Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-06 / 88. szám
n ember 6. UI IFJÜSÄC 5 ■Gertiink is líak GAZGAD ÉS DICSŐSÉGES a Csehszlovákiai ü'rúmunkások Szövetségének története. Gazdasági és politikai követelményei elérése érdekében már megalakulásától kezdve ,könyörtelen ér szívós harcot kellett vívnia a dolgozó nép ellenségeivel — a kapitalistákkal. Továbbá éles harcot kellett folytatnia a szövetség soraiban elharapódzott különböző kispolgári és opportunista elvekkel szemben, amelyek egységét, tevékenységét, sőt for- radálmiságát is veszélyeztették. A csehszlovák Komszomol a nagy- birtokosok és gyárosok ellen folytatott szívós és könyörtelen harcok közepette keletkezettTilyen körülmények között növekedett és edződött a munkásosztállyal és a kommunista párttal egyetemben. A CsKP megalakulása után azonnal csatlakozik hozzá a csehszlovák Komszomol, hogy együttesen harcoljanak a csehszlovákiai dolgozó nép és mun- kásifjúság jogaiért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának V. kongresz- szusa nemcsak a kommunista párt történetében jelent történelmi, jelentőségű fordulópontot, hanem a Komszomol tömegpolitikai és nevelőmunkájában is. Az V. kongresszus után a párthoz hasonlóan a Komszomolban is az ifjúság üzemi sejtjeire helyezik a fősúlyt, ez képezi a Komázomol munkájának alapját. Az 1920—33-as években rendkívül nehéz volt a munkásosztály, a dolgozó nép és ezzel kapcsolatban az egész fiatal nemzedék helyzete. A gazdasági válság, amely newyorki tőzsde krach- iával kezdődött, az egész kapitalista gazdaságot elárasztotta s még az eddiginél is nagyobb kizsákmányolást és nyomorúságot vont maga Után. Napirenden volt a nyotnor, éhség és nélkülözés. Egvik gyárat a másik útin csukták be; napról-napra növekedett a munkanélküliek száma. Ezekben az időkben háromszázezer fiatal, kóválygott munka nélkül s 70 százalékuk még segélyben sem részesült Ezért, csupán az 1924—33-as években hetvenháromezer fiatal vándorol külföldre a valószínű éhhalál elöl. A termelés gyors esésnek indúlt. 1933 márciusában a termelés 56.1 százalékkal csökkent az 1929-es évhez viszonyítva. A MUNKANÉLKÜLISÉG álcázására a burzsoázia úgynevezett „ Munka- zászlóaljak”-ba osztotta be az ifjúságot. Itt körülbelül 25 korona bérért egv egész hetet kellett dolgozniok igen rossz körülmények között napi 10—12 órás munkaidővel, útépítésnél, folyószabályozásnál, stb. A fiatal munkások szakképzettsége állandóan csökkent, mivel évente barmíncnégy- ezer fiúnak és lánynak nem állt módjában szakmát tanulni, és ha tanultak is, 3—4. évig (néha tovább) csak olcsó munkaerőt jelentettek a vállalkozók számára. Ugyanis, az elvégzett munkáért járó igazságos bér helyett nekik kellett fizetniök kitanulásukért. A Tvorba 1933-ban azt írta, hogy a prágai büfékben fiatal lánykákat alkalmaztak, akik reggel 7-től éjjel 12 óráig dolgoztak; tehát körülbelül napi 18 órát. A Komszomolba tömörült cseh, szlovák és magyar ifjúság1 szüntelenül harcolt az ilyen társadalmi rend ellen. A CsKP vezetése mellett mind élesebb harcot fejt ki és a kapitalizmus legaktívabb ellenfelévé válik. A Komszomol merész követelményeket és célokat állított az ifjúság elé. Mindenekelőtt harcolniok kellett a munkáért és kenyérért, a fizetett szabadságért. az ifjúság munkaidejének nani nyolc órára való leszállításáért, a béremelésért. ifjúsági otthonok és klubok alakításáért, új iskolák és ifjúsági sporttelepek létesítéséért. A burzsoázia azonban nem nézte tétlenül a haladó ifjúságnak ezt a tevékenységét. Harcolt ellene és 1932 június 19-én a Komszomolt betiltotta és feloszlatta. (Ez a Komszomolnak mát a harmadik feloszlatása volt.) A Komszomol ellejr' éles üldözési kampány és széleskörű letartóztatásokat indítottak. A burzsoázia ügynököket küldött az ifjúság e forradalmi szervezetének soraiba, akiknek feladata az volt. hogy megtörjék az ifjúság egységét és így gyengítsék a 0, Komszomolnak a szervezetlen ifjúság tömegeire gyakorolt hatását. Emberei . segítségével a burzsoázia különböző opportunista és kispolgári nézeteket igyekszik terjeszteni a Komszomol soraiban. Ezen elveknek hatása a felsőbb szervek utasításainak és határom zatainak lanyha teljesítésében nyilvánult meg. Nem tartottak össze, meghátráltak az üldözés következtében felmerült nehézségek elől, megfeledkeztek küldetésükről és a Komszomol munkáját az ifjúság üzemi sejtjei helyett inkább a falusi csoportokra irányították. Mindezek a megnyilvánulások káros hatást gyakoroltak a Kommunista Ifiúsági Szövetség tagjaira VOLTAK A KOMSZOMOLBAN olyan egyének, akiknek feladata az volt, hogy „jól megismerjék" a Komszomol munkálat, hogy elárulhassák azt, hogy a Komszomol munkája mire irányul, mik a főfeladatai és kik az aktív funkcionáriusai. Ezek mind jel- iemtelen hátgerincnélküli egyének voltak, akik nem tudták alávetni magukat a Kommunista Ifjúsági Szövetségben uralkodó fegyelemnek és akiknek segítségével a burzsoázia keresz- tülvihette ennek az egységes ifiúsági szervezetnek a feloszlatására tervezett kísérleteit. Olyan emberek voltak ezek, akik a Komszomolnak óriási kárt okoztak azzal, hogy a vizsgáló szervek előtt gyáván viselkedtek, úgyhogy miattuk számos fiatal került a burzsoá bíróságok elé, sőt börtönbe is. A burzsoázia mind élesebb terrort folytatott Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Kommunista Ifjúsági Szövetség ellen. A burzsoázia harcainak egyik módja volt, az államhatalom és igazságszolgáltatás közvetítésével a monstre-per is. E per során 20 évvel ezelőtt 1934ben 618 komszomolista került bíróság elé. Ezeket a fiatalokat azért állították bíróság elé. és azzal vádolták őket, hogy „folyamatosan tagjai lettek a „Kommunista Ifjúság” (Komszomol) című titkos szervezetnek, amelyet 1922 szeptember 28-i. 31039/D számú minisztériumi rendelettel betiltottak, mert a szervezet célja az volt, hogy népszerűsítse a Szovjetunió mintájára való kormányának megalakulását, vagyis a demokratikus köztársasági államforma megbuktatására r irányuló tevékenységet fejtett ki.' (Lásd TK 1566/34 bírósági irat.) Ezeket a fiatalokat azért akarták elítélni, mert a dolgozó ifjúság széles tömegeit mozgósították a jobb jövőért való harcra, hogy olyan társadalomban akartak élni. és dolgozni, ahol nincs nyomor, éhség és munkanélküliség, hogy az ifjúságot mozgósították a fasizmus. a háború, az ártatlan anyák és gyermekek meggyilkolása elleni harcra, az ifjúság harci kiképzése ellen, a lázas fegyverkezés ellen, hogy szeretetet ébresztettek a Szovjetunió iránt és kiálltak a védelmére. Azért állították őket bíróság elé, mert olyan társadalomért harcoltak, amely „ ... végetvet a munkanélküliségnek, kitárja az ifjúság előtt a főiskolák kapuit, a fiatal munkás és dolgozó nemzedék Igálatába állítja a tudományt, a művészetet és kultúrát, — szóval olyan társadalmi rendéit harcoltak, amely a dolgozó ifjúságnak szabadságot, örömtelibb életet és ragyogó jövőt biztosít” (lásd: Ma ti ítélkeztek, holnap mi ítélünk, anyagot.) Ezek a komszomolisták azzal vétkeztek a kapitalista társadalmi rend ellen, hogy nem akarták legyilkolni testvéreiket, hogy olyan rendért harcoltak, amilyen csak a Szovjetunióban állt fenn. hogy úgv akartak élni és dolgozni, ahogyan a szovjet komszomolisták — a szovjet ifjúság él, dolgozik és épit. A KAPITALISTA igazságszolgáltatás 618 fiatal ember és ezzel együtt tizenötezer fiatal csehszlovákiai kommunista felett ítélkezett a legöntuda- tosabb és leghaladóbb gondolkodású fiatal emberek, a komszomol-tagok felett. Ezeknek a nevében jelentette ki a parlamentben Hruby képviselő; „Minket nem semmisítték meg! Urak, rajtunk kitöritek a fogatokat! Ma ti ítélkeztek, és holnap mi ítélünk!” Az üldözések és bebörtönzések nem riasztották vissza' a komszomolistákat. Éppen ellenkezőleg, ők is hozzájárultak a tömeges tüntetések óriási hullámához. A Komszomol Központi Bizottság felhívással fordult a Csehszlovákiában élő fiatal munkásokhoz és parasztokhoz, hogy szervezzenek tüntetéseket a szlovák kommunisták védelmére. Mozgósító jelszavakat adott ki. .hogy még jobban megszilárdítsa az ifjúság egységét és a kapitalizmus elleni harcát. Például: harcoljatok velünk egységesen a fasiszta diktatúra bevezetése és az imperialista háború előkészítése ellen. Minden egyes bebörtönzött és üldözött komszomoüstá- ért — tíz új komszomol-tagot, harcost a szovjet hatalomért, a munkások és a parasztok kormányáért! Ilyen szellemben folytak az ifjúsági konferenciák, ahol az ifjúság felháborodással hallgatta a 618 fiatal korh- szomolista ellen készülő perről szóló híreket. Ebben az időben tartották az eperjesi konferenciát, ahol ígv beszéltek: „Száz akadály, száz ellenség sem tart vissza minket harcunkban. Tovább haladunk az osztályharc tövises útján, amely a te kiszabadításodhoz vezet fiatal munkásunk, osztálytestvérünk. Száz és száz elvtársunkat fogták el és vetettek börtönbe az. urak, 618 fiatal komszomolisták állítottak bíróság elé. Így akartak megfosztani benneteket vezéreiktől. Ez azonban nem sikerült nekik. A soraink között támadt üres helyeket betöltöttük és még nagyobb lendülettel folytatjuk harcunkat.” (Lásd: „Szlovákia elnyomott dolgozó ifjúságai” röpcéduiát.) PRIVIGYÉN hét község küldötte vett részt a konferencián. Határozatot, fogadtak ei, amelyben követelik a 618 fiatal kommunista elleni per beszüntetését. Hasonló konferenciákat tartottak Szlovákia majdnem minden városában, a moldvai járásban, Losoncon, Handlován, Zólyomban. Itt ötven regruta .— ifjúmunkás tiltakozó gyűlést szervezett, amelyen kijelentették, hogy bevonulásuk után is a 618 fiatal komszomol-tag útján fognak haladni. Komáromban és Porubka községben a gyűlésen hat fiatal munkás jelentkezett a Komszomolba. ígv felelt az ifjúság az üldözésekre, amellyel a burzsoá az egységét akarta megtörni. Az ifjúságnak a burzsoázia ilyen ténykedéseivel szemben. — amelyek a Komszomol-tagok és a szervezetien ifjúság vezéreinek megsemmisítésére irányultak — folytatott harcának eredményeként, a folyamat nem mindenütt végződött úgy, mint ahogyan azt a burzsoázia elképzelte, mert a CsKP vezette ifjúság erőteljesen és egységesen állt ki a burzsoázia és igazságszolgáltatása ellen. így harcoltak a fiatal komszomolisták azért, hogy mi ma szebben és 'örömteljesebben élhessünk, hogy mi már ne tudjuk mi az éhség és munkanélküliség, hogy mi kizsákmányo- lásnélküli — szocialista társadalomban élhessünk, dolgozhassunk és építhessünk. PALO SÁNDOR V. MAJAKOVSZKIJ: fd mi indulónk Hadd dongjon a térre, rohamra üvöltve, a forradalom — fel a főt dacosan! Megmossuk a városokat, hisz a földre egy másik özön heves árja rohan. Lassú szekér az év S e tarka nyáj: napok. Urunk — d frisseség. Szívünk a fürge dob. Van máshol aranylóbb tükre az égnek? A földteke tengelye ért ide? Kemény seregünknek fegyver az ének, arany az, ha rikolt örömünk hite. Zöldéij, mező, nevess: a Nap jövőt mutat. Szivárvány, adj sebes lovunk alá utat! Unt csillagait a nagy ég kivetélte. Dalunk, bár nincs ege, mégis igéz. Nagy Medve, tüzed még minket is, élve, a tág egekig fölrántani kész ... A vér tavaszt csobog, öröm jön: idd ki! Csengj! Mellünkben rézdobok. Te szív, ma harcra zengj! Van egy téma a szovjet művészet rengeteg témája között, amihez következetesen visszatérnek az írók, a festők, a zeneszerzők és a drámaírók. Ez a Nagy Október témája: a nép hősi harca a munkás-parasztha- talom megteremtéséért, a s^ócialista forradalom győzelméért. A Moszkvai Művész Színház mostanában mutatta be Bolsincov és | Csiaureli: Az Auróra sortűze című darabját. A színmű cselekménye az 1917 áprilisától októberig terjedő időszakban játszódik és a szocialista forradalom győzelmének napjait megelőző legfontosabb eseményekről szól. A darab a Finnországi-pályaudvaron játszódó jelentettel kezdődik. Ide j kell megérkeznie annak a vonatnak, amely a Petrográdba visszatérő Lenint hozza. A pályaudvart lezárták. A dolgozók Lenin fogadására érkező küldöttségeit nem engedik be a per- ronra. Fejvesztetten rohangásznak az eszerek és a mensevikek „vezérei”: érzik, milyen csapást jelent áruló i terveikre Lenin megérkezése. De hiá- i bavaió minden, nem tudják megaka- j dályozni Lenin és a nép találkozását, i A dolgozók képviselői benyomulnak a j perronra és akkor legközelebbi bará- i taitó! körülvéve megjelenik a vasúti j kocsi ajtajában fürge mozgású, élén- I zatosan engedelmeskedő Oroszországot, már számolgatják az orosz föld természeti kincsein alapuló tőkebefektetéseit és spekulációik leendő nyereségét. i De az ellenforradalom hasztalanul próbálkozik, hogy megállítsa a történelem kerekét. A tornyosodó események láttán már a kakaskodó Kerensz- kij sem tudja leplezni riadtságát és ugyanilyen tehetetlenek, szánalmasak körülötte a generálisok, a mensevikek . .. Most az előadás csúcspontja következik, az első Szovjet Kongresszus jelenete. Az izgatottan zsibongó tömeg megtölti a termet. Egymás szavába vágva, a fel-felröppenő megjegyzésekre nem is válaszolva, beszélnek a szónokok és minden beszédre viharosan reagál a felvillanyozott hallgatóság. A mensevikek da- magóg szólamaikkal és hazúg ígéreteikkel sem tudják megszerezni az egybegyűltek támogatását. Megalkuvó politikájukat, a burzsoáziával kötött szövetségüket azzal az állítással próbálják igazolni, hogy Oroszországban pillanatnyilag nincs olyan párt, amely egymaga kezébe vehetné a hatalmat. És most, az árulók hisztérikus kiáltozását túlharsogva, nyugodtan, biztosan csendül fel Lenin hangja, amint kimondja a történelmi mondatot: — Van ilyen párt! ken beszélgető Lenin. Egy perccel I később — pontosan úgy, ahogyan az embermilliók a történelmi pillanatot megörökítő ezernyi fényképről ismer rik — Lenin előrenyujtott karral, tiszta tekintettel már ott áll a páncélautón és a nép felé kiáltja szózatát. Lenin minden egyes szava élénk visszhangra talál a feszülten figyelő emberek szivében. Érezzük, hogy erősödik a nép győzelme, akarata, még félelmetesebbé, hatalmasabbá válik ereje. E feszült bevezető jelenet sokban meghatározza az előadás további menetét. Egymásután bontakoznak ki azok a jelenetek, amely október előkészítését, a Kommunista Párt reakcióeíle- nes harcát a népi tömegek forradalmi energiájának növekedését mutatják be. Az ' ideiglenes kormány fejének, Kerenszkijnek dolgozószobájából a cselekmény átvisz a Pravda szerkesztőségébe, Seszinszkuja palotájának előcsornokába, majd abba a szerény dolgozószobácskába, amelybe -ellenségei üldözései elöl Lenin rejtőzött, az iskolaépületbe, ahol szigorú konspirációs körülmények között folyt a VI. pártkongresszus. Kedrov, Karev és Sztanyicin pompás rendezése és a színészek kiváló játéka lehetővé teszi, hogy a színház a legtöbb jelenetet (mégha a jelenet nem is teljesen kidolgozott) élethűen lélektanilag olyan meggyőzően mutatja be, hogy a néző az emlékezetes történelmi események élő szemtanújának érezze magát. Az ünnepi fogadáson, amelyen díszbe öltözött hölgyek és katonatisztek üdvözlik Kerenszkijt, az angol és az amerikai nagykövet sokatmondó célzásokat tesz: lelki szemükkel már látják a kormányuk akaratának aláLelkes tapsvihar csattan fel ezekre a szavakra. Lángoló szemek, a lelkesedés, a helyeslés szünninemakaró zúgása — ime a nép egysége, amint pártját követi és a művészek ezt is lenyűgöző erővel tolmácsolják. Egymást követik az izgalmas jelenetek: Lenin szívből jövő, közvetlenhangú beszélgetése, az egyszerű orosz asszonnyal, haragos válasza a megalkuvóknak, a forradalom árulóinak, beszélgetése Sztálinnal a további harc módszereiről, a VI. pártkongresszus, amelyen változatlanul, egységben és összeforrva nagyfontosságú határozatokat fogadnak el, leleplezve az árulók politikáját és végül az előadás zárójelenete a Szmolni intézet előtt, amikor Lenin és legközelebbi harcostársai búcsúztatják a Téli Palota ostromára induló forradalmi osztagokat. A darab főszereplői á Lenint játszó Vinnikov, a Sztálint alakító Kvacsad- ze és marcos társaik mellett ott látjuk a színpadon ' a forradalom közkatonáit: Jegor Bagrov petrogradi bolsevik munkás szerepében Bogolju- buvot, Szereda parasztkatona szerepében Szidorkint, továbbá a fiatal Uzbek katonát Timur, Timurovot, a bátor, önfeláldozó forradalmárt (Ver- bicki alakítása), a Pravda munkatársait: Szedihet (Csernobrovcev), petro- vot (Tyerjosint), Natasa Nyikolajevát (Anasztaszjeva), a munkásokat, a katonákat, a matrózokat. Érdekes Vlagyimir Satrov orosztiszt (Bolduman) szerepe: ez a becsületes ember szakít hitvány környezetével és a forradalom harcosai közé lép. A forradalom ellenségeinek táborában Kerenszkij ■ szerepét Prudkin, Gereteli szerepét Geraszimov és Lipatov nagyiparost Jersov alakítja. M. KALITYIN V A Szmolnijban. Jelenet a IV felvonásból.