Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-10 / 54. szám

8 0) IFJÚSÁG 1954. július 10. A JAMPEC (Részletek a lövő lexikonéból) Jampec: (lásd még divatmajom, gigerii, nyegle, malagambista stb. szavaknál.) Általános tudnivalók: A jampec kihalt, átmeneti lény: átmenet az emberszabású majom és az ember között és az átmeneti korszakban, pontosabban még 1954-ben is létezett. Hogy mikor tűnt fel, nem lehet pontosan tudni. Egy azonban bizonyos: meg. jelenését kevesen kívánták. Eltűnését annál többen. A jampée anatómiai és élettani felépítése általában egvezett az emberével, lényegesebb eltérést csak a gerinctelen (evertebrata) volta jelentett. Ő az akkoriban bizonyos hő- lökben divatos ..fejlett nyugati szemmérték, kel” mérte magát s — azért volt annyira fejletlen. Ismérvei (kinézése, öltözködése): A jam- pev nagyon sokat adott külsejére — annál kevesebbet mások véleményére. Legköny. nyebb testrésze volt — a feje. Fejének leg­nagyobb részét bozontos üstöké foglalta fi. Hom'okára göndörített, nyakába nőtt tor- nvos hajéket viselt. Gvakran járt borbély­hoz. főleg azért, hogy — hullámokat rakas­son. Ha nyiratkozott. gondosan megszámlálta, hánv hajszából fosztotta meg a mester. In. gejnek anvagát maga válogatta össze a 'eg- tarkább kelmékből Lehetőleg női ruha­anyagokból. Széles mellkasának minél hang- súlyozottabb kidoro borítása érdekében ka­bátjainak válla legalább könyökét kellet hogv verhesse. Fehér, zöld, kék avagy pepita bokaharisnváinak mutogatása céljából leg­alább négv-öt centivel kurtábbra szabatta nadrágját amelynek alsó átmérője emellett nem haladhatta meg a maximum — tíz cen­timétert. Életmódja, kulturális igényei: A jampec látszólag normális volt. Kimutatható beteg­sége — amely egész pályafutásán végig, kísérte, egyedül — a viszketegség. A feltű­nési viszketegség. Életmódját tekintve, ha- son'ított a fülesbagolyhoz, amely tudvalevő­leg hasznos madár, jó matMr, csak épp este búvik elí! rejtőkéből. A jampec is este jött ki a levegőre és szintén — jómadár volt. Mikor mások dolgoztak — aludt. Mikor má­sok sétáltak. 0 is portyára indult. Dürögő fajdkakasként igvekezett a figyelmet ma­gára vonni. Kulturális ismeretei nagyon magasak vol­tak. A magasság színvonalát mindenekelőtt az határozta meg, hogy milyen magasan fe­küdt az a padlás, ahonnan a ponyvaregé­nyeket előkotorta. Tudása emellett alapos, mélyenszántó volt. A legnagyobb mélységbe is lehatolt. Nem volt olyan pincezúg, amit ne kutatott volna át könyvtárgazdagítás céljából. A jampec imádta a komoly zenét, — vagyis, amelyikre komolyan lehetett a maia­gamba és a bugi-bugi andalító figuráit '.ej­teni. Táncközben bölényként leszegte fejét, arcára végtelen unalom ült, csak fülével itta a nyiválkodó muzsikát s karjával, derekával, lábával nyavalyatörősként rángatózott. — Ilyenkor nem látott semmit. Még azt sem. hogy a többi táncos furcsán nézte Bolond­nak nézte. Kisebb-nagyobb csordákban, néha magá­nyos dúvadként — mint ismeretes, még 1954-ben is előfordul. A jampeckedés elleni erőteljesebb harc viszont — nem nagyon fordult elő. A szatíra-írók egymás régebbi szatíráiról írtak szatírát. Az ifjúsági szerve­zet és a szakszeredet gyűlésein a régebbi gyűlések tanulságait értékelték. A jampec pedig olyan volt mint a tavaszi légy — szemtelen és fertőz” LAKATOS ANDRÁS HÍTVÍGÍ 01DAI JAN REZABEK: Tavaszi történet a barátságról Karéi és Honza elszakíthatat­lan barátok voltak. jCsecsemő- koruk óta tartott ez a barátság. Megjött a tavasz. Mikor estén­ként szerelmes szerenádokat énekelt a szomszédék Minké ja. szívüket eddig ismeretlen érzé­sek remegtették meg. Ők is szerelmesek lettek. Min­dent együttesen csináltak és az ideáljuk is közös volt. „A fene vigye el — gondolta Karel — miért éppen Mirka tetszik Hon- zának is?” Ugyanez ötlött fel Honzának is az agyába, mikor észrevette barátját, amint a Ká- roly-téri parkban leskelődött íz alatt az ablak alatt, ahol az o Mirkája dolgozott. — Mit csinálsz itt — kérdezte bizalmatlanul. — Semmit, no és te? — Ugyancsak spmmit. Egy pillana­volna, de hát csak nem vonul vissza Karel előtt? Eléggé hárí­totta már az is, hogy együtt jöttek! így történt, hogy Mirka mind­kettőjüket Bránikra vitte bri­gádmunkára. A munkában Honza nem akart szégyent vallani Ka­réitól szemben és megfordítva. Ügy hajtották egymást, hogy öröm volt nézni. Amikor besö­tétedett már nem tudták egy­mást úgy figyelni és amíg Honza mosakodott, Karelnek si­került szót váltani Minkével. Abban maradtak, hogy vasárnap moziba mennek, de a lány ki­kötötte, hogy a jegyet ő veszi meg. ötkor találkoznak a mú­zeumnál. Már fél ötkor a megbeszélt helyen állt. Simára fésülve, sza­gosán. kezében egy csokor ifoo­tig csönd volt és mindketten irdatlan távol szerette volna látni a másikat. Karelnek jó öt­lete támadt. „Gyere haza, mit ácsorogjunk itt”! — Igazad ven — válaszolta Honza, de magában azt gondol­ta, várj csak valahogy mégis lerázlak!... Az első utcasarkon megkísérelte a fogást: „Elvesz­tettem a kulcsaimat; vissza kell mennem!” — jelentette ki. Ka­re! bátran visszaverte a táma­dást. Ugyan ne beszélj már, hi­szen ott csörögnek a zsebed­ben!” Hazaértek, fejbólintással elkö­szöntek egymástól és — húsz perc múlva újra találkoztak a Károiy-téren. Ha a tekintetük­kel ölni tudtak volna, a temet­kezési vállalat két halottal töb­bet írt volna be a jegyzékébe. Egyszer így történt, hogy négyszemközt rféhány szót vált­hatott M irkával. Találkában egyeztek meg — szombaton két órakor a visegrádi vasúti hídnál. „Hej Miruska, ha te tudnád” — sóhajtott fel... De Mirka nem tudhatott meg semmit, mert épp abban a pil­lanatban felbukkant a lihegő Karel. Felfedezte Honza kipirult arcát és egyszeriben elszomoro­dott. Honza felfúvódott, akár egy gumibaba, amikor a torkát elszorítják és könnyedén odave­tette: „Akkor ne felejtsd el Mirka!” — ezzel elment, ott­hagyta Karéit komoly gondola­tokba merülve. Honza ezombaton már vagy húsz perccel hamarább ott volt a hídnál. Kez„ en szorongatta a hóvirágot és nyuotalanul figyel­te a trolejbuszokat. Pontban kettőkor e-y feketehejú fej kukkantott ki a ú'zenhetesbőí és megszólította „Honza!” Egy pillanatig sem várt, felpanttent a trolira. Mint egy őz ugrott a lépcsőre és felkiáltott: Mirka. De egy­szeresek felfedezte az emberek között Karéit. Meghökkent. De Mirkánál kéznél volt a felvilá­gosítás: „Karéi velünk jön, vi­dámabban szórakozunk”. Honza meg ne se mukkant és mikor Mirka kezében felfedezte a csokrot, a saját csokrát zseb- revágte. Nagy örömmel kiszállt lyával. Leste, hogy mikor tűnik fel Mirka. Mikor észrevette, még a rendőrnek is tátva maradt a szája, úgy vágtatott a rohanó trolik, autók között. Mikor Mir- ká'hoz odaért, előkapta az ibo­lyát és átnyújtotta: „Nem győz­tem már várni, Miruska!” Mirka nyugodtan elvette a vi­rágot: „Nagyon kedves vagy. így már két csokrom is lesz, mivel Honza is hozott egyet”. Most vette csak észre Honzát. Rettenetes, hogy került ez ide? Bizonyára Mirkáék háza előtt settenkedett és hozzá csatlako­zott. Honza is ugyancsak pislo­gott a csodálkozástól. Mirkának három jegye volt a moziba. így húzódott ez vagy egy hónapig. A hónap végére késhegyig érett a helyzet. Honza elhatijrozta egyik este, hogy elmond mindent Mirkának. Egészen jól kezdte, de mikor Mirka sötét szemeivel rátekin­tett, dadogni kezdett: „Én már ezt nem bírom tovább, vagy ő, vagy én! Válasz!” „Már válasz­tottam — csicseregte a lány — de csak május elsején mondom meg!” „Csak annyit, hogy re­mélhetek — suttogta Honza — én ..nem fejezte be, elfutott. Még haza sem ért Minka, Ka­rel állt elébe. „Vagy ő, vagy én” — kezdte. És mikor megtudta, hogy május elsején történik a döntés, nyugodtabben távozott, mint barátja. A hiányzó néhány napot szinte lázasan élték át. Csodák csodá­ja, minél közelebb került a má­jus 1. annál biztosabbak voltak a dolgukban. „Szinte biztos va­gyok benne” — örvendezett Honza „ugyan mit látna abban a Karéiban?”. „Hol jár Honza tőlem" — hajtogatta Karel „a döntés vilá­gos”. Nehogy valamiképpen előnyök­höz jusson a másik, május else­jén mindketten egy órával ha­marább értek a gyülekezőhelyre. Honza oldalról pislogott rá. Mindig ^yen szép, vagy csak ma tetszik ilyennek ... Meghallotta, hogy zászlóvivőket keresnek. Karel megelőzte: „Honza1 Hon­za!” „Ez aztán igen" — juttat­ta kifejezésre tetszését az üze­mi bizottság elnöke. „Itt a zászló és perdülj előre Honzics- ka”. Hagyja itt Mirkát? Karéi­tól hagyja itt? Soha! Felcsillant a szeme ás diadalmasan meg­szólalt; „Karéi is jelentkezik!” Mindkét zászlóvivő a menet elején találta magát. A felvonulás után Mirka meg­kereste őket. „Nos fiúk, ma háromkor a hídnál”. Pontosan ott voltak. Jókedvűen, boldogan futott hozzájuk Mirka. „A döntésemet várjátok fiúk?” „Igen” válaszoltak egyszerre. „De ígérjétek meg előbb, hogy bármilyen is a döntés, sem ma­gatokra, sem rám nem fogtok haragudni. „Nem, nem Mirusko” — egye­zett bele Honza és magában arra gondolt, hogy csak Karéi lehet a \ esztes. Karel szemébe nézett. Érdekes, hogy ottan ugyan dyan gondolatokat észlelt, akár csak az övéi. „Akkor, hát örvendek" — só­hajtott fel Mirka — „és most bemutatom az én Vaskómat. Ha leszerel egybekelünk”. ■Honza és Karel mintha sóbál­vánnyá változott volna. Előttük állt egy napbarnított szakaszvezető. Előbb Karel tért magához: Örvendünk,... „gra­tulálunk”.. és Honza még meg­toldotta: „Nem zavarkodunk”. Lógó orral elballagtak. Mirka utánuk szólt: „Várjatok, ma­radjatok velünk!" „Dehogyis"... utasították visz- sza egyenesen „úgyis rég nem láttátok egymást”. Magában pe­dig: Persze bámuljuk, hogyan enyelegnek. Egyedül maradtak. „No” — szólt egy pillanat múlva Honza. ,',Hm” — egyezett bele Karel. „Látod!” „Látom!” Egy rövid ideig ott ácsorogtak bánatosan, álltak a vidám for­gatag közepén. Honza valamit felfedezett: „Nézd azt a feke­tét. Felkérem. „Azt már nem barátom, én kérem fel!” „Megint vitatkozni akarsz!” — vágott vissza Karéi. t Egy óra múlva már mindket­ten keringőztek. Szőkét forgat­tak mindketten. Ez azt jelenti, hogy egy ideig barátok marad­nak. A Nagy Honvédő Háború hősei aa V í z >s zi n t e s : 1. Komszomolista hősnő. 4. Ruházati darab. 8. Egy másik szovjet hősnő. (Szasa). — A nyíl­nál lévő vakkockába egv budapesti elektromos, gyár hárombetűs neve írandó. 10. Szayazat- gyűjtőláda. 12. Fog nélkül foglal! 13. Ősrégi nép hal is, utcanév is a főváros XIII. kerületé­ben. 14. Tudást terjeszt. 16. Pótbejegyzést esz- közlő. 17. Itt folyik a Tisza a Dunába. 19. Nagy főzőedény. — 21. Ifjúsági Futball Club. 22. Pedagógusi. 24. Esztendőre kiterjedő. 25. A Szovjetunió Háromszoros Hőse ez a repülő. 28. LNN. 29. A függ. 13. sz. utolsó betűje. 30. Be­szélnek róla. 31. Római 50. 32. Öltözékl cikkek. 34. Névelő. 35. Lángbaborult repülőgépét a há­ború első napjaiban az ellenséges hadianyag- raktárra irányította. 41. Szovjet folyó. 42. Nem talál rá a heives válaszra. 43. Fordítva bír. 44. Nénike. 48. Egvforma betűk. 49. Bizonyos meny- nyiségü tüzelő. 53. Lásd 46. sz. 54. YÁY. 55, Tatai Olvasó Egylet. 57. „Egy igaz ember”. Hős­tettéről regényt írtak, filmet készítettek. 59. Mesterlövésznö. (Liza.) 62. „A” közlemény. 63. Táviratot továbbítanak, 64. Nincs tovább. 65. A krasznodóni ifjú gárda vezetője. Függőleges: 1. Versenyző lovas. 2. Érni. 3. A 13 vértanú városa. 5. Kézjeggyel lát el. 6. Ennek az ala­kulatnak 2P harcosa utolsó.csepp véréig tar. tóttá a védelmi vonalat Moszkva előtt. 7. Disz­koszvető bajnokunk. 8. Külső báj. 9. Acél — oroszul. 11. Annak a francia újságnak a címe, amelyben Zola híres vádirata a Dreyfus-ügy- ben megjelent. 13. Totojátékosok öröme. 15. Ukrán partizánvezér, a Szovjetunió kétszeres hőse. 18. Verdi első operája. 20. Haladó mun­kát végez. 23. Egyik fodrászat — névelővel. 26. Levél bevezető szövege. 27. Megjelentet. 30. A ház szélei! 33. Káté! 35. Labda a kapu­ban. 36. Tuniszi gabonamérték. 37. Rovar. 38. Nagyobbfokú megengedés. 39. Értékjelző szö­veg. 40. A budapesti operaház építője. 45. Fő­zetlen. 46. Igen — idegen nyelven, 47. Széjjel- menő 49. Kb. 270 liternek felelt meg, 50. Far. dítva jól! 51. Vízszintes irányban. 52. 110 éve született nyelvtudósunk, aki sokat foglalkozott Arany költészetével. (Albert.) 56. Elmozdítható. .57. Életét áldozva, saját testével fedte be egy gépouskafészek lőrését, amely zavarta a Szov­jet Hadsereg támadó csapatainak előrenyomu­lását. Éppen most 11 éve avatták a Szovjet­unió Hősévé. 58. Spanyol folyó. 59. Csupán. — Az első betű kettős! 60. A 24. sz. — más sorrendben. 61. AEJ. Az 5000. körlevél Volt egyszer égj mennybenlakó, mégis földi igazgató. Nem afféle kiagyalt meseszóban élő holt, — mert valóban dirigált egy hivatalt, míg élő volt. Nagy hivatalt: hét emelet magasságút — s az égbe' fent úgy trónolt ő legfelül, mint ki árva s elhagyott. Tág szobája bús magányán egyedül igazgatott. S bár nem volt a nyelve béna, hallgatott, mint süket-néma, mert csak írni szeretett. De aztán itt remekelt! Senki -se írt az övénél kerekebb körlevelet! Nem hetente, nem naponta, minden órában gyártotta parancsait — s küldte le hat emelet mélyébe, hol remegett írás-verte serege már dühében. Noshát ez a mennybenlakó, mégis földi igazgató egyik reggel elakadt. Törte fejét, de nagyon — s mint soha még, kereste a szavakat a papíron. Cuppogatott, fogát szívta, végül mégis csak leírta: „5000-ik körlevél...” S mi - z előbb bamba volt, most tűzbe-jött arca víg lett, sót kevély, úgy ragyogott! Szólt a körlevél eképpen: „Minden körlevelet épen megőrizni — rendelem, hogy doszárba legyenek, jól elzárva, kettős kulccsal s száraz helyen, ha lehet!” Aláírás: ej, régen volt, minek bántsuk, aki meghót? Mert ugyebár mostanság nincsen ilyen hatökör, akit égi magasság tanít rá, m: a gazság, s aki se füle, se farka levelekkel igazgatva százakat holtra gyötör?! HAJDÚ ZOLTÁN 03 IFJÚSÁG — s CMS? Szlovákiai központi Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kétszer. Kiadja a Smena a t sIS/ Szlovákia M>/p,mii k /,.. > aga nak kiadóhivatala, Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József - Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava Praiska 9 Telefon 227-17. 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetős egy évre 40.— Kős. félévre 15— Kős — SBdS Bratislava száma 419-2H-0fii7 — Hírlap halveg engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal Feladó és irányító Uletl Postahivatal. Feladó és irányitó postahivatal Bratislava 2 — Irányító szám 1400-1 D—51144 !»

Next

/
Thumbnails
Contents