Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-10 / 89. szám

« 1954. november 10.. MENDES-FRANCE: Ha íNyugat-Németország visszautasítaná a Saar-egyezményt, akkor F ranciaország vissza­nyerné cselekvési szabadságát Mendes-France beszámolt a Köztársasági Tanács külügyi bi­zottságában a londoni és pá­rizsi eayezményekről. A mi­niszterelnök lényegében ugyan­azt fejtette ki beszámolójában, amit előzőleg mondott a nem­zetgyűlés külügyi bizottsága e- lött. Egy szenátor kérdésére válaszolva azonban kijelentette, hogy ha a nyugatnémet parla­ment visszautasítaná a Saar- vidékre vonatkozó egyezmény ratifikálását, akkor Franciaor­szág visszanyerné cselekvési szabadságát. „Másrészt azonban — foly­tatta a miniszterelnök — Adenauer talán úgy véli majd, hogy a Saar-vidékre vonatkozó egyezményt nem kell föltétlenül a Bundestag elé terjesztenie. Ebben az esetben megkérdez­zük majd jogi szakértőinket, hogy a német kormánynak tényleg nem kell ratifikálásra előterjeszteni ezt a megegye­zést?“ A miniszterelnök e kijelenté­sével kapcsolatban párizsi po­litikai körökben felvetik azt a kérdést, vájjon nem azt jelen­ti-e, hogy Adenauer és Mendes- France között olyan titkos megegyezés jött létre, amely szerint a nyugat-német kancel­lár — hogy ne kockáztassa meg a leszavaztatás veszélyét — nem terjeszti elő ratifiká­lásra a Saár-vidéki egyezményt s az így jogi érvényesség nél- j kül marad. E feltevés szerint j Adenauer és Mendes-France így | akarják biztosítani a német hadsereg létrehozását. Adenauer ultimátuma a koalíciós pártokhoz " " ' '4 " Adenauer, a nyugat-német rádióban elhangzott nyilatkoza­tában beszámolt legutóbbi ame­rikai útjáról és leszögezte: wa­shingtoni tárgyalásai megmű­tötték, hogy a párizsi szerző­désekkel kapcsolatos felfogása teljesen fedi Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter né­zeteit. Adénauer ezután beismerte, hogy visszatérése után teljes politikai zavart és fejetlensé­get tapasztalt Bonnban. A kancellár továbbiakban éle­sen szembeszállt koalíciós part­nereivel s azt állította, hogy a Szabad Demokrata Párt és az Áttelepültek Pártja a november 28-án tartandó bajorországi és hesseni tartománygyűlési vá­lasztásokra való tekintettel pro­paganda okokból utasítja el a Saar-egyezményt. Adenauer ezzel elismerte, hogy a Saar-egyezmény, ame­lyet Párizsban teljesen önhatal­múlag írt alá, rendkívül nép­szerűtlen a nyugatnémet lakos­ság körében. A bonni kancellár végül ul- timátum-szerűen kijelentette, hogy azoknak a pártoknak, a- melyek továbbra is koalícióban akarnak maradni, osztozniok kell a kormány felfogásában és ezért meg kell szavazniok a Párizsban kötött valamennyi szerződés ratifikálását, beleértve a Saar-egyezményt. Adenauer fogadta Thomas Behlert, a Szabad Demokrata Párt országos elnökét és a párt négy miniszterét. A kan­cellár kérleléssel, majd fenye­getéssel rá akarta bírni a Sza­bad Demokrata Pártot, hogy szavazza meg a Párizsban kö­tött Saar-egyezményt. A párt vezetői a lakosság Adenauer-ellenes hangulatára utalva kitartottak eddigi állás­pontjuk mellett, hogy a Saar- egyezményt jelenlegi formájá­ban elutasítják. Moch nem vállalta a pá­rizsi egyezmények előadói tisztségét A francia nemzetgyűlés kül­ügyi bizottsága összeült, hogy megválassza a londoni és pári­zsi egyezmények ratifikálására vonatkozó törvényjavaslat elő­adóját. A szavazás váratlan e- redménnyel járt, amennyiben a hivatalos jelölt Billotte tábor­nok, RS képviselő, aki a rati­fikálás híve, mindössze kilenc szavazatot kapott. Ugyanakkor Jules Mochra, 21 szavazat e- sett. Ismeretes, hogy Jules Moch volt az EVK szerződés előadója és előadói jelentésében a ratifikálás el­len folgalt állást. A szavazás után Dániel Mayer szocialista képviselő telefonon azonnal érintkezésbe lépett Ju­les Mochhal, aki New Yorkban tartózkodott, mint az ENSz közgyűlésen részvevő francia küldöttség tagja. Jules Moch azonban kijelentette, hogy nem fogadhatja el ezt a megbízást, mivel New Yorkban fontos te­endői vannak a leszerelésről folyó tárgyalásokon. (Jules' Moch ugyanis Franciaországot képviseli az ENSz leszerelési bizottságában.) A későbbi ülésen Billotte tá­bornok ARS-párti gauliista kép­viselőt választották meg az e- lőadői tisztségre. Billotte tá­bornok már eddigi nemzetgyű­lési felszólalásai során is elv­ben Nyugat-Németország fel­fegyverzése hívének vallotta magát. Az eJső találkozás A világ; ifjúságának napja Ma, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulásának 9 évfordulóján, mint minden évben, az idén is megünneplik a világ ifjúságának napját. A DÍVSZ titkársága ezzel kap­csolatban felhívást intézett a világ ifjúságához. Ebben az évben t- mondja a felhívás — a népek nagy györ zelmeinek jegyében ünnepeljük meg a világ ifjúságának napját. Indokínában helyreállt a béke, elutasították az európai védelmi közösséget. A béketörekvés és a tárgyalások szelleme újból diadalt aratott. A^ béke hívei harcának eredményéként a né­pek előtt új remények, még nagyobb győzelmek távlatai tá­rultak fel. Azokkal a kísérletekkel, a- melyek Európában újjá akarják teremteni a német militariz- must, -Ázsiában és világszerte háborús tömböket és egyezmé­nyeket akarnak létesíteni, a népek jogai elleni merényletek­kel állítsátok szembe az összes nemzetközi viták békés meg­oldásáért, a tömegpusztító fegy­verek eltiltásáért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcban megnyilvánuló törhetetlen egységteket! E ra­gyogó eszmények nevében, a boldog élethez való jogotok ne­vében készüljetek a DÍVSZ zászlaja alatt az 1955-ben Var­sóban megtartandó V. VIT-re. Mindenütt — az üzemekben, a földeken, ^ iskolákban, a vá­rosokban és falvakban, gyűlé­seiteken, kulturális és sport- rendezvényeiteken, minden mó­don szilárdítsátok meg újból testvéri szolidaritástokat min­den országból való testvéreitek­kel! A DÍVSZ 85 millió ifjú és leány nevében forró üdvözleteit küldi és új sikerekét kíván az egész ifjúságnak. „Mi, ^áva-sziget falusi fiatal­jai. egyesítjük erőinket, hogy valóra váljanak követeléseink: építsenek elemi iskolákat, emel­jenek egészségügyi intézmé­nyeket, hogy mi is meríthes­sünk a tudomány kincseiből és orvosok védjék életünket. Emeljék fel a béreket, .szabják meg munkaidőnk határát, íiogy emberi módon élhessünk”. Brazil peonok, az afrikai ős­erdőkből egy-egy darabka föl­det feltörő négerek, francia szőlőmunkások, amerikai gya­korlótérnek kiszemelt japán fizsföldek művelői, holland tu­lipánkertészek, olasz földné'kü- liek, gyülésezéshez nem szokott falusi fiatalok milliói jöttek össze és fogalmaztak meg ugyanolyan követeléseket, mint a jávaszigetiek. Nagy dologra készülnek a parasztfiatalok a világ minden táján. Ilyen még nem történt. Ez az első alka­lom, hogy a föld ifjú művelői megbízzák legjobbjaikat: hosz- szú útra, menjenek el Becsbe, a falusi ifjúság nemzetközi ta­lálkozójára. A magot, a nem­zetközi találkozó gondolatát, 10—20 parasztfiatal vetette el az olaszországi San Alberto fa­lucskában. S a mag szárba szökkent. A nemzetközi előké­szítő bizottság a nap nap után érkező levelekből úgy számítja: négyszáz-ötszáz falusi küldött tanácskozik majd december első napjaiban Bécsben, ugyan­abban a teremben, ahol a né­pek világbéke-kongresszusa is ülésezett: a Konzerthausban. A Konzerthausban sokan ki­áltják majd világgá: „Nem akarunk tovább is így élni” Mert nehéz sors a pa­rasztsors, ha a másén, ha az úr földjén, az úr parancsait kell végrehajtani. Az angol parasztok erről a sorsról így énekelnek: „Az aratás mikor eljő ... Irigylik kis pihenőd is-, .Dolgozd át a szombat éjjelt!,..’ Ha ebédelsz, szádba lesnek, S szólnak, ha egy perccel több volt, ,Majd a sírban megpihentek, De most, dolgozzatok, fickók! ..’ Századunkban, a technika vi­rágzó korszakában Malájföldön, Kenyában, Tuniszban, s még néhány sorban folytathatnánk a felsorolást — egyeseknek ki­fizetődőbbek, hasznot hajtóbbak a gyermekmunkások százezrei, mint az ember munkáját szol­gáló, könnyítő gépek. A mi parasztfiataljaink téli estéken a mezőgazdaság fejlett módszereit tanulmányozzák. Iránban az abc-t sem ismerik. A Szovjetunió szűzföldjeit lánc­talpas traktorokkal törik fel a komszomolok. Francia-Nyugat- Afrikában puszta baltával dön­getik az őserdő fáit, hogy a betevő falatot megtermő föl- decskére szert tegyenek. A pa­raszti élet derűsebb, könnyebb lehetne a görögország^, hegyek aljában és a kubai cukornád ültetvényeken ugyanúgy, mint ahogy könnyebbé, szebbé vált Grúzia völgyeiben. A bécsi Konzerthausban a derűsebb, könnyebb életért fog össze világméretben először, a falu, a föld ifjúsága. Anyai szívvel Néhány nappal ezelőtt meghalt egy kilencéves ja­pán kislány. Josi Ivamotó- nák hívták. Josit az atom­bomba halálsugara ölte meg kilenc évvel azután, hogy rombadöntötte Hirosima vá­rosát. A kislány a támadás idején héthónapos volt. — Szervezete látszólag normá­lisan fejlődött, míg azután néhány hónappal ezelőtt szédülni kezdett. Fehérvér­sejtjei rohamosan fogytak — többszöri vérátömlesztés sem tudta megmenteni. Mit kiálthatott a vére fogytán megfulladt kislány holtteste mellett az •édes­anyja? Meghallották, meg- ériették-e zokogásba csukló szavait? ' Igen, meghallották. Meg­értették. azok az asszonyok, akik most a világ másik sar­kából, Berlinből ézekkel a szavakkal fordultak minden édesanyához: ,,Nem nyugod­hatunk bele abba, hogy az egész emberiség életét az atompusztulás veszélye fe­nyegesse, amikor lehetőség nyílik a -.leszerelésre, a nem­zetek békés együttélésére és a megegyezésre. A Nem­zetközi Demokratikus Nő­szövetség elnöksége javasol­ja, hogy hívják össze az anyák világkongresszusát a gyermekek védelméért, a háború ellen, a leszerelés mellett és a népek barátsá­gáért!” Az anyák, akik szívük alatt hordták magzatukat, akik annyit vajúdtak, akiket annyiszor sápasztott a gond gyermekeik egészségéért, éle­téért, boldogságáért, , nem hajlandók beérni azzal, hogy egy sírhant, égy katonake­reszt legyen osztályrészük. „Élt 9 évet...” vagy „Hősi halált halt itt és itt ... ” Soha még olyan kegyet­lenek nem voltak a háborús pusztítás eszközei, mint most. Soha annyira nem■ íe- nyegették megsemmisüléssel a hátországot, az édesanyákat és a kisgyermekeket is. mint most. De soha annyira nem elé- *• gelték még meg anyák és fiák az esztelen gyilkolást, mint ezekben az időkben. Az anyák világkongresszusa lenyűgöző erő! Lehet-e oko­sabb, derekabb, forróbb szí­vű gyülekezet, mint az a- nyák nagy béketanácskozása? Nem szabad, hogy gyermek úgy haljon meg, mint Josi Ivamoto. — Ha az anyák összefognak, erős kézzel fél­retolják a puskacsöveket. j A VOKS (nemzetközi kultúrkapcsolatok intézete) szovjet küldöttség tagjai prágai kőrútján. A VOKS szovjet küldöttség tagjai nézegetik az Óváros-terét és a városházát Prágában, amely különösen leköti figyelmüket Kandiké Ottó budapesti tudósítónk írja: Megalakult a Hazatias Népfront Magyarországon A magyar dolgozó nép élet­színvonalának még fokozottabb emelése érdekében szükségessé vált egy olyan egységes erő létrehozása, mely végrehajtja a kormányprogrammban meghir­detett feladatokat. E cél elérése érdekében tartotta meg kon­gresszusát a Hazafias Népfront, a budapesti Erkel-színházban. A kétnapos kongresszus részt­vevői, munkások, parasztok, írók, papok, művészek egyaránt nagy lelkesedéssel és bizalom­mal tekintenek a Hazafias Nép­front célkitűzései elé. A kon­gresszuson felszólalt Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács el­nöke is, aki beszédében elmon­dotta, hogy: „A Hazafias Nép­frontnak az ország eleven lelki- ismeretének kell lennie, amely ürküdik nagy nemzeti céljaink megvalósításán!” —i Nagy Imre elvtárs beszédét több felszólalás követte. Köztük, Gosztonyi Já­nos, elvtárs,, a Dolgozó ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségé­nek titkára, aki hangsúlyozta:­„Népünk legnagyobb kincse az ifjúság s éppen azért kérjük, hogy a Hazafias Népfront te­kintse egyik legfontosabb ügyé­nek a magyar ifjúság nevelése iránti megkülönböztetett fele­lősséget és gondoskodást, .írja Zászlajára az ifjúság nevelésé­nek ügyét.” A kongresszus a Hazafias Népfront Országos Tanácsába jelöltek neveit egyhangúlag el­fogadta s még aznap az ország­házban megtartotta alakuló ülését. Utána a Hazafias Nép­front Kongresszusa résztvevői fogadást rendeztek. A Hazafias Népfront meg­kezdte munkáját. Felhívást in­tézett a magyar hazafiakhoz, melyben részletesen ismerteti a Hazafias Népfront célkitűzéseit, a magyar nép feladait. A ma­gyar nép szerte az országban örömmel vállalja a feladatok végrehajtását, melynek alapján élete egyre szebb, boldogabb lesz. Burgonyát, hagymát, sárga­répát és más zöldséget vegyi­szerrel befecskendezünk, hogy az emberek ne élvezhessék. Jö­vőre még sokkal többet — amíg csak nem szállítják le az ára­kat — „siránkozik a New-York Herald Tribune”. Morgan ban­kán „Time”-ja pedig krokodil könnyeket ejt a gabona és gya­pot „többletén”, melyet tönkre kell tenni. Az amerikai hábo­rús politika és haszonlesők gaz­dálkodása folytán legjobban ki­zsákmányolt és' tönkretett álla­mok, mint Michigan, Missouri,- Indiana és Illinois Washington­hoz fordultak élelemért az éhezd munkanélküliek számára (az ■országban családtagokkal együtt 50 millió munkanélküli van) de eddig még válaszra se mél­tatták őket. Egyidejűleg azon­ban élelmiszer segédakciókat „rendeznek” a visszamaradt ál­lamokban és hasonló szemfény- vesztési mutatványokat produ­kálnak, ezekkel' akarják bizo­nyítani, hogy- „szabad akara- 1 tuk”-ból adják fel nemzeti függetlenségüket és rabszolga­sággal cseréljék fel. De a Wallstreet urai lemond­ják a demokratikus országok becsületes kereskedelmi ajánla­tait. ami által pedig haladószel­lemű békés megértés alakulna. Ez a valóságban halált jelent a termelők számára, akiknek csak akkor jelent gazdag termést a gabona, amikor a háborús ipar teljes gőzzel dolgozik. „A nép egy részét egy ideig be lehet csapni, az egész népet is be lehet egy ideig csapni, de John Mac Neill: Bőségnek nevezik . . . nem lehet az egész népet egész idő alatt becsapni” — mondotta Ábraham Lincoln. Huey Long,- Louisiana egy­kori kormányzója, ■Mc Carthy szellemi atyja mondotta a kö­Szolgálatába állítja a képvi- seVöházat és az alkotmányt, amely csak formálisan van ér­vényben. A haladószellemU szervezetek üldözése, a Taft, Hartley ahti­Ilyen tüntetések napirenden vannak Amerikában. vetkező gúnyos mondatot, amely ma az Amerikai Egyesült Álla­mok kormány jelszava lett: „A fasizmus Amerikában csak ak­kor vetheti fel a fejét, ha a de­mokrácia védelmének köntöse alatt ragadja magához a hatal­mat”. És valóban a tröszt urak által felnevelt Mc Carthy-fa- sizmus már- egy egész „legális” ügy lett. sztrájktörvény, a négerek, me­xikóiak, portorikóiak üldözése a koncentrációs tábora ma már „törvényes módon" megy vég­hez­Az amerikai né\ azonban már egyre jobban látja a „legális” fasizmus veszélyét és mindin­kább szorosabb ellenállásra ké­szül. A munkások a szakszerve­zetekben a megvásárolt jobbol­dali szakszervezeti vezetők ellen harcolnak, a Kommunista Párt­ban, annaJc ellenére, hogy a párttagságért a legújabb törvé­nyek szerint börtön és koncen­trációstábor jár. Einstein, a világhírű fizikus, azzal a felhívással fordult az amerikai értelmiséghez, hogy a mccarthy-vizsgálóbizottság előtt tagadják meg a vallomást. A columbiai egyetem, vala­mint a Jefferson iskola tanárai tiltakoztak a mccarthyzmus el­len. Az amerikai szinészszövetsé- gen kívül az írók és művészek is tiltakoztak a mccarthyzmus ellen: Charlie Chaplin önszán­tából száműzetésbe ment, ha­sonlóképpen Thomas Mann, mert már fojtogatta az amerikai légkör, Robeson az ismert né­gerénekes és szabadságharcos is tiltakozott és ezért nem enge­délyezik a fellépését. A nemzeti kisebbségekkel egy síkon mozognak a vallási csoportok és az amerikai rendőr- terror ellen küzdenek. Olyan személyiségek is, mint Luther Evans, az Unesco vezérigazga­tója, Chester Bowles, a volt USA-követ. Jozeph D. Kennan, Frank Rosenbloom szakszerve­zeti vezetők, de maga Truman elnök is, amikor a Mc Carthy vizsgálóbizottsága elé idézték, nem tehettek másképp, mint ostorozták a csalás és a meg­vesztegethetőség rendszerét. — . Amerikában a rendörállamhan egyre nő az elkeseredett harc a békéért és egy demokratikus Amerikáért. e

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents