Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-06 / 88. szám
4 01 IFJÚSÁG 1954. november 6. , í ’■ Október 24-én éjjel Lenin Szmolnyba érkezett és átvette a felkelés közvetlen vezetéséi. (J. Kibrik festménye) V. I. Lenin és J. V. Sztálin, a Nagy Október napjaiban Péterváron. i (V. M. Oresnyikov festménye) „Ez a várt!”.,. V. I. Lenin beszéde a munkás- és katonai küldöttekhez. a szovjetek 1. összerósz kongresszusán. 1917 júniusában. (J. K ibrik festménye) Az egyszerű emberek segítsége ... Nyina Jacsmenova az első pillanatban azt hitte, hogy rosszul hall. A terem végében ült, a színpad messze volt tőle, ezért bizonyosra vette, hogy rosszul értette a nevet, nem róla. másról beszélt a szónok. Miért is említené őt?... — Nyina... Hallod, rólad beszél! — figyelmeztette a barátnője. Szóval mégsem tévedett? A vi- tyebszki lenkombinát munkásainak választói gyűlésén róla beszél a szónok, neki tapsolnak ? ... Nyina nem is mert a színpadra nézni, talán nem is hallotta, hogy mit mondanak róla. Pedig ez tanulságos volt mindenkinek. Dicsérték a fiatal lányt, aki a norma szerinti 620 zsák helyett műszakonkint 700—800 zsákot is megvarrt. Elmondták, hogy Nyina elsőnek jelentkezett falusi munkára, amikor a gyár védnökséget vállalt a Vorosilov-kolhoz felett és azt is, hogy milyen ügyesen, észszerűen végzi a munkáját, milyen új ötletekkel segíti elő a gyár önköltségcsökkentési tervét. Nyina csak akkor eszmélt fel, amikor barátnői ölelgették, kezét szorongatták. A választói gyűlésen Nyina Jacs- menovát, a fiatal pártonkívüli munkásnőt jelölték tanácstagnak. A leány nem sokat aludt ezen az éjszakán. Azon tépelődött, elvállalhatja-e ezt a megbízatást, hiszen még nagyon fiatal, tapasztalatlan és különben is, erre a fontos munkára nála sokkal méltóbbakat találhatnának a gyárban. Másnap felkereste a párttitkárt és elmondta neki aggályait. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nem érdemli meg ezt a megtiszteltetést. A párttitkár mosolygott, szemmelláthatóan tetszett neki a fiatal munkásnö lelki vívódása. — A nép jelölt téged, Nyine — mondta határozottan. — Ez azt jelenti' érdemes vagy a bizalomra. A fiatal korod ? . . . Nem hiba az. sőt nagyon is jó! És aznap, amikor hivatalosan is közzétették Nyina Jacsmenova jelölését a tanácsválasztásra, a fiatal lány 1.050 zsákot varrt meg selejtmente- sen . . . * Sokszázezer ilyen egyszerű szovjet ember szolgálja a népet a tanácsokban — a választók bizalmából. Olyan mindennapi dolgozó emberek, mint Nyina Jacsmenova felelősséggel, )ko- san intézik falvak és városok lakosainak ügyét. Ők. a választott küldöttek, a tanácstagok - párttagok és pártonkivülíek egyaránt — azért állják meg olyan jól a helyüket, mert bíznak a népben és a nép is bízik bennük Munkájukban a dolgozók millióira támaszkodnak, főként azokra, akik ötleteikkel javaslataikkal önként segítik a tanács munkáját' az aktivistákra. Kik ezek az aktivisták? Mérnökök, tanítók, művészek, gyári munkások, szövetkezeti dolgozók, kolhozparasztok. Ők közvetítik a tanácshoz a nép kívánságait, ellenőrzik, hogy a tanács szervei miként teljesítik ezeket és kisebb, vagy nagyobb kérdésekben az államvezető felelősséggel viszik előre a közös ügyet. Nagyon sok pártonkívüli van az aktivisták között. A tanács egy-egy állandó bizottságának — mint például a moszkvai Vörös Gárda-kerületben — 9—15 választott tagja van és egy-egy bizottság mel' lett sokszáz aktivista tevékenykedik. * Az elmúlt években szembetűnően megváltozott a szovjet városok képe. Mintha valami titokzatos varázsló vonult volna végig az utcákon: dűslom- bű fák nőttek ki a járdák szélén, itt is, ott is virágoskertek létesültek a házak előtt. Valóságos versengés indult meg az egyes utcák között. És a lakosok e versengés eredményeként még kedvesebbé varázsolták városukat, utcájukat. Rosztovban például másfél év alatt több mint 140.000 fát ültettek el. Molotov városában a múlt esztendőben 75 új játszótéren és kisebb sporttelepen csendült fel a gyermekek vidám zsivaja. Mindez a tanácsok aktivistáinak jó munkáját dicséri. * A tanácsok párttag és pártonkívüli aktivistái a falvakban is kiveszik részüket a közösség munkájából. A falusi tanácsok nagy súlyt fektetnek a dolgozók ötleteire. Szamanszkoje kerület tanácsának végrehajtóbizottsága megbízta a kerületi tervbizottság elnökét és a tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusát, hogy szakértők bevonásával dolgozzák ki a Lenin- és a Krupszkája-kolhoz fejlesztésének tervét. A terv el is készült. A tanács végrehajtóbizottsága pedig — mielőtt megtárgyalta volna — elküldte a két érdekelt kolhoz parasztjainak. Néhány hét múlva megjött a válasz, mégpedig élőszóval. Küldöttség kereste fel ugyanis a kerületi tanácsot és a parasztok elmondták, hogy szép, szép a terv, csak az a baj, hogy készítői nem beszéltek előzőleg a parasztokkal, akik közül többen a tanács aktivistái. Elmondták azt is, hogy a tervezők mit hagytak ki és mire van elsősorban szüksége a két kolhoznak. Az eredmény: a fejlesztési tervet visszaadták a szakértőknek, hogy a parasztok kívánságainak megfelelően dolgozzák át. Volnoje faluban rendszerint háromszáz-négyszáz paraszt is résztvesz a tanács ülésein. De nemcsak a részvételben nyilvánul meg az egyszerű falusi dolgozók aktivitása. Gyakran felkeresik a tanácsot és közük ötleteiket. Az egyik paraszt javaslatára intézte el a tanács, hogy a nyári hónapokban vigyek ki a földekre az újságokat és a mozgókönyytárat, hadd olvassanak pihenőidejükben a dolgozók. Egy másik kolhozparaszt azt kérte a tanácstól, hogy segítsen terményfeleslegük eladásában. A tanács megállapodott az omszki városi tanáccsal és a megállapodás eredményeként Omszk városa rendszeresen átveszi a parasztok eladásra szánt terményeit. Ugyancsak a parasztok indítványára határozta el a volnojei falusi tanács, hogy a nyári hónapokban, mialatt a parasztok kint dolgoznak a földeken, bent a faluban is elvégezzék a szükséges munkálatokat, tatarozzák az iskola és a kórház épületét, kutakat és víztárolókat építsenek. * Városban is, falun is nagy segítséget nyújtanak a tanácsnak a háziasszonyok- Egyszerű emberek, akik olyan szeretettel foglalkoznak a közösség ügyes-bajos dolgaival, mintha mindannyian felelős állami tisztséget töltenének be. Három évvel ezelőtt idősebb asszony állított be a harkovi városi szovjet elnökéhez. — Fontos kérdés miatt jöttem — mondta Vera Poliscsuk az elnöknek. — Arról van szó, hogy akadnak fiatal házasok, akiknek a háztartásából még sok minden hiányzik. Időnként a diákszállás és a munkásszállók lakói is megoldhatatlan „problémák" elé kerülnek. Nem is hiszi el, mekkora gondot jelent egy diáklánynak, ha születésnapi uzsonnára akarja meghívni a barátait és nincs megfelelő teáskészlete. — Igaz, igaz, de mit csináljunk? — kérdezte az elnök. — Nyissunk egy kölcsönboltot. Olyan üzletet, amelyben néhány kopejkáért, vagy rubelért kikölcsönözik a lakosoknak a szükséges háztartási cikkeket. Porszívót, meg villanyvasalót, étkészletet, sőt húsdarálót is ... Az se lenne rossz, ha ez az üzlet gramofont és lemezeket kölcsönözhetne a fiataloknak. Mert úgye, ha egy kis mulatságot akarnak rendezni, gondoskodnuhk kell ám arról, hogy mindenhez hozzájuthassunk, nnégpedig olcsón. Elvégre is, valamennyien a mi gyerekeink, no ... Vera Poliscsuk ötletét a * tanács nagy örömmé! fogadta és ma már Harkovban a városi szovjet kezelésében több ilyen kölcsönző-üzlet áll a lakosság rendelkezésére. Ezekben vasalódeszkától és létrától kezdve zenegépig mindent kölcsönöznek a lakosoknak — igen olcsón! Tizenkét- személyes teáskészlet,, zenegép és húsz lemez kölcsöndíja napi nyolc rubel. * Még több példát sorolhatnánk fel, amelyek mind' csak azt mutatják, hogy milyen figyelemmel és szeretettel hallgatják meg a szovjetek az egyszerű emberek ötleteit s nemcsak meghallgatják. hanem a jó javaslatokat gyorsan meg is valósítják. A szovjetek szilárdan támaszkodnak a népre, amely megválasztja a tanács tagjait és váll váll mellett dolgozik velük a közös ügy sikeréért. RAJNA ' BÉLA (A Szovjet Kultúrából) A nagy tüzfény — Állj! Ki vagy, hová? — A Szmolnijba. A Put’/ilov-gyár vörös gárdája . . . — Szmolnijba. Matrózok vagyunk az „Auróra” cirkálóról. — Gépfegyverosztag . .. — Menjetek el-vtársak! A sötét utcán kereszteződésénél járörcsapatok álltak, őrizték a forradalom harci vezérkarához vezető bejáratokat A Szmolnii-palota előtt őrtüzek égtek; az érkező osztagoknak fegyvereket osztottak itt szét. Teheraütók, jöttek, mindegyik tétjén két-két. tengerész figyelt kezükben előreszege- zett puska. — Osztagparancsnokok, hozzám! — kiáltott egy qárdistaköpenyes ember. A parancsnokok odarohantak hozzá, s 5 bevezette mindnyájukat a Szmolnijba. A hosszú folyosókon végnélküli sorban fegyveres emberék özönlöttek; egy sor a vezérkarhoz, a. másik onnan', hírvivők siették parancsokkal, hírekkel. Hatalmas terembe léptek be a parancsnokok. Egy asztalon a város térképe. Lenin és Sztálin állottak ■ tt föléhajolva. Lenin beszélt és végigmutatótt a térképen: — Elosztani az erőltet és megszállni az összes fontos pontokat. ■ A pályaudvarokat, postát, távírót... A parancsnokok mozdulatlanul álltak. nem akartak elszalasztani egyetlen szót sem Lenin utasításaiból. — Letartóztatni az Ideiglenes Kormányt — folytatta Lenin — letartóztatni ne tétovázzunk egy pillanatig sem! Mindenáron meg kell akadályozni, hogy az ellenség behatoljon a város központjába! Ugyanott a terem másik végén a telefonügyeletes matróz tábori telefonhoz hajolva parancsokat adott a csapatoknak: — Az első zászlóalj foglalja el a kijelölt állásokat és várjon a jelre .. Kronstadt! Halló, Kronstadt!.. • Az első munkásosztagok parancsnokainak átadták a kinevezéseket. Lenin és Sztálin írták alá. Lenin az „Auróra” egyik, matrózával beszélt: — Körül kell zárni Alekszandrin- kát, megszállni a Péter-Pál-er odót. bármi is történne. — Igenis! — felelte röviden a matróz. Sztálin más parancsnokoknak' magyarázta harci feladataikat: — Önök, elvtársak, szállják meg a hidat a Téli Palotánál, foglalják cl és tartsák. — Elfoglalni és megtartani! — ismételték a parancsnokok . és osztagaikhoz siettek, hogy végrehajtsák a forradalom vezérkarától kapott feladatokat.-- Ön vedig, elvtárs, induljon osztagáig! a telefonközpontba .. ■ — Feltétlenül szállják meg a telefonközpontot — egészítette ki Lenin — Lépjenek fel a leghatározottabban. — Határozottan fogunk fellépni! — ígérte teljes szívvel a fiatal munkás a Vörös Gárda parancsnoka. A parancsnokok egymásután kapták meg feladataikat és távoztak. — Azoknak vedig, akiknek a legnehezebb harci feladatot kellett megolda- niok, Lenin a következőket mondotta ■ f — Véssék eszükbe elvtársak: a forradalom sorsa dől most el. Sztálin vedig hozzátette útravalóuh — Viseljétek büszke öntudattal a forradalqm parancsnokainak tisztét. A csapatok elindultak a térről a fekete éjszakába. Igyekeztek zajtalanul vonulni, körülfogni a Téli Palotát s várták a jelt a dönti) rohamra. A Téli Palotához közel, az egyik ház boltíve alatt állt a Vörös Gárda egy .osztaga. Parancsnokuk egy katona, Jersov. Ezen az éjszakán ott voltak vele kedves bajtársai is: Ponaszjuk, Georgij, és Szvetlána Avgyejeva. Egyszerre csak hatalmas erejű _ sortűz dörrént a sötét éjszakába. Bíborvörös fény csapott végig az. utcákon és a Néva vizén, bevilágította a páncélost, amely halálos tüzet nyitott a régi világra. Az „Auróra” cirkáló sortüze volt ez, amely ágyúinak dörrenésével jelezte a fegyveres felkelés kezdetét és megnyitott egy új korszakot, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszakát. Megkezdődött a roham a Téli Palota ellen. Feltartózhataüan lavinaként törtek a forradalom harcosai a palota bejáratához. nem volt erő, mely megállíthatta volna őket. ■ Munkások, katonák, matrózok harcolva nyomultak be a Téli Palotába. Tüzfény csapott a magasba Petro- qrád egén. A Szmolnijban Lenin és Sztálin álltak az ablaknál. — Micsoda tüzfény, — mondotta csendesen Lenin. — Nagy tüzfény, — szólt ugyanolyan csendesen Sztálin. — Bevilágította az egész világot. (N Bolsikov és M. Csiaureli „Elbeszélések a nagy napokról” című kötetéből.)
