött Bratislavába, a Béke-üzembe dől- < gozni. . 5

Megígérte szüleinek, hogy segíti majd őket. Hiszen még hat húga < ■ maradt a szülői háznál, elkelt a segítség. Szorgalmasan hozzá is to- S gott a munkához, a pénz kereséséhez. S

Fonónő lett, Alig telt el egy i hónap, amikor már kitűnt a töb- s biek közül. Nemsokára a fonoda legjobb munkása lett. 72, sőt 100 tekercses teljesítmény mellett csak egy-két kilogramm selejttel dől- J> gozott. Ugyanakkor a többiek 60 > tekercsnél 6—8 kilogramm selejt- ? munkát végeztek. <

Sokan nem értették meg. Vol- c tak, akik gyanúsították. Azt mond- < ták, hogy csal. Persze, senki sem tudta állítását bizonyítani, a szemébe nem is mondták Vneg nyíltan, csak a háta mögött suttogtak.

A mester sem hitt neki.

Egyszer ellenőrzésre került a a sor. Mindenki örült. Dudás Ilona is, hiszen végre igazán bebizonyíthatta, hogy munkateljesítményét nem csalással éri el, hanem igazságos, becsületes úton. És ezen a napon Ilona kiváló eredményt ért el: nyol óra alatt 80 tekercs teljesítményt ért el 1.60 kg, selejt mellett.

Hazánk legkorszerűbb cementgyára

Dudás Ilona szívesen tölti szabad idejét olvasással. Ezenkívül igen szeret színházba, moziba járni.

A Morva Kapu küszöbén, a Beeva-folyó festői völgyében fekszik Hranice város, amelynek közelében az elmúlt öt év alatt egyik legnagyobb, s egyben legkorszerűbb technikával berendezett cementgyár, épült fel. A cementgyárat ez év áprilisában helyezték üzembe. Üzeme — a nyersanyag kitermelésétől kezdve egészen a cemenfes papírzsákoknak a vasúti teherkocsikba való berakásáig — teljesen gépesített, sőt nagyrészt automatizált is. A cementgyár termelését tökéletes diszpécser-berendezés irányítja és egy további vívmánya, hogy az üzemen belüli és kívüli terület teljesen pormentes. A fehér füst. amely a gyár hatalmas kéményéből felszáll, csakyjun tiszta gőz, mivel a régi cementgyárakban a kéményen át a légkörbe jutó kiégetett anyagrészecskék 99 százalékát itt egy tökéletes portalanító készülék fogja fel. Ez a készülék a maga nemében a legkorszerűbb egész Európában. így a hranicei cementgyárban megvalósulnak mindazok a követelmények, amelyekre hazánk az ipari termelésben olyan nagy súlyt helyez: a higiénikus, egészségügyi szempontból kifogástalan környezet az üzemben és annak környékén, továbbá a nehéz fizikai munka kiküszöbölése gépek segítségével.

A hranicei cementgyár üzembehelyezése népünk újabb győzelmét jelenti a szocialista rendszer megvalósítása terén. A hranicei gyárban előállított cementből további nagyszerű alkotások: vízduzzasztó gátak, ipari üzemek, iskolák és lakóházak épülnek.

Dudás Ilona, a gyár fiatal m unkásnóivel beszélget,

? Ettől a naptól az üzem munkásai becsülik Dudás Ilonát. Köztársa<J sági elnökünk is kitüntette munkájáért.

5 Dudás Ilonát, aki munkájával megszerettette magát, a dolgozók a $

S Nemzetgyűlésbe javasolják. S

Először az urnák előtt

A nyitrai pedagógiai iskola egyik legjobb tanulója a harmadikos Ra- nanska Viera azok közé a fiatalok közé tartozik, akik először állnak majd az urnák elé, hogy szavazzanak. Mikor megkérdeztük, miért szavaz a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire, így válaszolt. „Szegény munkáscsaládból származom, a hat testvér közül én vagvok a legidősebb. Tudom mit jelent számunkra ez-a rendszer, amelyben ma élünk. Sokat gondolok arra, hogy hogyan is élne a mi családunk, a többi munkáscsaládokkal együtt, ha hazánkban még most is a kapitalisták uralkodnának. Biztosan én

sem tanulhatnék és a testvérem sem járna a felsőbb technikai iskolába, Ma édesapám a Szövetségi Vasútvonalon dolgozik és szépen ’keres. Igaz. ahol hat gyermek van a családban. sok mindenre van szükség. Én internátusbán lakom, havonta 420.- korona ösztöndíjat kapok. Nagyon örülök, hogy tanulhatok és a tanítói pályát választhattam, de nem felejtem el azt sem, hogy ezt csakis a mai demokratikus rendszerünk tette lehetővé számomra. Ezért várom oly örömmel a választásokat, s ezért szavazok majd a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire.”

Tavaly, vagy azelőtt? Erről ne beszéljünk. Kellő segítséget senkitől sem kaptak a fiatalok, s ők is felelőtlenül fogták fel az ügyet. így a helyzet mindig ugyanaz maradt: papíron élt a szervezet.

Egy hónapja, hogy új vezetőséget választottak, s új elnököt az élre, Gódányi Árpádot. Azóta az egyik oldalon sok minden megváltozott, de a másikon minden a régi.

Vegyük csak szép sorjában. A faluban lévő EFSz egy év alatt nagy fejlődésen ment keresztül. E szó, hogy „nagy“, nem túlzás, nem szépítés. Időben elvégezték a nyári munkát — nem úgy, mint tavaly, a kukorica- és répabegyűjtés körül sincsen semmi baj. A szövetkezet elnöke — akit különben mindenki csak Kálmán bácsinak szólít — maga mondja, hogy nem kell már bíztatni senkit sem a munkára, dolgoznak a tagok hajnaltól késő estig. Az igazságos, pótjutalmazás buzdítólag hat. Aki a megállapított hektárhozamnál több kukoricát termelt, felét kapja a kitermelt mennyiségnek. így persze, akik becsületesen gondozták a kukoricát, most szekérszámra hordják haza a terményt.

Egy helyen történt csak hiba, a dohánynál. Ezt is megoldották. Kivonult az egész falu, — s nehogy dér érje, — letörték egy nap alatt. Persze, a fűzés, az osztáyozás már nem ment ilyen gyorsan. Veszélyben forgott a dohány. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy „megalakultak a fiatalok“. (Sajnos, azt a nevet, hogy CsISz, kevesen ismerik a faluban.) Méhes elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára elment a gyűlésükre, beszélt nekik. A vezetőség határozott: holnap estére megyünk a szövetkezeti dohányszárítóba dolgozni. Ez a határozat mindenkire kötelező. Nem a legszerencsésebb forma — de fő, hogy mégis ott voltak mindannyian.

Nem mondom, jónéhányan az öntu- datosabbak közül már előre látták, mit jelent majd a szövetkezetnek ez a segítség, de nagyon sokat közülük mégiscsak „a mindenki számára kötelező” húzott oda. Lehet, hogy nem végeztek százszázalékos munkát, de dolgoztak, igyekeztek. Méhes elvtárs s a végén már Kálmán bácsi is ott volt közöttük, s a nyomott hangulat feloldódott, nevettek, daloltak, jól érezték magukat. Nem akarom azt állítani, hogy azon az estén szerették meg a közös munkát, de hogy az az este nagyon sok akadályt lerombolt, s igen-igen közel hozta egymáshoz a faluban lakó fiatalokat, ezt ők maguk érzik a legjobban.

Azelőtt, úgy vasárnap délutánonként az iskolában jöttek össze, beszélgettek, s a gramofon-zenére nem egyszer táncra perdültek. Persze ide nem járt be mindenki. Nem csoda hát, hogy a másik este a dohányszá- ritóban már élénk tervezgetés folyt. Sok mindent akartak, — de kevés volt még a pénz. A következő alkalommal, a szereposztáskor, — három egyfelvonásos színdarabot tanulnak — már nem csak terveztek, de kértek is. Kérték vissza a szobát, amely az övék volt, de mivel a szervezet valóságban nem létezett, a nemzeti bizottság elnöke kiadta használatra s jelenleg raktár. ígéretet kaptak, pedig szobára volna szükség azonnal. A

Mélán, elgondolkodva lábalok a gödrös, avarlepte úton. Már nincs messze a falu.

Körtvélyes. Régen jártam erre. Évekei ezelőtt. De még emlékszem mindenre. Ismerősöm ez a kopárszürkére őszült domb, a Nyírjes. Az eve- tesi híddal is találkoztam már. És itt a vén körtefa is. (Emlékszem, egyszer körtét hajigái tunk róla, oszt’ nagyon megzavartak. . .)

Csak most már minden haldokló. Igazi, nagy ez az ősz.

Ismerem a falut is. Sokkal kisebb, mint a mienk. De az emberek ugyanolyanok.

Csak az ..inasok” nem olyant)1,', mert mindig megvertük futbfdozás- ban őket.

Hej. de régen is volt. . .

* * *

Formás fiatalasszony áll az ajtóban Nem lehet több huszonötnél.

Kissé megszeppen, amikbr nekiszegezem a kérdést:

— Itt lakik a fiatalság vezetője? — Kérdezem, mett ide küldtek.

Egész belepirul, szemmel láthatólag zavarban van.

— Nem, nem ■ . . nem is tudok ilyesmiről — mentegetőzik.

De azért betessékel a konyhába. Kifogástalan, vasárnapi rend. Székkel kínál, de nem ülök le.

Engem a fiatalság érdekelne. Nem tudom, hogyan kezdjem. Látni, hogy más gondjai vannak. A férje kórházban van, a túlsó szobában félév körüli fiúcska sírdogál.

—. Nem is volt itt ifjúsági szervezet, Körtvélyesen?

Gondolkodik. Mélyen, mintha valami régmúlt, leánykori emléket kellene elökalamolnia. Azt mondja, hogy ha agyonütik, akkor sem tudja megmondani. Pedig még ő is fiatal. Meg is mondom neki. Újra elpirul. Feloldódik a feszültség. Elmondja, hogy Polgári Gézánénak hívják. És hogy Csemadok lenne a faluban, ő az elnöke, de nem dolgozik, nincs neki ilyesmire ideje. Nem bánná, ha leváltanák.

Én csak elismerően bólogatok.

* * *

Hova, s merre? A kocsma ajtaja nyitva van.

A kocsma Körtvélyesen is csak kocsma. Füstös, pálinkaszagú még sokan vannak benne.

Többnyire fiatalok.

Egy derék, sötéthajú, fiatal azt

mondja, hogy nem igaz. Mert igenis van Körtvélyesen ifjúsági szervezet. Elhiszem, mert azt is mondja, hogy ő áz elnökhelyettes.

A munkájuk után nem érdeklődöm, hiszen még csak egy hónapja, hogy léteznek.

Többen is csatlakoznak hozzánk. Az olvasás után kérdezősködök. Valaki azt mondja, hogy ők csak pénzt szoktak olvasni. De nem egész így van. Van könyvtára a falunak. Az Uj Szó is jár, de az Uj Ifjúságról nem i.% hallottak. Hogy miért, fene tudja.

* * *

A-z egész Torna-völgyben nincs még egy olyan kultúrház, mint Kört- vélyesen. A tavasszal fejezték be az építését. Megyünk megnézni.

Csillog a szemük. Rettenetesen büszkék rá. Az egyik közülük (idősebb, valamilyen vezető a faluban) sorban számolja az ablakokat. Tizenkettő! Vannak, akik hangosan utánaszámolják.

Ők mosolyognak, én nem tudok felvidulni, valami bánt. Az, hogy „ki kellett kulcsolni” a kultúrházat. Vasárnap délután van. áll a szép kultúrház, új. híres az egész völgyben, vasárnap, — és nincs benne egyetlen ember sem. Mostoha.

* * *

A bíró udvarán a legelő ügyről folyik a szó. Itt van Zsebík Mihály is (nem biztos, hogy Mihály a másik

neve) a pártelnök. Az egyik azt mondja, hogy, úgyis már csak a földet nyalja a marha, minek hajtani■ . . A többiek meg ellenkeznek. Főleg akiknek szilvásuk meg szőlőhegyük van. tudják, hogy a gyerekek majd úgyis csak kimennek a tehénnel. Minek kuncsorogjanak ott, törjék a szőlőkarót.

Máris dobolják. Este gyűlés lesz evégett. Mindenki jöjjön. . .!

* * *

Az öreg Beke bácsi régi ismerősöm. Apát ismeri. Azt mondja, hogy még emlékszik mikor vendéiben jártam. ■

A faluról azt mondja, hogy minden más már itt. (Az idegerinek, nem is tűnik fel annyira talán a ,,minden más”.)

— Busz jár a faluban, hát hol vöt az azelőtt. A láb-busz, végig a Nyír- jesen, az vöt a mi autónk. . . Meg a villany, abban ' meg már Almást is túlhaladtuk. . . Meg a rádió, van itt már mindenütt. minden második házban. . .

Valóban nagy dolgok. Minden más.

(A falu végén egy agitációs párral találkozom. Mennek házról-házra. Vajon elmondják-e mindezt? Mondják el!)

* * *

Űjra a Nyírjes-tetőn. Hazafelé- Mór erősen sötétedik. Körtvélyesen most gyúltak ki a villanyok. . .

KARDOS ISTVÁN

politikai iskolázás a mai napig nem indult meg, színdarab-próbákat is kellene kezdeni, persze az iskolahelyiséget sem használhatják örökké.

— Az iskola nem erre a célra való

— azt megállapította Méhes elvtárs is. Most már tetteken van a sor. Erre várnak a fiatalok is.

Jól emlékezem még a szövetkezet vezetőségének beszélgetésére — a kinnlévő kukorica letöréséről volt szói

— mikor Kálmán bácsi megjegyezte, hogy nem kell félni, ha én kimegyek a gyerekekkel, egy nap rendbe tesz- szük. Rövid kis mondat, de elárulja, hogy a szövetkezet elnöke mar mer alapozni, már bízik a fiatalokban. így van ez rendjén, persze ez még korántsem elég.

Péntek este Dunaszerdahelyen a helyi hangszóró azt harsogta, hogy „a pódalE-i CsISz-tagok megmentették a szövetkezet dohányát, önkéntes brigádmunkában több, mint száz munkaegységet dolgoztak le a szövetkezetben.” Tudják ezt a szövetkezet vezetői és a fiatalok is. De nem elég csak értékelni az elért eredményeket, örülni annak, hogy „lám a mi fiaink milyen szépen dolgoznak”. Segíteni, vezetni kell őket! A nemzeti bizottságnak és az EFSz vezetőségének segítsége nem merülhet ki abban, hogy eljárnak a CsISz-gyülésekre, s beszélnek a fiatalokhoz, kell ez is, de tettekkel is segíteni kell. Jogosan vették el szobájukat, mert nem dolgoztak, s most épp oly jogosan követelik vissza, mert újból dolgoznak.

Ha a kultúrotthon vezetője úgy néha-néha összehívná a tömegszervezetek vezetőit, megbeszélnék, melyik szervezet mit akar dolgozni, milyen gondjai vannak, mi nehezíti, gátolja a munkáját, akkor sok minden megváltozna ebben a kis faluban. Az alig egyhónapos szervezet sorsa nagyrészben a község vezetőitől függ, hogy mennyire értik meg a fiatalok vágyait, kívánságait, s mennyire tudnak majd összeforrni velük, úgy, hogy a nevelés mielőbb megkezdődjön a szervezetben. Mert nem megoldás az, hogy. a „javíthatatlanokat“ kiküldik a CsISz-gyűlésekről. A CsISz felelős minden fiatalért, természetesen ezekért is.

Mikor egy kisgyermeket járni tanítanak, megfogják mind a két kezét. Itt is erre van szükség. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a járnitanítás közben beszélni is megtanuljon a kicsi. Ez már elsősorban a járási vezetőség feladata, hogy a brigádmunka és a színjátszás mellett megkezdődjön a politikai iskolázás, hogy a fiatalok megismerjék a múltat s a jelent, megtanuljanak beszélni, beszélni olyan hangosan, hogy felfigyeljenek reájuk, s necsak egy-két ember, hanem az egész falu tudjon róla, hogy „megalakultak a fiatalok”.

CSETÖ JÁNOS