Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-27 / 85. szám

4 1954. október 27. tbmús&c PALI BÁCSI Palást festőién szép falucska. Talán nem la égiszen találó a „festőién” jelző, mert bizony aligha akadna fes­tő. aki képes lenne egész, természe­tes szépségében megfesteni. Minden oldalitó' erdős, vagy kopár dombok zárják körül a szépséges völqyketíant. amelybe esupá > a füzektől szegélye­zett Korpone patak szűk völgye ké­pezi e bejáratot A kristályvize pata- konska partja' éppen a katlant szegé­lyező hegyek áttörésekor vadregényes sziiklecsűosokbe szökkennek. A falucska valamikori lakói ezeknek a domboknak déli lejtőjét törték fel és meghonosították e szőlőtermelést. Igaz, nem terem itt messzeföldön is­mert bor, de az Itteni lakók Vélemé­nye szerint ereje, hatása felér a leg­jobbakével. Lehet ugven ebben egy kis túlzás is, de most ne is keressük az igazságot. Aki ‘nem hisz ennek ez állításnak igazában, hát győződjék meq személyesen. Valamikor csupa nemesfajták ter­mettek itt, néhány évtizeddel ezelőtt azonban kipusztultak. Ekkor született meg az a nézet, amely ma is uralko­dik, hogy ez a vidék nem alkalmas nemes fajták termesztésére Azóta javarészt már csak a „direkttermő" vegy ah'sj.v itt nevezik: ez „Otelló" terem Van azonban lényegesebb oka is, hogy itt ea> a vedszőlő fajta honosodott meg. A falu laikusságának nem főfoglalko­zása a szőlőtermelés. Ezt csupa ’ a földművelés mellett végzik. Nincs ta­lán egyetlenegy ember se, eiki -sek szőlőtermelésből élne. A domboldala­kon, a nem a legjobb minőségű talaj­jal vívott harc sok munkát, sok fá­radságot. követel. így a mindennapi kenyér biztosításáért folyó küzde’em mellett csak olyan szőlőfajták terme­lésére 1ut idő. amely a lehető legke­vesebb kezelést, gondosságot igényel. Az Otelló pedig tényleg szerér,y. igénytelen fajta Dehá' kinek s vo'ne ideje például aratás é6 nagvohbrcszt tehénf'igátokkal történő hordás idején a sző’övel törődnie? Több domb oldalán is terem a sző­lő. M'ndegv’knek megvan a maga ne­ve. A legismertebb mégis a Konyirád. Ennek déli lejtője félköre lak ban hú­zódik. A domb tövében álló ember a felfelé törő tőkesorofc közt észrevesz bármiféle mozgolódást. Itt nehéz is lenne napközben lopni. Annál is In­kább. mert a Konyirád birodalmának' fejedelme Pali bács a csősz, vagy ahogy a palástiak hívják: szőlőpász­tor. Ha valamit észrevesz, belefúj sípiábe A tettes pedig jól ismeri ezt a sípjelet. Pali bácsival egy szép napsugaras szeptemberi napon találkoztam. A hegyoldal őszi verőfényben úszott. A sárguló levelű tökék közt itt is. ott is tarkaruhás szüretelők hajlongtak. Az egyik csoport éppen a száraz, szüreti ebédhez telepedett le a szólók közti kaszálón, amikor ő megjelent. Bárányból- kucsmát, bajuszt, sajátké­szítésű görbebotot, gumicsizmát visel. Ügy, ahogy. az ember a szőlőbiroda­lom választott fejedelmét elképzeli. Azért választott, mert e szőlőqazdák a csőszt évente közösen megválaszt­ják. Igaz, Pali bácsinak erre a tiszt­ségre — mondhatnók — haszonélve­zeti joga ven. Ezt a jogvt részben édesapja ruházta rá, aki nage is hosszú évekén át viselte ezt a tiszt­séget, részben maga érdemelte ki. Pali bácsi kunyhója a vén vadkörtefa alatt. — Ad;' isten jónapot, jő munkát! — köszönt, egyet kacsintve az ebéd­hez készülődök felé. akik közül egyik is, másik is jó ne-av darab füstö't szalonnát kanyarót le. Hiába, az édes szőlő után zlik a sós szalonna! — Adj isten, legyen részed benne! — hangzik e válasz. Pali bácsi azonban visszautasítja a meghívást, ö most komolyabb ügyben .jött. — Nem hallottátok, a fa­luban senki sem érdeklődik egy borjú felől? — teszi fel a kérdést botjára tá­maszkodva. — Éjjel a sző­lőben fogtam, ott 'legelé­szett, Ahun van nd! — mu­tat a domb aljára. — Ahhoz a diófához kötöttem. Maga is arrafelé néz. bot­jává! mutatva az irányt. De arca csakhamar elkomorodik. nagyot pislent. majd tenye­réből ellenzőt formálva sze­gezi tekintetét a megjelölt fa felé, — Tyű, e mindenét, hisz a borjű nincs ott. Kitör a nevetés. — Akkor már nem kell a gazdáját keresni — böki oda valaki. — Nem a trehányt — vá­laszolja sajnálkozva. — Pe­dig de készültem, hogy oda­mondok neki Ej, ej! Hát bizony oda az alka­lom, a gondatítjn gazda ügyesen elvezette a borjút A szüretetek élcetednek — Nem is az a bej, hogy a sajátját vissza lopta, hanem biztosan elvitte a kötelem is. amivel a fához kötöttem. Még egy darabig eltünődk az ese­ten. nem megy a fejébe, hogy az ő tudta nélkül valaki bármit is el vihet a Konyirád-oldelból. mégha mindjárt e sajátjáról is van szó. De aztán a fejebúbjára tolja a kucsmát és meg­Terepszemle — ha idegent vesz észre, belefúj sípjába. indul a lejtőn „fejedelmi palotája” fe­lé. Ez nem más, mint a vesszőből f ent, sárral vakolt és szénával körülrakott csősz-kunyhó, amely a szőlők alatti ka­szálón egy vén vadkörtefe tövébe«’, é- pült. A vedikörtefa koráról Pali bácsi csak annyit tud. hogy édesapja, aki húsz évvel ezelőtt nyolcvanéves ko­rában halt meg, azt állította, hogy már gyermekkorában is olyan vénnek ismerte, mint életének utolsó éveiben. Tehát csaknem egy évszázad előtt. A kunyhó belseje tágas, berendezése egyszerű, szénával, báránybőrrel bélelt heverő, petróleumlámpa. Ülőhelyet egy hatalmas sárgatök szolgáltat. A km y- hó sarkában néhány teli üveg. Kos­toló az új termésből, a korábbi sze­désből. A gazdák hozták. Pali bácsi a heverő mellől egy demizsont hoz ki és tartalmát a fűre önti. » — Egy héttel előbb hoztam a for­rásból, de biz nem hiányzik ebből tán egy csepp se. Kiöntöm, nehogy meg- poshedjon. Pali bácsi nem tagadja, hogy szere­ti a zavaros, de már jókedvet fakasz­tó szőlőlevet. Különben is jókét! vű ember. Igaz, már felváltotta a hetedik tizest (ami annyit jelent hogy túl van a hatvanon), de jókedve, az élet leg­nagyobb ajándéka megmaradt. Közben megérkezik az ebéd Pali bá­csi felesége csaknem minden naip friss ebédet hoz. Az ételhordóban krumpli- leves párolog. — Én most más lével élek — jegy­zi meo tréfásan s két-három kaná' után félretolje a levest. — Jó it-sz estére, majd a parázsban felmelegí­tem. Mert jó tudni, hogy ez őszi éjsza­kákon pásztortűz lobog a kunyhó e- lőtt. Erről tanúskodik a kövekkel kö­rülrakott hemuhalom is. A túróscsusza és mákos barátfüle után Pali bácsi ismét útnak indul. Előbb az aljból jól szétnéz, majd ne­kivág a domboldalnak. A szőlők „ art is, ott is kocsik, s rajtuk kádak. Míg a szüretelők kannába szedik e für­töket, a férfinép erősebbje puttonyok­ban hordja a kádakba. Innen kerül majd a présházba, ahol édes levet csorgatnak belőle. A dolgozó nép az év itolsó termését takarítja be. Nagy esemény ez a földet művelő ember é- letében. Ez talán a legvidámabb mun­ka. Ilyenkor ismerősök, rokonok egy­mást segítik ki. Persze nem pénzért, csak úgy barátságtól. Pali bácsi a tetőn Gazdag Józsival bocsátkozik beszélgetésbe, akinek már kádakban a szőlője, e szüretelők is ha­zamentek. esek fogatra vár. —No komám, te ' is eiiteheted már a versestáblát. Ezen mind a ketten nagyot nevet­nek. A „versestáblének" is megvan e mega története. Gazdag Józsi bácsi e falu végén lakik. így a határba in­dulók rendszerint hozzá térnek be. hogy megtöltsék vizes edényeiket. S bizonyára megtörtént. hogy egyik- másiik a szép sárga körtékből is sza­kított. Józsi bácsinak furfangos ötle­te támadt. A kút fölé táblát akasz­tott, amelyre saját költeményét írta: He ideérsz, itt megállj. Pihenj meg és úgy igyál. Ne bántsd, ami nem a tied, Szégyen volna az terád, Mert az isten mindent lát. Pali bácsinak igaza volt. A táblára nincs szükség jövő tavaszig. De Pali bácsi tovább ballag. Minden­kihez ven egy-két szava, mindenkit néven szólít. Ismeri a falu apreját- nagyját. Húsz évig volt kisbíró a fa­luban. Ezért nem is hívják másként, esek Kisbíró Palinak. A szeptemberi égen felhők tornyo­sulnak. — Közeleg az esős idő — állapítja meg. Még alkonyat előtt körüljárja a szüretelőket. s mint condos gazda, sietteti őket, nehogy az eső Itt érje a szőlőt. Ez is az ő tisztségéhez tar­tozik. hisz e termés megvédése az ö feladata. ZSIL.KA LÄSZLÖ Az új iskolai évben új eredmények A párkányi 11 éves magyar közép­iskola tanulói szorgalmasan készül­nek a Fucsík.jelvényszerző vizsgára. Még az iskolaév eleién megfogadták, hogy ez évben valamennyien meg­szerzik a Fucsík-ielvényt. igaz, hogy az elmúlt iskolaévben is felajánlották hogy az iskola nö­vendékeinek ötven százaléka meg­szerzi a Fucsík-ielvényt. De ebből nem lett semmi, ami részben annak tudható be. hogy az iskola könyv­tárának nem volt elég könyve. Ehhez persze h' -zájárult még az is, hogy az iskola CslSz szervezetének elnöke nem sokat törődött az olvasókörök munkájával, így történhetett meg az, hogy eljött az év vége és senki sem szerezte meg a Fucsík-ielvényt. — Ez évben ez biztos nem fordul elő — m<mdja Bajza Vince a CslSz- szervezet elnöke Bajza elvtársat még szeptember elsején választották meg a fiatalok a CslSz-szervezet elnöké­nek. Azóta már eltelt egy pár hó­nap s mondhatni eredménnyel is. Mindjárt szeptember elsején megszer. vezték az olvasókört, — felosztották csoportokra S minden csoportnak ki- tUzték. hogy mettöl meddig, melyik könyvet kell elolvasni és megvitat­ni. A körök minden héten egyszei összejönnek és megbeszélik az elol­vasott könyvek tartalmát. A megbe­szélések rendszerint élénkek. Min­den ilyen megbeszélésen parázs vita folyik, s a vitához minden tanuló hozzászól. Itt meg kell jegyeznem, hogv már van sok olyan tanuló aki önszorgal­mából minden könyvet elolvasott, amely szükséges a jelvény megszer­zéséhez mint például Horváth Mar­git Bálint Ferenc, Bajza Vince. Ga- rai Borbála és mások. Ezek a tanu­lók a negyedéin konferencia után le KULTÚR­KRÓNIKA A szlovák költők Prágában e na­pokban szerzői estet rendeztek. A kö­zönség lelkesen ünnepelte úgy az elő­adó művészeket, mint a költőket Az est folyamán elhangzottak Frano Kral1, nemzeti művész költeményei, Ján Kosira versei, Pavel Horov, Milan Laj- ciak, Vojteeh Mihalik. Ján Smrek, Krista Bendová, Andrej Plávka, Stefan Zárv és Ctibor Stítnicky versei. A fia­tal szlovák költők közös vonása, hogy „az új Szlovákia költői, azé a Szlo­vákiáé, amely most éri forradalmi megújhodását” — írják a lapok. Mély benyomást gyakoroltak Ján Rostra, emberileg mély, bölcs szavai. Michal bölcsődala, Krista Bendová in­tim lírája szinte megrázta a közön­séget A szerzői estek óriási sikere bebizonyította, hogy Prágában milyen nagy az érdeklődés a fiatal szlovák költészet iránt. is teszik a vizsgát és büszke tulaj­donosai lesznek a Fucsík-jelvénynek. És ha minden jól megy, márciusra minden egyes tanuló örömmel hordja majd mellén a Fucsík-ielvényt. A párkám/i 11 éves iskola tanulói irodalmi kört is szerveztek, amelyen írók, költők irodalmi kritikusok éle­tét és művét beszélik meg. Az iro­dalmi köröket Baráth tanár elvtárs vezeti. Az irodalmi kör sokat segít a tanulók tárgyi ismeretének a ki- szélesítésében. É körökön foglalkoz­nak versek és elbeszélések részletes elemezésével. A verseknél például megvitatják azt is, hogy milyen a vers szerkezeti felépítése, rímképle. te, — lírai, epikai, drámai-e az a vers amelyet történetesen megvitat­nak. Az irodalmi körnek a feladata az is. hojy a tanulók írásait megbeszél­jék és esetleges segítséget nyújtsanak a fiatal irodalmároknak abban, hogy legközelebb már jobb verseket írja­nak. A tanulókkal való beszélgetésből megtudtam azt is. hogy a párkányi 11 éves magyar középiskolának kul- túrcsoportia is van. Bár e kultúrcso- pőrt még nem a legjobb s mégis büszkék a tanulók rá. A kultúrcso. port énekkarát Barna Sándor tanár elvtárs vezeti, aki szívvel-lélekkel tudása legjavát beleadva tanítja a fiatalokat. Ez iskolaévben már tíz alkalommal léptek fel különböző helyeken szí­nes, tarka kultúrműsorral. Most újabb énekeket, népi tánco­kat verseket rövid jeleneteket ta­nulnak be amelyekkel jövő héttől kezdve minden második nap fellép­nek majd városukban és vidéken is a választás előkészítésének alkalmá­val. Archeológusaink szeptember 26-30- ig konferenciát tartottak Nyitván, mélye a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Len­gyelországból, Magyarországból, Ang­liából is eljöttek szakemberek. A be­számolók közül kitűnt A. V. Arci- chovszkij a moszkvai egyetem tanára, aki a novgorodi ásatások eredményei­ről beszélt. P. P. Jefimenko az uk­rajnai archeológiái szakmunkákat is­mertette. Dr. F. Füle magyarországi kiküldött a Budapest melletti Csepel szigeten végzett ásatásokról beszélt, ahol időszámításunk első évszázadbeli római tábort fedtek fel. Ezek az ása­tások már azért is érdekesek, mert nálunk is hozzálátnak a Duna bal- partján. Komárom közelében lévő úgynevezett leányvári római tábor feltárásához. ♦ E napokban ünnepelték meg Jozef Gregor Taiovsky, a szlovák Gorkij születésének 80-ik évfordulóját. Ta- jovsky a legolvasottabb szlovák írók­hoz tartozik és tulajdonképpen '-eak ma értékelhetjük őt igazán. Bátor, öntudatos regén veíek ja’ban él tovább és a szlovák nép mindig értékelni fogja gazdag irodalmi művét. Vidáman folyt a munka A vágmenti vizierőmű építkezésén — a.z Ifjúsági Gáton vasárnap öröm­teli hangulat uralkodott. Folyt atz épí­tőm unka. Vasárnap reggelig az idei eredmények legjobbikát érték itt el, amikor három műszakban 471 köbmé­ter betont helyeztek le. A délelőtti vasárnapi műszakban a vizierőmű építői elsősorban a duzzasztógát falá­nak betonozására és a gépesített ása­tásokra fordították figyelmüket, hogy ezáltal becsülettel teljesíthessék a Nagy Októberi Forradalom tiszteleté­re tett kötelezettségvállalásukat — 1954, november 7-ig összesen 17.500 köbméter beton elhelyezését. A CslSz összüzemi konferenciáján két héttel ezelőtt a nováki szénbá­nyák ifjú bányászai azt a kötelezett­ség váll elás t tették, hogy a CslSz II. kongresszusának tiszteletére vasárnap, 1954. október 24-én 700 csille szenet fejtenek ki. Vasárnap nemcsak a no­váki szénbányák CsISz-tegjai láttak munkához, hanem eljöttek nekik se­gítem a CslSz járási bizottságának funkcionáriusai és e prievidzai 11 éves középiskola tanulói is. Munká­juknak meg is volt az eredménye, mivel már délelőtt 11 óraikor telje­sítették kötelezettségvállalásukat a 700 csille szén kifejtésére vonatko­zóan. a műszak végére ped'g tű’ is szárnyalták azt. mivel 791 csille sze­net fejtettek, amivel egyúttal teljesí­tették az egy normális munkatnüszak- ra eső szénfejtés tervét is. Felhívás A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes újabb tagokat vesz fei. E célból a kővetkező helyeken és időben lesznek megtartva a fel­vétel: vizsgák: BRATISLAVÄBAN: 1954 X. 26. és 27-én 9—15 óráig az Ifjúsági színházban (Divadlo mladych) Dunajská 48 sz. alatt. NYITRAN- 1954 X) 2. és 3-án 9—15 óráig a Csemadok kerületi tit­kárságán Sztáiin-tét 14. sz. alatt. LOSONCON 1954 XI. 2. és 3-án 9—15 óráig a Vigadó nagytermében TORNALJANi 1954 XI. 4. és 5-én 9—15 óráig a Csemadok Járás' titkárságán Osvetnvy dóm). KASSÁN: 1954 XI. 2. és 3-án 9—15 óráig a Csemadok helyicsopon kultúrhelyiségében, ul. Národného povstania 30/1. KIRAI YHEí.MECEN 1954 XI. 4. és 5-én 9—15 óráig a Népműve­lődéi házában (Osvetovy dóm). írásbeli jelentkezéseket küldje be minden érdeklődő e hó végég e következő cimre NÉPES igazgatóságának, Hodv-galántat járás. A jelentkezőknek felvétel esetén megtérítjük a teljes útiköltsége* Mapyar dolgozók* Jelentkezzetek a csehszlovákiai első magyar hiva­tásos népművészeti együttesbe, ahol rendes ellátásotokról, fizetésetekre és szakmai képzésiekről gondoskodva lesz. Az énekesektől és táncosoktól csak rátermettséget, adottságot, jő hallást és ritmusérzéket követelünk meg, a zenészeknél feltétel a é kotta ismeret. Az együttes igazgatósága | Izük az új bor.

Next

/
Thumbnails
Contents