Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-30 / 86. szám

IFSTNFVHÍS*

NFWÍHVfDHfM

Nyilatkozatok a Magyarország—Csehszlovákia

mérkőzésekről

Az elmúlt vasárnap négy fronton merték össze ereinket a csehszlováklabdarúgók a magyar labdarúgókkal. A mérleg két vereség, egy győzelem és egy döntetlen. A legsikeresebben az ifjúsági válogatottunk szerepelt, amely Budapesten le tudta győzni a magyar ifjúsági válogatottat. Ez a tény azt mutatja, hogy az ifjúsági játékosaink jáképességU labdarugók, akik az ilyen nehéz feladat megoldására is képesek. A győzelem annál értékesebb, mert az ifjúsági válogatott az ellenfél pályáján aratta győzelmét, megérdemelten jobb támadó játékkal. A magyar szakemberek, az újságírók és a nézők is ilyen kérdésekkel ostromolták a csehszlovák vezetőket: hogy lehet az, hogy ilyen jó ifjúsági válogatottjuk van, és ehhez viszonyítva nincs megfelelő nagy válogatottjuk?

Csehszlovákia és a Szovjetunió könnyűatlétikai találkozója Prágában valóban örömteli volt.

A 4-szer 100 méteres stafétafutásban megdöntötték a szovjet rekordot. A mi stafétáink 3:14.4 időt futottak és a szovjet válogatottak ezt a harcot 3:10.4 perc alatt nyerték meg. Utána ilyen sorrendben álltak a

fényképezőgép elé. Ignatjev, Podébrad, Sevcenko, Hanko, Iljin, Vrecník, Pilags és Liska.

Uj utakon a Magyar Pedagógiai Iskola sportélete

Az A. csapatok mérkőzéséről a következőképpen nyilatkoztak:

SEBES GUSZTÁV, az OTSB elnökhelyettese: Id(5 kellett ahhoz, hogy csapatunk felőrölje a csehszlovákok védelmét. A második félidőben .lói játszottak a fiúk, s fölényüket gólokra tudták váltani az erőteljesen védekező csehszlovákokkal szemben. A második félidőben már többet foglalkoztatták a szélsőket és ezzel meg tudták nyitni a zárt csehszlovák védelmet.

MÁNDI GYULA, állami edző: A második félidőben teljes mértékben kidomborodott a magyar csapat nagyobb technikai és taktikai felkészültsége. Csatársorunk ekkor már jó játékkal megbontotta a csehszlovák védelmet. Egyre inkább fel kell készülnünk arra. hogy ellenfeleink nagyrésze védelemre rendezkedik be velünk szemben.

GRÖSICS: A lelkesen védekező

csehszlovákokkal szemben ilyen arányban is megérdemelten győztünk. A magvar csapat még mindig nem érte el legjobb formáját, de meg lehetett állapítani, hogy formája felfelé ível.

KOCSIS: A keményen védekező

csehszlovákokkal szemben csak szünet után tudtunk felülkerekedni.

PUSKÁS: A csehszlovákok minden igyekezete arra irányult, hogy kevés gólt kapjanak. Sokszor nagyon keményen védekeztek.

BUZÁNSZKY: Tavaly óta nem láttam fejlődést a csehszlovákoktól, az 5:l-es mérkőzésen feltétlenül jobban játszottak. — Győzelmünk nem volt vitás.

SÁNDOR: Több góllal is nyerhettünk volna. A csehszlovákok néha igen keményen védekeztek.

LÓRÁNT: A csehszlovákok a vártnál keményebben játszottak. Csatársorunk szünet után belejött a játékba.

Csehszlovák vélemények :

V. HERMANSKY, a csehszlovák csapat vezetője: Válogatott csapatunk

aránylag jól játszott az elsO félidőben. Fordulás után azonban sok hiba csúszott — különösen a csatársor —■ játékába. A mérkőzés legfontosabb tanulsága, hogv főleg a csatárok játékán kell változtatnunk. Igen örülünk ifjúsági csapatunk győzelmének. mert ez a győzelem arra ösztönöz bennünket, hogy még többet foglalkozzunk a fiatalokkal. Egyénileg Hledík, Kacsányi, a magyarok közül pedig a védelem tagjai, valamint Kocsis és Sándor .iátéka tetszett nekem.

RYGR, a csapat edzője: A magyar csapat azzal az előnnyel lépett a pályára velünk szemben, hogy egyik csatárunkat a védelem segítségére hátra kellett vonnunk. A magyar csapat nagv fölényben játszott, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogv vannak sebezhető pontjai. A magvar csapatban különösen Kocsis játszott nagyszerűen, üt nem lehetett tartani- Nálunk Hledík nagy munkát végzett hátul. Kívüle Novák és Procházka játszott jól. Elől Préda, Moravcik és Pazdera jeleskedett.

NOV.ÁK: Tláttam a magyar csapatot a svájci VB-én és így megvan az alapom az összehasonlításhoz Ügy vettem észre, hogv most gyengébben megy neki. Voltak azonban nagyszerű időszakai, amelyek emlékezteitek régi jó formájára.

HLEDlK: Nagy munka hárult ránk j és úgy gondolom, hogy ennek nagyrészével sikerült megbirkóznunk

KACSÁNYI- Jó! .játszott a magyar csaoat. de időnként sokat hibázott. Különösen a befejezésekbe csúszott sok hiba. A magyarok közül Sándor, Fenyvesi és Kocsis játéka tetszett elsősorban.

At.EXA'NDROWICZ, lengyel játékvezető: A magyar csapat gyengébben játszott, mint a VB-én. Hiba volt a magyar csatársor játékában, hogy keveset foglalkoztatták a szélsőket. A fiatal csehszlovák csapat sokkal jobban játszott, mint a VB-én.

SVERRA HELGESEN, az oslói Ar- beiderbladet munkatársa: Első ízben láttam játeaani magyar csapatot és

mondhatom: nagyon tetszett a játéka, bár az első félidőben nem tudták helyzeteiket kihasználni. A csatárok közül rám különösen Fenyvesi játéka tett jó benyomást.

Nyilatkozatok a B. csapatok mérkőzéséről:

TITKOS PÁL. az OTSB labdarugó osztályának vezetője: Az első félidőben nagy fölényben játszottak játékosaink. Ha csatáraink kihasználták volna a helyzeteket, győzhettünk volna. Szünet után mintegy 25 percig a csehszlovákok támadtak többet. Jól játszó hátvédhármasunknak köszönhető, hogy a játéknak ebben a szakaszában nem kaptunk újabb gólt.

SÓS KÁROLY, a csapat edzője: A két ország B. válogatottjainak találkozója időnként igen jó játékot hozott. A találkozót nagy küzdelem jellemezte.

BÁNYI JÓZSEF, a bratislavai magyar konzulátus helyettes vezetője A magyar csapat az első gól után kissé lelassított. Megnyerhettük volna a mérkőzést.

STA3TNY, a csehszlovák csapat edzője: Aj első harminc perces nagy magyar fölény után kiegyenlített játék folyt. Az eredményt igazságosnak tartom.

FRONCZYK, a mérkőzés lengyel játékvezetője: Kemény küzdelmet vívott a két csapat. Az első félidőben a magyarok sokkal jobbak voltak, szünet után a csehszlovákok harcoltak ki némi fölényt.

Az utánpótlás válogatottak mérkőzéséről így nyilatkoztak:

KOVÁCS MÁTYÁS, a Társadalmi Labdarugó Szövetség elnökségi tag- ia: Védelmünk igen jól látta el feladatát. Faragó nagyszerű' formában védett. Fordulás után kezdetben a csehszlovákok veszélyeztettek, de később végig a magyarok irányították a játékot.

SOMOGYI JÁNOS, a Társadalmi .Labdarugó Szövetség elnökségi tagja: A magyar utánpótlás válogatott igen jó játékkal lepte meg a csehszlovákokat. Csatáraink sok lyukra- futtatásos és helycserés támadással Őrölték fel a csehszlovák védelem erejét. Fordulás után a csehszlovákok több gólhelyzetet hagytak ki.

BOKSÁI, a csehszlovák utánpótlás válogatott edzője: Szép élvezetes játékot hozott a két csapat találkozója. Egy gólt mi is lőhettünk volna.

J. KRIZ, a brnoi kerületi TSB labdarugó osztályának vezetője: A magyar fiatalok igém szép játékot mutattak be. Technikailag lényegesen jobbak voltak a magyar játékosok a mieinknél. Nagyon tetszett a magyar csatársor ötletdús játéka.

VI JEK, a mérkőzés csehszlovák játékvezetője: A magyar utánpótlás válogatott megérdemelten győzött. A mérkőzés meglepően szép játékot hozott.

Sorsdöntő gyűlés volt az elmúlt napokban a pedagógiai iskola egyik termében. Nem tárgyaltak és nem döntöttek el országos kérdéseket, csupán az iskola sportéletében hoztak jelentős határozatokat. Ezek a határozatok, a diákság egészséges testi és lelki nevelésének kulcskérdéseivel foglalkoznak. úgyhogy joggal állíthatjuk, az iskola Sokoi csoportjának m'dködésére nézve, valóban sorsdöntő volt.

A Magyar Pedagógiai Iskola még nem tekint vissza nagy múltra (4 éve áll fenn). így aztán nem lehet még nagy sportmultja sem. Annak, hogy eddig még csak kiemelkedő e- redményeket sem tudott elérni, megvannak a maga technikai és más okai is. Amikor megnyílt az iskola, az ország minden részéből jöttek a tanul- nivágyó fiatalok egy-kettő kivételé, vei paraszt, munkás fiúk és lányok. Sokan azelőtt talán soha nem tornásztak. Mindenesetre nehezen formálható ,.anyag" volt ez, de Janda tanár elvtárs szívének teljes lelkesedésével fiatalos lendületével és staktudásával igyekezett — s mondjuk meg rögtön, sikerrel! — a kissé szögletes mozgású fiúknak és lányoknak, rugalmasabb és ügyesebb mozgást adni. De még több is sikerült: érdeklődést keltett a sport iránt.

Ma már ide is az iskolájukat folyamatosan végző diákok jönnek. Fiatalok! Testük most kezd erősödni, izmosodni. Számukra különösen fontos a mozgás, a torna, hiszen anélkül testük satnya, mozgásuk lomha lenne — nem is beszélve a belső szervek fej. lődéséről. Mindezt tudja — a tornatanár — Janda elvtárs is és éppen ezért határozták el az eddig eléggé vérszegényen dolgozó Sokol vezetőség átszervezését. A legutóbbi közgyűlésen az új vezetőség Horváth Zoltánnal az elén már új kidolgozott programmal lépett a tagság elé. Miután bebizonyosodott, hogy a heti 2x40 perc, ami a tornaórákat foglalja magában kevés céljuk megvalósításához, elhatározták a sport érdekkörök bevezetését. Megalakították az atlétika, szertorna, kosárlabda, röplabda, asztaltenisz stb. szakosztályokat. Az érdekkörök vezetését tapasztaltabb elvtársakra bízták, kik Janda elvtárs szakszerű vezetése alatt dolgoznak. Minden héten, minden szakkör tart edzést. Az érdeklődés az első napokban aránylag nagy. De csak aránylag! Vannak sokan, akik nem akarják megérteni a szakkörök előnyét. Itt aztán munka vár az új vezetőségre. Meg kell magyaráznia, meg kell értetnie az elvtársakkal, hogy mindez azért történik, hogy a fejlődésben lévő testük egészséges legyen és erőssé váljék.

De van itt más baj is.- Mert azért túlnyomórészben megvan a lelkesedés, az akarat is, de sokszor olyan dolgok veszik el a fiatalok kedvét és akadályozzák a munkát, melyeket — úgy gondolom — el is kerülhetnének. Ott van például az órarend kérdése. Olyan rosszúl van összeállítva, annyira szét vannak szórva az órák (néha még este 7-kor is van tanítás!) hogy majdnem lehetetlenné teszik az ilyen — hasznos célt szolgáló — körök működését. Én tudom nehéz, hiszen túl vannak terhelve a tanár elvtársak, de azért még meg lehetne próbálni egy előnyösebb összeállítású órarend elkészítését is. De ez talán a kisebb baj. Sokkal fájóbb a tornaterem ügye. Jól tudjuk, hogy a tornatermek száma nincs kellő arányban a sportolók és a testnevelési órák számával. Ezért egyes iskolák más iskolák tornatermébe is eljárnak. Hogy ez helyes-e, vagy sem, ne vitassuk. Ez a megoldás pillanatnyilag szükségszert. De hogy itt is uralkodik bizonyos szervezetlenség, az bizonyos. Járnak ide so. kan úgy, hogy az iskola, amelyé a tornaterem, alig teheti be a lábát oda. Többek között jönnek ide a pedagógiai főiskoláról is. Én már többször megfigyeltem, hogy amikor a pedagógiai főiskola hallgatói tornásznak itt, ugyanabban az időben sem a pedagógiai főiskola tornatermében, sem a Beloiannisz internátus tornatermében nincs senki. Vagy áz, aki ezt intézi, azt gondolja magában, hogy ilyenkor a gimnazisták menjenek oda, ha egy kicsit mozogni akarnak? igaz a járás is sport, de ebben az esetben kissé dühítő sport.. Jó lenne, ha a felelős szervek lehetőséget adnának a pedagógiai iskola tanulói számára az órán kívüli sportolásra. Jó szervezéssel, ezt is meglehetne oldani.

KOVÁCS ZOLTÁN

Bozsik 12 méterrel a kapu előtt Kocsis fejére játszik és a következő fordulóról a Houska kapujába lőtte a labdát. Magyarország 1:0 arányban vezetett Csehszlovákia ellen.

Ez is sport?

Az ember néha tesz meggondolatlan kijelentéseket és ezeknek később alaposan megadja az árát. így jártain én. nem is olyan régen, amikor egy céllövő-barátom előtt azt találtam mondani, hogy a céllövés nem komoly sport és össze sem lehet hasonlítani például a jégkorongozással.

Barátom szeme villámokat szórt ezeknek a szentségtörő szavaknak a hallatára, homloka ezer redőbe ugrott és vésztjósló hangon felelte:

— Úgy ... Szóval a céllövés nem komoly sport. Na. jó. De most aztán azonnal jössz velem a lőtérre.

Ezzel már húzott is magával.

— Node nekem dolgom ...

— Nincs dolgod! És hiába sorolod fel nekem az összes ellentétes kötőszót, addig nem szabadulsz telem, amíg le nem adtál százhúsz lövést!

— Szóval, kérlek szépen, én nem úgy gondoltam, hogy az nem sport és ha alapjában megvizsgáljuk a kérdést, akkor csakugyan megállapíthatjuk. hogy a céllövés is komoly sport, sőt tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogv a legkomolyabb sportok egyike_...

— Ne köntörfalazz itt nekem, lőni fogsz és kész!

— De kérlek szépen, én becsületszavamra kijelentem neked, hogy a céllövés nemcsak hogy egyike a legkomolyabb sportoknak, hanem a céllövés egymaga, egyedül, egyes-egye- dül a komoly sport •.. Negyvenkilencben például elindultam a szabadságharcosok üzemi bajnokságában, aztán meg a gyermekkoromban légpuskám is volt...

— Nem baj. öregem. Most. komoly puskával lógsz lőni, úgy mint az igazi versenyzők.

Útközben aztán, azzal vigasztaltam magam, hogy elvégre nem is olyan borzalmas dolog ez a céllövés, sőt bizonyos értelemben nagyon is érdekes és én mindig is szerettem célbalőni. azonkívül pedig éppen rá is érek.

A Marcibányi-téiye mentünk. A lombsátorba bújt lőtér felől már messziről hallottuk a puskák pisztolyok ropogását. Folyt az edzés. Na most ezek jól ki fognak engem nevetni, amikor egymásután lövöm a nullákat. De úgy kell nekem. Minek járt a szám.

Beléptünk a lőcsarnokba. Egyikmásik tőpadon versenyzők feküdtek, térdeltek és megingathatatlan nyugalommal lődöztek a főlapokra. Sajnos, sok pad üres volt. Barátom eltűnt. s kis idő múlva visszajött egy nyiltirányzékú kispuskával, valamint egy távcsővel. Egylencséjű volt a távcső, olyan mint amilyennel annak-. idején Kolombusz szemléigethette az éppen felfedezés előtt álló amerikai partokat.

Kezembenyomta a puskát és adott egy doboz lőszert.

— Hogyan akarod kezdeni? Állva? Fekve? Térdelve?

— Furcsa kérdés. Nyilván fekve, az a legkényelmesebb.

Barátom elmosolyodott és azt mondta:

— No jó, kezd fekve.

Ráfeküdtem a lőpadra, barátom

igazgatott:

— A könyököd úgy helyezd el, hogy a felsőkarod hegyes szöget zárion be a lőpad lapjával. Á lábad tedd szét. sarkaid is érjék a lőpadot.

— De hiszen akkor kicsavarodik a bokám! ■..

— Nem csavarodik az; légy nyugodt, csak fektesd él a sarkad is.

Mit tehettem, elfektettem és egyelőre nem is volt baj. Kezembe vettem a puskát.

— Tudsz e csapott célgömbbel célozni? — kérdezte.

Gyorsan elhadartam neki a csapott célgömbbel való célzás módját:

— Csapott célgömbbel úgy célzunk hogyanézőkeszélességiközépbe beállít- juka célgömbcsúcsátugyhogyaz a céltábla feketerészénekalsószéle közepére essék.

— No jó, akkor célozz és lőjj!

Felemeltem a puskát, belenéztem a

nézőkébe a célgömb csúcsát odahelyeztem a megfelelő helyre és az egészet megint odahelyeztem a fekete kör aljára, amint az a nagykönyvben meg van írva. Igen ám. de valami tréfás jelző lehetett Odakint a lőlapoknál, mert folyton mozgatta a főlapomat. Leengedtem a puskát.

— Kérlek szépen — mondtam a barátomnak — szólni kéne annak a jelzőnek odakint, hogy ne mozgassa nekem folyton azt a lőlapot.

— Dehogy is mozgatja az. Nem is tud hozzáférni. A puska csöve mozog a kezedben.

Hm. Ez érdekes. Pedig tisztára úgy tűnt. No, nem baj. Majd most erősen megfogom.

Megfogtam erősen, céloztam, közben majd megfulladtam a visszatartott, leletezés miatt, végül elrántottam a ravaszt. Izgatottan héztem a távcsőbe. Mindjárt a fekete köröket figyeltem persze először a tízest. No a feketében nem találtam semmit. Néztem a fehér köröket. Egészen véletlenül azokban sem volt találat. Néztem a körökön kívül a fehér papírt, hát végre a lőlap jobb felső sarkában, ahová a versenyző nevét írják, megtaláltam a lövésemet. A lőlap Ágoston Imréé volt és én kilőttem a nevéből a g-betűt.

— Nos mi újság? — kérdezte a barátom.

— Ágoston nevéből kilőttem a g- betilt — kiáltottam büszkén. . Ezt csináld utánam!

Érdekesek ezek a céllövők■ Egyáltalán nem volt meghatva. — Bezzeg, ha ő lőtte volna ..

— Folytasd, a második már jobb

lesz.

•Folytattam és valóban jobb is lett: nem tett kárt a lőlapban. Még egyszer megpróbáltam. De most aztán nagyon vigyáztam. Erősen szorítottam a puskát, visszafogtam a lélekeetemet s a célgömb körül imbolygó, hol elhomályosodó, hol megerősödő fekete fokot végülis ráhelyeztem a célgömb csúcsára, aztán meghúztam a ravaszt.

— Ez tízes lesz! — mondtam a jól- végzett munka boldog fensőbbséges tudatában.

Dehogy is lesz — szólalt, meg váratlanul mellettem egy női hano Kisgyörgyné hangja. — Elrántotta a lövést. Nem is lesz rajta a UÉapOn. Elment rr> n három órában^Folvtatpc köveí4<ezik^