Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-27 / 85. szám

1954. október 27. ÓI IFJÚSÁG 5 A szovjet kormány novemberre négyhatalmi értekezlet összehívását javasolta a német kérdés rendezésére V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere október 23-án fogadta Franciaország, Nagy- Británnia és az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta nekik a szovjet kor­mány válaszjegyzékét Francia- ország, Nagy-Británnia és az Egyesült Államok kormányának 1954. szeptember 10-1 jegyzé­kére. A válaszjegyzékben a szovjet kormány Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormá­nyának javasolja: hívják össze ez év novemberében Francia- ország. Anglia, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kül­ügyminisztereinek értekezletét a következő kérdések megvita­tására: 1. Németország egységének békés és demokratikus alapo­kon való helyreállítása és az össznémei szabad választások megtartása, 2. a néqy hatalom megszál­ló csapatainak kivonása Kelet- és Nvugat-Németország terüle­téről, 3 összeurópai értekezlet ösz- szehívása az európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tésének megvitatása végett. Az angol-egyiptomi szerződés Amikor az angol-egyiptomi szerződést aláírták, « keirói rá­dióban kiáltvány hangzott efl a néphez. „Egyiptom me letöri láncéit — hangoztatta a kiált­vány —, hogy visszanyerje azt a sze bed Ságot, melyet több év­tizede raboltak el tőle”. Ugyanekkor angol hivatalos körök is örömmel üdvözölték a szerződést. „Tekintettel közös érdekeinkre, meggyőződésem, hogy a népeink közti közeledés mind szorosabbá válik” — je­lentette ki Stevenson, Nagy- Británnte kairói nagykövete. DuMes ugyencsek örömét jut­tatta kifejezésre.. „Gratulálni kell annak a két országnak, a- mely ezt az egyezményt meg­valósította, elősegítette a két ország között fennálló- kölcsönös bizalom szelleme”. Miért fogadta a szerződést Kairó. London és Washington egyformán örömmel? Az egyez­mény lényege az, hogy a követ­kező húsz hónapon belül foko­zatosan kivonják az angol csa­patokat a szuezi-csatoma öve­zetből. Az ott lévő katonai tá­maszpontok egyiptomi parancs­nokság alá kerülnek. Megállapít­ja azonban a szerződés azt is, hogy 1200 angol műszaki szak­ember meredhet a csatorna- övezetben és az angol csapatok visszatérhetnek, he támadás éri az Arab Liga egyik tagállamát, vagy pedig Törökországot. A szerződést hét évre kötötték. Ezt az időtartamot nem lehet meghosszabbítani. A hatodik esztendőben újabb tárgyalásokat kezdenek majd a támaszpontok angol berendezéseinek végleges felszámolásáról. Ilymódon Egyiptom három é- vig tartó tárgyalások után el­érte az 1936-ban kötött angol- egyiptomi szerződés felszámolá­sán. Az angol lapok most arról írnek, hogy a szuezi egyezmény aláírása megkönnyíti Egyiptom csatlakozását a nyugati világ „védelmi” szervezeteihez. A londbni rádió hangsúlyozza ■ Nagy-Británnia mindig készen áll arra, hogy más országokkal megossza a Közel-Kelet védel­mének felelősségét”. Nyilván­való. hogy erre számit ez ör­vendező Egyesült Államok is. Nasszer alezredes Egyiptom mi­niszterelnöke viszont igen óva­tosan nyilatkozott a jövő ter­vekről szerda! beszédében. . E- gylptom helyzeténél fogva a leghatásosabb szerepet látsz­hatja a világ békéjének meg- óvá.sában — mondotta Nasszer. — Egyiptom most betöltheti szerepét a világbéke megóvásá­ban." Ugyanekkor Nasszer határo­zottan kiljelenette azt is, hogy az angol-egyiptomi szerződés aláírása nem módosítja az ;z- raell kormánnyal szemben foly­tatott egyiptomi politikát. Fz a politika ped'V határozottan el­lenséges politika A szerződés megkötése után a brit kormány jegyzéket intézett Izraelhez, amelyben annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy az angol-egyiptomi szerződés csökkenti majd a feszültséget s Közel-Keleten. Ez azonban egyáltalában nem nyugtatja n.eg ez izraeli kormányt, amely e maga részéről kijelentette, hogy nem csatlakozhat e „gnatulá ők kórusához”. A szerződéssel tehát nem mindenki elégedett a Közei-Ke* létén, sőt Egyiptomban sem. Az egyiptomi hadsereg A! Ta­hir című lapja például e szer­ződés megkötése után a kővet­kezőket írta' Az imperialisták­nak egyes gyarmatokat sikerült sát. Anglia viszont hét év tar­tamára különleges katonai jo­gokéit biztosított a maga számá­ra. A szerződés megkötésének hí­rére ismét felbukkant a nyu­gati sajtóban a közelkeletá ka­tonai blokk kérdése. Az Egye­sült Államok kormánya tudva­lévőén már évek óta próbálko­zik egy közelkeletii agresszív szövetség létrehozásával, ez a terv azonban megh úsuilt az ér­dekelt arab országok, elsősor­ban éppen Egyiptom eWenáUá­azzal elfcábítanáok, hogy elhi­tették megszállásuk megszűné­sét. Azok a katonai egyezmé­nyek azonban, amelyek ezeket az országokat a nagy imperia­lista hatalmakhoz kötik, bizto­sítják ez utóbbiak részére nrnd- azokejt ez előnyöket, amelyeket hajdan a fegyveres megszállás tett tehetővé." Nem kétséges, hogy a lap ez­zel a megállapításával helyeden kommentálja a tényleges hely­zetet. Közös öthatalmi határozati javaslat a leszerelés kérdésével kapcsolatban Az AFP közli, hogy David Johnson kanadai küldött, az ENSZ közgyűlés politikai bi­zottságának péntek délutáni ülésén beielentette: a Szovjetunió aláíria a le­szerelés kérdésével kapcso­lata. határozati javaslatot. A szóbanforgó javaslatot Kanada, az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Nagy-Británnia küldöttsége is aláírta már. Johnson hangoztatta, hogy a szóbanforgó határozati javaslat­nak csupán előkészítő iellege van mivel a leszerelési albizott­ságnak adandó utasításokra szo­rítkozik, „Meggyőződésem az, — mon­dotta Johnson. — hogv a bizott­ság valamennyi tagja osztja megelégedettségüket azzal hogv az úgynevezett „londoni albi­zottság” öt tagállamának leg­alább is ebben az ügyrendi kér­désben sikerült megegyezésre iutnia”. Sir Pierson Dixon (Nagy- Británnia) hangsúlyozta: „Ez az egyezmény jogos reményt kelt arra, hogy a leszerelési al­bizottság eredményeket ér majd el a különböző álláspontok egy­máshoz közelebb hozása tekinte­tében." Jules Moch (Franciaország) a francia küldöttség nevében megelégedését juttatta kifeje­zésre. Megállapította, hogy „az öt hatalom küldöttsége 1946 óta most, először ter­jeszt elő közös határozati javaslatot”. Moch hangoztatta azonban, hogv „az elfogadott határozati javaslat önmagában véve nem oldja meg az összes nehézsége­ket’’ „Kétségtelenül még jelen­tős nehézségek állnak fenn — mondotta, — amelyek jövőbeni viták tárgyát kell képezzék, de remél lük, hogv e nehézségeket sorjában módszeresebben sike­rül kiküszöbölnünk.” Visinszkij. a Szovjetunió kül­dötte kiemelte, hogy a közös határozati javaslat nemcsak az ügyrendre vonatkozik, hanem „a javaslat elvi kérdéseket is érint és nagy politikai jelentőséggel bír.” A kisebb hatalmak nevében Entezam iráni küldött juttatta kifejezésre megelégedését, az öt hatalom között létrejött egyez­ménnyel kapcsolatban. KAND1KÓ OTTÓ BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA: Léggömbökkel szállított iázitó röplapok Ma gyarország területén Néhány nap óta léggömbök­kel szállított lazító röplapok hullottak le Magyarország terü­letére. Nvugatnémetország ame­rikai megszállási övezetéből indítják útnak a lázító röpla­pokat, hogy különböző „jelsza­vakkal” a magvar nép körében elégedetlenséget, zavart keltse­nek. Egyes amerikai és más hírügynökségek szerint az úgy­nevezett „keresztes hadjárat a szabadságért” nevű szervezet indítja útnak a röplapokat és „ellenállásra” szólítja fel né­pünket hazánk kormánya ellen. A magvar nép már jól ismeri az ilyen uszítások célját. A „Szabad Európa” rádió rágalmai nem értek el eredményt, most a levegőt is felhasználják, hogy hazánkban megszakadjon a bé­kés, építő munka. Rövidesen tanácsválasztósok lesznek Magyarországon. Ért­hető, hogy miért próbálkoznak ellenünk minden eszközt meg­ragadni Téves lenne azt hinni. hogy e röplapon nem értek el semmi célt. Elértek. De nem az amerikai uszítók érdekében. Népünk még jobban meggyőződ­hetett arról, hogy Washington diplomatái mennyire „bort isz­nak és vizet prédikálnak”. Nyi­latkozataikban a népek közötti szoros barátság elmélyítéséről beszélnek. De nyilatkozataik tetteik alapján csakis képmuta­tásnak nevezhetők. A magyar kormány a lázító röplapok ter­jesztése ügyében tiltakozó jegy­zéket küldött az Egyesült Álla­mok budapesti követségének, melyben erélyes tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányának magatartása mi­att és elvárja, hogy a nemzet­közi feszültség enyhítésének és a népek közötti békés együtt­működés előmozdításának érde­kében haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket a lázító röplapkampány beszün­tetésére és a részvevő szemé- Ivek felelősségre vonására Mendes-France és Adenauer aláírta a Saar-vidékre vonatkozó egyezményt Hírügynökségi jelentések szerint megegyezés jött létre a Saar-vidékre vonatkozóan Fran­ciaország és Nyugat-Németor- szág között. Mint a jelentések mondják — Mendes-France és Adenauer szombat délelőtti ta­nácskozásán több, főleg Nyugat- Németország részéről tett en- gedménv után „sikerült áthidal­ni a fennálló nézeteltéréseket”. Nyugatnémet részről hír sze­rint beleegyeztek abba. hogv a Saar-vidéket a brüsszeli szer­vezet fennhatósága alá helyezés révén részben „európaizálják”. Ezek az engedmények maguk­ban foglalják a saarvidéki al­kotmány bevezetésének nyu­gatnémet részről történő elisme­rését is. A nyugatnémet pártok­nak amelyeknek működése egyelőre még nincsen engedé­lyezve a Saar-vidéken. kötelez­niük kell magukat arra, hogy tiszteletben tartják az alkot­mányt. Nyugatnémet körök szerint a németek részéről tett engedmé­nyek jelentős áldozatnak te­kinthetők. mert a gyakorlatban egyértelműek a Saar-vidék és a szövetségi köztársaság területé­nek különválasztásával. A Saar-vidékre vonatkozó egyezményt szombaton a kora délutáni órákban Mendes-Fran­ce francia miniszterelnök és Adenauer szövetségi kancellár. a francia külügyminisztérium­ban aláírta. A 7 egyezmény szövegét egye­lőre nem hozták nyilvánosságra, azt először a két érdekelt kor­mányhoz továbbítják. Az egyez­mény az érdekelt országokban sorrakerülö ratifikáció után lép életbe. Az egyezmény a Németor­szággal kötendő békeszerződésig marad érvényben, de mint a nyugatnémet küldöttség köré­ben hozzátették, a Szövetségi Köztársaság nem kötelezi ma­gát arra. hogy a béketárgvalá. sokon ezt a megoldást végleges­nek fogadja el. A nyugatnémet Szociáldemok­rata Párt körében nem titkol­ják a francia-nyugatnémet egyezmény miatti elégedetlen­ségüket. A Párizsban tartózkodó Ollenhauer kijelentette „a Saar-kérdésnek az a megoldása, amelyben Adenauer és Mendes- France éppen most egyezett meg, teljesen elfogadhatatlan a Szociáldemokrata Párt számá­ra”. Hírügynökségi jelentések sze­rint szombat délután aláírták a nyugatnémet „szuverenitás” visszaadásáról, Nyugat-Német- országnak a brüsszeli szerződés, valamint a NATO szervezetébe való felvételéről szóló okmá­nyokat. A biológiai tanszék harmadéves hallgatói kísérlet közben a bu­karesti botanikus kertben. I 1499-ben Ojedd spanyol és Amerigo Vespucoi olasz utazók délamerikai északi partvidéké­hez közeledtek. A fedélzetről csinos, kerek kunyhókat pillan­tottak meg a parton „.Nézzétek csak —a kis Velence!” — kiál­tott fel Vespucci. Ezt a mon­dását valószínűleg olyan szelle­mesnek találta, hogy érdemes­nek tartotta a hajónaplóba való megörökítésre. Minden esetre furcsa összehasonlítás, Velence, azaz Venezia, a tenger király­nője a 3.300 hajó, a Márkus ■templom, a Doge-pálota, a fény és a pompa városa — és a part­menti kunyhók tarka sora. A név azonban megmaradt és Dél. amerika északi partvidéke az­óta is a kis Velence-Venezuela nevet viseli. Venezuela történelmét .a fel­szabadításért folyó ádáz és vé­res harcok jellemzik. Az ország a spanyolok első gyarmata volt Amerikában. 1526-ban V Ká­roly spanyol király bankárjá­nak és nagykereskedőjének, az augsburgi Berthold Welser-nek ajándékozta• Welser egyik ke­reskedelmi utazóját Ehlingert küldte az országba, hogy nézzen ott körül. Ehiinger vagy há­romszáz zsoldost toborozott és elindult Venezuela ismeretlen belseje felé. Űtján rabolt, pusztított felégette a benszü­löttek kunyhóit. Végű! eljutott a Magdaléna folyó torkolatáig, ahol azután eltévedt. Héthónapi csatangolás után elhatározta hogy visszatér. Azonban nem érte el a partot. A benszülöttek megbosszulták magukat és fel­koncolták társaival együtt. Kis idffre rá Martin Francisco, spa­nyol katona hatolt az ország belsejébe aki a benszülöttek bizalmába férkőzött, de ami a rablást, fosztogatást illeti, ő sem volt különb elődjénél Vene­zuelát Simon Bolivár szabadí­totta fel 1217-ben a spanyol VENEZUELA fennhatóság alól — aki Haoti néger köztársaság támogatásá­val felkelést szított, kikergette a spanyol hordákat és kikiál­totta az önálló köztársaságot. A mai Venezuela 1.000.000 négyzetméternyi területet fog­lal magában. 20 apróbb állam­ból, két szövetségi territórium­ból és federális tartományból áll. Legnagyobb részét a guaya- nai fensík képezi. 5.000.000 la­kása főleg a partvidék mentén él. Az ország természeti kin­csekben rendkívül qazdag és ha gazdagságát valóban a vene­zuelai lakosság élvezhetné, mind az ötmillió bőségben élhetne Kőolajtermelésben Venezuela a második a világon, azonban en­nek jövedelme teljes egészben az amerikai kőolajtársaságok Standard Oil of Indiana. Stan­dard Oil of New Jersey. Golf Oil és mások zsebébe vándorol Ezek az amerikai molnopóliumnk még 1922-ben kötöttek „szer. ződést” a venezuelai kormány­ánál az olajtelepek kiaknázásá­ra. Jövedelmük meghaladja az évi 202 millió dollárt. Az olaj­telepek dolgozói leírhatatlan nyomorban élnek Konzervdobo­zokból összetákolt viskókban, úgynevezett „ranchok’’-ban lak­nak. A negyvenfokos meleg mellett alig van ivóvíz, mert a környék folyóit, forrásait el­árasztotta a nafta Keresetükre jellemző, hogy a spekulánsok egy hordócska ivóvízért 3 boli- vart kérnek, ami egy átlag- munkás narnbérének. egyharma- dal Venezuelának ezenkívül ér­tékes vasérce, ónja és azbesztje is van. de ennek jövedelméből nem sokat lát az ország. — Az Orinoco Mining Company és az United Staates Steel Corpora­tion csaknem egyedülálló rész­vényesei a bányáknak. A 300.000 négyzetméternyi szántóterületből álig 7.000-et művelnek meg. Paradicsomot, salátát, húst és konzerveket az Egyesült Államok szállít Vene­zuelának, annak ellenére, hogy ebből bőség van Délameriká- ban. A nép kedvenc étele a „masamor”. azaz kukoricakása, de ehelyett az amerikaiak zab­kásával árasztják el az orszá­got Annak ellenére, hogy Ve­nezuelában számos kakaoültet- vény van — a gyermekek nem jutnak csokoládéhoz, mert ezt is az amerikaiak szállítják mé­regdrága áron az országba. A lakosság háromnegyedrésze földműves, de a földek ültetvé­nyek 90 százaléka a nagybirto­kosok és idegen társaságok ke­zén van. Az ipar fejletlen. Az ország Újvárosa a csaknem fél­millió lakósú Caracas Hatalmas felhőkarcolói, fényűző áruházai, szállodái, mulatói árnyékában ott találhatók a szegények nyo­morúságos viskói, nyomortanyai. Feltűnően sok a koldus, külö­nösen a kolduló gyermekek, akik ijesztő rongyokban lepik el az utcákat és főleg az idegenek ál­tal lakott városrészeket. A há­zakat és az utak mentét hatal­mas reklámok tarkítják, melyek a Coca Colát, a Chesterfield ci­garettát, a rágógumit dicsőítik. A venezuelai rádió is amerikai társaság a Columbia Broadcas­ting tulajdoria, hasonlóan a te­lefon és távíróhálózat A vasutak nagyrésze az U. S. Steel Cor- poration-é. Az iskola és egészségügy helyzete igen siralmas Az is­kolák nagyrésze g jezsuita ren­dek kezén van és a szegény nénrétepek nem tudják meoő zetni a tandíjat. Ezért oly sok a kolduló gyermek az utcákon. Statisztikai adatok szerint a 10.000-nél nagyobb városokban a 4 és-15 év közötti gyermekek 41 százaléka Qümökóros. Venezuela diktatórikus ren­dőrállam. 1952 óta Pere2 Ji­menez fasiszta diktátor kormá­nyozza az országot, de elődjei sem voltak különbek. Jimenez hű kiszolgálója az amerikai ér­dekeknek. Elég ha egyik mon­dását idézzük: ,,Szükséges, hogy az idegenek úgy érezzék magukat Venezuelában, mint otthon”. Természetes, hogy az ilyen politikával együtt jár az ország haladó elemeinek elnyo­mása. A szakszervezeteket fel­oszlatták, Venezuela Kommu­nista Pártja 1950 óta csak ille­galitásban működik. A börtö­nök tele vannak a nép legjobb fiaival. Jimenez nemrégen Jé­zus Fario-t a szakszervezetek vezetőjét tartóztatta le. A dik­tátor hatalmát az úgynevezett Guardia nációnál — az ország rendőrsége kegyetlen eszközök­kel tartja fenn. Vezetőjét az Egyesült Államokban iskolázták ki. Mindenki gyanús, aki csak írni, olvasni tud, bár ezek szá­ma a diktátor iskolapolitikája következtében elég gyér. Sza­vazati joga a lakosság alig egy­ötödének van Az elmúlt hónapok délameri­kai eseményei, elsősorban a guatemalai államcsíny és a bra­zíliai kormányváltozás hatására újból felcsapott Venezuelában a terror lángja. De az ország haladó erőinek hangját nem le­het élhallgattatni. A nép hősi harca Venezuelában is — akár­csak a többi diktatórikus dél­amerikai államban kivívja a függetlenséget és az emberi jo­gokat. DFLMAn GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents